Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

6 ßSZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 19G5. február Ti Bigmas «eacuZKKiacsBEsa ^mÁhj^iígJheii Q~e.miezip Q)m.'u/iél SAJÖPART Zsignfir István rajza legújabb rajza a „Kártyások”* amelyet olvasói számára adott. Béni művészetéről, nyolc esz­tendővel ezelőtt bekövetkezett tragédiájáról, az elmúlt évek alatt történt újjászületéséről. Ferenczy Béni ezekben a napokban is dolgozik; most készült el egy Veröi-plakett agyagának felrakásával. ' Élményeit sajátos módon szerzi. Képi emlékeinek fel­idézésével, továbbá a rádióval és a televízióval kötött szoros barátság révén. S ha orvosa megengedi: a kora esti órák­ban meglátogathatják a bará­tok, tanítványok. . Ilyenkor megindul az egyoldalú társal­gás, mert a vendégek csak egy kedélyesen barátságos tónus­ban kiénekelt igen-t, vagy nem-et kaphatnak. Es sok bá­torítást a kissé fátyolos, de üdén és frissen rebbenő kék szempárból, a koppanó görbe bottól, az emberi formákat oly tökéletesen birtokló bal­kéztől. Megcsodálhattuk a bal kéz tettre indulását ottlétünk alatt is, amikor az Északmagyaror- szág olvasói számára az egyik rajza alá odahelyezte F. B.-vel ellátott kézjegyét. S ekkor ar­ra gondoltunk: Ferenczy Béni megmentette magát az élet számára, hogy gazdagítsa az emberiséget művészetének nagyságával* sokrahivatottsá- gával. Párkány László VASVÁRI ISTVÁN: lékéi Ö, égi -földi béke; csillagok szendergése — kőtáblán az ősi parancsok derengése. Tengerek csendessége, felhők lengedezése, születő jövendőknek hajnala, fénye! Mi, akik szívben hordjuk minden emberi bánat csipkabokrait; sorsunk sorsa a világnak. Győztes békét daloljunk, hogy vesszen a gyalázat... Keljen mibennünk Szellem ember láng oszlopának. Rabszolgaságok háza hulljon homlokzatára, váljon ketté a tenger; fegyver süllyedjen árba s ama ígéret földre jusson, ki arra lépdel ősi zarándok dallal s a béke szerit színével! Hadak börtöne: béke;- szabadok tág mezője — Napot emberiségre, békét a magvetőre; ágyat, fedelet, ételt nyugton szorgoskodónakj hitelt a békét zengő emberi szónak! KISS ERNŐ: ALKONYAT r (EGY SERES-KÉP ALÄ) Hogy fordul itt ez a kopár utca! (így csak képen s álomban szokott)! Ügy fordul el, mintha szégyenkezne, s mint a vénség, olyan elhagyott. Szándékolt sivárságát sem ember, sem jószág nem élénkíti meg. Jobboldalt egy ablaktalan házon - a fakó fény fáradtan remeg. Város szélén vagyunk. A háttérben biztatón zöld lomb emelkedik... — Te elkésett alkonyati lélek, értsd e dombot s tarts ki hajnalig. ATTILA: TÖREDÉK És végig a termeken, a gépek monoton zajának lüktetése. A gőzfelhők gomolygő mélységében lihegő tűz-kígyók kúsznak végig acélhengereken. Fenn, nagyot sóhajtanak ásító kémények. Alattuk megbolygatott méhkas • szorgoskodik. Nagy. család! Munkában egybefonódott az életük; " (hiszen hullatlak ezért drága vért—) hogy fátyol borult rá, tudják; nem kérdik; minek, kinek, miért? S ha szürkét sóhajt az alkony; — mint minden nap — elindulnak egy új Hol nap érti kV k . ^ ■ <■ kklJÍ gyújtójából kifogyott a ben­zin. Gubás nevetett magá­ban, órája sincs, hogy rágyúj­tott, akkor még ugyancsak lán­golt a gyújtója. Ortó morcosán elhúzódott a maga oldalára, leült egy fejőszékre. Gubás átellenben ült, s néha Ortóra lesett. Az öreg, vékonydongá.i ú emberke prüszkölve kínlódott az álmos­sággal, gyakran dörzsölte a szemét, olykor úgy tett, mint­ha muslicákat hajtana el ma­gáról. Gubás is álmos volt, de jobban tartotta magát, s eb­beli igyekezetében segítségé­re volt, hogy figyelhette társa vergődését. No, csak aludj el, majd, adok én neked — gon­dolta1 elégedetten. . Egyelőre még nem tudta, hogyan fog kitolni vele, de, hogy lő fog, az biztos. Odakintről behallatszott a szél zúgása. A huzatos Her- nádvölgyben mindig fúj a szél, de most, mintha harmad­magával fújna. Reggeltől any- nyi havat hordott a majorhoz vezető, lapályba mélyedő út­ra, a lánctalpas traktorral vágtak csapást a szekereknek. Az észak-déli fekvésű, száz férőhelyes tehénistálló északi bejáratát teljesen eltorlaszolta a hó, csak a középső ajtón le­hetett ki-bejárni. Gubás nézte a meleg párá­kat jéggé fagyasztó ablakokat a sarkaikban rekedt pókhálók úgy remegtek ha rángatnák. .Tó lenne bedug- dosni az ablakokat — gondolta Gubás, sok meleg kiszivárog rajtuk. Kedve azonban nem volt, hogy bálákat kötözges- sen. Szalmát markolt fel a tehenek alól, és a fejőszék elé hintette, arra rakta a lábát, ne fázzon. Kezét bedugta a nagykabát ujjába. 0 rtó fázott. Fogta ma­gát és leheveredett a Malvinhoz, az is­tálló leglustább te­henéhez. Hátát ne­kivetette az állat meleg olda­lának — és már aludt is. Gu­bás elégedetten bólintott, el­jött az idő, a megtorlás ideje. Biztos a dolgában ez a vén gazember, tudia, hogy most nem kell tartania, semmiféle ellenőrzéstől, majd bolond lenne bárki is kimerészkedni ebbe az ítéletidőbe. Erősen törte a fejét, hogyan adja visz- sza a kölcsönt, igaz, bármivel törleszt is, Ortó csak olcsób­ban ússza meg a dolgot, mint ő annak idején, tőle nem von­nak ie két munkaegységet, kerek hatvan forintot. Végiggondolt néhány kito­lási módot. Legénykorukban cigarettapapírt fűztek az alvó legény lábujja közé, meg- gyújtották — szikrát rúgattak vele. Ez nem jó, egyébként is Ortó csizmában van, kü­lönben is itt nem szabad ját­szani a tűzzel. Gyerekkorból a esiklandozást ismerte, szal­maszálat húzni el az alvó orra alatt vagy hajszállal belemo­tozni a fülébe. Ez nagyon gyerekes, nem méltó egy hat­vanöt éves emberhez. Talán egy órányi fejtörésébe is belekerült, amíg kisütötte. Ártatlan kis ötlet volt, jót ne- nyári „ vetnek majd mind a ketten mint- rajta, és talán a barátság is visszazökken a régi kerékvá­gásba. Mert Gubás se örült annak, hogy haragot kell tar­tania Ortóval, csak jobb volt akkoriban, amikor még átbe­szélgették az éjszakát. Milyen jót derültek például a néhai amerikáson, aki példás elég­tételt vett a pökhendi gaz­dákon. Ágrólszakadt szegény­emberként vágott neki a ten­gernek, öt év múlva mint va­gyonos ember tért meg Ame­rikából, • egyből házat vett, meg ötven hold földet. A gaz­dák elfelejtették neki, hogy valamikor szóba se igen álltak vele, s mert földje csak annyi volt, amennyi a talpára ra­gadt, hát oktondinak is tar­tották. A legközelebbi bii'óvá- lasztáson mellette nyújtották fel a kezüket. Az újdonsült bíró megvendégelte gazdatár­sait a kocsmában, ihatott min­denki, amennyi belefért. Ami­kor már jócskán felöntöttek a garatra, az amerikás elkur­jantotta magát: „Halljunk szót!” és elmesélte, hogy az őszön kint maradt az ekéje, befagyott a földbe. Tavasszal megy ki érte, hát olyasmit lá­tott, amit még sosem — az ekevasnak csak a lyuka ma­radt meg, a többit lerágták az egerek. A gazdák hümmöget- nek, bólogatnak, és mondják: igaz lehet, ha te mondod ... Erre az amerikás komolyra fordítja a szót: látjátok, ti bal­gák, milyenek vagytok! Ami­kor még nem volt a nevem mellett ötven hold, a képese­tek voltam, azt se hittétek el nekem, hogy nappal világos, éjszaka meg sötét van. Most, hogy nálatoknál is gazdagabb vagyok, ilyen szamárságot is elhisztek nekem. Szégyellnétek magatokat. [o volt, bizony jó, hogy ilyesmiket meséltek egymásnak, az álom akkoriban nem bírt meg velük, egy kiadós nevetéstől olyan messzire sza­ladt, órába is belekerült, amíg visszatalált hozzájuk, akkor aztán megint rádurrantottak valami elmés históriával, s mi­re elálmosodtak volna, már pirkadt, jöttek a tehenészek* mehettek haza aludni. Gubás arcán mosoly játszat dozott, amikor felállt. Kiment az előcsarnokba, csendesen be­J Mindannyian vártuk ezt a találkozást; azt sem restelllük bevallani, hogy diákizgalom­mal tekintettünk a személyes ismeretség elé. A városi ta­nács Vezetőivel a Mester Fiú című szobrának nagydíját vit­tük a II. kerületi Herman Ot­tó utcai lakásba, abba az ott­honba, amelyikbe. szíves-örö­mest; lépne be mindenki, aki csak valamit hallott Ferenczy ban, figurájában oly szerte- ágazóan sokat mutató művé­szi tái'gyakat. Ferenczyné minden kész és félig kész rajzot elénk tár. A Mester régi és új rajzait, gra­fikáit. Közben befejeződik a gyógy­torna;, egy energikus arcú ta­nárnő kandikál be az ajtón, köszön s jelenti: a Mester sza­bad. magát a halált is, mert mint mondják, betegsége feletti győzedelmeskedésének körül­ményeit mind ez ideig nem de­rítette fel az orvostudomány. Balkézzel megtanult rajzolni, balkézzel elkezdett szobrokat komponálni. Valóban a csodá­val határos mindaz, amit mű­vel; szobrok tucatjai, plaket­tek sokasága hirdeti akarat­erejének nagyságát. S a szere­tő feleség százkezű és százt.ü- relmű gondoskodása szintén gyógyírnak mondható, a rom­boló betegség egy részének el­űzésében. ^ A mikor még jóbán t rm voltak, beszélgetés-. sei ütötték agyon * az időt, hogy távol I tartsák maguktól |az álmosságot. Gubás azért í orrolt meg Ortóra, mert nem ? ébresztette fel, amikor az el- *■ nők ellenőrizni jött. Az a két ? munkaegység, amit büntetés- |ből levontak Gubástól, véget fc vetett a barátságnak. Ortó volt i annyira pimasz, hogy még ki fis nevesse a pironkodó vén- fembert, kárörvendő megjegy­ezésekkel tetézte az elnök in- itelmes szavait. Gubás nagyon »megneheztelt cimborájára, s T elhatározta, hogy egyszer esú- Tnyán kibabrál vele, nem ma­krád adósa. e Ez a „műszak” is úgy kezdő- |dött, mint a többi. Áz állat- 1 tenyésztési brigádvezető lel- T kükre kötötte, ne hagyják vmeghemperedni a jószágot a e piszokban, szedjék ki alóla a i trágyát, mert könnyebb a ^trágyát a villával lelökni a »szalmáról, mint levakarni a ftehénről. Ortó dünnyögött — | persze csak a brigádvezető ^háta mögött — hogy „jó, majd ^ott fogunk állni a farukban, loszt odatartjuk nekik a tenye- Yrünket.” v Tíz óra felé magukra ma­radtak. Úgy éjféltájt Ortón az ^álmosság csalhatatlan jelei a mutatkoztak. Nem találta he- Ylyét, többször ■ is odament «Gubáshoz, szólt valamit, V hátha beszélgetés lesz belőle. ^ Gubás azonban konok egy- Akedvűséggel csak igennel és Y nemmel válaszolt, vagy még | azzal sem, hümmögött csu- Vpán, értésére adva Ortónak, $hogy tartja a haragot követ- Akezetesen, nem felejt. Egyszer Tmég gyufát is kért, bőségesen «magyarázkodva* hogy az ön­Mi megilletődve várunk. Nemrégen a televízióban egy roppant szép filmportrét lát­tunk a Mesterről, s akkor megfigyeltük szólni nem képes száját, határozott arcvonásait, égyenesívű orrát, s a minden-^ séggei birkózó, a halált légy5-i ző balkezét. Igen, talán e pillanatban’ mindennél fontosabbnak tar-j toltuk ennek a híres balkéz-4 nek látását. ( S amikor Erzsébet asszony^ elhúzta a szárnyasajtó nehéz függönyeit, fel tárulkozott az’ ajtó, megláthattuk dolgozó < szobájában a Mestert. 1 Állt botjára támaszkodva* és mosolygott, majd enyhe( segédlettel megindult felénk a hallban. Botja kísérteties ke-' ménységgel kopogott. Balkezét I nyújtotta s erősen megszór!-* tolta kezünket. Már az első, pillanatban kitűnt: szótára igen-bői s nem-bői áll. Olvas­ni nem tud, viszont mindent < remekül hall, különösen a ze-< nét' ( * * Dolgozószobájának asztalán* megpillantottunk két aprő,< tranzisztoros rádiót. A Mester, felesége mondta: azok afféle( „előtapogatózók”. Ha valami­lyen jó műsor kerül az éterbe,' Ferenczy Béni bekapcsolja a‘ nagy rádiót és azt hallgatja.. Modern lemezjátszó is van a, lakásban, rengeteg lemezzel. Barátok és tisztelők hozták el' a legragyogóbb felvételű hang-1 lemezeket. • Ülünk a hallban, csodáljuk1 és az egészségéré iszunk, meg miskolci sikerére, a nagydíjra, és további alkotásokra. Előkerül egy rajz, felköszön­tés közben s mi bámuljuk a megkinlódott vonalak kúsza- ságát, s e kúszaság mögött a művészi rendet, a kompozíci- ós biztonságot. Felötlik bennünk a nyolc évvel ezelőtti hír: Ferenczy Béni szobrászművészt az em­bólia megbénította. Az agyban megbénult és kikapcsolt a be­széd „központ”. S később jöt­tek a további híradások: a Mester legyőzte a bénaságot, Virágot, is vittünk, hallot­tuk, hogy a Mester nagyon szereti az élénk színeket pi- hentetőül rajzlapra vetni, és sok-sok csokrot összeállítani a fehér papírlapok síkjain, hogy télen is tavasz járja át a tágas szobákat, a Mester, (■-‘észsége iránt érdeklődő ba­bátok szívét s a csodálkozók ’'épzeletét, azokét, akik Fe- enczy Béni színes virágait gy kicsit a Mester életszerete­khez hasonlítják, művészi vi- litásához, példamutató gyűr­űséhez. Meleg, bamaszemű asszony nyit ajtót. Haja tiszteletet pa- ancsoló hófehér, szava, egyé- sége megnyerő; arcának fi- omsága örök és mindenkori / odellt, ihlető forrást sejtet, ■rzsébet asszony hellyel kínál nnünket, ■ de közben körül- (Hántásra serkent. A Mesternél most éppen -yógytomász van; kis időt kér, s azt üzeni: addig nézzünk kö­rül. * Mindenütt szobrok, plaket­tek. És festmények, amelyek a Ferenczyek művészetére emlé­keztetnek: az apára, Károlyra, és a testvérére, Noémira. A Mester kubista korszakából származó puttó, az egyik kis asztalkán látható, az ajtó mel- ' ett őrzőként a Mester fába- zárt fájdalma — tökéletes anatómiai ismeretekről tanús­kodó, faanyagból készült fér­fiszobor áll. A műteremben megpillanthattuk a számunkra oly ismerős, bajos tekintetű Fiút, a VIII. Miskolci Qrszá- gos Képzőművészeti Kiállítás nagydíjával jutalmazott alko­tást. A könyvtár polcain tu­catjával kisplasztikák; bronz­szobrok seregestül készek és ..egész érzetet keltő torzók.” Egy másik szekrényben pla­kettek, megszámlálni sem volt időnk, hány, csak csodálattal bámultuk az alakra majdnem megegyező, de gondolatiságé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents