Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

»es. MGnSbr 1 ESSAKTKAGYARÖRSZÄG 7 A vándorán Vígét ért a vándorút, öreg Kacsmarik szögre akasztotta a krosenykát, a kamrába dob­ta botját, maga meg behúzó­dott a tűzhely melletti lócá­ra, hogy melengesse csontjait Szavát is alig hallani már. Minek? Hallhatták eleget. Ér­ces-rekedtes nótát dalolt évti­zedeken keresztül: „Fazekaat toótóózni!” Megugatták a ku­tyák, csapatostól rohantak nyomában a gyerekek és fúj- t. k a refrént: „Foótóózni!” — Rusnya csibészek, de sze- t - Item őket... Mert neki is voltaic gyere­kei, akiket hónapokon át nem látott, hírt se hallhatott róluk, olykor ő adott magáról élet­jelt, álkombákom betűkkel írt lapot küldött haza, hogy él. Megtért már hozzájuk vég­leg, csakhogy ekkorra meg­nőttek mind, alig emlékszik rájuk, milyenek voltak kicsiny korukban. Inkább a kis csibé­szek maradtak meg emlékeze­tében, akiknek milliószor meg­húzva maga mögött az ajtót, és elkezdte próbálgatni az elmá­sított hangját. Tízszer is el kel­lett ismételnie — hogy „az éj­jeliőr nappal alszik” —, amíg rátalált az elnök hangjára. Lábujjhegyen topogott végig az istállón. Talán két méterre Ortótól volt egy oszlop, amögé rejtőzött. Kilesett. Ortó édesde- den aludt, brummogó hangot hallatva. Gubásban a nevetés csengettyűit rakosgatta egymás hegyire-hátára a jókedv — hogy fognak azok szólni, ha sikerült a gyerekes csíny! Gubás megnyomkodta a tor­kát,, nyelt rajta néhányat, mert már a jókedv előlegért nyoma- kodott fel a nyeldeklőjén, úgy, de úgy csiklandozta a nevet­hetnék. Megbújt az oszlop mö­gött, aztán: — Az éjjeliőr nappal alszik! — mondta fennhangon, meg­lepően eltalálva az elnök hang­ját, akinek ez volt a szavajá- rása. Ortó agyafúrt alvó volt, rá­szoktatta a két esztendei éjjeli- bagolykodás, nem ugrott fel az álomból riadtak bamba gyá­moltalanságával. Ügy tett, mint aki éppencsak a szemét pihentette, azért engedte rá a szempilláját'. Nem is moccant, maradt nyugodtan, s úgy szólt: — Bújj elő, elnök úrrr, lát­tam, amikor begyüttél. Gubás már nem bírta tar­tani a nevetést, a viháncoló jó­kedv felkapta harsány csen­gettyűit és rázta, rázta, ahogy csak bírta, újjongva, repeső örömmel, a gyerekek fékevesz­tett szilaj ságával. A vén em­ber úgy ugrált a hersegő beto­non, mint akinek elmentek ott- honrul, fogta a hasát, majd le­kapta kucsmáját, földhöz vág­ta. A tehenek nyugtalanul for­dultak oda, ugyan mi ütött éj­szakás gazdájukba, hogy any- njfira nevet. Balogh Géza művészfotoi Kérek még egy lapot Keret Nem a cirádás képke­retről, hanem arról a <bizonyos keretről van szó, amelyet termelő és kereskedelmi vállalatok emlegetnek, valahány­szor megrendeléseket látnak. Jelen esetben az úgy­nevezett Resista izzók keretéről. Néha már alig látni, milyen jegyet kap az utas a villamoson és milyen pénzt a kalauz — olyan tökéletes a ho­mály. Az oka: nem kap­ható belső világításra alkalmas, rázásmentes izzókat. Levelek mennek és jönnek. Írásban vitatko­zik a Miskolci Közleke­dési Vállalat a Borsod megyei Vas- és Műszaki . Nagykereskedelmi Vál­lalattal, de ettől még sö­tét marad a villamosok belseje. Nincs keret. Kétezer­nyolcszáz darab izzó he­lyett mindössze 200 da­rabot igazolt vissza a kereskedelem. Mert ennyire van ke­ret! — pá — Kis fejben nagy gond Uj könyvek a miskolci könyvesboltokban Az elmúlt hét könyvei kö- kiemelnünk. Ebben találhat- másrészt, a nemzetközi Kaffka- zül elsősorban a Parttalan re- juk egyrészt Roger Garaudy konferencián elhangzott fel- alizmus? című, esztétikai mű- fenti címet viselő híres, nagy szólalásokat, köztük a nálunk veket tartalmazó kötetet kell vitát kiváltott tanulmányát, ötszáz szaksmiiiScäsfefölf a m:;$k®rd tárás isz-slfees; A miskolci járás területén a különböző tanfolyamokon je­lenleg 500 termelőszövetkezeti dolgozó tanul. A szakmunkás­képzést három termelési tevé­kenységre, a növénytermelés­re, az állattenyésztésre és a kertészeti munkára összponto­sítottuk. Legtöbben az egytől három évig tartó körzeti és üzemi tan­folyamokon vesznek részt, de sokan tanulnak a 4—5 hetes iskolákon is. Ezeken főleg sertés-, baromfi-, szarvasmarha tenyésztőket, növényvédőket, gépkezelőket, öntözéses nö­vénytermelőket képeznek. Ebben az évben három gyü­mölcstermelő szaktanfolyamot is szerveztünk. A kisgyőri Al­kotmány Tsz-ben például, ahol ebben az évben 200 hold őszi­barackot telepítenek, máris megkezdtük a képzést. A tanu­lók nagyobb része 20—25 év közötti nő. A megfelelő számú növény- termcsztőtgépész biztosítása végett a Felsőzsolcai Gépállo­máson és a lcesznyéteni Sza­badság Tsz-ben szerveztünk traktoros iskolát. A hallgatók a három hónapos tanfolyam után alapfokú traktorvezetői vizsgát tesznek. Az eddig ki­képzett traktorosokkal együtt erőgépeinket már zavartalanul üzemeltethetjük, sőt a gépek 30—40 százalékánál a két mű­szak is biztosítható lesz. Cé­lunk az, hogy a jövőben a most szervezett új, két iskolában rendszeressé tegyük a trakto­ros képzést, és évente legalább 120 traktorost tudjunk megfe­lelő képesítéssel útjára bocsá­tani. Kocsis Imre oktatási előadó is jólismert Ernst Fischer osztrák esztétikusét. Garaudy híres tanulmánya ugyanis ép­pen a Prága mellett megren­dezett Kafflca-konferencián állt a vita kereszttüzében. A kötethez Mesterházi Lajos írt utószót. Az esztétikusok köré­ben hatalmas visszhangot kel­tett vita nyilván izgalmas ol­vasmány lesz az irodalom, az esztétika és a filozófia bará­tainak is. Nem tudni hányadik kiadása ban lát már napvilágot Flau­bert remekműve, a Rovaryné, de azt hisszük, akiknek nincs meg még, örömmel értesül ró­la. hogy ismét megjelent. Akif érdekelnek az életrajz-regé­nyek, annak felhívjuk figyel­mét Alfred Amende könyvére* amely Nobelről, a híres dina- mitlcirályról, a róla elnevezett díj alapítójáról szói. in. i keit kutatja. Ami a kezdet és * a vég között van, homályba , vész, összekúszálódnak a ké- 5 pék. Egyetlen hatalmas ab­laktáblán milliónyi színben | tündököl az emlék. Mert úgy | kezdte, ablakosként. Tizenkét I éves lehetett, amikor bátyja azt mondta neki: „Na .Tozsó, j vedd a krosenykát és gyere ve- | lem.” S ő hátára akasztotta és * ment, lesni a szakma forté- | lyait. Bár nem nagy szükség Í: volt rá. Vérében volt a szak- | ma. Örökölte nagyapjától, ap- § .iától. Igv hát nem is esett | kétségbe, hogy magára marad. | amikor egy félév múltán, a | császár és király háborúba 1 szólította bátyját... Egyedül f járta a falvakat, városokat, s | egyedül fújta már a nótát: „Ab- £ lakoót csinálni, ablnkooót!” Ha § elfogyott az üveg, hazatért né- . | hány napra, újabb táblákat | vásárolt a hutából s megint | elbúcsúzott pár hónapra. Aztán egyszer elbúcsúzott az | üveges mesterségtől is, amely- I hez úgy értett, hogy szabad 1 kézzel húzta rajta a dejman- 1 tot s nem tévedett soha, 1 egyetlen millimétert sem. Ak- * kor, utoljára tótul . sírta bele fájdalmát az ismerős falvak­ba: „Obiaki pravity dajtyee...!” , - Remegett a hangja és könnye- i zett. Krosenylcával a hátán [ táncot járt a kocsma asztalán t és pálinkát ivott, , sokat. É's J még kevesebbszer járt haza. i A huta bezárt, bádogot meg J minden városban vehetett, i szegecseket is, a dejmantoí • [ kis kalapáccsal cserélte fel, a i gittet dróttal, még a magányt j is megosztotta Kuma Gyuri- i val, ne kelljen egyedül ci­pelnie bánatát... Később ■ még többen csatlakoztak hoz- 1 zá, felosztották maguk között | az országot, de hazafelé mind * együtt jöttek, vártak egymás- j ra, ha kellett napokig, a vá- • rost őrző, út szélén tanyát ( vert bádog Krisztus alatt, aki i lenézett rájuk és sajnálta J őket. Egyszer, egyetlen egy- » szer nem várták be Ignácz [ Miklóst. Heti késéssel érkezett i haza, Vágáshutára. „Hol jár- | tál?” „Ünnepségen. Kereszt- i komának hívtak meg a cigá- [ nyolc __” Az 6 szemükben a f d rótos tót is ember volt, és J ország vándora, miként ők. i Pedig a drótos tót még aján- J dékot sem adhatott, még azt i sem tehette meg, mint itthon, J Vágáson, ahol az a szokás, hogy i , lakodalomkor, keresztelőkor J iduhajkodva beverik az ablako- « [kát, hadd csörögjön, csillogjon i í az ezernyi üveg ... Hanem a | i’ viskókon nem volt üveg, még [ ablak sem, így csak a tisztes- [ i, séget hagyhatta ott, meg a Í cuppanós puszit a kis fekete [ arcra... i Hej. hej, emlékek, rátok i f sincs már szükség, csak fájdít- j rjátok a drótos tót szívét és i [hamisan idézitek ifjúságát. J [Mit ér már az élet, ha az era- ! ‘ bér arra se képes,1 hogy fel- ! I kapaszkodjon a hegyre, amely ^körbezárja a falut és onnan, a f csúcsról nézze meg, tavasz $ idején merre indulnak *a fia­talabbak. De őket is minek í nézné már? Tizenketten ma- íradtak csak s a hangjukat Tsem hozza erre a szél, mert z- t nem kurjongatnak már, meg V szükség is alig van rájuk... al ♦ V( öreg Kacsmarikot felrázza Váz emlékezés. Fejébe nyomja ( kucsmáját, felkerekedik a ló- teáról és rácsap az asztal lap­pjára, hogy reccsen a fa. P — Apjuk no, mi van ve­iled? Ej, vénember, megker- | gültél, tán? e, „ __ ki V Öreg Kacsmarik a kamraba lemegy. Vállára veti lcruseViy- q p kaját, még meg is simogatja, jj, A veszi a botját, harmadik láb- k Inak. n T Megyek... k \ És elindul a kapu felé. Fo- si 2 gat lan szájával kacag és v kiabál: „Obiaki pravity daj- é1 , $tyeee!...” összeszalad az ut- í* , t ca az ismerős hangra. Neve- f :£ tik: megbolondult öreg Kacs- i£ ií marik? Dehogyis. Csak pró- st Ybát tart. Még egv utolsót. tl $ £[' : Y Aztán visszafordul. Nehezen 'v i V szuszog. „Kusti te, mit vi- i 4 háncolsz!” — rúg a kutya fe- n : t lé. Bemegy a kamrába és so- ;< ' l, káig nem is jön elő. g ' A , e • Y Csala László g Y Foto: Szabados György, n Y J-i Ortó lesunyt fejjel, sötéten^ nézte ugrabugráló cimboráját.« „ Legszívesebben hozzávágott 1 „j volna valamit, de mivel nem! . volt a keze ügyében semmi, jSc hát szót vágott hozzá, sértő, 4C1 goromba szót: AaJ — Te gyüttment lcódisfajzat,^ . te, ennyi vagy előttem! — Ortó a?1, kiköpött. YF Nem, erre nem volt elkészül-v11 ve Gubás, mindenre, csak erre 9 w nem. Leginkább arra számi- ^ tott, hogy Ortó majd segít neki £ k nevetni, bármennyire is az ő*k kontójára megy á játék. Mint-jc: ha kést mártottak volna bele, avk nevetés fennakadt a jókedvet; ágbogán, s menten meg is fa-1 n gyott, mint fán felejtett, illatos! r gyümölcs télidőben. Nehézkes, js, fáradt mozdulattal visszatettef n sapkáját, s elindult a maga f s fertálya felé, rogyadozva. A fe-i j őszék megnyilckant alatta,! amint leesett rá. Térdére tá-Ya masztotta könyökét és beleha-f jóit arcával szúrós, kérges te-|c nyelébe, és csak nézett, nézett t, 3 maga elé. ^ O rtó ijedt tekintettel ki-A] serte cimborája fá- ! radt, esett lépegetését. » ! Érezte,, nagyot vétett, $ odavan, örök időkre {. í ' oda az ő barátságuk. Félt is / ] \ valamitől, s ez a félelem egyre!' erősebben kongott, jajongott y i | benne. Felhirtelenkedett fele- v ’ téből, s csak akkor nyugodott 4 meg kicsit, amikor remegő uj- é jaí megölelték a villa nyelét. 11 ' Tekintete féloldalvást, riadtan j1 ' repkedett Gubás megrokkant V1 ' teste fölött, mindig úgy fordult,4' ' hogy szemmel tudja tartahi, és f.' 5 csinált sietséggel rendezgette!. ' az almot a tehenek alatt. * Aznap este új ember állt Y Gubás helyére. Az elnök hiába f ~ faggatta az öreget, mért hagyja 4 ott az éjjeliőrségei:. Gubás csak | azt hajtogatta, nem tudja meg- ! szokni az éjszakázást, és sze- T retne még néhány évet élni... v Gulyás Mihály Y ban és vadkörtével csillapí­totta szomját, ha rátört a déli forróság. Hej, hej, vége már ennek... Szép idők voltak. A drótos lót tudja igazán, mi a szabad élet. De meg is bűnhődik ér­te: kétszeres rabságban él azután, fogva tartja a ház, a reumás láb, meg a fáradt szív. Ül a lócán és vizenyős sze­meivel a messze távol emlé­♦♦♦♦♦♦ igerte, nogy Közműk vágja furkósát úgy, hogy csontjuk törik, aztán majd rimánkod- hat az anyjuk: drótozza össze, Kacsmarik bácsi. Kedves ismerőse volt ő a Felvidék keleti részének, meg lejjebb is, egészen Pestig. Sok házhoz behívták, sokfelé ad­tak neki szállást konyhában, istállóban. Ha meg nyármeleg volt, útszéli eperfák holdvilág­gal ölelkező árnyékát húzta magára takaróul, markába me­rített forrásvízzel mosta meg arcát a hajnal fürdőszobájá-

Next

/
Thumbnails
Contents