Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

\ Vasárnap, 1985. február 7. £SZ AKM AGY ARORS Z AG JlílklJj éj Jííojcpl Engedtessék meg ne­kem az a közvetlenség, amelyre a cím utal, de azután a komoly be­szélgetés után, melyet hár­masban folytattunk, ez a leg­alkalmasabb rá, hogy az ol­vasó tetszését is megnyerje e két szimpatikus fiatal élet­bölcsessége. Teszárovics Miklós húsz, Kertész Margit pedig ’ tizen­hét éves, mindketten ipari ta­nulók. Miklós az érettségi, Margit pedig a nyolc általá­nos után választotta az elek­troműszerész, illetve a vil- lamosgép-tekercselő és sze­relő mesterséget. Persze, mindez még nem ok arra, hogy életbölcsességüket di­csérjem. Hiszen egyáltalán van ilyen fiatal korban élet­bölcselet? ök azt mondják: igen. Bizonyítást kérek — fe­leltem én —, mert az állítás, hogy. komolyan veszik az éle­tet, önmagában még nem bi­zonyítás. Miklósé a szó (a bátorság jogán!). Sok fiatal azt mond­ja, véletlenül cseppent szak­májába, nem volt hely más­hol. Az ő esetében nem ját­szott közre a véletlen. Soha nem akart más lenni, már egész kicsi korában elektro­műszerésznek készült. Es, el­térően sok fiataltól, nem csa­lódott, számára' ez a mestef- . ség éppoly vonzó, mint volt akkor, amikor otthon műsze­reinek „kibérelt” egy kis he­lyiséget, ahová rajta kívül másnak „tilos” v.olt a beme­net- Jól érettségizett, egye­temre is kérhette volna fel­vételét. Vonzza a tudás, csak­hogy gyakorlati módon. Azt, amit most megkap a Lenin Kohászati Művek erősáramú csoportjánál, egyéb nem pó­tolhatja. Oktatni őt senki úgy nem tudná, mint mesterei, Flasznvik Vilmos, és különö­sen Rásztóczki .Ede, akire felnéz, de nem a szó hétköz­napi értelmében. Hogy mióta? Talán akkor kezdődött, ami­kor az egyik metallográfiái nyúlásvizsgáló műszer elrom­lott, és azt mondta neki a csoportvezető: „Gyere csak, Miklós fiam, beszél iük meg, .mi baja Jöhet...” Vele, a ta­nulóval! Akkor elhatározta, hogy benevez, a Szakma ki­váló tanulója versenybe, s Ecv húsz igyekszik, hogy ebben a szak­ági versenyben első legyen, esetleg az országos versenyre is eljuthat, s akkor hama­rabb felszabadul. Bár az idő sürgetésére nincs szükség, nyár közepén úgyis szabadul, de itt mast nemcsak erről van szó. Ha már komolyan - kezeli a mester, hadd lássa, hogy nem érdemtelenre pazarolja bizalmát. No de, bizonyítottuk már Teszárovics Miklós helyes életszemléletét? Ha azt az igazságot vesszük alapul, hogy az ember értékét mun­kája méri, akkor igen. Mert ez a felfogása párosul egy nem koravén, hanem olyan nézettel, amely szabad utat enged ugyan az ifjonti gon­dolkodásnak: táncol ő is, mint a többiek, szereti a társasá­got, a vidámságot, de mind­ez csak kelléke az életnek. Az élet értelmét az alkotás je­lenti — mondotta —, s igazi örömet csak ez adhat. Szük­séges a többi is — kiegészítő­ként. éves fiatalem­ber mondja ezt. S még akkor is örven­dezne tőle lelkünk, ha nem a felnőttek szemüvegén ke­resztül néznénk ambíciót és valódi törekvést kifejező ar­cát, hanem egy-lcét évtizeddel fiatalodva, barátként társa­lognánk vele. Nyíltsága fiata­los hévvel ragadna magával, mint Margitot, aki ez ideig csak néma figyelője volt a társalgásnak. — Egy televízió-műsorban hallottam, hogy a riporter megkérdezte valakitől: meg tudná-e határozni, miért dol­gozik? Hogy lehet ilyet kér­dezni-! — kerekítette szemét. — Egyszerűen azért, mert munka nélkül nem lehet élni. Vitatkoztam vele. Nem arra vagyok kiváncsi, mondtam, hogy milyenek a mai fiata­lok. Hát milyenek? Fiatalok! Jók és rosszak, mint mi vol­tunk. Hanem valami sántít. Margit az előbb úgy nyilat­kozott, hogv apja jól keres, egy szóval sem mondták, hogy ő dolgozni menjen. Mi­ért ment mégis? —• Hát. nem tetszik érteni? Az életnek nemcsak anyagi oldala van. Fontos, persze, hogy fontos ez is. Száz ember esetében kilencvenkilencnek életszükséglet: enni, öltöz­ködni, fűteni kell, s ez - pénz nélkül 'nem megy. De ha mindene meglenne, akkor is csinálnia kellene valamit. — A kapitalista gyárosnak mindene megvan, nem csi­nál semmi hasznosat, még pénzét is mással számoltat­ja... Margit bosszúsan legyintett, őt ne ugrassam. •— Tessék mondani, szokott társadalmi munkát végezni7 — kérdezte. — NAha. — És nem bosszankodik, amikor megbízzák vele? — Néha. — No, hát ez az! Én mi5r' soha nem bosszankodtam. És miért? Mert nem kizárólag az anyagi oldalát nézem a munkának. Minket már úgv nevelt a kor, hoffv pénzünket is magunk számoljuk meg. Lehet, hogy rossz a hason­lat... Meg aztán - beszélni könnyű. 'A munka az. ami mellettünk, vagy ellenünk szól. így bölcselkedtünk, hár­masban. Néha nekitüzesed- ve, máskor ugratva egymást, olykor hevesen vitatkozva. Abban azonban tökéletesen egyetértettünk, hogy a máso­dik iksz körül is lehet, sőt komolyan kell venni az éle­tet. Bennem pedig' felötlött a ki nem mondott, de már na­gyon sokszor elhangzott kér­dés: „Milyenek a mai fiata­lok?” Ilyenek, mint Miklós és Margit? Nem mindegyik. De a többség igen. Akkor hát miért sütjük rájuk olyan ha­mar a bélyegzőt? Mert gyakran csak azok utífn ítélünk, akik­kel a moziban, a presszóban, az utcán, a szórakozóhelye­ken és az újságok rendőrségi rovatában találkozunk. el De mernünk egyszer, csak egyet­len egyszer a gyárba, a bá­nyába, az osztályfőnöki órák­ra, az ifjúsági gyűlésekre és mindenüvé, ahol a teremtő élet folyik, s meggyőződhe­tünk róla: sok Miklósunk és Margitunk van nekünk, akik nemcsak tvistelni, szórakoz­ni tanultak meg. hanem dol­gozni és komolyan gondol­kozni is.;: (csala) Hordozható cserépkályhák gyártását kezdik meg Sárospatakon A Borsod megyei Építőipari nyele kielégítésére a sárospa- tudják. Az egyenként 260 ki- Vállalat sárospataki üzemé- laki gyárat az idén tovább logramm súlyú, hordozható ben az idén mintegy ötezer bővítik, és abban hordozható cserépkályhákból a negyedik cserépkályha építésére ele- cserépkályha készítő üzem- negyedévben már ötszázat, jö- gendő, modern mintákkal dí- részt létesítenek. Az új üzem- vőre pedig, a kereskedelem szított, igen jó minőségű esem- ben a Tokaj-Hegyaiján bá- rendelésétől függően, akár öt- -nét készítenek. Ezeket Borsod, nyászott, különböző minőségű ezret is készíthetnek. Az új Heves, Szabolcs és Hajdú me- kaolinokból kétféle típusú, üzemrész kialakítását a na- gye falvaiban elsősorban az aranybarna színű csempék- pókban kezdték meg a gyár bői összerakott, hordozható dolgozói, cserépkályhákat gyártanak majd. A kályhák ajtóit az egyiken a keskenyebbik, a másikon pedig a hosszanti ré­szen helyezik el, s így azokat minden lakásban alkalmazni új családi házakat építő dol­gozók vásárolják szívesen. A kislakásépítők és a váro­si lakosság körében, azonban egyre nő az érdeklődés a nagy hőt adó,- szép kivitelű, hordozható cserépkályhák iránt. Ezért a növekvő igé­Nyolcvanezer kötet könyv A diósgyőri Bartók Béla Vasas Művelődési Ház keze­lésében levő könyvtár állomá­nyát, az előző évek szokásá­hoz híven, az idén is mintegy 10 százalékkal növelik. Így ebben az évben már, a mű­szaki könyvtárak tekintélyes állományát nem is számolva, több mint S0 ezer könyv áll a Lenin Kohászati Művek, va­lamint a Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak rendelkezésére. Közülük csaknem 7000 a könyvtár „törzsgárdájához’’ tartozik. A könyveket jelen­leg 36 helyen kölcsönözhetik ki az érdeklődők. De az idén főként azokon a munkahelye­ken, amelyeken még többen kapcsolódnak be a szocialista címért vetélkedők táborába, tovább szélesítik, újabb, úgy­nevezett letéti könyvtárakkal bővítik a könyvtárhálózatot, hogy- ezzel is segítsék a kultu­rális természetű felajánlások teljesítését. A művelődési ház vezetősé­ge tervszerűen gondoskodik az olvasó utánpótlásról is. A gyermekkönyvtár látogatói, tagjai részére, az enyhébb idő beállta után, hetenként mese- filmeket vetítenek majd. Görög és cseh elbcszcícs-ltöíeí Az Európa Kiadó „modern könyvtár” sorozatában a kö­zeljövőben mai cseh, görög és lengyel írók művei jelen­nek meg. Stanislaw Stawin- ski, lengyel filmrendező és író —, aki „A csatona” című filmjével mutatkozott be a magyar közönségnek — most „Ádám nyomában” című filmnovellájával jelentkezik. Az ugyancsak lengyel Ka- zimierz Brandys „Levelek Z. asszonyhoz” címmel összeál­lított kötetében publicisztikai írásait teszi közzé. A ha­zánkban élő Dimitriosz Hadzisz görög író „Védtele­nek” című elbeszélés-kötete a sorozat további újdonsága. Elbeszéléskötetet adnak ki Bohumil Hrabal cseh író tol­lából is. Bevált oktatási forma Az ifjúsági akadémia nem, többen látogatják. Ha minden új Özdon. Néhány éve műkő- kezdeményezésük ilyen nyitott dik már. Előadásait egyre fülekre találna, mint ez, az Felesleges statisztika Egy év alatt mintegy 120 000 órút töltenek felesleges jelen­tések, statisztikák és más ki­mutatások összeállításával a Csepel Vas- és Fémművek központi irodáiban és hat gyáregységében — állapítot­ták meg a XXI. kerületi né­pi ellenőrök. Ebből 100 000 órát, azaz 12 500 ember egy napi munkáját vette igénybe azoknak a kimutatásoknak az elkészítése, amelyek a jog­szabályokban meghatározott kötelezettségeken kívül, „ter­ven felül” terhelték a veze­tőket és dolgozókat, január­tól decemberig. Ki mii tud döntő Özdon Szombaton, január 30-án rendezték meg a Ki mit tud városi döntőjét Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Ház nagytermében. A tizenkilenc műsorszámot lelkes fiatalok adták elő. A zsűri idegen volt. ítéletét nem befolyásol­ta semmilyen személyes szim­pátia,'.vagy antipátla. A va­lósi és az üzemi fiatalok tu­dását igazságosan ítélték meg. A műsorban énekesek, zenekarok, szavaló,k, • művészi tornászok, egy operaénekes, egy bűvész és egy paródista vett részt. A széksorokat zsú­folásig megtöltő érdeklődők nagy „szakértelemmel” kísér­ték az elhangzottakat. Ózd fiataljai kíváncsian várják, hogy tehetséges tár­saik közül kik jutnak a me­gyei, lletve az országos döntő részvevői közé. Hozzászóltak Egy gazdának még csak lehet kedvére tenni, de több mint háromszáznak? A sok szem mindig meglát valamit. A füleket sem kerüli el, ami esetleg nem kellően, megfe­lelően hangzik el. Már túl vagyunk a zár­számadó közgyűlés beszámo­lóin. Volt abban jó is, rossz is. Olyan, amire büszke le­het a göncruszkai tsz, de olyan is, amit nem szívesen tennének ki az ablakba. Már csak így van ez, ahol dolgoznak. Emberek va­gyunk. — Szóljanak hozzá, elvtár­sak! Bátran, bátran — biz­tatja a népes gyülekezetét a párttitkár, aki egyben a köz­gyűlés elnöke is. Hiszen nem is a bátorsá­got gyűjtik az emberek. De meg kell rágni a szót. Nem beszélhetnek a vakvilágba. Nem is szólnak fölöslegesen. — Nem borjúnevelő ez, hanem borjúszelelő — foly­tatja a másik. — Nem volt józan ember, aki tervezte.. Nagy derültség fogadja a csípős bírálatot. Már itt csak úgy mondják meg az embe­rek, nyersen, mindent a ma­ga valóságában. Ha valami nem tetszik, élesen is, hi­szen a gazda szól általuk, a közös gazdája. — Azt mondja a beszámo­ló — áll fel egy idős pa­rasztember —. hogy munka­kiesések voltak. Az csak azért volt, mert nem szer­vezték meg jól. A brigádve­zető kötelessége. — De nem szólt! — igy egy hang — Mert kivételt tesz! — Fel fogják érte akasz­tani! — rikkant valaki a hátsó sorokból. Úgy látszik, megsokallta a bírálatot. Egy kedélyes asszonyság, tréfásan, készpénznek veszi a i°gy az h°z" a csúfolódást, s hangosan so pánkodik: ■ — Ejnye, ejnye, de kár ér­te. Pedig amúgy rendes em­ber volt! Oda veszett a bírálat éle. Valaki elmagyaráztatja még zászóló: — Nem 161 csinálták meg a borjúistállót. Ilyen mun­kát máskor nem szabad át­venni. Mozog a tégla az em­ber lába alatt egyszer a főkönyvelővel, mi­ből eredt a leltárhiány és a leltártöbblet. Főleg a .több­letet nem értik. Mert az, hogy egy széthagyott vasvil- lának lába kel, az hiány. Hiány az is, ha három zöld­séges ládát felhasználnak javításra, s utána tizet ke­resnek hiába. No, de a több­let? A főkönyvelő megmagya­rázza. Már nem papírról zú­dítja a számokat, hanem ért­hetően, saját szavaival­— Kiviszik a vetőmagot, s amit nem használnak fel, csak lerakják utána a raktár sarkába, meg se várják, hogy visszavétclezzék. Ez aztán többlet. A takarmány­nál nem számolják le a zsák súlyát, egy év alatt ez is sok mázsa többletként jelentke­zik. öreg hiba még, hogy műtrágya is sok maraett. Miért nem használták fel rendesen? Ez is a brigádve- zetök hibája. Jól van, a többit értik. Majd az új gazdasági évben minden jobban fog menni, nehogy megint többlet ke­letkezzék valahogy! A. I. illetékesek véleménye szerint, nem lenne úgyszólván semmi­lyen probléma. Az ifjúsági akadémia tematikája úgyszól­ván mindent felölel. Egyfor­mán foglalkoznak ideológiai, politikai, erkölcsi kérdésekkel, A foglalkozásokat minden al­kalommal filmvetítés követi. Ezeken az előadás témaköré­hez kapcsolódó, kiváló játék­filmeket láthatja az ifjúság. Az előadásokat nem az üzemi, hanem inkább a városi fiata­lok, köztük is a legfiatalabbak látogatják. Ez érthető is, mert azoknak, kik az üzemben dél­után kettőig dolgoznak és nagyrészt vidékről járnak be, nagy megterhelést jelentene este hétkor ismét visszajönni a városba. Jelenleg 700—800 fiatal látogatja rendszeresen az előadásokat. Örömükre szolgál, hogy alig kell propa­gandát kifejteniük, enélkül is sok a látogató. A vezetőknek természetesen vannak gondjaik. Sajnos, a felkért előadók nem minden esetben tudnak eljönni hozzá­juk. A filmekkel is adódnak néha bonyodalmak. Jelenleg az okoz fejtörést: a jövőben hogyan tudnák még színeseb­bé, érdekesebbé tenni az elő­adásokat l Ahol mímcs 3> $ j hővégi hajrá — De az új üzem felépíté­se után minden dolgozóra kiterjedő oktatást tartottunk — mondja Kurta László. — Az volt a célunk, hogy az emberek jól megértsék a fel­adatokat és megismerjék, hogyan kell dolgozni az új berendezésekkel. Az egyik fontos alapanyag itt a hulladékvas. Megszer­vezték tehát a hulladék-elő­készítést, vagyis azt, hogy ebből az alapanyagból nap­ról napra a szükséges össze­tétel és mennyiség álljon rendelkezésre. Az acélműben is lényeges az üzemzavar csökkentése. A hibás berendezéseket javító üzemi karbantartók rendsze­res oktatásban részesülnek. A berendezésekhez szüksé­ges tartalék alkatrészeket és anyagokat beszerezték, hogy hiba esetén azonnal cserél­hessenek. A kemencék fenékjavítá­sának idejét egy igen hasz­nos újítással erősen megrö­vidítették. A kapacitás jó kihasználását tehát biztosí­tották. R endszeresen tartunk termelési értekezle­tet, vagy rövid munkamegbeszélést, . amikor a terveket ismertetjük — folytatja Kur­ta László. — A szocialista brigádoknak is havonta van összejövetelük. Több mint ötven ilyen brigádunk van, és ez egy csaknem 1300 össz­létszámú gyárrészlegben nagy „húzóerőt” jelent. Min­dent összegezve: az embe­rek megértették, hogy jó munkájukra az országnak mindennap szüksége van, nemcsak hó végén, és ne­kik is könnyebb hévégi erő­feszítés nélkül dolgozniuk. Az acélműben tehát a szub­jektív és az objektív feltéte­lek egyaránt megvannak az egyenletes termelés biztosí­tásához. És az acélmű 1963-ban el­nyerte a Kiváló gyárrészleg címet — elsőként az ózdi kohászatban. Ezt a címet minden bizonnyal a jövőben is megérdemli. n a i mberek, még van [ Bj öt napunk! > MmMw Ifi Nyomjuk meg MJ egy kicsit a ! „gombot” és ! nincs semmi difi. A terv is | meglesz, a fizetés is. No, > gyorsan emberek!... J Megkezdődik a „hajtás”, a > kapkodás, a hévégi hajrá. ’ Pedig, mint a közmondás s tartja, a gyors munka rit­* kán jó. Tehát: sokszor rossz. I Ez érvényes a hóvégi hajrá­> zásra is. Gyűlik a selejt, } gyenge a .minőség, és az iro­> dákban kifüggesztett táblá- I kon felfelé ível egy piros » vonal: a baleseti mutató. | Jól ismérik mindezt azok- » ban az üzemekben, ahol saj- l nálatosan még „dívik” a hó- 3 végi hajrá. 3 * At. Özdi Kohászati Üze­s mekben — azonban — l már alig ismert a hajrázási ■ hangulat. Szinte már csak s emlékké válik. Az acélmű » gyárrészlegben különösen. 3 ’ — Hogyan teremtették itt a meg az egyenletes terme- s lést? Mi az oka, hogy az em- J bérek értik: napról napra s tervszerűen kell dolgozniok. J Kurta László, az acélmű 9 termelési és program osztá- » lyának vezetője tömören így , válaszol; ® — Az egyenletes termelés a alapja: legyen megfelelő ka­* pacitás, elég alapanyag, és » sok, lelkiismeretesen dolgo- b zó szakember. » 7 Sok munkahelyen, ha van » is megfelelő kapacitás és a alapanyag, mégsem egyenle- ® tes a termelés, mert gyak- ° ran a hanyag szervezés mi- ® att órákig áll a munka, na­ö <s pokig húzódik egy-e"y javi- ® tás. Három-négy évvel ez­* előtt az ÖKÜ acélművében ® is voltak ilyen gondok. Pe- o dig akkor még a régi kis ke- » mencék működtek itt (órán- e ként 7 tonna termeléssel), s ” csak 1961-bén kezdődött « meg az átépítés, ami után o nyolc új kemence üzemel, s | egyenként 12,5 tonna acélt ® ad óránként. A kapacitás * növekedésével együtt pedig « gyarapodtak a feladatok is. © De...

Next

/
Thumbnails
Contents