Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
2 északmagyarország Vasárnap, 1965. február % Hogyan segíti a munkafegyelem további szilárdítását a Munkatörvénykönyv módosítása? ii. Melyen fegyelmi büntetéseket leltei kiszabni ? Az új szabályozás a jogalkalmazás jogpolitikai elveire is figyelemmel a legyelmi bün- . le lések elég széles skáláját biztosítja, és ezzel lehetőséget biztosít a fegyelmi jogkört gyakorlónak a megfelelő diii'e- renciálásrá, egyéniesitésre. A fegyelmi büntetések elnevezését a módosítás megváltoz- tatja, és az eddigi szóbeli feddés helyett megrovást, az írásbeli megrovás helyett pedig szigorú megrovást állapít meg. Beiktatta az egyes kedvezmények, juttatások megvonását, továbbá szűkítette az áthelyezési korlátokat és a dóigozó visszahelyezési kötelezettségét sem írta elő. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés továbbra is az elbocsátás. A fegyelmi büntetések közé az egyes kedvezmények, juttatások megvonásának beiktatása helyes és indokolt volt azért is, mert a gyakorlati. jog- ; alkalmazásban az írásbeli megrovás, az áthelyezés és az azonnali hatályú elbocsátás között nem volt olyan közben- . sö . büntetési tétel, amely helyesen szolgálta volna a fe- gyelmileg terhelt megnevelé- sét és az általános megelőzést. Ez különösen azokon a helyeken volt tapasztalható, ahol nem adódott lehetőség az alacsonyabb munkakörbe helyezésre. Ilyenkor a jogpolitikai elvekkel ellentétben került sor írásbeli megrovásra, vagy azonnali hatályú elbocsátásra. Az egyes kedvezményeken és futtatásokon a prémium, a nyereségrészesedés, a természetbeni juttatás, vagy kedvezményes beszerzés megvonását, és a folyamatos munkaviszony, ként visszanyert időnek a pótszabadság megállapítása szempontjából' való figyelmen kívül hagyását kell érteni. Fegyelmi büntetésként ezenkívül ki lehet mondani a so- ronkívüli előléptetésből való kizárást, a személyi fizetés megvonását, a vállalat által adományozott elismerő jelvény, cím, vagy oklevél visz- szavonását. továbbá a szolgálati cím, vagy i'endfokozat megvonását. öíiyv Az egyéniesítést szolgálja az függesztése a büntetőjog terüa lehetőség, hogy a felsorolt fegyelmi büntetések közül egy, vagy több, együttesen is kiszabható, sőt, áthelyezés esetén is alkalmazható. Az eddigi rendelkezések szerint az alacsonyabb munkakörbe helyezést csak egy hónaptól egy évig terjedhető időre lehetett kimondani, amely a gyakorlatban esetenként nehéz helyzet elé állította a jogalkalmazó szerveket. Ez a korlátozás a jelenlegi szabályozással megszűnt, mert a dolgozót fegyelmi büntetésként át lehet helyezni azonos, vagy alacsonyabb munkakörbe ugyanazon, vagy más helyiségbe, sőt, más vállalathoz is. Nincs lehetőség erre, ha olyan munkakörbe akarják helyezni, amelytől jogszabály tiltja, vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, illetőleg olyan munkahelyre, ahol szaktudását, szakmai tapasztalatait nem tudná hasznosítani A fegyelmi büntetés végreha (tásának felfüggesztése Fegyelmi büntetési rendszerünkben a kiszabott fegyelmi büntetés próbaidőre való íelletéhez hasonlóan, jelentősen fokozni fogja a speciális és a preventív visszatartó és nevelő hatást. A Munkatörvénykönyv módosítása lehetővé teszi a fegyelmi büntetésként kiszabott áthelyezés, valamint az egyes kedvezmények és juttatások megvonása végrehajtásának legfeljebb egy évi próbaidőre való felfüggesztését. Ezzel a kedvezménnyel természetesen csak akkor lehet élni, ha a dolgozónál az ilyen intézkedés kellő nevelő hatással jár. Bizonyos, hogy á fegyelmi vétség súlyától függően az először fegyelmi vétséget elkövető dolgozó nevelésére a büntetés végrehajtásának felfüggesztése megfelelő visszatartó hatással lesz. A rendelkezés ugyanis kimondja, hogy a dolgozó a próbaidő elteltéig fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, és ha a próbaidő alatt újabb jogerős fegyelmi büntetést szabnak ki rá. a felfüggesztett büntetést is végre kell hajtani. Dr. Deák András (Folytatjuk) Heft külpolitikai ö&szefoglalówik Koszi gin a Vietnami Demokratikus Köztársaságban A világpolitikai szintér legkiemelkedőbb eseménye Koszigin szovjet miniszterelnök és a szovjet küldöttség látogatása a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A szovjet államférfiak utazásának nagy jelentőséget tulajdonít az egész világsajtó, bár természetesen a szenzácíóéhes nyugati lapok a legkülönbözőbb kombinációkat fűzik a látogatáshoz. Nagy jelentősége van a szovjet miniszterelnök útjának a vitás, vagy veszélyes kérdések rendezésére. Ezúttal előtérbe kerülnek azok a veszélyek, amelyek a délkelet-ázsiai térségben, az amerikai beavatkozás következtében, fenyegetik a békét. Ebből a szempontból a Vetnami Demokratikus Köztársaság rendkívül exponált helyzetben van. A szovjet vezetők látogatása ismét aláhúzta annak a korábbi szovjet nyilatkozatnak a jelentőségét, amely szerint a Szovjetunió nem nézné közönyösen, ha támadás érné a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A szovjet sajtó ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a küldöttség magasszínvonalú összetételének jelentőségére. Egy másik szempont, amelyre a szovjet sajtó figyelmeztet: A szovjet küldöttség látogatása az egész indokínai helyzet alakulására befolyást gyakorolhat, Buenos Airesben EltíksaeiBS 1 cfiéféwffil ismét hísért a SSormann-rejtély Eichmann fia náci terrorista bandát alakított Dél-Ame- rikában — jelenti Buenos Airesből a Bild Zeitung. A jelentés szerint a 27 éves Horst Adolf Eichmann Argentínában „illegalitásba vonult” és volt nácikból terrorista bandát alakított azzal a céllal, hogy bombatámadásokkal és különböző más merényletekkel „bosszút álljon apja haláláért”. A Buenos Aires-1 rendőrséget névtelen telefonok figyelmeztették, hogy a banda csakhamar megkezdi tervezett of-* fenziváját és Buenos Aires közvetlen közelében, egy elhagyott szivattyúállomás épületében ütötte fel főhadiszállását. A rendőrség kivonult a jelzett épülethez, amelyből hét ember éppen távozni készült. Amikor a rendőrök igazoltatni akarták őket, a banda tagjai fegyvert rántottak elő és heves tűzharc után sikerült elmenekülniük. Az épület átkutatásakor i; a rendőrség nagy mennyiségű fegyvert, lőszert, robbanóanyagot, továbbá náci egyenruhákat és nagy összegű készpénzt talált. Ezenkívül előkerült egy lista is, amelyen több száz polgár, valamint zsinagógák címei szerepeltek. A rendőrség őrizetbe akarta venni Horst Eichmannt, de Eichmann fia közben nyomtalanul eltűnt bejelentett lakóhelyéről. Az utóbbi időben elterjedt hírek szerint Dél-Amerikában bujkál a sokáig halottnak hitt Martin Bormann is. A „Führer helyettese” most Is él és valahol Dél-Amerikában bujkál. A Bunte Illustrierte című hetilap Bormánn-nal foglalkozó cikksorozatban közli a Gestapo egy hajdani spanyol ügynökének, de Velgsconak a nyilatkozatát, aki kijelentette: „Nem tudom pontosan, hol tartózkodik most Bormann, de annyi bizonyos, hogy él. Utoljára 1958-ban találkoztam vele Ecuadorban. Akkor elmondta, hógy minden évben egyszer át- látogat Európába.” mégpedig a béke érdekében. Arról van szó, hogy egy általános rendezés lehetőségét nyitná meg, ha az érdekelt hatalmak a tíz évvel ezelőtt kötött genfi egyezményben vállalt kötelezettségeiket felújítanák. és ilyen módon elősegítenék az egész térség békéjének megszilárdulását. A harmadik viszonylat, amelyben a látogatás politikai jelentőségét ki kell emelni: a szocialista világ- rendszer belső erőgyarapodása. 4 KGST 19. ülésszakának döntései Más vonatkozásban is szóhoz jutott e héten a szocialista országok együttműködése. E napokban fejezte be prágai tanácskozását a KGST-országok 19. ülésszaka, amelyről közleményt is kibocsátottak. A közleményből, valamint Faggye- jevnek, a KGST titkárának nyilatkozatából megállapítható, hogy milyen témák foglalkoztatták a tanácskozás résztvevőit, s az is, hogy milyen eredményre jutottak. A legjelentősebb adat talán az, amelyből megállapítható, hogy a szocialista országok külkereskedelme az elmúlt időszakban milyen nagy lendülettel fejlődött: a KGST-országok árucsereíjor- galma 1963-ban 1950-hez viszonyítva majdnem négy és félszeresére növekedett. Egyébként ez alatt az idő alatt jelentősen nőtt a KGST-országok külkereskedelme a kapitalista országokkal is. A 19. ülésszak egyik legfontosabb döntése az, amely jóváhagyta Jugoszlávia részvételét a KGST különböző szerveinek munkájában. Ez a döntés tartalmazza azt a határozatot, hogy Jugoszlávia az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján együttműködik a KGST-országokkal. A sajtó élénk figyelmet szentel azoknak a határozatoknak, amelyek a KGST-n belül mutatkozó nehézségek legyőzését célozzák. Javarészt olyan nehézségekről van szó, amelyek a KGST-országok egyenlőtlen ipari fejlettségéből következnek, , , hatalom — a Szovjetunió, as Egyesült Államok, Nagybri- tannia és Franciaország — külügyi nini sz tere. Az alkalom lehetővé teszi olyan kérdések megvitatását is, amelyek természetesen nem az osztrák helyzettel függnek össze, hanem szélesebb kört érintenek a világpolitikában. Az ENSZ- ben mutatkozó ellentétek és a világszervezet bénultsága mellett, az ilyen találkozók rendkívül hasznosak lehetnek. De Gaulle saj tónyilatkozata a német kérdésről Nyugati részről e héten két fontos nyilatkozat hangzott el. Az egyik De Gaulle elnöké, a másikat Johnson, az Egyesült Államok elnökét tette. De Gaulle csütörtökön délután sajtóértekezletet tartott és itt főleg három témát exponált, miután — mint mondotta —1 egyelőre nem kíván napi politikai kérdésekben állást foglalni. A három kérdés, amivel De Gaulle foglalkozott, a következő: 1. a német kérdés, 2. az ENSZ válsága, 3. a nemzetközi valutaviszonyok megváltoztatása. A német kérdésről kijelentette, hogy olyan megoldást kell találni, amely megfelel a Nyugat-Németor- szággal szomszédos összes országok biztonsági követelményeinek. Az ENSZ válságai* szerinte alapokmánymódosítással kellene megoldani, amire az adott okot, hogy pS ENSZ-közgyűlés túllépett hatáskörén. és a kongói ügyben támogatta az amerikai beavatkozást. De Gaulle egyébként javaslatot tett arra nézve is, hogy az öt nagyhatalom oldják meg’ A négy nagyhatalom kii 1 ügy mi n i szter °i Becsben találkoznak A hét külpolitikai híranyagából ki kell emelni azt a körülményt, amely hírül adja, hogy május 15-én Bécsben, az osztrák államszerződés aláírásának 10. évfordulója alkalmából találkozik a négy nagyjeizy Edigey A CSEKK Fordította: BÁBA MIHÁLY 19. i , eg van a jó madár — ezekkel a szavakkal üdvözölte Rajski ■ főhadnagy az ' Őrnagyot, amikor belépett a walicówi negyed ‘kerületi őrszobájába. — Ha akarja, azonnal felvezetik. — Főhadnagy úr, jobb, ha előbb kiengedik az őrizetese■ két. Kabátujj a végére ma- . radjon. Akkor ő is meg bandája is joggal azt hiszi, hogy szabadon bocsátjuk a főkolompost is. — Ügy bánik ezzel a Ka- bátujjal, mint a hímes tojással! De rendben van, úgy csi, náljuk, ahogy kívánja. Félóra múlva bevezettek a szobába egy negyven év körüli, .zömök, erős testalkatú férfit. Bal füle vastag volt, teljesen .lapos, a íülkagyió rajza nélkül, és fönt kissé , beszakítva. A belépő gyors tekintettel végigpásztázta a szobát. Futó csodálkozás látszott az arcán, amikor megpillantotta az ismeretlen, őrnagyi ■ rangban levő rendőrtisztet. Alázatosan meghajolt. — Mély tiszteletem, főhadnagy úr. Hogy érzi magát? Rég nem láttuk egymást. Az őrnagy urat még nincs sze< rencsém ismérni . .. — Idehall gasson, Kabátujj! — Rajski főhadnagy hangja fenyegető volt —, nem ötórai teán vagyunk, felesleges minden udvariaskodás. Arra felelem, mit csinált már megint? — Nem csináltam én sem-, mit, főhadnagy úr, forduljak fel, ha ... — Gondoskodtam magáról, munkához juttattam és ez a köszönet. Megígérte, hogy nem lesz több bajunk magával. — Főhadnagy úr, én úgy éljek, ártatlan vagyok! Két részeg fickó csinálta a zűrt, az egyik szájonvágta a másikat és rögtön annyi rendőr termet ott, mint a pelyva ... A rendőrség mindenkit, aki a kocsmában volt, azonnal a sitbe vitt Hát igazság ez? Ez, kérem, a törvényesség megsértése! — Ide hallgasson, Kabátujj, utoljára figyelmeztetem magát, ne járassa velem a bolondját. — Mit képzel, főhadnagy úr! Annyi esztendei jó együttműködés után, hogyan mernék én a kedves rendőrséggel kukori- cázni? Verjen meg engem akikor a magasságos isten . .. — Elég a fecsegésből — a főhadnagy az asztalra csapott. — Beszélj, az ördög vigyen el, hogyan gyilkoltátok meg az ügyészt az Agrykolán. — Nem tudok semmiféle gyilkosságról és semmiféle ügyészről. — Kabátujj arca meg sem rezdült. — A főhadnagy úr ismer engem. Kabátujj néha „leterít” valakit, de sohasem ment „véres” munkára. Kedden megtámadták és meggyilkolták az Agrykolán az egyik ügyészt. Bizonyítékaink vannak, hogy maga részt vett a merényletben. Nem volt munkahelyén. A tanúk látták a gyilkosság színhelyén, megtalálták a homokkal kitömött kabátujjat is. — Én nem tudok semmiről. Azt hiszi főhadnagy úr, kevés gazfickó garázdálkodik mostanában? Az ilyenek egy kis homokot tömnek a kabátujjba és becsületes „szakembereknek” álcázzák magukat. — Mit csinált azon a reggelen? — Melyik reggelen? — Kabátujj nem hagyta magát „be-, rántani”. — Tíz napal ezelőtt, kedden. Három órai késéssel ért munkahelyére. ' — Á, most már emlékszem. Este egy kicsit beszívtam, és átaludtam a reggelt. Hol lehettem volna? Hazulról egyenesen munkába mentem. — Akkor miért látták az Agrykolán? — É'n nem tudom, hogy ki látott engem. Hazulról egyenesen munkába mentem. — Ki volt a másik, a társa? — Nincs semmiféle társam. f de hallgasson, Kabátujj! Hányszor csinált már „letéri tést,” mi? Tíz jogerős ítélete van, mégis úgy magyarázkodik, mint egy ostoba fickó. Világosan beszéltem: bizonyítékaink I vannak. Megismerte magát az Oktatásügyi Minisztérium portása és a szemtanúk a megállónál. Megtaláltuk a kabátujjat is a homokkal, maga pedig itt dajkamesékkel traktál engem. Maga is tisztában van vele, hogy ha bevall mindent, itt, a sitben könnyít helyzetén, és az ítélet is enyhébb lesz. Mi ütött magába, hogy fényes nappal megtámadott egy ügyészt? — Főhadnagy úr, én még mindig nem tudom, miről beszél! — Mondja, azt akarja, hogy elítéljék a '225-ös paragrafus szerint? Eddig elég sok minden sikerült magának. Csak egyszer kapott öt évet. Nemsokára arra fog gondolni, milyen jó Is volt, amikor öt esztendőre ítélték. Nézzen ki az utcára, tekintsen körül, nézze meg, hogyan jámák-kélnek odakint az emberek, mert az a gyanúm, utoljára ' láthat ilyesmit életében. — Miért ijesztget engem a főhadnagy úr. Nem vagyok én olyan ijedős fickó. Állandóan gyilkosságról beszél, meg a 225-ös paragrafust, emlegeti. Már rám Is csukja a koporsófedelét, mint egy halottra. De még hátra van a bíróság, és lesz még tárgyalás is. Még semmit sem bizonyítottak rám. Hol van az a halott, akit meggyilkoltam? Mutassa meg nekem. — Kabátujj hangján érezni lehetett a gúnyolódást. így érezte ezt Rajski főhadnagy is, mert hangot változtatott, áttért a „puhításra”. — Kabátujj, gondolja meg, milyen szomorú ez az ügy. Ha mindent tagad és ha csak gyanúokok maradnak fenn, akkor is kap néhány esztendőt. Legkevesebb tiz evet! az ügyészség is, a bíróság is elrettentő ítélet kiszabása mellett lesz, nehogy más gazemberek is ügyészekre, meg bírókra fenjék fogukat. Nos, Kabátujj, vegye elő a jobbik eszét. Hiszen tudom én, hogy nem a maga agyában született meg ez a „munka”. Ki volt a társa? — Én nem tudok senkiről, és semmiről — felelt tompán Kabátujj, és a padlóra meresztette tekintetét. — Macioszkát ismeri? — Nem ismerek semmiféle Macioszkát. — De makacs ember maga! Jót akaróit, lei akarom húzni a csávából, maga meg bolondnak tetteti magák Miért tagadja, hogy ismeri Macioszkát, aki az N-i cementgyárban dolgozik? — Semmiféle Macioszkát nem ismerek — ismételte Napiorkowski.-— A csekket sem látta? — Miféle cseleket? — Kabátujj hangja valóban őszinte csodálkozást árult el. — Ide hallgasson. Kabátujj, beszéljen, amíg szépen kérem .., — Én nem tudok semmiről főhadnagy úr. — Hát ahogy altarja — mondta színlelt nyugalommal a főhadnagy. R ajski behívta az ügyeletes rendőrt. •— Kísérje le az őrizetest az elkülönített cellába. Vigyázzon, hogy senkivel ne érintkezzék. Még valami! Ugye, Kabátujj, maga le akar szokni a dohányzásról, mert árt az egészségének? (Folytatjuk) tanácskozásával oldják meg az ENSZ-problémákát, s eb- \ ben a legérdekesebb az ötödik nagyhatalom, a Kínai Népköztársaság. A nemzetközi vaiutakérdések rendezésérő! szóló De Gaulle-fejtegetés tulajdonképpen nyílt hadüzenet az Egyesült Államok pénzügyi hegemóniája ellen. Johnson a szovjet—amerikai kapcsolatokról Johnson, az Egyesült Alla-í mok elnöke beszédet mon- dott, amelyben kitért a szovjet—amerikai kapcsolatokra is, és annak a reményének adott kifejezést, hogy még eb; ben az évben ellátogat a Szov- , jetunióba, majd hozzátette) hogy reméli, ugyancsak, eb* 1 ben az évben az Egyesüli ^Államokban üdvözölheti $ »Szovjetunió vezetőit, „ügy véltem — mondotta —, hog? ■ ezek a látogatások meggyőzd ; hetnék az aggódó világot* >hogy mindkét nemzet a bék<* [ céljait követi”. Johnson Idáiért arra is, hogy ezt a gon- »dolatot ő már kifejtette kongj |resszusi üzenetében is és meg- felégedéssel állapította megi í hogy szovjet részről ezek » » gondolatok kedvező fogadta! áfásra találtak. A szár napos £ angol kormány £ „eredményei^ & Az angol miniszterelnök í ugyancsak érdeklődéssel várt £ televíziós beszámolója, amit »a munkáspárti kormány első £ száz napjának eredményeiről »tartott, nem keltett mély be? »nyomást az angol közvéle* »«lényben. Az „eredmény* > szót itt idézőjelbe kell tenni) Js így használja ezt a kiíeje> zést az angol sajtó is. A száJi J nap eredményei ugyanis eléggé kétségesek, amit mulat a* is, hogy a munkáspárti külügyminiszter megbukott 3 'leytoni választásokon. Wilson ,nemcsak külügyminiszterét ’—1 egyik bizalmasát és régi í munkatársát — veszítette el) é hanem egy értékes mandátu- |mot is. A másik csapás, arD 6az angol kormányt e napok- |b.an érte, a tengeren túlról 6 jött. Amerikai felszólításra | Wilson kénytelen volt elh»- Jlasztani látogatását az Egye- jsült Államokban, mert a. Fe‘ |hér Házból tudomására adaték: előbb tisztáznia kellena 2 Nagy-Britannia kapcsolatai! a Német Szövetségi KöztársaJ £ Sággal és Franciaországgal] Fel kell figyelni ezzel kapcso* ♦ latban arra is, hogy itt új biJ izalmatlanságl momentum jH llentkezik a nyugat! szövetei® ^politikába«.
