Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
'Vasárnap, .1985. február 7. ESZAKSfAGYARORSZÄG 3 Szorgalmasok számadása Egyetértettek a határozattal, a küldöttek közül ki-ki hozzáfűzte véleményét a beszámolóhoz is, az üzemegységek, a brigádok munkájához, terveihez is. Azután rövid, közvetlen beszélgetés közepette elfogyasztottak néhány szendvicset, az elkövetkezendő munkára koccintva lehajtottak egy-egy pohár saját termésű bort, s ki-ki elindult haza, megvinni a hírt: — Nem panaszkodhatunk, ötvenkét és fél forintot ér egy-egy munkaegység. Pedig az elmúlt esztendő nem ütött be legjobban. Hozzá kell még tenni, hogy Otthon, ' Alsóbereckin, Sátoraljaújhelyen, vagy éppen Széphalmon, amúgy bensőségesen sole helyen megünnepelték. e napot, amikor egy esztendő szorgos, egyáltalán nem könnyű munkája után bevégezték a nagy számadást. Ez annál inkább érthető, mert többen, akik takarékoskodtak az évközi előlegekkel, bizony 10—15 ezer forint készpénzt vettek át a közösség pénztárától... „Zökkenők nélkül így „zajlott” le a sátoraljaújhelyi Uj Erő Termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlése. Termelőszövetkezeti berkekben azt mondják az ilyen számadásra: „ment minden, mint a karikacsapás, zökkenők nélkül...” Azonban Sátoraljaújhely környékén, a Bodrogköz néhány termelőszövetkezetében, éppen az újhelyiek számadásáról mást is mondanak. Például azt: — Nekik könnyű. Megfogták az isten lábát, hogy tavaly elöntötte területüket a Bodrog. Meg egyébként is. Bezzeg nálunk... — Alaposabb helyenkénti ismeretek, elemzések nélkül hiba lenne párhuzamot vonni a megállapítások és a valóság között. Egy azonban bizonyos, ha a pozitívabb objektív körülmények valóban lendítettek is valamit az ötvenkét forintos munkaegység irányában, alapjaiban nem ebben kell keresni az Uj Erő Termelőszövetkezet boldogulásának okát. Nem ebben, hanem éppen a hozzáértésben, a. fegyelmezettségben, a céltudatosságban és nem utolsósorban a megfontolt tervezésben, irányításban. Mennyit év a megfontoltság ? A termelőszövetkezet vezetői azt vallják, hogy az eredményeket tekintve igen sokat köszönhetnek a megfontoltságnak. S ennek egyik tartozékaként a mindenkori előrelátásnak, megalapozottságnak kell évről évre érvényesülnie. Az Uj Erő tagsága inár esztendője óta azt vallja, hogy * lehetőségeknek megfelelően minden évben félre kell tenni bizonyos tartalékalapot a. nem tervezett, de mindenkor várható kedvezőtlen körülmények esetére. S ezt immár harmadik esztendeje „művelik”. (Bizonyos tartalékalap visszatartását 1964-től kezdődően a rendeleiek meg is követelik a termelőszövetkezetektől!) S a sátoraljaújhelyiek most éppen az elmúlt évi jelentős pénztartaléknak, az 1963. végén félretett, több mint két millió forintnak köszönhetik, hogy az egyébként őket is súlyosan érintő aszály ellenére is többet ért esv-egy munkaegység, mint 1963-ban, 7.9 százalékkal nőtt a tagság jövedelme. S hozzá kell tenni. hogy két millió forinttal nőtt a tiszta vagyon, s csaknem másfél milliót ismét félretettek, hogy a jövőt illetően is biztonságban érezhessék magukat. Nos* 1964-ben ez az előrelátás volt a sátoraljaújhelyiek egyik „szerencséje”. Azonban nem az egyetlen. Boldogulni csak így lehet A közgyűlésen a küldöttek igen nagy figyelemmel hallgatták a beszámolót: —... Ezzel a részesedéssel és a már említett tartalékolást figyelembe véve, a 312 állandóan dolgozó termelőszövetkezeti tagunk átlagkeresete nem kevesebb, mint 15 612 forint... — A küldöttek elismerően, elégedetten bólintottak. — Ha valamivel többet tartalékolunk. mint amennyit elfogadásra javasoljuk, akkor is tisztes jövedelemhez jutott volna ki-ki, azonban amikor erről beszélgettünk, olyasféle vélemény alakult ki: maradjunk az első elgondolásnál. Annál inkább, mert megvan rá a lehetőség, hogy 1965-ben a munka számos területén jobb eredményeket érhessünk el. A hizlalásnál is, a növénytermelésnél is, ha közbe nem szól az időjárás, s más helyeken is. Ezért nem változtattunk a tervezett elosztás mértékén ... A küldöttek erre is egyetértőén bólintottak. — Nos, ami igaz, igaz, a „jobban”-nak meg is vannak a lehetőségei. Mert bizony előfordult az elmúlt évben is, hogy itt-ott üresen szaladgáltak a gépek. Az ilyesmi ráfizetés. Az is előfordult, hogy egy pótkocsival jártak á vontatók. Ez is ráfizetés. Az állattenyésztés dolgozói kitettek magukért. Az export- hizlalásban is, a nevelésben is. Azonban sok volt még az elhullajtott takarmány, s akadt hiba az abrak adagolásánál is. Éppen ezért mindenütt még nagyobb gonddal, még nagyobb fegyelmezettséggel, és természetesén ki-ki erkölcsi és anyagi felelőssége tudatában dolgozzék. S mint eddig, aki hibát vét, feleljen érte... A közgyűlés teljes egyetértéssel döntött a határozati javaslat mellett. S az ilyen stílusú munka, a fegyelmezettség volt az elmúlt évben is a sátoraljaújhelyiek második „szerencséje”. Pedig ha e szempontból _ hasonlítanánk össze az Uj Erő és más környező termelőszövetkézetek sajátosságait, adottságait, akkor erősen éppen más közösségek javára billenne a mérleg. Természetesen száz és száz más összetevője is van még az Uj Erő 52 forintjának. A hozzáértő, az egyre inkább nagyüzemi stílusú gazdálkodás. A párját ritkító baromfifarm. Az exporthízlalda, a munka, a gazdálkodás alapos, részletekre menően elemző mérése, ellenőrzése. De mindezekben is ott él, látszódik, érződik a megfontoltság, az előrelátás, a fegyelmezett munka, s az, hogy ki-ki tudja, s egyre biztosabbon tudja, boldogulni csak úgy lehet, ha évről évre kevesebb a hiba, a mulasztás. S ez az a legnagyobb *,szerencse”, amely elengedhetetlenül szükséges a jó zárszámadáshoz, a nagyobb jövedelemhez. Barcsa Sándor KohásztecJmik usolc — hiányzó cikkek A miskolci Gábor Áron Kohóipari Technikum diákjai — a tanári kar egyetértésével — szerződést kötöttek a Diósgyőri Gépgyárral, hogy az öntési gyakorlataik alkalmával egyedi gyártmányokhoz szükséges öntvényeket készítenek. Priviczer József viaszmintát présel, precíziós öntéshez. Erenyői választás Táncdal és beszámoló — Hat bányász búcsúztatása ,fApróságok” Olyan gyorsan nőtt ki a földből az egész bányatelep, hogy alig lehetett szemmel követni. Hát még ami odalenn, a robbanástól megroppant feketeség birodalmában történt... Néhány év alatt új bánya épült az erenyői domboldalon. Uj és modern. S azok, akik korábban a hegy túlsó oldaNem történi baleset * s akkor megnyomtam F*1“ a vészcsengőt... Hir- télén történt minden. La, Nem is gondolkoztam. A félelem, csak íz ösztön mozgatta cselekvé- ;em rúgóit. Már alig volt lennem erő. Az utolsó méte- •ek egy örökkévalóságnak űntek. Mikor a falon a kis ivegkalitkát megláttam, már :sak egyet akartam: betörni is a csengőt megnyomni, mert ikkor leállnak a gépek. — Gondolja, hogy rájöttek ,-olna mulasztására? A fele- ősségre vonástól félt? — Nem, ezt nem gondoltam, soha nem jöttek volna rá. Hegedűs Gyula gyári vil- anyszerelő nagyon szereti gyerekeit. Szabad napjain ;yakran látják őket együtt iétálni. Boldog apa — mondják ilyenkor az ismerősök és 1 járókelők. Hiszen akinek lyen szép gyerekei vannak, íz csali nagyon boldog apa ehet. Valóban; Hegedűs Gyu- a boldog és elégedett. Esténként, a tizenegy éves Marikával együtt készítik el r másnapi leckét Versenyben ;anulnak: Marika a nappali, apukája periig az esti iskolában. A család tagjai ilyenkor félre vonulnak. A mama a konyhában mos, vasal: tisztogatja, a gyerekek ruháit, stoppolja az elszakadt harisnyákat. Hegedűs Gyula, ha elfárad a tanulásban, kimegy hozzá és megsimogatja arcát: te sosem fáradsz el, mama? A két kisebbik gyerek a kisszo- l-ába húzódik. Máskor, amikor nem tanulnak,* amikor a mar. ma nem stoppolja az elszakadt harisnyákat, együtt van a család a nagyszobában. Marika zongorázik, apuka hegedűn kíséri. Boldogok, elégedettek. Este van megint. Hegedűs Gyula mértani ábrákat rajzol a kockás füzetbe, Marika a fizika törvényeivel ismerkedik. — Apu — mondja összecsukva a könyvet —, ezer volt, az ugye nagyon veszélyes? Egyszer a vasaló dugót véletlenül... S ekkor ... Ekkor Hegedűs Gyula kezében megáll a ceruza. Homlokára verejték ül, remegő keze elejti a vonalzót, és kitámolyog a szobából. „Úristen! — sóhajtja, amikor a fürdőszobában viagára 'zárja az ajtót. — A kompresszor- házban, a bemenő kábelt rosz- szul szigeteltem el. Háromezer volt... háromezer volt van benne!” — Nem válaszoltál apu — hallja kintről —, ezer volt lehet például a mi konnektorunkban? „Háromezer volt... háromezer volt — ismételgeti. — Ha működésbe jön a kompresz- szor, összeérnek a kábelek. Beéghet a trafó, s ami nagyobb baj, halálos áramütés érheti a kezelőt.” Megpróbálja összerakni a képeket, hátha csak tévedett. Szétszedte. Igen, kibontotta az egyik kábelt, mert átütött. Ki is cserélte a két csatlakozás közti darabot, de utána csak átmenetileg kötötte össze, hogy a műszerezést elvégezhesse. így volt. Sajnos, így. volt. Határozottan emlékszik. Már két óra felé járt az idő, sietett, s utóbb megfeledkezett róla. Úgy maradt, s ... az a kábel azóta talán már ösz- sze is ért. A gya vadul zakatol. Á félelem teljesen leveri lábáról. Meg kell mosakodnia, erős sugárban engedi magára a hideg vizet Fél óra múlva megnyugszik. Belül a lelkiismerete még mindig háborog, de az arcára nyugalmat erőszakol. Gyorsan vetkőzik és az ágyba bújik. Mire magára húzza a takarót, megint kiveri a verejték. Gondolkodik. Rémképeiben maga előtt látja az összeégett kompresszorkezelőt, hallja a mentőautó szirénázását, s látja a felrobbant trafót. De hiszen, ha a trafó felrobban, ha a szabadon hagyott sín a testhez csapódik, ott minden elég. Nincs a világon olyan bizottság, amely ebből a semmivé válásból utólag rekonstruálhatná, hogy őt terheli a felelősség. A fal felé fordul, és most már csak ebbe az utolsó gondolatba kapaszkodik. Magyarázatot keres gondatlanságára: szóról szóra felépíti védőbeszédét, ha netán mégis megkérdeznék ... ...4 bekötést jól elvégeztem. A robbanás áramköri hibáiból adódott. A szerelésért igen, de az áramköri hibáért nem felelhetek .. Éjfél felé járhat az idő. Még mindig ébren van. De ha egyszer úgysem jönnek rá soha, miért nem tud elaludni? Azonkívül az sem bizonyos, hogy a kompresszor annyira rázkódna. A kezelő mozgásterülete távol esik a bevezető kábelektől. A kompresszor vasbeton alapokon nyugszik. A legerősebb rázkódás se csaphatja a testhez a szabadon hagyott kábelt. Reggel azonnal kicseréli. De hát akkor miért nem tud elaludni?! « Hajnal felé a gyárőrség egyik tagja mozgolódást észlelt a hátsó kerítésnél. A ködös éjszakában nem látott jól. csalt a huppanást hallotta tisztán, amikor egy nehéz test átbukott a kőkerítésen, és utána meggörnyedve, akadozó léptekkel elindult a kompresszorház felé. — Állj! — kiáltott elekor az őr, és fegyverét lövésre emelte. D e az alak nem hallotta. Csak futott, futott meggörnyedve, aztán, mikor elérte a falat, egyetlen ökölcsapással összezúzta a riasztó berendezés üvegkalitkáját. Mire a gyárőrség odaért, kimerültén feküdt a hideg kövön, egész közel kellett hajolni hozzá, hogy akadozó szavait megértsék: „A kompresszort... a kompresszorházat azonnal áramtalanítsák...” Hegedűs Gyula villanyszerelő, aki nagyon szereti a gyerekeit, ezen az éjszakán megvívta a maga csatáját lelkiismeretével. Onodváci Miklós Ián levő kis aknákban vájták a szenet, most. itt ülnek a szép, tágas, üvegfalú felolvasó helyiségben. Formabontás A teremben táblás ház van. Azt hittem, eltévedtem. Szakszervezeti vezetőséget-választó taggyűlésre jöttem •—, s ütemes tánczenét hallok. Aztán egy magas, barna fiú áll a vörös drapériával leterített elnökségi asztal mellé, s szép verset mond. Első szavánál csend lesz a teremben, a zsongás szinte pillanatok alatt elül. Mindenki őt figyeli. Aztán összeverődnek a kérges bányásztenyerek, s a vastapsba ismét kellemes melódiák keverednek. Megint a zenekaré a sző. Kellemesen telik el az a néhány perc, amíg a tagság ösz- szejön. Mégsem tévedtem el — csak egy kis formabontásnak vagyok szemtanúja — konstatálom, amint az elnökség elfoglalja helyét, s Podhenszki István szakszervezeti titkár hozzákezd a beszámoló ismertetéséhez. Pillanatok alatt megelevenedik a bánya két esztendeje. örömök és gondok, sikerek és kudarcok, újbóli nekigyűr- kőzések. Úgy érzem magam, mintha bizonyítványosztáson lennék.. „ Számok és tények követik egymást, s egyre többet tudok meg abból, miként dolgozott az a derék kollektíva, amely immár a szocialista akna címet is el akarja érni. Mert a határozati javaslatban vastag betűvel volt írva: Erényő bánya dolgozói harcot indítanak a szocialista akna címért. Ezért vállaljuk.., És tételesen felsorolva a tennivalók. Éppen olyan pontosan, mint a beszámolóban az eredmények és hibák. ges, pirosnyakkendős úttörők jönnek a lócasorok közt meghagyott utcán a terembe. A KISZ nevében egy fiatal bányász köszönti a vezetőség választó taggyűlést —- és art a hat bányászt, aki most megy nyugdíjba. Majd a XIX. sz. általános iskola úttörői virágcsokorral kedveskednek az idős, pihenni térő embereknek. Megható pillanatok, amint az ifjú kezek virágcsokrokat nyújtanak nagyapáiknak, ars üzem szakszervezeti bizottsága pedig emléktárgyakkal kedveskedik a nyugdíjasoknak. Valaki megjegyzi mellettem: örülök, hogy ilyen figyelmesek az üzem és a szakszervezet ■vezetői. Virágcsokrok A titkár középtájon abbahagyja a beszámolók Fehérin.Vita Á hozzászólások következtek. Nehezen fakadtak az első szaval:. Aztán megindult, mint az áradat. látszólag apróságoknak tűnt mindaz, amiről a vitában szó esett — mégis egy-egy bányászember életében, munkájában sokszor jelentősek. Valaki megjegyezte: az autóbusz megállónál nincs egy bódé, ami az esőtől; széltől megóvna bennünket. Egy másik: ha szocialista akna akarunk lenni, jobban kell ügyelnünk a fegyelemre, mert nem jó az, hogy néhol már egy órával a „sikta” előtt abbahagyják a munkát. Egy idősebb ember arról beszélt, hogy többet kell törődni azokkal, akik a bányában rokkantak meg. Példát is mondott, A tagság helyeselt. Az idő lejárt — s a témák is kifogytak. A titkár mindenkinek válaszol. Utána megkezdődött a választás. Az erenyői akna szakszervezeti tagsága letette voksát azok mellé, akikben megbíznak. .S ez a bizalom kötelez. Mindenkit, aki az új vezetőségben helyt kapott. Paolovitö égésim
