Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-04 / 29. szám
Csütörtök, 1965. február *1. ESZAKMAGYARORSZÄG Gondok az új Tárosban Tiszaszederkény-Ujváros. Szép épületek, jó utak, tavasztól őszig virágzó, gondozott parkok. Igaza van dr. Kovács Albert tanácselnöknek, amikor így vélekedik: — Igazán dicséret illeti mind a beruházót, mind a tervezőt a modern, városias elrendezésért. Mi, szederkényiek büszkék vagyunk a városra, amelynek igyekszünk is gondját viselni. Csakhát... Csakhát, mint a közmondás tartja, az örömbe sokszor üröm is vegyül. Ez bosz- szantja most a szederkényi embereket, ez bántja a tanácselnököt. S mert az üröm okozója lényegében az itteni építőipari vállalat, dr. Kovács Albert sokszor beszélt már a vállalat illetékeseivel, de a hibák, hibák maradtak. — Itt van például a mi szép üzletsorunk — mondta a tanácselnök. •— Tavaly nyáron vettük át. Az épület, amelyben tizenöt üzlet van, három évig épült. Az átadást követő első esőzés után néhány helyiség nyomban bc- úzott, és azóta is beázik minden esőzéskor. Vita és iser A tanácselnök szerint a nagyon széjien kifestett és berendezett helyiségek már olyan állapotban vannak, mintha árvíz sújtotta volna a területet. Ha esik az eső, egyik-másik üzletben a dolgozók csak esernyő alatt maradhatnak. — Vita és per kezdődött 1964-ben, hogy az illetékesek megállapítsák: ki a felelős a hibákért — folytatta dr. Kovács Albert. — De a beázás mindettől még nem szűnt meg. Miért nem lehet először a beázást megszüntetni, amit mi már javasoltunk, és utána keresni a felelősöket? Tői segítséget a város Tovább idézzük a tanácselnök szavait: — Azzal sem tudunk egyetérteni, hogy tavaly az ÉM 22. sz. Állami Építőipari Vállalatónak itteni építésvezetősége egy-egy létesítményt a módosított terv ellenére is csak két-három hónapos késéssel fejezett be. Miért tudta a vállalat 1963-ban évi tervét határidőben teljesíteni, és miért nem tudta tavaly, amikor a terv megközelítően azonos volt az 1963. évivel? A szederkényi építők munkáját figyelve a tanács vezetői megállapították, hogy a 22. sz. Építőipari Vállalat központja nem ad elég felszerelést és segítséget az itteni ki- rendeltségnek. — ügy véljük — jegyezte meg Kovács elvtárs —, hogy a 22. sz. Építőipari Vállalatnak be kellene már végre rendezkednie arra, hogy Ti- szaszederkényben egy negyvenezer lakosú új várost kell felépítenie. A jó felkészülés és munkaszervezés példáját ez a vállalat megnézhetné az ÉM 31. sz. Építőipari Vállalatánál, amely az üzemeket építette és építi a tervek szerinti pontossággal és nagy lelkiismeretességgel. Újabb Ml csali Nagy gondot jelent most a tanácsnak az is, hogy a vegyikombinát új üzemrészeinek indulásával újabb dolgozók telepednek itt le családjukkal együtt. Még az idén 347 családnak kell az új városban lakást biztosítani. Sok óvodás- és iskoláskorú gyermel. is érkezik. A meglévő óvodák már zsúfoltak, az iskolában pedig három váltásban tanulnak a gyerekek. S mi van a tervekben szereplő új óvodával és iskolával? — Az idei átadásra tervezett új óvoda és iskola építését még el sem kezdték — hallottuk a tanácselnöktől. — Méltán türelmetlenkednek az ide költözők: mi lesz gyerekeikkel? Az építőiparnak tehát nincs ideje tétovázásra. Sürgősen be kell hoznia valamit az elmaradásból. Most az építőipart is érintő új munkajogi és egyéb lehetőségekben, s nem utolsósorban a vállalat veze tőségében bízva reméljük, hogy az idén az 1963-as évhez hasonlóan büszkélkedhetünk az ÉM 22. sz. Állami Építőipari Vállalatának tiszaszederkényi ki- rendeltségével. Gazdagodott az ország Az illetékesei figyelmébe Megáradt a Tisza és a Bodrog Víz alá került a Bodrogzug Á Tisza felső szakaszáról Jelzett árhullám szerdára elérte megyénk területét is. Ez- egyidöben a Bodrog is megáradt. A folyó szintje az elmúlt négy nap alatt 230 centiméterrel emelkedett. Az áradás következtében a Bodrogzug mintegy 8000 holdnyi rétje és legelője került víz alá. A Tisza vízszintje az elmúlt héhány nap alatt közel négy métert emelkedett. Az Észak- hiagyarországi Vízügyi Igazgatóság a Tisza bodrogközi és közvetlenül Tokaj alatti szakaszán elrendelte az első fokú árvízvédelmi készültséget. A hullámterek mélyebben fekvő húszéi átmenetileg víz alá kerültek. Szerdára virradó éjszaka Tiszacserm el y rí él a megindult kásás jégtömeg kisebb torlaszt képezett a, folyón, de 02 újabb árhullám elsodorta a gyenge jégdugót Tiszátok felett a vízügyi igazgatóság jégv- törő hajói „aprítják” a levo- hulő jeget, nehogy kárt okozhasson az erőmű berendezéseiben; Megyénk területén néhány belvízi szivattyútelep is megkezdte működését. Gyors ütemben emelik át a folyókba b csatornákban felgyülemlett ■ belvizet. Az árhullám jelentő- 6chb emelkedésétől nem kell tartani, Végül dr. Kovács Albert egy kéziratát adta át nekünk. — Annyi kevés-eredményű tárgyalás után elhatároztam, hogy az újsághoz fordulok segítségért. Idézünk a kéziratból: j,Nem akarjuk mindenért az építőket hibáztatni, de sajnos, meggyőződésünk, hogy ha nem foglalkoznának annyit a területről való levonulással, akkor nem itt tartanánk a művelődési ház építésével sem, ami csaknem harmadik éve vajúdik. Pedig a lakosság egyre jobban igényli... Végső soron mégis csak a magyar építőipar fogja felépíteni városunkat, konkrétan: a 22. sz. Építőipari Vállalat. A harmadik ötéves terv küszöbén Tiszaszederkénv lakossága nevében arra kérem ezúton is az illetékeseket, hogy teremtsenek rendet, adjanak meg minden segítséget a várost építő részlegnek.” Rnttkay Anns Hamarosan átadják rendeltetésének a Lenin Xvohászati Művek rendelőintézetét. Foto: Sz. Gy. Á falu szereti, . becsüli a könyvet Színfoltok a Mezőgazdasági Könyvhónap emődi „megnyitójárók Nem tudjuk, február hónapban hány mezőgazdasági és szépirodalmi könyv talál gazdára megyénk községeiben. S azt sem, mennyit vásárol majd meg a falu a februárt követő hónapokban. Egy azonban bizonyos: sokat! Én-e enged következtetni a falvak elmúlt évi „könyviéi-- ima”, s erre enged következtetni az emődi „könyvankét” hangulata. Február 2-án, kedden Ernődön került sor jelképesen a Mezőgazdasági Könyvhónap ünneoélyes ^megnyitására”. Ernőd nem nagy község, nem kerül különösebb fáradságba végigiárni akár valamennyi utcájájt. Február 2-án már a koradélelőtti órákban benépesedett az utca, hogy később benépesedjék a művelődési otthon, ahol pedig „csak” könyvekről, s „csak” mezőgaz-, dasági szakkönyvekről beszélnek majd. S nem úttörőkkel, nem gyermekek’"»1 telt meg a nagyterem, hanem í ' - "t* okkel. a termelőszövetkezetek tagjaival: Nem, nem csalódott senki az ünnepélyes megnyitó érdekességében, hangulatában sem. Erről elsősorban H. Szabó Béla, a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja gondoskodott, aki elsőként a könyvekről, a szakkönyvek, valamint a falu anyagi és kulturális fejlődése közötti szoros, elválaszthatatlan összefüggésről szólt. Elmondotta, nem azért van könyvhónap, nem ®- írt kell forgatnia, tanulmányoznia a mezőgazdasági szakkönyveket, hogy a boltok, könyvtárak polcairól elfogyjanak a kötetek, hanem azért;, mert hozzáértő, szakszerű gazdálkodás. termelés nélkül nem fejlődhet, nem boldogulhat a falu, a mezőgazdaság. S az ehhez szükséges tudomány a könyvekben mind megtalálható. (De jó, de hasznos lenne sok helyen és sokszor ilyen tisztán, A küldött: Bak János B ale Jánost három éve; huszonhárom éves korában tették meg brigádvezetőnek. Ritka eset, hogy valaki ilyen korban előhenge- rész, egy harminc tagú brigád vezetője. A megbízatás tagadhatatlanul jólesett neki, de egyben nyugtalansággal, s némi félelemmel töltötte el. Elődje. Medve Ferenc, Kos- suth-díjas volt, (aki művezetőnek lépett elő), és hát egy ilyen ember nyomdokaiba lépni nagy felkészültséget kíván. Kérdés kérdés után lopakodott beléje. Legfőképpen az izgatta, vajon a fiatalok megfogadják-e tanácsát, s az idősebbek, akik közül egyik-másik több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, elismerik-e vezetőnek? Tagadhatatlanul jó] esett a nyugdíjazás felé közelgő, s nagy tapasztalattal rendelkező első segéd, Barócsi András megjegyzése. — Az előhengerésznek sokat kell szaladgálnia. Az ilyen fiatalembernek való, mint te vagy. Hát szaladgálni kell, az biztos. A műszakban nincs egy percnyi megállás. Három munkahely (a melegítés, a hengersor, a fűrész), harminc ember munkáját összehangolni nem könnyű dolog. A hengerészek élete csak a kívülállók előtt lehet egyhangú. Minden perc, minden óra tele van izgalommal. Olyan váratlan helyzetek adódnak elő, hogy a leggyakorlottabb szakember se tudja hirtelen, hogy most mihez is kezdjen. Néhány nap, néhány hét után már úgy érezte, hogy kár volt nyugtalankodnia. Az idősebbek, mint a két előhen- gerész, Szabó János és Barócsi, Nagy Albert kormányos, Túrái D. József forraszlár, a fűrésznél Tóth Zoltán, no és a többiek magatartásából ki- érezte, hogy bíznak benne, s fiatal kora ellenére elismerik vezetőnek. Talán egy embernél tapasztalt valami nyugtalanítót. Addig-addig töprengett, figyelte emberét, tapogatózott, mi a nyugtalanság, elvágyódás oka, míg rájött: a beosztással van a baj. Az ember azóta kívánságának megfelelő beosztásban dolgozik, s úgy vélekedik, hogy a brigádtól most már semmi pénzért nem válna meg. Az idősebbekkel tehát rendbe jöttek a dolgok. De hátra voltak a fiatalok. Ebben újfajta szellemet próbált megteremteni. Amikor ő kezdte (az iparitanuló iskola elvégzése után) a szakmát, akkor még érezhető volt bizonyos szakmai féltékenység. Néha a szakmai fogásokat úgy kellett ellesnie, mert akadtak, akik nem szívesen adtak felvilágosítást. Erre pedig nagy szükség van. A gyakorlat rendszerint az, hogy a végzett ipari tanuló „nagy mellel” lép a „színre”, de amint önállóan, s teljes felelősséggel kell cselekednie, ráfekszik a félelem, s ha nincs biztatás, könnyen előfordul, hogy a le.endő szakember ideges lesz, kapkodni kezd, s hibát hibára halmoz. Bak azzal kezdte, hogy bátorítást, önbizalmat igyekezett önteni az új fiúkba. Gyakran előfordult, hogy a fiatalokat összerántotta, és feladatokkal bízta meg őket. A fiatalok tüzet kaptak, belevetették magukat a munkába, sőt esetenként ők diktálják az ütemet S ma már több olyan fiatal ügyködik itt, mint Verebély Károly, Molnár István, akikre mindenben lehet támaszkodni. A fiatalok lendülete, az idősebbek tapasztalatának összehangolása azonban nem mindig harmonikus. Akadtak, s talán ma is akadnak döccenők. Az egyik idősebb dolgozó fizetéskor ki-ki- maradt. Idő kellett, szép szó és felelősségre vonás, amíg sikerült változtani magatartásán. A brigádnak nagy csalódást hozott F. I. Úgy volt, hogy belőle helyettes brigádvezetőt nevelnek. Eleinte nem is volt baj. de később kicsit fejébe szállt a dicsőség. Nagy önbizalma, az idősebbek tanácsának semmibe vevése oda vezetett, hogy egyszer Mordítva tették be a hengert, máskor egy fél műszakon át selejtet hengerelt. F. I. ezt még megtetézte azzal, hogy néhányszor, éjszakai mulatozás után, későn ment be. A brigádtól megkapta érte a fejmosást, de ez már nem segített. 1962-ben megkaptak a szocialista címet. 1963-ban is csaknem minden feladatnak eleget tettek, csakhát, amit ők felépítettek, F. I. egymaga lerontotta. Az eset nagyon bántotta a brigádot. Joggal kérdezték: — Milyen vezető az, aki jó helyett rossz példát mutat? A megbecsülést, a tekintélyt elvesztette. Nem maradt meg a brigádban. Ezek után azt lehetett várni, hogy a brigád egy idősebbet állít be. Nem ez történt, Verebély Károly lett a helyettes. Benne eddig nem csalódtak. Éppen olyan megfontolt, komolyan gondolkozó ifjú, s éppúgy tele van ambícióval, tennivágyással, lelkesedéssel, mint Bak János. A brigád az elmúlt évben derekasan megállta helyét. Még jobban összekovácso- lódott. Jellemző rá mindaz, ami a szocialista brigádokban szinte már hagyomány; az egymás segítése, a beteg munkatársak meglátogatása, a közös házépítés, a tanulás. Annyit még érdemes feljegyezni róluk, hogy tavaly 520 tonna ócskavasat és ezer kiló színesfémet, az idén 50 tonna ócskát, s 560 kiló színesfémet gyűjtöttek. És még valamit érdemes feljegyezni: Bak János, az Ózdi Kohászati Üzemek egyik küldöttjeként részt vesz a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. Csorba Barna líí egyszerűen, érdekfeszítően beszélgetni hasonló dolgokról az emberekkel!) Hangulatossá tette a megnyitót az is, hogy a Miskolci Nemzeti Színház művészei igazán színvonalas műsorral, a falu életének, munkájának hangulatához illő összeállítással szórakoztatták az emődieket. Mégis, tévedés lenne azt hinni, hogy csak ez, vagy elsősorban ez tette népessé a könyvhónap megnyitóját. Az ünnepélyes megnyitó után kicsinek bizonyult a művelődési otthonnal szomszédos pártház nagyterme, ahol az igen ötletesen, nagy gonddal formázott könyvkiallitás és vásár várta a látogatókat. Bizony, csak felváltva, s nem kevés időt igénybevevő várakozással jutott be, akit érdekelt a kiállítás, s aki vásárolni akart. Mindenki látni kívánta, és sokan válogatni akartak a könyvekben, amelyek a több, a jobb termelés és élet immár nélkülözhetetlen szótárai. S nézték a könyveket, vásárolták a könyveket. S milyen büszkék voltak az emődi KISZ-szervezet tagjai, Veres Margit, Bárány Mária. Petrus József, Mátyás László és a többiek, akik napokon át tervezgettek. gondolkoztak, dolgoztak még vasárnap is, hogy szép, megnyerő legyen a könyvkiállítás, & akik részt vállaltak, vállalnak abban is, hogy minél több termelőszö- vetkezeü taggal, minél több emberrel' szerettessék, kedvel- tessék meg a könyvet, amelyek egyre inkább nélkülözhetetlen feltételei mindenütt az életnek, a boldogulásnak ... Hangulatos, ünnepélyes, eredményes volt. a Mezőgazdasági Könyvhónap ’ Ernődön megrendezett megyei megnyitója. Az volt, mert komolyan, őszinte akarással készült rá a falu, idősebbek, fiatalabbak egyaránt. Hasonló gonddal készültek és készülnek a járási „megnyitókra” is. Bizonyos, hogy e munka nem lysz eredménytelen, és az elkövetkezendő egy hónap alatt, de azután is igen sok értékes olvasmány, lapokra rótt tanács, útmutatás jut el azokhoz, akik a tudo- mányt teremtő munkával valóságra. gyakorlattá formálják. Egy dolgot azonban mégis, valahogy negatívumként kell megemlíteni. Ernődre e napon a megye, a megye mezőgazdaságának vezetői, vezető szakemberei közül is vártak valakit, valakiket — hiába! ügy gondoljuk, jelenlétüket az ügy fontossága, jelentősége feltétlenül igényelte volna! Barcsa Sándor Befejezéshez közeledik Szerencsen a leÉisszabli réiafeldeluzási kannán A Szerencsi Cukorgyár több mint háromnegyed évszázados történetében az idei volt a leghosszabb cukorrépa feldolgozási kampány. Az elmúlt év szeptemberének első napjaiban már ömlött a cukorrépa a gyár hatalmas gépsoraiba, s e hét végére várják az utolsó ^adagolást”. Ezután még hátam napig tart, míg a gépsorokon „áthalad” az utolsó répa is, és mint fehér cukor keli i n » rül a zsákokba. Az elmúlt, idényben 40 900 vagon cukorrépa feldolgozásával rekordot állítottak fel Szerencsen. Az idén már eddig is túlszárnyalták a tavalyi csúcsteljesítményt: 41 ezer vagon felett járnak. A tavalyi, csaknem 5000 vagonos cukortermelés is csúcsnak számított, amit mintegy 200 vagonnal máris túlszárnyaltak. A hosszú cukorrépa feldolgozási kampánynak kedvezett az aránylag enyhe időjárás. A jól prizmázott cukorrépa-hegyek nem fagytak meg, s így az idei cukor szinte végig jó minőségű nyersanyagból készült.
