Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Pfateh, 1965', jfanuär 1. ES2AKMAGTÄÄORSZÄO 9 És elment: IÄ UTAH lAfäJfatä Afl&GZTsZ’-m . ykr NA&MPl- VITA•-IgeniS/áíévé is vojt o/gah jd, Unitit Bi.rkáo)-■5 4z öíw ; iciW motföK vc/AMir hegkezdóptek a wam siumK, WMILT PESTEN AZ 0RSÄ6 EL$<f iWáftKiTÓ ALLQMsA-Mthtjtgijóm\$s& mtiköltségét! feWtit PEL-mikXRw / t h'Mj ....\0ot adM / ♦ ♦ ♦ 4 ♦ ♦ i i ' 4 f t ♦ * 4 ♦ f 4 < ♦ 4 ♦ 4 ▼ ♦ 4 é ♦ ♦ f ♦ ♦ i ♦ * ♦ f ♦ ♦ f ♦ 4 ♦ ♦ 4 4 ♦ i 4 4 ♦ ♦ mm á Miwyi uiMJjy És eljött: 1965 Ajándékok Nyomott hangulatú szilveszterem volt Még mindig nem hevertem ki azt a megrázkódtatást, amely a. karácsonyi ajándékokkal kapcsolatos. Pedig ebben az évben alaposan ki akartam tenni magamért, és bőségesen megajándékoztam szeretteimet. Boriskq néninek vettem egy öröklakást, gondoltam, örülni fog neki. Tévedtem, mert. Boriska néni fejcsóválva- panaszkodott, hogy villát szeretett volna, Okulva ezen a kellemetlenségen, Sanyi bácsinak ••*•••••••••••••••• egy háztömböt vettem a Lágymányoson. Azt hittem., örömet szerzek neki, de amikor találkoztunk, sértődött arcot vágott, s ebből arra következtettem, hogy ■valami baj van. Szűkszavú ember lévén, hiába faggattam, csak azt hajtogatta, hogy nagyon meg van elégedve, igazán kedves tőlem, hogy egyáltalán megemlékeztem róla, más még ilyen ajándékot sem kap, s nem az ajándék értéke a lényeges, hanem a- figyelem. Végül aztán kibökte, hogy a háztömbben nincs mozi. a szomszéd háztömbben viszont, van, tehát, ha csak egy kicsit is törődtem volna vele, akkor erre is gondoltam volna. Mindegy, egy öreg embernek jó ez is ... Ilonka néninek vettem egy szép toronyórát lánccal, aminek Ilonka néni először örült, csak később döbbent rá, hogy például tornyot nem vettem hozzá, az óra nem atomóra, a lánc pedig csak IS és nem 24 karátos aranyból készült, s bizony alig nyom félmázsát. A dolog, mint mondta, nem lepte meg túlságosan, mindig tudta., hogy tehetségtelen ajándékvásárló vagyok, amit elém löknek, megveszem. Lajcsi bácsinak egy óceánjáról vettem, sajnos, neki sem találtam cl ízlését, mert mint kiderült, jégtörőt szeretett volna kapni, lehetőleg atommeghajtásút, mert öregszik, ideges, nincs türelme hagyományos tüzelőanyaggal bíbelődni. Most mit csináljon az óceánjáróval, kénytelen néhány száz millióért elkótyavetyélni. A kis Misinek egy négymotoros, sugárhajtású,'120 személyes utasszállító repülőgépet vettem, a gyerek azonban kifogásolta, hogy a gép használt, s a Szabó Pistinek Voszhodot vettek a szülei. Aranka néninek, akiről, tudtam, hogy művészlélelc, megvettem a Izuivrc Múzeumot, és nem értettem, hogy miért vág fanyar arcot, s miért olyan hidegen köszöni meg az ajándékot. Másoktól tudtam meg, hogy az Ermi- taget szerette volna megkapni, de hát mit törődöm én azzal, hogy neki mire volna kedve. Valahogyan minden esetben a balszerencse üldözött. Akinek a■ Sportcsarnokot vásároltam meg. az a Népstadiont szerette volna. Aid vizierömüvet kapott, az atomreaktorért bőgött, Kétségtelenül én is követtem el. hanyagságot, Például, amikor Józsikának egy mozdonyt vettem, csak később döbbentem rá. hogy nincs diesele- sitve. Közben elveszítettem, az önbizalmamat is. Amikbr például Erzsi, néninek, megvettem a Déli Sarkot, esküdni mertem, volna, hogy helyesebb lenne az Pszald Sarkot elvinni neki, Ügy is lett. Erzsi néni arckifejezését, sokáig nem fogom elfelejteni. Nagyon nehéz ajándékot venni. Én például kaptam egy golyóstollat, de nem ír. Feleki László ♦ 4 4 4 ♦ ♦ ♦ 4 * A 4 ♦ ♦ ♦ 4 ♦ 4 ♦ 4 4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ 4 ♦ f ♦ 4 4 4 Beteglátogatás Felhőgom Oly í tó és Fényesítő Vállalat, szakié szervezeti titkárának asztalán megcsörrent a jff telefon. Margitka jelentkezett, a pénzügyi osz- y tály üdvöskéje, aki semmihez sem értett külö- ! nősebben, de mindenbe beleszólt, meg egyébként is jó kiállású leányzó volt, és személyesen az új igazgató által kiválasztott, helyenként bizalmas teendőkkel megbízott munkaerő. Mint ilyen, némi befolyással is rendelkezett, miért is senki sem szerette, ha ő telefonált, mert abból rendszerint valami társadalmi munka, vagy egyéb különmunkát adó elfoglaltság kerekedett ki, amit Margitka ugyan csöppet sem erőszakolt, hanem;minden agresszivitástól tartózkodva, szerényen az igazgató személyes kívánságára hivatkozva közölt.. S lehet-e ilyen módén közölt kívánságnak ellentmondani? Ugye, nem! Nos, ez a Margitka, hívta telefonon a szakszervezeti titkárt, és ezért lett.borús annak homloka, amikor meghallotta hangját,. — Mint. q. szakszervezet titkárát hívtam Stropúk elvtársat — közölte Margitka bevezetésként. — Szeretném megkérdezni, és az igazgató elvtárs is igen kíváncsi rá, hogy tud-e a szakszervezet Szendvics Lajos elvtárs betegségéről, aki immár három hete betegeskedik, táppénzén van. — Hogyne tudnánk — hangzott a gyors válasz. — Ügy? Tudnak! — váltott élesebb hangra Margitka. Akkor az igazgató elvtárs arra lesz kíváncsi, miért nem látogatta meg a szakszervezet a beteg, dolgozót? Nem a szakszervezet dolga lenne az emberekkel ilyenformán is törődni? — Először is, Szendvics elvtárs nem tagja a szakszervezetnek — replikázott Stropák —, másodszor pedig, tudomásom szerint, igen sokan voltak meglátogatni a beteget, a szakszervezeti tagságtól függetlenül. Mint emberek, kollégák, munkatársak. Magam is voltam. — Az nem lehel! — Már megbocsásson, én csak tudom, hogy voltam. — Nem, az nem lehet. Az nem lehet,, hogy a hivatalos beteglátogatás már megtörtént. Ugyanis még nincsen lekönyvelve, pedig itt a pénzügyi osztályon számoltunk Szendvics elvtárs betegségével, és ötven forintot beterveztünk a látogatás állami költségeire. Egy kis csokoládé, kompót és egy aláírás tőle, hogy átvette a cuccot, mert fő a bizonylati fegyelem. Szóval ez a belég még hiányzik, és mindjárt vége az évnek. Ez pedig be volt tervezve... — Akik jártak nála. vittek ajándékot... — De azt nem a vállalat küldte! Szendvics meg, ha felgyógyul, bejön reklamálni, meg sértődés lesz, meg ... tudja, hogy van az ... A szakszervezetnek intézkednie kellene, hogy ez az ügy tisztázódjék, illetve a vállalati ajándék Szendvicshez, az aláírt beiég pedig a pénzügyi osztályra kerüljön. Az igazgató elvtárs nagy súlyt helyez rá.,. így történt, hogy a hivatalsegéd — ő is vállalati dolgozó — Szendvics Lajos lakására sietett az ajándékkal. négy gyermekes özvegy Striguláné elesett az JÉ esőben, a csúszós utcán és eltörte combcsont- mmfL ját, de már nem volt keret, hogy neki is vc~ / “ gyenek ajándékot. Sót. az is vita tárgyát lse-' pezte, üzemi balesetnek tekintendő-e, ha vala-1 ki vállalati beteglátogatás közben töri el a lábát? Ugyan-; is özvegy Striguláné volt a hivatalsegéd, aki Szendvics lakására vitte a vállalat ragaszkodását jelképező adási- dékot (henedeki
