Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

6 ES5ÜÄKM A<5 YATtOHS 7 ÄC1 Vasárnap, 1365. jairoár *». Anna Frank emlékei között Itt, Amszterdamban az eső gyatkori vendég és ritkaság- számba vészük, ba egy-egy derűs nap ajándékozza meg a lényegében vízreépült és víz között élő szép holland fővá­Ez a ház a Frank család szomorú tartózkodási helye volt két álló esztendeig. Most, a többi látogatóval együtt, sorbaállok, amíg megérkezik az idegenvezető. Húszán le­Az Anna Frank-ház jelenleg ros lakosságát. — Mint azt a 38 éve itt élő magyar barátom meséli — 20 évvel ezelőtt ez a víz volt majdnem a hollan­dok halála. A német hadveze­tés, amikor már látta sorsá­nak végzetességét, a zsilipeket hettünk abban a csoportban, amelynek kalauzolására az értelemtől sugárzó, 5 nyelvet beszélő 22 év körüli fiatal­ember jelentkezett. Kézfeltar­tással jeleztük, hogy ki, mi­lyen nyelven kéri a ma'gy a rá­lehet bejutni az akkori cég főnöki szobájába. A második és harmadik emeleti helyisé­gekben rejtőzött a család is­merőseikkel, és minden ajtó­nyílásra, vagy hangosabb zaj­ra összebújva, riadtan re­ménykedtek, hogy talán még­sem fedezik fel búvóhelyüket. A látogatás legmegkapóbb része az úgynevezett „hátsó traktus”. Az üldözött ember természetes. védekezőállásba szorul. Ez történt itt is. A család jó barátja, az igazi rejtekhely felfedésének meg­akadályozása rá1ióból. a ■ tu­lajdonképpeni tartózkodási helyre vezető ajtó elé egy könvvszekrényt szerelt, Ez a szekrény forgatható és úgy nyílik, mintha ajtó volna. Emogött. zajlott le a rejtőző családok élete, emogött volt a hátsó traktus. Mi látogatók magunk is meggyőződhettünk a készített, asztalosmunka tö­kéletességéről. Senki sem gondolta volna, hogy amögött még van „va­lami”. Az emeletre feljutva, láttuk az egyes berendezési tárgyakat. A kályhát, ame­lyen már az üldözés második évében alig volt mit főzni. Az asztalt, amelyen Anne megír­ta vjlágotjárt naplóját. A fekhelyeket, az udvarra nézq és sötét papírossal letakart ablakokat, mindenegyes tár­gyat. amelv a tragikus évek emlékeit idézi. A Prinsengracht 2G3. szá­mú ház, ma emlékmúzeum. Az egyik utcáranyíló szoba berendezése Anne életével és emlékeivel foglalkozó kiállí­tás. Naplójának, magyarnyelvű kiadása is látható itt az üveg­vitrinben elhelyezve, a sorok közül pedig az örök remény­ség szavai csendülnek meg, az ő igazi szavai: „Látom, amint a pusztulásból lassan­ként újra felépül a világ, hal­A „hátsó traktust” elzáró iratszekrény. A forgatható iratszekrény nyitott állapotban. így szabad az út a búvóhelyhez. Tenkács Tibor rajza Maháhhárata-Rámájana Ki emlékszik a középiskolai tankönyvek apróbetűs jegyze­teiből ezekre a szavakra? Valahol a „népies epika” tá­jékán helyezkednek el érnié- lcezetünkben, s megrögzötten hasonlítgatjuk őket az Iliász­hoz és az Odüsszeiához, mert valahogyan úgy rémlik, hogy e két szó a szanszkrit iroda­lom két alap-eposzainak címe, melyeknek történeti és költői anyaga éppúgy alapja a belőle kisarjadt lírára, epikára és drámára tagolódó ind iroda­lomnak, mint a görögnek, s európainak a másik kettő. A szorgalmasabb tanulók, s kiknek memóriája jobban dol­gozik, még néhány iskolás idé­zetet is őriznek, melyek már akkor, a tanteremben is poro­sak és unalmasak voltak. Micsoda meglepetés ezután Vekerdi József ragyogó válo­gatását kézbe venni, s átenged­ni magunkat egy gazdag, isme­retlen, de valahogy mégis is­merős világnak. Mert, szó sincs itt többé una­lomról. A port, melyet, a szor­galmas, de írói vénával aligha rendelkező átültetők hintettek ezekre a művekre, lefújták az új fordítók, s egyszeribe ott ta­láljuk magunkat, a legbizarrabb kalandok s a leghétköznapibb falusi történetek kellős köze­pén, fejedelmi udvarokban, tu­dósok, kurtizánok, koldusok, katonák között. Mintha nem is lenne mindez oly egzotikus, ré­gies. Hiszen ezek is emberek! Olyanok, mint mi — így a naiv felfedezés. Mintha másként is lehetne! Egy nagy nép, sőt több nagy nép bonyolult együttélése, érdekes élete ke­rül itt emberközelségbe. Má­sok és hasonlók, ez a történel­mi dialektika elevenedik meg a válogatás szemelvényeiben, melyekből Vekerdi József gon­dosan távoltartott mindent,, ami tudálékosság, száraz filo­lógia, tudományoskodó öncélú- ság; A hinduk nagy eposzából ol­vasmány lett, melyet érdemes odatenni az Ezcregy éjszakája* a Dekameron, a Shakespeare- drámák mellé.­Kováts Lajos Műnké; ár ól* t©rweis,,©l tárgyalt'a Vör&sheresisí megyei vezetősége Legfontosabb momentum­ként- a megyei Vöröskereszt elmúlt évi tevékenységében azt értékelhetjük,. hogy sike­rült jól együttműködnie az egészségügyi szakszolgálattal, a megyei tanáccsal és több társadalmi szervvel. Az alap­szervezetek, aktívák lelkes munkáján kívül ezzel is ma­gyarázhatók az elért eredmé­nyek. A kampányfeladatokon kívül, állandóan és rendszere­sen foglalkoztak az egészség- ügyi felvilágosítással, egyik legfontosabb feladatukkal. Kétezer előadás, 120 ezer hallgató 1964-ben mintegy kétezer különböző témájú előadást megfelelő propaganda tevé­kenység. Szép eredményt ért el a té­rítésmentes véradó mozga­lom is. Szerte a községekben, 193 szervező kollektíva segí­tette egy-egy véradó nap sike­rét. Több, mint 4500 liter vért gyűjtött össze az üzemekben, az intézményeknél, a közsé­gekben á Vérellátó Alköz­pont autóbusza. Sokat tettek az elmúlt, évben a többszörös véradók erkölcsi megbecsülé­séért. Több üzemben, például az ózdi és a Lenin Kohászat kéthetes üdülésben részesített néhány véradót. Kedves és megható találkozókat is szer­vezett a Vöröskereszt. Ezeken véradók találkoztak azokkal, akiket gyógyuláshoz segítet­tek. lójának megünneplése jegyé­ben hajtanak majd végre. Az 1965-re tervezett 6000 liter. té-. rítésmentes vért az évforduló tiszteletére 500 literrel „meg­told j á!k”. A tisztasági mozgalmat, a megyei tanács támogatásával szervezi meg a Vöröskereszt, s felkéri közreműködésre va­lamennyi tömegszervezetet. A mezőgazdaságban végzendő munka irányítására, ellenőrzé­sére munkacsoportot szervez­nek a megyei elnökség mellé. A falusi alapszervezetek tag­létszám növelését együtt vég­zik majd termelőszövetkezeti egészségügyi állomások létre­hozásával. ki akarta nyitni, hogy ezzel Németalföld tetemes részét elárassza, amelynek következ­tében milliók vesztették .volna életüket javaikkal egyetem­ben. Ez a végzetes tett — sze­rencsére — valamilyen vélet­len folytán mégsem került megvalósításra, és így sok ér­ték és emlék megmaradt. Ilyen emléket kerestem fel egy erősen esős augusztusi délelőtt a Prinsengracht 263. sz. alatt. Az eső ellenére is sokan voltak, mint állandóan, közel két évtized óta, hiszen fájdalmas tényeket őriz ez a ház, amely az utókornak egy­ben emlékeztetője is. A szom­szédos Westertóren harangja most is ugyanolyan történel­mi pontossággal üti a negyed­órákat, mint akkor' és hangja mintha figyelmeztetné az ar- rajárókat, emberek, vigyázza­tok, többé ilyen tragédiákat ne készítsetek elő! A 13 esztendős kisleány, bi­zalmas barátnő hiányában naplót ír. A bárátnőt akarja vele pótolni, akire régen vá­gyott és amint írja „s, hogy gondolatban jobban magam mellett lássam, nemcsak az élményeimet írom majd bele, hanem a napló lesz a vágyva vágyott, igaz és hűséges ba­rátnő, akit Kitty-nek fogok szólítani.” Ettől kezdve, a kényszerfogság két esztende­jének minden jelentős esemé­nyét megörökíti. zatot. Mindjárt kitudódott, hogy német, francia, angol és holland nyelvű tájékoztatást igényeltek. Már ez a tény is bizonyítéka annak, hogy a háború befejezésének két 'év­tizede után is, a világ minden tájáról, állandó érdeklődéssel kísérik Anne fájdalmas em­lékeit. Természetesen, ez csak egy csoport volt. A kalauzo­lás kb. 1 órát vesz igénybe. Ha pedig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egyszerre két csoportot vezetnek, reggel, 9-től 16 óráig, az gyakorlat­ban azt jelenti, hogy naponta átlagban 300 látogató szeretné a házat megtekinteni. Itt az esemény emléked­nek részletes taglalása — gon­dolom — nem szükséges, hi­szen alig van olyan ország, ahol akár színdarab, akár a napló közreadása révén, Anne naplója ne lenne ismert ese­mény. Inkább a hely szellemé­nek személyes emlékeit sze­retném rögzíteni. Vezetőnk, miután meggyő­ződött arról, hogy több nyel­ven kell tolmácsolnia, elin­dult velünk a ház emlékekkel gazdag helyiségeibe. A tág földszinti üzlethelyiség raktár céljait szolgálta. Annak ajtaja mellett találjuk a ház bejá­ratát. Jtt egy üvegezett ajtó­hoz jutunk, amely mögött volt a két irodahelyiség, majd hosszú, keskeny folyosón* a szénraktár mellett, 4 lépcsőn I lom a közelgő égszakadást, amely végül is elpusztít ben­nünket, együtt szenvedek sok­sok millió emberrel és mégis, ha felnézek az égre, úgy ér­zem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz a világon.” tartottak a szervezet megbí­zottai. Legtöbb hatása és sok) látogatója azoknak a rendez­vényeknek volt, amelyeken filmvetítést is tartottak. Cél­szerűbb, hatékonyabb lett a felvilágosítás. Majd minde­nütt kialakulóban van a te­rület jellegének ‘ leginkább Mit terveznek az idén? Az idei feladatok közül né­hányat, (a mezőgazdaság egészségügyi megsegítését, a tisztasági mozgalom szervezé­sét), különös gonddal kezel­nek, a felszabadulás évfordu­— Az új tagok szervezése* alapszervezetek létesítése nem kampányfeladat. Állandó* rendszeres tevékenységének kell lennie a Vöröskeresztnek — mondotta a program meg­vitatásakor jelenlevő Lukács János elvtárs, a megyei párt- bizottság munkatársa. Ezt fej­tegette többek között felszó­lalásában Rostás István, a Vöröskereszt főtitkára is. Ahol „csak** segít a Vöröskereszt Jónéhány fő feladatán kí­vül, amelyért egyedül felelős a Vöröskereszt, más -szervek­kel együtt segít egyéb, fontos problémák megoldásában is! Tovább folytatja ankétoli megszervezésénél, propaganda előadások tartásával, egyéni beszélgetések formájában a küzdelmet az alkoholizmus el­len. Együttműködnek a me­gyei gyermekvédelmi .albizott­ság tagjaival, a Vöröskereszt aktívái a veszélyeztetett gyer­mekek felkutatásában, szüleik nevelésében, meggyőzésében! Patronálják, segítik továbbra is az öregek napközi ottho­nainak szervezését, folytatják az egyedülálló, idős emberek támogatását. (Gy. K.) Drégely Vilmos A legrégibb szovjet rádióállomás „A hatalmat a szovjeteknek! A földet a pa­rasztoknak! Békét a népeknek! Kenyeret az éhezőknek!” A világ visszafojtott lélegzettel hallgatta Oroszország hangját, mindenkit ér­dekeltek az orosz forradalom első lépései. Az értesülések egyik forrása az a rádióállomás volt, amely Moszkvában, a hodinkai mezőn áll. Ötven éve annak, hogy ez az adó, a ké­sőbbi első szovjet rádióállomás működésbe lépett. 19X4. december 19-én az orosz katonai ha­tóságok nagy kapacitású szikra-rádióadót lé­tesítettek Moszkvában. Sürgó'sen építették fel, hogy kapcsolatot létesítsenek Oroszország szövetségeseivel, Angliával és Franciaország­gal, a Németország elleni háborúban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, azt követően, hogy a szovjet kormány Moszkvába költözött, ez a rádióállomás lett a fiatal szovjet állam fő rádióadója. Lenin uta­sítására 1918 első felében a vevőállomások széles hálózatát tervezték meg a kormányzó­sági és járási székhelyeken. A hodinkai adó juttatta el ezekhez a llOSZTA (a TASZSZ hírügynökség előde) fontos közleményeit, amelyeket azután újságokban és plakátokon tettek közzé. A polgárháború idején az állomás operatív kapcsolatot biztosított a frontokkal. 1919 már­ciusában rádiógramm érkezett Budapestről, Lenin nevére. A magyar forradalom hírét kö­zölték vele. Rövidesen megszólalt a telefon a hodinkai adóállomáson, Vlagyimir Iljics ér­deklődött a kapott rádiógramm teljes 'szövege iránt. Utasítást adott a Budapesttel való kap­csolat fenntartására. Ezen az állomáson folytatta rádiótelefon- kísérleteit M. A. Boncs-Brujevics szovjet tu­dós. E kísérletek alapján Lenin dekrétumot írt alá központi rádió-tclefonállomás építésé­ről Moszkvában, ami megvetette a ' szovjet rádióhírközlés alapjait. Az adóállomás ma már hatalmas vállalat, amely sikerrel végzi munkáját a rádiókap­csolat és rádióhírközlés terén. • B. X,

Next

/
Thumbnails
Contents