Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

Vasárnap, *965. jaawär Ki.

f^ÜS9QSBHs^MBiMnHWii9MmmOTnms

ESZAKMAGYARORSZAG

o

Természetes?

I

iskolcról, a városról veszem példámat. Ha autóbuszon utazunk, s nagyot zökken a kocsi, mert egy nagyobb gödörbe behuppantak a kerekek és az ember majd a nyelvét harapja — az utazó társakkal együtt, fennhangon vágj' gondolatban, szidjuk az illetékeseket, akiknek kötelességük lenne az utakat jobb karban tartani, de szitkot szórunk az egész városra, ilyennek, olyannak „leszóljuk”. Pedig itt élünk, itt nőnek fel gyermekeink, itt élnek legjobb barátaink, kedvenc könyveinket itt vásároljuk, kirándulásokra innen indulunk a Bükkbe, vagy a Balaton mellé, itt dolgozunk, vigasztalódunk, — egyszóval, minden ideköt bennünket s mint ahogy az orosz ember Moszkvát matyuskájának (anyjának) tudja, ez a város nem csupán szükebb pátriánk, — velünk élő, lélegző barátunk, társunk nekünk Miskolc.

S mi csak szidjuk ezt a várost.

.. .De az autóbusz kilométereken át fut, hogy nem zökken. S mi nem mondjuk: „Lám, ez szép, milyen simán fut a kocsi”. Mert azt már nem vesszük észre. Mert az természetes!

Nem azt mondom, hogy aránytalanul erős kritizáló készség fejlődött ki bennünk — de igaz, hogy manapság úgy vagyunk: először, másodszor és még harmadszor is csak azt látjuk, amit nem tartunk jónak, és azt nyomban ki is mondjuk. Hiba ez? Nem hiba! Sőt, hála felszabadult közéleti hangulatunknak, hogy már itt tartunk: amit nem látunk helyesnek, jónak, azt egyszerűen s közvetlenül ki is mondjuk.

Miskolcot, ha valaki le akarja szólni, megteheti. Néha zökken az autóbusz, utcái piszkosak, parkjain gyalogútakat taposnak a járókelők, villamosai, autóbuszai olyannyira zsúfoltak, mint a pesti 6-os stb, stb.

Ez a 600 éves város két évtized alatt a duplájára nőtt, nem csupán lakosainak számát tekintve, sok másban is. Egy szám: a kohászata az elmúlt évben több mint 5 milliárd forint értéket termelt. Most is naponta 1700—1900 tonna acélt, 1500 tonna vasat termelnek az LKM-ben. Autók ezrei járják a város utcáit, vagonok ezrei futnak a vasúti sínéin, hogy a vashoz, acélhoz nyersanyagot és munkaerőt szállítsanak. A Tiszai és a Gömöri pályaudvaron naponta 90 ezer(!) utas fordul meg. Ezek nemcsak dolgoznak Miskolcon, de bevásárolnak, ügyeiket intézik, egy része moziba megy, a másik része a vendéglőit látogatja meg stb. S maga a város állandó lakóinak száma is közel jár a 160 ezerhez. Kétszázötvenezer ember él a miskolci utcákon, házakban, gyárak csarnokaiban.

Ha leszóljuk a várost, hogy szemetesek az utcái, akkor azt is meg kellene kérdeznünk: kik szemetelnek? A parkok zöld gyepén csapásokat látunk. Kik azok, akik rátaposnak az üde, zöld gyepre?

Mi, akik itt élünk, akik oly sokszor leszóljuk a várost, hogy nem szép, hogy elhanyagolt. Mi, éppen mi, akikért van ez a város — mi tesszük ezt.

s mi vagyunk azok. akik a buszon, villamoson. kávéházak kényelmes asztalai mellett kifogásolunk és bírálunk, hajlandók vagyunk azt a következtetést megtenni, hogy itt már nem is látni mást, csak rosszat, csak birálnivalót. Utána kisétálunk a szép, rendezett Avasunkra, elgyönyörködünk a modern kilátóban, s nagyon jól tudjuk, hogy a domb rejtelmes útjain száz meg száz szerelem szövődik, száz

r

E

meg száz ember piheni ki fáradalmait hüs pincéiben, százan és százan gyönyörködnek az immár igazi nagyvárossá nőtt Miskolc panorámájában. És dicsekszünk az idegeneknek: nézze a toronyházainkat, a Tiszáin az aluljárónkat, a Kiliánt, a Selyemrétet, az egyetemet, s nem is részletezzük Tapolcát és Lillafüredet. inkább arról beszélünk, hogy este föltétlenül sétáljon fel az avasi kilátó „-cirkoráma” presszójába („ilyet esetleg Párizsban láthat! ) és csodálja meg a fehér neonfényben fürdő Győri-kaput, nyáron meg sétáljon is el oda, kilométereken át vörös rózsalugas kíséri ezt az utcát...

De ez természetesnek tűnik.

.. .Zökken a busz, egy gödörbe huppantak a kerekek. Való igaz, néhol rosszak az utak. Szidjuk Miskolcot, hogy itt mennyi a rossz, az elrontott. Ki rontotta el? Nem mi... „Á, dehogy mi”. Kicsoda? Hát a hivatal... — mert a magyar különben is szereti a hivatalt szidni, a miskolciak pedig a legbuzgóbbak e régi korból visszamaradt tulajdonság gyakorlásában.

Magunk is, toliforgatók, ha hibát látunk, menten megírjuk: „Ezt és ezt a hibát miért nem veszik észre az illetékesek?” S a szegény illetékes rohan, hogy mielőbb kijavítsa a javítani valót. S van. amikor képtelen erre, hiszen olyan ez a Miskolc, mint egy pattanásos kamasz... Hol ezt a ruháját növi ki, hol meg amott ütközik ki rajta egy-egy kellemetlen pattanás, hangja olykor mutál, plezur látszik rajta itt is, ott is, nyugtalan, s mi elfelejtkezünk arról, hogy a gyors növekedéssel együtt jár bizonyos fokú aránytalanság. A gyorsan növő kamaszban csak azt látjuk: aránytalanul hosszú a keze meg a lába. Vágjunk le belőle egy darabot? Nevetséges. Hiszen a szervezet egy felnőtt embert készít elő abban a kamaszban, s évek múltán pontosan olyan hosszú karra, lábra lesz szüksége.

iskolcból óriás lesz. Arra mutatnak a jelek. Nem csupán a távlati tervek, melyekben nincs okunk kételkedni, — de mindazok, amik eddig megvalósultak, arra engednek következtetni. Gyárai, üzemei, lakótelepei, kórházvárosa, közintézményei, egyeteme, kialakulóban lévő kulturális igénye; a szakemberek, a kereskedelem, a művészek érdeklődése, mind-mind ezt bizonyítgatja: forgalma, nehezülő közlekedési gondjai, mint a kamaszban az óriásira fejlődött tüdő, nagy zajjal véteti magát észre.

S bizony, olykor gödrökön át futnak az autóbuszok kerekei. Zökken egyet s mi majd a nyelvünket harapjuk. Nem baj az, ha ilyenkor kimondjuk jogos kívánságunkat; nagyobb gonddal javítsák az utcáink burkolatát. Csak arra vigyázzunk, hogy a hangoskodó szitkozó- dás nehogy annyira lekösse figyelmünket, hogy ne lássuk meg azt, ami szép és jó, amivel jogosan büszkélkedhetünk mások előtt, s aminek már a puszta látása is gyönyörűségei, okoz az emberben.

még inkább vigyázzunk arra,' nehogy elfeledkezzünk tenni is azért, hogy megszűnjenek mindazok az okok, melyek elvonhatják figyelmünket a szép és jó élvezetétől! Mert a parkokra nekünk kell vigyázni, az utcán minékünk nem szabad szemetelni, a mindennapos munkánkkal pedig mi teremtjük elő azokat az anyagi lehetőségeket, melyekkel Miskolcot és a többi várost és falvakat még szebbé, még gazdagabbá tehetjük.

Baráth Lajos

M

S

A jövedelem elosztásának formái és problémái

termelőszövetkezeteinkben

azért, mert a tsz-vezetők, a szakemberek, a termelőszövetkezetek munkáját segítő járási szakemberek évről évre gyakorlottabban, a nagyobb helyismeret birtokában egyre jobban, szakszerűbben terveznek, vezetnek, segítenek. Másrészt, mert a termelőszövetkezeti tagság a közös gazdálkodási formát tartja helyesnek, e forma erősödésétől, fejlődésétől várja jobb holnapját, boldogulását.

Zökkenők természetesen vannak. Ez évben (a már elkészült évi tervekben egyébként mindenütt helyesén, a helyi sajátosságokat, adottságokat figyelembe véve tervezték a jövedelemelosztás • módját, formáját) jó lenne például mindenütt feltétlenül hasznosítani a gépi kapacitást, a munkagépeket, hiszen ez a hozamok növekedését segíti akkor, amikor könnyebbé teszi a tagság munkáját. Ilyen formában is meg lehet oldani a premizálást, az anyagi ösztönzést, a háztáji takarmány- szükségletek biztosítását. Ami viszont a gyakorlatot illeti: a tervben lerögzített elosztást, premizálást mindenként biztosítani kell. Ellenkező esetben, s erre 1964-ben is volt, sajnos, példa, a tsz-vezető mind a tagsággal, mind önmagával szembe kerül, s ennek végső soron a közösség, az egész népgazdaság látja kárát.

Barcsa Sáudoi

lem csökkenése sem. Másrészt a termelőszövetkezeti tagság egy részének is le kell vetkőznie bizonyos, korábbról örökölt káros szokásokat. Napjainkban sok esetben előfordul például, hogy mert bizonyos százalékban „részesen” művelik a számúiéra kijelölt területeket, nem igénylik saját gépeik segítő munkáját. Pedig a gép munkadíját néhány fillérből megtéríthetnék a közösségnek.

A korábbi évek „megkötöttsége” abból is táplálkozott, hogy a túlságosan nagy természetbeni részesedés jelentős mennyiségű terményt, élelmiszert vont el a népgazdaságtól. Ezen azonban, mint napjaink példája bizonyítja, megfelelő egyetértéssel lehet változtatni. Hiszen a tsz-tag- ság egyre inkább felismeri, mi a helyesebb. Mindenesetre a jövedelemelosztás mai, bár sokrétű, nehezebben átfogható módszere minden tekintetben jobb, rugalmasabb a korábbinál, és az eredmény a jobb munkakedvben, a tsz-ek gyorsabb fejlődésében, a terméshozamok, a termelés egészséges növekedésében jut kézzelfoghatóan kifejezésre.

Természetesen a részesedés, a jövedelemelosztás formái sehol nem kerülhetnek ellentétbe az alapjaiban szocialista elosztási formával, a termelőszövetkezet fejlődésének. erősödésének elvével és gyakorlatával. De erre eddig aligha akadt példa. Egyrészt

„havi fizetés” fedezéséhez. A finkei Üj Élet Termelőszövetkezet például igy és igen jól fizet, gazdálkodik. Ehhez viszont évről évre megfelelő készpénztartalékra van szükség.

Sokszor szóba kerül, még napjainkban is: néhány évvel ezelőtt egyes szakemberek miért ragaszkodtak határozottan hozzá, még akkor is, ha az ebből fakadó munkakedv- hiány miatt sok helyen műveletlenek maradtak a területek, hogy csakis szigorúan a munkaegységek alapján juthasson jövedelemhez a tagság és lehetőleg csak pénzt kapjon. A szó szoros értelmében vett szocialista nagyüzemi gazdálkodás természetesen ezt követelné meg. így, ezzel a módszerrel könnyebbé válna a gazdálkodás irányítása, tervszerűbbé a fejlesztés, a beruházások. S a jövő gazdálkodása feltétlenül ilyen lesz. Azonban ehhez termelőszövetkezeteinknek el kell érniük olyan fejlettségi fokot, ahol a legkedvezőtlenebb időjárási viszonyok között sem fenyeget mondjuk a mérleghiány, de a korábbi jövedetás, terven felüli premizálás és más, ösztönző módszer.

Utóbbi megkötöttség, ha az nem a közösség elhatározása, nem szerencsés dolog. Ami viszont a „garantált munkaegységet” illeti (így él termelőszövetkezeti szóhasználatban), megyénk több közös gazdaságában meggyorsította a fejlődést. A tapasztalatok szerint általában helyes volna több helyen bevezetni ezt a jövedelemelosztási formát. Természetesen. nem zárva ki még itt sem, bizonyos terven felüli természetbeni, vagy pénz- beni plusz jövedelmet, mint ösztönző módszert. Ez azonban elsősorban pénz, hitel kérdése, s a népgazdaság anyagi erejétől függő dolog.

Jó, bevált módszer ez, s természetes, hogy sok tekintetben megkönnyíti a tsz-ve- zelés, a könyvelés munkáját. Természetesen, még jobb módszer a készpénzfizetés. (Sok esetben a kettőt egy néven emlegetik, pedig van különbség.) A készpénzfizetés nem más, mint a már stabil, anyagilag erős termelőszövetkezetek önálló fizetési módszere. Mindig megvan a pénzük a

l II.

►

! A garantált munkaegység

► Nemrégiben Cigánd vezetőiévé] beszélgettünk a helyi ter► melőszövelkezetek életéről, ‘gondjairól. Elmondották, hogy !a Petőfi Termelőszövetkezet- >ben igen jól bevált a garan- ! tált fizetési rendszer. A ‘tagság minden hónapban készpénzben megkapja a ledolgo► zott munkaegység tervezett [értékének nyolcvan százalé- >kát. S bizony a község más [közös gazdaságai örömmel »egyesülnének a Petőfivel. [Azonban a járás pénzügyi ke- r rétéi ezt már nem bírják el, ^hiszen a mindenkori készpénzfizetést, (olyan esetben |is, ha nincs elegendő készpénz a tsz számláján), az ál- [lam garantálja, a bank fizeti. »A község másik közös gazdaságában viszont, egyes szakemberek konkrét állásfoglaiá- [sa alapján, csak kimondottan

► munkaegység szerint, tehát, a [10—20 százalékos természetbe- ,ni részesedést sem engedve, [dolgozhattak, annak ellenére, ‘hogy a szomszédos községekében volt természetbeni jutlaEliisemszinti eredmények, új eéiok, új tennivalók az Ózdi Kohászati Üzemekben

Beszélgetés Csépányi Sáudor elvtárssal, a gyár vezérigazgatójával

módosításokat valósítunk meg. Ez valamennyi munkafolyamatra vonatkozik. Javítani akarunk a kikészítési technológián is. Uj, korszerű egyengető gépeket szerzünk be és állítunk üzembe. Ezzel kettős célt érünk el: az embereket megkíméljük a nehéz fizikai munkától, és jobb minőségűvé válik az áru. Korszerűsítjük a gyár közlekedését, meggyorsítjuk a rakodást.

— Hol tartanak a gyár

rekonstrukciójával?

— A rekonstrukciót ebben az évben tovább folytatjuk. Az I-es kohónál már megvalósítottuk, ebben az évben pedig a II-es és a III-as kohónál felezzük be az elegytér gépesítését. Az acélmű területén folytatjuk az új téglakémények építését. Jelenleg két kémény építése van folyamatban, és szeretnénk ebben az évben újabb hármat felépíteni.

— Milyen elképzeléseik

vannak még?

— Szeretnénk tovább haladni az emberek tudatformálásában, még közielebb hozni az embereket a gyárhoz, a gyárat az emberekhez. Azt szeretnénk, ha minden dolgozó még jobban magáénak erezné a gyárat, felelősséget erezne kivétel nélkül mindenki a gyár előtt álló feladatok megvalósításáért, ha még inkább gazdáiévá válna . a gyárnak. Mondanom sem kell, hogy ebben igen jelentős szerepük van a szocialista brigádoknak, amelyeknek tagjai mindinkább szocialista emberként élnek, dolgoznak, gondolkoznak, tanulnak. Meg kell nyerni az embereket új célkitűzésünk megvalósításához. Említettem, hogy tavaly minden negyedévben teljesítettük feladatunkat. Most az a célunk, hogy ne csak negyedévenként, hanem havonta is teljesítsük terveinket a termelésben, a tételes kiszállításban.

— Célkitűzéseinkben sokat segíthetnek a rekonstrukciót végző kivitelező vállalatok. Azt szeretnénk, ha betartanák a határidőket,

Az új évet illetően optimista vagyok. Három év alatt megismertem az ózdi dolgozókat. Becsületes, lelkiismeretes, alkotni vágyó emberek. Egyformán él bennünk az a törekvés: úgy, olyan odaadással dolgozni az új gazdasági évben, hogy az év végén ne legyen okunk a szégyenkezésre. Csorba Barna

lenti, hogy a gazdasági cél- titűzések megvalósításának szolgálatába állítjuk a műszaki intézkedéseket. A kohó üzemben a betétanyag csökkentésével 18, az acélműben pedig 2Ö milliót takarítottunk meg.

— Hogyan biztosították az átmenetet az új gazdasági évre?

— Minden évben nagy gondot jelent a téli felkészülés.. Ez érthető is- Ha nem gondoskodunk elegendő anyagról, zökkenők állhatnak be a termelésben. Ez kihat egész évi munkánkra és más üzemek termelésére is. Csak elismeréssel szólhatok az érdekelt felsőbb szervekről, amelyek lehetővé tettéle számunkra a megfelelő mennyiségű anyag tartalékolását. A MÁV az elmúlt évihez viszonyítva több kocsit bocsátott rendelkezésünkre, és alaposabban felkészültünk a gyáron belül is.

•— Milyen mértékben növelik 1965-ben a gyár termelését?

_— Ebben az évben a termelés mennyiségileg nem növekszik. Kern várnak tőlünk többet. Ez lehetőséget ad az Ózdi Kohászati Üzemek kollektívájának, hogy minden erejét a minőség, a termelékenység további javítására, a még gazdaságosabb termelésre fordítsa. Mint említettem, a minőség javítására az elmúlt évben számos intézkedést tettünk. Ezek az intézkedések több évre szólnak. Általános törekvés: még fokozottabb figyelmet fordítunk az előírt technológiák betartására. Néhányat az intézkedések közül: a kohónál még hatásosabbá tesszük a kohón kívüli kénte- ienítést és a desziciozálást. Az acélműben már a múlt év második felében is jelentős eredményeket értek el a technológiai előírások betartásában. Az idén még jobban szeretnénk biztosítani a technológiai fegyelem megvalósulását. A durvahengerműben a mélykemence parkunk szűk kapacitásként jelentkezik, s ennek hatása érezhető a hengerlésben. Ha a mélykemencékben nem melegítünk fel elegendő mennyiségű anyagot., ez apróbb döccenőket okoz. Hogyan segítünk ezen? Egyrészt korszerűsítjük a meglévő mélykemencéket és később újakat is építünk.

A különböző hengerlést technológiákat vizsgálat alá vettük. A jobb minőségű termék gyártása végett különféle

Az Ózdi Kohászati Üzemek jelentős szerepet játszik a megye, sőt az ország gazdasági életében is. A gyár eredményei, sikerei, vagy sikertelenségei, örömei, gondjai közvetve sok ezer ember életére kihatnak, de érezhető egész gazdasági életünkben is. Felkerestük a gyár vezérigazgatóját, Csépányi Sándor elvtársat, tájékoztasson róla, hogyan zárták az elmúlt évet, milyen célokkal, tervekkel kezdtek az új évnek.

— Az ÓKÜ 1964-ben —

kezdte Csépányi elvtárs — igen szerencsésen, minden különösebb zökkenő nélkül dolgozott, sikerrel, élüzemszinti eredményekkel zárta az évet. Hosszú idő óta először sikerüli, minden negyedévben teljesíteni a tervet. Minden negyedévben részleteiben is teljesítettük a tételes kiszállítást. Beszámolhatunk többleteredményről is. Nyersvaskói 14,5 ezer, hengerelt készáruból 7 ezer, összes hengerelt áruból 7300 tonnával adtunk többet a tervezettnél. És a többletet kizárólagosan a termelékenység növelésével biztosítottuk. Igen öi'vendetes, hogy kevesebb baleset következett be, sőt ez az első év, amikor egyetlen halálos baleset sem fordult elő.

— Mi az eredmények magyarázata?

— Igen nagyot léptünk előre a munka szervezésében, a tennivalók közüggyé tételében. Az eredmények azt is tükrözik, hogy a vezetők minden területen egy nyelven beszélnek. A párt-, a szakszervezeti gyűléseken, a termelési tanácskozásokon közösen beszéljük, vitatjuk meg a dolgozók aktív közreműködésével: hogyan jobban. Az ered•"'dvények azt is tükrözik, hogy s?k nagyszerű ember dolgo- a kohászatban, akik egyre mkább lelkiismereti és saját jgyüknek tekintik a gyár ' eredményes működését.

~~ A gyárban több éves célkitűzésekkel mozgalmat indítottak a minőség javítására. Milyen eredményeket hozott ez tavaly?

~7 Az élet arra hívta fel figyelmünket, hogy fokozottabb fePndot kell fordítanunk a termékek minőségére. Ezt tanácskozásokon, egyéni beszélgetéseken értettük és vitattuk meg a gyár dolgozóival. Az emberek egyre inkább közügynek tekintik a minőségi termelést. Megszigorítottuk a végellenőrzést. Ennek hatása« két területen jelentkezett. Sí-‘ került a külső reklamációt 30! százai ékkai csökkenteni, ami* ]8cn nagy eredmény. Ennek! velejárójaként viszont megnő-« vekedelt a belső selejt, mivel [ csak a jó minőségű terméket« engedtük túl a gyárkapukon.!

A minőség megjavítására < számos intézkedést tettünk.! Többek között nagyobb fi-J , gyeimet fordítottunk a félter-« mékek felületének javítására.< Egyes gyárrészlegekben vál-< toztattunk a technológián. IgyJ Például a salgótarjáni rúdhú-< zó acéloknál különös figyel-! met fordítunk a gyártásra, új, hengerlés! eljárásokkal készít-; lük az anyagokat, amelyek-! nek meg is van az eredménye.« I — Milyen eredményeket! I értek el a gazdaságos-< I Ságban? 1

— A gazdaságosság javítá-< sóban is szép eredmények szü-< .lettek. Az elmúlt évben, az, i 963-as évihez viszonyítva 0,6« százalékkal kellett csökkente-! útink a költségszintet. Ezt je-, lentőseh túlteljesítettük, mert!

, 1>2 százalékos eredményről'

[ számolhattunk be. Ez szintén!

igen szép eredmény, mivel« , százalék is milliókat jelent!

. “ ,fn is következetesek voí-< I Már az év elején felkő-'

! s*uUunk az önköltségi felada-, \ i,„t ^fSoldására. Felmértük' ' . , ’ 'fűlvén területen tudunk!

: takarékoskodni, jobb gazda-« I sági eredményeket elérni.! '• ügyehnet fordítottunk a<

teuszaki intézkedési célkitű-! I icsek megvalósítására. A mű-«

i szint tervi intézkedések és a' f kony votes között összhangot! r teremtettünk meg. Ez azt ie-'