Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 8. szám

ÉSZAXMÁGTARORSZAC; BSBMBgaaBgaaB&g: yyra—y gajaCTBSBBBBBMBBB«M Vasárnap, 1965. január 10. Heti külpolitikai összefoglalónk Tovább romlott a délkelel-ázsíai helyzet Az új esztendő elején a nyu­gati, mindenekelőtt az ameri­kai vonalvezetés semmi újat nem nyújt. Az elmúlt napok­ban tovább romlott a délkelet- ázsiai helyzet. Amerikai és dél-vietnami hadihajók ismét fegyveres provokációt hajtot­tak végre a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen. Köz­ben a dél-vietnami politikai zűrzavar mind teljesebbé vá­lik. A kormány ellen irányuló általános sztrájk több város­ban teljesen megbénította az «tletet. A Fehér Ház dél-viet­nami politikája ellen már az amerikai szenátusban is éles felszólalások hangzottak él. Morse, demokratapárti szená­tor, például leszögezte: • .Amennyiben Johnson kormá­nya nem módosítja dél-viet­námi politikáját, négy év múl­va az amerikai történelem leginkább hitelét vesztett kor­mányzataként hagyja el hiva­talát”. A szenátor végül így szólt: „vádolom a kormányt azzal, hogy nem közli az ame­rikai néppel az igazságot: mi folyik Ázsiában. Indítványo­zom, hogy a washingtoni kor­mányzat hallgassa meg De Gaulle szavát, aki a délkelet­ázsiai orobléma megoldására javasolta a tizennégyhatalmi genfi értekezlet újabb össze­hívását.” Bél-Y^namfian teljes a ijizojiy'alsnság A képhez tartozik: a dél-vi­etnami háború ügyében újabb angol-amerikai súrlódás tá­madt. Az amerikaiak szemre­hányást tesznek Londonnak, hogy „cserbenhagyják” az Egyesült Államokat Dél-Viet- namban. Az angol sajtó Vi­szont ingerülten válaszol ezek­re a szavakra. Szókimondással hangsúlyozza az Egyesült Ál­lamok kudarcait Dél-Vietnam- ban. A sorok mögül egyre vi­lágosabban kitűnik, hogy az angol katonai szakértők véle­ménye szerint az amerikaiak számára a végső katasztrófa is bekövetkezhet Dél-Vietnam­ban. Politikai körökben pedig az a nézet alakult ki, hogy az amerikaiak alapvető hibát kö­vettek el. amikor . Vietnamot csupán katonai problémának tekintették. Hasonló álláspon­tot foglalt el a' párizsi- Nation című lap is: „Az Egyesült Ál­lamoknak elöbb-utóbb fel kell ismerniük, hogy a dél-vietna­mi kérdés nem oldható meg •fegyverrel, hanem csakis poli­tikai eszközökkel, útján.” A helyzet hez persze az is hozzátartozik, hogy napjainkban már egész Délkelet-Ázsiában fellángolt a lakosság amerikaellenes han­gulata. Magában Dél-Vietnam- ban pedig kaotikus a helyzet. Hét politikai puccs után jelenleg is teljes a bi­zonytalanság. fl malaysiai angol akció A fentiekben utaltunk arra: Londonban is elítélik az Egye­sült Államok délkelet-ázsiai kalandorpolitikáját. Ez persze nem jelenti azt, hogy Anglia — a saját ügyeiben — józa­nabb irányvonalat követne. A brit hadügyminisztérium hiva­talosan is beismerte: Angliá­ban riadókészültségbe helyez­ték a „V”-bombázók egy ré­szét, és intézkedések történtek bombázók felvonultatására a délkelet-ázsiai térségben. Maga a londoni sajtó „vért izzadva” próbál bizonyítékokat összeko­torni Malaysia „fenyegetett” helyzetéről. Ezek azonban csak ködösítő akciók. London meg­kísérli elhomályosítani az iga­zi problémát. Azt, hogy való­jában nem Malaysia és szom­szédjának konfliktusáról van szó, hanem arról, amit á de­cemberi Wilson—Johnson talál­kozón elhatároztak: az úgyneve­zett ázsiai „súlypontképzésről.” Ennek keretében az angol­szász hatalmak újabb erőfeszí­téseket tesznek távol-keleti ka­tonai és gazdasági pozícióik megmentésére. E tekintetben tehát van összhang Washing­ton és London között. Ennek alapján kell értékelnünk azt is, hogy a Fehér Ház a ma­laysiai angol akciók támoga­tásának az ellenszámláját kö­veteli és szemrehányást tesz a Wilson-kormánynak, amiért nem fedezi eléggé lelkesen a délkelet-ázsiai agresszív ame­rikai lépéseket. Johnson kongresszusi üzenete Az elmúlt napokban hang­zott el Johnson kongresszusi üzenete. Az elnök elmefuttatá­sa több ellentmondásos ténye­zőt tartalmazott. Sokat beszélt a békéről, a barátság szelle­méről, amit a Szovjetunió sajtója is elismeréssel nyugtá­zott. De — amint azt az Iz­vesztyija is hangsúlyozta — az óhaj kevés. A világot az ér­dekli, hogy mit szándékozik tenni az Egyesült Államok az egyetemes béke biztosítására. Erre persze csak konkrét lépé­sek adhatnak választ. Ilyene­ket azonban az elnöki üzenet nem tartalmazott. Johnson nem szólt a leszerelésről, mel­lőzte az európai biztonság kér­dését, holott, főleg az európai közvéleményt, teljes joggal ag­gasztja, hogy Nyugat-Német- országban az Egyesült Álla­mok támogatásával aktivizá­lódnak a militarista erők. Johnsont Délkelet-Ázsiávai kapcsolatban és Latin-Ameri- ka vonatkozásában is a gya­korlatban megbukott és soro­zatos kudarcot okozó régi tézi­seket hirdette. Mindezek alap­ján nem kérdéses: az Egyesült Államokban teljes politikai át­értékelésre lenne szükség. Meg kell jelölni a legdöntőbb cél­kitűzést, amint azt Koszigin szovjet miniszterelnök tette, amikor így szólt: „A szovjet kormány napjaink legfonto­sabb feladatának tekinti az emberiség megmentését a nuk­leáris háború veszélyeitől.’! Rusk „vereség-beszámolója“ a vietnami helyzetről Megnyílt .az arab kormányfők értekezlete A MEN hírügynökség jelen­tése szerint szombaton, ma­gyar idő szerint 10 órakor, az Arab Liga székházában Nnu- reddin Atasszi szíriai minisz­terelnökhelyettes megnyitotta az arab kormányfők értekez­letét. Az értekezleten 13 arab or­szág * miniszterelnöke vesz részt. A megnyitó ülésen rövid be­szédet mondott Hasszuna, az Arab Liga főtitkára, elemezte a legutóbbi arab csúcsértekez­let óta eltelt időszak legfonto­sabb eseményeit. BÍl :••' c .TKyC'CMBik® W ashington ? A külpolitikai és a katonai­stratégiai kérdésekben felme­rült ellentétek miatt már amúgyis feszült francia—ame­rikai kapcsolatok tovább rom­lottak a francia bank e héten hozott határozata miatt, mely szerint amerikai aranyra vál­tanak át 150 millió dollárt. Washington azonban ellen­ségesen fogadja ezt a lépést. Az amerikai hivatalos szemé­lyiségek — főként a régebbi nézeteltérésekre való tekintet­tel — gyanakvással szemlélik az akciót. Ezenkívül az Egye­sült Államokat rendkívül nyugtalanítja, hogy az utóbbi Francits hangok ass NDK elismeréséről Franciaország a pénteken Berlinben aláírt megállapodás értelmében ez évben mintegy 80 százalékkal növeli kereske­delmi forgalmát az NDK-val. Az áruszállítások keretét mindkét oldalon 110—110 mil­lió frankra emelték az eddigi 62 millió helyett. Páriís nem. hátrált meg a nyugatnémet sajtónak Fran­ciaország és az NDK gazdasági kapcsolatai ellen indított tá­madásai elől. Franciaország­ban illetéktelennek tartják bonni körök beleszólását Fran­ciaország külkereskedelmi po­litikájába. Jacques Dauer, a De Gaulle híveként ismert politikus a Le Monde-ban rámutatott, hogy bonni kormányköröknek a „keleti területek” visszacsato- Jását követelő provokatív nyi­latkozatai szöges ellentétben állnak az egykori négy meg­szálló nagyhatalom közösen megszabott politikájával. A cikkíró a továbbiakban kifejti, itt az ideje, hogy Fran­ciaország húsz évvel a háború befejezése után fontolóra ve­gye az NDK „tényleges elis­merését’”. években nagy mennyiségben áramlik ki az arany az ország' ból. Az Egyesült Államok aranykészlete ma alig töbl) mint 15 milliárd dollár, holott 1952 végén még több mint 23 milliárd dollár értékű arany nyal rendelkezett. Washington nagyfokú elég®' detlenségét tükrözi John High' towernek. az AP diplomáciai szemleírójának cikke. Hightower azt írja, hogy í jelekből Ítélve „maga D£ Gaulle elnök hozta ezt a ha' tározatot, és ez megfelel ar>' nak a politikának, amelynek célja — mint ő mondja — al amerikai hegemónia gyengíté­se Európában”. Előlépleílék Johnson testőrét A Fehér Ház testőrségét át' szervezték. A „rendszeres re tációból” azok a biztonsági tisztek látnak hasznot, akit Johnson mellett voltak 196$ november 22-én Dallasba!1 Kennedy meggyilkolásánál' napján. Hivatalosan közölték, hog? Rufus W. Youngblood titkoS' szolgálati ügynök került a F* hér Ház testőrségének az élé re. A 40 éves titkosrendőr * tragikus dallasi bevonulás idején Johnson kocsijába!1 ült, s amikor Kennedyre rá' lőttek, az akkori alelnököt é! feleségét testével fedezte < vélt golyók ellen. Klessheimí „kísértetek“ Rusk amerikai külügymi­niszter pénteken este zárt aj­tók mögött három és fél órás beszámolót • tartott a dél-viet­nami helyzetről a szenátus külügyi bizottságának ülésén. Rusk újságírókkal közölte, hogy „egyetlen alkalommal sem került szóba a háború észak-vietnami területre tör­ténő kiterjesztésének lehető­sége”. ■Kijelentette, hogy a dél- vietnami állapotok „rendkí­vül aggasztják az amerikai kormányt, amelynek fő gond­ja a saigoni kormányon belüli egység -megteremtése”. Gore szenátor a tudósítók­nak elmondotta, hogy Rusk tárgyalásom nem javasolt semmi újat, sem értékelésé-1 katonai, sem politikai érte­lemben, csupán „a háború ki­látásait és a legutóbbi veresé­geket vitatták meg”. Ü\M szóval íiorÉzó rakétákat próbálnak ki A világűr tanulmányozásá­nak folytatása és újabb kísér­leti adatok szerzése céljából 1965. január .11 és 1965. már­cius 1. között a Szovjetunió­ban újabb típusú, kozmikus objektumok pályára juttatásá­ra szolgáló hordozó rakétákat bocsátanak fel. A rakéták a Csendes-óceán víztükrén ér­nek célba. Ä „kísértetek”, akikről írni akarok nem lepelben jelennek meg éji órán, mert húsból, vérből való emberek. Mégis „kísértetek” a mi számunkra, annyira elfelejtettük már, hogy ilyenek is vannak. Pedig élnek nem is messze tőlünk és nem is rosszul. Sőt! V A szomszédos Ausztriában is találhatók, amelyről egyre többet tudunk már és egyre többen látogatunk el váro­saiba. • Ausztriában persze vannak olyan jelenségek, amelyekkel a magyar utazó nem nagyon találkozhatott, akár IBUSZ- utasként volt Becsben, akár 70 dollárért járta be az országot. De azért ez is vanl „Panpa úr és Fiirslenfeerg hercegnő meghívja Ön»...“ Nem kevesebb mint 450 meghívó ment ki legutóbb az *************************************r*******ik********'*'******’f*****************************^******y *************** Fvetítőj|, ^ ? rendkívül jól szórakozott as2' Gerő János: E: Szatirikus kisregény fticsi BiU XXI. \ ron polgártárs, vagyis . . Szabó Áron keresztko­ma megállt. De olyan volt ez a megállás, mintha már in­dulni is akarna. Fél lábát ol­dalvást rakosgatta, s nem né­zett Biri szemébe. — Hová, Áron polgártárs? Szabó Áron úgy nézett rá, mint aki azt gondolja, hogy vagy ő hülyült meg, vagy a koma. Még hogy polgártárs? Hiszen ez idáig csak koménak szólították egymást. Azért még emberségesen válaszolt: — Megyek a kerékgyártó­hoz. Rendbehozatom a szeke­ret. — Szekeret? — csodálkozott. Biri. Mert nem volt ezeknek szekerük soha. Igaz, ugyan, hogy van egy-két hold föld­jük, örökölték és Áron azzal kínlódik már néhány éve. Ez viszont az ő baja. mert majd­nem teljesen abbahagyta a jól jövedelmező kőmíves mester­séget. No, de ha valakinek ez a mániája, a föld, hát csinál­ja. t —; Szóval szekeret reperál­tatsz? Honnan vetted? — kér­dezte gyanakodva. — Hát, tudod, komám, az úgy volt, hogy jött... vagyis került. Szóval, hogy megért­sed, most egy hónapja körül egy átutazó csapat hált az ut­cánkban. Azok hagyták ott, mert már igen gyenge állapot­ban volt., •— Jószágod van-e hozzá, polgártárs? — érdeklődött to­vább az elnök és már örült a találkozásnak. Eszébe jutott, most megtudhatja, hogy s mint vélekednek elnökségéről az egyszerűen gondolkozó embe­rek, a köztársaság polgárai. — Jószág is kerül — fe­lelt Szabó Áron és nevetett, bár nem volt éppen jókedve. Mégis csak nevetni tudott, ha rágondolt, hogyan tett szert a jószágra. Még november egyik reggelén, közvetlenül a front elvonulása után, egyszer csak jött egy pirostarka tehén be­felé a kapun. Belökte az ajtót, és. ment, .egyenesen a kúthoz, mintha mindig ott ivott volna. Kié volt? Az a fontos, hogy megvan, párja meg majd akad valahogyan. 1 z azonban nem tartozik Biri komára, vagyis pol­gártársra. Csak a' legközvetle­nebb szomszédok tudnak a te­hénről, azok meg hallgatnak. De ez a Biri, amilyen háboro­dott elméjű, képes lenne el- rekvirálni a tehenet. Egy sza­vába kerülne és már jönné­nek is az emberei. Ahogy ez eszébe jutott, nyújtotta is ke­zét túlzott barátsággal. — Isten áldjon komám! Tiszteltetem a családot, majd egyszer mán benézünk, ha job­ban lesz időnk. — Várjál mán, polgártárs! — mondta Biri, és kihúzta ma­gát. — Azt akarom kérdezni, mit szólsz a köztársasághoz és hogy én tartom kezemben a gyeplőt? Áron polgártársnak nagyon mehetnékje támadt. Egyik lá­bával váltotta a másikat, s egyre csak a kezét nyújtogat­ta. De Bii-j újra kérdezte: — Mondjad mán, polgártár­sam! — Nem értek én ehhez. So- .hasem szerettem a politikát, tudod te ezt. nagyon jól. — Szóval? ... — Annyit mondhatok, jól felvitte isten a dolgodat. Biri elégedetten elnevette magát. — Igen, mert segítettem ne­ki. Áron polgártársnak gúnyos mosoly villant szája szegletén. — Hát akkor meg jól van. Csak nagyon ügyelj magadra, mert minél feljebb van vala­ki, annál nagyobbat püfían- het. Az elnök felkapta fejét és fürkészve nézett a komára. Még ilyet. Ez fenyegetőzik. Mi az, hogy nagyot püffen- het? Kicsoda? Ki ránthatja le Biri Tibort onnan, ahová fel­küzdötte magát? Spha senki, erre lesz gondja. így van ez, a nagy embereket sohasem ér­tették meg. De . azért mégis­csak disznóság, hogy a. koma így szembe meri mondani, ilyen pimaszul, hogy lesz még felül más is. Szabó Áron sejtette, hogy túl sokat mondott, ezért most már végképp búcsúzkodott. — Nem szóltam én, komám, egy szót sé, csináld, ahogy akarod. Mindenki úgy csinálr ja, ahogy éppen legjobbnak látja, nem igaz? No... ádjon... polgártárs... — Áldjon, áldjon — mondta Biri és sután nyújtotta kezét. A koma ezt már be sem várta. Örült, hogy megszaba­dult Biritől. Kapkodta lábat, és igyekezett minél hamarabb hallótávolságon kívüi kerülni. Kicsi Biri pedig nézett utá­na hosszan s megint megfe­ledkezett róla, hogy kegyetle­nül éhes, mint aki nagyböjt után van. * A lig csitult el az izgalom a debreceni kormány küldötteinek látogatása óta, Kicsi Birit újabb, még nagyobb meglepetés érte. Március ti­Pappa űr és a fenséges herceg nő hívására? Hohenberg, Schwarzenberg és Windischgsätz Nos ott volt a Habsburg-l# gitizmus leghűbb őre, a H<* . henberg hercegi család né!? . tagja, János, Péter, Ferenc ^ \1 brecht, a Schwarzen berge*' tői (jólismert név Ferenc í° «séf miniszterei között) Fríj . *yes és Károly, WindischgrS# Stephanie hercegnő és term® szetesen a Habsburg csaté* tép visel elében Ludmilla fíj hercegnő, Henriik és Ferdináí* főherceg. Habsburg Ottó té ányzott csak, mert ö még ne*1 jtazhat be Ausztriába. De megjelentek a külföld előkelőségek, Mihály herceg, > Zörög király sógora, OrsiF herceg, az olasz „édes éled közismert figurája, Rotschil* Edmond báró és Műn némán* ír, a nyugatnémet milliómé* Nem maradt él persze Pete* ron Siemens úr sem, a híre- tonszem egyik vezetője, aP -endkívül jól szórakozott as2' ;altársnőjével, Ruth Leuweri* kisasszonnyal, az ismert nyF üati filmsztárral. Persze Pappa konzul úr se!*1 agyszerű polgár. A pénzvilág' Dán legalább olyan előkelőség nint az arisztokrácia nemzed tözi termeiben a társházigazd* Eürstenberg hercegnő. Pappá1 Ausztria egyik leggazdagabb emberének tartják. Fejdísz smaragdból, rubiniból és briliánsból Az öltözékeik sem voltait v* la ml szegényesek, annyi téní Isabelle Styler asszony, 1 -nüncheni osztrák konzul fel* rége, Luis Tass gyémántkiráí lánya például smaragdból, r? Dinből és briliánsból állj Cejdíszével tűnt fel, legalá!? tíz káló kristály csillogott v astélyi ruháján. Lopez asszop [nőmén est omen), a bányát« lajdonos. smaragdokkal felek* ülve jött, de Thyssen fegyve* gyáros úr elvált felesége sei maradt mögötte ékszereivé Az urak fekete vagy krérf' színű szmokingokban feszíted tele a hölgyek mellett. Miként a bécsi Volksstimii*1 megjegyzi, tizenöt évvel ét slőtt egy osztrák szociális^ képviselő kijelentette, napi* inkban üres frázis kapitalista. osztályáról beszélni Ausztria ban. Ez a bál azonban azt m* tatja, hogy ezek az embere mégis csak vannak és vágyó* helyzetük alapján 15 évvel ét slőtt se lehettek valami génycik. Máté Iváö űcímben idézett meghívással P STyugat-Európa előkelő világé- n iák krémjéhez. Pappa salz- Durgi főkonzul úr és Ida Fürs- I .enberg hercegnő őkegyelmes- ;ége ezzel a mondattal kezdte ízt a meghívót, amellyel es­élyre invitálta a klessheimí g Darokk kastély ódon termeibe k Darátait. U De milyen barátok is ezek! ^ Nálunk ma már, főleg a fia- z; ■alok előtt, szinte hihetetlen- g ick hangzó nevek. s Ha soroljuk őket, olyanok, ss nintha „kísértetek” lennének, k A ferenc-józsefi kor kísérte- h ei egy elsüllyedt világból. fc Pedig ezek élnek, sőt meg is áj jelentek Klessheimben. u Mert a nyugat-európai „high society” előkelőségei az utób- el dí időben egyre gyakrabban íercsik fel. Svájc és Észak- h Olaszország mellett Ausztriát k‘ s, ahol vitathatatlanul jól ér- E dk magukat. ú. De kiik jelentek meg még N zenhatodikán, dél felé, motor-* kerékpáros futár spanyolvi-3 asszal lepecsételt levelet hozott^ Debrecenből, a belügyminis/.-* tértől. * Az elnök izgatottan bon tot-x ta ki a vaskos levelet, mely-* nek ■ tartalma nagyon rövid* volt.. A belügyminiszter arra* kérte néhány sorban, hogy* március tizenhetedikén déli ^ egy órakor keresse fel a kor-* mány épületében. jjj — Hm ... hát igen — eny-a nyit tudott mondani hirtelen-^ jébén a levél elolvasása után.* Később találgatni kezdett: mitj akarhat vajon? Le akarnak* számolni a köztársasággal bi-^j zonyára és vele is, az elnökkel.* Megmondták a kormánybizto-íj sék, nem értenek egyet semmi-* féle ilyen apró köztársaság-Jj alakítással. Mit is ír? Á leve-* let nézte újra. Nem parancsol-? ja, kéri. — hm! — ez is csak* egy amolyan miniszteri fogás* lehet. Ide a faluba nincs mersz t kijönni, hogy itt üssék ki a* nyeregből. Itt csak szaglászód-jj ni mernek, hát inkább be-* csalják Debrecenbe. Okos* emberek! Csakugyan ezt lenne a legegyszerűbb* módja, ha bemenne. Igen, hat bolond lenne! De csak lessék,ij várják, gebedjenek bele a vá-s rakozásba. Van ezeknek eszük,* de van másnak is. Ha valamit baja van a 'belügyminiszter-jj nek, jöjjön ide! * Később más gondolata tá-j madt. * (Folytatjuk.) 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents