Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-08 / 6. szám
4 eszakmagyarorszag Péntek, 1308. Január S. A moldvai falvak írója ■ 75 éwe halt meg* Cr Rajzkiállítás a takarékosságról A közelmúltban az OTP megyei fiókja pályázatot hirdetett Miskolcon iskolásoknak. Rajzokat kellett készíteni, amelyeknek témája a takarékosság. A beérkezett mintegy 300 pályamunkából kiválasztották a legsikerültebbeket, s azokat január 15-e és 24-e között kiállítják a miskolci Ut- töróházban. A rriegriyitó napján, január 15-én délután 3-kor a Dayka Gábor és a Ságvári utcai általános iskola tanulói, és az Uttörőház szakkörei adnak műsort. Ugyanekkor egy ládát helyeznek el a kiállítás területén, amelybe a takarékosságról és más kérdésekből összeállított totó-szelvényeket dobhatnak a pajtások. A rajznályázat legjobbjait, és azokat, akik a legtöbb találatot érik el a totón, az OTP megjutalmazza. oocj0<5o©ooooeooooeo®e©o®oe®o< » ® o Goocoeeooccc gélt elpusztítsa .és szemmelve- rés ellen szenet oltott a vödörben. Akarata aztán győzött is, s a fia bekerült az iskolába. De milyen volt ez az iskola? „Egyesek berbitéltek, mint a bolondok, míg beleszédültek, mások egyforma bömbölésben, fennhangon olvastak vakulá- sig, némelyeknek úgy rángatózott az ajka, \ mintha a nehézség állott volna beléje.” Egészen a középkor skolasztikus magolása, s a francia Rabelais által oly ízesen kifigurázott szajkózás jut ez értelmetlen tanulásról eszünkbe. A kötelességmulasztókat lócára (deresre) fektették és kíméletlenül ostorozták. Majd a tanítót az akkori szokás szerint kötéllel fogták katonának s Humulesti iskolájában szünetelt a tanítás. Anyja ekkor átíratja a brosteni iskolába, ahol szálláson egy Irinuca ne-i vű szegény asszonynál Miskolci Nemxeti Színház Nap Bérle* Előadás Óra 8., péntek Bérletszünet Rozsdatemető 7 9., szombat Bérletszünet Mária főhadnagy 7 10., vasárnap Bérletszünet Déryné Mária főhadnagy Rozsdatemető 3 fél 8 12., kedd Bérletszünet Mária főhadnagy 7 13., szerda Bérletszünet Mária főhadnagy 7 14., csütörtök Bérletszünet Mária ■ főhadnagy 7 15., péntek Bemutató A vágy villamosa 7 van.£ Egy rozzant kunyhó és két rü-# hős kecske volt az asszony? egész vagyona, no meg a Iá-# nya, aki olyan csúf volt, hogy 5 „az ember félt volna vele az# erdőben találkozni.” ? A szállásadó- Irinuca kecs-T kéitől persze a gyermek Crean-* ga is megrühesedve tért haza.? A mindentudó riagyanyó ak-* kor „ ... befordult gyorsan a? kamrába, előhozott onnan egy* csupor nyirfakenőcsöt, bedör-y gölte vele tetőtől talpig egész* testünket, aztán ráfektetett a? meleg, tűzhelyre. így kene-* getett be naponta kétszer-há-x romszor, s még éjjel is.” * Szeretettel és tisztelettel emlegetik, ahol csak megfordult. Barátatiiak, ismerőseinek számát talán ő maga sem tudja. A vele egykoriak tegezik, a. fiatalabbak ke- zétcsókolommal köszöntik, Es valamennyien úgy szólítják csak: Mami, Nem tudni, ki adta neki ezt a kedveskedő és nagyon találó nevet és mikor. Megszokták és így ismerik ezt a sötét szemű, ősz hajú asszonyt. Két évtizede fáradhatatlan harcosa. Toronyi János né a mozgalomnak. Férje oldalán lelkében már sokkal előbb kommunista volt. Néhány nappal Sátoraljaújhely fel- szabadulása után részt vett a párt megalakításában, aztán járta a falvakat. Szervezett, beszélt, segített, ahol és amit kellett. Sok érdekes és szép emléket őriz ezekből az időkből. Előfordult például, hogy az egyik faluban nem engedték kidobolni a gyűlést. Toronyiné maga vette nyakába a dobot, s hirdette ki a gyűlés idejét. Néhány nap múlva tizenhármán jöttek be abból a községből Ujhelybe, s kérték felvételüket a pártba. — Életem egyik legemlékezetesebb napja volt ez — mondta csendesen Mami. Egy éve, hogy nyugdíjba ment. Azelőtt a. dohánygyár- ban dolgozott, gondozónő volt a bölcsödében. Tizennégy évig egyfolytában ö volt a gyárban a párttitkár. A já.rási nőtanácsban annak megalakulása óta tevékenykedik, tagja a végrehajtó bizottságnak is. Tudja mindenki, hogy Mami bármilyen feladatot kap, szívesen, lelkiismeretesen végzi el. Sokat járt vidékre addig is, míg a ma. már felnőtt, családos fiai gyerekek voltak. Nem volt újság, ha késő este érkezett haza. Sohasem került sor emiatt családi perpatvarra. Megértették, hogy mit csinál Mami, s a kis családban mindenki elvégezte a rájutó részt a házi munkákból a nagymama vezetésével. Maminak most már nincsen gondja a gyerekekre. „Mondjátok meg, hol tudnék még segíteni, én ráérek” — mondja gyakran a nötanácsban. Tiszacsermelyért felelős, oda sűrűn látogat. Az <5 munkája is benne van abban, hogy női brigád alakult a termelőszövetkezetben, s már kétszer is elnyerte a szocialista címet. Legszebb emlékei? Nehéz a választás. Annyi mindent átélt már. Ha visszapillant, sok olyan dolgot tud felsorolni, amire érdemes emlékezni, amit oly jó gondolatban ismét átélni. Szép volt, amikor elvégezhette az általános iskola utolsó osztályait, amikor kiderült, hogy nem hiába beszélt, utazott, fáradozott: van már gyümölcse a munkájának. Esetek, epizódok jutnak eszébe, amikor érezte: szeretik, becsülik, számítanak rá. Es az a felejthetetlen utazás 1958-ban! Tíz napot töltött egy nődelegációval Moszkvában. Úgy járt-kelt az utcákon, a műemlékek előtt, az épületekben, mint aki egyszerre mindent magába akar szívni, aki most pótolja, amit évekig elmulasztott, mert nem volt rá módja. Evek teltek el azóta, de ma is emlékezetébe villannak arcok, mondatok, barátságos szavak, mosolyok. Mint egy láthatatlan fényképalbumban, úgy őrzi ezeket az emlékeket a lelkében Mami. Sokan csodálják, honnan van ennyi ereje, energiája, lelkesedése ma is. Hiszen maholnap mégiscsak hatvan éves lesz, hiába maradt lelkében nagyon fiatal. És magánéletének is vannak nehéz, szomorú eseményei. Már régen ápolják a kórházban súlyos beteg férjét, s amikor meglátogatja mégis olyan derűs, jókedvű, mintha nem lennének gondjai sohasem. — Megszoktam már, hogy járok-kelek. dolgozom. Hiá- . nyos lenne az életem, ha abbahagynám. En igazán ember az utolsó két évtizedben, ebben a rendszerben lehettem. Azzal próbálom meghálálni, hogy amíg bírok, dolgozom érte. Gyárfás Katalin *»♦♦♦♦#♦»♦»♦♦♦♦♦♦♦#♦♦♦#♦#“»♦#♦#♦##♦♦#♦»♦»»»#* Gelléri Andor Endre: Összegyűjtött novellái Sebezhető volt, mert érzé- mozogna bennük, mely oly solyos Krúdy csak, meg Kall- kenységét nem kompenzálta pontosan hozza működésbe a ka, a tisztaság szentje —, aki semmiféle számítás, polgári vészcsongőt, amint durvaság, oly mélységesen, szinte vege- józanság. erőszak, butaság erővonalaiba ta ti van ért az árnyalatok, hanCsodálatos novclla-költemé- kerül, már akkor is remekmű- gúlátok, tűszúrásnyi kígyóba- nyei az érzékenység megren- vek lennének; rapásolc felismeréséhez és lddítő dokumentumai. Ha csak Mert kevés az olyan írónk fejezéséhez. ez a finoman ketyegő műszer — talán a bohém, könnyes-mo- s kevés ilyen könnyűkezű rönk van, aki e leheletfinom erővel „Hagy filmek színháza“ Misko’cöíi Január 10-től Miskolcon, a Bartók Béla Művelődési Házban minden vasárnap délután öt órakor az elmúlt évek legjobb filmjeit vetítik. Minden sorozat után ankétot rendeznek. Az első sorozat Yves Montand filmjeiből ad válogatást. A mozikedvelők egymás után láthatják Yves Montand legnagyobb filmjeit: A nagy kék országutat, A félelem bérét, a Salemi boszorkányokat. a A következő, februári sorozat Gérard Philippe művészetével foglalkozik. — A PUERTORICOl trópuskutató intézet érdekes kísérletet folytatott az állat- lcertben. A majomketrecekbe embereket, zártak, a majmokat viszont kiengedték. Az állatok pontosan úgy viselkedtek, mint az állatkert legtöbb látogatója: körülállták a ketreceket, és ingerelték az embereket. tért ►*♦ N Anyia iránti szeretetböl? és hálából ment* papnak. De nem fejezi be ta-# nulmányait az iasi papnevel-^ dében és csak nehezen kap# egy kis városban papi állást* Felvilágosult gondolkodása* szembe kerül a merev egyházi# előírásokkal: papi süveg he-# lyett kalapot visel, haját vilá-J giasan nyíratja, folyóiratokat,* újságokat olvas, színházba jár,? sőt horribile dictu flóbertjével * a csókákat lövöldözi a temp-? lom tornyáról. Megfosztják pa-* pi állásától. Ekkor lép a tani-# tói pályára és ismerkedik meg* a költő Eminescuval, aki biz-? tatja: vesse papírra nézeteit,? élményeit, elképzeléseit. * ^minescu — noha jóval | űveltebb volt, mint Cre-# agyon régen nem láttam szülőházamat. Lassan húsz esztendeje. Igaz, nem egyszer utaztam keresztül szülőfalumon azóta, de a fő útvonalról ritkán tértem le, szülőházam felé pedig végleg nem vitt az utam. Talán illetlenség is ennyire elhanyagolni az öreg hajlékot, de senkim sincsen már ott, s a régi-régi néhány gyermekkori év emlékén kívül semmi sem köt oda Emlékezetemben úgy élt, mint egy nagyobb udvar hátsó, jobb oldali felén elhúzódó, végtelen szürke épület, amely elég komoran szegte be a telket. Emlékszem, a szoba előtt, ahol világra jöttem, egy apróka veranda is volt. Volt ilyen minden lakás előtt, mert több családnak adott otthont e hosszú ház. így emlékeztem rá vissza. A közelmúltban ismét szülőfalumban jártam. Olyan útitársakkal mentem, akik keveset tudtak a községről, hát meséltem. Természetesen, nem hallgattam el „a falu nevezetességét” sem. — Van-e már emléktábla a szülőházadon? — évődött egyik útitárs. — A helye már megvan — mondtam, s már meg is született bennem az elhatározás: felkeresem szülőházamat, megnézem a helyet, „ahová majdan az emléktáblát helyezik”. Az elhatározást tett követte. Bementem az udvarra, ami valahogy jóval kisebbnek látszott, mint amilyenre emlékeztem. és a ház falait is csúnya sárgára festette valaki. A kaputól balra eső ház küszöbéről egy kuvasz megugatott. csak úgy tisztességből, de különben nem sokat törődött velem. Az udvar közepéről már hiányzott a kemence. Az öreg eperfa, amin valaha a fáramászás nemes tudományát gyakoroltam, letöredezett ágakkal árválkodott. Valahogy a szülőházam is jóval alacsonyabb lett. Az emlékeimben élő, katonás tartasd ház helyett egy betegesen kígyózó, horpadozó falú, több-lakásos házacska nézett farkasszemet velem. A verandáknak már nyomát sem találni, a téglajárda is % Veszélyben az emléktáblám =r erősen foghíjas. Vele szemben, vagy tíz méterre az egykori háztulajdonos üvegezett verandás háza is megrozzant alaposan. Nézelődtem, emlékeket idézgettem, négy évtized előtti emlékforgácsok után kutattam. És fényképeztem is. Megjelenésem figyelmet keltett, a lakásokból többen előjöttek. Jórészt asszonyok. Ismeretlenek voltunk egymásnak. Egy asszony, aki éppen a szülőszobámból jött ki, megszólított: — Talán a tulajdonos tetszik lenni? Meglepődtem a kérdésen. Sohasem volt házam. A kérdésre kérdéssel válaszoltam: — Miért? Hát ki itt a tulajdonos? — Hát az állam. — Nos, hát akkor én vagyok a tulajdonos, mert az állam én is vagyok — próbálkoztam tréfálkozni, de nem értette, mire megmagyaráztam, hogy hajdan ebben a szobában születtem, itt töltöttem gyermekkorom egy részét, s most erre jártam, hát benéztem. Egy férfi lépett hozzám, s megkérdezte, ismertem-e a volt háztulajdonost. Igenlő válaszomra hirtelen lecsapott a második kérdéssel: — Nem tudja, ástak-e el itt azok aranyat? Nem tudtam, de megmagyaráztam, hogy a háztulajdonos tudomásom szerint a harmincas évek elején elköltözött innen, aki pedig utána itt lakott, aligha áshatott el aranyat 1944-ben, mert nem volt neki. A tulajdonos egyébként a felszabadulás után hazatért, és ha lett volna is elásva valamije, elvitte volna magával, hát hogy a csudába jut eszébe pontosan húsz évvel a felszabadulás után keresgélni a fasiszta üldözések idején elhurcoltak értékeit. Meghökkenve vette tudomásul, és zavartan magyarázta: — Három héttel ezelőtt a feleségem megálmodta, hogy a volt háztulajdonos 3 944-ben itt ásta el az aranyát a pincében. Azóta reggeRól estig ássa, csákányozza a pincét, már félek, hogy felfakad a talajvíz és összedől a ház... át ezért forog veszélyben az emléktáblám. Ha az ismeretlen, mostani lakó felesége továbbra is ássa az én szülőházam pincéjét, mert az álom azt súgta, hogy a szemben lévő házban egykor lakott tulajdonos itt ásta el húsz évvel ezelőtt az aranyát, mire sor kerülne a majdani emléktáblára, a máris rozzant házikó régen összedől. És akkor itt áll majd az utókor a legnagyobb bajban... Benedek Miklós H : árnyalatokat ekkora tudja kiemelni a társadalmi ?össze-visszaság bogaiból, s he- Xlyére tenni, félelmetessé nö-j ♦vélni. Kevesen tudták így áb- Jrázolni csiráiban, periférikus ♦ielenségeiben a szervezkedő, tbitang izmaikat edző gonoszt, ►mely a kisunjeárok, lüszterka- ►bátos irodafőnökök, szarukért“ Ltes szemüvegű házmesterek ►státuszából egyszerre nemzet' £ vezetői magasságokba emel' ►kedhetett. Mert véleményem szerint, et ►Gelléri legnagyobb teljesítménnyé. A perifériákról, az élet ►ócskavas telepeiről elindulva ►göngyölítette a gonoszság és ► erőszak formáinak, tartalmaidnak sajátosságait, hogy azok ►korán félbeszakadt művében sitt álljanak előttünk memen- ►tőkként. A Szépirodalmi Kiadó új. ►minden eddiginél teljesebb Jeyű Reményében csodálatos árnyaltsággal bontakozik ki eg? ►kor ragadozóinak és elesett- Lteinek élete. A magyar „white ►trash” epvik legjobb rajzolóija Gelléri. Kár tőle többet számon kér- ►ni. Nem rajzolhatott más vi- i'ágot, mint amiben élt, s he ► mai szemmel keveselltük is s'í ►öntudatos, lövőre készülő mun- ►kások történeteit és sokalltuk ►a csavargókat, a részegeseket. La tolvajokat és rinevókat —- ► ezt ne Gelléri számlája terűéire írjuk, hanem a koréra, ►melynek hiteles megjelenítője ►volt. Kováts Zajos „Adót nem fizettet közmunkát nem rakna rátok, lakomákon az asz talfőre ültök és csái kalácsot meg sült tyv kot esztek. A végén pe dig még a rágásért i pénzt olvasnak a mar ltotokba ..írja Crean ga a múlt század romé niai urairól. “TTT" a szörnyű elmara “k”0 dottságból kiált k ez a szó, melyet az akii or Moldva jelentett. Aki ma ; Békási erőművet látogatja, ha jókázik a hatalmas vízgyűjtc tavon és megnézi a Savinest relon-műveket, — el sem tud ja képzelni, hogy Humules tiben született Creanga írása milyen valóságot tükröznek Kerékagyig érő sár, uttalar utak, gyermekhalandóság é: rüh, bejárj harácsolás és pap ostobaság voltak ennek a valóságnak útjelzői. S hogy mekkora utat tett meg ebből as állapotból e vidék, azt valóban csak az új moldvai ipartelepek, gyógyszergyárak é: villamosenergia-termelés tudja lemérni. A hétgyermekes parasztcsalád nem tudott kevéske földjéből megélni. A szülők mindenfajta háziipari munkával is foglalkoztak és munkára fogták gyerekeiket is. Az íré gyermekkorára úgy emlékszik, mint kemény munkában eltöltött évekre. Apja dolgos kezei látott benne, ellenezte a tanulást, s csak vallásos — babonás anyja akart mindenáron papot nevelni belőle. GYERMEKKOROM EMLÉKEI című művében tudós asszonynak emlegeti kedves naivitással anyját, aki jégeső ellen a baltát a földbe vágta, a kályhában sziszegő üszköt. fogóval verte szét, hogy a ház ellenséanga, benne a nép évszázado: tapasztalatainak ismerőjét, mesélő tehetségének megtestesítőjét látja. A Junimea neví irodalmi körben ők ketten í jóbarátok, szemben a bojárszármazású írókkal, akik Cre- angaban csak amolyan faragatlan népi mesélő fickót láttak. Tanítói állásából is kiteszik egy ideig együtt lakik Eminescuval, majd trafikot nyit, ; még szűkösebb viszonyok között éldegél. Amikor Emines- cu 1877-ben Bukarestbe költözik, barátjának eltávozása pótolhatatlan űrt hagy Creanga lelkében. Az S. Barnutiu féle részben haladó, részben sóvi- nisztá körben működik. 1880 után mind többször lépnek fel epilepsziás rohamai. Eminescu halálát csak néhány hónappal éli túl, 1889. december 31-én hal meg. Fő műve a Gyermekkorom emlékei, melyben a gazdagon humoros részletek ellenére a román falu realista leírását találjuk. Találóan nevezték e művét a moldvai falu művészi monográfiájának. Egyszerű, közvetlen hangja, gazdag mesélő kedve és kitűnő portréi teszik élénkké. Creanga éles szemmel figyelte meg a történelmi erők ütközését is. A fejedelemségek egyesülését megelőző időket festi a „loan Roata apó és a fejedelemségek egyesülése” c. novellájában. loan Roata apó félreérthetetlen osztályöntudattal egyenesedik ki a nyolcvanezer holdas füldesúr előtt: „ ... ne tessék haragudni, de ez a mi paraszti tenyerünk, ezek a tövistől összeszurkált, megkérgesedett kezek, így, ahogy látja őket, ezek tartják el magukat annyi, de annyi idő óta, ezeknek köszönhetik, hogy bőségben és kényelemben élnek.” A nagy bojár azt akarja szemléltetni, hogy „egyesülésben az erő”: egy nagy-nagy követ egyedül nem tud Roata apó felemelni, hát biztatja a többi összegyűlt parasztembert, emeljék csak meg. Erre az öreg azt a tanulságot vonja le: ismét csali a parasztoknak kell a nagy köveket emelgetniük. Kiemelkedő helyet foglalnak el alkotásai • közt meséi is. Egyesítik a román népmesék gazdag érzelemvilágát a súlyos társadalmi mondanivalóval és a nyelv művészi szépségével. A mesék szokásos konfliktusából kiolvashatók a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendben adódó összeütközések. Az állatmese egyik pompás példánya A kecske és a három gida. Sadoveanu mutatott rá a mese mély értelmére és a valósággal való szoros kapcsolatára: Moldva északi részén élt egy szegényes házikóban egy özvegy a három gyerekével. Míg dolgozott, egy elvetemült nagygazda megfojtotta két gyermekét. A szerencsétlen özvegyasszony a nagy csapás után összeszedte magát, meghívta a latort lakomára és a zsarátnokos gödörbe vészéj tette a gazembert. (Pálffy E.: A román írod. tört.) A Kétkrajcáros erszény nálunk is jól ismert mese. A kis kakas gyémánt félkrajcárjának cselekményére épül. A fehér szerecsen (Harap Alb) művészi erővel óriásokat elevenít meg. 7 a természetCrcant,a feletti meseelemeket humanizálja, a szereplők magatartását, gesztusait egyénivé teszi, a román népmese epikus hullámzását párbeszédekkel eleveníti. A múlt kritikusai szerették elbagateli- zálni Creanga tehetségét, osztályszemléletét. Ma minden túlzás nélkül tisztán áll előttünk az elmaradt Moldva életképírója és mesélője. S aki az egyszerű népet, melyből származott, úgy szerette, ma is megérdemli, hogy a népek testvéresülésének idején kegyeletünket lerójuk iránta és emlékezzünk halálának 75. évfordulójára. Tátra y Barna
