Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1965. január 8­* 1 • I 1 l í I I ; > ' I { ! i l ! ! . : 1 , Megindult a szabadságharc a Zöldíoki-szigeteken De Castro, a Zöldfoki-szigetek felszabadításáért küzdő moz­galom elnöke szerdán Dakar­ban egy sajtóértekezleten be­jelentette, hogy mozgalma harcba indul a portugál gyar­matosítók ellen. De Castro hozzáfűzte, hogy a harci cselekmények megindí­tásához már csak az Afrikai Egységszervezet úgvnevezett kilences bizottságának és né­hány afrikai államnak a pénz­ügyi és anyagi segítségére vár. Csőmbe dühödt támadása afrikai politikusok ellen Csak a jövő héten utazik Brüsszelbe — Az idén Amerikába szeretne látogatni Tanuló családok Csőmbe kongói miniszter­elnök elhalasztotta péntekre tervezett brüsszeli útját. A kormányfő szerdán este Leo- poldville-ben sajtóértekezletet tartott, és bejelentette, hogy brüsszeli útjára péntek helyett „valamikor a jövő héten” ke­rül sor. Programjának meg­változtatását „belső politikai problémák” tették szükséges­sé — mondotta. A kormányfő dühödt tá­madást indított több afri­kai vezető: személy sze­Morse: Amerika dél-vietnami akciója világháborúba torkollhat tjjabh provokáció a FM ellen A Vietnami Tájékoztató Iro­da jelentette, hogy az Egye­sült Államok három hadihajó­ja Guang Binh tartomány ma­gasságában ismét megsértette a VDK felségvizeit és tüzet nyitott. A VDK parti őrsége vi­szonozta a tűzeti mire a beha­toló hajók eltávoztak. A VDK ellen ez a máso­dik provokáció három nap alatt. Wayne Morse, oregoni de­mokratapárti szenátor, a sze­nátus külügyi bizottságának tagja újabb heves támadást intézett kormányának dél-vi­etnami politikája ellen. Morse egyebek között kije­lentette. hogy amennyiben Johnson kormánya nem mó­dosítja dél-vietnami politiká­ját, négy év múlva az ameri­kai történelem leginkább hi­telét vesztett kormányzataként hagyja el hivatalát. Dél-Vietnamban az Egye­sült Államok további ka­tonai akciója széleskörű ázsiai háborúhoz vezetne, ami végül világháborúba torkollhat — hangoztatta az oregoni sze­nátor. — Vádolom a kormányt az­zal, hogy nem közli az ameri­kai néppel az igazságot: mi fo­lyik Ázsiában — jelentette ki. Indítványozta, hogy a wa­shingtoni kormányzat hallgas­sa meg De Gaulle szavát, aki a délkelet-ázsiai probléma megoldására javasolta a tizen- négyhatalmi genfi értekezlet újabb összehívását. Nasszer Párizsba látogat ? Edgar Faure, volt francia miniszterelnök csütörtökön visszautazott Párizsba az Johnson javaslatai az egészségügy megjavítására Johnson amerikai elnök csü­törtökön újabb üzenetben for­dult a kongresszushoz, és eb­ben az üzenetében előterjesz­tette az ország egészségügyé­nek megjavítására vonatkozó javaslatait. Az elnök rámutatott, hogy az Egyesült Államokban első­sorban a szívbajnak, a ráknak és érrendszeri megbetegedé­seknek van a legtöbb áldoza­ta, az orvosi ellátás pedig ko­rántsem mondható kifogásta­lannak. Jelenleg 48 millió ame­rikait fenyeget a rákbetegség, 15 millióan szenvednek szív­bajban, 12 milliónak van va­lamilyen reumatikus, vagy ér­rendszeri megbetegedése, 10 billióra tehető azoknak a szá­ma, akiknek megromlott az idegállapota és évente 126 000- rel szaporodik a szellemileg elmaradott amerikaiak töme­ge (5 és félmillió). Az elnök e helyzet orvoslá­sára javasolta, hogy regioná­lis központokat állítsanak fel e betegségek gyógyítására és leküzdésére, továbbá törvény­ben gondoskodjanak az öregek társadalombiztosításáról, kór­házi kezelésükről. Az elnök ezenkívül sürgette az anya- és csecsemőgondozás megjavítását, a rokkant-gon­dozás fejlesztését, a szellemi­leg elmaradottaknak nyújtott szolgáltatások megnövelését, az egészségügyi berendezések korszerűsítését, valamint az orvosok és fogorvosok minél n a vvobb számban való kikép­zését. Egyesült Arab Köztársaság­ban tett háromhetes látoga­tásáról. Utjának hivatalosan „magánjellege” volt, valójá­ban azonban De Gaulle meg­bízásából tárgyalt Kairóban. Edgar Faure hasonló missziót teljesített egy évvel ezelőtt Pekingben, amikor előkészí­tette a francia—kínai diplomá­ciai kapcsolatok felvételét. Edgar Faure kairói látogatá­sa éppen ezért nagy vissz­hangot keltett a francia saj­tóban. Lapjelentések szerint a volt miniszterelnök Nasszer esetleges párizsi látogatásáról tárgyalt. Az újságíróknak azonban kitérő választ adott erre a kérdésre. Edgar Faure mostani útja főleg a gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgálta. A köze­li hetekben francia nagyiparo­sokból álló küldöttség utazik Kairóba. Arról van szó, hogy Franciaország beruházási hi­telek nyújtásával részt vál­lal az egyiptomi ötéves terv egyes ipari létesítményeinek megvalósításában. rint Ben Bella algériai, = Nkrumah ghanai, Modibo :: Keita' mali és Nasszer “ EAK-elnök ellen. •£ Azzal vádolta őket, hogy a E felkelők segítségére siettek. — Csőmbe példátlan cinizmus- ~ sál egyenesen Stanleyville-be ~ invitálta az afrikai államfér- ~ fiakat, hogy győződjenek meg s? saját szemükkel az ottani r; helyzetről. : ’ A Reuter jelentése szerint ■. a párizsi NATO-tanácsülésen j~ nem alakult ki egyetértés a Ej tagállamok képviselői között, Ej s csak abban egyeztek meg, jjjj hogy a kérdést később ismét jjjj fel fosiák vetni. ~ Washingtoni tájékozott kö- E "ökből származó értesülés sze- E rint Csőmbe E a fehér zsoldosok helyére — fekete zsoldos-sereget akar js szervezni. ' jjjj Amerikai kormánykörök sze- 3 rint egvébkéof Csőmbe tudat­tel ír'óp az Egyesült Államokba szeret­ne látogatni. A nőtanács országszerte ankótokat szervez, amelyek­re meghívják a dolgozó asz- szonyokat, a férjeket, a na­gyobb iskoláskorú gyerme­keket is, hogy tanácskozza­nak az egyetlen napirendi pont fölött: módszereket, ta­nácsokat adnak egymásnak azzal kapcsolatban, hogyan segítsék a dolgozó asszo­nyokat, a családanyákat a továbbtanulásban. Hasznos a kezdeményezés, örömmel üdvözölhető az öt­let, hiszen a városokban cs a falvakban mind több dol­gozó nő ül ismét az iskola­padba, hovy folytassa saját hibáján kívül félbeszakadt tanulmányait, megszerezze az általános iskola nyolcadik osztályáról, sőt a gimnázium elvégzéséről tanúskodó bizo­nyítványok" f. De tudják azt is, hogy felnőtt korban, fel­nőtt foiiel nehéz tanulni. Nagy áldozatvállalás ez, hi­szen a gyárban, vagy a ter­melőszövetkezetben végzett munka után még az otthoni tennivalókat is el kell lát­niuk a häziasszonvoknnk. Es énnert ebben segíthetnek leg­többet a családtagok, az apa és a nagyobb gvermekek. Tréfásan, vagy Ip^oivan, de nyilván az ankéteken is szóba kerük hogy le kell számolni végre azzal az el­avult előítélettel, amely azt mondja: a házkörüli munka csakis a családanya dolga« Véget kell vetni a férfi-gőg­nek, hiszen még ma is ren­getegen fennhéjázva hirde­tik, hogy a főzőkanál forga­tása, vagy a mosógép keze­lése, szóval az a munka, amit második műszaknak nevezünk, asszonynak való dolog, méltatlan a férfiem­berhez. A segítségadás konkrétabb formában is történhet, még­pedig úgy, hogy az édes­anyáknak a nehezebb iskolai feladatok megtanulásában segítsen a férj, az iskolázott gyermek. A megkésett egyenjogúsítás következté­ben a férj a legtöbb család­ban iskolázottabb, mint az asszony. A férfi tanulása rendszerint a feleség rová­sára történt, hiszen addig a házi munkák zöme, a gyer­meknevelés gondja-baja a feleség nyakába szakadt. Itt az ideje viszonozni a szíves­séget, itt az Ideje visszafizet­ni a kölcsönt. A nagyobb gyermekek pedig már meg­érthetik, hogy nekik is érde­kük, ba segítenek a tanulás­ban. Érdekük, hiszen a mű­velt, okos, iskolázott édes­anya jobban meg tudja ér­teni a fiatalságot, s az Ilyen édesanyát még jobban lehet szeretni. .iiiiimimiMiiimiiiniiiiHiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiEüüiüiiiiiimiiiiiH leszélyes út Újév napjától az angol új­ságolvasó lapjai tájékoztatá­saiból attól tarthat, hogy Nagy-Britannia bármely percben háborúba keveredhet Délkelet-Azsiában, Malaysia térségében. A kormány 600 ejtőernyőst táviratilag visszarendelt ka­rácsonyi szabadságáról, hogy ezer főnyi egységet azonnal Malaysiába szállíthasson. Az intézkedéssel a távol-keleti brit flotta és légierő legna­gyobb arányú összpontosítását hajtják végre a koreai háború befejezése óta. E katonai in­tézkedéseket Indonézia „ag­resszív magatartásával’’ és fe­nyegető indonéz csapatössze­vonásokkal indokolták. Ellentmondó jelentések Indonézia „agresszív" szán­dékait Szukarno elnök beszé­deiből kiragadott idézetekkel illusztrálták. A bizonyításként közölt idézetek lényegében ugyanazt tartalmazták, amit az indonéz elnök már az angol védjegyű Malaysia létrehozá­sa óta hangoztat: Indonézia nem nyugszik bele, hogy tő- szomszédságában fennmarad­janak a brit imperializmus tá­maszpontjai. A perdöntő in­dokról, az állítólagos indonéz csapatösszevonásokról egy­másnak ellentmondó, homá­lyos jelentések látnak napvi­lágot. Ezekből azonban még az sem derül ki, hogy hol és milyen létszámú katonai erők összevonásáról van szó. A brit kormány már hetek óta készült a január 1-én be­jelentett intézkedésekre. Ezt bizonyítja Donaldson repülő- dandár parancsnoknak, a Daily Telegraph légügyi szakértőjé­nek az a tájékoztatása is, hogy a .jelentékeny számú, bevetés­re kész Vulcan bombázó, gé­pek e_zúttal először az Egye­sült! Állaínok fölött, repülné­nek megállás nélkül Szinga­púr felé, és menetközben, p levegőben vesznek fel üzem­anyagot. A laikus ember is , átlátja szállásra készülnek Malaysiá­ban. A hír után azt is közölték: angol kormánykörökben szá­mítanak egy Malaysia elleni indonéz offenziva lehetőségé­re. A Malájföldön és Borneő- ban állomásozó brit és malay- siai fegyveres erőket riadoké- sziiltségben tartják. Sokat sej- telően még azt is közölték, hogy az ünnepek alatt Gordon Walker külügyminiszter nem hagyja el Londont. Ilyen elő­készületek után az angol sgjtó knpva-kapott az indonéz Kor­mánynak azon a január 2-i bejelentésén, hogy tiltakozá­sul, amiért Malaysiát bevá­lasztották a Biztonsági Ta­nácsba. elhagyja az Egyesült Nemzetek Szervezetét. azonban, hogy a nyugati légi útvonal és a légi üzemanyag- AngoNamerikai megállapodás pótlás bonyolult feladatának kidolgozása hosszabb tervezés eredménye. Időbe tellett az is, amíg az angol kormány meg­szerezte Washington előzetes hozzájárulását az Egyesült Ál­lamok átrepül őséhez és az üzemanyagpótlás lebonyolítá­sához. London már a karácso­nyi ünnepek előtt megindítot­ta a lélektani előkészítést is. Éppen karácsony estéjén röp­pentették szárnyra azt a hírt, hogy indonéz partizánegysé­gek partraszálltak és partra­A tömegeknek készülő, több milliós példányszámú lapok kizárólag Indonézia állítóla­gos támadó szándékairól cik­keznek. A bennfenteseket tá­jékoztató minőségi lapok azon­ban tudtára adják szűkebb ol­vasótáboruknak, hogy a nia- laysiai válság füstfüggönye mögött megkezdték a brit ka­tonai erőfeszítések súlypont­jának áthelyezését Európából a Szueztől keletre. A kon­zervatív Sunday Telegraph vezércikkben közölte: „Jólle­vet az indonéz fenyegetés volt 'a közvetlen kiváltó oka a ma- {laysiai brit fegyveres erők fel- c töltésének, ezek az intézkedé- '„selc azonban pontosan egybe­vágnak azzal az új stratégiai ■fontossági sorrenddel, amely- vek értelmében a munkáspár­ttá kormány elsőbbséget ad az [ázsiai operációs színtérnek az • európai műveletekkel szem- [ ben.” [ A íüstíüggöny mögötti ak­ciót értékelve, a Sunday Ti- ‘mes azt írta, hogy Déikelet- [ Ázsia térségében kialakulóban < van az angol—amerikai glo­bális stratégia szorosabb ösz- cszehangolása. Ebben még de­cember elején Washington­iban állapodott meg Wilson és 'Johnson. A dél-vietnami had­üzenet nélküli háború egyre ikilátástalanabbá válása mi- £att az amerikai vezetők is fo­kozottabb érdeklődést tanúsí­tanak Malaysia iránt. A Daily (Telegraph azt közölte: Wa­shington annak figyelembe vé­telével dolgozza ki Malaysiá­ival kapcsolatos terveit, hogy 'bekövetkezhet az az idő, ami- ckor Dél-Vietnamban tett erő­feszítései kudarcba fulladnak. ' A konzervatív lapok he­lyeslő kórusában a Tribune, a 'munkáspárt balszárnyának [lapja figyelmeztette Wilsont* :hogy veszélyes útra téved, ha a [Szueztől keletre keres katonai ;szerepet Angliának. Kissé ; megkésett dolog arra vállal­kozni — írta —, hogy kísérle­ttet tegyünk Anglia világren- ídőri szerepének felújítására. : B. & hírt, minden lépésükről tájé­kozva legyenek. Az elnök küldöncöt menesz­tett azokhoz is, akik földet kaptak a Liesthein-birtokból. Azt üzente az új földtulajdo­nosoknak, álljanak keményen a sarkukra, mert Debrecenből két ember érkezett, akik et akarják venni a földet. Jöjje­nek hát családostól megvédeni a köztársaságot. Az elnök úgy számított; ha az ötven háztól néhány tucat ember megérke-; zik, az is jó lesz. Legalább meglátják a híres debreceniek, hogy a nép ki mellett áll. Eltelt egy óra, mire az első küldönc megérkezett. Újságol-; ta. hogy Mihályi éknél. Széles Jóskáéknál, Süket Kabaiék-' nál jártak a kormánybiztosék,! később arról hoztak hírt, hogy a kishangyában összeszaladt; vagy tizenöt ember a két deb- r—n; hírére. K éső délutánig szalad-, tak a küldöncök, a közbiztonságiak meg; várakoztak. Kártyáz­tak a tanácsteremben, egyik csapat huszonegyezett, a másik ultizott. Játék közben pedig iszogattak is. Méghozzá; kisüstit. Ezt kanták szíverősí-. tőnek. Enni nem engedlek ha­za senkit, mert az elnök meg-; tiltotta. Kárba veszne az egész napi rostokolás, ha akkor tér-; nének vissza a debreceniek,- amikor a közbiztonságiak ép-' pen ebédelni vannak. Majd! esznek, ha az Idegenek kita-- karodtak a faluból. ; (Folytatjuk.) ját, de nem szólt egy szót sem. Kicsi Biri a fogát csikorgat­ta. Most lenne okos tanácsra szüksége, ehelyett se hideg, se meleg választ kap. Ilyen bi­zonytalanságot nem várt leg­hűségesebb emberétől. Mi lesz itt, ha ilyen' hamar gatyába szalad a bátorságuk a többiek­nek is? Magára hagvják. a leg­kritikusabb időben elpártol­nak, megfutamodnak? A düh szétterjedt esész ideg- rendszerében. Markol ászta az asztal sarkát, belesáoadt. Előbb sipítva tört fel belőle a hang, azután ordított; — Minden énkézláb közbiz­tonsági ide jöiiön. a község­házára! Itt bevárjuk őket. A további utasítást majd megka­pod. * Kérészt a régi parancsoló hang észhez térítette. Újra az utasításokhoz szokott, tisztes­ségtudó szolga volt. — Értettem — válaszolt alá­zatosán, majd sarkonfordult katonásan, és elment. Kicsi Birih“ olyan ütemben szállt, vissza a lélek, ahogyan a közbiztonságiak érkeztek. Egv órán belül ott volt minden fegyveres emoerük a község­háza tanácstermében. Kérész négyet elugrasztott közülük azzal a naranccsal, hogy tart­sák szemmel az idegeneket, je­gyezzék meg, hová mennek, ki­vel beszélgetnek. Szigorúan a lelkűkre kötötte, hogy kettő mindig a nyomukban legyen, kettő pedig felváltva hozza a Az „ezredes” meg is jelent öt perc alatt. Kicsi Biri el­mondott mindent, és várta Ké­rész tanácsát. A z „ezredes” azonban egyelőre a füle tövét vakargatta, nem tu­dott javasolni semmi okosat. Valami po­csék érzése támadt hirtelen, olyasmi motoszkált benne, hogy ennek nem lesz jó vége. A bizottság ráiöhet sok min­denre. Mondjuk: a disznók, a borjúk, a nagy hordó borok el- rekvirálására. A bebörtönzöt- tekről is tudomást szerezhet­nek — egyiket énoen a na­pokban rakták meg a közbiz­tonságiak, szerencsétlenből nemigen lesz ember ebben az életben — szóval, ebből csak baj származhat... Elfogni ép­pen elfoghatnák őket, egy sza­vukba kerülne csupán, és már hoznák is befelé őket a közbiz­tonságiak. Ez viszont nagy kockázat, hiszen akkor még jobban meggyűlne a bajuk a de’"’-eeeoi kormánnyal. Kicsi Biri türelmetlenül no­szogatta Kérészt: — No, mit lehetne tenni? Máskor nagy szád van, de 1 most mit javasolsz? Az „ezredes” sunyított. Gyűrte a cigarettát, nagyokat szipnantott, maid amikor lát­ta, hogy nem térhet ki " a vá­lasz elől, csendesen mondta: — A fene tudja! — Elfogassuk őket? .:. Az „ezredes” tanácstalanul : és bátortalanul széttárta kar­^erő János: KicsiBiú kisregény fajta gondolat jutott eszébe. Rémülten gondolt rá, hogy Mi­hályi Debrecenben mindent elmondott ezeknek a kor- mánybiztoséknak. Bizony, el kellett volna tenni láb alól azt az átkozott kovácsot, az hozott a fejére minden bajt. Nem elég, hogy telebeszélte a fejü­ket, biztosan megadta a meg­bízható cimborák címét is, és most ennek alanián szaglász­nak a faluban. Elfogultan ér­keztek, valószínűleg elhisznelt mindent, amit az emberek mondanak. Márpedig, ki tud­ja, mit össze nem fecsegnek, hiszen rengeteg írígye van! A rekvirálás, a bebörtönzöttek, no, meg az elkerülhetetlen erő­szak alkalmazása miatt sokan sírnak majd. még el is túloz­zák az igazságot. Megint felvillant benne az a gondolat, ami először: el kell fogatni őket Kérészekkel. Áthívta az „ezredes”-t ta­nácskozásra. Kun Ferit sza­lasztotta érte, a kisbírót, a Független Kisgazda Földmun­kás és Polgári Párt elnökét XIX. A z elnök örömében sze­mélyesen nyitotta ki előttük az altot, és az előbbi kérdésre na­gyon csendesen vála­szolt: — Lehet, talán igaza van __— Valószínű — mond­t a Nagy Dániel, a kísérő és hirtelen Birlhez fordult. — Mondja csak elnök úr, ismeri maga Mihályi Sándort? Kicsi Biri alig bírt megle­petésében megszólalni: — Ismerni ismerem ... ide­valósi ... Csinált egy pár disz- nóságot a faluban, aztán meg­lógott ... Miért kérdezi? — Találkoztunk vele Debre­cenben. — Biztosan sokat hazudott. Olyan volt világéletében, iz­gága egy alak. — Most szétnézünk a falu­ban, beszélgetünk egv kicsit az emberekkel — mondta felelet helyett a kormánybiztos, majd behúzta az ajtót. «— A nehézség álljon belétek t»- eresztett utánuk Biri egy fcsendes káromkodást és százr

Next

/
Thumbnails
Contents