Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD M ÜGYEI BIZOTTSÁG AN AB. LAPJA XX. évfolyam, 286. szám Ara: 80 fillér Vasárnap, 1964. december 6. A mi iÜTmepünk irta: Szakasits Árpád, 3 Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke A z idén harmadszor ünne­peljük meg december 7-én a Magyar Sajtó Napját. Ezen a napon 1918-ban jelent meg a Vörös Újság első száma. Az őszirózsás forrada­lom nem elégítette ki a dolgo­zó nép várakozását. Az októ­beri koalíciós kormány tehe­tetlenül állt szemben azokkal a problémákkal, amelyeket a forradalmi időszak szükség­letei vetettek fel. Az ország életében a bénultság és a re­ménytelenség egyre sokasodó jelei mutatkoztak. Ekkor olyan esemény tör­tént, amely nyomban véget vetett a tespedésnek. Megala­kult a Kommunisták Magyar- országi Pártja. Ez történelmi fordulópontot jelentett a ma­gyar dolgozó tömegele életében. Kezdete volt egy olyan histó­riai folyamatnak, amely győ­zelmek és bukások, föllendü­lések és hanyatlások egymás­ba fonódó láncolataként elve­zetett országunk felszabadulá­sához, a Magyar Népköztársa­ság megteremtéséhez, egy sóira nem volt nemzeti egységhez, a szocializmus alapjainak lera­kásáig és ama úthoz, amely a szocializmus teljes fölépítésé­hez vezet. Mi része volt mindebben a Vörös Újságnak és elnérnítását „Rossz papíron, rossz festék­kel nyomott újságok kötete, de úgy lüktet bennük a forra­dalom láza, mint ahogyan Marat lapja óta egyetlen for­radalmi újságban sem dübör­gőit. A rossz papíron ciháivá- nyodhatik a rossz festék, de nem halhat el a forradalom lüktetése, és nem apadhat el a világító fényforrás, amelyből a forradalom hagyománya és ta­nulsága: árad, özönlik, a ma­gyar munkások és földműves szegények felé.” Kun Béla 1928-ban írta le ezeket a sorokat az Üj Már- cius-ban. Milyen igaza volt! A fényforrás nem hunyt ki, a forradalom lüktetése sem gyengült el. Sőt! A horthyz- mus negyedszázadig tartó rideg és borzalmas éjszakájában is föl-fölvillantak a vörös tüzek, lüktetett a forradalom láza, és a Vörös Újság titokban szüle­tett és nevelt testvérei folytat­ták a hősies harcót az elmék és a szívek meghódításáért. A felszabadulás óta is kísér ben­nünket a legális és illegális kommunista sajtó fényes lobo- gása, makulátlan forradalmi szelleme. Az acélgyári kommunisták taggyűlésén Kilenc katona nyakkendőt köt * Meddig magánügy ? # A kis zsebtolvajok A plasztikai sebészetről # Miskolci könyvtáraSibati * A borsodi kisipari szövetkezetek életéből Leesett az első hó Foto: Szabados György követő testvérlapjainak? — azt fölbecsülni még megköze­lítően sem lehetséges. Meg­születése méltó volt küldetésé­hez, leküzdötte a szinte le­küzdhetetlen akadályokat. Nyomdája, rotációs papírja nem volt.. Még szerkesztőségi helyisége sem akadt. Csak szegénységben nem volt hiá­nya. Jóformán a semmiből kellett létrehozni ezt az első magyar nyelven írott legális kommunista újságot. És sike­rült! Minden akadályt elhárí­tott az a bátor, lelkes, forra­dalmi eszméktől áthatott kis csapat, amely hivatva volt a Vörös Újság anyagi és szellemi feltételeit megteremteni. A Vörös Újság első száma tízezer példányban je­lent még, és már meg­születésének első órájában lo­bot vetett. Meg kellett ismétel­ni! A munkások és parasztok magukénak érezték, mert az ő nyelvükön íródott minden sora, mert az ő gondolataik­nak, érzéseiknek adott kifeje­zést. Megmutatta az igazi fel­szabadulás egyetlen lehetséges útját: a proletárforradalom út­ját. Hangja tisztán zengett. Hűséges hírnöke volt a töme­gek mélyén áramló törekvé­seknek, a politikai, gazdasági és társadalmi élet Izgalmas eseményeinek. De nem volt egyszerűen csak újság. Több volt ennél: a proletárforrada- lom lobogója. Kollektív agitá­tor volt, kollektív szervező és kollektív propagandista — a legtisztább lenini értelemben. Ezért volt hitele a dolgozó tö­megek előtt. Betiltották nem is egyszer, összezúzták, kifosztották szer­kesztőségét; nem adtak számá­ra papírt — a Vörös Újságot mégis egyre többen olvasták, egyre többen lelkesedtek és hoztak áldozatot is érte ... És 1919. március 21-én hírül adhatta: Megalakult a Magyar Tanácsköztársaság! Milyen óriási küldetést vál­lalt és teljesített a Vörös Újság a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges ideje alatt! Kötete­ket írhatnánk róla, de még csak sorokra is alig' telik a helyszűke miatt. Ide jegyez­zük azért Kun Béla néhány so­rát arról az újságról, amelynek születésnapját ünnepeljük] P ártunk nem egyszer adta tanújelét a kommunista sajtó iránt érzett megbe­csülésének. s gondoskodásá­nak. Minket, a magyar sajtó, a magyar hírközlő szervek munkásait szívünk mélyéig át­hat a marxizmus—leninizmus ragyogó eszmeisége, tiszta hu­manizmusa. Ezt szolgáljuk tel­jes meggyőződéssel, és arra törekszünk, hogy minél jobban lehessük ezt. Jól tudjuk, hogy teljességre törekvésünk útjá­nak még nem jutottunk vé­gére. Van még tennivalónk bőven. Javítanunk kell, külö­nösen vidéken, nyomdatechni­kai fölszereltségünkön, a szer­kesztőségek fölszereltségén és, ne tekintsük ünneprontásnak, lapjaink olvashatóságán. Ki kell űznünk mindenünnen a provincializmus avatag szelle­mét. Sok csodálatos dolognak va­gyunk tanúi. Ezek közül is az egyik legcsodálatosabb az em­berek tudásvágya. Szinte egész népünk tanul. Olvasó nemzet lettünk. Mintha száza­dos elmaradottságot akarná­nak embereink behozni. A szellemi érdeklődés szinte ha­tártalan. Népünk kulturális igénye nőttön nő. Nemcsak ta­nuló nép, hanem kérdező nép lettünk, és a nép feleletre vár. Politikusoktól, íróktól, tudó­soktól és — újságíróktól. Felel­nünk kell, mégpedig őszintén, igazán, pontosan, szakavatot­tan. Ez azt a kötelezettséget rója ránk, hogy megtanuljunk felelni. Akik az újságírás szép és szent feladatára szánták rá életüket, kötelesek — önma­gukkal és az építő tömegekkel szemben — tudásukat a lehető legmagasabbra emelni. Képes­nek kell lenniök arra, hogy feleljenek, elemezzenek, bírál­janak, utat mutassanak. A rra kell törekednünk, hogy ne csak az értelem, a logika, a szakszerűség szólaljon meg lapjaink hasáb­jain, hanem a szív is: az ol­vasó hallja ki írásainkból az érzelmi húrok zengését is. így lehetünk csak méltó őrzői a Vörös Újság és az illegális kommunista sajtó hagyomá­nyainak és segítői a magyar történelem leghatalmasabb művének, a szocializmus építé­sének. Hogyan szerveztek be hírszerzésre négy magyar állampolgárt Szombaton a Magyar Sajtó Házában sajtókonferencián leplezték le a nyugatnémet hírszerző szolgálat ausztriai magyar ügynökeinek tevékeny­ségét. Naményi Géza, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának vezetője megnyitójá­ban többek között hangsúlyoz­ta : — Kormányunk normális, sőt jó viszony kialakítására törekszik a tőkés államokkal. Készek vagyunk a kölcsönös előnyök alapján politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsola­tokat teremteni, vágj' a meg­levőket fejleszteni, de megkö­veteljük szuverenitásunk és függetlenségünk tiszteletben tartását. Nem tűrhetjük, és a jövőben sem tűrjük el a be­avatkozást belügyeinkbe, a magyar állam törvényes rend­je ellen irányuló felforgató aknamunkát és kémtevékeny­séget. — A nemzetközi feszültség enyhítésére, a népek közötti barátság ápolására és ezen be­lül a magyar—osztrák kapcso­latok javítására irányuló tö­rekvéseink már régóta heves ellenzőkre találnak a Német Szövetségi Köztársaság bizo­nyos miliiarista-revansista kö­reiben. Ezek a körök — saj­nálatos módon — visszaélhet­tek az Ausztriában letelepe­dett magyarok iránt az oszt­rák szervek részéről megnyil­vánuló türelmes magatartás­sal. Jgy például a Magyar Nép- köztársaság elleni kémtevé­kenységre alkalmazták az Ausztriában élő, magyar szár­mazású Sárvári László, volt csendőrtisztet és társait. Sár­váriék a nyugatnémet szövet­ségi hírszerző szolgálat megbí­zásából és anyagi támogatásá­val ügynököket szerveznek be az Ausztriába hivatalosan, vagy turistaként kiutazó ma­gyar állampolgárok közül, il­letve a kiutazókat megkörnyé­kezve, híranyagokat gyűjtenek a Magyar Népköztársaság bel­ső életéről, politikai, gazdasá­gi és katonai helyzetéről ■— mondotta többek között Namé­nyi Géza. Ezután átadta a szót annak a négy magyar állampolgár­nak, akiknek alkalmuk volt személyesen is meggyőződni Sárvárinak és társainak üzel- meiről. Elsőként dr. Kiss Árpád ta­nító. hosszúhetényi lakos szá­molt be arról, hogyan próbál­ták a Magyar Népköztársaság elleni hírszerző tevékenységbe bevonni. Az ellenforradalom után ment ki Ausztriába és a határozás, hogy hazatérek. Itthon a belügyi szervek meg­értéssel fogadtak. Jelenleg pedagógusként dolgozom. El­mondhatom: megtaláltam ha­zámban a helyem. Ezután Seres Imre, a 78-as postahivatal dolgozója beszél­te el, hogyan került kapcso­latba a Sárvári-féle bandával. — Itthon jelentkeztem a Belügyminisztérium illetékes szerveinél. Őszinte megértés­sel fogadtak és megnyugtat­tak: mivel önként jelentkez­tem, nem lesz semmi bántó- dásom. Jelenleg is a postán dolgozom, s igyekszem ezeket a sötét emlékeket elfelejteni. ® Lantos Károly mozdony- és motorvonat-vezető lépett ez­után a mikrofonhoz, ö 1959 májusától járt vonatával Bécs­mindent, amit csak. lehet. Lantos is jelentkezett a beU ügyi hatóságoknál, amelyek megköszönték bejelentését, • A sajtókonferencián végül Horváth Endre tartalékos szá­zados, a MAHART tisztvise­lője számolt be arról, hogyan próbálták Sasváriék behálózni. — Ahogy hazaérkeztem, je­lentést tettem a belügyi szer­veknek — folytatta Horváth Endre. Képeket raktak elém, s az egyikben felismertem Sár­vári Lászlót. A sajtókonferencia Namé­nyi Géza zárszavával ért vé­get. — A mai konferencián el­hangzottak — mondotta a töb­bi között a Tájékoztatási Hiva­tal vezetője — arra hívják fel a tőkés országokba utazó ma­gyar állampolgárok figyelmét: saját érdekük, hogy tartózkod­janak a könnyelmű ismeretsé­gektől és meggondolatlan kap­csolatoktól, mert akaratukon kívül hírszerzőkké, kémekké válhatnak népünk ellenségei­nek szolgálatában. ól be. Feladatul adták, hogy is- hirtenbergi nevelőotthonban merkedjék meg pártszervezetek magyar fiatalokat tanított. Is- vezetőivel, párttagokkal, s ha meretségbe került régebben mód van rá, vigye el őket szó- kint. élő magyarokkal és belé- rakozóhelvekre, ’ beszélgetés pett a Magyar Harcosok Baj- közben pedig tudjon meg szervezetbeössége eine vezésfl, -kidcirk-k -kirk-k ********* ******** Sütő és Sárvári 1962 őszéiig Kiss dr.-t is nyíltan fclszólí--K tóttá Magyarországból érkc-* zők „bemutatására”, hiszen a* nevelőotthonban tanuló fiata-í lökhöz sok hozzátartozó érke-£ zett látogatóba. Azt sem tit-t: kolták, hogy elsősorban a ma-* gyár hadsereg szervezéséről, -k felszereléséről akarnak kém-* anyagot szerezni, amit azután )- eljuttatnak a nyugatnémet* hírszerző szerveknek. * Amikor az amnesztia-ren-t deletet olvastam, végképp* megérlelődött bennem az el-£ Iff a Téiap Jelentés a* ENSZ-bői * ■fe Az ÉNSZ-közgyűlés péntek délutáni ülésén elsőnek Ahmed Juszuf Dualeh, Szomália kül­ügyminisztere szólalt fel. Utána Kenneth Kaunda, Zambia elnöke hangoztatta, hogy Dél-Afrika, Angola, Mo­cambique, Porlugál-Guinea és Dél-Rhodesia népei még min­dig gyarmati iga alatt élnek. Kenneth Kaunda felszóla­lása után a közgyűlés munka-1 ját hétfőn délelőttre — ma-* gyár idő szerint 16.30 óráig el-+ napolták. X U Thant ENSZ-főtitkár je-í lenleg az egyik New York-it kórházban fekszik, mini azt* pénteken este az ENSZ szövi-+ vő je közölte. A főtitkár meg-* figyelés alatt áll, minthogy or-t< vosai gyomorfekélyre gyanak-J szartak. Még nincsenek három évesek, pöszén beszélnek, kiván­csiak minden újra, többnyire fesztelenek, de már azt is tudják, hogyan kell „rendesen viselkedni”. Legalábbis ezt mutatták meg Miskolcon, a Dózsa György utcában a kis bölcsődések pénteken este, amikor izgatottan várták a Télapót. „Itt a tél, ó be szép, hullnak már a hópihék. Itt a tél, ó öe jó, megérkezik Télapó” — énekelték kedvesen, s leg­inkább a szöszke Gyarmati Gyurika „vitte a prímet', Az­tán Hák Marika „magánszáma” következett: „Hull a pelyhes fehér hő, jöjj el kedves Télapó.. .** Es a Télapó jött is. Fehér szakálla volt, nagy bundá­ja. kopogó botja, éppen úgy, ahogy Adélka néni (Janik Lászlóné vezetőnő) és a többi gondozó néni elmesélte. No és ami a legfontosabb: nagy kosarat is hozott Télapó, s a kosárban szebbnél szebb ajándékokat. — Jó gyerekek voltatok, megérdemlitek — mondta Tél­apó. és ezt bizonyára nem csupán a szülők által össze­gyűjtött piros csomagocskákra értette, hanem arra a sok­kal nagyobb csomagra, amit a bölcsőde vett a gyerekek­nek. 2000 forint értékű ajándék volt ebben a csomagban. Hófehér macik, szürke lovacskák, szép babák és más ér­tékes játékok kerültek az apróságok kezeibe. Olyan já­tékok. amikre a szülők nem költöttek volna ilyen alka­lomból. de a bölcsőde igen. Illetve bocsánat: a 'bölcsődei Télapó.'.., (R. A.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents