Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-29 / 303. szám
1828-ban, amikor Miskolc hajlékot adott a Pesten tönkre jutott erdélyi daljátszó társulatnak és a színészek között Visszatért ebbe a városba a néhány évvel előbb már nagy sikerrel vendégszerepeit Déryné, még valaki érkezett „Bor- sodország” székvárosába. Becsből jött, Jóst Adolfnak hívták. A cukrászmesterséget gyakorolta és még abban az évben, július 28-án megnyitotta azt a kis cukrászdát, amit ma Rori-nak nevezünk. Pontosabban csak a mai Rori első helyiségét. Azt, ahol ma is az a pult és az a néhány üveges szekrény áll, amelyet egyenesen Jóst mester óhajáosztrák tisztjei dúdolták a Wiener Walzert ugyanitt, majd júliusban jöttek a cári csapatok és a cukrászdába nem kisebb vendég látogatott el, mint maga Paskievics Iván nagyherceg, a cári sereg parancsnoka. Jóst Adolf ekkor már az igazak álmát aludta az avasi temetőben. Utódja előbb a svájci Silvestri Jakab, majd annak honfitársa, Rodolpho Giovannini, aztán a másik svájci, Oscar Prevosti lett. Mire idáig eljutottunk, 1912-t írtak a naptárak és a törzsö- kös miskolciak mellett. Egres- sy Gábor, Lendvay Márton, majd utánuk Prielle Kornélia, Egy meghitt sarok. már Miskolcon is volt, és ez akkor „szédületes teljesítménynek” számított. A vasútépítés az iparosodás és a kereskedelem kifejlődésének legfőbb segítője. Amikor Egressy Gábor már vonattal érkezhetett ide, megalakult a Borsod-Miskolci Gőzmalom, Prielle Kornélia Rori ban tett látogatása idején, 1874-ben pedig fejlődésnek indult a diósgyőri vasgyár is. Márkus Emilia 1886-ban, a Roriba jövet, útburkoló munkásokkal is találkozhatott, szabályozott patakokat láthatott és a Nép- kertbe is ki méh etett. A Rori együtt fejlődött a várossal és megélhette az újabb kávéházak megszületését, amelyek nagyobbak, tágasabbak voltak nála. De az el- sőszülöttségi jogot nem vehették el tőle! Mert a kávéház más volt, másfajta igényeket elégített ki, és érről is kell szólni valamit. A kávéháztól az eszpresszóig Az 1828-ban megalapított Bottega Svizzera ma is látható üveges szekrényeivel tökéletes mása volt az intim biedermeyer polgári lakásnak, a feudális urak árnyékában félénken meghúzódó és kissé túlságosan is intim önmagába forduló polgári életnek. A századvég kávéháza széles bőrfoteléivel, nagy asztalaival már a kényelmesen elterpeszkedő polgári lakás utcára kivetített, tükörablakos mása volt, ahol a biedermeyer intimitásból felcseperedő, sőt hódító útjára induló polgár, otthon érezte magát. Ennek a kávéházi életnek — Zsolt Béla, a polgárság együk „legkávé- házibb” írója szavaival élve — „alaptónusa valóban az a zsibongás volt, amely a tőzsBélyeggyűjtők sarka Egy évi szünet után újból megnyílt, Budapesten a b'ila- télíá November 7 téri bélyegszalonja Az újjáalakításra nagy szükség volt, mert a, lakosság számát vérre alapul, hazánk a világ legelső bélyeggyűjtő országai közé tartozik. 1960-ban a bélyegforgalom értéke 40 millió forint volt, 1964-ben viszont már mintegy 86 millió forintos forgalomra, számítanak. A fővárosban 180, vidéken 260 boltban árulnak bélyeget. Miskolcon a Széchenyi utca 83. szám alatti bélyegszalc- Üzlelben karácsony előtt nagy volt a forgalom. A bélyeggyűjtők és azok, akik a bélyeggyűjtőknek akarnak az ünnepekre kedveskedni, igen nagy számban keresték fel a szaküzletet és vásárolták karácsonyi ajándékként az albumokat és a szebb- nél-szebb bélyegsorokat. Az NSZK postaminisztériuma közölte, hogy a, technika fejlődése ellenére ezideig levél küldemények rakétával történő továbbítását a posta, még nem tudta megvalósítani, tehát az ilyen feliratot viselő küldeménynek a postához semmi, köze. Ugyanez vonatkozik a ballon-, vitorlázó repülés sib. megjelölést viselő levelekre, amelyek kifejezetten magán jellegűek. December 9-én jelent meg Lichtenstein idei — három értékből álló — karácsonyi sorozata. Hazánk felszabadulása 20. évfordulója alkalmából használt emlék bélyegzéseknél:, igen nagy sikere van az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkörök közölt. Az ünnepi bélyegzővel ellátott levelekben számolnak be egymásnak az ifjúsági bélyeggyűjtők árról is, hogyan vesznek részi az idei úttörő expedíció» mozgalomban. Az új esztendő első emlékbélyegzése a felszabadulási sorozatban Budapest felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából kerül forgalomba. Varró Gyula déről, az árverésekről, a családi veszekedésekből süvít az utcára”. A Rori, amelynek 1912 után előbb Ráhel, majd Rorúrius mester lett a gazdája (nevét az utóbbiról őrzi most is), megmaradt a maga beddermeyer keretei között és alighanem ennek köszönhette, hogy túlélte a kávéházat. Mert a polgári világ hatalmának letün- tével, a kávéház is letűnt és helyét átadta valami másnak, az eszpresszónak. Ez pedig voltaképpen a modern, kisbútoron lakás utcai mása, amelyben egy-egy asztalnál nemcsak egy család ül, ha kevés a hely, mint a mai társbérletben, és szélesen demokratikus közönsége kissé a különböző rétegek közeledését, együvétartozását példázza a kimondottan polgári kávéházzal szemben. A társadalmi korlátok leomlásával egyidejűleg omlottak le a kávéházi asztalok közötti korlátok az eszpresszóban. A régi Bottega és a mai Rori A biedermeyer Rori túlélte a századforduló szecessziós nagykávéházát és átmentette magát az eszpresszó korára Sőt! Első helyisége még a régi és közönsége is ennek megfelelően, a szolid polgárokból, színészekből, irodalmárokból áll. Megnyílt azonban a második. belső helyiség is és ebben már a mondénebbek is helyet kapnak, a fantasztikus frizurájú fiatalok, az innen „csörögni” menő „tagok”. Egyben azonban megőrizte régi énjét: csendesebb, mint más helyiség, nincs tömény szesz, se bor, vagy sör, nem látnj részegeket falai között. Ezért olcsóbb végeredményben, mint bármely más lokál. Kispénzű pedagógusok, szolid tisztviselők és lelkes művészpártolók ülnek együtt magukkal a művészekkel fékete, meg sütemény mellett. A vendég egy fekete mellett, józanon merenghet azon, hogy ott ül, ahol egykor Petőfi, Tompa; Déryné és Laborfalvy Róza. A Roribasn. Máié ivat* Foto: Szabados György. Adhat-e ennél többet... szép csendes éjszaka van. Egyetlen ház ablakából szűrődik csak fény, s a kihalt utcára vetődik. Odabenn félelem, riadalom tartja ébren az embereket. Beteg van a házban, s a faluban nincs orvos. Egyetlen ember segíthet: Kondor Sándor, az el- nök. Máris ott zörögnek ablakán. Mély álomból ébredt, még kábult, de amint megérti miről van szó, kiröppen szeméből az ólom, s már csak együttérzés, megértés csillog benne. Tíz perc sem telik el, autó suhan végig a kihalt úton, s viszi a kórház, a gyógyulás felé a beteget. A faluban ismét csend lett és nyugalom. * Aratás van. Minden perc drága, hiszen az életről, a kenyérről van szó. Sürgős a szállítás, ki kell használni az amúgy is kevés fogatot. Idegesek az emberek, kora hajnaltól kinn vannak, s most éppen fejiik felett tűz a nap. Az elnök vigyázó szeme, segítő szava mindenütt ott van, de a déli hőség mór őt is ingerültté teszi. Az egyik tag porosán, izzadtan szalad az elnökhöz: — Elnök elvtórs, adjon gyorsan egy fogatot, beteg a gyerek, Pácinba kell vinni! — lihegi. Ezután valami olyan dolog történt, amire még nem volt példa Karcsún: a nyugodt szavú, csendes elnök idegesen kitört: — Pont most tudott az a gyerek is megbetegedni! No, vidd! — szólt még oda a kitágult, csodálkozó szemű embernek, aki aztán rohant a kért fogatért Az e“r*ök este nem tudott el&luctaL Forgolódott, hánykoCsillagfényes lódott, aztán a feleségének elmesélte a déli esetet. Töredelmesen, megbánva. Másnap kora reggel ő költötte a beteg gyerek szüleit: — Ne haragudjatok, ideges voltam, nagyon megbántam — s miközben kalapját gyűrö- getve beszélt, a szeme gyanúsan ragyogott. Azt hiszem, az a legjellemzőbb a karosai elnökön. Bárkivel beszélünk róla, bármit mesélnek felőle, mindig a szemét emlegetik. Két nagy, melegbarna, jóságos, tiszta szemét, amely olyan, mint egy nyitott könyv: a belepillantó mindent kiolvashat belőle. De csak jót, türelmet, megértést és szere- tetet talál ott. Tizennégy éve nézett először a karcsai Dózsa Termelőszövetkezet tagjai szeme közé, bizalmat, emberséget keresve és kínálva. S azóta ez a tekintet nem változott. Sok gondot, vihart, nehézséget megélt már együtt a faluval, az emberekkel, de a szeme ugyanolyan maradt. S a gondolkozása, a szavai, a tettei mind a szemét szolgálják. Az együttérző szeretetet sugárzó szempár soh’sem csalta meg az embereket. Tettei bizonyítják szeme tisztaságát. Hangos szavát még senki nem hallotta, segítő kezét még mindenki megfoghatta. Korán reggel, késő este otthon és az irodában, a mezőn és az utcán, bárhol és bármikor felkereshetik, ami emberi erejéből telik, minden kérést teljesít. S nemcsak a termelőszövetkezettel kapcsolatos dolgokat intézi el. Ha valakinek haza kel hozni gyermekét,, feleségét kórházból, ha nem vették fel j a fiúi a technikumba, ha sür>i gös segítségre van szükség« csak az elnökhöz szaladnak. 9 üres kézzel, visszautasított szóval még senki nem jött tőJ le vissza. Mert Kondor SándoK már elnöksége első évében megértette: a szakmai felké-* szültség, az irányító munka' mellett legfontosabb, hogy ember legyen. S vele született és soha ki nem haló emberszere- tetével mindig ezt az elvet szolgálta és szolgálja. * a. szeretet- az ajándékozás ünnepe. A karcsaiak újabb ajándékot mór nem kaphatnak az elnöktől, hiszen a tizennégy év első évében már mindent odaadott: meleg tiszta szemét, kedves szavát, nyugodt, őszinte tekintetét, igaz és mély emberszere- tetét. Ennél többet már nem adhat. De ez az ajándék olyan nagy és szép, hogy a karcsúi emberek ma is és minden karácsonyon úgy érzik, ismér megajándékozta őket Kondor Sándor. Juhász Judit ESZAKMAGY A SJOKSZAü A Magyar Szocialista Munkáspárv Borsod megyei Bizottságának lapja- Főszerkesztő: Sárközi Andor Szerkesztősig: , Miskolc. Tanácshóz tőr a. Telefonszámok: Titkárság: 16-886. Kultürrovat: IG-0G7 Ipari rovat: 16-035. Pártrovat: 10-078. Mezőgazdasági rovat: 33^687. Sportrovat,: 16-049. Belpolitikai rovat, panasz Ügyek: 16-048. Kiadja: Borsod megyei lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Bíró Péter. Kiadóhivatal: Kossuth utca U* Telefon: 36-131. H1 rd etóflf el vétel: Széchenyi utca 15-17. Telefon: 16-213. Terjeszt) a posta. 1 «tó minden Borsod megyei • (hivatalban ée kézbesítőnél, tndexszáim £ö.058. Készült a Borsodi Nyomdába«, Felelős vezető; Mérj György, A szeme. A karácsony ra készítettek az akkori miskolci iparosok. ' Bottega Svizzera volt a neve ennek a helyiségnek es a Biedermeyer Leopold, akkori bécsi polgár- mesterről elnevezett stílusban készült az a belső berendezés, amit ma is láthatunk. Első vendégei között még abbán az esztendőben ott láthatták jó eleink magát Dérynét is, a visszatért primadonnát. , Petőfitől Márkus Emíliáig „Nagy sor jövend utánad szép húgom” — mondhatnánk Madách Luciferével, mert 1848-ban, amíg a magyar szabadságharcosok birtokolták a várost, Petőfi és Tompa is megfordult a Bottega Svizzerá- ban. A negyvennyolcas hősi időkben, december 18-án, a városban gyülekező lengyel harcosok is ide látogattak hűsítőt inni, édességet enni. 1849. március 8-án viszont, sajnos a várost néhány napra megszálló Ramberg tábornok rí n Bluha Lujza, Júkainé Labor- falvy Róza, Üjházy Ede és végül mór közel a múlt század végéhez, Márkus Emilia, is betért a várossá! együtt öregedő cukrászdába. Nem szabad persze elfeledkezni a színház első igazgatójáró], Latabár Endréről sem. aki rendszeresen látogatta a mai Rori elődjét. Együtt a várossal Petőfi, aki a szabadságharc előtt, már 1843-ban is megfordult Miskolcon, és történetesen akkor is belátogatott a cukrászdába, még csak a Pestről hetenként ötször induló és Miskolcon át. Eperjesig közlekedő gyorskocsin érkezett a városba, feltéve, hogy telt neki rá. A szabadságharc utón, 1866-ban a Roriba is ellátogató Egressy Gábor már az 1859-ben megnyílt pályaudvarra érkezett vonattal. Naponta hat szeméiy-járat között válogathatott. 12 óra alatt
