Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-29 / 303. szám

Péntek, 1364. december 25.

ÉSZAKOT AG V ARORSKAG

9

— Te jó ég! Itt mindenki ilyen fiatal?

— Miért csodálkoznak ezen? Fiatal a város, fiatal a gvár, fiatalok az emberek is. Még a fák is fiatalok a kiserdőben. Egyidősek a várossal.

— Dehát, én jártam itt. Mikor is? Tíz évvel ezelőtt, amikor itt még pusztaság volt; lapos, mocsaras terület, vadrucák, szárcsák és bibicek búvóhelye ...

— No és! A mocsarat lecsapolták. Nem építhetünk mindent az aszfaltra. Ilyen hatalmas gyárterületért nem álkombinát már üzemel?

— Rendszeresen. Próbaüzem ugyan, mert a gépeket, amelyeket nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel _ raktak össze a szerelők, ki ke.ll próbálni. Az itt termelt, nitrogén- műtrágya azonban máris vagonokban száguld az ország termelőszövetkezetei felé.

Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepének hajnalán indult el az első vagon. Mi éppen itt jártunk, amikor a szóró-toronyból a futószalag kihozta az első szemeket. A kezünkbe vettük, morzsolgatsem leírni, sem elmagyaráznia A Tiszai Vegyikombinát, a hozzája tartozó fiatal várossal, bővülő üzemeivel, dédelgetett büszkeségünk. Számokkal ma még ki sem lehetne fejezni, csak a képzelet közelíti meg, hogy mit jelent majd ez nekünk, az egész országnak. A mocsaras pusztaság helyén egy nap alatt is milliókat érő vagyont termelnek. Áramot ad az erőmű, műtrágyát a vegyigyár, festéket a lakkfestékgyár, műanyagokat a tervezett üzemek. A város közepén ma már jelképpé vált modem,

második állomás \ Tiszai Vegyikombinát

j z emberi kíváncsiság szinte kielégíthetetlen. Az újat megismerni, a hallgató titkokat megfejteni; mindent meglátni, érzékelni, megértő közeibe hozni: ez a vágy mindenkiben benne él, a kíváncsiság velünk született tulajdonság.

— Egy valamiért nagyon irigylem magulcat — mondta nemrégen egyik ismerősünk. — Azért, mert sokat utaznak, járnak-kelnek: sokat hallanak, látnak, s ha nem értenek valamit, kérdezhetnek is. Ez nagyon jó dolog lehet.

Igaz. Az élmény azonban nagyon fontos része a mi hivatásunknak,. Az újságíró szeme a fényképezőgép szerepét is betölti: igyekszik mindent meglátni, rögzíteni és feldolgozva továbbítani. Nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretnénk. Gyakran adódik, hogy a színes képek a mondanivaló rovására törnek; máskor a tömérdek számadat, vagy erőszakolt frázisok teszik élvezhetetlenné a szép elmenni.

jy sem jó, úgy sem jó, s most, hogy ipari rovatunk nagy feladatra vállalkozott, szakítunk a sablonos formákkal. Az Olvasót is magunkkal visz- szülc, készítsük el együtt ezt a riportot. Szerkesztőségünk gépkocsija már a ház előtt áll, úgy beszéltük meg, hogy kilenc órakor indulunk. Útvonalunk: körbejárjuk a megyét és a feladat: mutassuk be nagy beruházásainkat. (Mi már jól ismerjük a szerkesztő természetét, ezért előre figyelmeztetjük önkéntes munkatársainkat: mellőzzük a. számolóit, a százalékokat és az összehasonlításokat. Valami mást csináljunk. Mondjuk: egy szép fényképet arról, hogy mit láttunk ezen a napon.)

— Mindenki beszállt? Indulunk!

GAZDAGABBAK LETTÜNK

Részlet a TVK-ból.

dozhatunk értékes szántóföl- tűk, még egészen frissek, me- merészvonalú víztorony maga-, deket. így is több ezer holdba legek völtak. Azt a lelkese- sodik az emeletes házak föléri került... dést! Hát azt a lelkesedést utó- Az emberi akaraterő és a szor— S a gyár, a Tiszai Vegyi- lag már nem lehet élethűen galom diadalát hirdeti.

negyedik állomás [ Kilián-lakőtelep

jVyújtózik a város. Mint egy erőtől duz- zadó ember, akit évtizedeken át ösz- ízehúzózkodásra kényszerítettek, és most felszabadult örömmel nyújtóztatja ki tagjait, úgy nyújtózik Miskolc. Szíve a gyár. Körülötte, a régen satnyán meghúzódó házacskák helyett hatalmas, új lakótelep emelkedett. A telepen, mint szép ékszer egy új ruhán, fényesen bukkan elő a toronyhoz csillagvizsgálójának kupolája. Mellette gimnázium, általános iskola, bölcsödé, óvoda. És sok-sok bér- ház. Színes fallal, tág erkélyekkel. Kilián- éázyk. Szemben vele ikertársa: a Kilián-dél lakótelep. Harmónia.

Az erkélyeken meleg évszakokban virág nyílik és a háztetőkön napsugarakkal kacérkodnak a tv-antennák. Ilyenkor télen a szobákban többnyire már gázkandalló ontja a' meleget, s a fürdőszobák csapjain melegvíz zuhog.

Karácsony. Betekinthetünk bármelyik la-! kásba, biztos, hogy mindenütt találunk örömet, legyen a családfő kohász, gépmunkás,! vagy bármily foglalkozású ember. A legnagyobb örömet azonban mindig a legújabb lakásokban találjuk. Mert azok gazdái értékelik mindig leginkább az új otthonokat. És! az ilyen emberek száma az idei karácsonyon is sok százzal nőtt. Jövőre és a következő években pedig még több lesz.

yújtózik a város. Mint két hatalmas, kar, egyenesedik, erősödik a Kilián-! északi és déli lakótelep.

Házsor a Kilián-délcn.

Ss&adoe György fekrétakg

■r Tatamit meg kell mondanunk, amit a végére tartó- r íjattunk. Azzal a feladattal indultunk útnak. hogy járjuk körbe a megyét, látogassuk meg új beruházásainkat. A szerkesztő is tudja, hogy egy nap alatt, és egyoldalnyi terjedelemben lehetetlen ez. Jártunk Tisza- szederkényben, útközben érintettük a nyéki, kavicsosztá- lyozóművet, egy pillanatképben felvillantottuk a Tiszai Pályaudvar korszerűsítését, be mutattuk a diósgyőri rekonstrukciót, a Kilián lakótelepet. de még mennyi minden kimaradt! Hiszen amerre csak járunk, amerre csak nézünk, megyeszerte az újjal, az elöbbrejutás jeleivel a nagy építkezések lázas ütemével találkozunk. Ügye belátják, hogy nem is olyan könnyű a mi dolgunk! Naponta számbavenni, beszámolni róla, hogy mire jutottunk, már önmagában is nagy feladat.

Í V’ hálás és szép munka! A szocialista építés króni- U kásává válni a legnagyszerűbb dolog. Hogy vannak gondjaink? Vannak. De feledtetik azokat az örömök. Szép a mi megyénk és gazdag is. Üj gyárakkal, új üzemekkel, lakótelepekkel gazdagodott az idén is. Megannyi új gyár és lakótelep terve készen áll, s ezek is a mi megyénkben épülnek. A termékek vagonokban indulnak az ország tájai felé: a borsodi munkások alkotásai viszik és az egész ország, népünk nagy családjának asztalát gazdagítják.

*

__ Nem dolgozunk, hiábal

E

LSŐ ÁLLOMÁS

Hét évszázada, hogy Batu kán seregei taposták ezt a földet. IV. Béla itt vívta gyászos csatáját: a vezér talán ott állt valahol, azon a magaslaton. Milyen volt a hajdani város, Mohi? Csak a képzelet tudja összerakni. A romokat betemették, homokkal és löszszel takarták be a Bükk felől fújó szelek. Az egykori templom és a házak alapjai mélyen nyugszanak a földben: felettük kukoricát, zabot, lucernát termesztenek: a gyülekező tér helyén (talán az is itt volt valahol ...) magasfeszültségű villanyvezeték áll. A vezeték érintése életveszélyes, benne áram kering, a Tiszapalko- nyai Hőerőmű életet adó, lüktető árama; zizeg, muzsikál a

Nyékidd háza

drót, mint a gitár húrja.

Élet, élet mindenütt! A havas téli táj csak látszatra csendes. A műút. két, oldalán akácfákkal körülültetett mesterséges tavak: az akácfák közt apró, játékszernek tűnő házikók húzódnak meg szerényen. A sporthorgászok paradicsoma ez. A másik oldalon vontatóhajó kürtje szól. Vontatóhajó a debreceni műút mentén, a nyéki határban?!... Csakugyan! S a part mentén az a rakétakilövő állomásra emlékeztető alkotmány micsoda? Modern, a legmodernebb kavicsosztályozómű. Negyven millió forintba került. Van róla egy érdekes történetünk is. A nyáron két amerikai újságírót kísértünk a Tiszai Vegyikombinátba. Útközben akkor is így szemlélődtünk. Egyszer csak felkapja a fejét az egyik amerikai kolléga;

— Nicsak! — mondja. — Nálunk az ilyen katonai objektumot nem építik forgalmas hely közelébe.

— Ez itt a béke objektuma — válaszoltuk.

Éjjel-nappal működik a „kavicsgyár”. osztályozott anyagot küld a nagy építkezésekhez. Igv került ide a vontatóhajó is. Már uszályokkal hordják a kitermelt anyagot, s a tórendszer is egyre nagj'obbo- dik.

A horgászok legnagyobb örömére.

Meglepetés

A pesti szerelvény befut a Tiszai Pályaudvarra. A kalauz is kiáltja:

— Miskolc, Tiszai Pályaudvar!

Idősebb nénike nyúl a csomagtartóban elhelyezett kosár után, miközben fel- szemmel kitekint a kocsi ablakán. Ámulatában hirtelen összecsapja a kezét:

— Jézusom! Eltévedtem!

— Honnan jön, hol akart Icszállni. hol szállt a vonatra? — kérdezik az útitársak mindenfelől. Többen is részvétteljes sajnálkozással segítik le a csomagját.

— Kál-Kápolnán szálltam fel — sopánkodik a nénike, és Miskolcra akartam menni az unokáimhoz...

— De hiszen Miskolcon van! — derül fel a sajnálkozik arca. — A Tiszáin.

— Nekem ne mondják! Hát hogy' lennék én a Tiszáin, mikor ez nem az! Jaj, most hogy megyek vissza?

— Jöjjön csak, jöjjön csak — karolnak bele kéloldalról, s a nagybatyus néniké, aki karácsonyi ajándékot hozott az unokájának, még akkor sem hisz a szemének, amikor a modern aluljárón át az állomás elé kerül. Csak sürög-forog és meg is kérdezi egy arra haladó vasutastól:

— Tessék mondani, ez a Tiszai?...

*

Három évvel ezelőtt járt Miskolcon.

j HARMADIK ÁLLOMÁS |

Lenin Kohászati Müvek

► Csorduló acél, szeszélyesen ^kígyózó tüzes szalag, mérgesen ^lesújtó kalapács, kényelmesen -mozgó manipulátor, sistergő

hengerek — és mindenfelé tűz, riáng. és füst. Ez a nagy diós- fgyőri kohászüzem panorámája.

y Vágj7 másfél esztendeje, az Ivóit a szenzáció, hogy újjászíi- iletett a kivénhedt. favázas

;nagjrkovácsműhely. A rozoga, y füstös, kormos gerendákat ^karcsún ívelő vasszerkezet .váltotta fel. Az agyonégelt ke- >mencék helyébe újak és modernek épültek. A verítéket, ^fakasztó kovácskodást is ügyes ►gépek helyettesítik. Nem izom- :> kolosszusok alakítják a szikrázó fémet, hanem roppant ►erejű sajtoló gépek, hidrau- dikus prések és idegesen ugráló pörölyök formálják tengelyekké, kerékabroncsokká a »szögletes darabokat,

J Mostanság mégsem az átalakított kovácsműhelyben időzzünk, hanem kissé arrébb, a ►gyár büszkeségénél, az újjávarázsolt durvahengerdénél.

Z Nyár derekán is jártam itt, ►Akkor úgy nézett ki az egész füzem, mintha valamifajta ericas vakondok csatangolt volna yorre. Valóságos földindulás ►volt.

► És most.„i 1

► Egy hengerésszel beszélgettek, bent az irányító szobádban, miközben finom mozdulatokkal rendelkezik a sebesen forgó görgők feleli. A daru öntecseket hoz. Óvatosan leteszi az izzó „rönköt”, egy ügyes szerkezet arrébb taszítja. aztán bukdácsolva elindul a hengerek felé,

A gyorsan forgó korongok roppant erejű szorítása alatt keservesen csikorog a vörös dorong. Zúdul a szikra eső, s a zömök tuskó karcsúra nyúj- tózva, menekül a hengerpárok vasmancsából. Aztán mint aki meggondolta magát, hirtelen megáll és mérgesen nekiront a türelmes szörnynek. Megint az győz.

Az ember akarata, mely apró billentyűkön, finom fogantyúkon keresztül parancsol a gépnek... S a behemót masinák — mintha csak József Attila verseiben olvasnám — kezes bárányhoz hasonlóan en- gedelmeskedneks

Pedig nagyok — és erősek! Nekem nagyon tetszik. Szívesen nézném, akár estig is. Mint a gyerek a kormos moz- donyt, vagy a hulló hópelyheket.

De az idő sürget. S vár a negyedik állomás. A párás ablakot letörlöm; s visszanézek. Még latom a vasat, amint füstöt lehelve; elnj'eli a hengerpár. Aztán a szél mint. irigy portás becsapja a zord szürke vasajtót.

Onodvári Miklós Paulovits Ágoston Csorba Barna Ruttkay Anna