Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-13 / 266. szám
Péntek, 1951. november 13. GS2AKMAGYASOR8ZAQ Miről is van szó ? Az első, ami feltűnő; kevesebb ünnepélj'esség, több megfontoltság, szerényebb szavalj, nagyobb felelősséggel. Ezek persze impressziók, méghozzá az elsőkből. S nem is ez a legfontosabb. Például a Borsod megyei Húsipari Vállalat alapszervezeti újjáválasztó taggyűlésén nem ez az elsődleges. Gondot okoz a Húsipari Vállalatnál a munkaerővándorlás. Természetes hát, hogy a vezetőségválasztó taggyűlésen is sok szó esett róla. S ami meglepő (valljuk be, hogy meglepő, hiszen az emberek szeretnek minden hibára, bajra mentséget keresni), hogy a húsipari kommunisták először is azt kutatták, vitatták: miért nem tudnak otthoni meleget biztosítani sok munkásnak. Mert ez az egyik oka, hogy sokan még csak meg sem melegszenek a vállalatnál, már tovább állnak ; ; . Hegedűs András erről beszélt hozzászólásában. — Reggel ott állnak az udvaron az ide rendelt munkások, és nem kapnak munkát. Baj van a szervezéssel. Csajági Lajos igazgató április utolsó napján, az élüzem avató ünnepségen azt mondta, hogy a zászlót megtartják, úgy dolgoznak majd. Nos, a taggyűlésen már nem volt annyira biztos a dolgában. Teljesítették ugyan háromnegyed évi tervüket. De... a második negyedévben mindössze 87—90 százalékot értek el. Ehhez talán az is „hozzájárult”, hogy reggelente dolog- talan munkások bosszankodnak a kapu előterében. Határozat —- semmi több az a szándék, hogy a társadalmi tulajdonra jobban ügyeljenek. Termelési tanácskozáson, ankéten, taggyűlésen is született ilyen határozat. De a végrehajtással baj van. S ebben még az is szomorú, hogy maguk a párttagok sem vigyáznak kellően a társadalmi tulajdonra. Azokról nem is szólva, akik maguk is „hozzányúlnak” a nép vagyonához. Remélhető, hogy intézkedési tervében és a gyakorlati munkájában az új ■ vezetőség érvényt szerez a vezetőségválasztáson hozott határozatnak: „... el kell érni, hogy ... javuljon a társadalmi tulajdon védelme a vállalatnál”. Egyelőre annyi biztosítéka mutatkozik e szándék gyakorlati megvalósulásának, hogy a húsipari kommunisták őszintén és nyíltan beszéltek erről, neveket, beosztásokat emlegettek, nem „szégyellősködtek”. Ez a biztosíték elegendő — egyelőre! Sok szó esett még ezen az újjáválasztó taggyűlésen a munkafegyelemről, meg arról, hogy tanulni kell. Kiss Sándor főmérnök szavait idézve: „Nem azért kell tanulni, mert erre miniszteri rendelet van, hanem mert az élet megköveteli tőlünk”. A tanulás kérdése sok kívánnivalót hagy maga után a Húsipari Vállalatnál. Mintegy félszáz beosztásban megfelelő iskolai végzettség nélkül dolgoznak. S az a baj, hogy mindössze huszonketten tanulnak a félszázból. Ez nem csupán a hiányos kádermunkáról tanúskodik, hanem arról is; a párt- alapszervezet nem tett meg mindent, hogy a szocialista emberért munkálkodás szelleme és gyakorlata mind erőteljesebben hassa át a vállalati életet. Ahhoz pedig legalább annyira szükséges a tanulás, mint a becsületes munka. Sőt, a kettő feltételezi egymást. Elfeledkeztek valamiről a húsipari kommunisták. Arról, hogy a társadalmi tulajdont nem csupán, s nem elsősorban a munkások által ellopott kiló, félkiló megóvásával kell védeni. Azzal is! De mindannyiunk vagyonát jelentik azok a milliók is, amelyeket felelőtlenül elherdálnak, vagy a nemtörődömség, a hozzánemértés martalékává válik. Ilyen eset történt nemrég, éppen a Borsod megyei Húsipari Vállalatnál, amikor romlott árut hoztak forgalomba. Lapunk, az É'szak- magyarország is foglalkozott ezzel. A taggyűlésen szó volt erről az esetről, de nem érdemben, s önkritikusan. Ilyen hamar napirendre tértek az eset felett a húsipar kommunistái? úi vezetőség nem könnyű feladatok előtt áll. Ha olyan jól dolgoznak majd, mint amilyen jól sikerült a három évi munkáról a beszámoló: tömör, egyszerű, sallangmentes, őszinte (az említett esetet kivéve!, mert arról a beszámoló nem ejtett egy szót sem), akkor az újonnan beválasztott, s az újra megválasztott elvtársak méltán rászolgáltak a tagság bizalmára. Baráth Lajus Ülésezik az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ- székház nagytermében összeült az Országos Földműves- szövetkezeti Tanács, hogy megvitassa a szövetkezeti kereskedelem, illetve a falusi lakosság ellátásával kapcsolatos tennivalókat. Részt vett az ülésen Tausz János belkereskedelmi miniszter, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Dé- gen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője és Ná- nási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő- bizottságának elnöke. Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, a tanácskozás előadója rámutatott: gondoskodni kell arról, hogy a falusi üzlet- hálózat és áruválaszték összetétele, az árukínálat és a kiszolgálás színvonala fokozatosan megközelítse a városi kereskedelmét. Minden szinten meg kell valósítani a kereslet rendszeres és módszeres tanulmányozását. I Elszakadt egy vonóhorog As S plüss 1-es oktatásról November közepén országos vizsgálatot kezdenek a Művelődésügyi Minisztérium szakembereiből, pedagógusokból álló bizottságok, hogy megállapítsák, hogyan tehető eredményesebbé a gimnáziumokban folyó öt plusz egyes oktatás, milyen lehetőségek vannak a szakmai előképzés hatékonyabbá .tételére. A bizottságok tagjai sorra járják az érintett gimnáziumokat, s felkeresik azokat az üzemeket is, amelyek az adott iskolával az öt plusz egyes rendszerű oktatás keretében együttműködnek. Felmérik a szakmai előképzés tárgyi, személyi feltételeit, összegyűjtik a hasznos tapasztalatokat és a helyszínen segítséget nyújtanak az esetleges hibák, fogyatékosságok kijavításához is. Újítási Step az erdészete Az állami erdőgazdaságokban a november hagyományosan újítási hónap, ilyenkor összegezik és értékelik az előző év újítási eredményeit, s kitüntetik a legjobb újítókat. A nemrégiben megrendezett iparági tanácskozáson az erdészeti újítók közül öten kapták Fiatalok vasárnapja Kongresszusi műszak a miskolci Pamutfonodában Egyszerű vasárnap volt, mégsem olyan, mint a többi. Kétszázhuszonhat fiatal számára legalábbis nem. Ezen a napon, a szokástól eltérően, ismét korán keltek, s a hajnali ködben munkába siettek. A reggel hat óra már a gép mellett találta őket; Úgy dolgoztak, mint a hét bármely napján; sőt, talán különbül. Egyetlen sokatmondó számadat erre enged következtetni. Eszerint: a miskolci Pamutfonoda fiataljai november első vasárnapján, egy kongresszusi műszakban az előirányzott tervet 113.3 százalékra teljesítették. Senki sem hiányzott Küldöttválasztó értekezletet tartott az üzem KlSZ-szerve- zete. Itt határozták el a fiatal fonónők, kisegítő munkások, hogy a VI. kongresszus tiszteletére vasárnapi műszakot tartanak. — Kétszázhuszonhat fiatalt hívtunk be erre a napra dolgozni. Számítottunk rá, hogy néhányan otthon maradnak, de nem így történt — mondta Bercely Barnabásné KISZ- titkár. Valóban. Akik megígérték, ezen a vasárnapon mind egy szálig ott voltak kezdéskor. Máskor is rendeztek már vasárnapi műszakot, de ilyen nagy sikere egyszer sem volt. A javarészt KISZ-tagokból álló gárda „kitett magáért”, kiemelkedő mennyiséget, kiváló minőségű anyagot termeltek. Jó munkáért — dupla pénzt — Nekünk is érdekünk volt, hogy bejöjjünk — mondta az egyik szocialista brigád vezetője. Hogy miért? Két oka is van ennek. A rendkívüli műszakot azonnal fizetik a Pamutfonodában. Megállapítanak egy előleget, s azon túl mindenki annyi pénzt kap, amennyivel többet dolgozik. Asszonyoknak, lányoknak mindig jól jön egy kis „tűpénz”. Meg aztán a vasárnapi munkáért, dupla összeget fizetnek. „Saját magának csinál rosszat az, aki nem használja ki az ilyen lehetőségeket” — mondták egyöntetűen a fonónők, Akik megtoldották a műszakot A rendkívüli műszakra teljes létszámmal eljött a Hámán Kató ifjúsági szocialista brigád is. — Äz ilyesmiből mi nem maradhatunk ki — jegyzi meg nevetve a többszörös szocialista közösség „vezére”, Csépány Erzsébet; Az öt tagú brigád önszorgalomból egy órával hamarabb bejött ezen a vasárnapon. Többen vidékiek, korán megérkezik a vonatuk Miskolcra, csak nem töltik el feleslegesen idejüket. Addig is dolgoznak; mindenki jól jár vele, érvelnek nagyon helyesen. Ök is, mert több pénzt kapnak, s az üzem is. Példát mutattak A vasárnapi munka jól sikerült. A nemrég szárnyrakelt új mozgalom próbája fényes győzelmet aratott. Próba volt ez, mert a város üzemi fiataljai közül elsőnek a Pamutfonoda lányai, asszonyai, s néhány fiatal férfi dolgozója vizsgázott ez alkalommal helytállásból^ példamutatásból; tettrekészségből. Á vizsga, a próba jól sikerült. Példájukat követhetik mások is. (Gyárfás) meg az „Erdészet kiváló dolgozója”, 17-en pedig a „Kiváló újító” kitüntetést. Az első kategóriában — egymillió forinton felüli újításból származó megtakarítás, illetve eredménynövekedés után — hárman aranyérmet, félmillión felüli eredményjavulás után ketten ezüstérmet kaptak. 200 ezer forinton felüli eredmény- javítás után egy újító bronzérmet kapott. 3 960 óta évente 3400—3500 újítást nyújtanak be az erdészeti dolgozók. Az elfogadott és bevezetett, újítások száma átlagosan 1130—1230 között váltakozott, s ezek már az első évben 23,2—26.8 millió forintos megtakarítást, illetve termelési értéknövekedést eredményeztek. Az évente bevezetett újítások után átlagosan 1,1—1,2 millió forint újítási díjat fizettek ki. A Miskolc—Űzd között közlekedő gyorsított személyvonat egyik kocsijának vonóhorga vasárnap délelőtt, a Tiszai és a Gömöri Pályaudvar között elszakadt. A szerelvény megállt, előbb a nyílt pályán vesztegelt, niajd jó húsz perc elteltével a szétszakadt szerelvényt bevontatták a Gömörire. Ott félórás to- lat.gatás után „kiiktatták” a szakadthorgú kocsit. A Hitetlen kocsikban ingerült emberek türelmetlenkedtek, s ki tudja hány „Mi történt” hangzott el. Végül is elterjedt a hír: elszakadt egy vonóhorog. Ez megnyugtatónak hatott, hogy nem történt komolyabb szerencsétlenség. S amikor ötven perces késéssel a vonat elindult útjára, legtöbben napirendre is tértek a történtek felett. Az egyik vonatvezető is, aki a tolatgatást irányította, s akitől érdeklődtem, csak ennyit mondott: elszakadt egy vonóhorog ... Megjegyezte, hogy mindez a véletlen műve, s vélekedésében kimondatlanul is benne volt, hogy több száz, vagy ezer bosszankodó utasnak egyszerűen nincs igaza. Erre utalt példabeszéde is, arról, hogy ha egy vadonatúj személykocsival elindulunk valahová, megtörténhet, hogy már az első méterek után defektet kapunk ... P ersze, mint minden hasonlat, ez is „sántított” egy kicsit. Amíg a szerelvény Özdra ért, jócskán volt időm átgondolni a történteket. Végül is megállapítottam: a bosszankodó, s a történtek okát kutató utasoknak lényegében igazuk volt. Már- csak azért is, mert a véletlenek sem ok nélküli jelenségek. Ez esetben persze a kérdés nem egyszerű, hiszen elég hosszú „oksági Iónc”-ra van szükség ahhoz, hogy tisztán lássunk, azonban igazságtalanok voltak azok az utasok, akik csak a MÄV- ot hibáztatták. Vezessük csak végig azt a bizonyos oksági láncot. Lehetséges, hogy sok száz ember, a szerelvényen utazók bosszúsága nem követkeből persze egész sor tanulságot is levonnaiunlí. Például: ienetseges, hogy a szoDan forgo, es a bosszúságot előidéző vonohorog eltűréséért végső soron a ko- naszok, a martinászok, a Hengerészek, a minőségi ellenőrök egesz sora, a vagon- gyári szerelők, a MÁV-atve- vok és még esetleg sokan mások is felelősek. Főbb összefüggéseiben ezt meg is állapíthatja a szakadt (eltört) vonóhorog gondos és szakszerű megvizsgálása. (Érdemes is lenne!) Persze személy szerinti felelősség ebben az esetben (és sok más esetben is) nehezen állapítható meg. Mert könnyen meglehet, hogy a bosszúság végső forrása egészen a nyersvas vagy az acélgyártás rossz technológiai utasításáig, a gondatlan elegyösszeállítás- ig, a lunkeres hengerelésig, vagy gondatlan öntésig vezethető vissza. De az is meglehet, hogy itt még nem történt hiba, felelőtlenség, vagy hanyagság. Csupán a minőségi ellenőrzéseknél, vagy a vagongyártás későbbi folyamatában. Van viszont ennek az egyetlen konkrét bosszúságnak is néhány kínálkozó tanulsága: gazdasági, társadalmi és politikai életünk bonyolult szövevényében, a hallatlanul szerteágazó munkamegosztás hálózatában végső soron mindenki valamilyen összefüggésbe került mindenkivel. Mindenki munkája és emberi magatartása összefügg, kapcsolódik valahogyan más ember munkájával és magatartásával. A modern élet, korunk vastörvénye ez, objektív törvény, amit célszerű mindenkinek figyelembe és tudomásul venni, ha azt akarjuk, hogy ne kerüljünk szembe, összeütközésbe vele — egymással. Mert vagy akarjuk, vagy nem, végső soron örömöket és bosszúságokat okozunk egymásnak a társadalmi munkamegosztás kusza szövevényén át, s bosszantó véletlenek okait csak akkor tudjuk megszüntetni végleg, ha a maga posztján, a maga beosztásában, a maga környezetében minden ember kellő fegyelemmel, figyelemmel és egymás iránti felelőszett volna be, ha a vonat seggel dolgozik, él, tevékenyösszeállítását gondosabb műszaki vizsgálat előzte volna meg. De nem biztos, hogy így elhárítható lett volna a bosszúság, hiszen ez csak egyik összefüggés. Nagyon valószínű, hogy a lábszárvastagságú vonóhorog szára belső, láthatatlan hibát tartalmazott, így az oksági láncot tovább kell vezetni. Lehet. hogy egész sor összefüggést kell megnézni, amelykedik. M ég valamit: az élet színes forgatagában, a társadalmi munkamegosztásnak ebben a kusza és mégis értelmes összefüggésében mindenki fontos, nélkülözhetetlen és számon- tartott ember a maga posztján, a maga beosztásában, munkakörében, családi és társadalmi környezetében.' Csépányi Lajos Sek viías MÍán végre Á méltatlankodók egymásnak adták a kilincset néhány hónappal ezelőtt a városi tanács tervosztályán. Kérték, követelték, járuljon hozzá az osztály, hogy beköltözhessenek az elkészült Kilián-déli szövetkezeti lakásokba. Ismerve lakásviszonyainkat, érthető is a türelmetlenség. A tervosztály engedett, s kétszáz család beköltözhetett azokba a lakásokba, amelyeknek fűtése még nem volt készen. Ha sikerül az eredeti tervben szereplő határidőt betartani, nem is lett volna semmi baj, csakhogy számos váratlan akadály merült fel. A szóban forgó, összesen 750 lakást gázfűtésre tervezték. Először úgy volt, hogy városi gázt kapnak, s terveztek a lakótelepre egy 10 ezer köbméteres gáztartályt. Ezt a tervet azonban az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (a továbbiakban OKGT) nem hagyta jóvá, mivel országos program szerint az új létesítményeket földgáz fűtéssel kell ellátni. Ez a program újabb, s más beruházást igényelt. Az OKGT felajánlotta, s egyben vállalta, hogy a vezeték egy kilométeres szakaszát, s a nyomáscsökkentő átadó állomást megépíti, ez év június 14-én Megoldódik 750 lakás fűtésének gondja * Minden elkészül átadja. A további szakasz megépítésére szerződést kötött a tanács a Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalattal. A lakások konyhájában és fürdőszobájában „városi gázos” tűzhelyek vannak, a lakószobákba pedig földgáz-konvektorokat szereltek be. A teljes vezeték megépítését tehát most már augusztus 30- ra módosították. Ez így rendben is lett volna, ha az OKGT időközben nem gondolja meg magát, s be nem jelenti, hogy mégsem építi meg az egy kilométeres vezetékszakaszt. Később ezt úgy módosította, hogy hajlandó a csöveket behelyezni, csak ássák ki a helyét. Ilyen félmunkára igazán nehéz kivitelezőt szerezni. Újabb hosszas vita után a csatornaépítőkkel módosították az eredeti szerződést úgy, hogy az ilymódon kimaradt szakaszt is ők készítsék el. A határidő most már szeptember SO-ra tolódott, de még így sem lett volna nagyobb baj. A vezetékhez szükséges spirálcsöveket Dunaújvárosban gyártották. Szeptember elején kiderült, hogy a csövek selejtesek, semmiképpen nem lehet beépíteni. Újabb akadály, s az illetékesek megkezdték országjárásukat. Honnan szerezzenek nagyon gyorsan vezetéket? Végre a Csepeli Csőgyár az exportra gyártott termékekből, különböző engedélyek beszerzése után, biztosította a szükséges mennyiséget. Ez is megvolt, s a kivitelező vállalat szeptember végén munkához láthatott Természetesen újabb határidő-halasztást kért, amely ilymódon október 15-e lett. Erre a napra el is készültek. Az OKGT-re most már csak az átadó állomás elkészítése maradt vállalásából. A vezeték elkészült, de október 15- én átadó állomás még nem volt — holott, mint említettük — június 14-re ígérték. Újabb levelezés, telefonálás, utazgatás kezdődött. Azóta megépült a nyomáscsökkentő, csali éppen 80 méterrel távolabb a már elkészült vezetéktől. Nem volt más hátra, vezetékpótlást kellett készíteni. Eljutottunk oda, hogy minden elkészült. Indulhat, a földgáz, fűlhetnek a lakók. Azaz, a lakótelepi körzeti nyomás- csökkentőt a csehszlovákoktól vettük, s a kiküldött szerelő családi okok miatt hazautazott. Ismét telefon, s a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat segít. Kisegítő szerelők érkeznek Miskolcra, s most már minden bizonnyal meleg lesz a szobákban. Éppen ideje. A földgáz megindulásával azonban használhatatlan lesz a konyhák és előszobák, jelenleg városi gázra épített fű- tőtestje. Az illetékesek ezúton is nyomatékosan figyelmeztetik a lakókat: nehogy megkíséreljék a mellékhelyiségek gázkészülékeit használni, amíg azok nincsenek átépítve, mert ez súlyos következményekkel járhat. Ezeket a készülékeket fokozatosan átszerelik, s napokon belül most már azzal is minden lakásban elkészülnek. Még az a szerencse, hogy az utóbbi napokban némileg megenyhült az idő. Mindenesetre nem köszönjük meg az OKGT-nek azt a sok bosszúságot, amelyet halogató magatartásával okozott. A. L
