Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-02 / 231. szám

Péntek» Í964. október 2, eSEAH-MAGYAROBSEAlS 3 Huszonötezer magyar gépkocsi Európa, Ázsia és Afrika országútiam Hsenot éves a Csepel Autógyár Különleges szállítókocsik a Csepel Autógyár átvevő telepón. Most ősszel lesz 15 éves a Csepel Autógyár. Az itt gyár­tott diesel-tehergépkocsik már 15 éve róják Európa, Ázsia és Afrika országútjait, útvesztőit. A Csepel Autó sok-sok országban öregbiti a magyar ipar, a magyar mun­kás , becsületét. Huszonötezer autó, pontosan ennyi gördült ki a csepeli gyár kapuján a külföldi országutakra 1949 őszétől napjainkig. Ezenkívül rengeteg maradt itthon, és sok motor került innen a trakto­rokba, a dömperekbe és az Ikarus autóbuszokba. A Csepel Autógyárban több mint nyolcezer ember dolgo­zik. A régi típusú 3 és 4 tonnás teherkocsik gyártását abba­hagyták. Ma öttől-tizennégy tonna teherbírásig több típust gyártanak, de a fejlődés nem tűr megállást és már tervezik az új konstrukciókat is. Az utóbbi években a speciális kocsikra, a tej-, olaj-, bor- és cementszállító kocsikra „áll­tak rá”. Ma a gépjármű-ipar nagy konjunktúráját éli. A baráti, szocialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió, évek óta a legjobb vevők. Most olyan mennyiséget rendeltek a gyártól, melyet csak kemény erőfeszítéssel tudnak hiányta­lanul kielégíteni. És évről év­re új vevők jelentkeznek — a gyarmati sorból nemrég fel­szabadult országok. m SíimUí Tejfel, fúró, kaskavál A megyei tanács szeptember 29-i ülésén, mezőgazdasági ter­melésünk elemzése közben igen sok szó esett legfonto­sabb élelmezési cikkünk, a ke­nyérgabona termelésétől. Ke­vesebb a tervezettnél, s ennek megvannak az objektiv olcai... Kevesebb mégis, az ideinél nagyobb átlagtermést még so­ha nem értünk el. s ez kézzel­foghatóan bizonyítja az egész­séges, biztató fejlődést...” Ilyen és hasonló vélemények hang­zottak el, valamennyi reális, hiszen olyan emberek mond­ták. akik részt vesznek a min­dennapi termelő, tanácsadó, segítő munkában. Elhangzott persze olyan hozzászólás is, amely éppen a hozzá nem ér­lés következtében nem is érzé­keltethette a valóságot. Egyik, ipari területen dolgo­zó felszólaló keveselte az itt- ott csak 4—5 mázsás átlagot, mondván: — Valamit most már tenni kellene, hiszen a mezőgazda­ság még ma sem adja azt, amit várunk tőle, különösen nem kenyérgabonában. — S bizony ez nincs így, nem ez a jellem­ző. Nézzünk meg ennek bizo­nyítására néhány tényt. Szándék és hozzáértés Feltétlenül az a helyes, ha napjaink, az idei őszelő gya­korlati tapasztalatait említjük először, hiszen ezen áll, ettől függ; megfelelő időjárás mel­lett milyen termést várha­tunk, Az első, amit ki kell ra­gadni. hogy október 1-ig a csaknem 150 ezer holdnyi ter­vezett vetésterület 40 százalé­kán már földbe került a vető­mag'. Kérdés, volt-e vajon a búzatermesztés történetében példa rá. hogy szeptember vé­gén ennyi vetőmag a földbe került. A felelet határozottan nemleges. Az elmúlt őszön va­lóban nehéz körülmények kö­zött. megfeszített munkával, először sikerült időben földbe tenni a kenyérgabonát. S ez évben már minden szakember, min den termel őszövetkezeti közösség jó előre úgy készí­tette el a vetéstervet, s ami fontosabb. az „ütemezést”, hogy legkésőbb október 25-ig befejezhessük a vetést. S mind­ezt olyan természetességgel, mintha éveken át így dolgoz­tunk volna. Mit bizonyít ez, ha nem azt, hogy a korábban számos gonddal küzdő közös­ségek megértettek és megta­nulták: „nem boldogulhatunk másként, csak akkor, ha úgy szántunk, vetünk, ahogy azt a. föld és növény megkívánja”, S ezt úgy is ki lehetne fejezői: szándék és hozzáértés ma már egységesen megtalálható ter­melőszövetkezeteinknél. A már bevetett holdak szá­ma, a 40 százalék, illetve az, hogy a szerencsi, a sátoralja­újhelyi. a mezőkövesdi járás­ban október 1-jg már megkö­zelítették az 50 százalékot, csa!< az égjük pozitívum. Je­lentős persze, hiszen ha meg­nézzük a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács együt­tes végrehajtó bizottsági ülé­sén hozott határozatokat, ki­derül. hogy október kezdetéig csupán 25 százalékos teljesít­ményt terveztünk. Nos. az „előretartás”. a számítás a vártnál jobban sikerült. Szép a szemnek, s jó a magnak A másik pozitívum, hogy aki korábban is járta a határt, nézegette az őszi munkát, a vetést, most nem állhatja meg szó nélkül: micsoda minőségi különbség van a régebbi és a mostani munka között! A ko­rábbi évek szeptemberében még alig láthattunk szántást. Hát niég simára munkált, már bevetett, avagy vetéshez elő­készített területet. S ha meg­nézzük. milyen mélyre került a mag, s megszámláljuk, mi- lyen a magsűrűség, akaratla­nul is megkérdezzük, miért nem csináltuk korábban is így. Természetesen erre is meg­van a magyarázat. Ma ki­egyensúlyozott az élet. a mun­ka. a tervezgetés. Jobb a kedv, s ezzel párhuzamosan több az akarat. Természetesen jobbak a feltételek is. Több a gép. több a műtrágya, gyakorlot­tabbak a szakemberek, s a tsz-tagság egyaránt. Érthető, hogy szemnek is szép. mag­nak is jó mindaz, amit napja­inkban a falu produkál. Sok helyen kell még persze a se­gítség, a tanácsadás, a szak­mai ellenőrzés. Azonban ne higgye sen,ki, hogy az olj'an tények mögött, mint a néhány nappal ezelőtt közölt hír (a boldvai Kossuth Termelőszö­vetkezet befejezte az őszi vetést. 425 holdnyi területen került földbe a mag), sietség, kapkodás rejlik. Nem. Időben előkészített, két-három hetet pihent, ülepedett talajba ke rült a mag. Tehát jó vetőmag, megfelelő módon elvetve. F miért? Két okból. Egyik: mi­nél több kenyérgabonát tér meljünk, a másik: több le gyen a közösség haszna! Párhuzam a tegnappal S most vonjunk párhuzamot a tegnap és a ma között. A: elmúlt három esztendő sorai hol háromezer, hol alig töbt mint kétezer vagon kenyérga bonát adtak termelőszövetke zeíeink az ország kenyérellátá sához. Ez évben eddig csali nem hatezret. S ez a tsz-tag- súgnál, a termelőszövetkeze teknél. maradt mennyiséget if figyelembe véve azt jelenti hogy 8.4 mázsát termeltün!i holdanként. Hogy miért nerr, többet? Június elején még úgy látszott. rekord termé; lesz, éppen a múlt őszi meg­felelő munka következtében De közbejött az aszály. S ez az amit nem szabad elfeledni, há a mezőgazdaság termés bora­in a it vizsgáljuk, bíráljuk, ér­tékeljük. Tréfásan úgy mondják ez' falun; ..a mezőgazdaság, c szántóföldek fölött nincs tető.' Nincs. És a kedvezőtlen időjá rás kiegyensúlyozásához, bi­zony, ma még nincsenek meg f lehetőségeink. Ezért termet! az idén néhány területien csak 4—5 mázsa holdanként, Dr termett itt-ott 15—20 mázsa is Mert több volt a nedvesség z talajban, mert az aszály nem húzta teljesen keresztül a szá­mítást. Ez. és korántsem s hanyag, memtörődöm munka volt az oka annak, hogy nem úgy sikerült az idei búzater­més megyénkben, mint ahogj terveztük. Sablonos a befejezés, mer! általában — és tréfásan — gyakran megjegyezzük: van­nak még hibák”. Nos. igen, van még tennivaló, lehet még szervezettebben dolgozni. Job­ban kihasználni a gépi erőt, az öntözőberendezéseket, az adott lehetőségeket. S a törekvés a jobbra, a tökéletesebbre min­denütt megvan. Kutatják, ke­resik. s meg is találják. Mer» ma már termelőszövetkezete­ink nagy részében is tisztán látni a célt. S el is fogják érni, Barcsa Sándor i&iprze a kapu aSaft be vidékről is. Amikor beve­zették a használt ruha átvéte­lét, gondolni kellett volna rá, hogy ez megfelelő helyiségben, s lehetőleg gyorsan történjék. Az emberek bőröndjeikkel, kosaraikkal az udvaron vára­koznak. ha esik az eső, ha süt a Nap. így megy ez éveli óta, télen, nyárom. Még egy terasz sincs, ami védené őket. vagy’ egy korlát, amely irányítaná a sort. Ugyanennek a háznak udvarára nyílik a húsbolt rak­tárhelyisége, az élelmiszerbolt háisó bejárata: elképzelhető az itt lakó családok öröme... Megnyílt: tehát a kapu alatti börze. Tíz, tizenöt „speciális” ember várakozik, cigarettázik, figyel naphosszat. Munkakerü­lők, züllött külsejű egyének, akiknek ialán még bejelentett lakóhelyük sincs. Kinézik ma­guknak az eladásban járatlan embert, és odalépnek hozza: — Nézze, papa! Ezért a ka­bátért odabent sem kap töb­bet száznál. Én megveszem nyolcvanötért. Nekem is ke­resnem kell valamit rajta ... Uram, hozzám iSiiön! Meoiüízfistó árum van... Megvesznek az égvilágon mindent. Bakancsot, munkás­ruhát alsószoknyát, melltar­tót, kiskabátot, nagykabátot, amit csak az emberek horda­nak, Aztán neki a tömegnek: két könyökkel átverekszik ma­gukat, és máris eladják öt szá- zalékkal magasabb áron. Van­nak köztük egészen kivétele» tehetségek. Ezek egy nap alatt háromszáz forint tiszta ha­szonra is szert tesznek. De nehogy feltűnjék, nem. csak a bizományiban, hanem a kapu alatt és a járdán sétálva is árusítanak. Eladásnál a fa­lusiakra specializálják magu­kat. Pénteken nymomon kísér­tem egy embert. Vett egy mun­kásnadrágot a kapu alatt nyolcvanért. A Kossuth Lajos utcában eladta egy paraszt bá­csinak száztízért. Mind a ket­ten boldogok voltak. — Nem volna még egy nad­rágja? — léptem oda hozzá. — Valami jobb áru ... Végignézett gyanakodva, de nem futott el. — Nézzen be ma délután a bizományi kapuja alá. Szokott lenni. Majd nézek egyret. Csak ne csináljon fel­tűnést:. Megbízható árut adok, arra a nyakamat teszem. Vajon az illetékeseknek még nem tűntek fel a kapu előtt és a járdán naphosszat ólálkodó emberek? Mindig vesznek, mindig eladnak; kihasználva a kínálkozó lehetőséget, be csapnak jóhiszemű embereket. Meg kellene találni a módját, hogy' a Bizományi Áru ház kor­szerűbb. nagyobb helyiséghez jusson és lehúzzák a kapu alatti börzére a rollót. Minél előbb, annál jobb! Ónod vári Miklós Az üzemben minden fehér és tejillatú. Az emberek ru­hája, a gépek, a falak. A munkások a készítmények látványától is jóllaknak, el­telnek. Nem is csoda. Napon­ta 19 ezer liter tej érkezik a mezőkövesdi tejüzembe. Szorgalmasan gyűjtik a fe­hér tartálykocsik,, s a teher­autók a mezőkövesdi és a csáti járásból, a Tisza-vidék községeiből; Májusban, júni­usban, amikor a legtöbbet adnak a tehenek, nem ritka­ság a 25 ezer liter sem — ennyit dolgoznák fel naponta.­Az úgynevezett „kannate­jet”, mindennapos tápláléka­ink együkét mindeftki ismeri. Ebből a járást és környékét, valamint szükség esetén Óz- dot és Miskolc egy részét lát­ja el az üzem, mely tulajdon- < képpen a Megyei Tejipari® Vállalat kirendeltsége. De’a vannak más termékei is. Te-® jet, túrót, tejfölt nagy meny-® nj'iségben gyártanak, s né-s hány itt készült cikk mész-® szire elviszi Mezőkövesd és G a tejüzem hírét. “ KövesUSüS — Lilsanoíiig ® Április elejétől augusztus® közepéig tart a 3uhtej-szezon. 0 Ilyenkor az üzem tényleges® létszámát kibővítik, s az így® „megerősített” gárda legfon-c tosabb tevékenysége a juh- ® sajt és az úgynevezett kaska-0 vál gyártása. Ezek a terme-® kék nálunk kevéssé ismertek,® első számú megrendelője és® fogyasztója Libanon. A fehér® sajtot egy kilós, a kaskavált® nyolc kilogrammos darabokra® formázzák; J A fiatal üzem, hiszen csak® az idén ünnepli tíz éves ju-® pileumat, teljesen korszerű® gépéin ebben az évben több® mmt 44 ezer kilogramm kas-® káváit, s a fehér sajtból® majdcsak 42 ezer kilogram- % mot készített, s exportált. • luhzsír — báüogtiRüjozisan « A sajtnak feldolgozott juh-" tej „maradékát”, a savót sem® dobják ki, hanem hasznosít-® ják. Speciális géppel lefölözik,® s az így nyert savószínt, zsír-® nak sütik ki. Húsz kilós cső-® magokat készítenek, fémdo-e bozba sajtolják _ a zsírt, s ez* a készítmény is Libanonba® „utazik”. Ott szeretik az llyes-® mit, sőt, az éghajlat-viszonyok^ miatt csakis a juhtej termé-® keit, jellegzetes sós ízű zsír-® 5át használják. A megyéből® Ide szállítják az összes feldől-• Sózásra váró juhzsir alap-® — Uram, nem akar véletle­nül egy jó nadrágot.? — Köszönöm, nem. De azért érdekelne, mennyiért dobja? — Kétszázért. De csak ön­nek ég most. Odabent többet is kapnék érte. Legalább két és fél Kilót... De nincs időm kivárni a tíz órát, mert akikor nyitják az üzletet. Kell a lóvé, ott vár a másik oldalon az asz- szony. No. érdekli ez a vado­natúj munkásnadrág? — Esetleg.. „ Beszélhetünk róla. — Jöjjön a kapu alá. Rühel­lem itt az utcán a balhét. Nem azért. Mert a nadrág az enyém, de mégis... No, jöjjön. Van egy pár vadonatúj bakancs is. Az asszonynál, a szatyorban. Előveszem az igazolványom. — Nézze csak, kisapám. Én hiszek magának, de mégis ér­dekelne. kitől veszem a nad­rágot ... — Pardon, egy pillanat! A kapu alatt, a húsbolt és a Bizományi Áruház kirakata között átugrik három láda csirkét és eltűnik, még utána sem Indok futni, mert azt a ronda nagy' taligát éppen most tolják be a kapun egy felbon­tott sertéssel az üzletvezető segédei. Frankó, mi? Három asszony ácsorog a járda szélón. Ápolatlanok; sze­mük sarkában az álmatlanság, vagy a züllés nyomai — és Tu­lipán cigarettát szívnak. Kar­jukon szatyor, vagy kosár. Ab­ban sincs semmi. Az „árut” magukon hordják: jó. közepes állapotban lévő kosztüm-ka­bát, a másikon yersey-ruha, de latszik alatta a másik, úgy, hogy' ezt leveti majd odabent. A kapu alatt ... — Az előbb odajött hozzám egy asszony — így az egyik —■ és tudjátok, mit mondott? Hogy majd feljelent: valaki bennünket, mert gyakran lát­nak itt ücsörögni. Meg. hogy honnan vesszük mi minden­nap az eladni való ruhát. Mondta, hogy' megfigyelt en­gem tegnap is. Akkor, mikor azt a kis átmeneti kabátot tar­tottam a karomon. Frankó, mi! Azt hitte, begőzölök. Pedig je­lenthet. az édesanyját neki. Száz hekustól sem félek. A ru­hát tegnap vettem kilencve­nért égj' falusitól a Tangón. Meg vagyok róla győződve, hogy igazat mondott. Ha fel­jelentenék, vagy a rendőrség valamilyen oknál fogva a ru­ha eredete iránt érdeklődne, kimagyarázná magát. azért nem fél száz hekustól sem ... Ha csak abban nem hazudott, hogy a ruhát nem a Tangón, hanem itt vette a kapu alatt tegnap, vagy ma reggel. Adott érte kilencvenet. Kap érte százhúszat. Harminc forint tiszta haszon. Nem is rossz órabér. tüfcalom szüli — az alüahui vevői Napok óta rendszeresen fi­gyelem a Bizományi Aruliá2 környékét. Sokam jönnek ide olcsóbb, használt ruhát vásá­rolni és — eladni is. A rend­szer. az elképzelés jó. Ha va­laki megúnja ruháját:, de még nem akarja eldobni, vagy az első házalónak nevetséges ősz- szegért odaadni, beviszi a bi­zományiba. ahol szakképzett becsüsök megállapítják és ki­fizetik az árát. Egj'-egy ilyen ügyletet, ha jól meggondoljuk, tíz perc alatt le lehetne bo­nyolítani. Mégis, kis híján egy' napba kerül. Az átvétel dél­előtt 10 órákor kezdődik, már ny'ole órákor sokan várakoz­nak a hátsó ajtóhoz vezető ka- pubejárat alatt és... az erő­sebb. néha bizony az ököljog győz. Aki tülekszik, verekszik, a bűvös ajtóhoz kerül, aki sze- lényobb vagy elmegy', hogy többé feléje sem néz a Bizo­mányi Áruháznak, vagy vá­rakozik félre-f él relökve délig. A múltkor egy asszony' sírva panaszkodott: „Bejöttem — képzeljék — Mezőkövesdről már a hajnali vonattal. Az el­ső voltam. S most délután egy’ óra van. Btlen-szomjan itt vá­rakoztam. Egy nyomorult ka­bátot akartam beadni. Mindig megelőztek. Én beteg asszony vagyok, nem tudok erőszakos­kodni.” A fő baj, hogy' kicsi az áru­ház átvevő részlégé. Miskolc nagy váró#, és sokam jönnek anyagot — ez a fajta konzerv csak itt készül. Öt gépkocsi — csak papíron Ahhoz, hogy a mezőkövesdi tejüzem zökkenőmentesen, zavartalanul termelhessen, eleget tegyen tervének, igen fontos a ;ió gépkocsipark. Sok kár származik abból, ha ké­sőbb érkezik meg a tejszállít- mány, vagy ha valamelyik autó „lerobban”, s egyszerűen kiesik a munkából. Pedig az utóbbi eset, saj­nos, eléggé gyakori. Az üzem öt gépkocsija közül hol az egyik, hol a másik „esik ki” néhány napra, vagy egy hc-tre. Egy sem „fiatal” jármű, lefu­tották már bőven a magukét; Nem tudják azonban olj'an • aaiiatiiuiiiiiaiieiil ütemben kicserélni, mint ahogy erre szükség volna. Így aztán sok a bosszúság', a kár. A múltkoriban is az együk autón 2—3 ezer forintos hiba keletkezett. Alkatrész nem volt. így néhány' nap alatt dupla annyi a veszteség érté­ke, mint amennj'ibe a javítás került volna. Elgondolkoztató dolog. Az Élelmiszeripari Szállítá­si Vállalat miskolci kirendelt­ségén, mely a javításra ille­tékes, kérdésünkre elmondták, hogy a gépkocsit azóta már megjavították. De hányszor kerül még sor hasonló kény­szerű állásra, míg új teher­autót nem kap az üzem?.:. (Gyárfás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents