Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-09 / 237. szám
Péntek, 196-1. október 9. fiSZAKMAGTAItORSZAO 3 Nem tagadhatjuk meg őket! '„Juditom? Számomra egyedüli vigasz, hogy szörnyű vétkem ellenére is szeretsz, nem tagadsz meg. És vigasz az is, hogy szabadulásom után megváltozott, új felfogással élhetek, dolgozhatom értetek, és százszorta jobban foglak becsülni Téged. De addig, addig mi lesz veletek? .. Cza levél a börtönből jött. A férj írta a feleségnek. Á másikat itt keltezték, Miskolcon. „Amikor soraimmal felkeresem önöket, már majdnem minden utat megjártam, ahol segíthettek volna. Lehet, hogy amit most leírok, egy vállrándítással, vagy egy elnéző mosollyal elintézik, mint annyi helyen, és azt mondják: panaszával forduljon máshová. De hová?... Saját szorgalmam és becsületem után szeretnék élni. Nem tudom, elérhetem-e?” Huszonegy éves. Csinos, szőke asszony. Arca sápadt, tekintete gyötört lelket tükröz. Ahogy beszél, fejét elfordítja, hogy Gyurika ne lássa anyu könnyeit. Gyurika érzékeny. Gyurika panaszkodni is szokott apukája fényképének — ő úgy tudja, apuka beteg, és kórházban fekszik. És csak sokára jön haza, akkorra Gyurika már nagy fiú lesz, s el is felejti, hogy a gyerekek utána kiáltják az utcán: — Börtöngyereek, betörő- gyereeek...! A fiatal nő kezét tördeli, homlokába hullott szőke haja jóindulattal rejti arcának bánatos vonásait. Ajka remeg, ahogy kétségbeesetten mondja: — Menekülni kell! El valahová, ahol nem ismerik tragédiánkat ... A szobában; amelynek bútorairól panaszosan verődik vissza a sóhajtás, egy másik anya is van. G is sír. Kétség- beesetten és tehetetlenül. Aggasztja leánya sorsa, de nem segíthet rajta. Neki is családja, férje van. És gyereke, második házasságból. De Judit is a gyereke! Az ő gyereke pedig neki unokája. Kit áldozzon fel? Kit mentsen meg? A férje tiszteletben álló férfiú, az 6 idegeit nem tehetik tovább próbára, így is sokat segített már. S a szégyent is vállalta, amellyel Judit könnyelmű férje megbélyegezte a családot. Amikor bűne nyilvánosság elé került, másnap valaki odatette asztalára az újságcikket, kivágva. A kollégák kétértelmű megjegyzései sértik önérzetét, gúnyos mosolyuk elviselhetetlen. Mit tehet? __, Egy megoldás van — m ondta Juditnak, nevelt lányának. — Válj el! Judit anyja is azt mondta; — Válj el, hogy visszakapd becsületedet__ J udit fejét rázza. Konokul és megingathatatlanul. Szenvedélyesen hajtogatja: — Nem. Szeretem. Még szüksége lesz rám. Mi még boldogok leszünk ... Kitartok mellette, és hű leszek hozzá. Ki bocsát meg neki, ha én nem? Gyurikám, kisfiam — néz szomorúan a három és féléves kicsire —, menj ki játszani. A gyerek kimegy. És feltá- rul egy család szégyene, tragédiája. Judit, vagyis M. Gy-né tizenhat éves korában ment férjhez. Szerelmesen szerette azt, aki őt választotta. Szerette hibáival együtt, szerette a szürke hétköznapok gondler- hes óráiban is. Az ő kitartó szeretete meleggé tette az élet- veszélyesen romos lakást, amelyből kiköltöztették a családot, és fénnyel töltötte meg a KiskökötÖ-dűlői pásztorházat, ahol a ki- s bejáró szél meglobogtatta a petróleum- lámpa gyér lángját. És végül az ő lénye varázsolta barátságossá a nevelőapja által ideiglenesen átengedett fürdőszobát, amelyet félig lakássá rendezett be, hogy száraz fedél rejtse őket a tél elől. Ám a férj mindezt nem tudta értékelni. Furcsa, kettős életet élt. Amikor dolgozott, mintaember volt. Fillérig hazaadta fizetését,- segített otthon, sétálni vitte a gyereket... Aztán napokra eltűnt. Soha nem mondta, hova. Csak akkor derült fény mindenre, amikor letartóztatták. Egy bűnszövetkezét tagja volt, sorozatos betöréseket követett el. Jóformán gyerekfej jel kezdte.. J —• Azt hittem, megőrülök — sírja panaszát. — Amikor vett valamit: szép ruhát, vagy mit tudom én, mindig azt mondta: jól leeres. Én is dolgoztam, futotta erre, arra. Meg örökölt házhelyét is eladta. Mi szüksége volt erre a szörnyű bűnre? ' — A nők, a barátok, az ital és a pesti kiruccanások... — mondja az anya. — Most már tudjuk. És te ehhez az emberhez láncolod életedet! — Szeretem. Nem válók el. — De hogy élsz ilyen szégyenfolttal!? C ez az, ama M. Gy-nét ** rögös útján kíséri. — A legtöbb helyen, ahol munka után kilincselek, megvetnek. De hát nekem is, nekünk is élni kell! És a gyereknek télikabát kell. Mindenem, jóformán mindenem a zálogházban van. Állás kellene. Egy műszakos. Mert itt nem hagyhatom. A nevelőapám jó ember, de nem bírja el a szégyent. El kell innen mennem. De hová? Ki segít rajtam? Úgy, hogy a gyerektől se kelljen elválnom... — Hát senki? Elpirul. — Akadt volna segítő. Volt, aki azt mondta, állásba helyez, de esténként legyek szabad, mert boldogtalanul él, vigasztalódni szeretne. Judit csinos, fiatal nő. De becsületes! És hűséges. Szereti bűnös férjét, és nem hajlandó fizetni bűnös árat. — Pénzt is kínáltak. De nekem munkát adjanak! Hát mi vagyok én, préda? Bűnöm, hogy kitartok férjem mellett? Még ha olyan nagy is a vétke? Miért nem akarnak megérteni engem? ... — Mihez ért? — Szakmám nincs. Amikor férjhez mentem, abbahagytam a kertészeti technikumot. Minden munkát elvállalok, csak nevelhessem mellette gyerekemet. Szívesen elmennék termelőszövetkezetbe adminisztrátornak, s közben elvégezném a technikumot... Judit magára maradt. Még küzd, még győzi erővel. Meddig? Ki segít rajta, hogy becsületesen élhessen, s köny- nyebben viselhesse terhét, amely egy ember vétke folytán nehezedik rá. „Juditom, ragaszkodásod szégyenem tudatában is megrendít __ Nem érdemiem m ag... Százszorta jobban foglak becsülni, ha még egyszer szabad ember leszek... De ki tudsz-e tartani addig, amíg én bűnhődöm a bűnömért?...” „Válj el, kislányom ...” „Válj el, Judit, és akkor téged. nem terhel a szégyen...” „Anyu, megrágtam az óvó- nénit, mert azt mondta, hogy az ón apukám egy csirkefogó .. .” „Börtöngyereek, betörögye- reeek...” Mondatfoszlányok kavarognak agyában, szúrnak a szavak. sebeznek a kétértelmű megjegyzések. De Judit nem adja fel a harcot. M egérdemel a férje ekkora szeretetet? Annak nem lehetünk elbírálói. Ez Judit dolga. Legfeljebb csodálhatjuk e szerető ragaszkodást. Egyébként nem tartozik ránk. Az viszont, hogy egy magára maradt anyával és gyermekével mi történik, merre sodorja őket az élet forgataga hová kergeti őket az előítélet — nem lehet közömbös szá' munkra sem! Juditot és gyermekét nem tagadhatjuk meg azért, mert egy felelőtlen ember a szégyen bélyegét nyomta homlokukra. Csata László Sokat hallunk még róluk: T~92. H-nt Többen vannak, nem ketten. Úgy is lelietne mondani: népes a T-család is. a H-csa- lád is. S ami mindannyiukat híressé, értékessé teszi, az közös, jó tulajdonságuk, a nagy termőképesség, a magas cukortartalom. S ezekben, ahogy dkg cukorsúllyal, s hadd tegyük még hozzá, mert igen lényeges, hogy az elmúlt három esztendő csapadékban szegény tavaszt és nyarat hozott, s a szelekciókat nem öntözték. Nem sokkal maradt el hozamban a H—114-es, a Hegyalja szőlő- és bortermelése gyorsabb ütemben, sikeresebben fejlődjék, tartson lépést az igényekkel, s nemcsak a hazánkéval, hanem az. egész világéval. Nos, a szelekció sok éves töprengés, próbálkozás, munka, megfigyelés A kémcsövek szerint kiváló az új szelekciók minősege. Amíg a tej az asztalra kerül Délután öt óra, A kesznyéteni tsz hosszú istállójában a katonás sorrendben álló tehenek a fejőket várják. A négy ember munkához lát. A tej bő sugarakban, zuhogva ömlik a sajtárakba. — Ügyesen csinálják. Szabó Mihály önérzetesen mosolyog. — Szeretném én azt az asz- szonyt látni, aki különbül fej. Tizenegy éve csináljuk. — összesen •— világosít fel Szabó Imre, a fejőbrigád vezetője —, 104 tehenünk van. Naponta 720—730 litert adnak. Gyorsan telnek a kannáki A tej egy része a borjúnevelőbe megy (01 borjú várja), más részét kocsira rakják, és a takarmányos bedöcög vele a begyűjtőbe. A tejcsarnokban Németh Mibályné, s munkatársa már csak erre vár. Egy gombnyomás, s _ felzug a szivattyú motorja. Hűtik a tejet» Délután 6 óra. jvégi tej begyűjtőben a felénél tartanak. A csarnokból kihulló egy fiatalasszony, Mezei Miklós lánya lép. Kezében kanna. t— Jó estét. — Jó estét — mosolyog rá kedvesen Vaskó Mihályné, a csarnok vezetője. Mezeiék a tsz-ben dolgoznak, három tehenet tartanak. Vaskóné a mérőlécre pillant. 1— Mezeiék — állapítja meg — ma is húsz litert hoztak. A fiatalasszony tovább lépked. Kiss Andrásné arcára hull a fény. A tejet hozók sűrűn jönnek. Gyorsan telik a tartály. Kannákkal teli kocsi gördül az épület elé. — Megjött a tej a tsz-ből — jegyzi meg Vaskóné. Még egy kis munka, egy kis adminisztráció van hátra. Késő este van, mire Vaskóné kerékpárra ül. A szomszéd faluban lakik. Zuhoghat az eső, lehet hóvihar, onnan indul minden hajnaliján ide, a reggeli begyűjtés után vissza, délután megint útnak indul és éjszaka ismét vissza. Hosszú évek óta» Este 7 óra. A miskolci tejüzem udvara, s az épület előtti útszakasz elcsendesedik; Egész délután tucatnyi gépkocsi ácsorog itt. Az udvar parányi, a miskolci körzet harminc kocsija közül hat-hét jármű fér csak be ide. A többi, a várakozás miatt morózus „pilótákkal”, kísérőkkel egyetemben, kinnreked az utcán. Lassan azért mégis, valamennyien kiüríthették kocsijukat, felrakták az üres kannákat, s elindultak a körzet csaknem 200 felvevőhelye felé. A palackozóban most kezdődik az élet. A fal mellett magasra tornyozva állnak az üres palackok. Varga Bertalanná a mosógép mellé áll, a többiek is elhelyezkednek. Indul az automata. Egyenletes zúgás, kattogás, üvegcsörömpölés zaja tölti be a helyiséget. A gép falánk. Másodpercenként nyel egy üres üveget, és megtöltve, leplombálva, dátumozva tolja a kicsi szállítóasztalra. A Fodor-brigád nagy rutinnal, gyors mozdulatokkal dolgozik. A mozdulatok kiszámítottak, pontosak. És nincs egy iélpercnyi megállás sem» mondani szokás, ken t érten verik elődjeiket. A jótulajdonság nemcsak „pillanatnyi fellángolás”, hanem évtizedes kísérlet, „alakítgatás” után most már tényekkel bizonyított érv. A T & H család számos „tagja” ugyanis immár három esztendőn át, évről évre bő és édes termést hoz október végére a Szőlészeti és Borászati Kísérleti Kutató Intézet. tarcali telepének jól gondozott parcelláin. Alkotó és alkotás Á T—92, a H—311 és társaik ugyanis a Tokaj-Hegyal- ja világhírű bor-áranyát adó két szőlőfajta, a furmint és a hárslevelű nagyszerű tulajdonságokkal rendelkező szelekciói. De milyen szelekciók? ... Aki érti. ismeri a szőlő- termelést, annak elegendő a több éves tapasztalat alapján lejegyzett néhány számadat. A T—92-es például a harmadik esztendőben (termőre fordulást általában csak a negyedik esztendős kortól számolunk a szőlőnél) tőkénként 1,7 kg bogyótermést hozott, 35 dkg cukorsúllyal. A H—311- es. (hárslevelű) 1,02 kg-ot, 27 — Mennyit palackoznak éjszaka? — 20—M ezer üveggel — világosít fel Keményfi László üzemvezető. f— Mennyi tejet dolgoz fel az üzem? — Napi 65—70 000 litert. Ebből tejként 52 000 liter megy ki a városba. A többiből tejtermékeket készítünk. És jön elég tej? — Ez évben igen szerencsések vagyunk. Tavaly igen nagy volt az ingadozás. Előfordult., hogy a körzetből csak 20 000 litert tudtunk behozni. Az idén úgy megy minden, mint az óra. Magyarázata? Megerősödtek a termelőszövetkezetek, szakszerűbben foglalkoznak a tejtermeléssel. Sok tejet adnak a háztájiból. A mi körzetünkben a tejnek több mint felét innen szerezzük be. Éjjel 13 óra. Felsőtelekesre egy teherkocsi dübörög be. A motor zúgásába a TEFU-kocsi oldalához csapódó tejeskannák zörgése vegyül. A zaj a tsz istállója előtt elhalkul. A vezető fülkéből Molnár János kísérő ugrik az úttestre. Hátulról leemel egy üres kannát, s az istálló előtt levőt pedig (tejszín van benne), a kocsira emeli. 72—75-ös szelekció sem. S hogy mit jelent e termőképesség a jelenleg több ezer hold- nyi területen termő egyedek- kel szemben? — Ötven százalékkal nagyobb terméshozamot, és lényegesen több cukrot. Tehát az új szelekciók minden tekintetben bebizonyították: életképesek. Ha szabad úgy mondani: alkalmasak arra, hogy a tokaj-hegyaljai rekonstrukciót valóban nagyszerű felújítássá segítsék. — Mindezt Brezovcsik László, az új, ma már országos hírű szelekciók egyik legtevékenyebb alkotója mondja, aki Lengyel Bélának, a kísérleti telep vezetőjének és Holdvilág Istvánnak segítségével a szőlönemesítés, a szelektálás szerelmese és szakértője lett, fiatal kora ellenére. Huss holdnyi földterületen múlik ? Tizenegy esztendeje munkálkodnak olyan fajtaszelekciók előállításán, „nemesítésén”, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy Tokaj— No, a fele meglenne — .mondja a pilótának. A motor felzúg. A kocsi visszaindul.- A 23 községből jónéhány még hátra van. Molnárból kikívánkozik: Azért már kezd hűvös lenni. Most még csak, csak.;. De jön a fagy, a zimankó» A pilóta egyetértőén bólint. Igen. Nehéz lesz a közlekedésieknek. Hajnali fél 1. Az országúton tankkocsi robog nehézkesen Megyaszóró] Miskolc felé. Farkas István, a vezető mereven figyeli az úttestet. Őré István, a kísérő rápillant, s beszélni kezd. Mindegy, hogy miről. Az éjszaka nagy kerítő. A zúgás álmosító. Vigyázni kell. Ä miskolci tejüzem udvara és környéke megint zajjal telik meg. Van kocsi, amelyik most jön. És a nyitott kocsik most indulnak szét telt kannákkal, palackokkal a városba; A város alszik. Mire ébred, ott van a tej az üzletben, ott van az asztalokon. Vajon, gondolunk-e néha rá, mennyi emberi erőfeszítés eredménye mindez? Csorba Baraa után megvan. Több száz oldalas, táblázatokkal, számadatok ezreivel tarkított könyv bizonyítja a kísérlet, a megfigyelés sokoldalúságát... S a holnap? — A holnap most már nem rajtunk múlik. Sajnos, minden olyan nehézkes. Talán nehezebb, mint az eddig eltelt években — így nyilatkozik Brezovcsik László. S nem azért, mert ők, az alkotók talán megkülönböztetett elismerésre vágynának. Nem. Ök szerelmesei, rabjai e munkának, s amit tettek, kötelességből tették. De szeretnék, ha nem dolgoztak volna hiába. Ha néhány éven belül száz és száz holdakat telepítenének Tokaj-Hegyalján az új, értékes szelekciókból. S ez az. ami nehéz. Munkájukról ma már minden jelentősebb, országos találkozón szó esik. viszont gátat emel a szelekció szaporítása elé olyan jelentéktelennek tetsző dolog, hogy hiányzik húsz holdnyi földterület, ahol megkezdhetnék a szaporítást, a szaporítóanyag termelését. — Ha húsz holdnyi területet kapnánk, három-négy év múlva fél. esetleg egymillió T—- 92-es, H—311-es oltványt termelhetnénk, s ez hathatósan hozzájárulna a rekonstrukcióhoz. De terület nincs! A tarcali Tárcái Vezér Termelőszövetkezettel egy tíz holdas parcella-cserében talán-talán már megegyeznek. Azonban a másik tíz hold átadásáról a tokaji hegyközség hallani sem akar. „Mi is telepíteni akarunk, mondják...” Ebben igazuk van. Azonban a következetes, logikus okfejtés azt diktálja, hogy ez a tízho!- das parcella nemcsalt a tokaji hegyközség, hanem egész. To- ltaj-Hegyalja fejlődése szempontjából szükséges. Sajnos, ezt csak a holnap mutatja meg, mert eddig a meggyőző szónak, kérésnek nem volt eredménye. Kár, nagy kár lenne útját szegni a T—92-es, a H—311-es. nagy reményekkel kecsegtető indulásának. Éppen ezért helyes lenne, ha illetékes felsőbb szerveink is segítenének. Hogy a jövőben sokat halljunk még e két értékes szelekcióról. S a hír ne gondokról szóljon, hanem arról: „minden jó mederben halad. Brezovcsik Lászlóék pedig új. még termékenyebb, értékesebb szelekciók' életrehívás&n munkálkodnak ...” Barcsa Sándor Foto: Szabados György.
