Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
ES* A KM AO 1 A KURSK AO 5 Vásárijai», 1964. szeptember 27. mozódott szakértelmet. Ismert Sikerül V/ gyümölcskultúrák Borsodban Megyénk termelőszövetke- igen kis területen termelt Az első nagyüzemi fekete ze tel ben több nnnt_ 1600 hold gyümölcsféléket is ültetnek ribizkét az elmúlt évben te- gyumolesost telepítenék az az idén ősszel. Először telepi- lepitették a 'sátoraljaújhelyi ’ en..ossz?1- ®°k 'e|-Ven m,;r tenek például zárt gyümöl- járásban, s az idén már ösz“ami gyümölcsösöket esősben, nagyüzemi művelés- szesen 60 holdon ültetnek me- veüö Rentes, forgatják a ta- re alkalmas mogyorót. Ennek gyénkben ebből az igen kere- lajl, hogy amint megérkeznek a csonthéjú, ízletes, nemcsak sett, vitamindús bogyós gyü- a gyümölcsfa csemeték, azon- a háztartásokban kedvelt, de mölcsből. A makkoshotykai nai hozzákezdhessenek a te- a csokoládéiparban is nagy Ezüstfenyő Tsz például 20, a iepuesekhez. A salyi Szabad mennyiségben használt gyű- mezőkövesdi Búzakalász, a fold, es a geszti U,i Elet Tér- »nőiesnek nagy részét eddig kenézlői Dózsa és a sájóhíd- melőszovetkezet például 150 importáltuk hazánkba. Né- végi Rákóczi Termelőszövet- . ,,..e*z'.lbara?,kc>SS9lV ? ke_ hány esztendő múlva, ha a kezet pedig tíz-tíz holdon tc- «Jjüi?8; 1Teríri';1 oszövetke- mogyorósligetek már teremni lepít fekete ribizkét. Mintegy zet ^00 _ holdas almáskerttel, fognak, nem lesz szükség be- negyven holdon ültetnek a az igrici Kossuth Termelőszö- hozatalra. Bükkzsércen példá- megyében szamócát is. Mezővetkezet 100 holdas törpe al- ul 25, Kenézlőn 5, Kovácsvé- kövesd, Sajóvámos, Sajóhíd- maskerttel gyarapodik az idén gáson 10, Fajban 5. Hernád- vég és Tiszakeszi határában ősszel. petriben pedig 7 hold mogyo- lesz többek között öt-tíz holU.i, eddig megj'énkben csak rőt telepítenek.das szamócéskert. hanem csemegeszőlővel. Kére-**♦♦♦******♦♦♦♦♦♦**♦♦♦♦*♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦ *****************.^<^^*.<*.*<,.^*^,^*,^4,,fr<l^*.,<,<>.*,*,:iámlemez szállítmányt várnak Sík országszerte. A mi tala ~ — — Akkor az csak flanc, ez az igazi pipa, a kupakos. Az eső se oltja ki benne a tüzet, a szél nem viszi ki belőle a parazsat. Most már tudod, mért kell a kupak? Kuncog az öreg, még meg is lök a könyökével, hogy így megvilágította előttem a paraszti pipa praktikusságát. '— Ezek a négylábúak azt hiszik, nagyon ráérünk, mert beszélgetünk. Nocsak, tudtok-e még szaladni?! — Megrángatja a gyeplőt, az ostorral pattint néhányat. A lovak nehézkesen, kényszeredetten szaporítanak léptükön. Alig szaladnak tíz métert, lelassulnak, kipróbálni, komolyan veszi-e a kocsis a sietést, vagy csak mert eszébe jutott a nógatás, azért szólt rájuk? Vén, minden hájjal megkent lovak mér essek. — Nehogy panaszként vedd, fiam. amit az elébb mondtam — szólt az öreg reszelek hangon. Nem néz rám. Megkapaszkodik az ostornyélben, melyet a lábához .állított, s rátámaszkodik, hogy meghajlik a bot. — Én megvagyok a gyerekeimmel. Úgy neveltem őket, hogy vénségében is becsüljék apjukat, aki felnevelte őket. Mindig is mondom nekik, úgy bánjanak velem, hogy ők is azt kapják majd gyerekeiktől, amit én kapok tőlük. Az egyszeri Cigány esete jut ei-ről eszembe. Valami olyat talált mondani a fiának, amitől az megharagudott. Felugrott a fiú, megkapja az öreget. Viszi kt a házból. Amikor a küszöbhöz érnek, élkiáltja magát az öreg cigány: „Ne tovább, fiam. én is csak eddig vittem apámat!” Látód. így van az, mindek! megkapja a magáét... — Hát maga . . . maga. hogy bánt az apjával. Ambrus bácsi? Az öreg felszisszen. mérgesen a lovak közé vág. — A bitangok! — mordul dühösen. — Lálod. milyen gazemberek? Meghallották, hogy beszélgetünk ... Még jó. hogy nem álltok meg. Csinos, a pofád! Még elitesed .miattam a ■'"•»natot. ■„ A z állomásig már alig eltettünk szót. Ambrus bácsi a lovakkal volt elfoglalva, én pedig megpondolat- 1 absáéomat szapultam. hogv ilren kényes kérdésre ragadtatnám maim. Gulyás Mihály mely már megvetette lábát, s mindenről megfeledkezve szívja az állat vérét. — Az anyád! — mordul az öreg, s odacsap. Nedves folt marad az élósdi helyén, — Látod, ez már aligha öregszik meg — mondja nevetve és visszaereszkedik az ülésre. — Aztán miért rossz a parasztembernek megöregedni? — kérdem mert már nyugtalanít a közénk telepedett szótlanság. — No, te ugyancsak messze gurultál a fádtól, te fiú — csavar fején nehezlelőn. — Tudhatnád pedig, meddig tart a paraszt becsülete. Amíg bírja a strapát, fiam. addig. Utána .:. Sóhajt az öreg, ■ ====..—— H e tovább, fiam! jggy----i-==^~airT8g=SBa=g..ysrj s kiköp az útra. — Utána vén bolond, meg minden, nincs maradása a háznál, így volt ez mindig, ma sincs másként. — Azért ma már csak könnyebb — próbálom mentegetni a mai viszonyokat. f — Frászt, egy frászt, fiam. — Ambras bácsi nagyon határozottan mondta, amit mondott. — Legjobb lenne már nekünk ott — és az ostorral a föld felé bökött, — Ott már nem kérünk enni, ruha se kell, a pipát kilökhetik a szemétdombra. Mert már kinek kellene a pipa? — ki rette a csutorást, mutatta, mintha lenne azon valami nézni való. Pipa, Írét pipa. Kecskerágóból a szára, amit nyilván maga vágott az erdőn, tüzes dróttal kilyukasztotta. Több is lehet belőle otthon, hamar tönkremegy az efféle portéka, ha kicsit jobban ösz- szeharapja, máris vége. — A pipa is kimegy a divatból, mint mi, magunk. — Az néni biztos — vetem ellen. — Láttam a minap Ivét szakállas fiatalembert, pipáztak. Az öreg hümtnög valamit, talán azt. hogy azok csak olyan hóbortos alakok lehetitek, akik jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. — De ugye nem volt kupakja? — fordul felém hirtelen. — Nem, kupakja nem volt. ] ___irr1!’ fel- Minek érje a lábad a i ** földet, lia nem muszáj? ] •— Hó! — szól a lovakra, meghúzva > az ernyedt gyeplőt. > Talán kilométerre az állomás, gya- 5 log is megtennem az utat, de ha szíves £ szóval invitálnak, nem illik kéretni £ magam. Könnyű bőröndömet belököm > a szekérderékba, s már kapaszkodom ). -is fel az öreghez, a deszkaülésre. Megnéz, elhelyezkedtem-e, s indít, — Nó! £ — Hogy van, Ambrus bácsi? £ Az öreg félrehajlik, sercint, majd, j visszaigazítja a pipát töredezett, fogai ? közé, s unottan mondja. — Mint a l magami aj ta öregek. > ~ Azok hogy vannak? í Okosabb nem jutván eszembe, a kér> déseimre adott válaszokból igyekszem J kikövezni a beszélgetés útját. Tudom, > az öregek mindig jobban is lehetnének, J sok a panaszuk, . hadilábon állnak egész- J ségükkel, s lehet-e nagyobb ok a panasz> kodásra, mint az hogy már a pipa se * esik jól, meg egyre fogy azok szama, > akiket még egy öregember is lebáesiz- y hat? A kérdés elhangzott tehát, s alant > a válasz: > — Hogy hogy vannak? Hát... hogy ^ is mondjam csak... Sehogy, fiam, se- t hogy. Már fiatal nem lehetek, ha meg- f feszülök, akkor se, öregnek líell lenni, f s az öregnek... De hát mit papolok t itt neked, magád is tudod, hiszen itt > nőttél fel, parasztok közt, hogy a pa- £ rasztnak nem jó' megöregedni. > — Pedig csak megöregednek, min- £ denki megöregszik egyszer. > Micsoda bölcs sületlenséggel tömöm I szegény öreget. No, de válasznak el- | megy ez is, hátha ő elmésebb válaszok> ra képes. í ] — No, azért nem mindenki öregszik > meg. — Csendesen elmosolyodik, s í meglengeti az ostort a lovak fölött. A y jobb szélső hátára nagypotrohú bögöly r telepedett, leütött fejjel keresgél egy I alkalmas helyet a táplálkozásra. A ló I nyugtalanul csapkod farkával, de nem | éri el a kellemetlen vendéget, bőre | viszketésen rángatózik, fejével bátráig hátra csap. Ambrus bácsi megkapasz* kodifc a lőcsben, kiáll a rúd tövére, s * az ostornyéltei megcélozza a bögölyt, A mikor július közepén 70 fokot mérteit Ózdon, a rnartinikemencék környékén, valaki megjegyezte: jó lenne ebből a hőségből egy kicsit januárra elraktározni. Itt is, meg leint a vaskertben is ... A gyár vezetői ha nem is valamifajta különleges raktározással, de alapos felkészüléssel, időközben gondoskodtak róla, hogy a hideg időben is zavartalanul dolgozhassanak. Szokás ez mindenfelé. Szokássá vált mér, hogy készülünk a télre. A kirakatokba meleg pulóverek és bélelt kesztyűk korülnek. Az üzemek vattaruhákat, meleg bundákat vásárolnak dolgozóiknak és nyersanyaggal töltik színig a raktárakat. Egyszóval, ugyanaz történik nagyban a gyárakban, a bányákban, az építkezéseken, ami otthon kicsiben. Lassan természetes velejárója mindennapi munkánknak, hogy nemcsak akkor gondolunk a télre, amikor fagyponthoz közeledik a hőmérő higanyszála, hanem már korábban. Ankétünkön, ahol megyénk ipari és közlekedési üzemeinek vezetői ismertették téli felkészültségüket, jólesett hallani, mi mindent tettek azért, hogy elviselhetőbbé váljék a tél. folyamatossá, tervszerűvé a munka. S hogy ez a két irányú intézkedés végtére is egy közös célhoz vezet, az egyértelműen kirajzolódott megyénk nagy kohászati üzemeinek intézkedési tervéből. j»yj áluk is. akárcsak a bá- " ’ nyászoknál, valóságos tradíciója van a léli intézkedési terveknek. Minden üzemben gondot jelent a tél, de a kohók környékén, ahol a nyersanyag 00—90 százalékát a kapun kívülről kell behozni, még inkább az. Hiszen néhány napos hófúvás, a koksszal, érccel, mészkövei rakott szerelvények nem érnek el az Olvasztók, a mart inkemencék tövéhez, s máris megáll a munka. Hihetetlen mennyiségű nyersanyagot dolgoznak fel például ezekben a kritikus hónapokban is a Lenin Kohászati Művekben. Juhász János fődiszpécser elmondta, hogy havonta mintegy 40—50 ezer tonna nyersanyag érkezik vasutakon a gyárba. Azután gépkocsikon is szállítanak. A tárolóterületek viszont szűkösek, kicsiknek bizonyultak. és a vasúti vágányhálózat is meghatározott. így azután nagyon pontosan kell beérkezniük az anyagoknak ahjioz, hogy a munka folyamatos lehessen. Alri a téli hónapokban járt az olvasztók környékén, láthatta, milyen megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy az összefagyott ércet eljuttassák a kohók tüzes gyomrába. Mert ilyen nagy mennyiségű nyersanyagot fűtött kocsikkal egyszerűen nem lehet szállítani. Valamit enyhít a helyi problémákon, hogy ' a gyárban a tároló bunkerek egy részét fütik. Meg a rakodást is gépesítik. Mégis önürítős kocsik híján bizony nagyon nehezen lehet megbirkózni a beérkező alapanyagok kirakásával. A koksz összeíagyása nem okoz különösebb gondot, itt inkább a két kiskohó adagolásánál szoktak problémák jelentkezni. A z anyagellátásnál esetenként a mészkő szállítása is nehézségeket jelent A gyár közelében levő bánya gépesítése ugyanis sehogy sem halad. Három- szinten folyik a bá- nyászkódás, s felülről gépkocsik szállítják le a követ a vagonokba. így azután hol a gépkocsi vár a •vagonra, hol a vagon a gépkocsira. S az idegesítő telefonbeszélgetések egymást követik a MÁV, a kohászat, illetve az AKÖV között. Az öntödék és a hengerművek folyamatos termelését sem könnyű ezekben a hóma pókban biztosítani. Hiszen a hénger- dék.bcn alakítandó.bugák nagy részét a Nádastéren tárolják. Most is 60—70 ezer tonna buga van ott. így ezek beszállítása gyakran nehézségekbe1 ütközik. Az öntödék homokigényét. Solymárról és Cimkotáról biztosítják. Itt elsősorban azért aggódnak a vezetők, mert a bánya a rossz■ idő beállta után, a rossz utak miatt, aligha tud homokot szállítani. Viszont a szükséges 40 ezer köbméternek legalább a •féle hiányzik. Unger Ernő,' az Ózdi Kohászati Üzemek műszaki fejlesztési osztályának vezetője arról beszélt, hogy náluk, a korábbi években, a szovjet darabos érc fagytalanítása okozott gondot. Ezért mostanában olyan, intézkedéseket lettek, amelyekkel e problémát felszámolhatják. A közlekedési üzem külön ütemtervet dolgozott' ki. Időben íend behozták a vágány hálózatot, felúj flották a'-. mozdonyokat, a baggereket és a rakodókat. S a gyárba érkezett alapanyagot a lehető legrövidebb időn belül kipakolnák a 1 vagonokból. Jólesett hallani egyébként azt is, hogy Ozdon mennyire megtalálta a helyes munlcahapcsolatot a gyár vezetősége az ottani MÁV-alkalma- zottakkal. Nem mondható el ugyanez a Lenin Kohászati Művekről. Pedig végtére is azzal, hogy a szállító és a felhasználó üzemek koordinálják munkájukat és a lehetőségekhez képest segítenek egymáson, nem valamifajta szívességet tesznek a kohászatnak vagy a MÁV-vak, kanéin kötelességüket teljesítik! A Lenin Kohászati Művek vezetői elsősorban a MÁV-tól kémek segítséget a következő hónapokban. Az ózdiak azt szeretnék, ha a Borsod megyei Mélyépítő Vállalat meggyorsítaná a gyári fő útvonal építését. Ez soka.t segíthetne belső anyagmozgatásukon. Ezenkívül a diósgyőriek hul- ^lámlemez szállítmányt várnak VBorsodnádasdról az üzemcsar- tnokok befedésére, az ózdiak pe- édig abban bíznak, hogy a tor- Snaszentandrási mészkőbányáéból is megérkezik’ a tsaerződé- Jsolchen foglalt anyag. t Mj indkét gyár téli intézke- 5 ■ ■ dési tervében, fekkészülé< >si programjában sok szó esik a ] lmunkásvédelemről. Azok az intézkedések, amelyeket a gyár Yvezetői a szakszervezettel, s a ^különböző társadalmi szervek- ♦kel tetteit azért, hogy a hideg Jidő viszontagságaival sújtott ♦munkahelyeken a lehetőségekéhez képest enyhítsék as ott dól- 4 gőzök gondját-baját, nemcsak Ja termeléssel, hanem az emberekről való gondoskodással is } összefügg. Egész dossziékat J tesznek ki azok a rendeikezé- ♦sek, amelyeknek alapján egy- Jegy üzemben fel kell újítani a éfűtőhálózatot, tökéletesíteni íkell az elektromos berendezéseket. A raktárakban ott sora- f koznak a vattaruhák, a meleg lábbelik. A melegedőkön jól j zárnak az ajtók, a táwezeté- J kék szigetelése megbízható, és ♦ így tovább. » Ä mikor egy esztendőveí ez- { " előtt vitáztunk a téli in•^tézkedési tervekről, több üzem f vezetője is elmondta, mily fon- Jtps a sok energiát és időt igényelő program végrehajtása. Nos, Jezúttal hasonló gondolátokkal ésáru-U ankétünk. Hiszen végétére is ezeknek a téli intézke- ^dési terveknek még csak egy része öltött testet a valóságban. +Egy másik része manapság habiad a, megvalósulás útján. Ah- Jhoz, hogy a termelést jelző grafikonok a „minuszos hónapokéban” se törjenek meg, hogy az ^»emberek egészségének védelme ♦a téli hónapokban is biztosí- Jtott legyen, most kell körül- ónézni a ház táján. f És nem akkor, amikor leesik Jox első hó. 4 Baulorits Aeoston Wétw&éj&It#M pin®* egy látogfatái® Csobogom, a fcis Tiszia-parti í községben ma már teljes az 1 egyetértés. A Tiszavldéke Tér- 1 melőszövetkezet tagsága, ve- : zetősége becsülettel dolgozik, i úgy, .ahogy tervezték, illetve 1 ahogy a közgyűléseken, meg j az ennél gyakoribb munkaér- ; tekezletem megegyeztek. Ássák a cukorrépát, szántanak, 1 vetnek, mások meg szüretelik 1 a szőlőt. Azt a szőlőt, amely i néhány hónapon át bizony ; ■:zúrős tüskéket, sőt mi több, ; ékeket vert a korábbi, kör- 1 nyékszerte híres csobaji mun- 1 ka, gazdálkodás, megértés i erősnek tetsző építményébe. De, j hogy miért? őszintén szólva, i nég ma sem lehet pontosan < 'megállapítani. Bár erre már -irics és a jövőben sem lesz i .zükség... ! 1 líl nem tslsarja i a boldogulást? Az előzmények és a történ- • .k azonban annál ismerteb- ; ek. Tudott dolog az is, hogy 1 megalakulása után, az alig | több, mint kétezer holdon gazdálkodó csobaji termelő- ■ szövetkezet mindjárt nagyszerű eredményekkel rukkolt ki. i Az ok; a korábban is törekvő 'község népe, összefogva még jobban tudta gyiimölcsöztetini az állattenyésztésben, a kertészkedésben, a dolmány- és cukorrépa termelésben felhal- 1 vnozódott szakértelmet. Ismert ; dolog az is, hogy néhányan, : ■■•kik a kezdet-kezdetén nem ■ bíztak a „közösködésbpn”, né- 1 hány hónap után valamennyien visszatértek. És tudott az 1 is, hogy a csobajiak, azaz a : termelőszövetkezet tagsága, : egyértelműen részt vett a hol- : nap, a távlatok térvezgetésé- : ben. Mindenekelőtt olyan ' „jelszóval”: gondolkozzunk, hogy később több jövedelmünk legyen, mint ma! Növelték az. állattenyésztést. Kertészkedtek, éz. is hozott va- • lamit a konyhára. Azonban bármilyen magas. várható hozamokkal, állattenyésztéssel' számolgattak is, sehogy se aikärt kibontakozni a holnapi sokkal nagyobb jövedelem. Ekkor kezdték néhányan emlegetni: gyümölcs és szőlő... De inkább , a Szőlő. Itt van a szomszédban a tokaji hegy, , Tárcái, Tokaj, milyen jó haszonnal dolgozik. Meg kelle- ■ né próbálni. No, nem furminttal, meg hárslevelűvel, hanem csemegeszőlővel. Kére-* sik országszerte. A mi tala-o junk meg könnyű, hátha be-} válik. , Először csak olyan szóbe-] ‘ szédnek tekintették, azután < > ellátogattak a Szőlészeti Ku- % talóintézet tarcali kísérleti te-& lepére. Meghívták magukhoz* a szölőértő szakembereket. A% vélemény: nem butaság ez. 5 Sőt. A talaj, a terület kiváló, <J meg kellene próbálni. Voltó ugyan ellenvetés: J . — És ha nem sikerül, ha* melléfogunk, bírjuk-e innjd? <$, — Azonban az egyik közgyei-* lésen mégis dűlőre jutott aj dolog. Bár ott is volt ellen-* szólás, azonban vikígosan aj tagság elé tárták: } — Aid nem akarja a boldo-o gulást, az csak szavazzon el-* lene. — S mert a boldogulást^ mindenki akarta, elhatároz-* Iák: nekivágnak, « Öiren — sasás — | kétssás * — Nekivágtak, megkezdték^ a munkát, a forgatást, a. tele-* pítést. A tarcali kutatóintézet} szakemberei segítettek, ellen-* őriztek, tanácsot adtak, —} mindezt társadalmi munká-* ban. Csak éppen* az nem* „dőlt” még «1, mennyi is le-J gyen hát az a szőlő? Először* ötven holdról beszéltek, ké-J sőbb százról, azután ez is* megduplázódott, legyen két-} száz! A terv mellett elsősor-* ban Kecskés Imre, a termelő-,, szövetkezet elnöke (egyéves j[ elnökképző iskola után válasz-,, tolták egyhangúlag a termelő-* szövetkezet elnökéül, mint* korábban is mindenki áltálé becsült mintagazdát) kardosko-J dott, de nem egyedül, mert a« vézetőségi tagok, a szakom- í berek egyaránt támogatták. * — Vagy megalapozzuk a jö-| vőnket, vagy nem. Vagy gyor-é sabban haladunk^ vagy küllő-* gunk — szegezték le. S a biztonság kedvéért előadást tartattak a kérdésről a járás vezetőivel, a szőlész szakemberekkel. Ezekben az előadásokban arról is szó esett, milyen jövedelemre számíthatnak, ha a szőlő termőre fordul. A közgyűlés ismét egyetértett: legyen hát kétszáz hold. Néhány tsz-tag azonnal szőlőtermelői szaktanfolyamra' indult, s hogy még inkább gyarapodjék a szakértelem, hárman beiratkoztak technikumba. Hanem közgyűlési határozat ide, közgyűlési határozat oda, amikor a kétszáz hold sorsa eldőlt, s a munka is megkezdődött, egyszerre felbomlott a fegyelem. Az ok: mendemonda kapott lábra, de senki sem mondta meg, kitől indult ki. S a mendemonda tartalma: — Elvágtuk saját nyakunkat! Hol bírunk mi kétszáz hold szőlővel? Milyen nehéz megmunkálni! Sokan tapasztaltuk a . tokaji, a tarcali hervoldalon napszámban. Meg hova tesszük majd a termést? Le győzzük-e szedni?... Nem lesz ennek jó vége, akárki meglátja. Volt, aki felkereste az elnököt: — Add ki komám a papírt, én elmegyek másfelé. Ha nem sikerül a dolog, legalább valamiből boldoguljon a család ... A tsz vezetősége beszélt ezzel is, azzal is. Szem- től-szembe, érdekesen, senki sem mondott ellent, csak any- nyit; hátha tényleg nem bírunk a munkával:.. Ezt a vezetőség' a tavasz folyamán megcáfolta azzal, hogy a tarcali kísérleti- telepről hozott két tárcsával 10 nap alatt 175 holdnyi, már betelepített területén, elvégezték a talajmunkát, Erre csak bólogatta'! az emberék. Jó, de mi lesz ha a haszon nem jön majd meg rajta ... Ekkor jutott eszébe a vezetőségnek: „látogatnunk el eoy olyan helyre ahol már hull az: arany ;. irány itafalnnboglát Azután az egyik nyárelej: napon népes csoport indull Csobajról Balatonboglárra megnézni, milyen is az a cse- meges-zőlő-te-nmelés ... S visszafelé feltűnően jó volt a csobaji tsz-tagok hangulata, s elsősorban nem a szívesen kínált zamatos bor miatt. E csak az övék? Nem. Néhány nappal a boglár: látogatás után. megszűnt a mende-monda Csobajon Olyasformán, mint amikor ta- vaszeleji napon, együk óráról a másikra, hirtelen megszűnik az erős, szikkasztó szél... Érdekes doíog ez. Korábban if számolgattak már a közgyűlésen. Számolgatták, hogy csak 150 holdnyi szőlőterületről is minden költség leszámításával, több mint két millió forint tiszta haszonra lehel szert a tsz. közepes termés esetén. Elmondták, hogy a tag ság létszáma munkához, szedéshez egyaránt elegendő. El. mondták, hogy a csemegékén- nem értékesíthető szőlőből ké készült bort szívesen megvásá roljáik, van piaca. Mindez nen volt elég. De elég volt egy látogatás olyan helyen, ahol 501 holdon termelnek szőlőt, ; ehhez mindössze 240 munkaerő áll rendelkezésre... Azóta ismét jó a hangulat bizakodó a holnapi lervezge- tés Csobajon. S bizonyos két-három év múlva a sajtó bor kóstolgatása közben sokan bevallják majd: bizony én is ellene voltam. Dehál ilyen az ember, amíg nerr győzik meg az ellenkezőjéről annak, amit fejébe vesz... Barcsa Sándor Télen a kohók környékén is hideg vont
