Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
4 ESZAKMAGYARORSZÄ6 Vasárnap, 1964. szeptember 27. Prévost:" Maiion Lescaut Nem tudom, hogyan fo- tak felvillanyozódnak, a ka- gadja majd a nyájas olvasó a land vállalkozássá lesz. A Manón parádés, gyönyörű új nagy emberi érzelmek, melye- kiadását, amellyel a Magyar két a rothadó feudalizmus Helikon örvendeztetett meg leértékelt, új árfolyamon je- minden könyvbarátot. Bár lentkeznek, értéket kapnak, nem bánnánk, ha talán na- Manon Lescaut és Des gyoob peldanyszammal síké- Grieux Iovag szereime ígv rülne olcsóbba s így elerhe- válik termékennyé, irodalom- tobbé tenni ezeket a szép széppé. könyveket. Nem tudom, hogyan olvas-,, sa a szerelmes regények kedKováts Lajos 1E ÉLNI LÓGSZ Rejtőzz a füstök fátyoléba, simulj a tűzbe, fénybe, merítsd gondjaid katlanában forró kanalad mélyre. Vágyaid színes vászonából feszíts valódra sátrat, percfényű napok gőze-gögje az Eleinek már meg nem árthat. S nincs időd tűrni, feleselni, Mert elhullnak mind nyomtalan tiéd a gond, s az élet, a mélységből, a mélybe, bűnöd• ha van, hát vallják be ahogy sod,orja tántorogva gravitációk kénye. Es a felejtő por ha hull, sokasodnak az évek, Te megmaradsz, Te élni fogsz, ez sorsod, s rendelésed. velője,, akt könnyekhez, vagy vetkőzésekhez szokott, aki előtt nem ismeretlenek a nagy szenvedélyek, Manon regényét, melyet a sok keresztnevű, de a Prévost abbéként, emlegetett francia ponyvaíró remekbe írt. Mert a Manon Lescaut a ponyvaíró halhatatlan remekműve, a kivétel, az egyszeri. Nem tudom, ki írta róla, hogy „csipkeszerű”. Tévedett, Nem csoda. A rokokóban sok csipkeszerű regényt írtak. A Manont más anyagból szőtték, súlyosabból, maradandóbból, A levitézlett szajhát mesterségének legveszedelmesebb betegsége éri utol: szerelmes lesz egy semmirekelő, ráadásul szegény himpellérbe. Az kap a szeretőn, izzó napokat élnek át. S egyszerre mindketten lángragyűlnak. Mondhatnánk cinikusan és frivolan, a. mennyiség minőségbe csapott át. De hiszen éppen erről van szó, s a tisztaság és mocsok, érzéki vágy és tiszta vonzalom, bűn és jóság, trágárság és finomság, durva kór és kecses kellem ellentmondásai oldódnak fel itt a mindent elsöprő, felszabadító és értéket, nagyságot nyújtó szenvedélyben. A sexy regények szerzőinek jobbja, ki nemcsak üzleti sikerekre tör, mind ezt szeretné. Prévost kortársai, akik kö- tegszám gyártották a pika- reszk történeteket, melyeket a rokokó szokásának megfelelően bőven fűszereztek erotikával, sőt maga Prévost, ez a termékeny szerző is mindig ezt szerette volna. A Manon- ban sikerült. A szeretkezés szérelemmé válik, s mint varázsszer megváltoztatja a partnereket, felemeli őket, hogy a régi helyébe újat teremtsenek. A fásulTTisszagondoloik még néhány tárgyalt pontra. Intézkedtünk. mert kértek is rá. a taktaközi autóbusz-közleke- dég ügyében. Fontos dolog, mert iskolás gyermekekről, a jövő nemzedék életéről van szó. Mi formáljuk a 'jövőt, olyan lesz a holnap, amilyennek mi készítjük elő. Kell, hogy lássa ifjúságunk: törődünk Velük, még az Iskolába vezető úton is. Gondoskodunk kényelmükről, mert sajnos itt is akadtak hibák. A Taktaköz gyermekei Tokajba járnak középiskolába.- Többször megesik hogy az autóbusz elmarad, csak a tényt regisztrálom, és. a gyerekek egy fárasztó iskolai nap után otthonukig 10— 15 km-t gyalogolnak sokszor a téli, hideg éjszakában. .Illetékes helyen szóvá tettük ezt és biztatást kaptunk a hibák megszü n tetősére. Magánügyek, egyéni kérelmek. Ilyenek is vannak, és mégsem elszigeteltek, valahogyan már új életünkhöz tartoznak ezek is. Például jönnék a keresztúriak legeiőüggyel. niások butangáz-üggyel. Egy árvízkárosult. hozzánk adta be kérelmét azzal, hogy az ott; jó kezekben van. Olyan öröm tudni, hogy bíznak bennünk. pihenni akartam és írtam, . lejátszódott előttem az egész nap eseménysorozata. Min ezeket a sorokat rögzítet- terp, megpihentem. Hiszen az embernek az ad legnagyobb nyugalmat, legjobb pihenést, ha a közösségért fáradozva, a békés holnapért dolgozva napja eredményesebben zárul, mint legn&p. Tali&n János járási NEB. elnök Epv járási NEB-ülés után letekig, nagy és fáradságos r volt az út! Sajnos, még min- j dig varr hiba. Egyes cikkek £ elosztásánál nem minden e esetben a fogyasztói kérésié- r tét nézik, hanem általában azt, 1 hogy egy bizonyos cikkből < minden üzlet kap vala- ' mennyit. Az igények ismereté- 1 re a túl összevont organizáció i: nem is lehet képes. így törté- g nik az, hogy Tiszalúc vasboltja z idegen területen kénytelen ér- e tékesíteni a részére kiutalt ká- r véfözőket. Miskolcról és Sze- é rencsről utaznak ki. a dolgo- J< zók vásárolni, mert Miskolcon * és Szerencsen nem lehet kávé- főzőt kapni. Ugyancsak itt po- ^ rosodik a polcon több villany- lámpa már 6 éve. és nincs aki n megvásárolja. Köztudott ’ dolog az is. hogy faluhelyen ünnepek előtt minden házban meszelni, takarí- íj tani szoktak. Ebben az időbeni k a szaküzletekben nem lehetett & például festéket kapni. Fontos v tehát, hogy az egyes cikkek el- k osztása az igények szerint tör- , tenjék. t Vannak eredmények is. amelyekről beszélnünk kell. Vizsgáltuk az egyes cikkek minőségének és azok árának ® alakulását, örömmel állapított * tűk meg. hogy apróbb hibáktól ú eltekintve nagyobb visszaélő- e sek nincsenek. Mire következtet- n hetünk ebből a tényből? Arra, fj hogy olyan fejlődő társada- P lomban élünk, ahol egyre ne- P hezebb lesz lopást, vissza- n élést elkövetni. Tisztul itt is a látóhatár, és kékebb az égbolt. menyeket. Gondolataim is önkéntelenül . visszakanyarodnak mai ülésünkre. Megfelelt-e ez a nap. a mai tárgyalásunk a célkitűzésnek? Kezem a toll után nyúl. írni kezdek, azért, hogy rendszerezettebben átgondoljam a munkát, az írással pedig használjak másoknak is. A mai nation a Tarcali Állami Gazdaság életéről tárgyaltunk. Itt az volt a hiba, hogy a munkások nagy része kimaradt a közösségi életből. A vezetőség nem tájékoztatta eléggé őket. így nem látták az öjz- szeíüggésekct és nem tudták hogy a termelési tanácskozásokon tett javaslataiknak mi lett a következménye. Ez természetesen kihatással van a tervteljesítésre. A dolgozók így nem érezhették gazdának önmagukat. Szóltunk a hibákról, utána ellenőriztük. Örömmel állapítottuk meg, hogy az ennek nyomán elhangzott észrevételezések nem voltak hiábavalók, a gazdaságban az adminisztrációs hibák elhárultak. ff is ügy ez. vagy elszigetelt esemény? Egyáltalán nem! Hiszen az országos és a megyei szervek gyors intézkedésére van szükség, a tanácskozások színvonalának és hatékonyságának emelésére. Egy tégla az épületben, egy szenr a láncban azért', hogy az épület erős le- , gyen, a lánc el ne szakadjon. . Tárgyaltuk a kereskedelem nagyértékű cikkeinek el- sát. Kereskedelmünk nagy ; utat tett meg. Az elszigetelt kis szatócsból toktól az áru- i házakig, az önkiszolgáló üz- : ff éső délután van. A járás! NEB irodahelyiségében megszűnik a tárgyalás. Becsukódik az ajtó, elmennek a munkatársak. Egyedül maradok. Fáradt vagyok, mégis nagyon elégedett. A jól végzett munka derűje és csendje vesz körül. A vonat indulásáig van még egy órám. de újat kezdeni már nincs erőm. Kezem a pihentetőnek szánt könyv után nyúl. Galina Nyi- kolajeva „Útközben” című munkáját olvasom. Ez következik: „Az elnök hangja most keserűen és keményen csengett. Igen vannak egy ország életében olyan időszakok, amikor a jövőért áldozatokat kell hozni! Menet közben hibák is csúsznak be. De vannak, akik ezeket az áldozatokat és hibákat is súlyos, de ideígl tnes szükségszerűségnek tekintik, amelyekkel a lehetőséghez képest mielőbb végezni kell. Mások természetes törvényszerűséget látnak benne, amellyel nem érdemes törődni és amelyről beszélni káros. Mi az előbbi nézetet valljuk.” Leteszem a könyvet, és elgondolkodom. Bizony, mi is olyan emberek vagyunk, akik az előbbi nézetet valljuk, akik azért vagyunk, azért dolgozunk, hogy ne legyenek áldozatok, és megszüntessük a hibákat. Azért dolgozunk mi Is, hogy olyan társadalmat építsünk fel. amelyben tisztakezű, : szocialista emberek élnek. Ebben az összefüggésben vizsgáljuk a dolgokat, nézzük az eseMiért csak egy? rint „vidéken jelenleg nine meg az a gárda, amely a fövi rossal vetélkedő szellemi köz pontot tudna teremteni. Ehhe Budapestről kell embereké »csalogatni«”. Kétségtelen, hogy a vidék élet, a vidéki szellemi élet ak kor lesz vonzóbb, ha egy-eg kisebb városban is sikerül a ott élő és dolgozó alkotó értei miségnek olyan életet teremte ni, olyan alkotásokat létrehoz ni, amikre az egész ország fel figyel, ami országos érdeklő désre tart számot, függetlenü attól, hogy alkotója nem a fő városban él. Nem egyetlen vi •déki városba kell tömöríten ezeket az embereket, hiszel akkor még sivárabb helyzet te remtődne azokban a városok ban, ahonnan esetleg Pécsre költöznének (fékévé, de mei nem engedve), és akkor sen lenne egyenrangú versenytárs: a fővárosnak. A végcél valójá ban nem is a versengés, liánén a vidéki városok életének tar talmasabbá tétele, szellem pezsgésének segítése, a már ot élők számára kedvezőbb körül mények teremtése. Nem bai az ha a nagyobb városok mind■ egyike más-más művelődés ágazattal válik országos hírűvé, hiszen nem egy város, hanem a fővároson kívül eső ország ilyen jellegű problémája' szeretnénk megoldani. Sok jellel találkoztunk már. ami ebb£ az irányba mutat. A Gyurid László cikkében is említett vidéki adottságok fejleszthetők Például Miskolcon a megerősödött szimfonikus zené karra majd komolyabb zene programot lehet építeni: a kis- filmfesztivált nagyobb jelentőségűvé lehet feileszteni. a mái meglevő amatőr filmkörökből nagyobb vonzereiű stúdiót lehetne kialakítani: az elmúH hónpnokban már hosszabb idői itt töltött a szinkron filmgyártó vállalat érv csoportja, és _s helyi színművészekkel készítette el több film szinkronját: ha elkészül a kiállítási csarnok, több lehetőség adódik képző- művészeti kiállításokra stb. Ugyanígy tovább lehet fejleszteni a már meglevőt, vagy méf csak gyökereiben meglevőt más városokban, sőt községekben is, és akkor az ország egészében lesz a helm. színes foltokból összeadódó tartalmas művelődési élet, nem pedig egy „kifuttatott” város próbál majd reménytelenül versenyezni Budapesttel. tjében as? sas? ző gondolata, hivatkozása Heidelberg, vagy Oxford példájára, (mi is említhetnénk például Lengyelországból a hrtomi operát, -vagy a katowicei rádiózenekart), de Oxford hírnevéért nem áldozták fel egyetlen más angol iskolaváros tanintézetét sem. s nekünk sem kelt Sárospatak nevét Pécsért fel- adnunk. Fejlődjék, erősödjék Pécs, legyen pezsgőbb szellemi élete, de ne más városok rovására. Benedek Miklós -----oO0-—— A TIT lélektani eloadássorozata A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezete szabadegyetemének pedagógiai tagozata jelentkezést hirdet lélektani előadássorozatra. Az előadássorozat az alábbi kérdésekkel foglalkozik: 1. En... (A személyiség sajátosságai.) 2. Alkalmas vagyok-e? 'Adottság, képesség, tehetség.) 3. Jellemes ember-e a barátom? (A jellem.) 4. Gyakorlati emberismeret. 'Tesztek.) 5. Milyen módszerekkel dol- jozik a pszichológia? 6. A freudizmus helye a pszichológiában. 7. Pavlov pszichológiája. 8. A férfi és nő lélektani vonatkozásban. 9. Nevelési célok. 10. Modern vizsgálati módszerek a pszichológiában. A beiratkozási díj 50 forint. Jelentkezni lehet a TIT iro- lájában (Széchenyi u. 16. sz. r. cm.) szombat kivételével nindennap 9—18 óráig. A hallgatók a szabadegye- em elvégzéséről látogatási bi- •.onyítványt kapnak. A TIT szabadegyetemének vezetősége 1 lékat. — Ezt feltétlenül regiszt- í rálnunk kell. Csak helyeselhető Gyurkó Lászlónak az a megállapítása, j- amely szerint a szellemi élet 1 fejlődésének is elengedhetetlen ; feltétele a versengés, éppen 1 ezért már eleve helytelenítő- • nünk kell azt a javaslatot, 1 amely szerint egyetlen városra kell összpontosítani az erőicet, ’ és egyetlen városban kell létrehozni az orszán második szel- ' lemi gócát, — még akkor is, ha ’ ez a többi város számára sé- 1 rclrnes. indokolja e javas. flz7al latot, hogy az or- . szág nem dúskál bőven fszetl«- , mi erőkben, „egyszerűen alioha telik többre. Már csak a káderek száma miatt sem.” A továbbiakban aivól ír. hogv egy város szellemi rangiát az alko- , tó • értelmiség tagiai szabják ■ meg. s mindössze tíz-húsz em■ bérré becsüli azokat, akik az erty&SZ fóljplbetők és I kiinduló "'-■’útját képezhetik ew szellemi központnak, az erők megosztása pedig azt ere-Smé- nverné, ho®v az őrs»« « különböző vontjain a művelődési élet más és más területe jeleskedhetne. de szétforgáeoolton nem eredményezne jelentős szellemi életet. Véleményünk szerint igen szűkén számolia a cikk szerzője szellemi életünk értékeit, hiszen Például csak Miskolcon harmincnál több képzőművész él és munkálkodik, ugyanitt van jó színház, egyetemünkön pedig ieen sok nemzetközi hírű 1 tudós tanít, az Akadémia nők kutatóintézete működi'.- itt. már van havi irodalmi és ln.il- 1 i turális lapunk. Ugyanígy ha- • sonló érveket sorakoztathat fel : Szered. Debrecen. Győ” és még ' iónéhány város. Egvedül talán Pécs nem hivatkozik semmire. ' mert a cikk írója Pécset látja : az ideális városn-T- arra, hogv ' a fővárossal ver--;—rő szellemi 1 centrummá 1 égvén, mert „van ' egyeteme, főiskoláin, országos 1 hírű balettje, folyóirata, jó 1 színháza. Indulásnak ennyi i elég." Ugyanezeket az érveket felsorakoztathatna Miskolc. ' Debrecen, legfeliebb az orszá- ' gosan ismert balett helyett " más helyi értéket kell hehe- i lyetíesíteni. Például Szegeden - a szabadtéri játékokat. Dobre- < cenben az operát, a nvári egve- '< temet, Miskolcon pedig a két , művésztelévet, az ország egyet- 1 len vidéki függetlenített városi < szimfonikus zenekarát. Vénül megemlítjük még * Gyurkó Lászlónak ' azt a megállapítását, amely sze- < i Hónapokon vita az Elet és Irodalom ha 'sábjain arról, hogy mi a oka elsősorban a szellemi éle betegesen túlzott budapest centralizációjának, és a város hoz inkább hasonlító, közelíti lehetőségek megteremtésénei milyen lehetőségei adódnak : vidéki életben, milyen ténye zők, adottságok nehezítik mef a vidéki életet és emelik a fő várost szinte az eldorádó szint jére. A vitához lapunkban i: hozzászóltunk. Az És hasábján most lezárult a polémia, de i lezárást jelző szerkesztőség közleménnyel egy időben ol vashattuk az utojsó két hozzászólást. illetve Gvurkó Lászk Például: Pécs című cikkét amelyre szeretnénk reflektálni Vegyük sorjába. Azt írja az említett cikk hogy „a Szegedi Szabadtéri Játékok, a pécsi, a debreceni folyóirat, néhány vidéki egyetemi tanár munkássága, a pécsi balett — ez minden, amit a vidék orszáaos szinten a magyai szellemi é,---ek ad.” A cikk íróia minden további nélkül mellőzi a technokrntikus, a műszaki értelmiség munkásságát, és nemcsak országos, hanem sok esetben nemzetközi szintű eredményeit, de ha — helytelenül — a humán műveltségre szorítjuk le ezt a kört, akkor is hi ám tolhatjuk például a szegedi és a, miskolci irodalmi és kulturális lapok, az országosan terjesztett és olvasott Ti- szatáj és a Neniaink megemlítését. a miskolci filmfesztivált, az országos képzőművészeti kiállításokat és grafikai biennaJé estét. Hölgyeim és Uraim...” Évadeleji próbán a Miskolci Nemzeti Színházban Jelet k/ircolsz a végtelenség titokgyémántból vert falára, a tudnlvágyás tíz körömmel Földünk, börtönünk falát vájji Izgága sejtek légiója kavarog zúgva benned: messze csillagok márványára felvésni legszebb tetted. ÜIESElö: A mi szemünk ben a színház nem az el vont, méricskélő esztetik; területe, hanem a próféci: legvégső tribünje, a kihir detós, a felismerés, a hit vallás, a megrendülés he lyc. A színház értelméről, a Háború és Béke alapeszméjéről rövid és tömör vallomásuka' a fentiek alapján summázzál azok a színházi nagyságok akik megkísérelték a nagy „emberlátónak” Tolsztojnál« eposzát, a Háború és Békét színpadra költeni. A kihirdetés, a felismerés, a hitvallás és megrendülés színhelyén jártunk, hogy részesei legyünk az alakulás pillanatainál«, hogy jelen legyünk a Miskolci Nemzeti Színház idei első produkciójának szép-keserves születésénél. A Háború és Béke nagy . mű. Bármely műformában ffilmen, televízióban, hangjátékban, vagy színpadon) Tolsztoj predesztinált gondolatait kell sugalmaznia. Ezért is figyeltünk lélegzetvisszafojtva a színház sötét, ma még elárvult nézőterén, kíváncsiságunkban ott parázslóit a kérdés: vajon a színház, vajon ez a színház, miként tolmácsolja Tolsztojt? Lendvay Ferenc, a darab rendezője, még az összpróbák idején Is a színpadon sétál, lábujjhegyen, 'szinte észrevétlenül. Csak kezeinek kisujja! rándulnak néha meg, finoman, jelzőberendezésszerűen. Némán súg a szereplőknek, a szemekkel irányít. A színészek nagy felelősséggel birkóznak Tolsztojjal, szárnyalásuk. nagy művészi kedvük már most nyilvánvaló. Pierre kétkedése. Andrej jellem-lágyulása, Natasa derűje, Kutuzov hazaiéitése, a megjelení- töknél már most, az összpró- [ bákon kimunkált színészi tö- l fekvéseket tükröz. ; Piscator csodálatos Mesélő- \ je és a színészi összhang már majdnem teljes tolsztoji képet tár elénk; az 1805—1812-es évek Oroszországának, sőt Európájának politikai, erköl- ; esi arculatát, az emberek lelkében zajló felkiáltásokat, kérdéseket és miérteket. A színpadon egyszerű alapdíszlet áll, ez változik át a Mesélő és néhány kellék segítségével harctérré, hercegi lakosztályokká, tiszti tivornyák színhelyévé, folyóparttá, egyszóval sok mindenné, amit Tolsztoj elképzelt, ahová Tolsztoj odaálmodta hőseit, szereplőit. így tehát folyamatos folyam a színpadon a hatalmas eposz; árad, hömpölyög, elcsendesedik, megáll, aszerint, ahogy a mű diktálja. A prológusban azt mondatja a Mesélővei Piscator, a nagy színpadi átültető: „A regény hatalmas anyagát, eszméjének teljességét, emberi gazdagságát és tanításának egészét nem tudjuk a színpadra zsúfolni. Inkább módosítunk, válogatunk, változtatunk, sőt újat is találunk ki, de bízunk benne, hogy éppen ilymódon állhatunk a tolsztoji eszme és szándék szolgálatába.” Tehát ilyen eszméli és szándékok cementjéből épül a Miskolci Nemzeti Színház Háború és Béke című produkciója. Természetesen, a szándék megvalósításához színészek kellenek. És nem is'akár- milyen művészek. A tökéletest szövegtudéssal megtartott összpróbán főügyelő, díszletmunkás. kellékes díszlettervező, világosító, együtt izgult Dobos Ildikó szépen alakuló Natasájáért, Simon Györgyért, hogy betegágyán megrendítőek legyenek Andrej szavai hogy Fillér István rátaláljon Pierre alakjára, a világirodalom legnagyobb Pierre-ének alakjára. Csupa drukk most a színház. Az Idei évad premier- darabja, a Háború és Béke nagy élményeket ígér; színházi élményt, szembesítés lehetőségét a regénnyel, összehasonlítást más műformákkal. És még egyet, amelyet Lendvay Ferenc, a darab rendezője ekeppen fogalmazott meg: — Olyan korban élünk, amiikor a tudomány rohamléptekkel fejlődik, a világűrben űrrakéta, száguld, számológépek pillanatok alatt, sok száz műveletet elvégeznek. Az ember sok mindent tud a világról, a gépekről, a tudományról és a technikáról, de önmagát kevésbé ismeri. A művészet feladata, hogy az embert megtanítsa emberül gondolkozni. Azért választottuk nyitódarabként Tolsztoj remekét, mert ő tudott legtöbbet az emberről, annak nagyratörő tó szándékáról és békevágyáról.” Október 2-án este felgördül a Miskolci Nemzeti Színház színpadának függönye, a néző elé tárul az 1964—65-ös évad első darabjának bemutatója. A színpad előterének kis pódiumára áll a. Mesélő és ráköszön a színház barátaira: „Jó es'ét, Hölgyeim és Uraim!.. Párkány László
