Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

Vasárnap* Ja 64. szeptember VL

BBSAKCWAGYARORSBAO

s

A háború vihara elsodorta. Magával vitte ^ álmait, tiszteletre méltó rajongását* világot ostromló terveit. Élete éppoly nyomorúságos volt, mint azok a viskók és bér- kaszárnyák, amelyeket azonnali lebontásra ítélt keserű megvetése, — mégis mindig magasan szárnyalt képzelete. A jövőben élt, amikor majd Le Corbusier-féle könnyed, karcsú, csupa fény, s üveg házakkal fogják teleszómi a magyar városokat is. Kíméletlen volt önmagával szemben, ha könyvei, rajzasztala fölé hajolt; órákig tudott beszélni a matematika szépségeiről, s egy bonyolult statikai feladat megoldását izgalmasabbnak tartotta, mint egy bűnügyi regényt. Szinte önkínzásig menő töprengéssel és gyötrődéssel, megingathatatlan szívóssággal készült tervező és építő munkájára, amelyet — a tegnap üszkös romjait félresöpörve — új rend, szabadon lélegző ország és kivirágzó remények éltetnek. Úgy vélte, magávalraga- dó távlatok nyújtanak majd számára igaz értelmet, friss és mindig megújuló lüktetést a munkához, a szép erőfeszítésekhez. Nem volt kommunista, szocialistának se vallotta magát, de a fasiszta mákony, a jobboldali szólamok „imám,alma” sohase bódította el, és éppen mert jó szakember, jó mérnök akart lenni, tudva-tudta, látta és érzékelte, hogy ez a törekvése egytestvér a korszerűség igényével; a korszerűségével műszaki, szemléleti és társadalmi értelemben egyaránt. Azoktól, akik tűrték és szervezték a Mária-Valéria telenet, a szomolyai barlanglakásokat, vagy Miskolcon a Vay-úti barakokat, aligha várhatta szárnyaló képzeletének köszöntését. A bekövetkező történelmi sorsfordulóban, a f el szabadulásban ő elsősorban új gyárakat, városnegyedeket, modem gépkonstrukciókat látott, amelyek alaposan próbára teszik, felhasználják és szakadatlanul gazdagítják a tervező—konstruáló—megvalósító tehetséget.

/yakran jut eszembe ifjúkori barátom, 'Jr akinek arcélét itt felvillantottam, — mivé is fejlődhetett volna népi demokráciánkban, a tervek és feladatok gazdagságában, milyen lázban égne mindég az új „csodák” és programok láttán. Eltöprengek rajta* vajon kiveszett-e világunkból ez a lobogó, szenvedélyes, örökösen újat akaró mémöktí- pus, avagy ehhez a lobogáshoz, ehhez a forradalmi tűzhöz a szembenállás attitűdje kellett. a kiáltó ellentét, amit a nyomortelepek realitása és a csillogó, mosolygó új városok lehetősége keltett a figyelő, gondolkozó, változtatni akaró emberben. Mésnökiípust említettem, és nyilván az életet tömegméretekben. kellemessé varázsoló tervezőkre, építészekre, a termelési folyamatokat irányító mérnökökre gondoltam, s nem európai-hírű büszkeségeinkre: Ybl Miklósra* Pollack Mi- hályra, Schulek Frigyesre, vagy éppen Kandó Kálmánra, akiknél az ihletettség, egyfajta megszállottság remekművekben fogalmazódott meg.

Mérnökökre, alak ízléses, egészséges lakóházak tervezésével, a termelési folyamatok céltudatos megszervezésével, okos gépek szerkesztésével, a természet kincseinek meghódításával, fényt árasztó villamosenergia előállításával, „alkimista varázslatokkal” és a világot az otthonokba belopó készülékek gyártásával szolgálják a dolgozó emberek millióit Nos, ehhez is kell szenvedély, elhivatottság, ha úgy tetszik, lobogás. Másképp, hogy is teremthettük volna meg a Dunai Vasművet és Barcikát, az új Lágymányost* s a Tiszai Vegyikombánátot?! Kell, persze, hozzá a realitásokkal mindig számoló józanság is, olyan elvek tisztelete, mint az országos érdek, a népgazdasági összefüggések, a gyakorlati haszon, a szükségszerűség és a fokozatosság.

H

a valamely területre érvényes Lenin gyakran emlegetett formulája, hogy álmodozni is tudnunk kell, úgy a sokrétű mérnöki tevékenységre feltétlenül, de ez a mi álmodozásunk az a fajta előretekintés,

amelyet József Attila — a költőről szólván'

— oly örökérvényűen jellemzett:

„A költő — ajkán csörömpöl a szó,, de ö (az adott világ varázsainak mérnöke) tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint fi majd leint, a harmóniát.”

Lehet álmodozni romantikusan, parttalanul, csapongva és fékevesztetten. A lenini álmodozás más: nemcsak a jövő megsejtése, felrajzolása, hanem megtervezése is és készülés feladatainkra. A mérnök pedig gyakran él a jövőben: holnap költöznek be abba a házba, amelyet ma tervez; holnap jönnek mozgásba azok a gépsorok, amelyek ma még csak vázlataiban élnek; holnap kezd dobogni annak a gyárnak szíve, amely ma még tervdokumentációként egy Ids szobában is elfér. Ez a szakadatlan előretartás nagy igényeket támaszt vele szemben. Mindig és újra úrrá kell lennie azon a technikán, amely a legfrissebb, a legújabb, a legelőnyösebb.

Szüntelenül áradnak az új műszaki isnie- retek. Folyóiratok, dokumentációs központok, műszaki leírások és szakkönyvek ostromolják a mérnököt. (Persze így van ez más foglalkozási körökben, egyéb szakterületeken is.) Azt hiszem, hogy annak az állliatatosság- nak és kitartó szenvedélyességnek, amely nehézsorsú ifjúkori barátomat jellemezte, ma elsősorban ebben kell érvényesülnie: az egyetemről hozott és a gyakorlatban rendezett ismeretek frissen tartásában, gazdagításában, az állandóan növekvő és korszerűsödő tudás iránti kifogyhatatlan igényben. Hiába teszünk szemrehányást: „már megint átszervezés, már megint új technológiai eljárás”, — a fejlődés ütemét nem lassíthatjuk. Igen, a kézikönyvtárat gyakran ki kell cserélni, a több éves szemlélet csiszolásra szorul, s ha valaki nem akar elmerülni az ismeretek tengerében, de korszerű, s valóban a megszabott feladatokhoz szükséges felkészültséggel. akar rendelkezni, nem nélkülözheti a kollelctív segítséget, az intézményes továbbképzést.

Erre irányítja a figyelmet, ezt az égető kérdést rendezi a mérnöktovábbképzésről és a szakmérnökképzés továbbfejlesztéséről a napáiéban megjelent kormányhatározat. A továbbképzés alapvető feladata, hogy a mérnökökkel megismertessék a műszaki tudományok eredményeit, felliasználásuk módszereit, s a fiatal mérnököknek átadják a gyakorlati tapasztalatokat, a termelés irányításával kapcsolatos ismereteket. A továbbképzés hatósugara eléri a vidéken működő mérnököket is. A Mérnöki Tovó.bbképző Intézet vidéki központjainak kialakítása — örvendetes újdonság Megyénkben olyan bázisokra támaszkod hátik, mint a műszála egyetem, a trösztök és a nagyvállalatok. Arra a temérdek tudásra, amely európai hírű professzorok fejében, tudományos munkáiban, az ipari termelés és munkaszervezés gyakorlatában felhalmozódott.

T-Tgy bizonyos emlékezetes időszakban, amikor a „lélek mérnökei” formulái

— ncm is annyira az irodalom iránti szerétéiből, mint inkább holmi illendőségből, s a citátumokkal való kinyilatkoztatás érdekében — úton-útfélen ismételgették, egyik mérnök barátom epésen megjegyezte: „Talán több figyelmet lehetne szentelni azoknak a mérnököknek is, akik nem lélekkel, hanem diplomájuk szerint, épületekkel, gépekkel, vegyiparral, utakkal, vízhálózattal és erőművekkel foglalkoznak”.

Bizonyos vagyak benne, hogy barátom ma nem hiányolja a törődést, a gondoskodást, a mérnöki munka megbecsülését és ösztönzését. Ez a rendelet is. amely becses áldozatok árán továbbképzésüket szervezi, erről vall.

Aminthogy ezt tükrözi minden új alkotás: gyár és lakónegyed, út és traktor, kellemes otthon és a száguldó vonat.

Sárköz! Andor

G^Sm&lcsaszcslé Göncön

A második világháború előtt épült, de a háború alatt tönkrement gyümölcsaszalót újította fel és korsze- rűsitette a M.ÉK Göncön.

Fatüzelés helyett olajtüzelést alkalmaznak, így a szárítási idő meggyorsul, miáltal a régi kapacitást mintegy

kétszeresére emelték. Most szilvát aszalnak, később almát, majd sárgarépát, gyökeret, hagymát szárítanak, amit ízléses polietil csomagolásban hoznak forgalomba.

Tervbe vették, hogy aszalt szilvát exportálnak. Ehhez olyan automata csomagológépet kívánnak beállítani, amely emberi kéz érintése nélkül leméri, csomagolja és dobozba helyezi az árut.

Jelenleg még csak 12 női és 3 férfi munkaerőt alkalmaznak az üzemben, de a zöldáru szárításhoz 30—10 női munkásra lesz szükség.

Amik helyzetéről, a magyar nőmozgalomról, a nőtanácsok munkájáról

Beszélgetés Kovács Kálmánéval, a nötanács Borsod megyei titkárával

Megyénkben és Miskolcon valamivel több mint 350 ezer nő él. Vagyis a megye összlakosságának több mint a fele nő. Megváltozott társadalmi helyzetükről, megnövekjedett szerepükről, a nők törekvéseiről még nem igen alakult ki egységes kép. Bármily hihetetlennek tűnik: az asszonyok és a felnőtt lányok körében is aránylag sokan. nem ismerik a magyar nőmozgalom célkitűzéseit, sokrétű tevékenységét. a kellemes és hasznos időtöltés megannyi lehetőségét. amelyet megyeszerte a nőtanács szervez és irányít.

Felkerestük Kovács Kál- nánnét, a nőtanács megyei titkárát. és néhány kérdésre választ körtünk tőle.

KÉRDÉS: Vázolhatná-c röviden a nők társadalmi helyzetét Borsod megyében, beleértve Miskolcot, a megyei jogú várost is?

VÄLASZ: Megyénkben és Miskolcon ma az összlakosság több minit, 5" százaléka nő. Ez az adat önmagában is jelzi az asszonyok és a felnőtt lányok nagy szerepét és jelentőségét megyénk gazdasági, társadalmi és politikai életében. De engedje meg. hogy a nők helyzetének vázolásában ne szorítkozzam csupán, megyei adatokra. >

Közismert, hogy az ország politikai és társadalmi viszonyaiban a félszabadulás óta végbement alapvető változásokkal együtt jelentős változások következtek be a nők társadalmi és gazdasági helyzetében is.

Hazánkban ma a munkaképes nőknek több mint fele munkában, közszolgálati alkalmazásban áll. az összes keresők 34 százaléka nő! (Megyénkben ez idő szerint 2 százalékkal kevesebb). Jelentősen emelkedett a dolgozó nők száma az iparban, a közlekedésben, a kereskedelemben, a gazdasági és a társadalmi élet különböző területein. Megszűnt a nők hátrányos megkülönböztetése a közhivatali állások betöltésénél. Sokat mond az is, hogy a parlamen tben ina 62 nő van és a parlament elnöke is nő, továbbá a helyi tanácsokba Borsodban csaknem kétezer. országosan pedig 105 702 nőt választottak meg.

Nálunk ma törvény biztosítja. hogy a nők bármely közép- és felsőfokú iskolát, az egyetemek bármely tagozatát elvégezhessék. Egyre több nő él is ezzel a lehetőséggel. Igen sokan tanulnak mindennapi munkájuk, háztartásuk mellett a dolgozók esti iskoláin, levelező tagozatain. Az 1962— 63-as tanévben például 14 ezer nő tanult az általános. 33 ezer a középiskolákban. 6 ezer a főiskolákon. egyetemeken és 54 ezer a különböző szaktanfolyamokon.

A nők iskolázottságával és munkábaállításával együtt javult szociális és egészségügyi ellátásuk is. Az országban kiépült az óvodák, a napközi otthonok és a bölcsődék széles hálózata. A dolgozó nők öthónapos fizetett szülési szabadságot élveznek, munkahelyükről a terhesség harmadik hónapjától a szülést követő kilencedik hónapig más munkakörbe nem helyezhetők, egészségükre ártalmas munkát nem végezhetnek. És még sorolhatnánk tovább, hogy teljes legyen a kép a nők társadalmi helyzetében bekövetkezett alapvető változásokról.

A megyei és a miskolci helyzet lényegében az országossal azonos, nem is szakítható ki az általános képből, természetesen az arányoknak megfelelően. Ha pedig az említett számok mellé a megyei adatokat is oda írjuk, világosan láthatjuk tennivalóinkat. (Például Budapesten a keresőképes nők 70 százaléka dolgozik, Miskolcon még csak 47!)

KÉRDÉS; Ismertet- hetné-e a magyar nő- mozgalom mai célkitűzéseit és azt, hogy megvalósításukért hogyan dolgoznak a nőtanácsok?

VÄLASZ: A magyar nőmozgalom ma azt tartja legfőbb feladatának, hogy a nőket mindinkább bevonja a szocialista társadalom teljes felépítéséért végzett sokoldalú munkába. Ismeretes, hogy nálunk a nők teljes egyenjogúsága az élet minden területén adott. De az egyenjogúság tényleges és általános megvalósítása még sok munkát kíván. Ezért a nők jogainak biztosítása, e jogok védelme, a nők élet- és munkakörülményeinek állandó javítása a nőmozgalom egyik alapvető feladata. Szorosan összefügg ezzel az a törekvésünk is. hogy Idterjesz- szük a nők közéleti, társadalmi érdeklődését és tevékenységét.

A technikai-műszaki fejlődés és az általános kulturális szinvonalemelkedés a nőktől is nagyobb műveltséget, fokozottabb tanulást 'kíván. Ezért nagy gondot fordítunk a szakképzettség. az iskoláztatás kérdéseire, a nők általános szakmai műveltségének emelésére. A nőtanácsok által is szorgalmazott állami oktatás különböző formáiban például (általános és középfokú oktatás) tavaly 3789. az idén viszont 8169 nő tanul megyénkben és Miskolcon. (A nőtanácsok több helyütt megszervezték a rászorulók korrepetálását, és más irányú segítséget is nyújtanak az eredményes tanulás feltételeinek megteremtéséhez.) A szakmai oktatás megyénkben a járási nőtanácsok védnökségével folyik, több helyen külön osztályokat szerveztek a nők számára az egyes szakmák elsajátításához. 1963 —64-ben több mint ezer asz- szony tett eredményes szakvizsgát a termelőszövetkezetekben. örvendetesen növekszik a nők érdeklődése a tudományos világnézet és az időszerű politikai kérdések iránt is. Tavaly például 18 ezer tsz- tag és háziasszony tanult a különböző politikai és világnézeti jellegű tanfolyamokon, az idén 34 ezer 929-en jelentkeztek.

A nőtanácsok által szervezett speciális tanfolyamok (művészeti, esztétikai, háztartásvezetési. egészségügyi, lak- berendezési, öltözködési stb.) is nagy népszerűségnek és látogatottságnak örvendenek.

Külön is megemlíteném azt a munkát, amelyet asszonyaink a szülői munkaközösségben végeznek az iskolai és a családi nevelés összhangjának megvalósítása céljából. A szülői munkaközösségek több helyütt: védnökséget vállalnak a napközi otthonos gyermekek felett. Ebben a munkában nagyon sok szülő maga is jó értelemben formálódik.

Általában azt mondhatom, hogy a nőmozgalomban tevékenykedő asszonyok és lányok egész gondol kozá sniódjá t, egyre inkább a szocialista haza iránti szeretet, a haza és a család iránti felelősségérzet, s a cselekvés vágya hatja át- Megtanulják tisztelni más népek nemes törekvéseit, és asz- szonyaink részt kémek minden olyan feladatból, amely a béke megőrzését szolgálja.

Hogy miként dolgoznak a nőtanácsok? — Erre vonatkozólag azt szeretném hangsúlyozni. hogy a nötanács nem szervezet, mint korábban, mondjuk, az MNDSZ volt. A magyar nömozgalom ma társadalmi munkára épül. A nőket nem tagsági könyvvel kapcsolja a mozgalomhoz, hanem mindenki, aki mozgalmunkban tevékenykedik, az önként vállalt társadalmi munkával fejezi ki a mozgalomhoz való tartozását.

A nőmozgalom választott vezető testületé a Magyar Nők Országos Tanácsa. Ez dolgozza ki a végrehajtó bizottsággal közösen, egy-egy konkrét időszak munkatervét, a nőmozgalom irányelveit. Ezeket valósítják meg munkájukban a lakóterületeken a nőtanácsok (megyei, járási), az üzemekben, a hivatalokban és mindenütt, ahol szak- szervezet van a szakszervezeti nőbizottságok, falun pedig

a községi nőtanácsok és tsz- nőbizottságok.

Munkánk fő területe ma falun, a termelőszövetkezetekben van. Városon főleg a háziasszonyok, a szülői munka- közösségek és a ktsz-ek dolgozóinak körében tevékenykedünk. Meggyőződésünk, hogy például a tsz-ekben a nőtanácsok, illetőleg a nőbizottságok által szervezett és nagy figyelemmel kísért szocialista munkaverseny; ' az Élenjáró, a Kiváló és a Szocialista munkacsapat címért versenyző asszonyok vetélkedése jó hozzájárulás a tsz-ek gazdasági megszilárdításához, a termésátlagok növeléséhez és a szocialista közösségi szellem, fejlődéséhez. Az a munkatöbblet, amelyet az asszonyok és lányok vállaltak, több mint 10 millió forint értékű! Megragadom az alkalmat, hogv ezúttal is legnagyobb dicsérettel és elismeréssel szóljak a 387 munkacsapat (körülbelül hétezer asszony és leány) minden tagjáról, akik felhívásaink nyomán a termelőszövetkezetekben vállalták e nemes vetélkedést,

Sokan nem tudják, hogy a nőtanácsok minden szinten szorosan együttműködnek az állami, s a többi társadalmi és tömegszervezettel. Több társadalmi munkabizottság, így például jogi- és egészségügyi-, ifjúság- és családvédelmi-. mezőgazdasági-, kulturális-, pedagógiai- és háztartási bizottság közvetlenül is segíti a nőtanácsok munkáját. E bizottságokban természetesen kitűnő szakemberek segítik saiátos problémáink megoldását és önz.etlen munkájukért a nagyobb nyilvánosság előtt is köszönet illeti őket.

KÉRDÉS: Hogyan értékeli a különböző társadalmi és állami szervezetek segítséget a nő- tanácsok munkájához, törekvéseihez?

VÄLASZ: Mozgalmunk törekvéseit, a nőtanácsok erőfeszítéseit, az asszonyok munkáját a termelésben, a társadalmi életben általában nagyra értékeli és segíti a megyei pártbizottság, a tanács, valamint a többi társszerv. A legtöbb járásban is hasonló a helyzet. Sajnos, falun még elég sok értetlenséggel és közömbösséggel, néha előítéletekkel is találkozunk a helyi vezetők részéről.

Nem minden tsz-ben segítik például a nőtanácsok által szervezett versenycsapatokat, nem teremtik meg az eredményes munka feltételeit, nem értékelik rendszeresen és nem is méltányolják a versenyző asszonyok munkáját. Sok községben és tsz-ben versenyeznek az asszonyok például a baromfi felvásárlási tervek teljesítéséért. Most itt lemaradás van, de a szerződéskötéssel járó kedvezményeket nem biztosítják a termelőknek. Az is nehézséget okoz, hogy a BARNEVÁLnem megy idejében az áruért. Ezeket persze csak példának említettem, de ilyen és hasonló problémáink, sajnos, még elég gyakoriak.

A művelődésügyi szervekkel általában jó a kapcsolatunk. Mégis megemlítem: jó lenne, ha egyes iskolák igazgatói, elsősorban a nevelési kérdésekben, jobban igényelnék a szülői munkaközösségek segítségét. A tanulmányi felügyelők és a művelődési otthonok vezetői is bátrabban építhetnének a nőtanácsok ilyen irányú segítségére.

Aztán még valamit: messze vagyunk még attól, hogy amilyen arányban az asszonyok részt vesznek és megállják helyüket a munkában, olyan arányban látnánk őket a vezetésben is. Ez különösen a tsz-ekben, de még a pártszervezetekben is szembetűnő. Az ősz folyamán és a télen jó lenne e téren előbbre lépni.

— Úgy gondolom, az elmondottak alnnián programunk világos. Kellemes és hasznos időtöltést akarunk biztosítani minden asszony és leány számára, aki részt kér és részt vállal célkitűzéseink megvalósításából — fejezte be nyilatkozatát a nőtanács megyei titkára.

Csépányl Lajos

mérnökök