Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1964. szeptember 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt országos ideológiai konferenciája A Magyar Szocialista Munkáspárt országos ideológiai konferenciája, amely csütörtökön kezdődött a magyar néphadsereg központi klubjában, háromnapos tanácskozás után szombaton délben befejezte munkáját. A konferencián résztVett Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság dagja, a Népszabadság főszerkesztője. Szirmai István, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, Cseta-ki Lajos. a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára. Illői Pál. a Politikai Bizottság póttagja, művelődésügyi miniszter, valamint a Központi Bizottság ‘ óbb tagja. Ott volt a tanácskozáson a párt, a társadalmi szervezetek, a kulturális, tudományos és oktatási intézmények képviselői, közéleti személyiségek, gazdasági vezetők, ipari és mezőgazdasági dolgozók. A vitában felszólalt Árvái Dezsőné. a Mátragyöngve Termelőszövetkezet párttitkára, dr. Benedikt Ottó akadémikus, dr. Bodnár Ferenc, a Borsod 'megyei Pártbizottság első titkára, dr. Bognár József egyetemi tanár, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. Boldizsár Iván úisástró, Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Biz'-tts'ig titkár» Darvas József, a Maevar írók S7öv°tsé- "ónek elnök". Dobozv Isire, a Mawar írók 5'zövets"r'ónpk ritkára. rt,"-kő József, a Heves ~e°v.ej Pártbizottság aeitáci- ds; és r-i-oen ronda cnzfálvának vezetője, dr. Elek Tibor egyezi De GauUe-i „latin üemgelyp&t A francia lapok De Gaulle dél-amerikai útját kommentálva kiemelik, hogy a köztársasági elnök beszédeiben egyre nyíltabban — az általa megjelölt „harmadik út” követésére szólítja fel dél-amerikai hallgatóit. Különösen a Quitóban elhangzott beszédét tartják jellemzőnek. De Gaulle itt egy „ú.i latin világ születéséről” beszélt, és azt hangoztatta. hogy egyedül a latin népék „képviselhetik tökéletesen a szabadság, a testvériség és az emberi méltóság eszméit”. lihanii új lovon ? Egyes katonatisztek — mondják Saigonban —, komolyan fontolgatják annak lehe- 1 őségét, hogy államcsínnyel Hs&ksnen a finn—szovfet együttműködésről A Paasikivi Társaság pénteki ülésén Urho Kekkonen köztársasági elnök beszédet mondott a finn—szovjet fegyverszüneti megállapodás megkötésének 20. évfordulója alkalmából. Kekkonen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval való együttműködést nem lehet többé valamiféle átmeneti jelenségnek tekinteni. — Összeegyeztethető Finnország nemzeti érdekeivel, s ezért a finn politika szerves részét képezi. megdöntik a jelenlegi kormányt, mielőtt, úgymond, a további zűrzavar teljes káoszba dönti Dél-Vietnamot. Ebbep a helyzetben Khanh látszólag úgy határozott, hogy a buddhistákra rakja minden tétjét — jelenti a Reuter tudósítója Saigonból. Ezekben a napokban a délvietnami belpolitika jelenleg legtömörebbnek látszó politikai ereje: a buddhizmus. térni tanár, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Friss István, a Központi Bizottság tagja, akadémikus, a Közgazdaságtudományi Intézőt igazgatója, Garai Gábor költő, Gosztonyi János, a Központi Bizottság póttagja, a Központi Bizottság tudományos és közoktatási osztályának vezetője, Kaynal Kornél, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese, Hegedűs András, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutató csoportjának igazgatója, a Valóság főszerkesztője, Jánossy Lajos akadémikus, Karakas László, a SZOT titkára. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese, Kö- peczi Béla, a Központi Bizottság kulturális osztályának vezetője, Lukács József, a Világosság főszerkesztője, dr. Ma- róthy János, a Magyar Tudományos Akadémia Bartók archívumának tudományos munkatársa. Mód Aladár egyetemi tanár. Nagy Richard, a KISZ budapesti bizottságának első titkára, Nógrádi Sándor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, dr. Orbán László, a Központi Bizottság tagja, a Központi Bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, dr. Pál Lénárd, akadémiai levelező tag, egyetemi tanár, Pethő Tibor újságíró. Plesnivy Károly, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára, Rapai Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Baranva megyei Pártbizottság első titkára, Siklós János, a Csőng- rád megyei Pártbizottság titkára, Szabó József, a Pártfő- iskola igazgatóhelyettese. Szigeti 'József, a Magyar Tudományos Akadémia filozófiai intézetének igazgatója, Wirth Ádám filozófus. A konferencia Szirmai István zárszavával ért véget. Az Olasz Komáiunisfa Pari bafározaía Az Olasz Kommunista Párt titkársága szombaton nyilvánosságra hozott határozatában a kormány lemondását követeli azzal kapcsolatban, hogy a szenátusban csütörtökön leszavazták a középbal egyik törvényerejű rendeletét. A szenátus szavazatával kapcsolatos esemény kiemeli, annak szükségességét is — folytatódik a határozat —, hogy meg kell oldani az olasz államfő betegsége következtében előállott kényes helyzetet. Magyar küldöttség utazott Pekingbe Szombaton délelőtt Komócsin Zoltánnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Népszabadság főszerkesztőjének vezetésével, magyar küldöttség utazott Pekingbe, a 1 Kínai Népköztársaság megalakulása 15. évfordulójának ünnepségeire. A delegáció tagjai: dr. Molnár Erik. a Magyar—Kínai Baráti Társaság elnöke és Halász József, hazánk pekingi nagykövete, aki a Kínai Nép- köztársaság fővárosában csatlakozik a küldöttséghez. Íiítöro seregszemle Baltonyán Szombaton úttörő találkozókat rendeztek az ország minden részében. A legjelentősebb eseményre Békés megyében. Battónyán került sor; ahol kétezer általános iskolás — köztük a délszláv és román nemzetiségű gyerekek népes csoportja — gyűlt össze egésznapos »seregszemlére. A televízió közvetíti A Magyar Televízió szép tember 28-án, hétfőn délelőtt helyszíni közvetítést ad a csehszlovák párt- és kormány küldöttség érkezéséről és fogadtatásáról. A miskolc-tapolcai termálfürdő kedden ismét megnyí Iik. Legújabb Utánpótlás válogatott mérkőzés MAGYARORSZÁG— SZOVJETUNIÓ 5:0 (4:0) Ifjúsági válogatott mérkőzés SZOVJETUNIÓ— MAGYARORSZÁG 5:1 (2:1) Lapzártakor érkezeti jelentés szerint a világkupa döntőben az INTERNATIONALE— INDEPENDIENTE 0:0 eredménnyel fejeződött be. A labdarúgőmérkőzést tehát meg kellett hosszabbítani, amely lapzárta után folytatódott, Száz éve alakult meg az I. Internacio 1864. szeptember 28-án angol és francia munkásvezetők, valamint lengyel, német és olasz politikai emigránsok, szocialisták felismerve, hogy eredményt csak akkor érhetnek el, ha a különböző országokban küzflő munkások segítséget nyújtanak egymásnak, elhatározták egy állandóan tevékenykedő összehangoló szerv felállítását. így alakult meg a Nemzetközi Munkásszövetség, az I. Internacionálé. Ily merész lépésre a felvilágosodott munkások nem egyik pillanatról a másikra határozták el magukat. Már az 1840—50-es években is történtek hasonló kísérletek. Akkor azonban ezek a nemzetközi szövetségek részint gyengébbek voltak, rövidebb ideig álltak fenn, s eszmeileg sem gyakoroltak oly . nagy befolyást, mint az I. Internationale. Az I. Internacionálé ugyanis magával ragadta a gondolkodó angol, francia, belga, svájci munkásságot, majd befolyása az 1860-as évek vége felé kiterjedt az olasz, a német, a spanyol, s lassanként az osztrák-magyar-cséh területekre is. Sőt a Balkánon és a cári Oroszországban is feltűntek azok az úttörők, amelyek ezeken, az idáig érinletlen területeken is terjesztették a szocializmus gondolatait. Az I. Internacionálé elméle- ti-poltikai programját Marx Károly alkotta meg híres alapító üzenetében, amelyben egyfelől a termelési eszközök köztulajdonba vételét, másfelől a politikai demokrácia és szabadság megvalósítása érdekében a politikai hatalom meghódítását hirdette meg. Marx az elvi tételek megfogalmazásán kívül arra törekedett, hogy minden igazi munkásszervezetet csatlakozásra bírjon. Később, az 1860-as évek derekán, részben a kirobbanó gazdasági válság hatására, 7 nagyméretű sztrájkküzdelem bontakozott ki. A harcok kö-' zepette a munkások maguk is öntudatosodtak, nagyobb érdeklődést mutattak a politikai és elvi kérdések iránt. A mozgalom fellendülését és radiká- lizálódását bizonyítja, hogy a következő 2—3 év kongresz- szusain a küldöttek nagy többsége jóváhagyta az immár erőteljesebb, szocialista igényű követeléseket: így a gyárak, a vasutak és a földek államosításának követelését is. Ennek az eszmei pezsgésnek volt már tényleges eredménye a Párizsi Kommün, a maga nagyszerű szociálpolitikai intézkedés- sorozatával. A kommün rendeletéi kiterjedtek egyes üzemek államosítására és az üzemeken belül demokratikus szerveket, jóléti bizottságokat szerveztek. Az elvi és gyakorlati eredményekkel szemben az Inter- nacionálénak nőm ritkán súlyos akadályokat is le kellett küzdenie. A munkások körött például elterjedt volt mind a politikai eszköz felhasználhatatlanságának tétele, mind a parlamentarizmus túlbecsülése. Marx maga szívósan küzdött az Internacionálé legfőbb állandó szervében, a Londonban székelő főtanácsban, a kettős hibák elkövetése ellen. Az upolizmus egyfajta iskoláját sikerült az Internaeionáléból kiszorítani. 1868—69-től azonban új ellenfél jelentkezett Bakunin és követői személyében. A bakuninista „balodali” voluntarista érvelés nem akart hallani megfontolt, előre átgondolt politikáról, állami segítségről, munkásvédelemről, ők egy-kettőre általános forradalmat szerettek volna elindítani. Az Internacionáléban ezeket a vitákat ugyan megoldották, de az elvi nézeteltérések mégis gyengítették a szervezetet. A tőkés kormányok fokozott terrorja, az üldözések, a vér- veszteségek és a belső viták az 1870-es évek elején mindinkább bebizonyították, hogy az Internacionálé nem tarthatja fenn magát tovább. 1876- ban, 4 évi utóvegetáció után, az Internacionálé az Egyesült Államokban feloszlott. Rövid 12 évi tevékenysége mégis 'sor- szakos jelentőségű. A munkások tíz- és százezreibe sikerült beleplántálnia a szocializmus gondolatát, az osztálvharc és a proletárinternacionalizmus eszméjét. Ezt az eszmei magvetést a reakció évei sem számolhatták fel: A szocializmus eszméje immár a proletariátus nagy tömegeinek ügyévé lett. Fél évszázaddal az alakulás után- egy országban, egy évszázad múltán pedig a világ egyharmad részében válik és vált valósággá. S ha a beérés nem is oly problémátlan, mint ahogy azt a nagy úttörők gondolták, az új eszme szinte példátlan gyorsasággal tört magának utat, s alakította át az emberiség életét. Pintér István; Színes képeslap Latin-Amerikáfaól ív. Hátsó lift a tengerre Hogy nemcsak hátsó lépcső, hanem hátsó lift is létezik a világon, ezt akkor tudtam meg, amikor Copacabanán lakó ismerősöm indítványozta, hogy fürödjünk egyet. Copacabana Rio de Janeiro egyik városnegyede, amely a tengerpart mentén húzódik. Itt az ember fürdőruhára vetkőzik a lakásban, lemegy a liften (csak liften lehet közlekedni, lévén a házak 14—20 emeletesek), átmegy egy úton, s máris fürödhet a tengerben vagy hempereghet a tengerparti fövényen. Fürdőruhára vetkőzve indultam a lift felé, de .házigazdám megállított: — Ne arra, hanem a konyhán keresztül! Fürdőruhában csak a hátsó liftet használhatod. Ez a szabály. — Hátsó lift? — csodálkoztam. — A cselédek és a négerek számára. És ahogy az előbb mondtam, mindenki azon jár, aki fürdőruhában van. Ha milliomos az illető és övé a ház, akkor is. Mit szólsz hozzá, milyen demokratikus. Brazíliában nincs megkülönböztetés. Itt az a fontos, hogy ki kicsoda, s nem az, hogy „hová” született. — De hiszen te magad mondtad, hogy a négerek csak a hátsó liftet használhatják... Lift-használati társadalmi szabály — Dehogy. Rosszul értetted. Használhatják a fő liftet is, de a hátsó liftet használják. A cselédek és a hordárok csak a azon jár. Ha főbérlő, vagy a hátsó liften közlekedhetnek, föbérlő vendége, akkor a fő No már most, ha a néger liften... csak hordár, vagy cseléd, Két' hét alatt még sok fő Amit nem irigyelnek a négerektől A nehéz bálák rakodásánál, szállításánál elsősorban négereket alkalmaznak Rio de Janciróban is... liften közlekedtem felöltözve és sok mellék liften fürdőruhában. A fő liften egyetlen négerrel sem találkoztam, a mellék liften azonban annál többel. Mindez kiegészítette -a brazíliai faji egyenlőségről szerzett ismeretemet. Brazíliában valóban nincs fajüldözés, legalábbis abban az értelemben, ahogyan Észak- Amerikában dívik. A négerek Brazília lakosságának mintegy 10 százalékát teszik. Rengeteg az indián és a félvér; azt mondják, talán nincs is brazil, akinek valamennyi indián vér ne csörgedezne ereiben. Az őskutatás ilymódon teljesen céltalan lenne. Brazíliában mindenki egyenlői s minden ember, a bőrB színétől teljesen függetlenül olyan társadalmi megbecsülésben részesül, —amekkora vagyona van. Rio de Janeiro egyik éjszakai mulatójában körülnézve egyetlen színes vendéget sem láttam. — Nincsenek néger vendégei? — kérdezem a magyar származású tulajdonost. — Nincsenek — válaszolja, körül sem nézve a helyiségben. — Ez drága lenne a négereknek. — Ha most bejönne egy néger vendég, kiszolgálná? — Nem jön be — hangzik ismét a válasz. — Ha bejönne, éppúgy bánnék vele, mint bármelyik vendéggel. Persze rá is vonatkozna, ami -a többiekre, legyen tisztességesen felöltözve és viselkedjék rendesen. Ez természetes ... „Túlságosan drága a négereknek“... — Miért nincsenek hát mégsem néger vendégei? — Mondtam már, ez a hely túlságosan drága a négereknek. 'Még soha nem volt néger vendégem és nem is lesz. — Azt akarja mondani, hogy Rio de Janeiro több, mint hárommillió lakosából egyetlen egy néger sem akad, aki megengedhetné magának, hogy itt töltsön egy estét? — Igen, ez a helyzet — mondja ő. Tény, hogy két hét alatt Brazíliában a nemzetközi szállodákban és éttermekben rengeteg néger liftesfiút és takarító asszonyt láttam, de néger vendéget egyet sem. (Természetesen a brazíliai négerekre gondolok, nem az Afrikából és az Egyesült Államokból érkezett feketékre.) Utaztam a nem is olyan túlságosan drága autóbusz gyorsjáraton. A hatalmas buszban a sofőr néger, az utasok között egy sem. Santosban, a praián, a tengerparti strandon sem láttam egyetlen négert sem. Kísérőm azt a felvilágosítást adja, hogy ők néhány kilométerrel odébb, ,egy másik prai- rán fürdenek. — De hát miért? — kérdezem. Hasonló a válasz, mint a hátsó liftben lezajlott beszélgetésnél: — Ide a jobb módúak járnak. A szegényebbek azon a másik strandon szoktak fürdeni ... A brazíliai egyenlőség abból áll, hogy a rosszul öltözött fehérnek szintén a hátsó liften kell közlekednie, a jól öltözött néger pedig a fő liftet is használhatja. Egyenlőség — brazil módra Egyfajta, az észak-amerikaitól különböző, de mégis vele rokon faji megkülönböztetés ez. Pedig a brazilok büszkék rá, hogy náluk mindenki egyenlő. — Huszonöt évvel ezelőtt egy riói német optikuscég, amelynek vezetője szimpátiával viseltetett a nácik fajelmélete iránt — mesélték — hirdetésben „csakis árja” kifutófiúkat keresett. Másnap reggel ezer egyetemi hallgató gyűlt össze az üzlet előtt. Be- küldtek egy tizenkés éves néger fiúcskát, hogy jelentkezzék az állásra. A kisfiút kidobták. A diákok erre nekiláttak és pozdorjává zúzták az üzletet __ A brazíliai fehér elitéli a fajgyűlöletet. A gazdag fehér csupán a szegénységet és a szegényeket veti meg. „A sors kifürkészhetetlen akaratából” azonban a négerek szegények. A volt néger rabszolgák utódai nincstelenek és analfabéták. Legtöbbjüknek soha nem volt módjuk rá, hogy átlépjék az iskola küszöbét. A kávéültetvényeken napi 8—10 forintnak megfelelő bérért robotolnak és ha a városokba jutnak, cselédek, utcaseprők, rakodómunkások lesznek. Nem lenne demokratikus dolog, ha a négereket azért ítélnék a hátsó liftre, mert a bőrük színe fekete. Az ítélet indoklása: a néger primitív, a néger szegény, a néger csak a legalacsonyabb rendű munkák végzésére képes. Hogy a négert a körülmények fosztják meg az iskolázási lehetőségektől és ítélik a legalacsonyabb rendű munkára? Istenem, sok millió fehérnek is ugyanaz a sorsa Brazíliában. S ők is a hátsó liften közlekednek ... (Folytatjuk.)
