Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-18 / 219. szám

4

ESZAKMAGYAKORSZAO.

Tfezaszedérkényi ürömcseppek

lágos, könnyen áttekinthető, 6zökőkúttal, pálmával szinte fényűző módon berendezett, nagyméretű lakberendezési bolt. Sok szép, korszerű, világos bútor, szőnyeg és egyéb lakberendezési tárgy kínálja itt magát és biztosítja, hogy a tiszaszederkényi új lakástulajdonosok korszerű bútorokkal, modern szőnyegekkel rendezzék be otthonaikat. Ebben a városban minden új. Újak a lakások, fiatalok az emberek. Modern módon élnek, minden korszerű. Itt az elavultnak, a; máshol már bóvlinak nem. lehet helye és keletje. Legalábbis nem szabad, hogy legyen. S hogy ne legyen rá igény sem, a kereskedelem is sokat tehet. Elsősorban azzal, ha mindig korszerű, modern árut kínál, irám/itja az ízlést, és nem enged az esetlegesen jelentkező helvtelen kívánalmaknak. A boltot, amelvre ez a feladat vár, egyébként éo- pen ma. szentemben 18-án nyitja meg a vásárlók előtt a Borsodi Tnpreikk Kiskereskedelmi Vállalat.

M eghökkenve állúnk meg ' * a boltsor közepén. Megdöbbentő ebben a szomszédságban.1 Igaz, nem nagy méretű üzlethelyiség, de így is meglepő. Ajtaja felett üvegtáblára mázolt betűk hirdetik hogy itt dolgozik Vetésy Ernő üveges és képkeretező mester. Az üzlethelyiség falán virágmintásra csiszolt tükörlapok és a legszörnyűbb giccsek iskolapéldái. A havas tájak, a bőgő szarvasok, az ízléstelenre színezett fényképek széles blondel-ker etekbe ágyazottan ordítva figyelmeztetnek: íme, az új városba, a korszerű, kulturált körülmények közé is beereszti gyökerét a giccs. A polcokon hasonló „műremekek”, az ajtónál (hogtj az utcáról is jól láthassák) fedetlen keblű cigánylány-mázol- mány életnagyságban és dús aranyozású blondel-rámában hirdetik, hogy mit csinál Vetésy mester Tiszaszederkény- ben. Kell képkeretező és üvegező mester Tiszaszederkény- be? Kell. Ha nincs állami, vagy szövetkezeti szerv, akkor magánkisiparosra van szükség. De nem lehet szükség giccsek tárlatszerű terjesztésére, és vét az új város kulturális fel- emelkedése ellen (közömbös, hogy közigazgatásilag még nem város, hanem község), aki szótlanul tűri, vagy támogatja, hogy azigen drága pénzen épült, korszerű boltsor közepén giccstenyészetet rendezzenek be. Még akkor is, ha a kifogásolt keret-töltelékeket jóindulatú, de a képzőművészetben járatlan, és lelkiisme- I rétién kép-vigécek által becsapott tiszaszederkényi lakosok viszik oda rámázásra.

Tiszaszederkény új. kulturált, szocialista életünk egyik fiatal és féltve nevelt gyermeke. Aggódó figyelemmel kísérjük növekedését. Örömmel látjuk fejlődésének jeleit. Repeső örömmel fogadjuk a kulturáltság növekedését, terjedését. Bosszankodunk az apróbb hibákon és tiltakozunk, ha a mind kulturáltabban megművelt tiszaszederkényi talajba a kulturálatlanság, a giccs xnanva is belehull.

E zt látja, erre gondol a város látogatója, aki együttérző érdeklődéssel figyelve a város növekedését, büszkén tekint végig az új üzletsoron, és háboroa, ha az öröm noharába ürömcsöppek is hullanak.

Benedek Miklós

Mei&eziiít a szarvasilés

a zempléni hegyekben

Hazánk legészakibb erdősé-3- gében, a zempléni hegyekben"' is megkezdődött a szarvasfoő- gés. A Hegyközben, valamint a boldcgkőyáraljai rezervá-: tumban egész éjszaka szólnak az „erdei orgonák” és sok helyen a szarvasbikák már 4—5 J tehénnel járják „násztáncu-jj- kát”. Az erdészet dolgozói ed-J dig több olyan szarvasbikát fi-Jf gyeitek meg, amelynek koro-J nája legalább 16—18 agancsos.J és súlya sem lehet kevesebb^ tíz kilogrammnál. A szarvas->í- bőgés idején két kapitális vadí és két selejtes bika kerül te-* rítékre. Kilövésükre két nyu- j gatnémet vadász csütörtökön «- érkezett meg a gazdaság terű-*

Az ipar a mezőgazdaságért

letére.

Szelektálás után kihaló szőlőfcsitcs

Tokaj-Hegyalja jellegzetes szőlőfajtája a furmint és a hárslevelű. Kiváló minőségű bort adnak, de nagy hibájuk, hogy rosszul termékenyülnek. és emiatt a fürtök súlya gyakran a 40 dekát is alig éri el. A két szőlőfajtán belül azonban nagyon értékes és jól termékenyülő egyedek is találhatók. amelyek minden évben egyenletes, nagy termést és kiváló minőséget biztosítanak. Ezért a tarcali Szőlészeti Kutatóintézet elsődleges feladatának tartja, hogy ezeket a fajtákat összegyűjtse és a leggyorsabban tovább szaporítsa. Az intézet tudományos munkatársai csaknem másfél évtizede kezdték meg

a szőlők egyedi szelektálását. J Azóta kísérleti parcellájukon * húsz nagy termőképességű J furmint, valamint hót hárs-jf levelű fajtát figyeltek meg ‘ és szaporítanál? évről évre,

A nagy gondosságot és körültekintést igénylő munkával sikerült kiváló egyedeket nyerni. Ilyen a T 92-es és az SZ 8/72—75 számú furmint, valamint a H 114-es hárslevelű törzs. Ezek a tőkék 14 évi átlagban 1,7. 2,4, illetve:

2,27 kilogrammos termést hoztak, a bogyók cukortartalma mindig meghaladta a 20 fokot. Ezért a kutatóintézetben elsősorban ezeket a fajtá-í kát szaporítják tovább. í

Az örök rangadó

AZ IDEI mezőgazdasági kiállítás ezernyi látnivalóján kívül sok érdekességgel szolgál a kohó- és gépipar is, amely ismét felvonultatta a legkorszerűbb mezőgazdasági gépeket, felszereléseket. Ugyancsak it.t, a nemzetközi műszerkiállításon láthattuk a legújabb magyar gyártmányú műszei-eket, amelyeket fejlődő és mindinkább tudományos alapra helyezkedő mezőgazdaságunk használ.

A méretek önmagukban is mutatják, milyen utat tett meg a legutóbbi kiállítás óta kohó- és gépiparunk, menynyi új terv és elképzelés valósult meg, s mindez mezőgazdaságunk megsegítésének szolgálatában. A kohó- és gépipar ugyanis 3575 négyzetméter fedett és 10 ezer négyzetméter szabad területen, 14 csoportban állította ki a mezőgazdaságban használatos gépeket és berendezéseket. Ez a seregszemle azt is mutatja, hogy a magyar mezőgazdásági gépek minden tekintetben felveszik a versenyt a külföldi, hasonló célokra szerkesztett gépekkel, sőt, sok tekintetben túl is szárnyalják azokat.

ÉRDEMES, ha kissé nagyvonalakban is. újra végig tekinteni a kiállításon, amely a hagyományos gépi eszközökön kívül a legmodernebbeket is bemutatja. De számunkra ezek között is legértékesebbek talán a lejtős területek művelésére, a mező- gazdasági utak építésére, karbantartására, és a talaj- védelemre szolgáló gépek. Szeretnék mielőbb a borsodi lejtős területeken munka * közben látni az FVE—3, há- t romvasú, váltva forgató ti- ekét, a TE—II. tereprende*

í

zőt és a CE csatomanyi^ ekét, amellyel az ipar először jelentkezett a kiállító' son:

De valamennyi kiállítót1 gép és műszer azt bizonyt' tóttá, hogy a magyar ipp-r’ ezen belül is a kohó- és gép' ipar nagyon sokat fejlődött az utóbbi években. Jól érzékeltette a kiállítás azt a szándékot, hogy az új kísérleteket, találmányokat' mindin' kább mezőgazdaságunk szol' gálatába állítják. A kukori' calermesztést és betakart' tást segíti például az egyetemes KFB kukoricabetaka' rító- és fosztógép. amellyel jelentős munkaerő megtakarítás érhető el. Ez annál lé nyegesebb. mivel az őszi be takarítás idején amúgy is sok munkaerőre van szükség. s most, a hatalmas tá> Iákon, a gépek segítségével néhány traktoros elvégezheti ugyanazt a munkát. Láthattuk ezenkívül a lucernát

és a szálastakarmányokat

betakarító gépeket, a zöldség- és szőlőtermesztés eszközeit, a mezőgazdaság valamennyi ágában használható új konstrukciókat.

AKI A NAGYSIKERÉ

gépbemutatót megtekintette! azzal az érzéssel távozhatott* hogy már nincs messze aZ idő, amikor a' mezőgazdaságban is teljes mértékben megszüntethetjük a nehéz paraszti munkát, ezzel együtt magasabb termés- eredményeket érhetünk el Ezért is mondták olyan sokszor a termelőszövetkezeti

parasztok a gépek között nézelődve:

— Bár már holnap kaphatnánk belőlük!

(Onodvárl)

********************************************

JORGÉ SEMPRUN:

A nagy utazás

Döbbenetes erejű írás Semp- run kitűnő könyve, A nagy utazás. Lélekbemarkoló minden sora.

A francia ellenállási mozgalomban részvevő spanyolt sok

— Én csak hálós lehetek, hogy beutaltak — kezdi kérdés nélkül egy zömök fiatalember. — Már reszketett a kezem, és mindig zavaros volt a szemem. Most már akár céllövőnek is elmehetnék — és bizonyításul előre

• nyújtotta két karját.

— Hát én? Már az utcára is szégyelltem kimenni, ha józan voltam, mert éreztem, hogy a rendes emberek inkább átmennek az utca túlsó oldalára, csak velem ne találkozzanak. Ezért inkább

már reggel elkezdtem ... Megittam két- három féldecit, mindjárt másként láttam a világot délig. Délben újabb három fél, este meg amíg a lábamon álltam.

— És dolgozni?

— Úgy mentem, ahogy voltam. A kapus előtt kihúztam magam, és mindig sikerült bejutnom. Hogy jó órában mondjam; soha semmi bajom nem volt az üzemben, pedig darun dolgoztam. Ha most visszagondolok arra az időszakra, a hideg szaladgál a hátamon. Soha többé nem merném megtenni. Azt csodálom, hogy nem ért valami nagy baleset, vagy nem kerültem börtönbe.

• — No. most már nehezebben úszná meg, hisz a kapuknál rendszeres időközökben ellenőrzik a munkába menőket.

— Nagyon okos dolog, csak kérdés, megbízható-e az ellenőrzés?

— Az. A Nagy—Zsigmond-féle szondába lehelnek, akiket ellenőriznek, és aki .alkoholt fogyasztott, annál elszíne- ződik az üvegben lévő vegyszer. Már egy pohár sört is kimutat.

— Az ilyeneket már be sem engedik a gyárba?

— Nem bizony.

— Helyes. Sok balesetet megelőzhetnek vele. És senki nem haragudhat meg érte — tette hozzá elgondolkozva egy idősebb ember.

— Hát magának mit szóltak otthon, hogy eljött az elvonóra? — kérdezik az egyik, ágyrakucorodott fiatalembert.

— örültek neki. El sem akarták hinni. hogy magamtól jövök. De nem is lehetett volna már sokáig csinálni úgy... Már egy pohár sörtől is daloltam, egy féldecitől pedig az úton fet- rengtem. Nem az volt a sok, amit én elittam. A cimborák ... Eh ... Tessék megmondani a feleségemnek, hogy már jól érzem magam, nem lesz velem soha semmi baj. A gyerpknek is megvehet- jük a bakancsot... És ha a műhelyben is szólnának ... De ne!... Majd ha hazamegyek, bebizonyítom magam.

És < áradt a szó. Számos fogadalom, számos Ígéret, ugyanannyi őszinte megbánás. Itt érzik csak igazán, hogy milyen szakadék szélén álltak, amikor a társadalom segítőkezet nyújtott nekik, ök elfogadták, de sokan vannak, akik még visszautasítják. Félnek. Félnek szembenézni önmagukkal, és félnek a társadalmi előítéletektől. Mert sokkal könnyebb az emberek bizalmát elveszíteni, mint visszaszerezni. De vissza lehet szerezni, csak akarni kell.

Amikor a Warsawa nekirugaszkodott az Özdra vezető útnak, az egyik beteglátogató csendesen megjegyezte:

— Tulajdonképpen ők is betegek. Drágán vásárolták betegségüket, de szerencsére gyógyíthatók. Teljesen ki- gyógyíthatók egy kis gyógyszer és egy nagy elhatározás révén.

F 1

száz társával együtt • Buch6’, waldba deportálják a Fraud országot megszálló nácik. N" nap és öt éjszaka drámai r ténetét örökíti meg a reg«11 vagy inkább lélektani napi®:, realistákra emlékeztető ÖjJ ^nyes szerkesztéssel és stilj' obiztonsággal. A főhős szomszédjával, egy semuri fiú1' O beszélget a csigalassúság xvánszorgó deportáló vonat Egonjában a mellettük halb,, £ tájról, s közben visszaérni*

>'szik életének apró történetid1] Aztán hirtelen előugrik,

^már a táborban eltöltött id._ két esztendő ese^

V«

Jnyatos

ínyeivel is megismertet.

'i* M

£ Dokumentál minden moí1 “J

§ta: a sok szörnyű emléke^

♦ mozzanat közül a szovjet

% íelakasztását, a tábor udva1/

♦ visszamaradó, négy méter ^ % gas, mezítelen hulla-hekat0'

♦ bát. a krematórium borzai11’! J fényeit, a szerencsétlen lengi

♦ zsidó gyermekek halálba ^. % szólását. Megragadó a két?1!

♦ oldalas remekműben, hogy ' £ író sohasem nyúl különRtó

♦ módszerekhez: hangja minima legizzóbb. vérforraló jele1’!

♦ tek leírásakor is hűvösen ^ ^ gyilagos. Azzal nyűgözi le r

♦ vasóját, amit leír! Igazi P, % zai mestermű, párját ritkítja ^ maga nemében.

ä Jorge Semprun könyve e$t\ hangú szavazással nyerte Franciaország tizenöt legne'!] sebb kiadójának idei nagy* vját. a Fermenter Prix-et!

% világ tizenöt nyelvére f°^ tották le ezt, az olvasót lell<í mélyéig felkavaró könyvet.

— A KENÉZLÖI Dózsa **! Jöt hold mogyorót, 200 [ törpe almát és tíz hold fekfl ► ribizkét telepít az idén.

C okáig készült a tiszasze- ** derkényi boltsor, de elkészült. Fővárosi igényeket is kielégítő elrendezettségével, sok nagyszerű megoldásával, általában vonzó külsejével nemcsak egyik hasznos létesítményévé vált az új városnak, hanem látványosság is. A korszerű, modem üzemekben dolgozó tiszaszederkényiek korszerű, napjaink igényeinek megfelelő kereskedelmi egységeket kaptak, kulturált körülmények között vásárolhatják meg szükségleti cikkeiket ezekben a boltokban.

A boltsor legtöbb üzlethelyisége már gazdára talált. Érdemes nézelődni.

Öröm tölt el, amikor a boltsor elején elsőként a könyvesboltot látjuk, de üröm csöppen az örömbe, amikor azt tapasztaljuk, hogy a tudás forrásának szánt boltocska a legkisebb méretű állami, vagy szövetkezeti üzlethelyiség az egész környéken. Még raktár- helyisége sincsen, s így színes, modem bútorvászonnal elkerített sarka szolgál raktárul, egyben el is vesz jókora darabot az amúgy is picike boltból. Öröm, hogy a bolt kirakatai igen széleskörű szép- irodalmi választékot kínálnak, de ezt ismét lerontja, hogy a döntő többségében vegyipari dolgozókból összetevődő vásárlók részére a kirakat mindössze egy vegyipari jellegű szakkönyvet kínál.

Hatalmas méretű a vas, edény és háztartási cikkek, valamint a szomszédságában lévő műszaki áruk boltja. A hatalmas, nyitott kirakatokon át az egész üzlethelyiséget ragyogóan át lehet tekinteni. Nagy árukészlet, jó választék, ízléses elrendezés jellemzi ezt a két boltot. De mit ér a2 ízléses kiképzésű és elrendezésű boltok nyújtotta szép .élmény, ha a vasbolt mellett lévő kirakatban, ami valójában a bolt raktárába enged „betekintést”, szinte kontrasztként, az ellenkezőjét kapjuk, mint a boltban: piszkos gyermek-kádak, rendetlenül ledobált egyéb áruk szegik kedvünket.

A fővárosban is megállná helyét a csodás szépségű cseme'gebolt. önkiszolgáló rendszerű, gondosan feltöltve áruval. Szinte az egész bolt inycsiklandóan kínálja magát. Az egyik pénztárnál ötletes újítás: táblán közlik a talált tárgyakat, amelyeket a feledékeny vevők vásárlás kÖ2l- ben a boltban hagytak. Ez tetszik. Annál kevésbé nyerheti meg tetszésünket, hogy a szomszédos kirakat-táblákon le van húzva a műanyag redőny, mert mögötte nem kirakat, hanem raktárhelyiség húzódik, de a nézelődő akaratlanul is belát a nem neki ( szánt „látványosságra”. Azt* is el kell itt mondani, hogy| valamennyi boltnak építettek$ hátsó ajtót az áru behordása, | á bolt feltöltése céljaira,^ :’e a raktárhelyiség, ki tudná ♦ megmondani, miért, valahogy az utcai frontra került, s így # az elegáns, kulturált kirakat-£ sort kevésbé elegáns raktári ♦ foltok szakítják meg. Nemj okozna különösebb feladatot ♦ és beruházást, ha a raktárig helyiségek kirakatait is ízlé- ♦ sesen berendeznék, és a kira-J kát möpöíti válaszfallal, kár-? pittal, egyéb anyaggal takar-1 nák el a raktárt az utca kö-J zönsége elől. Hasonló módon ♦ lehetne esztétikusabbá, a kör-^ nyezethez jobban illővé tennie a Patyolat kirakatát is. ?

Igen tetszetős a szellős, vi- ♦

♦

Ahány ház, | annyi olvas© #

Hejőkeresztúr község dolgo-J zói szeretik a könyvet. A két-# százötven házat számláló kis^ falu több mint ezer kötetes# népkönyvtárának 260 rendsze-^ rés, beiratkozott olvasója van.# Vagyis valósággá lett az a más- ^ hol is kívánatos helyzet, hogy# ahány ház, annyi olvasó. A^ propagandát hasznosan segí-# tik a helyi általános iskola út-J törői. alak vállalkoztak a# könyvek eladására, terjesztésé-£ te. Időnként házról házra jár-ó Va keresik fel a falubelieket. £ Legutóbbi útjuk is sikerrel# (árt. Mintegy száz kötetet ad-J lak el csaknem másfél ezer# rint értékben- X

A beteglátogató csoport tagjai fáradtak voltak, de a nap eseményei egyiküket sem hagyták nyugodtan gondolkozni. Hol az egyik, hol a másik beteg jelent meg képzeletükben. Ki tudja, hányadszor gondolták már végig, hogy ki, mire kérte őket.

Ezen a napon ugyanis a szanatóriumokban fekvő betegeket látogatták végig. Beszéltek olyanokkal, akik már évek óta nem hagyhatják el a szanatóriumot, mégis sugárzik belőlük az élniakarás, hisznek a gyógyulásukban, de beszélgettek olyannal is, aki alig egy hete van kórházban, mégis tele lemondással, elkeseredéssel.

Elgondolkozva szemlélték a mellettük elsuhanó tájakat.

A gépkocsivezető, reggel megkérdezte, mi a napi program, és most annak értelmében Eger felé fordult.

— Bemegyünk? — kérdezte a csoport egyik tagja, ezzel is kifejezve, hogy nem örül a hosszúra nyúló napnak.

— Nézzük meg őket is — mondotta más valaki.

— Megérdemlik?

— Most már meg.

— Gyerünk — törődött bele a kételkedő.

Az autó moraja egvkedvűen duruzsolt. csak akkor horkantott, ha egy- eev hazafelé tartó csorda után hirtelen több gázt kapott.

A folyosó hosszú lócáján pizsamás férfiak ültek.

— Megjöttek őzdról a beteglátogatók! — kiáltotta valaki. Hárman is siettek a szakszervezet küldte aktívák elé.— Csakhogy eljöttek! Már azt hittük, hogy hozzánk el sem jutnak. Jöjjenek be a szobába.

— Fietünk. Mi újság?

— Ne fessenek már így elsietni. Beszélgessünk egy kicsit.

A nagy kórteremben nem volt nehéz ülőhelvet találni. - - ■