Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

(I A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYE? BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX évfolyam, 182. szám ÁRA: 50 fillér Szerda, 1964. augusztus 5. r----------------------------------------^ Csak eser forint? Bodrogközi tennivalók Az tijhelyi járás feíiiőlSoklalási terve v. __:_________________________) E gy esztendő távlatából tZ gy esztendeje. hogy Moszkvában ünnepélyes külsőségeit közepette aláírták a részleges atomcsend egyez­ményt. Az aláíró nyugati po­litikusok közül Dean Rusk ma is külügyminisztere az Egye. sült Államoknak, Home azóta Anglia miniszterelnöke lett, és az egyezmény túlélte az elmúlt egy esztendő minden politikai viharát. Pedig abből volt részünk jócskán. Ha most örömmel konstatál­juk, hogy a megegyezés még Kennedy meggyilkolása ellené­re is időtállónak bizonyult, ak­kor azt is meg kell állapíta­nunk, hogy tovább azonban még csak nagyon kis mérték­ben jutottunk. Anélkül, hogy lebecsülnénk az azóta megkö­tött egyéb kelet-nyugati egyez­ményeket, most aggódva pil­lantunk az Egyesült Államok felé, mert a köztársasági párt elnökjelölő gyűlésén Lincoln Ábrahám egykori pártja éppen azt a Goldwatert jelölte, aki a szélsőjobboldal lekes ováció­ja mellett tagadta meg éppen a Polgárjogokról elfogadott tör­vényt, bírálva mindazt, amiért Lincoln életét adta. És ugyan­csak ő igyekszik kétségbevon­ni mindannak értékét, amit az elmúlt év enyhülési politikája éppétn az atomcsond-egyez­mény megkötése óta eredmé­nyezett. Butler angol külügyminisz­ter moszkvai látogatása, amely- lyel a választósok előtt ellen­súlyozni akarta a munkáspárt vezérének nemrég tett útját, ismét biztató jelenség, ám ugyanekkor Anglia számos kérdésben nagyon közel áll a hivatalos amerikai politiká­hoz. Ahhoz, amely a választás előtti jobboldali nyomás mi­att nem segíti elő az egy évvel ezelőtt megkötött egyezmény szellemében való munkálko­dást. Tény persze, hogy a hi­vatalos amerikai politika egy­előre nem tagadhatta meg az egy évvel előtti biztató kezde­tet, de az is tény, hogy most már előbbre kall lépnünk, ép­pen a Goldwater nyomásának ell en sú lyozásá ra. £ s előbbre kell lépnünk azért is, mert a kínai ve­zetők „balos” jelszavakkal ta­kart kalandor akcióikká ugyancsak a goldwaterizmussá kerültek egy platformra. Mind­ez egyre követelőzőbben sür­geti, hogy egy esztendő elmúl­tával minden békeszerető erő egyesítve haladjunk tovább a békés élet, a jólét és a bizton­ság megteremtésének útján ab­ban a szellemben, amelyben egy esztendővel ezelőtt az atomcsend-egyezmény megfo­gant. Máté léan Csökkentik adrótkötéllmperfo! A miskolci December 4 Drótművekben az idén új, • korszerű berendezésekkel bő­vítették a kötélgyártó géppar­kot, hogy az országos drótkö­tél szükségletet jobban kielé­.gíthessék, illetve az impor- c tot csökkentsék, öt, részben g> s hazai, részben külföldi, nagy [teljesítményű, úgynevezett [ pászmasodrógépet szereztek [be, amelyeket az idén elké- e szült új, illetve a régebbi [üzemcsarnokban már üzembe [is helyeztek, a szükséges csé­• vélő berendezésekkel együtt. cAz új gépek munkába állítá­sával ez évben mintegy har­• madával, csaknem kétezer ' tonnával több daru-, felvonó­és más drótkötélféle kerül ki gyárból. A jelentős terme­Kinek a számláiéra? Jószándékú bírálók mos­tanában sűrűn emelik fel szavukat közéletünk min­den fórumán a pazarlás el­len. Sokan, de nem elegen. A jelek legalábbis ezt mu­tatják. Vagy pedig azt, hogy nem elég hatásos a szó •— és gyakran a tett sem, amely arra lenne hivatva, hogy elhárítsa a pazarlást. Méghozzá a legtöbbször jó­hiszemű, gyakran legális és jogilag megtámadhatatlan pazarlást. Mert ilyen is van. Nagyon téved ugyanis, aki valamifé­le szabotázs-üldözés kiin­dulópontjáról „az ellenség keze” emlegetésének régi formulájával keres megol­dást a tékozlás minden ese­tére. (Nem zárhatjuk ki persze a lehetséges okok kö­zül néhol a szándékos kár­tevést sem — de ez, minden eddigi tapasztalat szerint, elenyésző töredék.) Nálunk az ország, a népgazdaság, mindannyiunk anyagi ere­jét az esetek szinte '99 száza­lékos többségében rendes, jószándékű emberek paza­rolják. Egyszerű kérdés? A legbo­nyolultabbak közé tartozik. Kérdezzék meg azt a terve­zőt, aki egy külvárosi mozit méregdrága importanyagok­kal és csakis azokkal tervez meg — mit akar. Méltó, szép, ragyogó építményt oda, ahol korábban vacak bód-*k álltak. Igaza van? Igaza. Szándéka, a „város peremé­nek” fellendítése, művészi­leg és társadalmilag egy­aránt igaz és szép. A baj: a tűlméretezcttség, még in­kább, hogy nincs fékje en­nek a sokat-markolni vá­gyásnak. Igaz, hogy sok vá­rosunk szorul szépítésre? Kétségtelenül, mint ahogyan az is, hogy vendéglátóipa­runknak, szállodahálőza- tunknak hatalmas beruházá­sokra, boltjainknak moder­nebb berendezésekre van szükségük. Mégis, az embert bosszantja, amikor harmad­szor látja átalakítani ugyan­azt az iizlethe 1 v:ké’ret, min­dig a modernizálásra, min­dig a közérdekre, mindig a kor igényeire hivatkozással. Ennek a pazarlás! jelen­ségnek indító okai közt van az a beteges torzulás, ame­lyet a keretek elköltésének sürgőssége vált ki a gazda­sági vezetőkben. („Jövőre nem lehet átvinni, költsiik el, építsünk belőle most, el­végre a mi keretünk.”) És itt kerül ellentmondásba a birtokos jelző — önmagá­val. „A miénk” — a „ma­gunkét költjük” — jó gon­dolat. De mennyivel jobb ez: a magunkéval takarékosko­dunk! Pedig igaz. Valóban vala­mennyiünkét költik. Akkor is, amikor az vij lakónegye­dek sihederei és a még fü­lön nem csípett huligánjai ezreket érő villanyégőket és burákat zúznak össze. Ak­kor is, amikor — ezek kis tételek, de sok kicsi sokra megy — egy-egy város la­kói hnnvng eleganciával gá­zolnak bele drága költségen parkosított szén terek virá­gaiba. pázsit fába. S gyak­ran mindennek az oka „csu­pán” a tudatlanság, az ité- Ictképesség hiánya, az önfe­gyelem hiánya és sok-sok más hiány, a tudásban és a tudatban... És a nagyvonalú pazar­lók? Náluk mi a diagnózis? El akarnak költeni egy összeget, s nem gondolják meg: a szélesebb közösség hasznát vehetné-e. Hát ez mi? Ha nagyon őszintén akarnánk felelni, csak azt mondhatjuk: ezekben az esetekben a vállalati, üze­mi, városi érdek (vagy a feltűnés és a siker egyéni érdeke) teszi közömbössé a közérdeket. Egy kisebb kö­zösségé a nagyobbét. De költeni mindenképp valamennyiünkét költik. Más elöl veszik el, mert a társadalomnak csak egy kasszája van, végül is min­den számla itt kerül bevál­tásra... És máshonnan hi­ányzik. Egy új iskolaterem felépítésénél. Egy orvosla­kásnál. Egy munkásöltöző- nél. Nehéz mindig erre gon­dolni? Hát ez igaz. Az em­ber végül is mindig egy szőkébb kört lát először. De távolabbra látni: talán mégis különb dolog. lésnövekedés sok millió devi­zaforint kiadástól mentesíti a népgazdaságot, tekintve, hogy egy tonna drótkötél ára több mint tizenötezer forint. Könnyügepkezeíői tanfolymot szerveznek az építkezéseken dolgozó honvédek részére Á Borsod megyek Építőipari lyam elvégzése után a katoná- Vállalat létszámhiányos mun- kát három nagyobb létesít- kahelyein a termelés meg- é építésével bízzák meg gyorsítását július 1-től 300 " y DlzzaK meg' honvéd is segíti. Ezek a kato- ^SY előreláthatólag szeptem- nák a diósgyőri Kilián-lakó- bér közepétől már csak hon­telepen, a miskolci Nehéz- védek dolgoznak a Palóczy ipari Műszaki Egyetemen és utcai iskolakömbinát 400 fé- a belvárosban dolgoznak. A rőhelyes kollégiumépületén, miskolci építkezéseken hét- 12 tantermes gimnáziumán, reSgcf tOabh 150 honvéd konyháján és éttermén. Kalo- allt munkába. Foglalkoztató- n/,k kezdik meg a diósgyőri sukra es szakmai tudásuk tel- 1200 férőhelyes munkásszálló lesztesére a műszaki vezetők alapozását, valamint a Se- részletes tervet dolgoztak ki. lyemréten készülő 72 lakás Eszerint már a közeli napok- építését is. Ezeken a helyeken jan könnyűgépkezelői tanfo- a honvédeket kiváló szakem­_ , , , berekre bízzák, akik az irá­l yamot szerveznek, amelyen nvitáson kívül gazdag S7ak­36 honvéd ismerkedik meg a mai tapasztalataikat is átad- szakma fogásaivaL A tanfo- ják. A „mi" génünk gépünk A dözeres ebédszünetet tart az ózdi Béke-telepen. A gyermekek ezalatt „társadalmi” munká­ban tisztogatják az íí „gépüket”, ami új otthonuk környékén rendezi a terepet, simitja a „ház­közi” foeipálya helyét. (Foto: Sz. Gy.) Diósgyőri koliászfiaíalok a KISZ kongresszusi versenyben A Lenin Kohászati Művek lentőségű durvahengermű re- fiataljai, szokásukhoz híven, konstrukciója fölött, s ugyan­az év elején sok értékes fel- csak szervezett és hathatós ajánlást tettek. Védnökséget támogatásukról biztosították vállaltak például a nagy je- a nagyolvasztómé Il-es kohó­jának átépítését is. Az ifjúsági szervezet ez év végén sorra kerülő XI. kong­resszusának hí txhe a gyár kiszistói felülvizsgálták ere­deti vállalásukat, s számláju­kat még több ígérettel terhel­ték meg. Mind többen kap­csolódtak a nemes vetélkedés­be.^ így ma már a kongresszu­si versenyben a gyár fiatal­jainak háromnegyed része, kereken háromezer ifjúmun­kás, műszaki és adminisztra­tív dolgozó vesz részt, Köz­tük száz ifjúsági brigád, amely a szocialista cím el­éréséhez megkívánt feltételek teljesítését tűzte ki célul ma­ga elé. S amint az eddigi ered - mények mutatják, a fiatalok megbízható, hitelképes adó­soknak bizonyultak. A durva- hengermű rekonstrukcióján közvetlen uL, vagy közvetve mintegy huszonnyolc ezer órára becsülhető munkát vé­geztek, Tevékenységükkel ér­tékesen hozzájárultak, hogy a népgazdasági szempontból is nagy fontosságú beruházás a határidőnél jóval előbb befe­jezéshez közeledik. Abban is számottevő részűk van. hogy a Il-es kohót határidő előtt sikerült átépíteni. A fiatalok megtoldott vál­lalásából telik egyebek között arra is, hogy közreműködé­sükkel csökkenjen az acélmű­ben a betétanyag felhasználás, a selejtes gyártmány, gyorsul­jon. ütemesebb legyen a ki­szállításra váró áruk továbbí­tása. a munkát könnyítő, a gazdaságos termelést segítő műszaki fejlesztési terv«* tel­jesítése. Partizán emlékmű avató ünnepséget tartanak vasárnap a hangonyitó partján A Szőnyi partizáncsoport — mint ismeretes — 1944 augusz­tus 8-án éjszaka ereszkedett le ejtőernyőn az Ózd környéki hegyekbe, hogy felvilágosító szóval, fegyveres akciókkal vegyen részt a nép felszaba­dításáért, függetlenségéért fo­lyó küzdelemben. Az MSZMP Ózd járási Bizottsága és az MHS Borsod megyei elnöksé­ge, az ózdi és az Ózd környéki üzemek közreműködésével, a csoport érkezésének 20. évfor­dulója alkalmából augusztus 9-ón, vasárnap, nagy emlékün­nepséget rendez Hangonyban T és a hangonyi tó pgrtján. I Az ünnepség, amelyre egy- kétezer ember érkezését vár­ják, délelőtt 10 órakor kez­dődik. A párt, az állami- és a tömegszervezetek képviselői megkoszorúzzák a hangonyi temetőben nyugvó két (egy magyar és egy szovjet) parti­zán sírját. 11 órakor partizán emlékművet lepleznek le, amelyet az egyik fegyveres harc színhelyének közelében, a hangonyi tó partján emel­tek a haladó hagyomány ápo­lása, a kegyelet és a tisztelet kifejezéseképpen. Az emlék- mű-avatón Pethes András elvtárs, az Ózd városi és üze­mi pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Nógrádi Sándor elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Központi Ellenőrző Bizottsá­gának elnöke méltatja a sza­badságmozgalom vértanúinak hősi tetteit. Utána koszorúzás következik. Az egésznapos ünnepség bővelkedik eseményekben. A fegyveres testületek és az MHS erre az alkalomra moto­ros, kerékpáros és gyalogos emlékturát szervez. Rendez­nek műrepülő bemutatót, ej­tőernyős járőrversenyt, ame­lyen három megye ejtőernyő­sei vesznek részt. Az MHS rádióskörének tagjai „róka­vadászatot” tartanak. A dél­után folyamán kultúr- és sportműsor zajlik le. Az ese- ménydús napot este emléktűz és tűzijáték fejezi be. Felhívás a borsodi bányássokhos Mar hagyománnyá vált, hogy dolgozóink a bányászna­pot termelési sikerek elérésé­vel teszik emlékezetessé. Ha­gyomány, hogy a bányászna­pot megelőző hónapban, augusztusban egymás után születnek a kiemelkedő ered­mények a borsodi szénmeden- ccbcn is. Most, a bányásznap köze­ledtével felhívással fordulunk minden borsodi bányászhoz, valamennyi szocialista és if­júsági brigádhoz, műszaki és ügyviteli dolgozóhoz, hogy célratörő, következetes cs jól KUN LAJOS TB-titkár szervezett munkával töreked­jenek a széntermclési tervek túlteljesítésére, a termelékeny­ség emelésére, a szén minősé­gének javítására, takarékos­sággal az önköltség csökkenté­sére, a balesetmentes terme­lésre. A bányásznap tiszteletére szervezett versennyel a borso­di bányák minden dolgozója segítse éves vállalásaink tel­jesítését és a bányásznap em­lékezetes megünneplését. Munkájukhoz jó szerencsét kívánunk! A Borsodi Szénbányászati Tröszt vezetősége nevében: VÄCZ1 LÁSZLÓ PB első titkár JÁNOS gató

Next

/
Thumbnails
Contents