Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

Vasárnap, 1964. augusztus 23. R8ZAKMAGYARORSZAG MéSyelili lokálpatrióta szellemet! A levél dalmi- és tömegszervezeteket, elsősorban az ifjúságot. Azon­ban bátorkodom megjegyezni, hogy ne feledkezzünk meg ar­ról a sok száz nyugdíjasról sem, akiknek módjuk van közreműködni abban, hogy városunk tisztább legyen.” javaslatai ész­______________szernek. S ha m eggondoljuk: a jelenlegi állapotokon valóban csak egy széles skálájú, őszin­te segíteniakarásból fakadó társadalmi összefogás változ­tathat. Jó lenne mind na­gyobb táborban felrázni a lel­kiismeret, a lokálpatriotiz­mus nagy tettekre képes ér­zését, hogy e nagy fontosságú munkához közösen fogjunk hozzá. Kedves miskolci olvasók! Lehet, hogy kissé plakátszerű- en hat az újságíró kiáltása, de érzésünk szerint csak az ilyenfajta, harsogó fogalmazás juttathat közelebb bennünket a célhoz. A cél nem kisebb, mint Miskolcnak is megterem­teni azt a „patináját”, azt a' vonzerejét, amely az önálló szellemű arculattal rendelke­ző városok első sorába emel­hetné az egyebekben gazdag­nak mondható „provinciát”. Reméljük, nem várat magá­ra sokáig a Széchenyi utca teljes elrendezése. Ezután kö­vetkezhet a kollektív tett: c város csinosítására vonatkozó megannyi lehetőség realizálá­sa. A társadalmi összefogás talajába kell ágyazni azokat a magvakat, amelyekből gyü­mölcsöt remélhetünk. Nem kampányokra áhítozik a kö­zönség, nem esetenkénti fel- lángolásra, hanem a kultú­rált, országosan megbecsült és mindenütt sokat emlegetett Miskolc megvalósítására. Nyugdíjasaink készeik „totá­lis” és szűnni nem akaró munkálkodással a „Kulturált Miskolc” mozgalom megindí­tására. Az úttörők és kiszesek önkéntes őrsöket, rajokat szervezhetnének, s ezeknek tagjai udvariasan figyelmez­tethetnék a szemetelőket, a rendetlenkedőket. A piszkos villamosok, autóbuszok és vo­natok ellenőrzését egy társa­dalmi bizottság vehetné kéz­ire, a népi ellenőrzés és a ke­reskedelmi felügyelőség sok­sok szolgálatkész ember be­vonásával ügyelhetne keres­kedelmünk tisztaságára. A társadalom segíteni kész fi­gyelme elé kellene utalni Miskolc mostoha zöldségellá­tását is, mert valljuk meg őszintén: nincs az országnak még egy városa, ahol olyan rossz minőségű, szűkös válasz­tékú és főleg drága árut ten­nének a vevő elé, mint Mis­kolcon. Jóllehet, ez a kérdés szűkén véve, kereskedelmi te­vékenységre utal, de tágabb ^Figyelmeztető jelzések Valóban és mélyebb értelemben szoros kapcsolatban áll Miskolc szel­lemi arculatának megterem­tésével. A varos kirakatainak avatag, poros voltát egycsa- pásra meg lehetne szüntetni, a közfigyelem előtt zajló ver­sengéssel. A közönség döntse el: melyik volt a hét legszebb kirakata. Szegeden a villamo­sokon a különböző felírások nemcsak kedves utasnak, ha­nem kedves vendégnek szólít­ják az utazóközönséget. Ná­lunk, ha valamit az utazó- közönség figyelme elé akar­nak bocsátani, annak olyan szövevényes, bürokratikus és hivatalos a nyelve, hogy szin­te elmegy az ember kedve az elolvasásától. Ezek a kiraga­dott példák és javaslatok azt bizonyítják, sok a tennivaló minden vonalon a kultúrál- tabb Miskolc megteremtéséért. elérkezett az idő, hogy mind­ezekkel a kérdésekkel a leg­magasabb szinten foglalkoz­zunk. Igaza van az idős Krä­mer Istvánnak, amikor tiszta­sági és városkultúráltsági an­két összehívását javasolja. „Az okos nép gyülekezetében” meghányt, .megvetett fontos városproblémák gyorsabban a megoldás útjára kerülhet­nének. Emlékeztetőül ismétel­ten megjegyeznénk: a magyar városok gondját maouk a he­lyi „önkormányzatok”, a helyi vezetők és a lakosság közre­működésével oldották és old­ják meg. Az említett városok előkelő rangja nem magától, nem felső sugalmazásra szü­letett. A szűkebb haza iránti szeretetből, mélységes ragasz­kodásból vettettek ezek az eredmény-téglák. Vajh, csak mi is elérhetnénk, hogy e né­hány sor is, és még sok más csatornából származó lelkiis- meret-ébresztgetés nyomán égne minden lakosunk, lakó­társunk a vágytól: változtas­suk meg Miskolc arculatát külsőleg és „belsőleg'’ is. A sóhajok, amelyek eként röp­pennek fel: Miskolcon nen le­het élni — hamisak és igaz­talanok. A sóhajtozók legtöbb­ször a városukért tenni, alig kész „bennszülöttek”, akik kis, egyéni sérelmük, esetleg a rossz vásárlási lehetőségek, a nagy zajszint miatt keresik, kutatják a fővárosba, esetleg más városokba vezető utakat. Az a legfőbb feladatunk, hogy minden porcikánkikal érzékeljük városunk gondját, baját és ahol lehet, segítsünk — de közösen, mert máskép­pen nem megy. Csak így vál­hatunk elismerten fesztivál várossá, csak így gyökereztet- hetünk meg messzire hangzó kulturális tradíciókat Párkány László Ez év koratavaszán odahaza jártam. Apám nevetve újsá­golta, hogy hatvankilenc éves fejjel szakmunkás lett, mező- gazdasági szakmunkás, még­pedig öntöző szakon. Mutatta az oklevelét is, nehogy azt higgyem, hogy a levegőbe be­szél. Kicsit meg is hízott az egyhónapos tanfolyamon, hi­szen egyebet se kellett, csinál­nia, mint hallgatni okos embe­rek előadásait, és jegyzetelni persze. Ilyen jó dolga életében nem volt, ráadásul naponta fél munkaegységet is kapott, sót, zsebpénzt. A koszt kifogástalan volt. Papírt, ceruzát szedett elő, elém tette, s feladta a lec­két: Számítsd ki nekem, hány liter víz kell egy hold megön- tözéséhez, ha azt akarjuk, hogy 40 millimétemyi vizet juttas­sunk a talajba ... Nosza, le­gény, hadd látom, mit tudsz. Két embert kellett küldeni... Nekigyürkőztem, s fél óra alatt végeztem vele. Kineve­tett. Ö hamarabb megoldotta ezt a „rázós” példát, és nem papíron, hanem fejben. — Ha ilyen nehézkesen számolsz, megbuktál volna azon a tanfo­lyamon — mondta. Vele együtt egy másik falu- jabéli is oklevelet szerzett — a tanfolyamtárs is túl van a hat­vanon. Az volt a fontos, hogy a lét­szám meglegyen — a falunak két embert kellett küldeni a tanfolyamra, s mivel fiatalabb jelentkező nem akadt, a két öreget ültették be az iskola­padba. A létszámmal nem volt. baj ... Apám már tavaly is panaszkodott., hogy nem bírja cipelni a csöveket a telepítés­hez, tehát jövőre ne számítsa­nak rá, de azért csak elküld­ték. Apám és szakmunkás- társa jól tudja, hogy ami ve­lük történt, nagyon szomorú dolog, s nemcsak ők tudják ezt, hanem azok is, akik elküldték őket. Amit tanultak, csak ak­kor tudnák hasznosítani, ha a szakismeret alkalmazásához a legfontosabb feltétellel is ren­delkeznének — fizikai erővel, a fiatalság távlatával. A termelőszövetkezet vezetői végigkilincselték a falut, felke­resték azokat a fiatalembereket is, akik jelenleg segédmunkás­ként gyárban, vagy építkezé­sen dolgoznak. Beszélgettek velük — s az eredmény a két öregember elküldése volt. Nincs, aki gépre üljön A minap az egyik gépállo­más igazgatója panaszkodott. Szeptember 20-án traktorveze­tői tanfolyamot indítanak, s bár már tavasszal elkezdték a szervezést., augusztus 10-ig mindössze két jelentkező akadt, pedig a tanfolyamon von­tatóvezetői és motorkerékpár jogosítványt is kapnak majd a tanulók a sikeres vizsga után. Elmondotta az igazgató: egyre több termelőszövetkezetet gé­pesítenek — a gépesítés folto­zásának legfőbb akadálya lesz, hogy nincs kit a gépre ültetni. A gépesítés legkezdetén még azt hittük, hogy a falusi fiatal­ság kapva káp majd az alkal­mon, a gép a faluban tartja őket. Tévedtünk volna? A kérdésre válaszolnunk kell, s nem gondolati spekulációval, hanem hathatós intézkedések­kel. A gép is elveszti vonzó­erejét, ha a fiatal úgy érzi, nein találja meg számítását. A becsvágy, hogy gépet vezethet, lelohad, ha a traktoros kere­sete lényegesen a város nyúj­totta anyagi lehetőségek alatt marad. A tanfolyam szeptember 20-án kezdődik és november 20-án fejeződik be. A tanfo­lyamra beiratkozott fiatalem­ber havonta legfeljebb négy- százegynéhány forintot kaphat, családi állapotától függően. A tanfolyam után lényegében már nincs kereseti lehetőség, tél következik, több mint négy hópapig, a tavaszi munkák megindultúig alig kap valamit. Ez a fél év szegi kedvét a fia­taloknak. Ügy gondolkoznak, ha a fél évet. az iparban töl­tik, legalább nyolcezer forin­tot kereshetnek, ha viszont a traktorral jegyzik el magukat, s még családjuk sincs, mind­össze ha kétezer forintot kap­hatnak irat hónap alatt. A hat­ezer forint, veszteség erősen megviseli elhatározásukat. S az vesse rájuk az első követ, aki az ő helyükben másképp gon­dolkozna. Tarthatatlan az a szemlélet, amely a város nyúj­totta kereseti lehetőségek csá­bítását az öntudatra való hi­vatkozással akarja lecsendesí­teni. Azonos, vagy azt megkö­zelítő kereseti lehetőségek biz­tosításán kell törnünk fejünket. A rendszeres jövedelem vonzza a fiatalokat A gépállomások lényegében megoldottäx ezt a problémát, a legtöbb gépállomás, havi átlag­ban, legalább 1600—1700 forint keresetet tud biztosítani még a közepes traktor5 stának is, a jobbak ennél tt >bet is keres­nek a nagy nyári szezonmun­kák idején. Nevetséges lenne előállni az­zal az igénnyel, hogy a gépke­zelőket ugyanúgy bérezzük, édesgessük vissza a faluhoz, mint az államilag kihelyezett mezőgazdasági szakembereket. A termelőszövetkezelek veze­tőinek kell megoldaniuk ezt a problémát, a körülmények, a helyi adottságok mérlegelésé­vel. A városba ki várakozásnak elsősorban anyagi háttere van, a város nem a kulturálódás, a szórakozás többletlehetőségei­vel tartja vonzókörében a fa­lusi fiatalokat, hanem azzal, hogy rendszeres pénzjövedel­met biztosit, az élelmesebbje szakmát szerez, az anyagiak megszerzésének biztos távlatai­val kecsegtet. De ez a távlat nem éppen felhőtlen, hiszen a vonatozás nehéz sorsával is terhes, s a fiatal egy-kettőre felcserélné ezt a nem könnyű sorsot az otthonmaradással, h* a falu csak megközelítően is annyi jövedelmet biztosítana számára, mint a város. S ha ez már megvan, a mainál több szórakozási, művelődési lehető­séget is biztosítani kell falun. A megoldást az idő sürgeti A termelő-szövetkezeti pa­rasztság átlagéletkora az elöre­gedés képét mutatja — s a fia­talság elvándorlása még min­dig tart. A mezőgazdaság tö­megmunkák csökkentése nem tart lépést ezzel az aggasztó folyamattal, illetve a gépesítés­nek is korlátot szab az anyagi vonatkozású kérdések sajnála­tos tisztázatlansága. Olyaaj n.em kívánatos tendenciák ér­vényesülnek manapság, ame­lyeknek távlati következmé­nyeit jelenleg még fél sem tud­juk mérni. A valóság alapos, sokoldalú elemzésére lenne szükség ahhoz, hogy a tények részrehajlás nélküli megisme­réséhez jussunk, s levonva a tanulságokat, meglehessük a célravezető intézkedéseket. Nem túlzók, ha kijelentem, hogy ennek a fontos, valóság­elemző munkának szinte csak a legkezdetén tartunk. A növekedés, a fejlődés gondjai ezek, de jelentős gon­dok, s megoldásukat az idő sürgeti. Nemrég arról írtam, hogy az egyik csereháti kisköz­ségben két-három év múlva nem lesz ember, aki a jószág­nak enni ad, hiszen a tagság átlagos életkora 61 év. Nem­csak az ő gondjuk ez, holnap másutt is hasonló gondokkal találjuk magunkat szemben, ha nem tartja meg a falu leg­alább a gépek kezeléséhez szükséges fiatalságot. A cikkem elején emlegetett öntözési tan­folyamon nemcsak az a két ember volt túlkoros, a többség idős volt. A valóság jelez, hallgassunk ezekre a jelzésekre, gondolkoz­zunk és tégy óink. Gulyás Mihály Romlott gyökerek két nagy konyha van — két család lakott itt mindig. Jel­legzetesen a fukarkodásig ta­karékos beosztást szolgália. Egy szobában alszik a család, és külön konyhában főz. él. Két hatalmas eb őrzi a tágas portát, vendégre, hivatalos emberre ef?varánt vicsorognak, mint gazdáik. — Ránk van az egész falu — panaszkodik Gazsóné. aki ve­lünk szemben udvarias. A rendőröket leköpködte — nagy emberi türelmükkel is visszaélt. — Tudja, hogy mit tettek? — kérdem. Megvonja vállát. Félve meglapul Gazsó Ilona kisfia, Laioska. Szép gyerek, de nyugtalanul vibráló szeme korai idegbetegséget árul el. — Édesapádat szereted? — kérdem. — ö nekem mosiohám! — jelenti ki. s nagyanyjára fi- pvel, aki elégedetten bólint. Fél a gyerek. Lehet, hogv őszinleségéért megverték, hi­szen 6 árulta el. hogy édes­anyja testvérével verette meg magát, és a véres kaszát az ajtó mögé dugták ... Húzódozás,.. Nemcsak Gazsó Tlona hibás a történtekért. A tsz vezető­sége is. Miért variak a nyár közepéig, a bükköny beéré- séig? Intézkedniük kellett volna az elnök távollétében is, hogy' jogi döntés szülessék: kit illet a vérrel megöntözött föld használata. Szerintem a szö­vetkezetét — de törvényesen kell érvényű szerezniük jo­gaiknak. S még valamit Hangácson mindenki Fazekas Lajosnak és a tsz-nek ad igazat. Tanú mégis kevés akadt. A rendőr­ség munkáját nehezítik azzal, hogy a tagok közül többen azt mondják: „Igaz, hogy így volt, de engem ne hívjanak tanús­kodni, mert mit szólnak majd a faluban?” Nem kaszával s vas villával, ahogyan azt Gazsó Ilona tetté, hanem a törvénnyel vereked­jék meg a tsz is azért, ami az övé. amihez joga van. Végül is romlott gyökereket irtanak ki, ha a közösség, a mindannyiuk érdekeiért har­colnak. S mert jogállamban élünk, nyerjék el példás büntetésüket azok, akik erről megfeledkez­nek, akik az ököljogot kérik fel vélt, vagy valóságos igazuk bízón vgatására. Baráíh Hajo« ■s .’olt, és sokat levontak tőle”, ízért hagyta ott munkahelyét.) Az asszony' a tagoknak tá- nadt. Bence Bertalannak el akarta vágni a nyakét A férfi negfogta, s csak az elnök ké­résére engedte el. Ekkor Cifra rajosnak támadt, rugdosta. Víegint megfogják. A verekedés vége az lett. hogy az elnök három ujját át­rágta a kasza — mert Gazsó tlona később már kaszával tá­madt a tsz-tagokra. A gyűlölködő asszony Az elnök bekötöztette sebeit. 3 hallja, hogy Gazsó Ilona mentőért telefonált. Közben megérkezett a rendőrség, akik­nek az asszony' azt vallotta, hogy' a tsz-tagok megverték. Gazsó Ilona összeférhetetlen természetű ember. Ezért vált sl tőle férje Is, akit a falu csendes, jóravaló embernek is­mer el. Hona földéhes ember. S a líazs ó-családra ez a jellemző. Szép házukat is így építették lel annak idején. A hatalmas épületben két nagy' szoba és földet, a bükköny ki is kelt. Amikor az elnök megjött, kö­zölte vele: a föld a közöst il­leti, legalább is használatilag. Gazsó Ilona nem mondott le a földről, a bükköny beért, le kellett kaszálni. A verekedés Az elnök nyolcadmagával elhatározta, learatják a bük­könyt. 1964. július 13-án ki­mentek a földre. Gazsóék ép­pen a szőlőben dolgoztak, hirt kaptak az esetről. — Én meniem elől — meséli az elnök —, utánam a többiek, a párttitkár és a brigádveze­tők. Mi vállalkoztunk erre a munkára, mert tudja, hogy van falun ... — Jön a fiatalasszony, villá- val. a bátyja meg kaszával. A férfi nekem, fenyegetőzött, hogy fogok én még lógni, és hogy lopom a téeszét, lopom az övékét is. Mondtam neki. hogy hagyjon békén, semmi közünk egymáshoz. (Gazsó László jelenleg Sa- jóecsegen lakik, sehol nem dol­gozik. Valamikor Miskolcon fűszerboltban alkalmazták, az anyja szerint „mindig hiány Az eset első szóra hihetet­lennek hangzik. Még ma sincs béke a íöldéhség miatt? Még ma is vért kíván az enyém gondolata? Történik ilyen. S méghozzá néhány' öl föld, és pár boglyányi bükköny miatt. Hangácson, s környékén ma erről beszél mindenki. Az örökség... Gazsó Lajos és fia, István öreg emberek voltak. Tragikus hirtelenséggel veszítette el a Gazsó-család mind a két fér­fit, egy hónap alatt két teme­tést érlek meg. A hagyatékot az elhúnytak kívánsága sze­rint rendezték. Igen ám, de a föld haszná­lati joga a tsz-é, mert az anya belépett a szövetkezetbe. Gazsó Ilona kérte a földet, sőt be is vetette, mivel beltelken volt. A szövetkezet közgyűlése viszont úgy döntött: a földre szükségük van, oda dohányt akarnak ültetni. A szövetkezet elnöke. Faze­kas Lajos éppen egy éves is­kolán tanult, így aztán nem volt, aki erélyesen intézked­jék. Gazsó Ilona bevetette a u ... szellemi arculat- i 0nál16 ról, gyökeret , eresztő kulturális tradíciókról I beszélünk manapság egy-egy 1 \'idéki nagyváros nevének em- ; ütésekor. Dühös és higgadt- j hangú viták jelzik a kultúra | „yidéki" hadállásainak meg- ■ erősödését, ezek helyeslését és : helytelenítését. Sajnos, hely- | telenítésre is akadt bőven pél- ] da az elmúlt hónapok során. . Eközben a „vidék” bizony!- [ tott: Szeged az idén fogadta | a legtöbb bel- és külföldi ér- , deklődőt, Nagyvázsony jól Vizsgázott történelmi lovas- játékaival, Keszthely nagy j tömegeket vonzott a Helikon- . ünnepségekre. Kőszeg szabad- . téri játékai évről évre sikere­sebbek, Veszprém jól szolgál­I ja a nyári balatoni népműve­lést, Gyulán a várszínház szép ; előadásokat produkál, Debre- , cen nyári egyeteme sok ér- , deklődőt vonzott, Pécs Siklós j Várát állította az érdeklődés • középpontjába. i A vidéki városok szellemi- , kulturális arculata szívünk szerint alakul, hála a helyi . Vezetők talpraesettségének, , igaz értelemben vett lokálpat­riotizmusának. A fővárosban | sokszor nem találtak együtt- , érzésre és helyeslésre az em­lített kulturális kezdeménye- , zések, de a helyi vezetők, a | helyi kultúra kulcsemberei , néha vállalkoztak a lehetet- . lenre is, csakhogy . bizonyít- ; hassanak: a vidék is képes , Önálló szellemi életre, és bi- t Sony, idejét múlta a „lentről . jövő” bábáskodás. Az említett vidéki sikerek j és tradíciók azonos forrásból . fakadnak: a szűkebb haza j forró szeretetének forrásából. , Hogy mennyire nem légből , kapott ez a megállapítás, áll- j jón itt bizonyságul két szege- j di vasutas beszélgetése. Azt ] mondja az egyik: , — Csak ne esne ma az eső, ; , mert akkor fuccs a szabad- | k®3 téri előadásnak. ' , j . A másik: . °b — Tegnap, szabad napomon 065 vészt vettem egy permetező ( II brigádban, öt órán át puszii- , ÍS|. lőttük a szúnyogokat. :v« Valóban: a permetezés nyo- , ■ ma mindenütt látható Szege- ( ntt den. A Tisza-parlon, a Széche- ■50 nyi tér pirosra festett széke- , ieI' in, a fák alatt éjszakázó , a*1 autók bogárhátain. Igen, ezen , a a nyáron a szegediek hadat ] í 1). Üzenlek a szúnyogoknak, hogy írói ne zavarják a Tisza-parti met- , neí ropolisz látogatóit, a szabad- & léri színpad nézőterén ülő k0 müélv^zőket, a folyóparti sé- , i 1 lányok szerelmespárjait. So­il- kan vettek részt a permetezés- . vér ben, s minden egyéb munká­ul* ban, amely a város szépítésé- ösí hez vezetett. Sokan mondják túl már ellenvetésként: igen, a , a, szabadtéri játékok idejére fel- ! dél buzdultak a szegediek. Erre Bzt mondják az ottani lakó-«” af' ®ok: jöjj el hozzánk ősszel,* séf télen vágj' tavasszal, mindig £ rendben találod a szénánkat. ♦ nö; ~ " . héten hoz- £ uW fiz elmúlt zánk, a szer- + űtt kesztőségbe is sokan érkeztek, * i Éc főleg nyugdíjasok. E sorok X nrt ivóját lakásán is felkeresték, * na1' és különböző „adalékokkal” i sk'l Szolgáltak a Kultúráltabban* sá'j című cikk felvetéseihez. A £ íny legtöbb „adalék”, sajnos, a *' ilrii kereskedelemre vonatkozott, J, ;ui? Egyoldalú és elítélő megvilá-5 isál’ gításban. Mindenesetre meg-^ köszöntük ezeket is, mert«>, ezekből is érdeklődés világlott j ki. De a dühösködésen kívül,J eí1' 3ó javaslattal és patrióta szel-* iy . lemü lelkesedéssel alig talál-% >z-á‘ kozunk. Ám meghatóan vet-* lük tudomásul: Miskolc tisz-i >k faságának és belső kultúrájú-* ott hak ügye elsősorban az őre- t ;g fleket, a nyugdíjasokat raztaa szi>[ Je!. Krämer István, a Lenin Kohászati Művek ‘nyugdíjasai oW ökos javaslatával levélben £ aJF fordult hozzánk: „örömmel i i ' olvastam az Északmagyar-♦ d8:, Ország augusztus 9-i számú-* k * ban a Kultúráltabban című* cikket. Nem túlzók, ha aztj kim állítom, hogy sok ezer embert* zen érintett a városban. Sok ezer? .z í embernek keltette fel a figyel-* tt ? diót. Véleményem szerint, na-Y h# Evőn helyes volna egy magas-* rój ®zintű tisztasági ankétet ősz-* lói5, behívni. Természetesen ide? tí°\ *heg kellene hívni a társa-* pof ah*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents