Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

6 BSäßABSÄAGTÄRGSSZAG ^ftaáman, 1984. aagassíss £. A Szőnyi-csoport r E rdekfeszítö könyv lá­tott napvilágot a mi­nap. A Magyar Honvé­delmi Sportszövetség Borsod megyei elnökségének gondozá­sában megjelent Csorba Barna munkája, a legendáshírű Sző- nyi-csoportról. Egy maroknyi partizáncsapat hősies küzdelmét, tizenhárom elszánt ember bátor cselekede­teit, példamutató hazaszerete­tét rögzíti az izgalmasan szer­kesztett könyv. Bizonyára szí­vesen forgatják majd fiata­lok, idősek egyaránt, mert va­lóság-anyaga felér egy doku­mentum film erejével. A könyv egyetlen hónap ese­ményeit sűríti össze, amely­nek főhőse Szőnyi Márton partizáncsoportja. Ez a példá- mutatóan bátor maroknyi csa­pat 1944. augusztusában egy szovjet katonai gépről ejtőer­nyőn leereszkedett a Bükk ren­getegébe, hogy partizánegysé­geket toborozzon. Vállalkozá­sukat nem kísérte szerencse: magyar és német fasiszták több napos harcban szétverték a csoportot. A hős partizánok közül jelenleg mindössze kettő él (úgy hírlik, hogy a Szovjet­unióban életjelt adott magáról a csoport további három tag­ja is.) A csoport vezetőjét, Szőnyi Mártont meggyilkolták.. Csorba Barna dokumentál is hitelességgel vázolta fel a tör­ténetet, úgy, ahogy az életben maradottaktól, a környék la­kosságától hallotta éa bírósági jegyzőkönyvekben olvasta. De egyúttal okos, átgondolt szer­kesztési koncepcióval érdekes­sé, izgalmassá Varázsolta tizen­három ember harcokban bő­velkedő sorsfordulóját. A szerző bőven él a „kihegyezés” módszerével, hogy minél lebi- lincselővé váljék az olvasó előtt az a hősies harc, amelyre tizenhárom bátor ember vál­lalkozott. A Honvédelmi Sportszö­vetség Borsod megyei elnöksége példamuta­tóan járt el, amikor kiadta a Szőnyi-csoportról szóló hősies történetet. Csorba Barna köny­ve bizonyára nagy érdeklődés­re tart számot itt Borsod me­gyében, mert az izgalmas par­tizáncsaták szőkébb hazánk földjén zajlottak le, sokan még emlékeznek ezekre az elszánt harcokra. Ügy véljük, a sze­rény Ids könyv méltó emléket állít a magyar szabadságmoz­galom Borsod megyei hőseinek. át, belenézhetek egy vadidegen ember életébe, mégpedig tisz- lességtudóan, hiszen, hogy visz- szajuttassam, tudnom kell róla, ki ö, hol lakik stb. Ez a becsü­letes eljárás — közben kíván­csiságom zaklatásának is ele­get teszek. Ügy gondoltam: a tárca, mi­vel bőrből volt, megállapodott emberé lehetett, régen vehette, vagy kapta, régen hordta, hi­szen manapság nemigen vesz­nek bőrtárcát, olcsó műbőr is megteszi. Azonkívül: nem is divat ma már tárcát viselni. A tárca vaskos volt: valakié, aki magánál hordja fontos dolgait, a tisztító cédulájával, a tv jót­állási bizonylatával, s más ha­sonló dolgokkal együtt. Aggle­gény, ezt is gondoltam, talán éppen a tisztító céduláról, amelyet valóban elsőnek húz­tam ki a tárca egyik rekeszé­ből. Néhány bankjegy is volt ott, kis címletek, húszasok, tízesek, gondosan, s egyenként összehajtogatva. A másik rekeszbe nyúl­tam ekkor, s egy be- boritékozott, de le nem ragasztott levél került a kezembe. Most mit csináljak’? Elolvas­vizek városából EG^El EMI VÁROS Vizek városának szokás ne­vezni Győrt. Itt fut a Rába és a Rábca a mosoni Duna-ágba. Kanyargós, de igen kulturált, szépen parkosított folyópar­tok, 16 híd, antik épületek hosszú sora és modern gyárké­mények erdeje, száguldó mo­torcsónakok és az országban talán viszonylag legtöbb tele­Megejtően varázsosak az óvárosi utcáit, a sok-sok mű­emlék-épület, a nyolcvannál több, három utcára tekintő ba­rokk erkély, s alig-alig akad épület az óvárosban, amelyhez valami fontos történelmi ese­mény ne fűződne, amelj'ben valamilyen nevezetes szemé­lyiség ne lakott volna. A mű­rr « (3yon képes­lap Az lG04-bcn épült Altabak-ház korabaroltlc szalagos stukkédfsz- szel ékes sarokerkélye. A boltívsoros oldalfal az 1500-as évek­ből való. egybehangolása, és még rend­kívül sok műszaki, közgazda- sági jellegű számítás szükséges elképzelései bizonyos mértékig realizálódnak, és a törvény- erejű rendelet eredményeként A Vörös Csillag Sziillö melleit épillő korszerű palota. A Lépcső-köz az óvárosban. Az utcácskát kinyújtott karral bár­ki átérheti. Egy időben itt la­kott Blaha Lujza. vízióantenna jellemzi e várost. A második világháborúban 24 légitámadás érte, és az ország­ban a harmadik legtöbb há­borús kárt szenvedett helység szomorú címével büszkélkedhe­tett. 1072 ház lett rommá és 5308 sérült meg. A felszabadulás után szinte újjászületett Győr. Eltűntek a háború okozta romok, szépült a város, új, egészséges, korsze­rű lakások, iskolák, közintéz­mények, hidak épültek, fejlő­dött az iparváros, több új üzem létesült, s helyreállították a sok évszázados küzdelmes életről tanúskodó átmentett kincsekéi. emléki épületek között eleve­nen lüktet a gyárváros mai pezsgő élete. Személy- és te­hergépkocsik, motorkerékpá­rok százai száguldanak az em­lékekben gazdag utcákon, a 87 csónakházban pedig ezrek és ezrek pihennek, fürdenek a fo­lyók hullámaiban, vagy figye­lik lankadatlanul, hogy rá- harap-e a hal horgaikra. A nagy múltú és pezsgő je­lenő város új, nagyszabásúi terv megvalósításához kezdett* Még az elmúlt évben törvény-* erejű rendelet született róla,-* hogy Győrött műszaki egye te-* met kell létesíteni. Ez a hír* természetesen igen jó vissz- !| hangra talált a városban, és* szorgos társadalmi munkások,* a MTESZ helyi szervezetének.* aktívái mérnek, tervezgetnek,* hova is telepítsék, milyen is le-j| gyen a felépítendő egyetem. Az* eddigi tervek szerint az egye-jj térni épületeket az úgyneve­Talán itt van az országban a legtöbb kerékpáros. Villamos nin­csen, gyiári műszakváltás után szinte özönlenek a kerékpáro­sok az útvonalakon. a végleges tervek elkészítésé- Győr, a „Vizek városa” egye­hez, de bizonyos, hogy a lelkes temi várossá lesz. győri műszaki emberek tervei, Benedek Miklós Apróságok Gyakran csalódunk. A titkárnő jelenti az igazga­tónak: — Kész a FEKETE! — A kávé, cukorral? — Nem. Fekete Pál, a sta­tisztikai kimutatásokkal.. . A szabad piacon tomboló al­kudozás szelleme, a. villamoson sem nyugszik. Kalauznő: Tessék megvenni a jegyeket! Utas: Hogy adja? Kalauznő: ötven fillérért, vagy egy forintért! Utas: Olcsóbb nincsen? Villám-gyorsán gépel. Időn­ként le-lecsap a billentyűkre. Nincs abszolút nyugodt lel­knsmeret. Bárkit hivat- a fő­nök, mindenki megkérdi: „Ugyan mit tettem már me­gint Á kislánynak nincsenek „eg­zisztenciális” vágyai a férj- hezmenéssel kapcsolatban. Az ő választottja ne legyen diplo­más, vezető beosztású, elég ha esztergályos valamelyik gyár­ban és mellesleg olimpiai ke­rettag. A szinvonalemelkedést gyak­ran kételkedve fogadják. Az üzemi konyhán a héten már harmadszor sütnek-főznek csir­két. Valaki megjegyzi: — Csak nincs baromfipcs- tis?... K. A. jjel mentem haza, nem túl késön, de annyira már éjsza­ka volt, hogy keve­sen jártak az utcán. Kis szél söpört előttem, unot­tan; a kanálisokban lassan csurdogált az esőié. Már majd- ,. .... , , *nem a ház elé értem, amikor a zett Puspök-erdoben helyeznek*^ fénynél> ameiyet a lóbá­el. Építés- és közlekedés tudó- * lódzó közvilágítás dobott az mányi szakembereket, illetve| utcára, egy zsebtárcát pillan- mémököket, • híradástechnikai* tottam meg a kövezeten. Le- , . , ...... . . , x hajoltam érte. A kaland külön­és textilmemokoket szeretne-* ^ utakön ér e, M ember_ nek képezni nappali és estidhez, ez is kaland: zsebtárcát tagozaton. A MTESZ által elő-* találni éjszaka. Hogy lassan készített, és a napokban a he-* bontsam ki a kalandot, elő- ....... . . ,, . , ..!£ szőr kívülről nézegettem a lyi intéző bizottság, valamint* zsebtárcáti vajon wé lehetett? a meghívott miskolci szakem-* Fiatal, vagy idősebb emberé, berek által megvitatott terve-* nőé semmiesetre sem. Kiderül zet grandiózus, imponálóan £ majd, mondtam magamnak, , , . _ . _ - - , * hiszen a zsebtárcákban az eset­merész, es elsősorban a győriek* leges p^zjegyek me]lett rend. lelkessegét, a létesítendő egye-* szerint mindenféle cédulák is tem iránti szeretetét tükrözi. * vannak, feljegyzések, számlák, * talán iratok is — magamból in- Természetesen az érdekelt* dúlok ki. S ha vannak, agnosz- egyetemi, párt, tanácsi szervek* kálni lehet a tulajdonost; végső állásfoglalása, a beruliá-* könnyen visszaküldhetem neki Zási nmpram készítése e?foe»-* a nyilvánvalóan zsebből ki- zasi program készítésé, elfogd *ejtett tórcát De előbb fotózok, dása, az egyetem építésének,^ ]^0 lehetett, ha már úgy adó­Győr város reodeséá tejrvéaek* dott, hogy ag elvesesteti; tárcán, BODÓ BÉLA: c4z el nem küldöli levél É sam? Nem, nem szabad. Ahogy kimondtam magamnak a be­csületes tilalmat, azonnal úgy éreztem: becsapom magam mö­gött a kaland ajtaját, szürke ügy lesz az egészből. Találíam egy tárcát, beadom a rendőr­ségre, kész. Mintha színházje­gyet váltottam volna, s elő­adás előtt eltépném a jegyet. A bűnöző mindig talál ment­séget bűnére, én azzal biztat­tam magam: író vagyok, jo­gom van tudni, mi van mások­kal, mi van az embereikkel, s már ki is vettem a borítékból a levelet. Szikár férfiírás volt. Olvas­tam: — Mariska! Ez az utolsó el nem küldött levelem, A töb­bit, amiket írtam, eltéptem, s szétszórtam, mintha gyászom hamuja lenne. Ezt megőrzőm, néha elolvasom, Mariska. Hogy lángol a neve bennem, milyen lobogva lángol, talán csak igazi költő tudná úgy leírni a lángokat, ahogy bennem lo­bognak. De' én nem vagyok költő, még levélírónak is rossz, jaj, de félnék, hogy kinevet engem. Néha arra gondolok, talán az is jó lenne, ha kine­vetne, hiszen az azt jelentené, ion. T hogy egy percig, míg a moso­lya tart, foglalkozik velem. Ve­lem, aki annyit nem számítok magának, mint egy eldobott gyufaszál. És csak nézem ma­gát, nézem, ahogy ott ül az író­asztalánál a számlázásban, csak nézem, de a nézésnek nincs hangja, nincs szava, mint aho­gyan nekem sincs igazi jó sza­vam, amikor leírom: szeretem. Mert kopott szót nem tudnék használni, egyszerű szót, hi­szen magát szeretni, Mariska — több mint cél és boldogság, több mint millió érzés együtt és külön. "tt megálltam az olva­sásban. Ez már iga­zán nem illik. Valaki szerelmes, olyan szép magánügy ez, hogy még írói jogon sem szabad be­lesnem egy idegen lélekbe. Nem szabad? Mégis beles­tem. A levél így szólt tovább: — Mariska! Mások talán belehalnak ilyen nagy boldog' talanságba. De én egyszerű em­ber vagyok, kis fogaskerék, egy számlázó, semmi más, annyi van belőlem a világon- Énnekem az is jó, hogy ilyen boldogtalan vagyok, mert en­gem az éltet, hogy íróasztalá­nál látom magát. Maga ott ül szőkén és olyan kék a szemei mint egy drága szép tóé, 6 maga észre sem veszi," hogy beléptem a szobájukba. En­gem az éltet, hogy maga lé­tezik, hogy van a világé» .hogy szőke és a szája olsaw

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents