Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-18 / 193. szám
KeéSi 1964. augusztus 18. ESZAKlWAGTATOns/AG 3 eje els sjé rat •és? Szó u rí bat nej -íaj aiál but t : list ;zel Ilit irrt ég? itr n< N< Pál őzt on' i-ií list B előj kví vol net fi j» tot' fi elő' ro' i!d! át 'liiil ura ián* lap sbf Gondosabb elemzés többszörös haszon Tiszakarádon odó t női lyci éd< nat nsó nbf !0-ij D' •fflt ot iku len1 kás roll ieV' rra :oU‘ c fc> íko1 oáf >ny as« im( g?e ina' alií nőtt ná! égó’ A termelőszövetkezetek fejlődésének és tagjai jólétének fiiapja a gazdaságos, jövedelmező térni elés. A termelőszövetkezeteknek adottságaiknak és termelési feltételeiknek megfelelően a legnagyobb hozamokat kell elérniük. Természetesen nem akármilyen áron. hanem a lehetőség szerint a legkisebb ráfordítással. E cél- bak megfelelően kell szervezni fi termelést, s ehhez képest kell megválasztani és kialakítani a legcélravezetőbb agrotechnikai eljárásokat. . A termelés gazdaságosságát azonban nem lehet egyszerű becsléssel megítélni. Mérni kell. Állandó figyelemmel kísérve a termelési költségek, a hozamok és ráfordítások, egyszóval az önköltség alakulását. Az önköltségszámításhoz szűk. séges, hogy a különféle költségadatokat terményenként, termékekként külön-külön. Vagyis ágazatokra bontva számolják ki. A gazdaság jövedelmezőségét csak egészen frontosán vezetett könyvelési Rendszer alapján lehet megállítani. A termelőszövetkezetek az előző években egyszeres ro- vatos könyvelést vezettek. Ez fiem volt alkalmas arra. hogy fiz egyes termelési ágak, il- jetve a termékek termelési költségét kiszámítsák, mert a ráfordításokat ágazatonként fiam könyvelték. A később bevezetett kettős könyvelés már filapot ad az önköltségszámí- íáshoz, ha nemcsak a két fő ágazat — a növénytermelés és állattenyésztés — számláit ve- f-etik, hanem a főbb termékedet és az élőmunka díját is Megfelelően, forint értékben számolják eL Az elemzés alapja az önköltségszámítás Kettős könyvelés esetén is dűlőn számítási munkát igéivel az önköltségszámítás. Részletes és pontos alapbi- donylati rendszert kíván, mert Csak ennek segítségével lesz Megbízható és pontos. Mégis Megéri a többletmunka a ter- rfielőszövetkezcteknek, hiszen áz önköltségszámítás lehetővé Mszi, hogy tisztán lássák az fißösz üzem költségét, az egyes ágazatok Váfordításait és hozamait, vagyis jövedelmezőségét. Ezekből elemezhetik: miért alakult jól vagy rosszul a terméshozam, miért volt a termelés egyes ágazatokban jövedelmezőbb s más helyen miért volt veszteséges. S ha mindezt tudják, tehetnek is ellene! Több és nehezebb munkát jelent az önköltségszámítás, ezért még nem általános termelőszövetkezeteinkben, de az erősebbek már bevezették és eredményesen dolgoznak rajta. A tiszakarádi Űj Élet Termelőszövetkezeiben is arra az elhatározásra jutottak, hogy meg kell kezdeniük az önköltségszámítást. Eredményes gazdálkodást akarnak, tisztán látni: mit, hogyan és menynyiért termelnek, ahhoz pedig elengedhetetlenül szükséges. Igaz, hogy a hagyományos főágazati könyveléshez képest az önköltségszámítás háromszoros munka — mondotta Tóth Kálmán a főkönyvelő —, de sokszoros hasznot hoz a termelőszövetkezetnek. Tavaly „próbaévet” tartott a tiszakarádi könyvel és. Nyomtatványuk nem volt még a kalkulációhoz, de különben minden bizonylatot, költséglapot szabályosan vezettek. Ezekből már akárki kiszámíthatja bármelyik üzemág jövedelmezőségét. Ésszerűbb termelés Eddig — mondotta a főkönyvelő is — bizony, nem igen tudták kiszámítani, hogy mi mennyibe kerül. A termelőszövetkezetek vetettek, ápolták a növényt, aztán betakarították, ami termett. Hogy ho- zott-e jövedelmet, vagy csak vitt, azt nem tudták. Az állat- állománnyal is ez volt a helyzet. Etették az állatokat, hizlalták, aztán cserébe megkapták a húst, tojást, tejet, de hogy gazdaságos volt-e éppen azt az állatot tartani, az nem derült ki. Az önköltségszámítás azonban szinte mindenre ad feleletet. Ha a bruttó jövedelem- kimutatást megnézzük, kiszámíthatjuk egy-egy ágazat jövedelmező voltát. Megállapítható például, hogy egy kiló sertéshús mennyibe kerül a gazdaságnak, hogy mennyi takarmányt. munkaerőt fordít megtermelésére. Több-e a költség, mint amennyit a ser- téshízialás hoz, vagy kevesebb? így kiszámította a termelőszövetkezet, hogy egy kiló sertéshús előállítása nekik 14,24 forintba kerül és a sertéshízlalásból származó tiszta jövedelme 282 ezer forint. Persze az is kiderült a „vallatásnál”, hogy a tehenészet annál ráfizetése«“v>h. Az istálló-átlag 7,5 liter tej! Pedig minimum tizenkettőnek kell lennie, hogy érdemes legyen egyáltalán tehenészettel foglalkozni. Az önköltségszámítás tehát ésszerűbbé teszi a termelést. A szakosodás is egyre égetőbb szükségszerűség a mező- gazdaságban. A tiszakarádi Űj Élet Termelőszövetkezet fő profiljául a sertés- és marhatenyésztést választja. Adottságainak ez felel meg leginkább. Az önköltségszámítás ezen a téren is segít felszámolni a hiányosságokat és megalapozni az eredményes, jövedelmező gazdálkodást. Segítségével meg tudják állapítani, mi okozza a tehenészet alacsony hozamát a magas ráfordítással szemben. Minden hónapban mérlegelik az állatokat, az eredményt pedig jegyzőkönyvben rögzítik. A gondozók a legjobb revizorok 'Ä bizonylatokat pontosan, szakszerűen vezetik. Mindig a valóságnak megfelelő adatot tartalmazzák. Erre — mondotta a főkönyvelő — maguk a dolgozók vigyáznak, ök a legjobb revizorok. Az előirányzott takarmányról takarmány naplót, vezetnek, igy mindig előre látják az egyhónapi szükségletet. Tehát idejében gondoskodhatnak beszerzéséről. A bérezési rendszert úgy állapítottak meg. hogy az elhullás, kényszervágás, ellés. tisztasági százalék mind javítja, illetve hiányosságok esetén rontja a fizetést: Tehát a gondozóknak közvetlen érdeke, hogy minden rendben menjen. Az állattenyésztésnél már megfelelő az ellenőrzés és a költségek pontos feljegyzése. A növénytermesztésben sokkal nehezebb — már a termények sokfélesége miatt is — a számítás, de az is megindult már a termelőszövetkezetben. A könyvelést kibővítik, júVízenjáró emberek Tiszapalkonya alatt dolgozik az öreg Tisza közepén az utolsó gőzzel hajtott úszókotró. Kanalai óránként 50—60 köbméter hordalékot hoznak felszínre. A „legénység” két műszakban dolgozik, hogy a gázlóknál minél gyorsabban „építsek” a víziutat a hajóknak. Általában csak a hajósokat. a halászokat és a révészeket nevezik víznnjáró embereknek. Pedig nemcsak ök töltik életük nagy részét a vizek hátán, a folyókon. A megyénk déli határán folydogáló Tisza hullámai felett dolgoznak a dobi hidászok és az úszókotrók munkásai is. Ök is vizenjáró emberek, az ő megélhetésüket is a folyó biztosítja. Ugyanúgy ismerik és szeretik a Tiszát, mint ismertebb társaik, s az ö történeteik, meséik is a hosszan kanyargó, szeszélyes nagy vízről szólnak. (p. s.) liustól már négy könyvelő dolgozik az Üj Élet Termelőszövetkezetben az önköltségszámításon. így a főkönyvelő megszabadul az íróasztaltól és közgazdasági teendőkkel, az önköltségszámítás alapián a termelési és munkaerőfeltételek javításával foglalkozhat. — Egy év múlva már többet tudunk — mondotta búcsúzóul Tóth Kálmán —. Akkor már tisztán plőttünk áll majd mindén üzemág kéne, hiányosságaival és eredményeivel együtt. Akkor aztán nekifoghatunk az ieazi gazdálkodásnak, ahol már tudjuk, miből mi lesz és müven ráfordításért miiven hozamot várhatunk! Juhász Judit 3oo nő résaére ú j munkalehetőség & folyamatos munkarend bevezetése a Miskolci Pamutfonóban Irtat Molnár József igazgató Az úszókotróból több száz tonnás uszályokba kerül a felszínre hozott hordalék, majd az építkezésekre szállítják, ahol már várják a Tisza kincset, a kavicsot. Pof jo$ ate; Pál' ibe< ytf> áW; fej| éttíj tb& UP ÍV» glal" lnö' V tót1' ISS* sad ; V id f .ettj;-néf i K rsT& ion1’ i iefr” StK él( őzt* a'1' in»5* set# N épgazdasági érdelk. hogy1 a gyáraik és az üzemek a gépeket, a termelő ^közökért gazdaságosan hasz- j filják ki úgy, hogy a lehető Mgtöbb kiváló minőségű terméket biztosítsanak a szükség- Mfek és igények szerint. Ezt a yfilt szolgálhatja a gyárak ka- jficitásainaík időbeli (extenzív), Mkozottabb kihasználása. Ez- lehetőség nyílik ugyanazon Mkieszköz mennyiséggel — ha 92 gazdasági okokból kívánatos több termék előállítására. A modem, korszerű és termékeny állóeszközök időbeli ^használásának a fokozása fiR-Venesen kívánatos. , Az állóeszközök időbeli fo- “Mzottabb kihasználásának ?grik módszere a ledolgozott Műszakok számának emelése, éJUy a leggyorsabb eszköz a Mrmelés nagyobb mérvű növésére. Ilyen irányú kísérlet yfiaptárilag folyamatos, üzem- i^űnnap nélküli munkarend ^Vezetése, mely megoldható j* {fibb termel őeszközök beru- fi'fás-a nélkül is. • A bevezetéséhez való rarasz- JMdást indokolja a beruházóikkal való ésszerű takarékosak. amely nemcsak a bővítésig járó költségek megtákarí- Msával jár. hanem az egyre fikább gondot okozó építő kn- ,aritás mellőzését is elősegíti. .Ventős továbbá a beruházás ^futásából járó időveszteség ^’küszöbölőse tekintetében is. elmerülhet. a termelésben Már belépett beruházások és a jelenleg tervezett beruházások esetleges fokozottabb kihasználásának a kérdése is. A z állóeszközök jobb időbeli kihasználása érdekében bevezetésre kerülő munkarenddel összefügg. és legfontosabb kérdése: a munkaerőgazdálkodás és annak az úgynevezett emberi oldala. Olyan munkarendet kell kialakítaná, amely a dolgozók számára az adott feltételei? mellett kedvező, vagy vonzóbb lehet és könnyebbíti életkörülményeiket. Ennek útja a munkaidő csökkentése úgy, hogy vele párhuzamosan ne kelljen keresetük legkisebb részéről sem lemondaniuk. Ugyanakkor a dolgozó munkaidejének csökkentése nem vonhatja maga után az ipari állóeszközök kihasználási idejének csökkentését. (Magyar- országon — figyelembe véve a gazdasági helyzetünket — az 1970-es évek elejéig nem várható általános munkaidő csökkenés.) Az új munkarendre való áű térés lényege, hogy a dolgozók jövedelme ne változzon, mert csak úgy biztosítható ennek pozitív hatása, ha a munkaidő- csökkenlés előtti keresetük színvonala megmarad. Másrészt termeléskiesés sem történhet. mert az áruk bőségére is szükség van. Ilyen feltételek mellett kívánatos a munkaidő csökkentésének mielőbbi végrehajtása. ha lehetséges már a közeljövőben kedvező lennej hiszen egyik legdöntőbb tényezője a munkakörülmények javításának. A termelőüzemi idő növekedése és a munkaidő csökkentése létszámot igényel és alkalmas arra. hogy a vidéki ipari központokban — így Miskolcon is — munkalehetőségeket biztosítson az elhelyezkedni kívánó dolgozó nők számára. melyet más úton csak sokmilliós beruházás segítségével lehetne megoldani. Az állóeszközök jobb kihasználásával és az ezzel egyidejű munkaidő csökkentésnek elméleti és gyakorlati kérdésével foglalkozik a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdasági Kutató Csoportja Hevesi Gyula elvtárs, a tudományos akadémia alelnökének vezetésével. A magyar textilipar nem rendelkezik a folyamatos üzemeltetés területén hagyományokkal és tapasztalatokkal. Ezért a Könnyűipari Minisztérium, a Miskolci Pamutfonót jelölte ki a folyamatos üzemeltetés bevezetésére. így 1965. második negyedévében gyárunk rátér a naptárilag folyamatos. üzemszünnap nélküli munkára, melynek egyik formája az úgynevezett 6 -j- 2-es munkarend. Jelenleg gyárunkban a munkarend három műszakos. Hat nap után a dolgozók egy pihenőnapot tartanak. Ez a ti 4- 1-es munkarend. A folyamatos üzemeltetés bevezetésé. yeJ ez oly módon változik. hogy a dolgozók hat napi mun- J ka után két pihenőnapot tart-* hatnak. Célszerűnek látszik aj heti munkaidő rövidítését úgy* végrehajtani, hogy a napi» munkaidő változatlan marad, J ugyanakkor növeljük a pihenő-• napok számát. így ez a mun- * lcarend napi 3X8 órás lenne, * és négy műszak váltja egy- • mást, üzemszünnap nélkül. * Ezt az üzem úgy biztosítja, • hogy az eddigi három műszak J helyett az új munkaerők be-* lépésével megszervezi a negye- • dik műszakot is. Ebből három • műszak dolgozik napi nyolc • órát. a negyedik műszak pihe- a nőnapot tart. (Ehhez hozzá* kell tenni, hogy vasárnap éi- J szaka teljesen áll a gyár és tér-* mészetesen a fizetett ünnep- • napokon senki sem dolgozik.) • Eddig a váltóműszakba járó J dolgozók munkaideje heti 48 * óra. illetve a textiliparban • 45.5 óra volt. mivel szombaton J éjszaka a gyár már eddig sem • dolgozott. A folyamatos íize-J meltetés bevezetésével a sza-* badnapok növelése útján a • munkaidő heti 40 órára csők- * ken. J A 40 órás munkahétre — 8 J órás napi munkaidő mellett —• nem a munkanap megrövidí- J résével, hanem a szabadnapok • számának növelésével térünk • át • N ézzük. mennyivel nő • egy dolgozó szabad- J ideje, ha 6 nap után a nem egy. hanem két napot • pihen. • — Folytatjuk. —• *... Tiszaiuc és Tiszadob között erős pontonhíd köti össze a Tisza két partját. Hajó érkezésekor nyitni kell a hajó- hidat. A gyakorlott hidászok percek alatt utat nyírnak a folyón.
