Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

£.*, & fr* ♦ asärnap, 1061. atjguszius ft. EßKAKMAGTARORSZÄfS 4 4 »« Itl' sW M1 :-á'1 ie> >1, ■b» eff ifl f. uK e >é'’ ;nf t, ori ta :1t,1 gyjSl t 2"' ikH 5a^ ss te'’ V«* '’i' ff t> n«’ ár] i eg* VIDÉKÉN ÉLNI Gondolatok az Eíet és Irodalom vitájához %Viü a dUlőiitesi Érdekes, és a vidékiek szempontjából íelettébb izgalmas vita kere­kedett az Élet és Irodalom hasábjain. A téma nem új, mint ahogy az érvelő „kont­rák” és „rekontrák” sem egé­szen újak. Mindenesetre hasz­nos ez a vita — ha nem ta­lál süket fülekre. Ecsetelgetjük a jövendőt, és utópisztikusnak egyáltalán nem mondható elképzeléseink vannak róla, miként szűnik majd meg a falu és a város közötti lényeges különbség. Az alap, amelyhez a feltétele­ket szabjuk, a viruló létből fakad, vagyis abból, hogy a szocialista termelési mód tör­vényszerű átalakulást hoz ma­gával, Hogy azután ezt a tör­vényszerűséget mennyire is­merjük fel és mennyire siet­tetjük érvényesülését — az részben objektív, másrészt Pedig szubjektív tényezőktől függ, A falvakban ezek a fel­tétetek általában még nem ér­lelődtek meg, De, hogy állunk a kérdéssel, ha a főváros és a fontosabb vidéki városok vi­szonyát, rangját, „status rjuo”- ját nézzük? Több vitázó hi­vatkozik rá, hogy Budapest •— nem jelentőségét tekintve! — túlnőtte önmagát. Már­most: csak azért szükséges a decentralizáció, vagy pedig azért, mert a vidék fejlődése is a társadalmi, politikai és gazdasági élet szerves és fon­tos része. Véleményem szerint csakis ez utóbbi lehet a mérv­adó. Budapest főváros és vi­lágváros marad — anélkül, hogy kurtítanánk tekintélyét és pozícióját —, ha eltüntet­jük Janus-arcát, vagyis azt, hogy egyrészt önnönmaga szellemi irányítója, másrészt a minden út Budapestre vezet" égisze alatt nem ad elegendő lehetőséget a vidék autonó­miájára. Minden vidéki városban természetesen nem lehet Or­szágház. Kristó Nagy István, a vita elindítója még azt se tartja utópisztikus gondolat- bak, hogy egyik-másik mi­nisztériumot, jellegének meg­felelően „teköltöztessék” vi­dékre. A vitázók némelyike izgul, vajon hány és hány hivatalnokkal kell megvere­kednie, hány és hány körbé­lyegző koppanását kell meg­hallgatnia ... Mi, vidékiek, egyáltalán nem vagyunk „fő­város-ellenesek”, ahogy néme­lyek bennünket titulálnak. Égy kicsit azonban a „főnö­köt”, a szigorú „öreget" lát­juk benne, helyesebben azon intézményekben, amelyek a gyeplőt tartják. Belátjuk, ter­mészetesen, hogy sok felettes és ellenőrző szerv kell — de nem annyi, amennyi van, és nem olyan jogkörrel, ami­lyennel rendelkeznek, szűkít­ve a vidéki közigazgatás auto­nómiáját. Holott Miskolcnak — és ez is „horrlbile Sictu!" — az ország „főváros-helyet­tesének” kellene lennie, nem­csak formailag, de minden­képpen. Hangsúlyozom, nem va­gyunk mi Budapest-ellenesek. Magam különösen nem >— s ezt szabad tegyen aláhúznom, Hiszen sokáig a fővárosban éltem, tanultam, dolgoztam — szeretem Pestet, büszke va­gyok rá. De ismerem a vidé­ket is, a vidéki ember lélek­tanát, amely immár ironikus­sá alakul, ha erről a kérdés­ről beszélgetünk. Mór viccet is kreált. Sorolja a Duna menti országokat. Német­ország, Ausztria, Csehszlová­kia — így végig sorjában, majd hozzáteszi: — ... és Budapest. „Hova mégy?” — kérdezem egyik ismerősöm­től. „Csak ide, a Corvinba, bevásárolni. Mert nálunk az Államiban nincs ...” Pest a bőség városa. Ott „mindent lehet kapni”. Hiába, Pest, az Pest No, igen. Miskolcon az idén drágább a zöldség és a gyü­mölcs. A primőrből csak mutatóban akadt...' Az ipar­cikkekből olyan a választék, hogy „eszi, nem eszi — ez van!” Okos ember a téli hol­mit nyáron, a nyárit pedig télen vásárolja meg. Ha egy­szer kifogy valami, napokig, esetleg hetekig kell várni rá —mert Pestről nem küldenek. Pedig Kristó Nagy István úgy írja, hogy „... az életem és iparcikkek beszerzési lehető­sége vidéken sokszor jobb, mint a fővárosban.” Itt bi­zony korrigálni kell, legalább is miskolci, az ország máso­dik városának viszonylatá­ban! Az áruellátás nem éri el a fővárosi szintet. Néhány „kiemelt” vidéki várostól el­tekintve, bár azok is messze a főváros mögött állnak, ke­\rrsc n ~r «mi vnn?n TVTí— ért panaszkodunk hát, hogy azok, akiket meghatározatlan, vagy meghatározott ideig vi­dékre küldenek, száműzetés­nek vélik az életet?! Tu­dunk-e mi nyújtani hasonlót ahhoz, amit a főváros ad? Ha például valamelyik fró vidék­re költözik, aki maga is pesti volt, „körbe csodálják”, hős­nek tartják. Vajon miért? Mindenképpen helJgm Todej-ó Frigyes javaslatát. „Jó volna kidolgozni egy olyan rendszert — írja —, amely az egyes vidékek, váro­sok adottságait <elsősorban a Budapesttől való távolságot) figyelembe véve, meghatáro­zott összegű pótlékot biztosí­tana a pályakezdő tanárok­nak, könyvtárosoknak, nép­művelőknek, gyógyszerészek­nek és agrármérnököknek két évig,” Azért, mert jól dől. goznak, vagy azért, mert „vállalják a vidéki élet sa­nyarú ságál 7" Mennyiben se­gítené ez a jószívűség a vidék erőteljesebb ütemű fejlődé­sét? Égy másik vitázó pedig így ír: „Aki vállalni tudja a költözködést, családostul vállalni tudja a városi élet kétségtelenül magasabb re­zsijét, az öt-hat év alatt ki­dobja a városért az ablakon egy autó árát, olyan autóét, amellyel egy óra alatt elér­hetné a legközelebbi várost, kettő alatt Pestet." Magyarán szólva: azért maradjanak a falusiak a faluban, hogy maj­dan autón szóguldjanak a vá­rosba, egy színházt előadás­ra, vagy vásárlás végett? De mit segítünk ezzel a falun? Közelebb kerül-e, ha a távol­ságot az autó segítségével egy-két órányira redukáljuk — a városhoz? Nem. Vélemé­nyem szerint, ilyen módon nem oldhatjuk meg a vidék gyorsabb fejlődésének kérdé­sét. Amikor a pesti Nagykörút épült, naponta tele voltak hí­rével az újságok. Valóságos országos ügy tett belőle. Ne­künk, miskolciaknak épp oly fontos a Széchenyi, vagy a Tizeshonvéd utca, mint a pestieknek a körút, de ebből miért nem tett országos ügy? A hírverésre is gondolok, meg, persze az ügy jelentősé­gére is. Soha, egyetlen orszá­gos lap sem tette szóvá: va­jon miért épülnek a miskolci utcák, szinte megbénítva a forgalmat, olyan sokáig. Ta­lán nincs elegendő pénz és gép az átrendezéshez? Ez csak a mi ügyünk? r_;_ többnyire csak az oajitO-', az országos ügy, ami a fővároshoz fűződik. A kőrútról sokkal többet cik­kezlek az országos lapok, mint mondjuk, a Lenin Kohászati Művek durvahengermű vének óriási rekonstrukciójáról.; *yint>«z elnök széttárj» karját: amejy a népgazdaság egyik ' Becsapott, megint becsa- legjelentósebb létesítménye lesz. így vagyunk mi, vidékiek sok egyébbel is. Ha például egy, a fővárosban élő, még vidéki viszonylatban is „kö­zép-kaliberű" író, vagy pub­licista felajánl egj'-egy cik­ket a vidék irodalmi lapjá­nak, „természetszerűen” tért karokkal fogadják, mert a „fentről” jövő küldeménynek „súlya” van, „emeli” a vidéki lap tekintélyét. Vajón for­dítva mi a helyzet? Nagyon, de nagyon meg kell izzadnia a vidéki kollégának, amíg elfogadják valamelyik cik­két valamelyik országos orgá­numnál. Hol van az az idő, amikor a vidék ..termelte" a Mórjczokat, Adykat és Mik- száthokat!... Nagyon nehéz „befutni”. S ha egyszer mégis sikerül, szinte természetes, hogy az illetőt „felszippant­ja” a főváros, hiszen oda va­ló, a vidéket nem neki „ta­lálták ki”. A túlzott centralizmus nemcsak a gazdasági, hanem a szellemi, a tudományos és a kulturális életre is rányomja bélyegét. Közgondolkozásunk, — ahogy a vitában is elhang­zott — „fővároscentrikus”, hogy ezen egy-két vita aligha segíthet”. És nem segíthet­nek a „tilalomfáik” sem, ame­lyek adminisztratíve meg­akadályoznák a fővárosba, vagy a nagyobb vidéki váro­sokba való áramlást. De mi­nek is kellenének tilalomfák és sor-viták! Minek, ha egy­szer (egyszer?) már határoza­tok születtek, amelyek tör­vényre emelték a decentrali­zációt! íme, itt a törvény. — Kövessük, váltsuk valóra! A» élőt <kn«3. mint hor- ciki (jóban a must. A vidék feszegeti kereteit, fel akar törni. Olyan folyamat indult el, amely megköveteli a magáét pénzből, szellem­ből, alkotásból, önállóságból. Ismétlem, nem a főváros ro­vására akarjuk ezt a fejlő­dést. Hanem vele együtt, —. az országért, mindannyiun- kérk Csata László Ez a fővárosi szintet. Néhány „kiemelt” vidéki várostól el- , , . , . , , . többnyire csak az tekintve, bár azok is messze sajnos, az orsz;igos ügy a főváros mögött állnak, ke- arná a fővároshoz fűződik. A vés az, ami vonzó lenne. Mi- kőrútról sokkal többet cik­*1 evesen ellenzi ezt a gondola- ban! Az áruellátás nem éri el Mn nincs elegendő pénz és tet. A dolog nem egyszerű, mégis megfontolandó, ha nem fs a lelköltöztetéseket, hanem Inkább a lényeget illetően. A magyar vidéki nagyvárosok hovatovább elveszítik törté­nelmi patinájukat. Ha kül­földiek járnak Miskolcon, Sopronban, vagy Egerben, az Idegenvezetők elmesélik, mi­lyen történelmi múltjuk van ezeknek a városoknak. Am dicsekedhetünk-e történelmi Jelenükkel, ha eltekintünk egy-egy iparág, vagy jelentő- sebb létesítmény büszkélke- désre kétségtelenül okot adó fényétől? Pezseg-e olyan szel­lemi, kulturális, tudományos, Irodalmi élet a nagyobb vi­déki városokban, amely ellandóan országos rangot, és lekintélyt kölcsönöz nekik? Sokszor a vidék szemére ve- hk: hát teremtsenek maguk­nak ilyet! De hogyan?! Ami­kor kötik kezüket, túlzottan beleszólnak öntevékenységük­be és részletkérdésekben is a fővárosban székelő szervek 'éleményét, vagy engedélyét kell kérniük. Véleményem ®”erint úgy volna helyes, begy ha egyszer az Ország- gyűlés jóváhagy egy decent­ralizációs tervet, vagy akar fejlesztési, de bármilyen ter­mészetű határozatot, akkor kapja meg a vidék a bizalmat **> hogy saját érdekében, hu- eayona, sok-sok napidíjas ki- mállás, felesleges jetentés- ktildözgelések és bürokrácia nélkül, szíve és képessége sze­rint alkosson. at i)( A nemcsak szép, A fövaros nemwak etlz. ”?b, hanem „mumus” is, A "ivatalos ügyét intézni oda- btezó ember már a vonaton — Ne haragudj, hogy zavarlak. | — Nem zavarsz. — Már régóta figyellek a szomszéd asztaltól. Olyan furcsán viselkedsz. Csak komoran bámulsz magad elé, ujjaid- dal indulókat dobolsz az asztal lapján, s nekikeseredve iszod a sört, a feketét. Mi van veled? — Gondolkodom. — Jé! Te gondolkodni is szoktál? — Néha. Ha muszáj. — Most miért muszáj? — A nevelési cikkek miatt. — Csak nem csaptál fel te is nevelési szakcikk frónak? — En? Még csak az hiányzik, Elegem van belőle. Éppen elegem. Nyakig. Torkig. Söl, a fejem se látszik ki be­lőle. — De hiszen korunk többet követel minden vonalon, így az apák... — Csak hagyd az apák vonalát. Ne­kem elegem van minden bölcs intelem­ből, Elegem van az apák kibírhatatlan, örök leckéztetéséből. Ha rajtam állna, egyetlen nevelő jellegű cikk, előadás nem látna napvilágot! — De azért kell az. — Ha meg kell, ne csináljanak belőle ilyen nagy tam-tam-ot. — Ezt nem értem. —• Hogy-hopy nem érted? Ember, hol élsz? Nem olvasol újságot, folyóiratot, nem hallgatod a rádiót, nem nézed a televíziót? — De. — fiit akkor? Nem veszed észre a szörnyű vészt? — Miféle vészt? —• Pssz! A gyerekeket szembe állítják a szülőkkel, — Ezt vem értem. — Oh! Boldog ember! Minden neve­lést cikknek, beszédnek ilyen gyermek­csábító címeket adnak: „Szülőknek egy­más közi”, „Felnőtteknek a nevelésről”, „Hogyan bánjunk a testvérekkel?”, „Van-e gonosz gyerek?" Es mit gon­dolsz, mi történik? No? Ugye, nem talá­lod ki? Az, ami a IS éven felülieknek szóló filmmel. Habzsolják a gyerekek. Most is, mit gondolsz, miért ülök itt? •— Megszomjaztál. — Nem! Azért iszom, mert nem me­rek hazamenni. Dclkierőt gyűjtök az otthon elviseléséhez.-T- Családi konfliktus? — Látom, nem érted, Mindjárt meg­magyarázom. Képzeld, egész nap dolgo­zom. Alig várom, hogy vége legyen a munkának. Rohanok haza- Mit gondolsz, mi pár rám? Alig van nap, amikor va­lamelyik lapban, folyóiratban ne lenne felnőtteknek szóló nevelési cikk. Es mit látok? A gyerekek ott ülnek egy csokor­ban, és fennhangon olvassák, aztán meg­vitatják, hogyan •kell a szülőnek bánni a gyerekkel, » — Ebben nincs semmi vész. — Dehogy nines. En mindig elmara­dok egy brosúrával. Próbálom őket ne­velni. Mit gondolsz, mit szólnak atyai intelmeimre? No?l Nem találod ki? Azonnal szemrehányóan néznek rám, s nvegkorholnak, „Apa, apa, hát nem ol­vastad a ., .-ban megjelent cikket? Ilyenkor egy atyának -nem így, hanem emígy kell viselkednie.’1 — És te? — Egek, mint a rongy. A sarokba szorítanak, s kiderítik, hogy elmaradott gondolkodású atya vagyok, s csodálják, miért éppen rám esett a választásuk? Érted te ezt a tragikomikumot? — Nagyon is. Kezdetben én is így jártam. Már-már ott tartottunk, hogy vége az atyai tekintélyemnek, s vagy elvonó nevelőkúrára fognak, vagy le­váltanak a családfői funkciómból. — Es? Mit tettél? — Remekül megoldottam a gordiusi csomót, — Bármi konfliktus támad köztem és a gyerekek között, első kérdésem: „No, gyerekek, milyen nevelési cikk jelent meg ezzel kapcsolatban?” — ÉS? Nem fogsz mellé? — Kizárt dolog. A négy gyerek közül egy biztosan akad, aki felfedezi, hogy valamelyik irományban, előadásban akad e témával kapcsolatos, kizárólag a szülőknek szóló előadmány, — És ha mégse lenne? — Akkor az ügyet felfüggesztjük az ezzel kapcsolatos szakcikk megjele­néséig. Csorba Barnabás Kedvetlen, töprengő aggodal- massággal hajiunk az asztal fölé, várjuk a számolás vég­eredményét, A főkönyvelő ki­nt gurítja ujjai közül a ceruzát: ,tj — Mennyi? — kérdezzük. sk Az idős ember fáradtan le­gyint, az elnök széttárja karját: — Becsapott, megint becsa- pott minkét az idő. Ha látták volna határunkat június ele­jén ... Azt hittük, nem győz­ök zük majd betakarítani a ter­mi mást. Amikor legjobban kel­tett volna az eső, szörnyű for- .. róságot kaptunk, leperzselte az ö" életet. b- Boldogkőváralján a kom­j, bájneséplés eredményei a kö- , vetkezők: búzából 6, tavasz- . " árpából 5,5 mázsát adott egy hold. Rossz, nagyon rossz. Bol­ti dogkőújfaluból is hasonló sta- ek lasztikéval eresztettek minket . . útnak. 1 Leverten indulunk tovább, a >r~ tikkasztó hőségben. Néhány ba­rn rányíeíhő göndörödik az égen, ja lompos lassúsággal úsznak. , Esőt ezektől hiába várunk, pe- * dig most megint nagyon kelie- k- ne kukoricára, krumplira, cu- í- korrépára, mindenre. ß — Nézzünk át a szomszédba ' is — javasolja Zahoránszki 8 elvtárs, az Encsi Járási Tanács k- főagronómusa — hátha ott éz kedvezőbb képet mutat a stá­big tisztika. I_ — Aligha — mondom csüg- ■ gedőn — egy dűlőét választja 1- ( el a bernádeécei határt a bol- a- i dogkőváraijaiíól, csodát tehát j_ nem várhatunk. Megyünk Céeére, A főagro- nómus bemutatja a tsz-t, el- us mondja, amit tud róla. Tavaly m új elnököt választottak. A „nyomás” nem ^ fentről jött, ,K maga a tagság határozott úgy, Ja hogy az egyik legjobb trakto­k, rosukat, Tőszegi Andrást, egy- g_ ben a 1sz párttitkárát „leveszi" a gépről, és a közösség kor- ’ ’ ményrúdjához állítja. 1959-ben, öa a tavaly leváltott elnök távol­ít- létében egy évig mint megbí- zott elnök vezette a tsz-t. Ak­kor néhány fillér híján 40 ío- R" rintot ért náluk egy munka- ,a’ egység. Talán erre emlékezett o- a tagság, amikor egyhangúlag Tőszegi Andrásra szavazott. Az ... új vezetés legfrissebb eredmé- 1' nye: a mammutjórássá tere- y~ bélyesedett Encsiben, a her- a- nádcécei Béke és Barátság Ter­ii- melőszövetkezet fejezte be el- j._ sóként az aratást, július 18-án. Frissen festett szobába nyi- ő’- tünk, az ajtókból, az ablakok- ■ft! ból olajfesték-szág arad. Itt is )r_ számoláshoz csöppenünk, az A elnök és a növénytermesztési rel brigád vezetője, Hajdú István lflt birkózik a számoszlopokkal. — Mennyi? — kérdezzük kó­rusban, lélekben felkészülve a 11" legrosszabbra, ól- A ceruza itt is kigördül a n- munkásujjak közül, de mintha [5- vidámabban pördülne a szálkás szamokra. n- Siker az intenzív búzává! Magam sem akarom elhin- I ni, amit hallok. Volt egy 18 holdas intenzív búzatáblájuk a Hernád mellett, mérték az időt, tizenkét perc alatt telt meg a kombájn magtartálya, percen­ként tehát egy mázsa szem öm­lött a kövér kalászokból, faj- súlya 79. Ezen a táblán egy hold intenzív búza kereten , 22 mázsát adott. A másutt. levő intenzív búzájukban sem csa­lódtak, a holdanként! átlagter­més 16 mázsa volt. Tavaly az intenzív búza nem sikerült, most a vetést eriilet 30 százalé­kába vetett intenzív búzafajta rántotta ki a bajból őket, s így búzából 12 mázsás átlagter­méssel dicsekedhetnek, árpából is körülbelül ugyanennyi lesz. A céceieknek jó földjeik vannak, de az időjárás semmi­vel sem volt jobb, mint bárhol másutt a Hernád-völgyében, esőt ritkán kaptak. A vezető­ség rátermettsége, a tagság munkás szorgalma a ritka eredmény forrása. A vezetőség megfontolt ter­veit a tagság húzódozás nélkül végrehajtotta, pedig sokan el­lene voiiak, hogy újból vesse­nek intenzív búzafajtát, attól féltek, kenyér nélkül marad­nak. A vezetőség döntése így szólt: mindent megadnak ennek a kényes búzafajtának, s ha most sem váltja valóra remé­nyeiket, akkor csak a búzában lehet a hiba. Az előveteményt is előírásiszerűen választották meg: az Intenzív búza takar­mányféleség után került a földbe. Talán nem árt, ha tárgyhó pontossággal leírjuk, hogyan csinálták. Nyár utóján 22 cen­timéteres mélyszántást végez­tek, velős előtt két héttel még egyszer megszántották a föl­det, majd holdanként két má­zsa vegyes műtrágyát szórtak el, s ezt a vetés előtti napon dixtülerrel bedolgozták a ta­lajba, Nagyon vigyáztak rá, hogy a vetéssel egyetlen napot se késsenek — október 16-ra földben volt a mag. Nem győzzük eleget hangsú­lyozni, hogy az intenzív búza intenzív bánásmódot, talajelő­készítést, gondoskodást kíván, több termést ígér, de több munkát is vár. Ha ezt a leg­csekélyebb mértékben is el­mulasztjuk, a remény önmaga ellentétébe csap át, a csalódás szinte elkerülhetetlen. Az egyik legnagyobb baj. hogy az intenzív búzában csalódott ter­melőszövetkezetele mindig a búzában keresik a hibát, ilyen­kor aztán feltámad a beidegző- dött, olykor oktalan hagyo­mánytisztelet, s az új elten ber­zenkedik. Tegyék inkább az ellenkezőjét. Aprólékos gond­dal elemezzék, valóban megad­tak-e mindent neki, A céceiek sikere nem ördöngösség, mun­kával vetették meg az alapját, Hemádcécén 37 forintot ter­veztek egy munkaegységre — állítják, hogy meglesz. A rend­szeresen fizetett 12 forint elő­leget a maguk erejéből terem­tik elő, csupán a kertészet két­ezer forintot hoz naponta a közös konyhájára, Koscsó Béla kertész és brigádja jóvoltából. Minden munkát idejében Harminc holdon vetőburgo­nyát termesztenek, kisvárdai- rózsát. Az előírás megkívánja, hogy virágzás után kitépjék a krumpli szárát. Két nap alatt végzett vele a tagság. A bees­tek megállapítása szerint 67 mázsa átlagtermésre számít­hatnak holdanként. Cukor- répamagot szintén 30 holdon termesztenek. Ottjártunkkor legalább száz ember szorgos­kodott a magrépa aratásánál, Lénárt József agronómus irá­nyítása mellett, egyetlen nap elegendő volt hozzá. Július 28- ra a tarló 90 százalékát fel­szántották, s úgy tervezik, hogy augusztus 5-re jelenthetik: be­fejezték a cséplést. A tagság megértette: ha eredményt akar. minden mun­kát időben el kell végeznie, minden mulasztás gondok so- . kaságát akasztja a nyakukba, torlódnak a tennivalók, vég sí? soron mindennek ők isszáS meg a levét. Nem a kötekedés szándéká­val hasonlítottuk össze a két falu aratási statisztikáját. Nem egy község húzná a rövideb- bet, ha összemérnénk Hemád- eécével, de azért az mégiscsak elgondolkoztató, hogy egyetlen dűlőút, talán öt méter távolság, ilyen szembetűnő különbsége­ket tár a vizsgálódó elé. Gulyás Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents