Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
ES2AKMAGTAROK.SZAG Szerda, 1964, július S, a Díszünnepség Varsóban Lengyel Népköztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Kedden délután a varsói Kultúra és Tudomány Palotájának kongresszusi termében díszünnepséget rendeztek a Lengyel .Népköztársaság megalakulása 20. évfordulójának tiszteletére. Az elnöki asztalhoz felvonuló szomszédos testvéri szocialista országok vezetőit N. Sz. Hruscsovot, Antcmin Novotnyt és Walter Ulbrichtot — a teremben összegyűlt több mint három ezer főnyi közönség nagy ünneplésben részesítette. A díszünnepséget Aleksan- der Zawadzki, a Lengyel Államtanács elnöke nyitotta meg. Üdvözlő szavai után Wladislaw Gomulkának, a LEMP KB első titkárának adta át a szót. Gomulka beszéde Bevezetőben méltatta a népi Lengyelország 20 éves korszakának jelentőségét, különös tekintettel arra, hogy mit jelentett Lengyelország történelmi fejlődésében az a tény, hogy az ország a szocialista építés útjára lépett. Gomulka a továbbiakban lészletesen ismertette a népi Lengyelország fejlődését és hangsúlyozta: mindaz, amit a népi Lengyelország e húsz év alatt elért, saját erejének és a testvéri szocialista országok közötti egyre elmélyültebb együttműködésnek és kölcsönös segélynyújtásnak köszönhető. Gomulka ezután méltatta a Varsói Szerződés jelentőségét. Majd meleg szavakkal emlékezett meg az NDK és Lengyelország közös megállapodásáról, az Odera—Neisse békehatárról, amely nem elválasztja, hanem összefűzi a közös célért, a szocializmus felépítéséért küzdő két népet. — Az elmúlt korszakban — emelte ki Gomulka — kezdettől fogva segítségben és támogatásban részesültünk barátaink és szövetségeseink, a szocializmus első állama: s Szovjetunió részéről. \ szoc'a- ’ lista tábor egysége és a kölcsönös segítségnyújtás minden szocialista ország harcának fő forrása volt és marad. A továbbiakban arról beszélt, hogy a kínai kommunisták vezetőinek hibájából a nemzetközi kommunista mozgalomban keletkezett nézeteltérés aláássa a szocialista országot egységét és szolidaritását. •— Ez természetesen nem erősít minket — mondotta —■ és örömet okoz ellenségeinknek. Befejezésül aláhúzta, hogy az elmúlt húsz évben Lengyel- ország politikáját a szocialista országok közötti testvéri egység és együttműködés, a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elwi határozták meg. Ezek az elvek már húsz évvel ezelőtt, a júliusi kiáltványbajn kifejezést; nyertek és a felszabadult népi Lengyelország alapjává váltak. Gomulka beszéde után Hruscsov emelkedett szólásra. Hruscsov beszéde Beszélt Lengyelország roppant világháborús veszteségeiről, majd rámutatott, hogy a Lengyel Népköztársaság napjainkban a gyors gazdasági fejlődés meggyőző példáját nyújtja. Az elért hatalmas sikereket a lengyel nép annak köszönheti, hogy a munkásosztály marxista—leninista élcsapata teljes mértékben érvényesítette ál- hatatosságát, bölcsességet és szilárdságát. A szovjet kormányfő melég szavakkal méltatta a Lengyel Egyesült Munkáspárt, annak Központi Bizottsága és személy szerint Gomulka érdemeit, majd kijelentette, hogy a szovjet—lengyel kapcsolatok igen jól fejlődnek. Hruscsov ezután a szovjet nép vívmányairól, valamint a többi szocialista ország nagy sikereiről beszélt. Természetes, hogy a sikerekhez és a győzelmekhez vezető úton akadtak bizonyos nehézségek és megtorpanások is. Most ezek a nehézségek különösen súlyossá váltak, amióta a Kínai Kommunista Párt veztőségé- nek jelenlegi állásfoglalása kialakult. Meggyőződésünk — folytatta a szovjet miniszter- elnök, — hogy ezeket a nehézségeket leküzdjük. Hruscsov ezután rámutatott, hogy ha az imperialisták újabb háborút robbantanának ki, ez a kaland teljes megsemmisülésükhöz, az egész tőkés rendszer elkerülhetetlen bukásához vezetne. Kénytelenek vagyunk számot vetni a tényekkel — folytatta Hruscsov. — Az Egyesült Államok nemrég a Köztársasági Párt országos jelölő kongresz- szusa olyan választási programot fogadott él, amely a leg- agresszívabb köröknek a céljait tükrözi, á kongreszuson megválasztott elnökjelölt pedig nyíltan feltárta, hogy az elvakult antikommunizmus és a háborús fenyegetések jelszavával akar bevonulni a Fehér Házba. Befejezésül Hruscsov kijelentette. hogy a szovjet—lengyel barátság szilárd és megbonthatatlan, a Szovjetunió kész továbbra is testvériesen megosztani tapasztalatait a lengyel néppel, . fejleszteni a politikai, a gazdasági a kulturális együttműködés minden formáját. Ezután felolvasta az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelsőbb Tanács elnökségének és á szovjet kormánynak a Lengyel Népköztársaság vezetőihez intézett üdvözlő üzenetét. A díszünnepségen felszólalt Antonin Novotny és Walter Ulbricht. Megemlékezés Budapesten a testvéri Lengyelország ünnepén Cseterki Lajos elvtárs és Kiljanczyk nagykövet beszéde A Magyar Szociálista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága a népi Lengyelország fennállásának 20. évfordulója alkalmából kedden ünnepséget rendezett az Alumíniumárugyár művelődési termében. Az ünnepségen részt vett és az elnökség tagja volt Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Somogyi Miklós,, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Cseterki Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter, továbbá Jan Kiljanczyk, a Lengyel Nép- köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, jelen volt az ünnepségen a Központi Bizottság és a forradalmi munkás-paraszt kormány több tagja, politikai és társadalmi életünk számos ismert képviselője, az Alumíniumárugyár és más zuglói üzemek sok dolgozója. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és a lengyel nagykövetség számos tagja is. A lengyel és a magyar himnusz hangjai után Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd Cseterki Lajos mondott beszédet. •— Húsz évvel ezelőtt a lengyel társadalom haladó erői, élükön a kommunistákkal, meghirdették egy új népi állam felépítésének programját. Két évtized alatt a lengyel nép szorgalma, alkotó ereje a fejlődés magas színvonalán álló országot épített. — A Lengyel Népköztársaság kormánya hatalmas erőfeszítéseket tett és tesz az európai béke, biztosítására. Azonban azt is látjuk, hogy a bonni körök nemcsak elutasító álláspontra helyezkednek, hanem revansista álmaik érdekében a NATO-ban a többoldalú atomerő terveit szövögetik. Ezzel kapcsolatban ismételten kijelentjük,'a bonni militaristák minden próbálkozása, hogy megváltoztassák Európa térképét, bekebelezzék a Német Demokratikus Köztársaságot, módosítsák Lengyelország államhatárait, valameny- nyi szocialista ország összefogásának acélfalába ütközik, s kudarcra van ítélve. Az Odera—Neisse vonalat ml is a béke, a barátság határának tartjuk és sérthetetlennek tekintjük. — A lengyel kormánnyal együtt kormányunk is azon a véleményen van, hogy a német kérdést békés és demokratikus alapon lehet és kell megoldani. Befejezésül hangoztatta az előadó: a testvéri lengyel és magyar nép barátságának ki- szélesítése és elmélyítése továbbra is szívügyünk marad. Ezután Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete mondott beszédet. Bevezetőben köszönetét mondott a szeretetnek azért a sok megnyilvánulásáért, amellyel a magyar dolgozó nép a felszabadulásának 20. évfordulóját ünneplő lengyel nép felé fordult. A továbbiakban emlékezett azokra a hősi harcokra, amelyeket a lengyel kommunisták, a lengyel dolgozók vívtak a német fasizmus ellem Jan Kiljanczyk beszédét a magyar—lengyel barátság éltetésével fejezte be. A nagy tetszéssel fogadott beszédek elhangzása után művészi műsor következett. Dobs István és Kádár János üdvözlő távirata, a lengyel államférfiakhoz Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Lengyelország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából táviratot küldtek Aleksander Zawadzkinak, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa elnökének, Wladislaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Jozef Cyrankiewicznek, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsa elnökének. A táviratban Lengyelország újjászületésének 20. év'ordu- lója, a lengyel nép nagy nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány* az egész magyar nép és a saját nevükben forró testvéri üdvözletüket küldik a lengyel államférfiaknak, a testvéri lengyel népnek. Jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy a századokra visszanyúló hagyományos magyar- lengyel barátság történetében az elmúlt 20 esztendő új fejezetet nyitott .meg. A szocializmus építésének közös útján járó népeinket az eszmék, érdekek és célok azonosságán nyugvó őszinte és tesvéri barátság szálai fűzik össze. Népeink barátságát erősíti az a tény is, hogy pártjaink és kormányaink együttesen fáradoznak a világ békéjének vódel- mezésén, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és egybeforottságának biztosításán — állapítja meg a távirat.-mimimmiuiimmmi ........................................................................................................ K é t régi. több évtizedes függőlámpa és két hosszú betongerenda a plafon alatt. Ezt láttam leggyakrabban Lengyelországból, illetve annak nagy ipari városából, Katowicéből. Volt négy nap. amikor egyebet alig láttam: a műtétet követő négy napon, amikor csaknem mozdulatlanul feküdtem a katowicei Il-es számú városi sebészeti kórház III. emeletén, a 6-os kórteremben. Tizenegyen voltunk a szobában: tíz lengyel és én. Hamar megbarátkoztunk. Szobatársaim, az orvosi kar, az ápolószemélyzet, s nem utolsósorban a kórházon kívül élő lengyel bitrátáim bebizonyították ezekben a nehéz napokban, hogy a lengyel— magyar barátság mennyire nem frázis, milyen eleven valóság! * Nem először voltam Lengyelországban. Sőt. Katowicében is feküdtem már betegen. Akkor 1945-öt mutatott a naptár, Berlin eleste után, a sachsenhauseni koncentrációs táborból szabadulva, Lengyelországon keresztül vitt első utam. 1945. április végén szovjet és lengyel csapatok hozták el a szabadságot számunkra Sachsenhausenba, és a napokig égő Berlinnek, a fasizmus utolsó fellegvárának pusztulását jelző tűz fénye, mellett indultunk el az első szabiid útra. "Drezdenko lengyel városka volt az első szabad otthonunk, majd hazatérőben egy éjszakát Katowicében töltöttem. Súlyos beteg voltam akkor is. A lágerélet. a legyen- gtiltség, a hosszú nyomor vett le a lábamról. Az állomás, egyik perem-szigetén, egy kisebbfajta épület tövében ^töltöttem a hajdani katowicei éjszakát. Néhány évvel ezelőtt elegánsan, repülőgéppel érkeztem a szabad Lengyelország fővárosába, Varsóba. S harmadszor is Lengyelországban jártam. Egy zeneiskolai kamarazenekar kíséretében, a helyi konzervatórium vendégeként ismerkedtem a várossal, a lengyelekkel. A vá- rosiárás számomra, sajnos, igen rövid ideig tartott. Váratlanul kórházba kerültem ... * K ábultan ébredtem. Mozdulni nem tudtam, ajkam a láztól cserepes volt. felettem két régi. több évtizedes függőlámpa és két hosszú betongerenda a plafon «alatt. Mellettem fehér vaságyak, pizsamás emberek, akik érdeklődéssel figyelték ébredésemet. Nem mindig adatik meg az újságírónak, hogy ilyen kőiéiről megismerjen egy külföldi, számára idegen népet, hogy együtt legyen annak képviselőivel egy kórteremben, és a közös bajok, közös betegségek feloldjanak minden protokolláris gátlást, megnyilatkozzanak beszéljenek egymással, és a többhetes együtüét olyan, betekintési lehetőséget adjon a vendéglátó, baráti nép életébe, amilyenre nincsen lehetőség semmiféle társasutazáson, vagy küldöttségben. Még igen jól emlékeztem az 1945-ös Lengyelországra. Emlékeztem a porig bombázott városokra, a lerongyolódott, éhes emberekre. Rövid városjárásom és a sok-sok beszélgetés betegtársaimmal, azok látogatóival igen plasztikusan vázolta fel előttem a hatalmas utat, amelyet Lengyelország is megtett a felszabadulás után. Nem megy még minden jól Lengyelországban. Sok még a nehézség. Nem magasak az átlagkeresetek hiszen talán a második világháborúban legtöbbet szenvedett országot kellett újjáépíteniük. De töretlen a lengyel emberek optimizmusa, szabadságvágya, akarata. * Igen sok barátot szereztem, akikkel ma is meleghangú levelezés köt össze. Szinte a kórház „gyermeke” lettem, és h már gyópvulian távozott betegek is többször visszajöttek, hogy meglátogassanak, megajándékozzanak apró emléktárgyakkal. Egy érdekes apróságot szeretnék ennek kapcsán elmondani. A kórházban szerzett barátaim közé tartozik Barbara Kawka és családja. Barbara igen csinos, bájos fiatalasszony, és egyszer megszólított a kórház folyosóján valami érthetetlen, keverék-nyelven. Egy ápolónő azonnal ott termett, erélyesen rászólt lengyelül, majd, mintegy mentegetőzve, elmondta nekem, hogy „nem lehet bírni ezekkel a női betegekkel. molesztálnak egy idegen férfit”. Másnap fény derült rá, mi volt a „molesztálás”. Akkor ugyanis már ott volt látogatóban a feleségem, aki betegségem hírére utazott hozzám Lengyelországba, és Barbara minden magyar tudományát összeszedve őt is megszólította: „Főzzek neked egy dupla?" Tovább nem is jutottunk a beszélgetésben, de egy tolmács közbejöttével megtudtuk, hogy Barbara korábban Magyarországon járt. azon kívül Mura Péternek, az éveken át ott működött magyar karmesternek baráti köréhez tartozott és sógornője' annak a muzsikusnak, akit a feleségem, éppen közös barátunk útmutatása alapján, fel akart keresni. Ez a család leghűbb segítőnk egyike lett lengyelországi utunkon. Barátságukra és szolgálatkészségükre jellemző, hogy Barbara édesanyja, bár semmi dolga sem volt a késő esti órákban a kórházban, addig nem ment haza. amíg feleségemet haza nem kísérte szállására, mondván, hogy mi Itt vendégek vagyunk, és úgy kell minket kezelni, mint kedves jóbarátokat í N em szakadt meg a barátság a kórházon kívüli ismerőseimmel sem. Az ágyam környéke olyan volt mindig, mintha virágos kertben feküdnék, ősz volt, de illatozó rózsák, hatalmas gladióluszok, jószagú szegiűcsok-, rok jelképezték a baráti együttérzést, az ágyam szélén pedig mindig ott ült néhány jóbarát. Egyikük, Krystyna Slo-1 bodnyk zenetanár még vázát is hozott, érdekes, szép kerámiát, hogy legyen miben tartani a legfrissebb virágokat. Vá-1 zaként használtunk minden kiürült kompótos üveget. Azonkívül az én ágyam mellé vándorolt a kórházban fellelhető minden egyéb vázaféleség. Aztán amikor már nagyon sok volt a virág, egyik-másik apáca elvitt egy-egy csokrot hol ide, hol oda. nem egyszer a Krystyna vázájával együtt. Alié győztem „visszalopkodni”. Soha el nem felejtem a most következő apróságot. Csaknem mindennap, nagyjából azonos időben jött be hozzám három-háron lengyel fiatal. Fiúk, lányok vegyesen. Egyikük, elmondta, hogy a konzervatórium diákjainak képviseletében jöttek, átadta az aznapi virágcsokrot, aztán mivel a beszélgetési tudomány ezzel rendszerint ki is fogyott, leültek af ágyam szélére, egy negyedórácskát elüldögéltek, biztató mosolyokat küldtünk egymásnak, szobatársaim lengyelül1 tájékoztatták őket hogylétemről, és barátsággal elváltunk egymástól. Másnap jön másik három fiatal a virágcsokorral és így tovább, mindennap. Mindig szégyellni fogom, hogy nem jegyeztem meg egy fiatal zongorista növendék nevét Ez a fiatal véletlenül tudta meg, hogy kórházban, fekszem- Útközben találkozott egy konzervatóriumi tanárnővel, azt elkísérte a kórházba, feljött vele hozzám, s akkor tudta me?, hogy egyáltalán a világon vagyok. Sajnos, csak lengyelül beszélt, nem tudtunk szót váltani egymással. De mindennap két óra tájban megielent, hozta a legfrissebb Népszabadságot. Népsportot és Ludas Matyit. Letette a takarómra, le- paroláztunk, nézegettük egymást egy kicsit, aztán Ő elbeszélgetett szobatársaimmal ,és jó egészséget kívánva elment- Másnap újra jött. * A zóta gyakran fordult a posta Miskolc és Ka to wie' között. Képeslapok, levelek, fényképek jönnek & mennek, viszik-hozzák a baráti üzeneteket, ' kova csolják a barátság elszakíthatatlan fonalát. Levelek, fényke pék. néhány emléktárgy, a lengyel orvos odaadó munkái2 eredményeként visszanyert egészségem és sok egyéb emlékeztet Lengyelországra, de elsősorban azok az emberek akiket ott megismertem, akik nehéz körülményeim közöt' barátaim voltak, vagy éppen akkor váltak azzá, teszik sz® momra igen értékessé az ott töltött időt. Szokatlan módon, betegen, súlyos műtét utáni kényéi' mellen kórházi élettel kerültem ennyire közel a lengyelek^ hez. de megérte: embereket ismertem meg. igaz barátok** a 4-zó legnemesebb értelmében, és „belülről” is láthatta*? mivé fejlődött az a felszabadult Lengyelország, amely annak idején az első szabad otthont adta számomra. ?nedeh Miklós: Lengyel emberek között
