Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
6 £8EÁKBf£G¥ABO&5ZAG Vasárnap, 1964, ,fuíim t& sa Mmél kevesebb a rahfi — annál t&bh a gáesi Négy bécsi kislány egy kis lokálban Brigitte, Grit (eredeti nevén 5 is Brigitte) Mártivá és Rosemarie egy kis bécsi lokálban lenéi minden este, valahol a belvárosban. No, nem az elegáns Kärtnerstrasse-n, csak valahol a mellékutcában. Gázsijuk sem valami nagy. 100 schilling fejenként minden este, és hogy nem több, annak is oka van. Ezt is elmeséljük többek között, csak türelem. Grit három esztendővel ezelőtt még pénztárosnő volt egy áruházban. Brigitte pedig titkárnő, nem is rossz fizetéssel. De nagyon szerették a zenét, és elhatározták, hogy női zenekart alakítanak. Hamarosan hatan lettek, minden pénzüket hangszerekbe fektették, és próbálni kezdtek. Ekkor kezdődtek a nehézségek. Lokált, ahol próbálhattak volna, jóformán lehetetlen találni, a különteremben nem játszhatnak, mert az zavarja a vendégeket. Lakásban a szomszédok miatt nem csinálhatnak ilyesmit. Különben is drága mulatság. Nem tehettek mást, mint hol ftt, hol ott jöttek össze, gya- | koroltak, ügy érezték, eleget tudnak a fellépéshez. Elekor jött az újabb nehézség. Felbomlott a zenekar. Egyik tagtársukról kiderült, hogy nem léphet fel. mert lámpaláza van, a másik pedig gyereket szült, nem dolgozhatott. Négyen maradtak. így kezdték meg a munkát. Először csak vidéken, később Bécsben is. Még a televízióba is bejutottak. Talán ez szállt a fejükbe, mert most már felhagytak civil foglalkozásukkal, és csak a zenének éltek. Ez azonban nem könnyű élet. Már csak azért sem. mert az övék volt az első női zenekar és a férfiak irigysége sokszor keresztül húzta számításukat. szélhámosok áldozatai is lettek. Egy ál-impresszárió elvitte őket Bajorországba, aztán egyszer otthagyta vala- mennyiüket egy kis fürdőhelyen. Télvíz idején az utcán maradtak. Visszatértek Becsbe, és munkára jelentkeztek. A női zenekar érdeklődést keltett, de újabb nehézség mutatkozott. A szerződtető óhaja az volt, játszanak minél kevesebb ruhában, akkor lesz jó gázsi, fürödhetnek tejben vajban. Bikinis női. zenekar — ez volt az óhaj. A négy kislány összedugta fejét, és úgy döntött, hogy zenélni akarnak, néni vetkőzni. Hiába kapnának akkor esténként és fejenként 300 Schillinge! a mostani 100 helyett — nem vállalják. Azóta is itt, ban játszanak. a mellékutcá- Mátc Iván Aratási népszokások A7 aratás a Paraszti az aratas munkák !egnehezebbike és legfontosabbika. A jó termés biztosítja a árián egyszércsak I család megélhetését, egész évi Foücliet érettségije Emlékezetes név. Egy bizonyos Fouchet rendörminisz- tere volt a nagy francia forradalomnak, Napoleon császárnak, s végül a trónjukra visszacsöppent Bourbonoknak. Most névrokonáról szól a. hir. Christian Fouchet, az V. köztársaság közoktatásügyi minisztere kénytelen volt felcsapni rendőrnek. Nomen est omen. Fouchet úr azt nyomozza, hogy ki, vagy kik lopták el as; idei érettségi tételek egy részét, melyeket a ■ legnagyobb titoktartás mellett nyomtatnak ki egy állami nyomdában, s úgy küldenek szét minden francia iskolába. Éppen a filozófia-tételek kerültek idő előtt qzoknak a diákoknak kezébe„ akik ugyan nehezen tudnák válaszolni arra a körmönfontnak látszó tételre, hogy ,.a döntés szabadsága összefér-e az igazság szükségességével?” — de a tolvajnak könnyen ki tudják fizetni a lopott.titokért járó ötszáz új frankot. Az érettségizők általában „megúszták" a stiklit. Fouchet úr úgy döntött, hogy az érettségit nem kell megismételni. Legfeljebb azoft dolgozatait kell alaposabban mérlegelni, akiknél az írásbelinek eredménye lényegesen jobb- az évközi teljesítménynél. így a sok ártatlannak nem kell szenvedni a kevés bűnös miatt, bár azoknak meg a büntetése marad el. hiszen a nyomozás eredménytelen. S ez a kínos helyzet bizonnyal magának az oktatásügy őrének és az alkalmi nyomozónak is felteszi az érettségizők számára, kieszelt kérdést: ,,A döntés szabadsága összefér-e áZ Igazság szükségességével?" A karatl.anul is arra gondolok, hogy a nagy Fouchet ilyen kérdéseknél sohasem jött zavarba\ Legalábbis, ha név} filozófia.ilag. hanem erkölcsi-magatartásbeli választ kellett adnia.. S úgy látszik, méltó utóda sem tétovázott. A Fouchet-k mindig úgy döntenek, hogy — igazság ide, igazság oda — a bársonyszék megmaradjon. Elvégre az oktatásügyi miniszternek az V. köztársaságban ez az érettségi tétele. KOVÁTS LAJOS E. Kovács Kálmán: t I3TQK.NE LAKÓI Tenkács Tibor rajzai nyakra. A két és fél esztendő alatt, mióta itt lakom, csali egyszer fordult elő, hogy az asszony kitört és kiáltozni kezdett. Hát altkor nagy ribil- lió támadt. A lakók mind felBemutató a nyári gyermekruha divatból Fehér terűén, és rózsaszín ptiplin tuba, fehér dlsritéssrí. M eséimben több ízben említettem, Istóknét, akinek szobájában a harmincas évek elején ötödmagam- mal ágyrajáró voltam. Illendőnek véltem, hogy mind róla, mind lakótársaimról bővebben tájékoztatom a nyájas olvasót. Istókné olyan ötvenes, kövér, tekintélyes külsejű asz- szonyság volt, aki mindig töprengett valamin, s ez a töprengés gyakran még az álmát is megzavarta. Egyszer-más- szor megpróbáltam kitalálni, vajon milyen gondok gyötörhetik. Nyáron biztosan amiatt aggódott, hogy nemsokára rö- videbbek .lesznek a napok, hűvösebbek az éjszakák, ősszel, de kivált télen a gáz- és villanyszámla összege . magasra szökik, a fűtés mindent fölemészt, a lakók viszont csak a nyári három pengőt fizetik. Most három házaspár és két magános úr az ágybérlő, a fűtést legjobb lesz karácsony táján elkezdeni — tűnődik Istókné —, hiszen a kilenc ember lélegzetével Is befűt! a szobát. Csak Mayer úr fagyosszent, a többiek végett lehetne várni. Mayer urat mindenki félnőtásnak tartja, mert csak négy-öt naponként szólal meg egyszer, de a fűtést követelni van esze. Tavaly még le se esett a hó, hát egyszer, estefelé, vetkőzés közben megszólalt: — Hideg van ftt, Istókné asszony — csak nem sajnálja tőlünk a fát? Hát így, a hülye. <3 hirtelen se köpni* ®e-njFeliM nem to-. dott, de nem hagyhatta rá, nehogy a többiek alá is lovat adjon. — Elég meleg van itt három pengőért — torkolta le. — Vagy Mayer úr talán gőzfürdőt akar? Akkor eltévesztette a házszámot, az jóval feljebb található. Mayerre azért vigyázni kell, mert állami ember* segédtiszt, az egyetlen a lakók közül, akinek fixe van. Másnap Istókné vacsorára felütött neki két tojást rántotténak, mert az a kedvence. Szó ami szó, Istókné jobban szívleli a magányosokat, mint a házaspárokat. Ahol ketten alszanak, ott jobban nyűvik a lepedőt, meg az asszonyok mosnak, főznek még akkor is, ha meg van tiltva. Nyílt titok, hogy Oslorékat Istókné már régóta ki szeretné tenni, csak az alkalmat várja hozzá. Ostor egy bútorfuvarozó vállalat kocsisa, és iszik, mint a kefekötő. Legutóbb lakbérfizetés napján is részegen állított haza, dőlt belőle a pálinkaszag, és mivel az iszom sokba kerül, csak két pengőt fizetett. Istókné részeggel nem kezd, de az asz- szonynak megmondta: ha a jövő szombatig nem rendezik a hátralékot, kiírja az ágyukat. Ostorné rendes, tiszta asz- szony, csak az a baj, hogy folyton sfr-rí, ahelyett, hogy keményebben fogná az urát. — Adnék én neki, hogy még & tiszta Vizet is reszketve inná — szokta mondani Istókné, habár ő se tudta a boldogult Istókot kormányozni. Mindannyian tudjuk, hogy azt is idő előtt tette sírba az ital. — Itthagyott ezzel a kis nyugdíjjal, ami kosztra is kevés — siránkozik minduntalan háziasszonyunk, holott most jobban megtalálja számítását, mint amikor az öregje élt és iszogatott. R isztiesék a legjobb lakók, mert Istókné ad nekik reggelit, és azon is csurran valami. Csendes népek, nem is lenne velük semmi baj, ha ... de mindenkinek megvan a maga keresztje. Az asszony egyszer, van már vagy tíz esztendeje is, léire lépett. Olyan szamár volt — Istókné így meséli —, hogy később meggyónta az urának. Azóta ritkán múlik el éjszaka, hogy ne kapná meg büntetését. Risztics nagyon alattomosan csinálja, s az asszonynak pisszeni sem szabad, azért külön kihúzza a lutrit. Sokat hallom én ennek a véget nem érő bűnhődésnek a zörejét, de tehetek ellene valamit? Az ember előbb a haját húzkodja a bűnösnek, majd az ujjait tördeli, végül fojtogatja. Sokat vagyunk mi sötétben, mert ha égetjük a villanyt, az úgy esik Istóknénak, mintha a fogát húznák. A hallásom olyan éles lett, mint a vakoké. Mindig, tudom, mikor tér át Risztics a hajról az .ujjaikra* majd a riadtak, és amikor megtudták* miért zokog az asszony, kis híján agyonverték Riszticset. En nem tudtam, mentsem-e, vagy üssem-e, mégis inkább békítgetni kezdtem a verekedőket. Miután ' Risztics megkapta a magáét, a lakók követelték, hogy Istókné mondjon fel neki. ■ Nehéz volt itt igazságot tenni, mert Risztiesék éves lakók, nem jövő-menők, mind a ketten dolgoznak, Végül is az asszony védte meg Riszticset, senkinek semmi köze ahhoz, mit csinál vele az ura. Az embert meghatotta ez a pártfogás, mert hosszabb időre beszüntette az ütíeget. Egyszer azonban megint elkezdte: eleinte csak hetenként egyszer-kétszer művelte, de később visszatért a mindennapihoz. Azóta az asszony nem panaszkodik, de én számtalanszor felébredek a. neszre* amikor Risztics kegyetlenke- dik. Egyszer felbiztatlam Kar- kovics bácsit, hogy beszéljen a lelkére. Néni használt semmit, s kikérte magának, hogy mások beleüssék az orrukat az ő személyes ügyeibe. K arkovics bácsi áldott jó lélek, szelíd, csöndes ember, csak éppen a lóverseny a bolondériája. Emiatt ágyrajárók, mert a hatvan pengő nyugdijból fenntarthatták volna, szoba-kony- hás. lakásukat, hiszen Karko- vicsnénál jobban senki se tudja beosztani a pénzt, Jolt búkenyerét. Nem csoda tehát, hogy a termés betakarításának sikerét régen sokféle kultikus szokásokkal is igyekeztek befolyásolni. A parasztgazda már hetekkel az aratás előtt kiment a határba megtekinteni a termést, és a búza éréséből előre felmérte, hogy „Péter-Pál mit kaszál.” Legtöbb helyen ugyanis az aratás, több évszázados időjárási tapasztalatok alapján, ez idő tájt kezdődött. Az aratás rendszerint közös munka, s ezen sokszor még a városba szakadt családtagok is részt vesznek. A nagyobb gazda részesnek, vagy aratóbandának adta ki a munkát, nagyobb uradalmakban summások dolgoztak. Mielőtt munkához kezdtek, az aratógazda megemelte kalapját, majd háropi olyan vágást tett, hogy egy markot kiadjon. Mikor a gazda, vagy ennek családjából valaki először jelent meg a tarlón, megkötik. A marokszedő lányok a gabona szárából kötelet sodornak, közé néhány mezei virágot tesznek, majd ezzel az illető lábát térden felül átkötik. A kötelék alól váltság, áldomás vagy pálinkapénz árán szabadul meg a megkötött. Évszázadokon keresztül sarlóval arattak és nem kaszával, mert nagyon fontos volt, hogy a szalma épen maradjon. A cséplést aztán telenként szlovák vándormunkásokkal végeztették el. A kaszálás nehéz és nem is egyszerű dolog. A jó kaszásnak nemcsak azt kell tudnia, hogy mikor és hogyan kell az aratásba kezdeni, hanem ami a legfontosabb, jól kell tudni kaszáját is kikalapálni. Mondják, hogy az egyik fiatal kaszástól megkérdezte az aratógazda, hogyan kalapálja ki neki a kaszát,* ingre, vagy gubára? Há a kérdezett azt felelte, hogy ingre, akkor olyan rosszul verték ki kaszája élét, hogy még egy szál ingben is beleizzadt a kaszálásba, de ha azt felelte, hogy gubára, akkor a nyári rekkenő bőségben akár göndörszőrű, fekete gubában is arathatott, mégis derekasan haladt a munkával. A* aratas & szokásai sok régi hagyományt őriznek. A kévéket keresztbe rakják, a kereszt felső kévéjének neve legtöbb helyen a paokéve. ez a szó a papnak adott jobbágyi tized emlékét őrizte meg. A korszerű, gépesített gazdaságok az aratási munka nehezét elvégzik, a szép szokásokat ápolni azonban továbbra is kötelességünk. Bodgál Ferenc