Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
Vasárnap, 1964. július 19. ESZAKMAGYAROUSZAG 3 Tátray Barna t 1362 fonna többlet ciciéi HÉTKÖZNAPOK Vágy és valóság Fekszem a tájban, a tavon. Körülöttem a kékes-zöld víz, a távolban borsodi dombok. A gombokon szőke búza, zöld kukorica s a színesen váltakozó táblák éppen olyanok, amilyennek egyszer egy komor környezetben elképzeltem egy képet lakásom falára. Domb, kegy, erdő s puhán lengő, bársonyos-pihés kalászok. _A tavon s a tó körül fürdőkők. Lányok lebegnek gumi- ásvakon a víz színén, <—'' -Tok táboroznak a parton, s amott ifjak serege ver cölöpöt egy sátornak. Kikötök én is, s testem csónakét a szilárd nartra húzom. Beszélgetünk! Társam szak- szervezeti szakember, a munkaviszony s a dolgozók érdekeinek védője. Elmondom neki azt a tréfát, amit a Ludas Matyi ban láttam: az is egv ió bart.ián történik, mint a kép futatja, valószínűleg a Balaton partján, nams épül. de ^ehette ott a strand, s a kettő határvnn-m.n esv ifiú na- ’■oziv. t^ntéTron nibentetTáskás emVop kö-~i—; iöle; t'd’‘:lenok tef^zik lenni. vawv talán az építkezésnél dolgozik? á tréfát é"'""":1- ~-in(i a ket- tno csők azt nem. ''««v a M- fálat és szatíra hogyan vál- "Mík olyan langyos vízzé, helyben bíráló, szakember és vpm'n óta kényelmesen '’’Hckol. A tóiban és a ténar- ton kerestük a megoldást. Köpködtek a már jólismert'"ak: munkaérőhián- npte^"’'b munkai.-'-'.-,-jj-mónyek, tá- !"'’sán otthon és a munkahely között, '-"dvezőbb feltétetek más . mim' aterületen. ' Tínóezek azonban nem voltak hiegnyugtatóak és megoldást fonók. J"q]- rtaíiük az e*"M é—l-l^0i irAet tférdését Ti aá — tnm lelkesen beszélt róla, hogy a munkateljesítmény Szerinti bérezésnek milyen lendületet kell hoznia az építőiparban. De aztán visszakanyarodott, és hallatlan pazarlásnak nevezte a szép nyári időben a péntek déltől hétfő délig tartó kiesést az építkezéseken. Tekintetem a kukoricatáblák. ^ szaladt: forró vasárnap dél- eiőtt ballagott a lókapa .után PErV atyafi. S tisztult a tábla a feztől, kövércdtek, híztak a Csövek. A könyörtelen déli Nap hegben ballagtunk haza. Utunk Rz újváros állomása mellett ődtt el, s mire odaértünk a ke-* Pses terméskő—beton—üveg « épülethez, eltikkadtunk. A J úszta ivókút csapjánál mos-a őottunk bükki kirándulókkal, • hiajd az épület árnyékában m hüsöltünk a padokon. Dél volt, ® hyári dél. A földek is pihegve * v’árták a kaszát, a büfé csendje® ebédszünetet sejtetett, s . a ° Szemafor álmosan kókadozott, c Tint a nád a tavon. “ Csak a portás locsolta, hosz- © • 5*ú csővel a sárga kavicsot.®1 Majd tehervonat futott át a “ gineken, elszaladt a kecses® terméskő-épület előtt, s mij1 jelbaktattunk a városba, ví- «1 ''ödva a meglevő s a szüle-® tendő harmóniájának és ellen- * étének harcábanj • • £mbertól — emberig , Pedagógus-klubban ülünk “, húszan-huszoiiöten. Hallgatjuk s j h könyvismertető előadást, s® égy érezzük: értjük, érezzük e hz alkotó ihletét, mely tudat- *. tői tudatig hatol. A versidéze-»' ;ek érzelgősségtől mentesen®1 t°rnyosítanak érzés-liull ámo-e 1 bat, s a bölcselő próza tisztán«' kristályosodik előttünk. Az ar.-J ■ c°k kipirulnak, s a szemekben»1 ? közös gondolatok fénye vil-®1 fan. Az ember boldogulása, a®1 küzdelem értéke, a harcokJ eredménye, a „jó mulatság —s r^rfimunka” sikere derül ba-®: fazdás vonásokra. J 1 .Hozzászólunk és lelkese-e öünk. Van valami igény ilyenJ Szellemi felüdülésre, ilyen esz-® thei találkozókra a gondolat® esúcsain. » Majd kisebb csoportokra J bszlik a hallgatóság. Négy-öt® hajol össze, s előkerülnek® kz egyéni élet gondjai, bajai“ ls' Barátommal elvonulok egy® farokba. Hónapok óta nem® találkoztunk, má« munkaterü-» tétekre sodródtunk, de ebbenj k tisztán* szikrázó légkörben* töl akartunk oldódni. • — Neked szerencséd van —“ Mondja. — Foglalkozásod is® az eszmékhez, a gondolat tiszta világához köt. De mit tegyek én? Harminc beosztottam gondja, az anyagbeszerzés, a kivitelezés sziszifuszi nehézségei közt felőrlődik időm és energiám. Hetek telnek el, s legfeljebb ha a tévét nézem, vagy vasárnaponként van annyi időm, hogy a családdal kiszaladiunk kocsin a Blikkbe, vagy Tapolcára. Persze csak „jó helyekre” járunk, de azok is olyan zsúfoltak, hogy örülünk, ha este ágyba kerülünk. Már-már fölkiáltottam, s idézni akartam a Népszabadság újságírónoteszét: „Könnyű nektek, nincs tévétek és kocsitok!” De h-U"?H„rn. csak cigarettám Itekes füstjének kanyarót szemlélgettem. * S közben arra gondoltam: ha tévénk és kocsink volna, mi is ilven világfájdalmasak lennénk? * Majd az előadó újra összefogta a hallgatóságot. — Kartársak, tehát két hét múlva ismét találkozunk. Te, Béla úgy-e azt említetted, hogy lemezhallgatással kezdjük, s a lemezek közt beszélgetünk a zene értelmi és érzelmi hatásáról. — Sajnos, most nem ígérhetem. Egyébként is jobb. ha kötetlen formában találkozunk, a feleségem is éppen készül ... S jöttek a nehézségek, kifogások minden oldalról. Vajon lemérte-e már valaki, milyen hosszú az út: embertől —emberig? • A hétköznapok boldogságát éneklő francia költő. Guillevic Budapesten volt . vendégségben. Jegyzeteinkben többször idéztük verseit. „Pipájával, vörös körszakállával inkább fest breton hajóskapitánynak, mint a modem francia líra kiemelkedő egyéniségének ...” írta róla Tímár György az Élet és Irodalomban. A hétköznapok boldogsága költészetének lényege. „Az én költészetem a szék és asztal költészeté ... segíteni azt az embert, áld nincs tele indulattal, hanem, teszem föl otthon van, és éppen reggelit készít magának.” Mert. vágynak és valóságnak, emberek közti távolság legyőzésének ez a mai költészet lenne szintézise. Nagy hősöket sokan énekeltek, most, azonnal meghatni valaki kis- ujjáért romantikus és hősies póz. De egy életen át élnigyo- moi'savtúltengésben és . mégsem elsavanyodni, ezt oldja meg a mai költő, aki segíteni akar az emberen. Hogy ez orvosi feladat? Az. De az emberi tudat és idegrendszer egysége nemcsak jó recepteket igényel. Tudat-receptet és csodagyógyszert nehezebb írni, de jó költemények azért születnek. S ha ezek a mai, egyszerű. minden emberhez szóló költemények a mindennapok apróságát magasabb szintézisbe emelik — már célt. küzdelmet és értelmet látunk magunk előtt. „Megteremteni a mindennapok líráját, mert enélkül meghal az ember.” Amikor a tavon fekszem és napozok, vagy életünk építésének nehéz kérdéseiről vitázom, látom a meglevő jót és a megálmodott jobbat, keresem az utat közösséghez, emberhez, — lehetetlen, hogy ne vágyódjam a lírára. Pontosan ennek a küzdelmes hétköznapnak lírájára. Hogy a csésze kávé és a kifli mellett ott legyen a majszolás közben mormogott verssor is. És miért ne Guillevic versso- i'a, aki jól fejezi ki az építő ember kettősségét: „Hideg tud lenni még A kő az emberarchoz. De lelke jajonghat, mint a mezók.” A kommunista Guillevic tagad minden olyan poézist, amely nem az egyéniség lényegén keresztül fogalmazza meg a társadalmi gond és a közös küzdelem problémáit. Harmadszor jár most Magyarországon és magával hozta ,;Az én\ magyar verseim” (Mes poemes hongrois) műfordítás-kötet kéziratát: Aranytól a mai 30 évesekig. 143 magyar költeményt fordított. 3300 verssort. Ezekben és ezeken át kapcsolódik mai magyar valóságunkhoz. Üj világunkban több öröm jut osztályrészünkül: „ ... ember, aki nem törődik bele a középszerűbe, mindig újabb ünnepért küzd.” Ez a vágy és valóságnak, s egyben a költészet szükségszerűségének, a harmonikus feloldásnak mindennapi kenyere. Mint ismeretes, kellett bontani az tavaly le Ózdi Kohászati Üzemek acél- , ezzel folyamatosan el tudták ózdi mar- mű gyárrészlege a nehézségek látni a hengerművet anyaggal. tinkemencék kéményeit. Az ellenéi'e is túlteljesítette gyár-' ____ í dexglenes gyai'kemenyek a fo- tasi tei'vet. 1964. első feleben . , lyamatos acélgyártásnál bizo- 1862 tonna acéllal termeltek kaszer'vezessel értek el tobb- nyos zavarokat okoztak. Az többet az előirányzottnál és letternxelési eredményüket. Ipacs Tibor cís Cs. Barczi Béla olvasztárok vezérlő asztal mellől irányítják a 3-as kemencét. Ferenc Gábor olvasztár az acélcsapolást irányítja. Vezetésről - vezetőknek ról, valamint a vezetőképzés fontosságáról. Héhány héttel később pedig dr. Susánszky János, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető docense ismertette megyénk ipari és gazdasági■ vezetőivel a vállalatok személyi feltételeinek kialakítását, elemzését, a helyes létszámgazdálkodás és munkaerő ellátás objektív és szubjektív igényeit. A két ankét anyagát, a vitaindító előadásokat, valamint a hozzászólásokat, észrevételeket és a címünkre érkezeti levelek tartalmát a mai naptól folytatólagosan közöljük. gasabb színvonalon irányíthatnak. Úgy is lehetne mondani: hatékonyabb lesz mindennapi munkájuk. Talán közhelyként hangzanak a megfogalmazások, mégis azt kell mondani, különösen, ha a VIII. pártkongresszus anyagának tükrében, az ott elhangzott témákhoz kapcsolódó megállapítások vetületé- ben vizsgáljuk e kérdést: mérni kell a vezetői munka hatékonyságát, eredményességét éppen úgy, mint egyéb tevékenységek produktumait. Az magától értetődő, hogy egy vezérigazgató. vagy egy főmérnök. főkönyvelő munkáját nem lehet olyan egyszerűen számba venni, mint mondjuk az esztergályosét, a szerelőlaka- tpsét, vagy a szerkesztőét Ott jól bevált módszerek, tudományosan megalapozott, konkrét mérési lehetőségek biztosítják az összehasonlítás lehetőségeit. Minden vezető. szervező munkának sarkköve, hogy el kell jutnia szemléletmódban oda: valamennyi akciónak, rendezvénynek Ás munkának, próbálkozásnak pozitív eredményének kell lennie — mondottá e kérdések fejtegetésénél, dr. Szabó László. — Látni kell a célját és értelmét az olyan előadásoknak, vitáknak is, amelyek korábban voltak Bors.odban. így azután eldönthető, hogy hatékonyabb lett-e egy- egy vezető munkája, vagy sem. Úgy lehetne ezt hétköznapi nyelven megfogalmazni, hogy aktív haszonra kell törekedni a vezetőképzés során is. Mit jelent ez? Sokszor előfordul. hogy elmegyünk egy értekezletre, mert meghívót kaptunk, vagy megcsinálunk valamit, mert megparancsolták, vagy világnézetünk alapján helyesnek tartjuk. De hogy koncentráltan, egy-egy kérdésre irányítva, összpontosítva erőinket, akkor tartsunk értelmesnek. „kifizetőnek” egy- egy vállalkozást, ha az eredmény kijön b-’lőle, az mégnem tipikus eset Pedig ez az alapja a vezető munkájának és ez fontos része a vezetés képzésnek is. Akkor beszélhetünk eredményes vezetőkénzésx'ől. ha azok a szavak, amelyek a szökkörű tanácskozáson elhangzanak. a gyakorlati munka során testet öltenek. Szükséges tehát, és ezt igen sok leül födi példa is bizonygatta. a vezetnkénzés során is azokra a munkafolyamatokra, amelyeknek eredményeként kijön egy-egy jobb szervezeti megoldás, tökéletesebb munkafolyamat. Itt is egyértelműnek kell lenni az elhatározás- nak, alaposnak a megbízatásoknak, tökéletesnek a szükségletek fel mérésének és a cél megállapításának. Sajnos, e területen igen gyakoriak a végletek. Vagy semmit nem csinálnak egy-egy üzemben, vagy mindent egyszerre akarnak mégoldani. Egyik sem helyes. És nem is célravezető. Az ilyesfajta munkával gyak- ran szétforgácsolódnak a résztvevők érdeklődési körei, pedig köztudott, hogy az emberek érdeklődése meghatározható, egy bizonyos mértékig tágítható, de tovább nem. Olyasfajta. mint az anyagkészlet... Hogy ez mennyire így. van, area számos helyi példa felsorakoztatható. Mily gyakran clőfox-dul eg}’ akció sikertelenségekor-, hogy a három vállalati szint, a gazdasági vezetés, a szakszervezet és a pártszervezet, ugyanabban az időben más-más kérdéssel foglalkozik. Nemrég hallottuk az egyik borsodi nagyüzemben, hogy azért nem sikerült a szakszervezetek munkavédelmi hónapja, mert ugyanebben az időszakban a KISZ-szervezet vasgyűjtési kampányt rendezett és elvette a dolgozók figyelmét a munkavédelemről. Vagy fordítva. Ha a két szerv előzőleg pontosan rögzítette volna programját. az intézkedések összehangolása nyomán az egész üzem figyelmét egy kérdésre lehetett volna összpontosítani. Hogy ez mennyire igaz, arra egy egyszerű példa, vagy ha úgy tetszik, kísérlet. Ha ketten segitepek egv harmadiknak valamely feladat megoldásában. vagy mind a kettő más irányba tereli a cselekvő figyelmét, nem kétséges, más és más eredmény születik' majd. Igen fontos a vezetőképzés során a szervezési munkán kívül, az igények tökéletes, reális felmérése. Anélkül aligha lehet jól meghatározni egy- egy vezetőképzési módszert, hogy ne ismernénk, mely területeken a leggyengébb a vezetés színvonala, hol van a legtöbb gond a vezetési módszerekkel. Ebből azután következik az is. hogy az igények alapján egyértelműen meghatározhatók a vezetőképzés „tantárgyai”, mert így nem fordulhat elő az, hogy műszaki vág}’ gazdasági vezetők olyan kérdésekről hallanak továbbképzésük során, amelyek nagyrészt már ismertek előttük, vagy nincs szükségük rá. Néha hallani olyan véleményt, hogy egy-egy ankét után némelyik vezető sértve érezte magát, mondván: olyan ismert anyagot kellett végighallgatnia, amelyet évekkel ezelőtt már hallott és ismert. Az ilyen sajnálatos .eset csak akkor fordulhat elő, ha az előadó nem ismeri a hallgatóság képzettségét, sőt nem tudják azt sem, milyen ismeretekre van szükségük. Ezek a témák gyakran foglalkoztatják megyénk üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek vezetőit is. Szinte egybehangzó vélemény volt az ankét vitájában: szükség van a vezetőképzésre, de ez a munka nem lehet valamiféle spontán kezdeményezés folytatása. Ennek a helyi sajátosságok és igények pontos felmérése alapján nyugvó kezdeményezésnek kell lennie. S abban a tematikában és azokban az elképzelésekben, amelyekről a vitában szó esett, a megyei pártbizottság ipari osztálya és a Nehézipari Műszaki Egyetem már ilyen alapállásból vizsgálja a borsodi vezetőképzést. Fodor László Faulovits Ágoston Már az első ankét vitájában ; szó esett róla, ajánlatos lenne szélesebb körben és különböző szinten megvitatni a vezetéselmélet néhány időszerű kérdését. így azután az igé- : nyék alapján összeállítottunk : egy programot, amelynek anyaga éppen korábban közölt cikkeink alapján már ismeretes. Nos, amikor az utolsó előtti tanácskozáson összejöttele megyénk vezetői, többen is szóvá tették: meny- ; nyíre hasznos, mennyire észszerű volt a borsodi „vezetők iskolájának” megrendezése. Ugyanakkor szó esett arról is, mennyiben tudták gyümöl- csöztetni, kamatoztatni az ankét hallgatói, a tanácskozásokon résztvevők mindazt, amiről esetenként szó esett. Erre a kérdésre adott választ dr. Szabó László elvtárs, ankétünk előadója, amikor azt fejtegette. miként lehet a legmeggyőzőbben, a legreálisabban értékelni egy-egy vezető munkájának hatékonyságát. Minden vezetőképzésnek az a célja, , hogy olyan ismereteket, gya- | korlati készségek kifejlesztését | szolgáló anyagot tegyen köz- i kinccsé, amelyek révén a ve- J zetők eredményesebben, cél- i tudatosabban* egyszóval maL Utoljára jelentkezünk ezen a címen. Az az ankétsorozat, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod mept/ei Bizottsága ipari osztályának és az Északmagyarország szerkesztőségének közös kezdeményezése alapján jó fél esztendővel ezelőtt kezdtünk, két igen érdekes témájú vitával befejeződött. Először dr. Szabó László, az EM. Kutatási és Koordinációs irodájának tudományos munkatársa tartott vitaindító előadást a vezetőképzés hazai és külföldi formáiról, a már kibontakozóban lévő módszerekről és a holnap perspektivái*
