Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-19 / 168. szám
EseakmagyarorstAG Vasárnap, 1961- jűiies f&Otlfiű ri ülú város Tiszaszederkény az elleni mondások városa. Gyárkéményeiből színes, rejtelmes füst- gomolyagok buknak elő, tanújeleként, hogy az ipar egyik újszülöttének, a vegyészeinek «S' újszülötte bontakozik a kémények tövében. Mai keletű szóval mondva: korszerű termék. A hóerőmű a maga nemében szintén korszerű. Ha valaki jobban szemügyre vette a Tiszai Vegyikombinát folyamatos terebélyesedését, láthatta, miként tágulnak a gyárkerítések, miként falja fel a kukoricaföldeket ez a mindenképpen és szükségszerűen nőni akaró gyáróriás. Plasztikus és megdöbbentő hasonlatot hallottunk Tiszaszederkényben. A gyár kerítései tágulnak, de ezzel párhuzamosan a szellemi restség drótkerítései is tágulnak az új, születő város körül. Szocialista városaink között sehol sem alakult ki a szellemi termékek kisugárzását illetően olyan sajátos és egyben problematikus helyzet, mint Tiszaszederkényben. A lakosság a szélrózsa minden irányából seregien ide; zömmel műszaki értelmiségiek. Ahogy Koppány Gizella., egy lelkes műszaki (a kultúra régi eljegyezettje) mondta: „A lakosság 20 százalékának jelentett Tiszaszederkény „előrelépést”, a fennmaradó SO százalék zömmel Budapestről és az ország nagyvárosaiból került ide. Többnyire azzal a magabiztossággal, öntudattal, amit egy nagyváros be- plántál lakóiba. Ezeknek a műszaki értelmiségieknek kétségtelenül visszalépést jelentett az új otthonukba való költözés.’* 80 ló fiataloknál, az ízlésesnél és egészségesnél nagyobb méreteket öltött az otthon berendezésének gondja, az autóvásárlás. Egy meglehetősen friss adat szerint az alig ötezer lakosú városban fél év alatt másfélmillió forintot helyeztek el takarékbetétkönyvbe az új város lakói. Az otthon berendezésének gondja fiataljainknál természetes, magától értetődő gond A takarékosság^egyik nagyszerű erénye mai fiatalságunknak. De a kultúra, a szellemi élet rovására takarékoskodni, az önművelés sok-sok lehetőségétől elrugaszkodni — a beszűkülés veszélyét hordja magában. Félő, hogy idővel a láthatatlan drótkerítés esetleg „láthatóvá” válik, mint a debreceni cívisek magas kerítése, kovácsolt vasból készült duplazáras kapuja, amely kirekesztette az utcát, az embertársakat, a barátokat, az ismerősöket. Nehezen Mi történt ezzel a százalékkal? (saját elhatározása másrészt a szellemi „összemelegedő” város Tiszaszederkény. Néhány lelkes, kultúrát tisztelő ember megkísérelte már a szellemi élet meg- pezsdítését, de a sorozatos kudarcok, bukások letörték a kedélyeket, összezsugorították az ambíciókat. Ma már nem akad ember, aki vállalná valamilyen műsor szervezését, mert a kudarc, a bukás predesztinált jelenség Szederkényben. Sok jó kezdeményezés elhalt már Tiszaszederkényben. Milyen „varázsigével” lehetne felébreszteni a szellemi élet „csipkerózsika” várába húzódó szederkényieket? Talán az lenne a legfontosabb, hogy minden lakos sajátjának tekintse, magáénak érezze a várost. Valami egészséges lokálpatriotizmus kellene ide, „az én házam, az én váram” elmélet helyett A szocialista város címnek, rangMÁTYÁS FERENC: O o Örök szerető Te tudod csak, senki a világon* te kérheted csak egyedül számon, mi a titka cigány életemnek, szeretőmben is téged szeretlek. Versem érted röppen a magasba, madár is csak neved, szólíthatja. S ha arcommal az arcodhoz érek, — nem kényszer húz szíved melegéhez. nak kijáró tisztelettel és felelősséggel kell- foglalkozni Tiszaszederkény szellemi életével, kultúrájának gyarapításával. Máskülönben az otthonülő város lakói nemcsak műveltség tekintetében válnak érzéketlenné az élet jelenségei iránt, hanem idővel izakmailag és emberileg is. Közös erővel szét kell tömünk .a jobb sorsra érdemes családokat körülvevő, szellemi restség drótkerítését. Nehogy évtizedek • múltán a negyvenezer főre gyarapodó város lakosai azzal illessék az őslakókat és az illetékeseket: mindenki mindenre gondolt Tiszaszederkényben, csak a kultúra személyi és tárgyi feltételeinek megteremtésére nem gondolt senki. Párkány László Részben folytán, termékek „szolgáltatóinak” hibáiból bezárkózott otthonainak falai közé —a tv. frigider, szőnyeg, porszívó és turmixgépek közé és így szellemileg fakult a kép. Tiszaszederkény szocialista városaink között pillanatnyilag a legmostohább körülmények között próbálkozik a kultúra terjesztésével. A város ügyeiért tenni kész párt- és tanácsi funkcionáriusok, sajnos, nem dúskálkodhatnak a tárgyi és személyi feltételekben. A városnak nincs művelődési háza, sőt filmszínháza sem. Rendeltetésszerű klubok még az üzemek területein sem működnek. Aki hivatásszerűen és rendszeresen foglalkozna a kultúra ügyével •— ilyen személy sem a tanácsnál, sem a gyárakban nincs. A születő vegyigyár napi feladataiba beletemetkező vállalati irányítók mind ez ideig nem fordították tekintetüket a kultúra irányába. Kevés kezdeményező készséget mutatott fel a megyei tanács is, mint a legilletékesebb felügyeleti szerv. A jelenlegi állapotok nem méltóak egy modem gyár és egy új város arculatához. Tiszaszederkény a többi szocialista városhoz viszonyítva előnytelenebb helyzetben van, nemcsak a kulturális intézmények gyér volta miatt, hanem az egyéb szolgáltatási intézmények (fűszerbőlt, fodrászüzlet, stb.) szűkös volta miatt is. De az itt lakó emberek szemléletével is baj van. A többségében fiatal, otthonteremtésre Szederkénybe áramA tárgyi és személyi feltételek hiányán kívül a visszahúzódást elősegítette néhány sikertelenül fellépő esztrád- együttes is, fáradt, kiábrándító műsorával. A gyengén működő, gyérszámú öntevékeny csoportok már csak a kis falvakban merik megmutatni „orosz, lánkörmeiket”. Nemcsak a humán jellegű érdeklődés szuny- nyadozik, hanem a szakmai- műszaki érdeklődés se mutatkozik olyan mértékben, mint másutt. A gyárak alig hallatnak magukról; akadémiák és egyéb népszerű hézagpótló oktatási formák gyéren honosodtak meg az üzemeken belül. Szakmai klubok nem működnek, vitafórumok nincsenek. Bizony felmerül az emberben a kérdés: vajon miért nem tesznek illetékeseink többet az új város érdekében. Kazincbarcikán sincs még művelődési ház, de énekkarok, képzőművészkörök, irodalmi színpadok, példamutató könyvtári megmozdulások árulkodnak a tenniakarásról. Függetlenített és szakértelemmel- felruházott népművelők végzik itt fontos, tudatformáló munkájukat, a tanács és az üzemek ügybuzgó támogatása mellett. Tiszaszederkényben mind ez ideig keveset mutattak fel üze-’> meink a vállalati kulturális^ alap okos, célszerű felhaszná-J lásából. Még azt sem tudhat- ▼ juk pontosan: vajon a kultúra▼ Szeptemberre elkészül a miskolci egyetem műhelycsarnoka — Az egyetemek és főiskolák fejlesztésére 1964-ben 270 millió forint áll rendelkezésre. Ebből a pénzből 220 milliót építkezésekre. 50 milliót pedig korszerű gépek, műszerek, kísérleti eszközök és egyéb berendezéseit vásárlására fordítanak. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szeptember elsejére készül el a 40 millió forint költséggel épült műhely- csarnok. amely a gépész-, kohász- és bányamérnökök magasabb színvonalú gyakorlati képzéséhez nyújt majd segítséget, Folytatódik a miskolci egyetem központi épületének építése is; ennek munkálatai a tervek szerint az év végére fejeződnek be, így az eddig diákotthonokban elhelyezett tanszékek és központi igazgatási részlegek átköltözhetnek a központi épületbe. A diákotthonokban a költözéssel összesen mintegy 400 hely szabadul fel. A további beruházási tervek szerint a jövő év áprilisára elkészül a 6000 diák étkeztetését megoldó egyetemi menza. Erre 24 milliót fordítunk.. Te adsz nekem repüléshez szárnyat, s éjszakánként te vetsz nekem ágyat szerelemhez, s a halálhoz egyszer, — utolszor Is csókodba temetsz cl. Októberben megrendezik a III. Országos Múzeumi Hónapot Októberben harmadik alkalommal rendezik meg az Országos Múzeumi Hónapot, amelynek programján számos állandó és időszaki kiállítás, vándortárlat, múzeumi vetélkedő és érdekes előadás szerepel. Herman Ottó halálának 50. évfordulója alkalmából új kiállítási intézmény nyitja meg kapuit Lillafüreden, a kiváló természettudós egykori otthonában. A másfél millió forintos költséggel újjáépített házban állandó kiállítást rendeznek. Miskolcon tudományos ülésszakon emlékeznek meg Herman Ottó munkásságáról. MÄTÖ GYULA: . Vers a százezer miérthez A szüntelen változó világban élek, fiatalon, már keményedő aggyal, mégis megráznak a furcsa miértek, vágyódom utánuk szenvedéllyel, magamhoz szorítom őket mint a szerelmet s imádom a naponkénti megismeréssel. Keresem kérdőjelük karcsú vonalát, megfejtem őket, kutatom a választ, majd értelmem vödreibe merem, érzem rámhulló súlyát a végtelenségnek, s tudom létem rövid a százezer miértnek, A meditációk józansága szilárddá ötvöz minden pillanatban, most is élnek bennem megoldatlan képek, felvillannak előttem nyugtalan kérdések,, melyek az enyémek s kérdései az emberiségnek. Miért szöknek fel napjainkban mérges füstgombák az égre? Miért gyűlnek forró könnycseppek a néger anyák szomorú szemébe? Miért csak gondolatban élhet szabadon sok helyen az igaz eszme? — A százezer miért világa megragad, s ilyenkor furcsának látom az embert, most még csak keresem a lényeget, a kérdések nem hagynak nyugodni, de ha nem kapok választ százezer miértek, embertársaimmal felelni kényszerítlek. a ne léi pc ny ór élne SZi ho tor is eg: tis tis ös: mc CÍ£ és ré: ERDÉLYI L. LÄSZLÖ: no ve fel ee mi £áj pa Memento Mikor fekszel vakító fehér párnán, csiga-puha hajad szétcibálnám, hadd zilálja, matassa át az éj, mint égerfák közt szél a halk havat. A költő mit sem faraghat az álmán. Savanykás szagot szimatol száján — a tegnapi bor tüze már nem ég —, és összegyúr egy maréknyi havat. Engedd csak, hogy még egyszer lefusson az egy augusztus vad vénáidon, minden kétséges emlékeivel. Tedd! Még megteheted.... Ha nem, úgy járj tovább faltől-faligl Mikor a percre agyad vicsorít egy-egy levegőtlen, ziháló éjjel — ■szememmel mégis melletted leszek. Egy kis cédula Az egyetem neves professzorának előadásait mindig feszült érdeklődéssel hallgatták a padokban. Most is nagy figyelemmel lesték szavait, de feltűnt, hogy amíg azelőtt sohasem nézett jegyzeteibe a professzor, most többször is a zsebébe nyúlt és egy okmánybélyeg nagyságú kis cetlibe pillantott, majd a papírdarabkát zsebretéve, folytatta előadását. Később is minduntalan szünetet tartott, és ilyenkor újból és újból vizsgálgatni kezdte a parányi feljegyzést. • A tanár az előadás befejeztével, régi szokásához híven, megköszönte a hallgatók figyelmét, majd eltávozott a teremből. A csöppnyi papírdarabkát azonban ott felejtette a katedrán. Az egyik hallgató, a tanár lelkes híve, felemelte a papírt, amelyen ez a feljegyzés állt: „10 dkg sonka, 10 dkg vaj, 1 cipó.” A tanítvány a tanár után sietett. A professzor a lakása felé tartott és már hazaért, amikor a fiú utolérte. — Bocsánat professzor úr — állította, fi \ őt a fiatalember —, ezt a cédulát a kátéd/ tetszett felejteni. A tanár először nem értette, hogy mi1 állította meg a fiatalember, de mikor megismételte szavait, felderült az arca kedvesen megköszönte tanítványa figyelni' ségét: — Nagy szívességet tett nekem baráti A feleségem többször is megkért, hogy felejtsem el ezeket a holmikat hazafelé nV vásárolni. Ezt a cédulát is ideadta emlék* tetőül. Nagyon köszönöm, hogy utánam JÍ mert bizony elfelejtkeztem a bevásárlást Ismételten köszönöm kedvességét, igát kínos lett volna, ha sonka, vaj és izé, 1* nyer nélkül megyek haza. cia ve: ŰZI ba ka nie tél a 1 te: ezt Az be tat ho sáj szí lej ve: jói he bi; me a ki ny ke '■-né he ke: nu : séi . tor ért rá: és nv fel kö Kezet fogott a fiatalemberrel, zsebnevál a cédulát és a következő pillanatban feliíiá a lépcsőn, a lakásába... Palásti UíszU V Jevtusenko: En szólok: Kuba! DARÁZS ENDRE: Nyugdíjban A szív lassan meg tud már nyugodni De az ujj. az engedetlen ujj, Ahelyett, hogy csöndesen malmozna, Asztalszélen indulót dobol. Az ujjak még örökkön keresnek, Csinálnak mindig valamit. Csak a két láb nyugszik meg sorsában, Asztal alatt csöndesen lapít. Úgy délután indulnák el aztán. Cammogva, e fontolt öregek, Sétáltatni viszik a tíz ujjat, Mind nagyszülők fészek gyereket szereti békéjét, és azt már másképpen nem tudja biztosítani. A könyvnek nincs egységes cselekmény-szála, nincsenek állandó szereplői, a forradalom születésének logikája tartja össze. Jevtusenko megoldása művészileg nem hozott újat. Mondhatnánk azt is, hogy nem nagy érdem 1963-ban (amikor a könyv íródott) felfedezni újra az expresszionista stílust. De tudjuk, hogy a huszas években a német expresszionista film formai elemeinek átvételével született meg a szovjet film világszínvonalú korszaka, amelyik éppen a forradalom ábrázolásában alkotott maradandót (pl. Pa- tyomkin páncélos). Jevtusenko pedig éppen forradalom-ábrázolásában tér vissza. ehhez, a dopmatizmus éveiben megtagadott irányzathoz. És mindjárt itt, kell leírni egy, nálunk csak költőként ismert nevet: Majakovszkij. Ahogy mi nemrég fedeztük fel a teljes József Attilát mesternek, a szovjet fiatalok Majakovszkij szellemében újítják meg művészetüket. Jevtusenkonak ez a műve közvetlenül is kapcsolódik hozzá. Az indítás emlékezetünkbe idézi a iól ismert. Black and white című versen kíytil Majakovszkij szaggatott előadásé, víziókkal tettes amerikai útinaplóját is. Jevtusenko el ezután szakad el elődje fel dalian képétől, MajakovsZ a forradalom poémáját á csak a hazai valóságra fflá tezhette, Jevtusenko már amerikai nagyváros és ülteti nyei forradalmát forrná1 elődjére emlékeztető cszköt* kel. Kérdés: nem .avult-« időközben a forma. Az or< országi forradalmi 'mozgal* ábrázolásának ez egyik kk szikussá vált formája. Ha orosz költő ma alkalmazza, zel tiszteletét is kifejezi ai forradalom iránt. Másrészt sajátos történelmi alakú miatt e stílus feleleveailtése újdonság varázsával hat szovjet művészetben jés lünk is). Nem elkopott «au nokat vesz át, egy kettőt* folyamatot kezd újra. É& ml*! ezt nem öncélúan, hanem » mának megfelelően. Marad még egy kér<^ mennyiben mondhatjuk ezt könyvet naivnak. Minden leneléről érzem, hogy mefrí ténhetett, de így, egynü* építve túl pontps. Ha ez gény lenne, sematikusnakt látnánk. Költeménynek, P‘, mának olvasva már megg?, ző. A sok naivitás így rd' eredménybe torkollik, a seft tikusan pontos helyét a ttm', nelem. logikájával egybeeső' rai igazság foglalja el. Ebbéli nagy vízióban valóban a F megmozdulását látjuk, ei harc csodákat művel, és aző* hitelesíti is. ! Kabdébó Lóri* bei és ró? évi hői j a ] őki kei ücs nyi led ny: ke: a Búi sár Me a ; for mé éle mi éri tér ho. mc be: a ] do hu SZÍ vo: fej ur; kil Ka: fej m; jel Hí szí ju: net sokszorosan lejátszódott, szereplői sok ezer ember sorsát példázzák. És ezek a jelenetek együtt adják azt a lépcsőt, amelynek felső állomása a forradalom víziója. Az első kép: forgalmas nagy város, fényűzően szórakozó amerikaiak és ellentétükként nyomorgó, megalázott kubaiak. Ebből bomlik ki a megalá- zottság keserűsége, mely még csak a szemekben izrik. Majd kisebb verekedésben, gyerekes diákzavargúsban. bombahajításban folytatódik, mely a céltudatos cselekvésre edzi a részvevőket. Röplapkészí- tés, tömegtüntetés, foglyok ki* szabadítása a folytatás. És megindul, aki csak teheti, a hegyekbe, Fidelhez. A jelenetek rendszerint zavartalan idillel kezdődnek. A gyümölcsárus fiú nem tudja, hogy szerelme unatkozó amerikaiak szeretője. A zongorista fiú nem akar ' fegyvert fogni, a hegyek léhánál családjával nyugodtan élő paraszt elkergeti a begyekbe igyekvő forradalmárt. A cselekmény során az uralmon levők kegyetlensége pedig még ezt a pas-z- szív idillt sem engedi: korábbi énük ellenére meggyőződése? fórradalmárrá kényszeríti őket. Egy békés név kényszerül fegyvert fogni, m.ert Expresszionista szabadvers, filmforgatókönyv, naiv népdráma, avagy patetikus eposz. Sorolhatnánk a műfaji meghatározásokat, melyekkel kőiül akarjuk keríteni Jevtusenko magyarul a Modern Könyvtárban, Rab Zsuzsa kiváló fordításában megjelent művét. Egy bizonyos: izgalmas olvasmány, nehezen lehet letenni. Nem úgy izgalmas, mint Jacques Lanzmann. a kitűnő francia újságíró könyve. v (Viva Castro! címmel szintén‘a Modem Könyvtárban jelent meg). Lanzmann tárgyszerűen mondott újat az akkor a világ érdeklődésének középpontiéban álló Kubáról. 0 a riporter vakmerésével és érzékenységével bizonyította: a Batis- ta-rendsz^mek meg kellett buknia, ö sem jutott el Fidelhez, de érezte szabadság* harcosainak jelenlétét, erí.ik- BéPsznrű evőzelmét. Kidolgozására sokszor a naturalista megoldás nvcw-u.a ré bélvrgét. és inkább a félelmet, a terrort fogalmazta meg. Jevtusenko ugyanezt a kor- szaWvt dolgozza fel. irodalmi műben. Célja: a forradalom születésének művészi ábrázolása. legtöbbször a vízié eszközével. N“m ténveket. hanem jeleneseket ad. melvek nem naturalistán ráznak meg. hanem sziusbélit-nsan «vméjked- nek ki. Érezzük: egy-egy jeleügyeit szolgálja-e a kulturális alap. Tudunk két hatalmas vállalati buszról, de arról még nem hallottunk, hogy valaha is színházlátogatásra, hangverseny meghallgatásra befogták volna e járműveket. Szóba került már egy irodalmi kávéház megvalósításának gondolata is — mindhiába. Korábban létre, jött egy filmesztétikai kör, de tlszavlrágéletűnek bizonyult.
