Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
Vasárnap, 196t. június 7. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 'Angel gonzález: ‘tÖnök mindnyájan ha!dacnak látszanak... ., ,és mosolyognak néha, mikor beszélnek. Sőfc mondanak egymásnak szerelmes szavakat is. De csak azért szeretik egymást páronként, hogy ezer gyűlölje az ezret, És mázsás undor az ára milli’mé ternyi boldogságnak. És boldogoknak látszanak — csak látszanak — s azért beszélnek, hogy elkerülhetetlen keserűségüket elrejtsék s hányszor nem érik ezt el, mint ahogy én sem tudom elrejteni tovább ezt a nagy, vigasztalan, sivár, vak kétségbeesést valamiért, amit — nem tudom, mióta — magammal hurcolok. Fordította: Kiss Ernő Angel Gonzátez most 38 éves. Öviedül származású, jogot vér lett. Részt vett az 1936—39-es szabadságharcban. Otthona elpusztul Most Madridban él, 1955-ben az „Adonis”-dfjat kapta. Gyűjteménye kötete „Kemény világ” címmel 1956-ban jelent meg. Annak a nem redéknek a tagja, amelyet Antonio Machado és Rafael Alber nyomán népe szenvedése nevelt realislává. Hangja sokszor késen Mégsem pesszimista, mert az élet legtöbb feladata napjainkba szerinte is az, hogy vállaljuk a szolidaritást az elnyomotiakkal. BORSODI GYULA: Vonaton Az ablak mögött elfut a táj, távíróoszlopok karcsú sora int és fejet hajtanak a békés akácok. Kerekek, sínek tompa dübögése elálmosító kopogással húzza fejemet, Föl-fölriadok, nem alszom mégse, kényelmetlennek érzem helyemet. Hangok, zörejek, színek, villanások ostromolják idegeim minduntalan, Lassan és mélyről szakad fel gondolatom: —Hol vagyok? Igen. A vonaton! Szédületes súlyú acéltömeggel száguldóm, — iszonyú lett az erőm, Készülékek és finom berendezések, éber szemek, halk rezzenések figyelnek, míg én e heverőn unottan nézem a lomha varjat. Csak itt, ezen az egy vonalon mennyi gond és elővigyázat! Leláncolt minden más-akarást az a tény, hogy én utazom, A drót, a sín, a fény, az áram, a kéz. a szem. az agy miattam összpontosítja mozdulatát, S a táj, a föld, a messzi távol elém-hajolva zöld utat ád. Vágyam előtt hát nincs akadály! Vonatra tettem vándorbotomat. Lassú lábaim gyors kerekekkel szereltem föl, — így rohanok, mellettem közel, távol és messze cikáznak száz és száz vonatok. Emberek erre. emberek arra, zsong, dong, zeng a föld, százfele fut, mint ér a testben, — él a vasút! S míg ide-oda csapong a gondolatom, lassít, megáll, célbaér vonatom, A lovas régen megsimogatta paripáját. (ha, — mondjuk, — gyorsan elérte ideálját.,) Úgy illene, hogy legalább megemeljem a kalapom.., A íeghi&í&subh éwáhely Néhány nappal ezelőtt ülé- A bekéért harcoló milliók, a hadianyag-gyárosok? sezett a Hazafias Népfront szocialista tábor, a Szovjetunió Nem, Megyei Bizottsága. Első találkozása volt ez e fontos testületnek az újjáválasztás óta. Ezen az első értekezleten mindjárt nagy jelentőségű kérdésekről vitatkoztak, s határoztak a megújult összetételű és felfrissült szellemű bizottság tagjai. Sokoldalúan tárgyalták a népfrontbizoltságok újjává- lasztása utáni feladatokat, és a feladatok megoldását segítő munkamódszerek, a mun. kastílus kérdéseit, majd értékelték a tavaszi Leszerelési Hónap megyei eseményeit. Ez utóbbi téma gazdag és tettekre serkentő vitájának legalább néhány alapgondolata szinte követeli a nagyobb nyilvánosságot. hiszen olyan kérdésekről esett szó, amelyek minden embert érdekelnek, amelyekben mindenkinek határozott ' véleménye, kívánsága, óhaja, elképzelése van. Äss ember és a háború Az emberiség régi vágya, hogy az örökös háborúskodást az örök béke korszaka váltsa fel. Mérhetetlen kínok, szenvedés és pusztítás szülte ezt a vágyat. Egy svájci tudós számításai szerint 5559 év alatt az emberiség 14 513 nagy és kis háborút élt át, és ezek következményeként 3 milliárd. 640 millió ember pusztult el, lényegesen több, mint földünk jelenlegi lakosságának száma. Ezek a háborúk 500 quintillió (milliárdszor milliárd) svájci franknyi értéket pusztítottak el. Ez az összeg körülbelül egy olyan aranyszalag értékének felel meg, amelynek vastagsága 8 méter, szélessége 10 kilométer és kö- rülémé a Föld egyenlítőjét. Példákért nem kell nagyon messze visszatekintenünk a történelembe. A javakorabeli felnőtt nemzedék egy, az idősebb generáció két világháborút élt át. Az első világháború 12 millió emberéletet követelt, köztük 500 ezer nem volt katona. A második világháború 55 millió halottjából már 24 millió volt a polgári személy. Egy esetleges nukleáris háborúban a legóvatosabban számító tudósok szerint is napokon belül több száz millió ember pusztulna el, 9/10-ed részük polgári lakos. Az atomháború a több ezer éves civilizáció alkotásainak nagy ré, szét, és a 3 milliárdra szapo. rodott emberiség kétharmadát elpusztítaná, és még azokat is nyomorékká tenné, akik a közvetlen haláltól megmenekülnének. A Hirosimára 1945-ben ledobott atombomba ereje tízszeresen meghaladta a második világháborúban a szövetségesek gépeiről ledobott összes hagyományos bombák hatását. Egy mai bomba romboló ereje pedig a hirosimainál ezerszeresen is nagyobb! És ilyen bombák nagy mennyiségben vannak felhalmozva a világon. erejen kívül e borzalmas távlatok kényszerítik tárgyalóasztalhoz az imperialistákat, és ha lassan is, de születnek eredményei a békés tárgyalások politikájának. Ämlkor cl szó is tett! A cselekvés, a mindennapi gyakorlati magatartás, a munka eredményei alkotják azt a mércét, amely egy mozgalom, de az egyes ember értékét is meghatározzák a társadalom életében. Ez a gondolat több hozzászólásban is benne volt. Hangsúlyozták, hogy minden embernek szerepe van a világbéke fenntartásában. A mi államunk, a Magyar Népköz- társaság a többi szocialista országhoz hasonlóan meggyőződéssel és következetesen küzd a békés egymás mellett élés teremtő gyakorlatáért, és a világ örök békéjét megalapozó leszerelésért. És amikor munkánkkal országunk gazdasági, politikai erősödését, kulturális fejlődését segítjük, hozzájárulunk ahhoz, hogy a nemzetközi fórumokon eredményesebben léphessünk fel a béke védelmében. így ölti a békéért folyó világméretű harc jellegét, képezi annak részét a dolgos hétköznapok munkája. De ami a béke melletti harcos Mállást, az okos, érvelő felvilágosító munkát illeti, a szavak is a tettek erkölcsi értékfogalmába esnek. Van még tennivalónk bőven az igaz szó terjesztésében, az emberek hitének erősítésében, abban, hogy bebizonyítsuk: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hogy a leszerelés reális lehetőség. 1 leszerelés nem ábránd A leszerelés lehetőségeit illetően vannak még kételkedők, vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy az imperializmus önmagát megtagadva lemondjon ‘ háborús hódító terveiről. A kételkedők joga a kételkedés, a mi dolgunk a meggyőzés. Csak egyetlen példával bizonyítsuk most, hogy a leszerelés nem jámbor óhaj, nem ábrándozó emberek naiv elgondolása, hanem a reális lehetőségeket gondosan szám- bavevő, az emberiség vágyait, törekvéseit az objektív valósággal összekapcsoló társadalmi szükséglet. A leszerelés realitásának bizonysága a moszkvai atomcsend egyezmény, amelyet a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 1963. augusztus 5-én írt alá. Azóta több mint száz ország csatlakozott az első aláírókhoz. Joggal kérdezhetjük, nji történt a világon? Megváltozott volna az imperializmus természete, és békeharcosokká váltak a Louis Aragon válogatott versei Az idei könyvhét számos kitűnő újdonsága között is nagy örömet szerzett a modern költészet híveinek az a szépkiállítású, vaskos versgyűjtemény, amely a nagy francia költő, Louis Aragon műveinek eddigi legteljesebb magyar- nyelvű kiadása. Aragon nem ismeretlen a magyar versolvasó előtt. Avantgardista költeményei már évtizedekkel ezelőtt felkeltették iránta az érdeklődést, A felszabadulás után váltak ismertté a francia ellenállási mozgalom fegyverei közé számítható harcos antifasiszta versei. Különösen felejthetetlen és megrázó élmény volt a Gábriel Péri-nek, a Francia Kommunista Pórt titkárának mártírhaláláról írott balladája. Írói működése azóta — műfordítóink jóvoltából — a magyar olvasó számára kötetről- kötetre követhető volt. A szűr. realistából realistává lett, a lázongó, majd antifasiszta harcosból kommunistává, kinek költészete ma a szocialista realizmus egyik legszebb példája. A könyvheti válogatás majdnem teljesnek mondható, s a fordítók és a kiadó gyorsaságát és ügyszeretetét dicséri, hogy még az 1964-ben megjelent Elza bolondjából is közöl' részleteket. Ez a teljesség azt jelenti, hogy egyetlen kötetben át lehet tekinteni az életművet. elsősorban a szolgálat a jellemző. Aragon mór szürrealista korában is munkának, szolgálatnak tekintette a versírást, sonló felelősségtudatára. Aragon is megkérdi, „megy-é előre majdan nemzetem” s a „a vers (neki is) csak cifra szolga”. S szerelmében, melyet felesége és harcostársa iránt érez, minduntalan összefonódik kettejük szép egyesülése az egész emberiség iránti olthatatlan szeretettel. „Az embert zengem és célját: a békét” — írja. Mikor a kom. münárdokra emlékezik, mikor a bányászvasávnapról ír, mikor harcra lelkesíti az ellenállás résztvevőit, mikor tiltakozik a vietnami, az algériai gyarmatosítás elleni mikor ünnepli az épülő szocializmust, himnuszt ír Magnitogorszk- hoz, akkor ennek a program- amellyel vallatta és kifejezte nak következetes végrehajtója. Erre az életműre az őt körülvevő társadalmat, s benne élő önmagát. Egyvég- tiben olvasta ezt a 450 oldalt, lehetetlenség — minden különbség ellenéi-e — nem gondolni arra a. magyar költők ha. Pedig nem könnyen lelkesedik. Típusa a végtelenül művelt értelmiséginek, akit nem lehetett sohasem egyszerűsítő irányzatok jórszalagjára vonni. Árason, minden űi élettény* társadalmi változás, politikai hangsúly iránt érzékeny. Mindig újra választ. S ebből a kötetből látszik, hogy nemcsak regényíróként és a Les Lettres Francaises szerkesztőjeként választ csodálatos biztonsággal, hanem költőként is, lírikusként is. Erre azért képes, mert nemcsak fegyelmezett katonája a szocializmus ügyének, hanem azért, mert testébe-leíkébe felszívó, doit a századunkat megváltoztató eszme: Aragon, a költő egy a kommunizmussal. Illyés Gyula, Rónay György és mások többségükben híven tolmácsolták sokszor virtuóz verseit. Somlyó írta a gondolatébresztő szép utószót is. Garaudy magyarul is megjelent Aragon könyve után itt a kezünkben végre egy kötetben az életmű legértékesebb része, s ez, azt hiszem, a legszebb tisztelgés népünk nagy barátja, s korunk egyik legnagyobb élő költője előtt. Kjvuát* Mm nem az imperializmus természete változott, hanem a körülmények, az erőviszonyok változtak meg. Ma már nem egyedül az imperialista nagyhatalmak döntenek a világon, benne az emberiség sorsa felett. Nem hagyhatják figyelmen kívül a béke erőit, és a józan ész is azt diktálja számukra, hogy ne siettessék saját pusztulásukat. Igaz, hogy az atomcsend egyezmény nem oldotta meg a kérdések kérdését, az általános és teljes leszerelést- Nem rendeli el a felhalmozott nukleáris készletek megsemmisítését, nem tiltja meg használatukat háború esetén. Nem akadályozza meg azt sem, hogy tovább gyártsál?: a tömegpusztító atom- és hidrogénfegyvereket. Módot ad a fegyverek további tökéletesítésére is, hiszen a földalatti robbantásokra nem vonatkozik a tilalom, mégis a nemzetközi feszültség enyhülését hozta, és a békés egymás mellett élés realitását, annak egyik győzelmét jelentette. Mindezekről szóltak az előadók, s érdeklődő kérdések egész sora hangzott el a Leszerelési Hónap különböző rendezvényein. Az adatok bizony, sága szerint több mint százezer ember vett részt Borsod megyében ezeken a megmozdulásokon. Akik ott voltak, és akik nem, mind egyetértenek abban, hogy soha többé háborút, soha többé rettegést, soha többé halálfélelmet, soha többé halott gyermekét sirató anyát, soha többé penészes pincék emésztő sötétségét! Egy láz tanulságai Hírek szerint kudarcba fulladt az amerikai atombiztos legjobb óvóhely a- béke! Ä műlóban levő óvóhely-láz kedvezően alakította az amerikaiak véleményét, bár megismétlődésének lehetősége még fennáll. Mi a kedvező út? — kérdezik végül a szerzők. A lankadatlan békeharc. „Távlatban tekintve a polgári védelem (értsd óvóhely építés) szer. vezett ellenzékének növekedése egy nagyobbszabású és aktív békemozgalom kialakulásának előzménye lehet.” A legbiztosabb óvóhely „megépítésében”, a béke biztosításában minden népnek meg kell vívnia a maga kemény harcát. Lesim tanácsai A békés egymás mellett élés politikáját támadják, a forradalmi harcról való lemondásnál? minősítik ma e nagy jelentőségű tanítást a Kínai Kommunista Pált vezetői. Azt mondják, hogy nem kell félni a háborútól, nem is olyan szörnyű az. Legfeljebb az emberiség' fele, kétharmada semmisül meg, de utána szocializmus lesz az egész világon, újra szülni fognak az asszonyok, és a lakosság egy évszázad alatt ismét megnövekszik. így érvel Mao Ce-tung a háború mellett. Az effajta érvelés az emberből csakis ellenzést válthat ki. Mint ahogy Hruscsov elvtárs tavasszal, emlékezetes kazincbarcikai beszédében mondta: a háborútól csak a gyerek néni fél, mert még nem ismeri annak szörnyűségeit, meg az nemi, fél, akinek nincs esze, mert et „teremtő’’ megfosztotta gondolkodó képességétől. A béke fejlődésünk, haladásunk. építésünk alapvető feltétele. Lehet-e mindezeknek! nagyobb akadálya, minden szép tervet elsorvasztó veóvóhely-építési program. Az el- szélye, mint egy újabb világ- húnyt Kennedy elnök 1961. július 25-i beszédével indult ez a kampány, amikor is felhívta a lakosságot, hogy építsen magának atombiztos óvóhelyeket. Külön e célra vállalatok ala. kultak, és nagy propagandával ajánlgatták a mindenfajta ízlésnek és majdnem minden pénztárcának megfelelő óvóhelyeket. Elvétve még most is hírt adnak az újságok egy-egy ilyen építmény elkészültéről, de ezekét az olvasó egyre inkább a furcsaságok közé sorolja. Két amerikai szerző vállalkozott arra, hogy elemezze az óvóhely-láz tanulságait. Bebizonyították: hazug illúzió azt állítani, hogy i,az atomháborút végig lehetne feküdni egy föld alatti, ingerlő kényelemmel berendezett, hálószobában.’-’ Erre a félrevezető hiedelemre az agresszív katonai klikknek volt szüksége a fegyverkezési hajsza igazolására. Valamint szüksége volt néhány agyafúrt üzletembernek is, akik az emberek hiszékenységéből horribilis haszonra tettek szert. A szerzők véleménye ' szerint az atomrobbantástól semmiféle óvóhely nem véd meg, mindegyikből krematórium és tömegsír lesz. Állításuk igazolására többek között idézik Malinovszkij marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének szavait is: „Melyik józanul gondolkodó ember nem érti, hogy az atom- és hidrogénbombák elleni óvóhelyek nem egyebek előre elkészített koporsóknál vagy síroknál. És M előtt nem világos, hogy a modem hadviselési eszközök által teremtett körülmények közt semmilyen óvóhely nem nyújt menedéket a nukleáris bombák ellen.” Ezekután a szerzők levonják a következtetést, és kijelentik, hogy az amerikaiak egy nagystílű, jól megszervezett csalás áldozatai lettek. Ám az efféle spekuláció csak ideig- óráig volt lehetséges. Az ember«!r b»«uuv(Muu> rÁtoUeM A háború? Vállalhatja-e egyetlen kommunista párt, egyetlen igaz kommunista az emberiség előtt azt a felelősséget, hogy egy újabb tömegméretekben elkövetett gyilkossághoz „ideológiai” megokolással szolgáljon? Elfogadhatjuk-e azt a kínai álláspontot, hogy a világot csak puskával lehet átépíteni. hogy az emberiség csak a többség által vívott háború hídján át juthat el az új történelmi korba? Nyilvánvalói hogy ezt nem fogadhatjuk eL A Kínai Kommunista Párt vezetői Leninre is próbálnak hivatkozni, hibás elméleti tételeik hihetőbbé tétele céljából. De a lenini tanítások sohasem fogják igazolni ezeket a nézeteket. Lenin a maga korában,- mikor a háború még az imperializmus velejárójaként söpört végig újból és újból a világon, arra hívta fel a tömegeket, hogy minden rendelkezésre álló erővel útját kell állni a háborúnak. Ez az első legfontosabb kötelesség! És ha nem sikerül megakadályozni a háborút, akkor a népek gyűlöletét a háborút szülő imperializmus ellen kell fordítani. Ha akkor a legfontosabb kötelesség volt a háború megakadályozása, még inkább az napjainkban, amikor a Szovjetunió vezette szocialista világtábor erejére támaszkodva vívhatjuk meg eredményesen harcunkat a háború nélküli világért* azért, hogy a mai kor emberének életéből egyszer s mindenkorra száműzzük a Ixabo. rú rémét. Országunkban a Hazafias Népfront tevékenységével szorosan összeforrott a békéért folytatott mindennapos harc. E magasztos ügyért szívesen halad együtt a Népfront zászlaja alatt az egész magyar nép. Hisszük, hogy a mi munkánk is az egyre erőteljesebben kibontakozó világméretű küzdelem részeként hozzájárul a lenini igazság győzelméhez, az emberiség örök békéjéhez. SIMON FERENC
