Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

BSZAKMAGTAStöRSZÁÖ Vasárnapi 1964. j&nfB* % öjcuéoj/o. szó rako zni akart A cselédszobától a prostitúcióig Barbara Mehlfeldt 21 éves német diáklány holttestére a Rue de Longchamp 137. szám alatti ház cselédszobájában ta­láltak rá. Halálát három szo­katlan kaliberű revolvergolyó okozta. A bűnlényt egyelőre senkinek sem sikerült tisztáz­nia. Okát nem tudja sem a rendőrség, sem pedig Vallée asszony, akinél Barbara lakott, és mint háztartási alkalmazott dolgozott. A cselédszoba, mint általá­ban a régi párizsi házakban, a hatodik emeleten van. Ezek­ben a cseppet sem kényelmes szobácskákban általában kül­földi diáklányok laknak, akik azért mennek Párizsba, hogy franciául tanuljanak. Ellen­szolgáltatásul kisegítő mun­kát végeznek a tulajdonosnő háztartásában. Akármilyen kényelmetlen és szegényes is a lakás, az az előnye megvan, hogy lakója független, és sza­badon fogadhat, akit akar a nap, vagy az éjszaka bármelyik szakában. Oltavioli felügyelő, a bűn­ügyi osztály főnöke minded­dig eredménytelenül kísérel­tartásban dolgozni ugyan nem kellemes, de az er mer­nek jócskán van szabad ideje, megkötöttsége alig. Persze vi­gyázni kell. Csacsiságot nem szabad csinálni. Ezt Barbara sem akart csi­nálni, éppen úgy, mint a töb­bi hatezer Párizsban élő né­met diáklány. Legtöbben hat hónapig, egy évig tartózkodnak Párizsban, s mint Barbara, vagy Christiane, háztartásban segédkeznek a lakásért, ellá­tásért. Nem mind szép, de va­utaznia. Minderről persze egy szót sem szólt az Alliance Francaise igazgatóságának, amely már hónapokkal előbb körlevélben fordult külföldi lányokhoz, és felszólította őket: „Óvakodjatok az ismeretlen férfiaktól, akik meg akarnak veletek ismerkedni az iskolá­ban, vagy azon kívül. Min­den olyan munkalehetőség, amelyet nem az iskola igazga­tósága útján ajánlanak, eleve gyanús, sőt veszélyes. Ilyen kalandokba tehát ne bocsát­lamennyj fiatal, tele életkedv- kozzatok! Az Alliance Fran­caise igazgatósága állandó kapcsolatban van a rendőrség­gel és minden esetben közbe­lép, ha erre szükség van.” Valóban, az utóbbi hónapok folyamán több esetben közbe is lépett, és a rendőrség segít­ségét kérte azok ellen a gya­nús egyének ellen, akik az is­kolában, vagy azon kívül igye­keznek megismerkedni a kül­földi diáklányokkal, elsősor­ban a németekkel, s akik min­den bizonnyal az alvilág és a leánykereskedelem képviselői. •vei, kalandvággyal. A német diáklányok külön­ben hagyományos prédái a Latin-negyed, a Saint Ger­main és a Montparnasse „va­dászainak”, akik legtöbbször ártalmatlan szoknyavadászok csupán. Az ismeretség vége legtöbbször az, amire mind­ketten számítanak: egy futó éjszakai kaland. Néha azonban nem így történik. A lányok nyomába olyan férfiak is sze­gődnek, akik többre számíta­nak egy kellemes éjszakánál. „Üzletemberek”, akik áldoza­tokra vadásznak, és a prosti­túció szálait tartják a kezük­ben. Az pedig tudott dolog, hogy a külföldi lányok között M • . ■HH . ■■ Német diáklányok a Latin-negyed egyik kis kávéházában. !TI5 te meg, hogy tisztázza Barbara Mehlfeldt rejtélyes halálának okát. A lány jegyzetfüzeteiben egyetlen férfi neve sem akadt. Vallée asszony pedig váltig hangoztatta, hogy Barbara ren. des, komoly lány volt. Az is igaz viszont; a jó asszonynak fogalma sem volt, hogy Bar­bara mit csinált a házon kívül. Csak annyit tudott, hogy az' Alliance Francaise tanfolya­maira jár a Boulevard Raspái- lon levő palotába, a Saint Germain des Prés és a Mont­parnasse között. Négy hónap­pal ezelőtt érkezett Párizsba. Franciául gyengén beszélt, de ez nem akadályozta meg ab­ban, hogy számos ismeretséget kössön az Alliance-ban és azon kívül. Szülei Nyugat- Berlinben élnek, s ott van vő­legénye is, akitől azzal vált el,' hogy nemsokára viszontlát­ják egymást. Párizsban jó — Barbara — mondja az 'Alliance előcsarnokában egyik német barátnője — nagyon csinos és kedves lány volt. A férfiaknak nagyon tetszett, és nem is volt valami válogatós. Szívesen hallgatta bókjaikat, ha az iskolában, vagy az utcán melléje szegődtek. Mi figyel­meztettük, hogy vigyázzon, ő azonban nevetve azt válaszol­ta, hogy szórakozni jött Pá­rizsba, és hogy legyünk csak nyugodtak, semmilyen csacsi- eágot nem fog csinálni. Mindezt Christiane Mülheim mondja, aki régi párizsinak tartja magát, hisz már egy éve ott él. — Visszamegy Hamburgba? — Talán igen, talán nem. fSagyon jó itt, Párizsban, Ház, A titokzatos portugál A bűnügyi osztályon ma úgy vélekednek,. hogy Barbara Mehlfeldt is egy ilyen szerve­zet karmai közé jutott, és mi­vel nem vetette magát alá „védői” akaratának, esetleg fenyegetőzött is, hogy leleplezi őket, eltelték láb alól. A bűn­tényt megelőző vasárnapon Barbarát egy barnabőrű fiatal­ember látogatta meg szobájá­ban. Az, aki az Alliance előtt megszólította? Talán. Egy diáklány úgy tudja, hogy az illető portugál. Persze, ez/is csak föltevés, amit a rendőr­ség azért fogad el, mert egye­lőre megbízhatóbb nyom nincs, és mert a Rue de Longchamp-beli házmestemé elég pontos leírást adott a k,portugálról.” A bűnügyi osztály két nyo­mozója elutazott Nyugat-Ber- linbe, ‘ . hogy. kihallgassa Bar­bara otthoni barátjait, szüleit, abban a reményben, hogy olyan adathoz jutnak, amely esetleg hozzásegíti őket a bűn­tény tisztázásához. Abban re­ménykednek, hogy a lány eset­leg megírta vőlegényének, vagy barátainak, milyen tár­saságba keveredett, és kik azok az emberek, akik körül­vették. Barbara Mehlfeldt halálának első következménye minden­esetre az, hogy az Alliance Francaise-t most még több pol­gári ruhás rendőr tartja szem­mel és figyeli mindazt, ami az iskolában történik. ói létesítmény Prügyön A napokban adta át rendel­tetésének a Taktaharkány és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet az új büfé és falatozó helyiséget Prügyön. A régi és elavult italbolt, valamint a ve­gyesáru üzletet közel százezer forintos költséggel felújították. A vegyesbolt átalakítási mun­kái még tartanak A prügyiek máris büszkék az új büfére, hiszen ez minden igényt kielégít. Mártonffy Béla Prügy-----oOo—— J árási tűzoltó verseny Lében (Levelezőnktől.) Szép sikerrel sárult járási tűzoltóversenyt rendeztek a napokban L éhen. A község sportpályáján 107 önkéntes tűzoltócsapat sorakozott jel. A vetélkedést mindvégig nagy érdeklődés kísérte. A legjobban az encsi, tornyos­németi, detelcti hidasnémeti, aszalói és abaújvári csapatok szerepeltek. Külön dicséretet érdemel a gönci és aszalói út­törőkből álló tűzoltó csapat. A helyezéseket elért csopor­tok pénz- és oklevéljutalom­ban részesültek. Dr. Pásztor Sándor Encs • x V JLukovszky László rajza AKÁC ISTVÁN: Ha százszor is tagadna A jól fésült szelídség álarcát ha levettem, nézzetek a szemembe, kiket mindig szerettem..; Szívemnek lágyan integet a halk polgári béke, kik szerettek, segítsetek, a szivem el ne érje. Ne legyek renyhe agyvelő! Ne legyek bomlott háló! legyek: termő láz. friss erő. csillagokig kiáltó. Tagiadjam meg az ölelést, hogyha jégcsap-kar adja, de öleljem át. alti hű. ha százszor is tagadna... TáieiMezlet Takfaharliányban A szerencsi járás termelő szövetkezeti főagronómusa! nak részvételével tájértekezle ten vitatták meg Taktahar kányban a közeledő aratási é cséplési munkák legfőbb ten nivalóit. A járás mezőgazda sági szakemberei összehangol ták a nagy nyári munkál kampánytervét, megbeszélték hogyan osszák el a rendelke zésre álló gépeket, hogyai tudják szükség esetén egy mást segíteni. A tájértekezle ten szó volt az éves húsérté kesilési terv teljesítése érdé kében még szükséges tenniva lókról is. remeny- ^ Csala László: A NAGV ALKALOM nézzük a mellkast, kivizsgál­juk szépen, s két hét múlva el is felejti ezt a kis semmiséget. Tessék csak jönni. Jaj, a világért se fáradjon, majd én! Azzal könnyedén felemeli, a tolókocsiba teszi, s már viszi is. Ettől a naptól kezdve Elemér maga a megtestesült nyájasság, udvariassága megsokszorozó­dott, ha egy perc szabadideje van, siet a hatosba, viszi a könyveket, újságokat, kérdezi, a protezsált beteget, miben lehetne szolgálatára, akar-e hozatni valami édességet; a büféből, egyszóval lesi minden kívánságát, mindenre hajlandó, hogy a kedvében járjon. — Mondja, Elemér, ki ez? — kérdezik a nővérek, akik nem tudják mire vélni a betegszál­lító előzékenységét. — Hogyhogy ki ez? — csat­tan fel Elemér. — Ez az elv­társnő kérem ... — Kis szüne­tet tart a hatás kedvéért, majd enyhe pátosszal mondja: — Ez az elvtársnő kérem Dömötör Ákos elvtársnak, a megyei... — Jesszusom! Csakugyan! Elemér, hogy magának mi­lyen szimatja van!.. . Elemér büszke. Ezekben a napokban nemcsak a nagy em­ber feleségét övezi feltűnő kedvességgel, a hatosban min­denkihez figyelmes, fűti a tu­dat, hogy itt az alkalom, ma­gára hívhatja a figyelmet, s ha egyszer; észreveszik, akkor szabad az út előre., olyan pon zició felé, amely megilleti őt. Természetesen Dömötör Ákos- né a kedvenc, s .ez érthető is, hiszen ő a nagy Ö, tőle függ most á tét sikere, amelynek előjelei naponta bontakoznak Elemér szívében. — Hogy tetszik érezni ma­gát minálunk? — kérdezi Ele­mér naponta többször is a nagy ember feleségétől. — Van-e va­lami panasza? A beteg hálásan mosolyog. — Köszönöm szépen, már nagyon jól vagyok. Ez nem is csoda, • hiszen ahol ilyen gon. dós ápolásban részesül az em, bér. egykettőre meggyógyul. Elemér olvadozik a gyönyö- rűségtől. Fáradozása nem is­mer határt, figyelme mindenre kiterjed: rendszeresen meg­győződik róla, kapja-e betege az orvosságot, bőséges-e az élelme, van-e virág az asztal­káján, még arra is van gondja* hogy ne kelljen egyedül sétál­nia a folyosón: udvariasan ka­ron fogja, „Lassan, csak las­san tessék lépkedni” — kér­leli, megnézi, hincs-e nyitva a szemközti ablak, nehogy a huzat ártalmára legyen. A beteg pedig engedelmesen és hálásan viselkedik. Dicséri Elemért, az egész személyzetet — Igazán nem tudom, mivel szolgáltam rá ekkora gondos­ságra ... — mondja Elemérnek. Elemér pedig adja a megdöb­bentet. — Mivel! Ez jár az elvtárs- nőnek, kezitcsókolom, csak tes. sék rámbízni. A beteg hálásan mosoly oft vállát vonja, s megadóan Ele­mérre támaszkodik. r-. Nővér! Elég meleg a tea? végzi munkáját, mindamellett udvarias és magabiztos. Néma megadással tolja a betegszál­lító kocsit, óvatosan nyalá­bosa fel a magatehetetlen be­teget, nem lázong, csak a nővé­rekkel szemben érezteti fel­sőbbrendűségét. Most is, hogy belépett a ha­tosba, csak úgy félvállról kér­dezi: — Nővér, összeírta már a rönlgeneseket? Különben hagy­ja — mondja kis szünet után, szigorú hangsúllyal. — Majd magam! Megáll az ágyak végénél, gyakorlott mozdulattal íellib- benti a lázlapot és átfutja a ne­veket. Alig hallhatóan mond­ja: „Nagy Tiborné... igen már volt, köszönöm. Fehér Jó- zsefné ... itt nincs felírva sem­mi. Gilicz Mátyásné .... hm ... új beteg, az éjjel hozták, ugye? Na, csak nyugalom, rendbe jön minden ..Az ötödik ágy­nál jobban megnézi a lapot. Szemét gyanúsan kerekíti. — Áh, még egy új beteg. Tegnap délelőtt jött, mi tegnap szabadnaposak voltunk ... Sza­bad a nevét? Csak nem?! De igen! Dömötör Ákosné! Kezit­csókolom, elvtársnő! Ezt a megtiszteltetést! ön itt. miná- lunk... Na, de egyáltalán ne tessék nyugtalankodni! Itt biz­tos kezekben van. Most szépen lemegyünk a röntgenbe, meg-. ♦ — JÓ reggelt! Na lássuk, k Amegy ma röntgenre? T Elemér, a kórház betegszál ▼ Utója hosszú évek óta e sza ♦vakkal kezdi a napi munkáját ♦A kórtermeknek vollaképpei lő az első vizitelője. s csak utá. Ina következik a nővér az or. ▼vossággal, majd úgy az osztá­lyos orvos, és végül a főorvos |Elemér tehát fontos személyi- hség. S ő ezt tudja is. Kivált- I képp a betegek előtt nagy a te- fkintélye, úgy néznek rá, min' r hajdan eleink a gyógyító szent. ♦ re. Az ő szavaitól felvidul « ♦ reménykedik a rozzant testbe »zárt lélek, őt faggatják a bete- rgek, komoly-e a bajuk, menny: idő alatt gyógyulnak meg, be. tegségük gyakori-e vagy egé­szen kivételes, van-e erre meg. »felelő hazai orvosság vagy pe- f dig írjanak a külföldi rokonok- Inak — s igy tovább. Elemér i ♦ rutinos diagnoszta fölényessé­♦ gével mosolyog, nyugtat »egyetlen kézlegyintéssel el- !űzi a félelem komorságát. Ért- i he tő. ha ezek után Elemérber ■ mély gyökeret vert a tudat ♦ miszerint ő nemcsak egyszeri ► transzmissziós feladatot lát é ► a betegek és az egészségügj »között, hanem ennél, már mini jelenlegi pozíciójánál többre 'hivatott. Ki tudja, talán égj ► világhírű belgyógyászt vagy se. f bészt vesztett el benne az em- »beriség... Ez a néma keserű- , ség bizonyos fokig meghatároz- ’za jellemét? hypolití gőggel régóta legtöbb a német, sí hogy velük a legkönnyebb bol-á dogulni: családjuktól elsza-j kadtak, a nyelvet nem ismerik! eléggé, sem a várost. 4 Barbara félt A Párizsba befutó, remény-* nyel és életkedvvel teli Frau-j leinekkel annyi mindent el le-l hét hitetni. Például azt, hogy ^ ‘ a Montmartre egyik szűk ut-i cájában van egy egyesület,] amely a külföldi diáklányok! támogatásával foglalkozik, s] amelynek törekvése annyira i önzetlen, hogy emberbaráti te-^ vékenységét nyilvánosságra I sem hozza. Valószínű, hogy* Barbarának is ilyeneket mon-J dott egy 30 év körüli barna., ♦ elegáns férfi, az Alliance ki-^ járata előtt. Barbara pedig A mosolyogva állt vele szóba, I és szívesen hallgatta bók- » jait. ♦ Arra senki sem figyelmeztet- te, hogy Párizsban évente többi száz német diáklány tűnik el.? Kilencven százalékát az eltün-» teknek ugyan megtalálják, de» ott, ahol a tanulásra és arra,? amiért tulajdonképpen Párizs-» ba érkeztek, semmi szükség. Az? a tíz százalék azonban nyom-? tálánul eltűnik és sem a fran-» cia rendőrség, sem az Interpol» nem akad többé nyomára. ^ Vajon Barbara elfogadta az^ ismeretlen férfi meghívását?^ Legtöbb barátnője, a kihallga-n tás folyamán úgy nyilatkozott,? hogy igen. Néhány nappal ké-? sőbb ugyanis bevallotta egyik# barátnőjének, hogy „fél”, hogy^ valamilyen gyanús társaságban keveredett, s hogy egy rejtélyes? férfival az Azúr-partra kell™

Next

/
Thumbnails
Contents