Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
BSZAKMAGTAStöRSZÁÖ Vasárnapi 1964. j&nfB* % öjcuéoj/o. szó rako zni akart A cselédszobától a prostitúcióig Barbara Mehlfeldt 21 éves német diáklány holttestére a Rue de Longchamp 137. szám alatti ház cselédszobájában találtak rá. Halálát három szokatlan kaliberű revolvergolyó okozta. A bűnlényt egyelőre senkinek sem sikerült tisztáznia. Okát nem tudja sem a rendőrség, sem pedig Vallée asszony, akinél Barbara lakott, és mint háztartási alkalmazott dolgozott. A cselédszoba, mint általában a régi párizsi házakban, a hatodik emeleten van. Ezekben a cseppet sem kényelmes szobácskákban általában külföldi diáklányok laknak, akik azért mennek Párizsba, hogy franciául tanuljanak. Ellenszolgáltatásul kisegítő munkát végeznek a tulajdonosnő háztartásában. Akármilyen kényelmetlen és szegényes is a lakás, az az előnye megvan, hogy lakója független, és szabadon fogadhat, akit akar a nap, vagy az éjszaka bármelyik szakában. Oltavioli felügyelő, a bűnügyi osztály főnöke mindeddig eredménytelenül kíséreltartásban dolgozni ugyan nem kellemes, de az er mernek jócskán van szabad ideje, megkötöttsége alig. Persze vigyázni kell. Csacsiságot nem szabad csinálni. Ezt Barbara sem akart csinálni, éppen úgy, mint a többi hatezer Párizsban élő német diáklány. Legtöbben hat hónapig, egy évig tartózkodnak Párizsban, s mint Barbara, vagy Christiane, háztartásban segédkeznek a lakásért, ellátásért. Nem mind szép, de vautaznia. Minderről persze egy szót sem szólt az Alliance Francaise igazgatóságának, amely már hónapokkal előbb körlevélben fordult külföldi lányokhoz, és felszólította őket: „Óvakodjatok az ismeretlen férfiaktól, akik meg akarnak veletek ismerkedni az iskolában, vagy azon kívül. Minden olyan munkalehetőség, amelyet nem az iskola igazgatósága útján ajánlanak, eleve gyanús, sőt veszélyes. Ilyen kalandokba tehát ne bocsátlamennyj fiatal, tele életkedv- kozzatok! Az Alliance Francaise igazgatósága állandó kapcsolatban van a rendőrséggel és minden esetben közbelép, ha erre szükség van.” Valóban, az utóbbi hónapok folyamán több esetben közbe is lépett, és a rendőrség segítségét kérte azok ellen a gyanús egyének ellen, akik az iskolában, vagy azon kívül igyekeznek megismerkedni a külföldi diáklányokkal, elsősorban a németekkel, s akik minden bizonnyal az alvilág és a leánykereskedelem képviselői. •vei, kalandvággyal. A német diáklányok különben hagyományos prédái a Latin-negyed, a Saint Germain és a Montparnasse „vadászainak”, akik legtöbbször ártalmatlan szoknyavadászok csupán. Az ismeretség vége legtöbbször az, amire mindketten számítanak: egy futó éjszakai kaland. Néha azonban nem így történik. A lányok nyomába olyan férfiak is szegődnek, akik többre számítanak egy kellemes éjszakánál. „Üzletemberek”, akik áldozatokra vadásznak, és a prostitúció szálait tartják a kezükben. Az pedig tudott dolog, hogy a külföldi lányok között M • . ■HH . ■■ Német diáklányok a Latin-negyed egyik kis kávéházában. !TI5 te meg, hogy tisztázza Barbara Mehlfeldt rejtélyes halálának okát. A lány jegyzetfüzeteiben egyetlen férfi neve sem akadt. Vallée asszony pedig váltig hangoztatta, hogy Barbara ren. des, komoly lány volt. Az is igaz viszont; a jó asszonynak fogalma sem volt, hogy Barbara mit csinált a házon kívül. Csak annyit tudott, hogy az' Alliance Francaise tanfolyamaira jár a Boulevard Raspái- lon levő palotába, a Saint Germain des Prés és a Montparnasse között. Négy hónappal ezelőtt érkezett Párizsba. Franciául gyengén beszélt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy számos ismeretséget kössön az Alliance-ban és azon kívül. Szülei Nyugat- Berlinben élnek, s ott van vőlegénye is, akitől azzal vált el,' hogy nemsokára viszontlátják egymást. Párizsban jó — Barbara — mondja az 'Alliance előcsarnokában egyik német barátnője — nagyon csinos és kedves lány volt. A férfiaknak nagyon tetszett, és nem is volt valami válogatós. Szívesen hallgatta bókjaikat, ha az iskolában, vagy az utcán melléje szegődtek. Mi figyelmeztettük, hogy vigyázzon, ő azonban nevetve azt válaszolta, hogy szórakozni jött Párizsba, és hogy legyünk csak nyugodtak, semmilyen csacsi- eágot nem fog csinálni. Mindezt Christiane Mülheim mondja, aki régi párizsinak tartja magát, hisz már egy éve ott él. — Visszamegy Hamburgba? — Talán igen, talán nem. fSagyon jó itt, Párizsban, Ház, A titokzatos portugál A bűnügyi osztályon ma úgy vélekednek,. hogy Barbara Mehlfeldt is egy ilyen szervezet karmai közé jutott, és mivel nem vetette magát alá „védői” akaratának, esetleg fenyegetőzött is, hogy leleplezi őket, eltelték láb alól. A bűntényt megelőző vasárnapon Barbarát egy barnabőrű fiatalember látogatta meg szobájában. Az, aki az Alliance előtt megszólította? Talán. Egy diáklány úgy tudja, hogy az illető portugál. Persze, ez/is csak föltevés, amit a rendőrség azért fogad el, mert egyelőre megbízhatóbb nyom nincs, és mert a Rue de Longchamp-beli házmestemé elég pontos leírást adott a k,portugálról.” A bűnügyi osztály két nyomozója elutazott Nyugat-Ber- linbe, ‘ . hogy. kihallgassa Barbara otthoni barátjait, szüleit, abban a reményben, hogy olyan adathoz jutnak, amely esetleg hozzásegíti őket a bűntény tisztázásához. Abban reménykednek, hogy a lány esetleg megírta vőlegényének, vagy barátainak, milyen társaságba keveredett, és kik azok az emberek, akik körülvették. Barbara Mehlfeldt halálának első következménye mindenesetre az, hogy az Alliance Francaise-t most még több polgári ruhás rendőr tartja szemmel és figyeli mindazt, ami az iskolában történik. ói létesítmény Prügyön A napokban adta át rendeltetésének a Taktaharkány és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet az új büfé és falatozó helyiséget Prügyön. A régi és elavult italbolt, valamint a vegyesáru üzletet közel százezer forintos költséggel felújították. A vegyesbolt átalakítási munkái még tartanak A prügyiek máris büszkék az új büfére, hiszen ez minden igényt kielégít. Mártonffy Béla Prügy-----oOo—— J árási tűzoltó verseny Lében (Levelezőnktől.) Szép sikerrel sárult járási tűzoltóversenyt rendeztek a napokban L éhen. A község sportpályáján 107 önkéntes tűzoltócsapat sorakozott jel. A vetélkedést mindvégig nagy érdeklődés kísérte. A legjobban az encsi, tornyosnémeti, detelcti hidasnémeti, aszalói és abaújvári csapatok szerepeltek. Külön dicséretet érdemel a gönci és aszalói úttörőkből álló tűzoltó csapat. A helyezéseket elért csoportok pénz- és oklevéljutalomban részesültek. Dr. Pásztor Sándor Encs • x V JLukovszky László rajza AKÁC ISTVÁN: Ha százszor is tagadna A jól fésült szelídség álarcát ha levettem, nézzetek a szemembe, kiket mindig szerettem..; Szívemnek lágyan integet a halk polgári béke, kik szerettek, segítsetek, a szivem el ne érje. Ne legyek renyhe agyvelő! Ne legyek bomlott háló! legyek: termő láz. friss erő. csillagokig kiáltó. Tagiadjam meg az ölelést, hogyha jégcsap-kar adja, de öleljem át. alti hű. ha százszor is tagadna... TáieiMezlet Takfaharliányban A szerencsi járás termelő szövetkezeti főagronómusa! nak részvételével tájértekezle ten vitatták meg Taktahar kányban a közeledő aratási é cséplési munkák legfőbb ten nivalóit. A járás mezőgazda sági szakemberei összehangol ták a nagy nyári munkál kampánytervét, megbeszélték hogyan osszák el a rendelke zésre álló gépeket, hogyai tudják szükség esetén egy mást segíteni. A tájértekezle ten szó volt az éves húsérté kesilési terv teljesítése érdé kében még szükséges tenniva lókról is. remeny- ^ Csala László: A NAGV ALKALOM nézzük a mellkast, kivizsgáljuk szépen, s két hét múlva el is felejti ezt a kis semmiséget. Tessék csak jönni. Jaj, a világért se fáradjon, majd én! Azzal könnyedén felemeli, a tolókocsiba teszi, s már viszi is. Ettől a naptól kezdve Elemér maga a megtestesült nyájasság, udvariassága megsokszorozódott, ha egy perc szabadideje van, siet a hatosba, viszi a könyveket, újságokat, kérdezi, a protezsált beteget, miben lehetne szolgálatára, akar-e hozatni valami édességet; a büféből, egyszóval lesi minden kívánságát, mindenre hajlandó, hogy a kedvében járjon. — Mondja, Elemér, ki ez? — kérdezik a nővérek, akik nem tudják mire vélni a betegszállító előzékenységét. — Hogyhogy ki ez? — csattan fel Elemér. — Ez az elvtársnő kérem ... — Kis szünetet tart a hatás kedvéért, majd enyhe pátosszal mondja: — Ez az elvtársnő kérem Dömötör Ákos elvtársnak, a megyei... — Jesszusom! Csakugyan! Elemér, hogy magának milyen szimatja van!.. . Elemér büszke. Ezekben a napokban nemcsak a nagy ember feleségét övezi feltűnő kedvességgel, a hatosban mindenkihez figyelmes, fűti a tudat, hogy itt az alkalom, magára hívhatja a figyelmet, s ha egyszer; észreveszik, akkor szabad az út előre., olyan pon zició felé, amely megilleti őt. Természetesen Dömötör Ákos- né a kedvenc, s .ez érthető is, hiszen ő a nagy Ö, tőle függ most á tét sikere, amelynek előjelei naponta bontakoznak Elemér szívében. — Hogy tetszik érezni magát minálunk? — kérdezi Elemér naponta többször is a nagy ember feleségétől. — Van-e valami panasza? A beteg hálásan mosolyog. — Köszönöm szépen, már nagyon jól vagyok. Ez nem is csoda, • hiszen ahol ilyen gon. dós ápolásban részesül az em, bér. egykettőre meggyógyul. Elemér olvadozik a gyönyö- rűségtől. Fáradozása nem ismer határt, figyelme mindenre kiterjed: rendszeresen meggyőződik róla, kapja-e betege az orvosságot, bőséges-e az élelme, van-e virág az asztalkáján, még arra is van gondja* hogy ne kelljen egyedül sétálnia a folyosón: udvariasan karon fogja, „Lassan, csak lassan tessék lépkedni” — kérleli, megnézi, hincs-e nyitva a szemközti ablak, nehogy a huzat ártalmára legyen. A beteg pedig engedelmesen és hálásan viselkedik. Dicséri Elemért, az egész személyzetet — Igazán nem tudom, mivel szolgáltam rá ekkora gondosságra ... — mondja Elemérnek. Elemér pedig adja a megdöbbentet. — Mivel! Ez jár az elvtárs- nőnek, kezitcsókolom, csak tes. sék rámbízni. A beteg hálásan mosoly oft vállát vonja, s megadóan Elemérre támaszkodik. r-. Nővér! Elég meleg a tea? végzi munkáját, mindamellett udvarias és magabiztos. Néma megadással tolja a betegszállító kocsit, óvatosan nyalábosa fel a magatehetetlen beteget, nem lázong, csak a nővérekkel szemben érezteti felsőbbrendűségét. Most is, hogy belépett a hatosba, csak úgy félvállról kérdezi: — Nővér, összeírta már a rönlgeneseket? Különben hagyja — mondja kis szünet után, szigorú hangsúllyal. — Majd magam! Megáll az ágyak végénél, gyakorlott mozdulattal íellib- benti a lázlapot és átfutja a neveket. Alig hallhatóan mondja: „Nagy Tiborné... igen már volt, köszönöm. Fehér Jó- zsefné ... itt nincs felírva semmi. Gilicz Mátyásné .... hm ... új beteg, az éjjel hozták, ugye? Na, csak nyugalom, rendbe jön minden ..Az ötödik ágynál jobban megnézi a lapot. Szemét gyanúsan kerekíti. — Áh, még egy új beteg. Tegnap délelőtt jött, mi tegnap szabadnaposak voltunk ... Szabad a nevét? Csak nem?! De igen! Dömötör Ákosné! Kezitcsókolom, elvtársnő! Ezt a megtiszteltetést! ön itt. miná- lunk... Na, de egyáltalán ne tessék nyugtalankodni! Itt biztos kezekben van. Most szépen lemegyünk a röntgenbe, meg-. ♦ — JÓ reggelt! Na lássuk, k Amegy ma röntgenre? T Elemér, a kórház betegszál ▼ Utója hosszú évek óta e sza ♦vakkal kezdi a napi munkáját ♦A kórtermeknek vollaképpei lő az első vizitelője. s csak utá. Ina következik a nővér az or. ▼vossággal, majd úgy az osztályos orvos, és végül a főorvos |Elemér tehát fontos személyi- hség. S ő ezt tudja is. Kivált- I képp a betegek előtt nagy a te- fkintélye, úgy néznek rá, min' r hajdan eleink a gyógyító szent. ♦ re. Az ő szavaitól felvidul « ♦ reménykedik a rozzant testbe »zárt lélek, őt faggatják a bete- rgek, komoly-e a bajuk, menny: idő alatt gyógyulnak meg, be. tegségük gyakori-e vagy egészen kivételes, van-e erre meg. »felelő hazai orvosság vagy pe- f dig írjanak a külföldi rokonok- Inak — s igy tovább. Elemér i ♦ rutinos diagnoszta fölényessé♦ gével mosolyog, nyugtat »egyetlen kézlegyintéssel el- !űzi a félelem komorságát. Ért- i he tő. ha ezek után Elemérber ■ mély gyökeret vert a tudat ♦ miszerint ő nemcsak egyszeri ► transzmissziós feladatot lát é ► a betegek és az egészségügj »között, hanem ennél, már mini jelenlegi pozíciójánál többre 'hivatott. Ki tudja, talán égj ► világhírű belgyógyászt vagy se. f bészt vesztett el benne az em- »beriség... Ez a néma keserű- , ség bizonyos fokig meghatároz- ’za jellemét? hypolití gőggel régóta legtöbb a német, sí hogy velük a legkönnyebb bol-á dogulni: családjuktól elsza-j kadtak, a nyelvet nem ismerik! eléggé, sem a várost. 4 Barbara félt A Párizsba befutó, remény-* nyel és életkedvvel teli Frau-j leinekkel annyi mindent el le-l hét hitetni. Például azt, hogy ^ ‘ a Montmartre egyik szűk ut-i cájában van egy egyesület,] amely a külföldi diáklányok! támogatásával foglalkozik, s] amelynek törekvése annyira i önzetlen, hogy emberbaráti te-^ vékenységét nyilvánosságra I sem hozza. Valószínű, hogy* Barbarának is ilyeneket mon-J dott egy 30 év körüli barna., ♦ elegáns férfi, az Alliance ki-^ járata előtt. Barbara pedig A mosolyogva állt vele szóba, I és szívesen hallgatta bók- » jait. ♦ Arra senki sem figyelmeztet- te, hogy Párizsban évente többi száz német diáklány tűnik el.? Kilencven százalékát az eltün-» teknek ugyan megtalálják, de» ott, ahol a tanulásra és arra,? amiért tulajdonképpen Párizs-» ba érkeztek, semmi szükség. Az? a tíz százalék azonban nyom-? tálánul eltűnik és sem a fran-» cia rendőrség, sem az Interpol» nem akad többé nyomára. ^ Vajon Barbara elfogadta az^ ismeretlen férfi meghívását?^ Legtöbb barátnője, a kihallga-n tás folyamán úgy nyilatkozott,? hogy igen. Néhány nappal ké-? sőbb ugyanis bevallotta egyik# barátnőjének, hogy „fél”, hogy^ valamilyen gyanús társaságban keveredett, s hogy egy rejtélyes? férfival az Azúr-partra kell™
