Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

4

ÉSZAKMAG Y ARORSZ AG

Vasárnap, 1364, június 1

M

ajusi epilógus

Néhány nappal túlléptük májust, a minden évi megújulás, az új termés első gyümöl csei jelentkezésének hónapját. Ha visszapillantunk, végigtekintjük a hónap krónikáját, nagyarányú pezsdü- lést látunk az élet sok vonatkozásában, és természetesen a kulturális életben is. Szerte a megyében, mindenütt szinte egymásra zsúfolódtak a. kulturális események, a művelődési jellegű rendezvények; kisebb- nagyobb tájegységek rendeztek művelődési heteket, nagyobb és kisebb érdeklődésre számot tartó bemutatók, versenyek, összejövetelek, találkozók zajlottak le.

Széles választékú, sokrétű volt hát a kulturális műsor, a művelődési, nemes szórakozási lehetőségeket kínáló program. A közönség általában élt is a lehetőségekkel, de nem lennénk hűek az igazsághoz, ha elhallgatnánk: helyenként jelentkezett az unou,- ság, fásultság, a program túlzsúfoltságából eredő fáradtság és ami ennek már-már jelentkező, veszélyes folyománya — a közöny. Amikor visszapillantunk a dús termésű májusra, a művelődés bőségszarujának hihetetlen gazdagságú áradására, a jövőbeni okulás végett nem haszontalan elmeditálni egy kicsit e negatív jelenség felett sem.

Vizsgálódásaink tárgyául válasszuk a megye székvárosát, Miskolcot. Természetes, hogy itt volt a program a leggazdagabb, itt jelentkeztek a pozitív és negatív vonások egyaránt legnagyobb számban, ha nem is a legmarkánsabban. (Egyes vidéki helyeken, ahol ritkább alkalomnak tűnik egy-egy rendezvény, ahol kisebb a választék, természetesen nem jelentkezhet a zsúfoltság és az abból adódó fásultság.) Miskolcot kell azért is vizsgálnunk, mert a megyében itt érinti a legszélesebb tömegeket a művelődési lehetőségek választéka, itt található a legösszetettebb közönség. Sokféle foglalkozású, alapmű- veltségfl és kult.úrigényű ember lakja e várost. Ennek ellenére, számos rendezvényen kongott a terem, üres széksorok ásítoztak, mint például több hangversenyen, vagy éppen a könyvhét nyitó-ünnepségén. Sok azonos arccal találkoztunk sokféle rendezvényen, sokan siettek egyik helyről a másikra, nagyrészt azért, hogy eleget tegyenek „megjelenési kötelezettségüknek”.

Kétszáz művelődési rendezvény

A számszerű adatok száraznak tűnnek, mégis élnünk kell velük. Miskolcon májusban — a színház, a mintegy 10 állami és néhány szakszervezeti mozi, valamint a hónap utolsó napjaiban itt vendégszereplő cirkusz (mindhárom nagy tömeget „fogyasztó” intézmény) előadásait nem számítva, — csaknem kétszáz művelődési rendezvény hívta és várta a város lakóit. Magasnak tűnik ez a szám, hiszen egyszerű osztással kitűnik, hogy hatnál több rendezvény jut a hónap minden egyes napjára. A Miskolci Zenei Napok során tizenöt hangverseny, más rendezésben hét koncert hangzott el a hónap folyamán. (A tizenhatodik hangversenyt június 1-én tartották.) A könyvhéten nyolc, a Lengyel Napok sorában pedig tíz rendezvényre várták az érdeklődőket. A Szőnyi István teremben egy képzőművészeti kiállítás, a művelődési házakban kilenc különféle tárlat volt. Kétszer két ŐRI rendezte esztrád- műsor, négy tánckari előadás, a kulturális szemle hét vetélkedője, harminckét nagyobb szabású és nagyobb érdeklődésre számot tartó ismeretterjesztő előadás mellett nem feledkezhetünk meg a TIT megyei küldöttértekezletéről, a múzeum állandó kiállításáról, a debreceni opera vendég- szerepléséről, az egyetemi ballagási ünnepségekről, az irodalmi estekről (pl. Shakes- peare-est, Tóth Árpád-est), a j filmművészeti szakkör előadásairól, műkedvelő színelőadásokról. szellemi vetélkedőkről, iskolaépítési ankétről. bábelőadásról, a felolvasó színpad bemutatkozó előadásáról.

Ez eddig összesen száztizen- négy rendezvény. Feltétlenül '•^ámításba kell vennünk még . ' a városi fiókkönyvtárakban tartott különféle előadásokat, a KISZ-napokat és egyéb középiskolai rendezvényeket, a nagyobbszabásű általános iskolai, úttörő ünnepségeket, a zeneiskolai növendékhangversenyeket és tanári koncerteket, a másféltucatnyi középiskolai ballagási ünnepséget, a divat- bemutatókhoz kapcsolt műsorokat, élüzemavatások műsorait.

Ha mindezeket igen szerényen is becsüljük fel, számuk nyolcvan—kilencven körül mozog, s az előbbi száztizennéggyel együtt eléri a kétszázat. És még mindig nem vettük számításba például a Borsodi Műszaki Hét, május elseje, az anyák napja, a gyermeknap műsoros rendezvényeit, a művelődési házak .kisebb jelentőségű előadásait, és az igen gazdag üzemi és munkásszállási művelődési al. kaimat.

Túlméreteztük

E néhány számadat is elég talán annak érzékeltetésére, hogy egyik-másik rendezvényre bizony igen kevesen jutottak az érdeklődőkből, mert a rövid idő zsúfoltságából eredően eleve kevesen juthattak. Olyan dús, gazdag, sokat kínáló volt május kulturális termő-fája, hogy a közönség alig tudott választani. A nézőterek azonban arról vallanak, hogy túlméreteztük májusban a kulturálódás lehetőségeit. A lengyel koncert üresen kongó nézőtere, a modern zenei hangverseny alig háromszáz hallgatója, a könyvheti megnyitó kollégiumi diákokkal „vattázott” széksorai, a dedikáltatni kívánó olvasókra jobbára hiába várakozó írók ül- dögélése, a különféle alkalmak, kor a protokolláris részvételi „kötelesség” miatt zsörtölődő ugyanazon „érdeklődők” mind eset’

olyan jelenségek, amelyek arra intenek, hogy nem szabad eny- nyire egy hónapra zsúfolni mindent. Ennyi rendezvény mindenképpen sok, megosztja az érdeklődést, fárasztja a közönséget, a rendező szerveket, a művelődés dolgozóit.

A városi tanács a jövőben a zenei napokat más időpontban, jobb megoszlással kívánja megrendezni. Igen helyes kezdeményezés. De még csak egy! Ismételten megfontolandónak tartjuk a könyvhét május végi megrendezéséi, és egyáltalán a könyvhét rendezésének szüksé. gességét napjaink „hétköznapi” könyvforgalmi viszonyai között. Mindezek alapos felmérést, vizsgálódást igénylő kérdések. Itt, a teljesség igénye nélkül, csak utalunk rájuk. Ugyanígy megfontolandó a kulturális szemle, az iskolai ünnepségek zsúfolása is.

Tudjuk, hogy májusra szokott beérni egy művelődési évad munkájának gyümölcse, a számadás, a bemutatás ideje a régi megszokás szerint ilyenkorra jön el. Azonban az élet és a művelődés folyamatos, nem kezdődik szeptemberben mindig újra és nem végződik június elején, az évadok egybefolynak, a munka áthúzódik, összeköt. Egész évben lehet bemutatókat tartani ennek folytán. természetesen még így is alaposabb válogatással, több megfontolással, a rendező szervek tervén kívül a nagyközönség rendezvény-befogadó kapacitását is figyelembe véve.

Sokszor leírtuk már mi is, mások is, hogy a kevesebb adott esetben többet adott volna. Ügy véljük, hogy ez a nagyon túlterhelt miskolci májusi művelődési program erősíti ezt a feltevést. Ez lehet például az „adott Benedek Miklós

Tixennyolc müsxaki fiókkönyvtár a Diósgyőri

Gépgyárban

A Diósgyőri Gépgyárban az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a szakirodalom, iránti érdeklődés. A gyár 12 ezer kötetes műszaki könyvtárát. ahol még közel száz hazai és külföldi folyóirat, szaklap is megtalálható, kétszer annyian keresik fel, mint egy-két évvel ezelőtt. A könyvforgalom havonta általában eléri az ezret. A dolgozók sza.kirodo.lommal való könnyebb és kényelmesebb ellátására jó módszernek, bizonyult az üzemi, úgynevezett műszaki fiókkönyvtár létesítése. Tizennyolc, kis könyvtár működik a különböző üzemekben, műhelyekben, a munkahely adottságainak, sajátosságainak megfelelő témájú könyvekkel. Ugyancsak igen hasznosan szolgálja a szakirodalom irá.nti érdeklődést a gyár havonta megjelenő Műszaki Tájékoztatója, amely időről időre, kivonatos ismertetőt ad a külföldi szaklapokból, a legújabb eljárásokról, így egy-egy szám több száz új szakcikkre, szakleírásra, tanulmányra, szabadalomra irányítja rá a dolgozók figs/el- mét. amelyeket kívánságukra a könyvtár dolgozói lefordítanak. A több mint kétezer beiratkozott olvasóval rendelkező könyvtár állományát ez évben is jelentősen növelik. Mintegy 300 ezer forintot fordításiak új könyvek, kiadványok beszerzésére.

Magas fórum elolt***

T

etszenek tudni, fontos dolog,

milyen amikor

vezető emberek tanácskoznak? Csakúgy röpködnek a milliók. Ide gépek, oda kul- túrház, amoda hozzáértő szakember. S mind megannyi fontos dolog ... Most is már az ötödik probléma van terítéken. Lakásgondok, építkezési gondok. Jól meg kell fontolni. Az elnök már a harmadik indítványt teszi, mert ide is kellene még pénz, de ha jutna, az ötödik helyre is. És lei sejtené, hogy hamarosan belép a szobába egy nem tervezett napii-endi pont. Már jön is!

Kopogtatás az ajtón, ugyan hol lehet az a titkárnő! Lenyomódik a kilincs, friss levegőt surrant át a szobán a huzat, s nyebában belép Tibi, egy pufókarcú. tíz év körüli fiúcska. Megáll a szó. a

— S te azóta biztosan haragszol apura.

— Dehogy. Szeretem, mert ő ritkán büntet. Csak amikor megérdemlem.

— Ha elismered, hogy meg- érdemied, miért leszel olyat, amiért büntetés jár?

— Valahogy olyankor nem jut eszembe, még nem tudok jól következtetni.

összenéznek a tanácskozók, mert talpraesettek a feleletek, mi több. pontosak is.

— No és szerinted most Jancsiék . megérdemlik a büntetést?

— Megérdemelték, megérdemelték, de déltől mostanáig ... meg bocsánatot ia kértek, a lecke is kész, holnap az utolsó iskolanap. És Jancsiék nem rossz gyerekek, ezt Misi bácsi tudja a legjobban. — Az elnök összeráncolja homlokát, s lds&é

szemek kerekre nyílnak, csak tanácstalanul néz a jelenlea fiú nyugodt. Köszön illedelmesen, odalép az elnökhöz. közelebb hajol.a füléhez, de azért félhangosan mondja. hogy hallja mindenki:

— Misi bácsi, csak azért jöttem, hogy tessék felfüggeszteni azt a büntetést. — Az elnök meghökken. agyában még ott cirkulálnak -a számadatok, s látszik, kérdezné. miről van szó, de a fiú megelőzi.

— A Jancsiék büntetését. Most otthon ülnek, nem jöhetnek át hozzánk, mert délben meg tetszett őket büntetni. A leckét már megcsinálták. e ott unatkoznak. Már Eliz nénitől úgyis bocsánatot kértek...

Mindenki fellélegzik, mosoly fut át az arcokon. De

vökre. Mert hiába, komoly dolog a gyermeknevelés. Semmi pontos szabály, semmi paragrafus. A szemhu- nyorgatások alapján „elmondott” vélemények is különbözők. Van aki int, „engedd”, van aki még fontolgat, otthoni tapasztalatokat idézgetve gondolatban ... Végül js az elnök az egyébként szokott megoldást választja.

. — No. menj ki egy kicsit, majd szólok. — Tibi kimegy, az elnök széttárja karjait.

— Most mit csináljak? Tényleg visszabeszéltek az any jultnak. — Erre azután közbeszólások következnek, javaslatok, s megszületik a döntés.

— Tibi. Gyere be... Úgy

A diósgyőri rekonstrukció dolgozóinak művelődése

mindjárt fel is váltja a tette- döntöttem, hogy felíüggeszA diósgyőri

Lenin.

hászati

KoMűvek durvahengermű üzemének rekonstrukciós munkain, mint ismeretes, számos, nem a kohászathoz tartozó vállalat dolgozik, és azok dolgozóinak kulturális ellátása, művelődési igényeinek kielégítése a helyi művelődési szerveknek jelent feladatot. A Diósgyőri Vasas Bartók Béla Művelődési Ház vezetői mintegy két hónappal ezelőtt felmérték azokat a lehetőségeket, eszközöket, módszereket, amelyekkel a rekonstrukción dolgozó idegen vál-fflJ laiatok munkásainak művelő-* dési jellegű segítséget nyújt-J hátnak. e

vállaltak J

vények belépődíj mentesek voltak. Minden rendezvény alkalmával örömmel állapították meg, hogy azokon valóban a rekonstrukció. dolgozói vettek részt.

Mindezen túl a művelődési ház feladatául tűzte ki a kebelében működő képzőművész szakkörnek, hogy örökítse meg a rekonstrukció munkáit és dolgozóit. A készített anyagból a munkálatok befejezése előtt kiállítást szándékoznak rendezni.

A további

művelődési jellegű tervek között szerepel a Kilián-déli lakótelepen egy háromszáz kötetes letéti könyvtár létesítése, ha a rekonstrukció dolgozói beköltöznek az ott szervezendő ideiglenes munkásszállásra. Az elkövetkező hónapokra a művelődési ház vezetősége részletes programot dolgozott ki, hogy biztosítsa az itt dolgozó idegen vállalatok munkavállalói részére a művelődési lehetőségét.

(bm)

tett komolyság, mert az elnök hunyorít, jelezve, hogy ha már így történt, legyen ez egy hatodik napirend.

— Hát Tibikém, tudöd-e, hogy Jancsiék délben visszabeszéltek Eliz néninek? Ezért ugye büntetés jár. Te neon szoktál büntetést kapni?

A fiú gondolkodás nélkül feleli:

— Dehogy nem. Tegnapelőtt még térdepeltem is. pedig az súlyos büntetés. Késtem félórát az ebédtől, s apu nem szereti a pontatlanságot. Milyen rossz volt térdelve olvasni vágj’ másfél órát. No, ezen a kijelentésen azután megindul a kérdésözön, meg a vita. S Tibi állja komolyan.

tem a büntetést. Menj és közöld Eliz nénivel. — Erre a fiú zsebébe nyúl, és kissé gyűrött papírlapot vesz elő. Oda teszi az elnök elé:

Akkor ezt tessék aláírni.

Mert rend a lelke mindennek, hátha Eliz néni nem hiszi el. — Erre már csak kirobban a nevetés. A papíron ugyanis ez áll; ..Jancsiék büntetését elengedem.’* Dátum és hely az aláíráshoz! Az elnök aláírja, de még megkérdezi:

— És honnan tudtad előre, hogy így döntök?

— Honnan, hát ismerem én Misi bácsit. Olyan megértő ember...

Barcsa «Andor MczCkövesd, 19G4. Június.

Sokrétű feladatot vállaltak * magukra, s már az első hónap-: ■ ban is igen sokat valósítottak'1 meg belőle. A rekonstrukciós e ’ munkán foglalkozó és a Béke-®’ szálláson elhelyezett honvédsé- „ gi alakulat részére rendszeres *■: filmvetítést biztosítottak.«:

Ugyanott 200 kötetes letéti * 1 könyvtárat is létesítettek. A szórakoztatáson kívül elsődle-*: gesen az általános műveltség *: emelésére fordítottak gondot.®1 Felmérték a rekonstrukción ® < dolgozók műveltségi színvona-el lát, és a talált 32 teljesen, vágyj: gyakorlatilag írástudatlan dol-®i gozó részére, a városi tanácsJí művelődésügyi osztályának® egyetértésével, a kohászat üze-J< mi általános iskolájában külön o: alapismereti tanfolyamot szer-Jj veznek. Ez csak az üzemi is-el kola tanévének lezárása után, Jí június közepén kezdi meg mü-al ködését. A művelődési ház he-Ji lyiséget biztosít az oktatás cél- * i jára, és vállalja az összes adó-®: dó költségeket. ® 2

' TTT élenjáró re-® j

A munkában konstrukci-# -c

ós dolgozók részére a vasgyári • i filmszínház minden előadására^ 10—10 ingyen belépőjegyet blz-®j tosítottak. Ezenkívül több mű-Jr vészeti rendezvény megtekin-Uj tését tették lehetővé. Például bemutatták részükre a Diós-® ? győri Vasas Művészegyüttes J t Párizsba utazó tánckarának és®j népi zenekarának műsorát,J,

meghívták kifejezetten a re-®' konstrukción dolgozó, nem ko-J1 hászati munkások részére aot Magyar Néphadsereg Művész-J) együttesét, majd a Diósgyőr-» vasgyári Szimfonikus Zenekar J hangversenyének meghallgatá-s( sát biztosították számukra. JJ

Természetesen, ezek a, rendez->j

Mi. ;rt emlékszem a ti- elég jól szakarád! Tisza- part Termelőszövetkezet zár- számadó közgyűlésére. Mindennel meg voltak elégedve a: emberek, ami nem is csoda mert majdnem 58 forintot fizettek egy munkaegységre — 26 forinttal többet, mint ahogyan tervezték. A közgyűlései: a vezetők dicsérték az embereket, jogosan, mert valóbar jól dolgoztak. A szövetkezet tagok viszont a vezetőket dí. csórták, hogy állandóan nyitott szemmel jártak, azonnal intézkedtek, ha valami nem így ment. ahogy az illő, egyszóval: jól irányítottak.

A munkaegység értékének irvendetes növekedésén kívül »ok egyéb tényező Is bizonyítja hogy a Tiszapart egész kol- ektívá.ia jól dolgozott. De már ’ebruárban. a zárszámadási közgyűlésen elkezdődött egy ríta. Nem is vita.- én inkább rígykedésnek nevezném. Felült ott néhány ember és a ve- K+ők premizálása ellen hántolta a tagságot. Kifogásolták i vezetők premizálását, mondám, hogy „sok oénzt kaptak”.

Ezzel kapcsolatban tudni cell, bogi’ a tiszakarádi Tisra- ■»arthan 1963-ban alkalmazták 'lőször a premizálási módszert:. Minden munkát premizáltak. természetesen a vezetőkét is. ami nemcsak helyes, lanem különösen fontos. A közgyűlés a premizálási határozatot 1963 elején megszavaz- a. jóváhagyta. A prémiumot rieg is kapta mindenki. Egész esztendőben arról beszéltek az emberek, hogy a premizálási -endszer jó. bevált, alkalmazol kell továbbra is.

; A zárszámadás' koz1^

'■ mégis voltak ellenvélemények.

• Nem sok, ismétlem, három• négy ember szólalt fel. Ezek, nek ott. azonnal meg is mondták. mi vezérli gondolkodásukat: az irígykedés. Nem a vezetők mondták ezt. hanem a szövetkezet tagjai.

— Azért ágáltok a prémium ellen, mert ti nem nagyon szaggattátok az istrángot a közös munkában, és nem kaptatok sok prémiumot.

Miről is volt szó?

Arról, hogy a szövetkezet vezetői: az elnök, a főagronó- mus és a főkönjcvelő kilencezer forint pré.miumot kaptak egész esztendőre. Ezt az összeget év végén egyszerre vették fel, mert a vezetők munkája általában csak a gazdálkodási év lezárása után értékelhető. Ez világos dolog. A sző-' vetkezet egyszerű, úgynevezett munkás tagjai is kaptak prémiumot. nem is keveset. Csak a vezetők egyszerre kapott pénzét vitatták néhányan.

Akkor úgy fejeződött be a közgyűlés, hogy ezt a témát megnjmgtatóan lezárták, a tagság nem ért egyet a hangadókkal, kitart a premizálási módszer mellett. Éppen ezért lepődtem most meg. amikor ismét a szövetkezetben jártam, és megkérdeztem, mi van a premizálással?

— Eltöröltük — válaszolt az elnök.

— Miért?

— A közgyűlés leszava-zta.

— És most semmiért sem adnak prémiumot?

— Semmiért sem.

No. ez meglepő. Az elnök, és a többi vezető, persze, most már úgy nyilatkozik, hogy nem baj, így is jó. megy a munka. Ez is igaz. mert tény, ami tény: a tiszakarádi Tiszapart kollektívája most is példásan dolgozik. De ezzel a prémiumnélküli módszerrel nem lehet egyetérteni. Ez nem bölcs megfontolás, vagy egy jobb módszer alkalmazásának eredménye, hanem egyszerűen — nem tudom másként nevezni — irígykedésből fakad.

A vezetők belenyugodtak, de a beszélgetésből meg tudtam állapítani. hogy fájlalják a dol- "ot. Ne™ is csoda, hiszen ezek a vezetők igazán fáradtságot nem ismerve, teljes odaadással dolgoznak az egész közösségért. Meggyőződésem. hogy Önző. egyéni érdek egyiket sem vezérli. Ann'’' fájdalmasabb, hogy éppen az önző egyéni érdek vezérelte velük szembe az embereket.

Sokszor elmondtuk már, ‘■hogy az átgondolt premizálási rendszer nemcsak jó. hanem szükséges. Jobb munkára, a tervek túlteljesítésére ösztönzi az embereket. Bizonyítja ezt a tiszakarádi Tiszapart 1963. ért gazdálkodása is. A vezetők premizálása szintén nagyon fontos. A vezetők igen sokat, tehetnek a tervek túlteljesítéséért. Persze, erre általában azt mondják, hogy a vezetők több jövedelmet kapnak, mint a dolgozó tagok. Ez részben nem igaz. részben egyoldalú értelmezése egy nagyon fon- > tos munkának. Hivatkoznak a

IRÍGYKEDÉS

vezetők öntudatára is. ami általában helyes, de a vezetőnek sem kötelessége pusztán „öntudatból” dolgozni. Ami jár. az jár. Mindenkinek. A vezetőnek éppen úgy. mint a dolgozó tagoknak. Es ha a jövedelme- zést vizsgáljuk, az is kiderül,- hogy a termelőszövetkezeti vezetők nem a közösség legjobban kereső, legjobban dotált tagjai. Minden termelőszövetkezetben vannak olyan tagok, akik többet keresnek, mint az elnök, a főkönyvelő, vagy a fő- agronómus. A vezetők munkája nem olyan egyszerű, vagy könnyű, ahogyan egyesek hiszik. A vezetők mindenütt többet dolgoznak. ezenkívül kimondhatatlanul nagy felelősséget hordoznak, Megérdemlik azt a pénzt, amit kapnak.

De maradjunk a premizálásnál.

Ismételten

zuk; a premizálás mindenütt jobb munkát, több termelést eredményez. A tiszakarádi Tiszapart Termelőszövetkezet tagjainak állásfoglalása nem a legszerencsésebb. A vezetők legalább annyit érdemelnek; mint a legjobban premizált dolgozó tagok. Vagy még ennél is többet. Egyesek ezt. sajnos. nehezen akarják megérteni. Ennek pedig kettős oka van. Egyik'- nem értik meg ;i vezetés bonyolultságát és fontosságát. A másik: a múltból örökölt, sajnos, még ma is élő irígykedés. Ahol ezt az utóbbi okot sikerül kiirtani, megszüntetni, ott azonnal megértik az elsőt is.

Szeudrei József