Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Pénteti, 1964. május 1. GSZAKMAGYARORSZAG 7 Aki beperelte Amerikát i ESTI FÉNYEK A történet nem mese, hanem élő valóság. Alig néhány hete történt, s főszereplője nem va­lami híres államférfi. Se nem tőzsdés, se nem bankár. MiUio- Tnosnak milliomos ugyan, mert milliós, sőt több milliós va­gyonnal rendelkező termelőszö­vetkezet tagja. S ami még ér­dekesebbé teszi a történetet: 3M. Józsi bácsi már nem fiatal ember, betöltötte a hetvenegy esztendőt. Hanem a tempera- jnentuma fiatalos. Mozgása, be­széde, munkája sok fiatalem­berben kelt ilyesféle óhajt: jó lenne, ha én így bírnám majd, jiem hetven, hanem hatvan éves koromban! Nos, M. Józsi bácsi az elmúlt télen elhatá­rozta, hogy ha minden jól megy, repülőre ül, átrepüli az óceánt, meglátogatja az új­világot és ott-tartózkodása ide­jén lebonyolítja személyes ügyeit. Többek között: bepereli Amerikát. „Hozasd ki feleségedet is...” 1964. január első napján an- .nak rendje-módja szerint be­csomagolt, felöltözött és a csa­lád (fiai) kíséretében gépkocsi­val Budapestre utazott. Ahogy utólag mondja, ezen a napon elfogta némi szorongás. Nehe- Een vált meg a faluját környe­ző encsi domboktól. Hanem ha már zsebében volt az útlevél, a 6 hónapos vízum, szégyen lett volna meghátrálni. Ezért nyu­godtan felült a repülőgépre Ferihegyen, s este tíz órára megérkezett az Egyesült Álla­mokba. A rokonság nagy szí­vélyességgel fogadta. Becsüle­tes. jól dolgozó, s éppen ezért elég jól kereső, jól élő embe­rek. Az első napokban szokat­lan volt ugyan a környezet, a különleges olajos ételek, a napi többszöri átöltözködés, no meg az is, hogy mint a szocialista világrendszerből érkező em­bert, bizonyos területi korlátok­hoz kötötték. Hanem ezeken túltette magát, mert úgy hatá­rozott: ha már itt van, megis­mer mindent, amit lehet. Teltek, múltak a napok, a hetek. Szerencsére munka is akadt; méteres hó esett, segít­hetett a ház körül lapátolni. Olyan ember ő. aki elsorvad­na munka nélkül élemedetl kora ellenére is. Ismerkedett a környezettel, az ott élő magya­rokkal. Tetszettek a jól felsze­relt, mutatós üzletek, ahol a tél ellenére is kapható bármi­lyen zöldségféleség — mű- anyagtasakban tartósítva. Csak az íze nem olyan semminek, »♦♦♦♦♦♦♦♦ .♦♦♦■* ha semmit sem akarnánk. Este aztán beleköpünk a tányér­jukba ... A terv nagyon tetszett ne­künk és fel is készültünk ala­posan. Május elsején egész nap csendben dolgoztunk. Este az­tán gyülekezni kezdtünk a sa­laktelepen. Ott katonásan fel­sorakoztunk. Feri bácsi engem előre állított. Most hősködj — mondta, és kezembe nyomott egy nagy nemzeti lobogót. He a veres zászlót is előkészítet­tem. Feltekertem a derekamra, a kabát alá. A többiek fáklyá­kat gyújtottak. Elindultunk és azt énekeltük, hogy: „Nagybá­nyai vitéz Horthy Miklós felül, felül a lovára..így mentünk egészen a városházáig. Sötét este volt már, és a fáklyák igen szépen lobogtak. A rendőrök esek néztek. Nem tudták el­képzelni, mi történt velünk, mert nemzeti zászlóval vonul­tunk és Horlhyról énekeltünk. Hanem oszt a városházánál. Ott kezdődött a tánc. Diósgyőr fé­rni jöttek a kohászok, martiná- BZ°k, gépgyáriak, és a Király­malomból a lisztesek. Rengete­gen voltak. Ügy jöttek felénk, mintha egy nagy lángoló folyó közeledne, mert mindenki ke­fében lobogott a fáklya. A té- í®0.egyesültünk. Akkor Né­meth Feri bácsi rámkiáltott: •!. Karcsi! Most!- Nekem se kellett több. Le- ■Jántottam a nemzeti színű zász- tot és fél perc múlva már a pereset lobogtattam. Ugyanígy • ttek a diósgyőriek is. Előre iZY?® ez beszélve. De akkor :rar jöttek a rendőrök és a csendőrök is. . T\1(->szolni! Oszolni! — ordí- isf , k> de mi nem oszoltunk. kezdtük az Interna-. f ,n‘ret;-. A zsaruk ránkrohan- püfölní kezdtek bennün­mint itthon ... Beszélgetés köz­ben persze sokszor elhangzott a rokonok szájából: — Gon­dold meg magad, hozasd ki fe­leségedet is, maradj itt, ná­lunk. Semmire sem lesz gon­dod. Ö azonban nem nyilatko­zott. — Majd meglátjuk — ütötte el határozatlanul a be­szélgetés fonalát... Egyik nap arra kérte a rokonságot, nézze­nek szét néhány híres farmon. A farmerek és a tsz A kérést azonnal teljesítet­ték. Kocsiba ültele, s elrobog­tak, túl a városon, a mezők felé. Érdekes volt. Bólogatva szemlélte a különböző gépféle­ségeket. Egyiket-másikat kifo­gásolta, nálunk erősebbek. El­magyarázta mit, miért nem tart jónak. Azonban a legnagyobb csalódás a szarvasmarhatenyé­szetben érte. Körüljárta a tehe­neket, borjakat, szakértő kéz­zel meglappogatta, szakértő szemmel végigmustrálta őket, azután nyilatkozott: — Nem tetszenek a borjak. Hathónapos korra nálunk már kétszer ilyenek. Azután a sző­lők. Olyan hosszú, hogy be le­hetne fonni. A rendet, a tiszta­ságot viszont dicsérte, s mind­járt ki Is jelentette: — Ha ha­zamegyek, mondok egyet-mást a vezetőségnek. — S ebből a rokonok mindjárt meg is értet­ték, hogy a farmlátogatás el­döntötte Józsi bácsi további szándékát. A per... Csak éppen hátra volt még a dolog neheze, a per. Az ok: örökösödés. Éppen tizennégy esztendeje, hogy meghalt oda­kint, nyolcvanhat esztendős korában egy közeli rokon, aki nem kevesebb, mint huszonöt- ezer dollárt hagyott három testvérre. Hanem a végrendelet szerint a Józsi bácsinak jutó rész csak altkor folyósítható, ha Magyarországon „már nem a kommunizmus lesz az ural­kodórendszer.” Sok vita folyt a családban, hogy hagyják az egészet, de a józan ész azt diktálta: miért gazdagodjék néhány ezer dollárral Ame­rika? — Húsz év után ugyanis a fel nem vett örökség az ál­lamra száll... Nyilvánvalónak látszott, hogy a végrendelet ezen kitételét nem a rokon, ha­nem az ügyvédek, a jogászok, az Amerikában tíz- cs tízezrek fejében dívó kommunistaelle­nes eszme erőszakolta papírra. Ha meg így van, ezzel törvé­nyesen szembe is lehet, sőt kell szállni. két karddal, meg puskatussal, i De mi csali annál erősebben énekeltünk. Néhányan már a földön hemperegtek és úgy or­dították, hogy .......ez a harc l esz a végső...” Németh Feri bácsi ekkor elkiáltotta magát: — A fáklyákkal, elvtársak! ' Irtózatos verekedés kezdő­dött. Égő fáklyákkal rohantunk a zsandárokra. Sok emberen már a ruha is égett. Egy diós­győri munkás maga alá tepert egy csendőrt és megetette fák-a lyával. — Ne, tűz, az anyád keser-T vés istenit! Ilyet még úgy sej ettél — mondta neki, és talán? meg is ölte volna azt a csend-^ őrt, ha a rendőrök rá nem ro-A hannak. A csendőr égett pofá-I val menekült, de a diósgyőri J komát elvitték. Hogy mi lett? vele, máig sem tudom. t Éjfél lehetett, amikor a cir-^ kusz befejeződött. Végül csak^ szétvertek bennünket. Haza-A battyogtam én is. Otthon azT anyám azzal fogadott, hogyj megszületett a gyerek, a Kar-? esi fiam, aki most rendőrtiszt.^ Az ölembe vettem. A — No, gyerek, mondtamá neki, hát szép napon születtél, a A legkülönb ünnep napján —- május elsején ... A Duna és a vár Panoráma a Gellérthegyről A kivilágított Magyar Nemzeti Múzeum. t NYUGDÍJAS BARÁTOMMAL talál­koztam a minap. Derűsen sétálgatott az utcán, gondosan kerülgetve a keskeny járdára felrakott kockaköveket, meg egyéb útjavítási melléktermékeket. — Élvezem a nyugdíjamat, — mondta. — Ilyen úr még nem voltam. Csak sé­tálgatok. És főleg, amióta nyugdíjas vagyok, azóta tudom, hogy én is vagyok valaki. Ugyanis, ha otthon vagyok, a feleségemnek mindig van valami ötlete: „Valaki lemehetne a pincébe fáért." Vagy: „Valaki felhozhatva a boltból kenyeret.” Esetleg: „Valaki segíthetne eltörölgetni.” És így tovább. A Valakire Vc^ó hivatkozás igen gyakori, és mivel csak kettecskén éldegélünk a felesé­gemmel, az a bizonyos Valaki csak én lehetek... Csak ne adna rá olyan gyakran módot, hogy erről meg is győ­ződhessem ... az Üj Dzsildzsámsz, régen nem látott”. Így mondta: Dzsildzsémsz! Ha a mon­dabeli Gilgamesnek annak idején sike­rült volna az öröklét titkát felfedeznie és ma élne, nem tudom, mit szólna a kései utódjáról szóló magyar film, kiejtéséről ítélve ultra-hiper-szuper- intelligens látogatójához. ♦ A filmhirdetésekben mindig van vala­mi elgondolkoztatóan új adat. A film Ennél többet nem is mond- . “ haltam, mert kívül dö-J rom bőitek. Értem jöttek, ésf azonnal letartóztattak. Másfél ^ évre ítéltek azért a napért. Egy A évet le is ültem, fél évet elen-I gedtek. Kidobtak a vasúttól, és? azzal megkezdődött a kálvá-? riám. — De hidd el — mondta^ befejezésül Károly bátyám. —A semmit sem sajnálok. Sokat T szenvedtem, sokat csavarog- ▼ tani, de nagyon jól megtanul-? tam a munkásember saját hí-4 tett, igen nagysikerű filmről csevegett, tét, és azt is, hogy miért a leg.Á Jobban mondva: csepülte a filmet isten­különb ünnep május elseje.., telenül. mert „olyan rossz filmet, mint Ä sznobizmusnak nincsen határa, hiszen mindig akad valaki, aki előke­lősködésben túltesz az előbbi akamo- kon, mire az újabb csacskasággal pró­bálja az előkelőt megjátszani. Amit most hallottam, az már túlmegy min­den határon, sőt nagy adag butáskodás- sal keveredik. Egy hölgy állt mellettem a villamo­son, és barátnőjével egy nemrég vetí­címén kívül megtudjuk az alkotók nevét, néha egy mondatban összesűrítve a film tartalmát is, amit a MOKÉP pro­paganda-kiadványok „jelmondat”-nak hívnak, aztán azt is. hogy csak IS éven felülieknek való, tehát jó lesz előre a helyünket biztosítani, mert a. diákok szétkapkodják a jegyeket, meg ilyes­miket. Újabban van egy friss adat: „A televízió nem közvetíti.” — Mintegy két és félmillió nézője van a Magyar Televíziónak. Közéjük tartozom én is. Az új reklámszöveg láttán gyanakodva kérdem: <— Jó ez nekünk? Aztán megnézem a filmet a moziban, s rájövök: jó a többi televízió-nézőnek. Sokszor hallani az emberektől min­denféle elégedetlen megjegyzést: nehe­zen lehet kapni ezt. vagy azt, meg nin­csen a boltokban pont olyan kivitelű és nagytudású szupermicsoda, amilyenről a szomszédasszony külföldet járt sógor» nőjétől hallott. Nos. az ilyen panaszko- dóknak alaposan elvette a kenyerét a belker. A múltkoriban láttam a kira­katokban valamit, és ha már ezt is lehet nálunk kapni, igazán bagatell az a pár semmiség, aminek hiánya tényleg bosszantó. A kirakatban ugyanis fénye­sen és előkelőén egy desszertes doboz csillogott-villogott, rajta cédula, amely jelezte, hogy különlegesség, és az ára bizony háromszáz forinton felül van. Benne huszonegy darab ruinosmeggw A doboz viszont, ha kinyitják, és ha be­csukják. zenél. Ez a muzsika igazán megéri a háromszázat! A MAGYAR MUNKÁSOK, parasztok, értelmiségiek, általában a legszélesebb dolgozó néptömegek örömmel nyugtáz­zák, hogy megjelent a zenélő cukorkás- doboz. Mert már egyedül ez hiányzottt Több helyen van zenélő szökőkút, most már van zenélő cukros-skatulya is. tfwn) Elhatározták, megindítják a« pert. öt ügyvédet kerestek fel, J négy elutasította. Hiszen pénzt.« csak akkor kap az ügyvéd, ha* megnyeri az ügyet. Négy kilá-J tástalannak látta a helyzetet,* az ötödik, a harmincéves fia-J talember vállalta ... Azután • megkezdődtek a- tárgyalások. J Józsi bácsi kemény, határozott* szavakkal védte a maga igazát.J Elítélte a fondorlatoskodást,» azokat, akik félrevezették aj nyolcvanhat éves rokonasz-o szonyt, s ahol erre mód volt,J őszinte, csavaros észjárásról 1a-« nuskodó szavakkal bírálta az* ottani törvényeket. Futott az* ügy. Százkilométereket kocsi-* káztak, városról-városra, tár-J gyalásról-tárgyalásra. S hogy* Józsi bácsi határozott fellépé-J sénelt, a fiatal ügyvéd rátér-* mettségének, vagy a ma marj nem annyira merev törvények-« nek és politikai légkörnek* volt-e köszönhető, nem lehet« tudni. Több mint valószínű, J hogy mindegyiknek része volt« benne, de megtörtént: a rokon-* ság, sőt több ügyvéd korábbi« lemondó szavai, legyintése el.-® lenére, M. Józsi bácsi meg-J nyerte a pert... • Volt persze öröm. Mindenki J dicsérte Józsi bácsi szívósságát,» határozottságát. S a rokonság J kijelentette: « — No most aztán alaposan • kipihened magad, s úgy dön-J tesz, ahogy akarsz * Az örökség, különböző költ-J ségek címén jónéhány ezer dől-» lárral rövidebb latt ugyan. hi-J szén ott ha lépsz, ha szólsz, ha o valamit teszel, mindjárt pénzbej kerül, mégis jelentős összeg.« Annyi, hogy az. öreg napokat J gondtalanná, kellemessé teheti« két idősebb ember számára.* Józsi bácsi azonban megintJ nem szólt. Hazamentek, dél-* után kisétáltak, jóízűen meg-J ette a töltöttpaprikát, este él-* vezték az enyhe márciusvégi* fuvamlatot, nézegették a felhőt-J len eget, s beszélgettek... S * reggel?... J — No. én ma hazamegyek, o Otthon megkezdték a vetést, aj szőlőt is metszeni kell. Nom« akarom, hogy elrontsák ne-J kém... — E szavakkal ébredt« az öreg a rokonság legnagyobbj csodálkozására. Azonban nem« volt, nem lehetett vétó. J — Köszönök mindent, szép« volt, jó volt, de otthon várnak.* — Ennyi volt a búcsúszó, s né-, hány óra múlva a hetvenegy* éves M. Józsi bácsival kilenc-J ezer méter magasságban már» szállt is a gép az óceán íe-J lett... haza! ® * • Éppen a szőlőből jött meg.» Kora délután. Végzett a mel-J széssel! Szívesen, derűsen, hu-, morosan beszélt nagy élményé- J ről, az utazásról, a perről, a há-« rom amerikai hónapról. Azután» elmésélte. hogy fakad a szőlő, J mennyit vetettek már el a tsz-» ben, hogy most újra fejlesztikJ az állattenyésztést. S ahogy ki-» felé jöttünk, a tornác előtt meg-J mutatta a futószőlő már zöl-« dellő levelű hajtásait. Jó ter-J mést vár róla. Tíz évvel ezelőtt« ültette... J Barcsa Sándor „------O------ «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents