Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

fasárnap, 1564. április IS. 5 GSZAKMAGYARORSZÄG liég egyszer a Lipcsei Vásárról Jövőre ünnepeljük a Lipcsei Vásár 800. évfordulóját. A mai, modern vásári forgalom elődei szekérkaravánok, ek- liós szekerek és postakocsik voltak. 1778-ban például az oroszok 300 társzekérből álló konvojjal érkeztek meg Lip­csébe. Hosszadalmas és fárad­ságos volt az utazás azokban az időkben, sok veszély fenye­gette azokat a bátor kereske­dőket, akik útrakeltek, hogy Lipcsében üzletet kössenek ... És hogy van ez ma? Még csak néhány órája járom a vá­sárt, csak néhány órája sod­ródom egyik vásári épületből a másikba a tömeggel, — de már fáradt lábbal állapí­tom meg: a Lipcsei Vásár most is méltónak bizonyult önmagához. Arról nem is szól­va, hogy az NDK polgárai tízezer számra keresik fel a vásárt, — rajtuk kívül ötven­ezer külföldi vásárló tartózko­dik itt, akik több mint 90 or­szágot képviselnek. A kiállító országok száma 04. Ezekben a mozgalmas napokban a világ 65 országával áll fenn közvet­len telex-összeköttetés, s ezt a Lipcsében időző 1200 bel- és külföldi újságíró erősen igény­be is veszi. Mert rengeteg hí­rül adni valójuk van a vásár­ról : Napi SO hüíiinvonat és 1100 taxi Naponta sok ezer gépjármű és 30 különvonat hozza Lip­csébe a vendégeket, s 1100 taxit kellett beállítani, hogy ezt a forgalmat zökkenőmen­tesen lehessen lebonyolítani. Több mint 330 minőségi gyártmány vár arra, hogy az NDK aranyérmét elnyerje, — s a versenyzők között sok, je­lentős kapitalista cég is van. . A vásár vendégeinek jó ellá­tása végett a 146 vendéglő, ál­landó alkalmazottain kívül még 2200 kisegítő munkaerőt is felvett. Az ideérkezett 23 kereskedelmi- és kormányde­legáció között olvashatjuk a Magyar Népköztársaság dele­gációjának nevét is, amelyet dr. Lévárdi Ferenc nehézipa­ri miniszter vezetett, s mely­nek tagjai között dr. Mulató János, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese és Bor­sos László, a belkereskedelmi miniszter helyettese is szere­pel. Kiszélesednek a kapcsolatok Az ezekről szóló jelentések szétfutottak szerte a világba, s arról tanúskodnak, hogy a Lipcsei Vásár ebben az évben is óriási vonzerőt gyakorolt az egész világ kereskedőire, technikusaira, tudósaira és gazdaságpolitikusaira. Nem akarom a magyar olvasókat az üzletkötések számára vo­natkozó adatokkal gyötörni. Itt, Lipcsében minden kiállí­tó cég következtetéseket von­hat ie arra nézve, hogyan kell gyártmányait tökéletesítenie, hogy áruja piacképes legyen. Ezen a vásáron újból bebizo­nyosodott, hogy a Lipcsei Vá­sárnak ez a jellemző funkció­ja évről évre nagyobb jelentő­séget nyer. Ezen a tavaszi vá­sáron is rengeteg lehetőség adódott arra, hogy már meg­levő kapcsolatokat tovább­építsenek, vagy az érdekeltek új kapcsolatokat létesítsenek, s arra is, hogy a nemzetközi kereskedelem problémáit meg­vitassák. ' Mindez kétségtelenné teszi, hogy a szabad világke­reskedelem, különösen a kelet­nyugati kereskedelem a gazda­sági viszonyok megszilárdítását szolgálja; hozzájárul a nemzet­közi feszültség enyhítéséhez, a népek és a nemzetek közötti békés kapcsolatok erősítésé­hez. A Magyar Népköztársaság vásári kiállítását az idén is nagyon sokan tekintették meg. A Quedlinburg-i Mérőmű­szerek Gyárában dolgozó ba­rátaim elmondták, hogy a magyarországi bevásárlók erős érdeklődést mutattak ennek a gyárnak mérő- és szabályozó­technikai cikkei iránt, s jó üzletkötések várhatók. Az üz­letkötésekben általában a szo­cialista országok vezetnek. így például az NDK és Csehszlo­vákia között kiegészítő keres­kedelmi szerződés jött létre, melynek értelmében 1984-ben 2 millió valuta-márkával emelkedik, az eredetileg elő­irányzott árucsere értéke. Magyarországra az NDK, töb­bek között mérő- és szabályo- zóteehnikai eszközöket és gyógyszeripari gyártmányokat fog szállítani 300 ezer márka értékben. A Szovjetunió vi­szont az NDK-nak szállít 6 millió rubel értékű textil- és élelmiszeripari berendezése­ket. Készülődés a jubileumra «Ci Húsz éve meny asszony., cl Szerencsen az Iglói utcában asszonyok tereferélnek a Icapuk előtt. Amikor Stigár Erzsiké felől kérdezős­ködöm, közülük az egyik meglepetten mondja: Csak nem a vőlegény jött meg Franciaországból?!... Az utcabeliek többnyire ismernek. Zavartan köszö­nöm meg az útbaigazítást és sajnálom, hogy csalódást okoztam. De sikerült megtudni: ebben az utcában az ide­genbe szakadt magyar férfit várják, aki 20 évvel ezelőtt levélben fogadott hűséget Stigár Erzsikének Stigárék szoba-konyhás lakásában is Jónás József ha­zautazását emlegetik. Kézröl-kézre adják a vőlegény leg­frissebb levelét, melyben örömmel írja: leszerelt, hama­rosan hazajön. A menyasszony boldog, mozgása élénk, be­szédes, szeme csillog. Harmincnyolc éves, de fiatalos, akárcsak 18 éves korában, amikor elolvasta a vonatból útjára bocsátott levelet. Nem törődött a gúnyolódó embe­rekkel, 20 évig várt, bizakodott és hisz ma is. örömmel mondja el egymásratalálásuk különös történetét. — 1944-ben a megtalált levél olvasása után írtam a megadott címre. Akkor még nem gondoltam, hogy leve­lem többet jelent majd, mint puszta ismeretséget. Jóska katona volt, a frontra került, de még így is gyakran kap­tam tőle levelet. Egyszerűen, őszintén írt. Ügy éreztem: vágyaink, törekvéseink közel vannak egymáshoz. Még ab­ban az évben megígértem: várni fogok rá. — És mi történt később? — Negyvenhatig nem hallottam róla. Francia fogság­ba esett, ahol választania kellett élet, vagy halál között. Az életet választotta, mégis polcol várt rá. Idegenlégióba került. Többször próbált átszökni a szabadságharcosok­hoz. Amikor elfogták, kegyetlenül megkínozták, sokáig éheztették. Később Madagaszkárba, majd Indokínába és Algírba tették át.-ba.n Erzsiké először látogatta meg a fiú szüleit ^Siófokon. A leveleken kívül vőlegénye hazatérésébe vetett hitét vitte magával. A szülők megszerették, bizalmukba fogadták az álhatatos, fiatal lányt. Közben Jóska újra szökni próbált. A zsoldosok megkegyelmeztek életének, mert minden emberükre szükség volt. Erzsiké hétről-hélre írta válaszait, melyek erőt és élnivágyást köl­csönöztek vőlegényének. — Aztán három évig ismét nem hallottam róla — folytatja Erzsiké. — Aggódtam érte, de éreztem, élnie kel!. Később megtudtam, hogy olyan körülmények között volt, ahonnan nem írhatott. Egyszer csomagot küldött. A ru­hák mellett karilcagyürű, „Szívünk szerint régtől jegyesek vagyunk. Legyünk most jelképesen is azok” — irta a vő­legény. — Amióta visszatért Franciországba, szünet nélkül ostromolta a nagykövetségeket. A franciák hozakodtak, de a magyar követség «agyon biztatta. Ez év márciusában végrc sikerült beszerezni a hazautazási engedélyt. Min­den nap várjuk. E rzsiké a Szerencsi Csokoládégyárban dolgozik. Fize­téséből édesanyját is eltartja, A szoba, ahol be­szélgettünk modern bútorokkal van berendezve. Amikor ismét szóba kerül a találkozás pillanata, Erzsiké ielkapta az asztalról a barna, tiszta tekintetű férfi arcmásái cs körültáncolja vele a szobát. Reménykedő, aggódó, vá­gyakozó évek hosszú sora után, életében először találkozik 1,1 Tid vőlegényével. Boldog, mert hűséges volt. örül. mert 'djü boldogabb lesz. Hite csúcsain a tavasszal nyíló vi- aára emlékeztet. Nézem és magam is jókedvre derülök. Mér ez a néhány adat is ön­magáért beszél. Lipcsében ma találkát adnak egymásnak a világ népei. Az illetékesek azonban már most, mialatt ezeket a sorokat írom, mialatt az utcákon és a kiállítási épü­letekben ott tolonganak a lá­togatók, mialatt . üzletkötések történnek, új üzleti összeköt­tetések létesülnek, s a Lipcse- Mockau-i repülőtéren percen­ként szállnak le és fel a re­pülőgépek, szem előtt tartják, hogy jövőre a Lipcsei Vásár 800 éves jubileumát fogjuk ünnepelni. Már most készül­nek erre az eseményre, töb­bek között 4, összesen 1500 új ágyat jelentő nagy szálloda építésével, a főposta új, nagy épületének és sok más nagy, több célt szolgáló épületnek felállításával. Még a gyermekszíveket is megdobogtatja a Lipcsei Vá­sár. Az idei tavaszi vásáron 1500 lipcsei kisfiú és kislány mutatkozott be a nemzetközi közönségnek, mint a paletta „mestere”. A „Gyermek-rajzok a Lipcsei Vásárról” pályáza­ton kitűnt 84 legjobb gyer- amekmunkából kiállítást ren- Jdeztek a régi városházán. S ti ezt azóta már más nemzetközi kiállításokon is utánozták. Természetesen ez a beszá­moló megközelítőleg sem ttik- 2 rözi vissza azt a tarka nem- e zetközi képet, amelyet Lipcse J ezekben a márciusi napokban • nyújt. Arról például még egy 2 szóval sem emlékeztem meg, • hogy a berlini Modeinstitut, Ja budapesti „Motex”, a Jaciues «Heim párizsi ruhaszalon, a leg­• ismertebb milánói, varsói, zü- 2richi és amszterdami divat- •szalonok úgyszólván találkát 2 adtak itt egymásnak a divat­• bemutatók dobogóján. J Engedjék meg, hogy beszá­• mólómat azzal a megállapítás- 2 sál fejezzem be, hogy az idei »vásár nagy sikert hozott az •önök országának is, 2 E. Peter Trog Á közízlés alakulása megyénkben Az öröm Várossal nőtt iskola Kazincbarcika várossá alakulá­sának 10. évfordulóját ünnepli. • Az eltelt évtized rövid idő «egy város történetében, de az 2 első iskola életében elég' arra, • hogy maivá formált fiatalo- 2 kát indítson útnak szocialista • jövőnk építésére, munkasze- Jretettel s hittel felvértezve, e Az új varos első általános •iskolájában a felszabadulás •ünnepén iskolatörténeti kiállí- •tás nyílt. 2 A kiállítás rendezője, Tom­• csányi Lészlóné, az új iskola 2egyik első pedagógusa. Ami­• kor végigkalauzolt tízéves 2munkájuk összegyűjtött bizo- e nyitókat között, elmondotta, •hogyan nőtt együtt iskolájuk • a várossal. Beszélt az első, a ^legnehezebb lépésekről, ami- *kor pedagógusok és szülők •együtt takarították a terme- 2ket, mosták az ablakokat, ola- ejozták a padlót, rendezték a •padokat, hogy mielőbb meg­kezdhessék a tanítást az ak­ikor még csak egy-két épület­éből álló település gyermekei •részére. 2 Pedagógusok, szülők és ta­• nítványok összefogásával ér- 2tek el ide, hogy most eredmé- •nyeiket kiállításon dokumen- 2tálhatják.-.. r , . • Ma mintegy 700 diák tanul IT). Mika István ja2 iskolában és évente 20 es­ti tagozatos tanítványt bocsá­tanak útra a dolgozók iskolá­jából. A szorgalmas tanulók kul- túrcsoportot hozlak létre. Évente egy-egy mesedarab előadásával szerzik meg az úttörők nyári táborozásához szükséges pénzt. 60—80 úttörő részesül évenként jutalomüdü­lésben. Táboroztak már az Ibolyás-völgyben, Miskolc- Tapolcán és a Mátrában. A jövő nyáron a Balatonhoz ké­szülnek. Sok-sok fénykép mu­tatja be a táborozások kedves epizódjait, a kultúrrendezvé- nyeket, az Uzsoki Antal tanár által rendezett látványos tor­naünnepélyeket és sport-ren­dezvényeket. Ebben a tanévben ™o­dalmi színpad is működik az iskolában. Régi és mai írók­kal—költőkkel ismerkednek itt a tanulók és szavaló versenyt rendeznek. Megszámlálhatat­lan oklevél bizonyítja sikerei­ket. Bemutatták a kiállításon a tanítványok verseit és elbe­széléseit, amelyekben, ha gyenge, kis szárnypróbálgatá­sok is, benne van meleg kis szívük, városuk és iskolájuk iránti szeretetük. Kiállították a szovjet, román és csehszlovák úttörő pajtá­sokkal váltott leveleket, ké­pes levelezőlapokat. A falon láthattuk Kádár elvtárs 1957. november 28-án keltezett levelét, amelyben jó­kívánságait küldi az iskola úttörőinek. Átlapozhattuk a népfront 1954-ben tartott kongresszusá­nak albumát, amelyben töb­bek között Veres Péter, Erdei Ferencné, Sályi István küldött üdvözletét a tanítványoknak a kongresszuson részt vett Tom- csányi Lászlónéval. Ma gyer­mekei­mar a varos nek szánig túlnőtt az iskola falain. Újabb három általános iskolát építettek az ifjú nem­zedék számára. De a sárten­gerből kinőtt új élet első fel­legvára hordta ki vállán a legsúlyosabb terheket. Az új város első nevelői nőttek ösz- sze a legjobban iskolájukkal s munkájukhoz szeretettel ad­ták oda azt a többletet, amit a tankönyvek, a tanmenetek nem írnak elő. Amikor egy-egy tanév vé­gén búcsúzó tanítványaik sze­mébe néznek, meghatott lel­kűk mélyén bizonyára meg­szólal Ady kérdése: „Gyerek-szemek, édes utódjai Sokat látott, fájó, vén szemeinknek, Oh, vájjon mit intsek, Mit intnek a jövendő lusztrumok: Érdemes volt lelkünket ontani?*’ Lakárdy Éva már nyugodt lélekkel állíthat­juk: Borsod megyében előke­lőbb helyen állnak szükebb ha­zánk fiai a vizuális kultúra kincseinek befogadásában, mint más megyékben, Ez köszönhető megyénk összeforrott, termé­keny, jó képességű képzőművé­szeinek, Miskolc város és Bor­sod megye tanácsa művészet­pártolásának. Soha sem vettük még szem­ügyre, de Miskolcon és a megye városaiban munkálkodik né­hány jó képességű irodalom ta­nár. Ezek a szokásosnál és az átlagosnál jóval többet tesznek a közízlés pozitív alakulásáért. Különösen Miskolcon lendült fel a mai magyar irodalom szé­leskörű megismertetése, elter­jesztése. Az irodalmi estek többségén megjelennek élő iro­dalmunk jeles képviselői is. A közízlést alakító tényezők között jó fegyvertársnak bizo­nyult Észak-Magyarország iro- dahni folyóirata, a Napjaink is. hangján kell szólnunk arról a lázas, tevékeny útkeresésről, amely a népművelés hatéko­nyabb, elevenebb módszereinek felkutatására irányul. Ilyen vo­natkozásban Borsod megyében nagyobb aktivitás tapasztal­ható, mint más megyékben. Az iskoláinkban folyó eszté­tikai nevelés szintén szót érde­mel. Szerény lehetőségeink és kereteink között a tanulóifjú­ság állandóan csinosítja osz­tálytermeit, iskolájának kör­nyezetét. Az iskolákban fellen­dült a vita-szellem; különösen művészeti kérdésekről polemi­zálnak egyre többet fiataljaink. Számos helyen film-klubok ala­kultak. s a legnépszerűbb mű­vészeti ág formanyelvéről, ki­fejezési módozatairól előadások hangzanak el, amelyeket mag­vas vita követ. Az ízlésformáló tényezők nem mindegyikét említettük meg. Elképzelésünkhöz híven azt próbáltuk érzékeltetni: a „tradíció nélküliség átka” nem ver oly mértékben bennünket, ahogy ezt néha kikiáltjuk. Ter­mészetesen vannak még gond­jaink. Az előretörő képzőmű­vészeti kultúra újabb tömege­ket vonz. Nem tudunk olyan szakembereket, műtörténészé­ket biztosítani, akiit az egysze­rűség fegyverével legyőzhetnék azokat az aggályokat, amelye­ket sokan elméleti kérdésekkel kapcsolatban önmagukban táp­lálnak. A komoly zene és a tö­megek közötti „mágnes” nem funkcionál rendeltetése szerint. Ügy látszik, nem mindig jók a komoly zene elterjesztésére vo­natkozó eszközeink és módsze­reink. Megyénk zeneművészeti szakiskolája hatósugarát te­kintve, lehetne jelentősebb is. Gyakori és színvonalas kon­certjeiket szűkös, úgynevezett „belső” tábor látogatja. Itt hiányzik még a „rácsodálkozta- tás” nagyon is egyszerű „művé­szetének” felismerése, amelyről a képzőművészeti kultúra el­terjedése kapcsán beszéltünk. Színházunk müsorpolitikája sem egyértelműen „populáris”. Az operettek nagyszámú „törzs-közönségétől” lassú a fejlődés megkövetelte és szük­ségszerű átáramlás az igénye- nyesebb produkciókhoz. Nép­művelői munkánkban gyakori a tapogatózás pusztán azért, mert a népművelés illetékesei nem ismerik az igényeket. A sokat említett áramlás mind ez ideig nem szűnt meg; 60—80 ezer állandóan mozgó ember jár ki és be Borsod me­gye „kapuin”. Bár örvendetes számunkra, hogy Miskolcon több mint 145 ezer stabil, me gr állapodott ember él. Ez nagy­mértékben köszönhető az utób­bi esztendőkben kibontakozott nagyiramú lakásépítkezések­nek. ____ v áltozatlanul nyitottak, de elérkezik az idő, az egészségesnek nem mondható A„kapuk” reméljük, amikor ez semmiképpen áramlás a minimálisra csökken- Jelenleg irodalmárok, művé­szek, népművelők hada dolgo­zik azon, hogy a „mozgó embe­rek” is részesülhessenek a szel­lem termékeiből. Velük kap­csolatban az a terv. hóm* . amit felépítettünk ma, ne dőljön la holnapra”, elv érvényre jusson, s mind kevesebb károsodás ér­jen bennünket kialakulatlan, sok irányból befolyásolt, tott ízlésük miatt. Párkány László főmű vésze, Lukovszky 'László egy kis Borsod megyei falucs­kában megnyitotta tárlatát, a falu apraja-nagyja kíváncsi volt a kiállított képekre. Nem volt ez még valami belső kény­szerből fakadó tudatos érdeklő­dés, inkább afféle sokreményű, egészséges rácsodálkozás, amelyből idővel kialakulhat egy magasfokú vizuális élmény. Az Ízlés formálás tényezője jelentkezett már me­gyénkben. Az országban Bor­sodban nyílt meg az első falusi Kis Galéria, Erdöbényén. Szik­szón állandó jellegű grafikai kiállítás várja a látogatókat, s a vendégkönyv tanúbizonysága szerint nem hiába; eddig mind­két kiállítást több ezren tekin­tették meg. A mind teljesebb színházi élmény befogadására százezrek váltak alkalmassá. Ma már oly mértékű a falusi, kisvárosi munkások és termelő­szövetkezeti gazdák művészeti igénye, hogy csak hamisítatlan, jó műsorokkal lehet azt kielé­gíteni. Jellemző, hogy Özd kör­nyékén,- Dubicsányban, Sáros­patakon. Mezőkövesden és más községben kifütyültek néhány fővárosi hakni-brigádot. Szép példája ez egy re gyarapodó közízlésünknek, a tudás magas­ságai felé törő emberi megnyi­latkozásoknak. örömmel rög­zíthetjük: a Miskolci Nemzeti Színház „törzsközönsége” — ha nem is egyenletesen — még a televízió térhódítása ellenére is tartja magát, s egyes kiemel­kedő szovjet daraboknál (mint például az Optimista tragédia) növekvő, gyarapodó szándékot mutat fel. A Budapestre ha­vonként, két havonként induló opera-vonatok, a megye szék­helyre érkező színházi vonatok, a Budapestre is felözönlő tár­latlátogatók arról tanúskodnak: van mozdulást szándék a ne­mesebb. igényesebb művelődési fórumok irányába.-T— mi, miskolciak sajnos, hajlamosak va­gyunk arra, hogy* a „tradíció nélküliség” bűvkörében néha ne lássuk meg a fától az erdőt. Tagadhaljuk-e, hogy nagy kul­turális fegyvertény volt az or­szág első vidéki szimfonikus zenekarának megteremtése Miskolc székhellyel. A zenekar már számos nagysikerű hang­versenyt adott, s lassan-lassan Icialakul e közízlést gyarapító tényező „törzsgárdája” is. Miskolc még nem fesztivál város, nevét még nem röpítette világgá semmilyen nevezete­sebb, látványos rendezvény. Bár a Grafikai Biennólék és a Miskolcon megrendezett orszá­gos képzőművészeti kiállítások túlságosan is szerénv keretek között lezajló eseményei nem mondhatók jelentéktelen mű­vészeti megmozdulásoknak. Ma . megye, ipari tele­pül sou pülései révén a XX. század pirkadásától kez­dődően egyre inkább rászolgált a „nyitott kapuju vármegye” meghatározásra; változatlanul özönlöttek hegyei, völgyei közé szláv bányászok, német szak­munkások, szabolcsi tirpákok, iparmágnások, kis- és nagyke­reskedők. Az özönlés szinte fo­lyamatos volt, mert ki-ki meg­szerezvén summásabb, vagy so­ványabb „kincsét” e megye föld alatti és föld feletti kin­csestárából — továbbállt. A ré­giek helyére újak érkeztek. Már a múlt század derekán is így volt ez, ha nem is olyan méretekben, mint a századfor­duló után. Bozena Nemcova, az újkori cseh széppróza jeles képviselője miskolci tartózko­dása során szemügyre vette a XIX. század derekán Miskol­con élő szegényem berek, keres­kedők és polgárok életét. „Az egyszerű emberek házai kicsi­nyek — írja egyik levelében Bozena Nemcova —, tenyérnyi ablakocskákkal, ezeket egész éven át nem is nyitják ki,” A polgárság maximális igényeivel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „Nyilvános par­kok, vagy szórakozóhelyek se­hol sincsenek. A miskolci „bur- gerek" legközelebbi és legked­vesebb sétája a borospincékbe vezet". Tudjuk, ezek a boros­pincék szinte megszámlálhatat­lan alkalommal cseréltek gaz­dát, pusztán egy fél évszázad alatt! Ilyen történelmi előzmények után a közízlés alakulására vo­natkozó megállapításaink a XX. század elejétől a század derekáig nem lehetnek azono­sak a Pécsre és Baranya me­gyére, Debrecenre és Hajdu- Bihar megyére érvényes meg­állapításokkal. Közismert do­log: e megyékben az egyenlete­sebben fejlődő, humán mű­veltséggel átitatott „törzspol­gárság” nemzedékröl-nemze- dékre származtatta a művelt­ség, elsősorban a humán mű­veltség áldásait. Borsod megyében és Miskol­con úgyszólván a felszabadulás után indult meg az a régen várt erjedés, amely más me­gyékben, a közízlést tekintve már korábban is hatott. Türel- ineüen. a fejlődés iramát sür­gető vitáink közben nem sza­bad megfeledkezni róla: hon­nan indultunk. A múlt bűneinek sűrítetten aposztrofált „látványosságai­nak”, a tardi barlanglakások tőszomszédságában nemregi Íren képzőművészeti kiállítást nyi­tottak meg. Ugyanitt háztar­tási kisgépek „seregszemléjét” láthatták a parasztemberek bő­séges vásárlási lehetőséggé] és kedvvel fűszerezetten. S ami­kor megyénk egyik jónevű fes-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents