Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

esísakMagyakokszao

Csütörtök, 1984. április 9.-bem

(Folytatás az 1. oldalról.) munkájára, önök pedig bátran támaszkodhatnak pártunk és kormányunk politikájára, amely népköztársaságunk erősítésére, népünk jólétének emelésére, a szocialista társadalom teljes felépítésére irányul.

A munkának jó feltételei vannak, erőinket országunkban megsokszorozza a párt és a nép egysége, összeforrottsága, nemzetközileg a szovjet—magyar barátság, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom internacionalista ereje, a' békéért küzdők növekvő szerepe az egész világon.

Éljen a kommunizmust építő szovjet és a szocializmust építő magyar nép, éljen népeink megbonthatatlan, örök barátsága! (Nagy taps.)

Kádár János nagy tetszéssel fogadott beszéde után a gyűlés részvevőinek ünneplése közben N. Sz. Hruscsov lépett a mikrofonhoz.

Hruscsov elvtárs beszéde

Hruscsov elvtárs beszéde elején tolmácsolta a szovjet dolgozók testvéri üdvözletét, akik tiszta szívből kívánnak sikereket az új szocialista Magyarország építéséhez, a hazájuk felvirágzásáért vívott további harcukhoz. Azután a szovjet küldöttségnek a vendégszerető magyar földön az ország dolgozóival való szívélyes találkozásokról szólt.

— Remek gyár az önöké — mondotta —, legmodernebb technikai felszerelését bármelyik korszerű üzem megirigyelhetné. De a látogatót még nagyobb öröm tölti el üzemük dolgozóinak láttán.

A szocializmus megváltoztatta a munkások életét, munkakörülményeit.

Ezt különösen az olyan ember veszi észre, "aki saját' maga is kipi’óbáila a kapitalista kizsákmányolás minden „gyönyörét”. Mutassanak nekem egyetlen olyan gyárat a kapitalista világban, ahol annyi munkás tanulna az egyetemeken, technikumokban, esti iskolákon, mint az önök gyárában. Bizony nincs ilyen üzem. de nem is lehet, mert a tőkés mindig tőkés marad. És ha akad is vállalat. amely foglalkozik a munkások szakmai továbbképzésével, ezt nem a munkások érdekében teszi, hanem a tulajdonos hasznára, aki hét bőrt nyúz le a munkásról, ha taníttatja. csak azért teszi, hogy lehúzhassa a nyolcadikat is.

— Vajon sole olyan gyár van-e a kapitalista országokban, ahol a vezetők a munkások soraiból kerültek ki, mint például gyáruk igazgatója, Pósch elvtárs, aki művezető volt, s ma mérnöki képzettséggel rendelkezik? (Taps.)

— Nekünk, akik a Szovjetunió munkásosztályát képviseljük, azt az osztályt, amely elsőnek kezdte meg a szocializmus építését, nagyon jó érzés volt megtudnunk, hogy a második ötéves terv első három esztendejében üzemükben 34 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége, és a teljes termelés mintegy másfélszeresére nőtt. Ezek a számok meggyőzően tanúskodnak arról, hogy

önök helyesen értelmezik cs valósítják meg a szocialista építés alapvető feladatát, a munka termelékenységének emelését.

Enélkül — mint Lenin mondotta — lehetetlen a végleges áttérés a kommunizmusba.

A testvéri együttműködés konkrét megnyilvánulásai

— Kedves barátaink! Itt, Magyarországon ismét szemléletesen győződünk meg arról, milyen szilárd és megdönthetetlen a pártjainkat és népeinket egyesítő barátság. A szovjet—magyar barátság mindenben megnyilvánul. 'Megnyilvánul a szocialista és a kommunista építés tapasztalatainak gyümölcsöző cseréjében. a párt-, állami- és más vonalon kialakult széleskörű kapcsolatokban.

A barátság egyáltalán nem elvont, hanem teljesen konkrét, érzékelhető fogalom.

Magyarországon járva gyakran látunk szovjet gyártmányú gépeket és szerszámgépeket, egész ipari üzemeket, amelyeA tárgyaláson magyar rész- rói részt, vett: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöké, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a fórra dalmi munkásparaszt kormány elnökhelyettese, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság fő- szerkesztője, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának, titkára, Péter János külügyminiszter, Kakuk Józsefivé, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pampt- nyomó Ipari Vállalat Pártbizottságának titkára, Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai

nagykövete, valamint a küldöttség szakértői: Púja Frigyes, az MSZMf Központi -Bizottságának osztályvezetője, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese, Darvast István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőhelyetlese, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes és Némely Béla, a Külügyminisztérium osztályvezetője.

A tárgyaláson szovjet részről részt vett: N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, P. J. Seleszt, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének póttagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, J. V. Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára, A. A. Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, P. A. Szatyukov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Pravda főszerkesztője, P. N. Fedoszejev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke, R. F. Gyementyeva, az SZKP Központi Bizottsága revíziós bizottságának tagja, az SZKP Moszkva városi Bizottságának titkára. G. A. Gyenyiszov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, valamint a

küldöttség szakértői: Sz. T. Asztavin és L. N. Zomjatyin, a Szovjetunió Külügyminisztériumának osztályvezetői.

Az elvtársi, testvéri barátság légkörében lefolyt tárgyaláson a két ország párt- és kormányküldöttsége között eszmecserére került sor pártjaik és kormányaik tevékenységéről, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió együttműködésének további sokoldalú fejlesztéséről, a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről.

A küldöttségek kicserélték véleményüket: a szocialista világrendszer és a kommunista világmozgalom egységének a marxizmus—lenin izmus .elvei alapján történt megszilárdításáról, a munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom forradalmi harcáról, a békéért, a szocializmus és a kommunizmus eszméinek diadaláért folytatott harc kérdéseiről.

A tárgyalás: ismételten igazolta. a felek nézeteinek teljes azonosságát valamennyi megtárgyalt kérdésben.

két a Szovjetunió technikai segítségével hozták létre, örülünk, amikor a magyar munkásak elismeréssel szólnak a mi gyár-berendezéseinkről, sa magyar parasztok dicsérik a termelőszövetkezetek földjén dolgozó szovjet traktorok munkáját.

— Ugyanakkor a Magyarország által szállított ipari termékek is nagy jelentőségűek a Szovjetunió számára. Vegyük például az önök üzemét. Kitűnő optikai műszereket készítenek itt, és ezeket széles 'körben alkalmazzák a mi országunkban is. Az üzem export- termelésének 30 százaléka a Szovjetunióba irányul. Kutató geológusaink — a holnap iparának e fáradhatatlan felderítői — Szibériában .és Közép- Ázsiában, az Uraiban és a Távol-Keleten egyaránt az önök gyárának „MOM” védjegyű geodéziai műszereivel felszerelve készítik elő a terepet a szovjet ipar új óriásainak felépítéséhez. Ilyenek a mi testvéri együttműködésünk konkrét megnyilvánulásai.

— Minél szélesebb körű lesz gazdasági együttműködésünk

az ipari termelés minden területére, így a műszergyártásra is kiható szakosítás és kooperáció —, annál gyorsabban haladunk közös céljaink felé.

Üzemük szoros kapcsolatot tart a Szovjetunió optikai iparának vállalataival. Ez jó dolog; .segíti a termelést, segíti országaink barátságát.

Nyikita Hruscsov beszéde további részében köszönetét mondott a gyár igazgatójának a részletes tájékoztatásért, amelyet az üzem történetéről, a termelés alakulásáról, a MOM dolgozóinak munkakörülményeiről adott.

A pártbizottság tanácstermében lezajlott tájékoztatóra utalva pedig megemlítette: örömmel hallotta, hogy

a Magyar Optikai Művek munkásgárdája eredményesen, jól dolgozik. Ilyen sikereket csak az a kollektíva érhet el, amely ösz- szeforrott, egységes.

Ahol nincs egyetértés és ösz- szetartás, ott jó termékeket, kiváló minőségű árukat nem tudnak előállítani.

A továbbiakban Hruscsov .elvtárs a MOM-nak . határidőre le nem szállított motorok problémájával foglalkozott, amelyben egy szovjet üzem az illetékes.

— Hazatértünk után tisztáznunk kell, ki a felelős, s azt felelősségre is kell vonnunk — mondotta.

Beszéde végén N. Sz. Hruscsov sok sikert kívánt a gyár dolgozóinak a szocializmus építésében.

Megbecsülés

Nem hiszem, hogy volna'ember széles e házában, aki ne fogadta volna éppoly megha- tódottsággal Kádár elvtárs kitüntetését, mint a kitüntetett maga. Az ünnepi hangulatban tv előtt ülő családok fülében az ünnep után is vissza-visz- szacsengenek Kádár elvtárs szavai: „Az emberi természet valahogy olyan, hogy önmaga tevékenységét nem képes megítélni. Ez mások dolga.” S ez a „mások dolga” most egy országot ' és annak vezetőjét emeli az emberi megbecsülés magas polcára. Azt az országot, mely az Ember nevét nagy betűvel írja.

Önmagunk . tevékenységét mi, ez ország dolgozói, sem tudjuk teljesen megítélni. Tel. jesítményeink, termékeink, s hírünk a világban beszél róla. Nem közömbös számunkra, hogyan.

Lehet-e akkor közömbös hozzáállásunk a munkához?

Értelem és érzelem

Újságolvasó ember a világ és az ország dolgait elraktározza agyában. Megért, lemér, következtek Mérlegre tesz és

sok mindent helyesel, néha kifogásol. De nem mindig lát „teljes látóhatárral”. A látóhatár korlátái egyéniek és ob- jektivek. Az egyéni adottságok is szűkre szabják a megértés lehetőségét. Nem értem példá. ul, miért kell minden tavasz- szal árvíz-veszéllyel számolni, miért nem lehet nagy, átfogó intézkedésekkel és költségvetéssel alaposan gátat vetni a veszélyes vizeknek, ugyanakkor, teszem fel, sokat költeni műemlék-védelemre. De ebben a kérdésben is hiányzanak a „teljes látóhatárhoz’’ szükséges adataim.

Amit azonban pozitive megértek és értékelek: jelentős.

Elég jelentős-e azonban ahhoz, hogy érzelmileg is hozzá, álljak?

A tudat fejlődésében sokszor ez az érzelmi hozzáállás a nagyobb hiány. Amit mesz- sziről látok, s csak csillogónak tűnő oldalairól, színes magazinokból, filmekből, felszíni utazásokból, élményekből, — az érzelmileg hat. A hazai és megszokott dolgoknak csak a hibái tűnnek fel.

Valahogy úgy, mint a házasságban. A futó jelenség csillog és szép. A hétköznapi együttélés igényeket támaszt és követel. Felületes ismeretségben magával ragad az újdonság varázsa, a mindennapi életben igényeim a másiktól: liegymagasságúak.

Hogyan viszonyulok élettársamhoz, munkatársamhoz, hazámhoz? Csillogó partnert keresek-e benne, vagy megbízható társat? A csillogó partner hibátlan? Avagy: társadalmunk, munkahelyünk és élettársunk csupa fonákság és bosszantó hiba?

Értelmemmel lemérem és a mérleg: pozitív.

De átérzem-e a pozitívumok kielégítő, vonzó, boldogító valóságát? Tudok-e hántás nélkül bírálni, segíteni, javítani üzemben és otthon? Milyen egyszerű szóval lehetne ezt kifejezni, de mi, ugyebár, óvakodunk az érzelgősségtől.

Mégis — mint Baudelaire — megkérdem, szégyen és félelem nélkül:

„Én álszent olvasóm, — képmásom, bús fivérem”, szereted-e Tieidet és Hazádat?

S akkor a tudatot átjárja az érzelem hajszálereinek lüktető hálózata. S elhordja belőle a mérgező rosszindulat bomlástermékeit és friss oxigénnel táplál.

Engem, téged, családot, munkahelyet és Hazát.

beszélni róla. De ha már any. nyit vétettem a tapintat ellen! S a tv is most hozta.

A családban néztük. Ott volt a tizenhatéves fiú is, aki mindig „probléma”. A feleség is, — aki a kikészített inggornbo- kat hirtelen egy fiókba rakja, a rend kedvéért, s aztán az ágy alatt is keressük!

Másnap, a reggelinél, valahogy ez az „érzelmi hozzáállás” derített fel mindannyiuri- kat. A fiú, sablon-kérdésemre: „No, hogy állunk, fiatalember?”, azt felelte, amit Andris- Kosztolányi Balázs: „Ülünk”. S aztán az ünnepek alatt — észre se vettük — utánozni kezdtük a filmet. Este, elmentünk ketten, sétálni. Megbeszéltük a „srácokat” és a vegyipart. A tárgyaló felek szigorúan vett egyenrangúsága jegyében. — Hogy cinikus a fiatalember,' s kegyetlen-naivan, egysíkúan igazság-követelő? Hogy „Zrinyi Miklós kirohanásait” játssza és bírálja a felnőttek kompromisszumait? Hogy „fogalma sincs az élet szövevényességéről”? . A „mi” felnőtt társadalmunkról? Hogy aztán „kiábrándul”?

Hogy állunk fiatalember?

Sokat írtak erről a filmről, s talán ez sem ildomos: újra

Mit prédikálunk iszunk?

és mit

„Én álszent olvasóm, — kép. /érem!”

Tátray Barna

A napokban megjelent a Borsodi Szénbányászati Tröszt évkönyveinek hatodik száma, amely 55 oldalon ismerteti a tröszt 11 éves működésének eredményeit. A szöveges oldalakon kívül hat oldalon készített grafikon ismerteti azt a fejlődést, amely az észak-magyarországi bányavidék legnagyobb, több mint 30 aknát magában foglaló trösztjének eredményeit teszi közzé. A kimutatásokból kitűnik, hogy amíg 1952-ben 1424 folyóméternyi nagy teljesítményű frontfejtésből termelték a szenet, addig az elmúlt évben a nagy termelékenységű front- hómlokhossz háromezer méter fölé emelkedett.

Érdekes kimutatási tartalmaz az évkönyv a géppel szállított szén mennyiségére vonatkozóan is, amely az elmúlt 11 év alatt mintegy megháromszorozódott.

A korszerű bányászkodás elterjedését bizonyítja, hogy a különböző, napjainkban mind általánosabbá váló TH, Moll és vasbeton szerkezetek aránya a földalatti folyosók biztosításában 1952-höz viszonyítva, napjainkig tízszeresére emelkedett. A korszerű biztosítások alkalmazásával a Borsodi Szénbányászati Tröszt tíz év alatt több mint 20 millió forint értékű import bányaiat takarított meg.

• •

Ünnep utáni jegyzetek

.■■i.u..Miii,.i.i.,ii,u»iiHMmunuiuiiiiimiuillHUIIIimiUlllllllUlllllUlUlllllllllllllilllllHIIIIIHIIIIIIHIIIIIII!lllllilllllllllHllll‘

| Emberhozelségben f — élőszó „lesen" |

Megjelnf a Borsodi Szénbányászai! Tröszt évkönyveinek újabb száma

\ A iiJlülVvivI ÍV vl J

Műszaki Egyetem

aulájában megismétlődött a fogadás alkalmával a vasútállomáson tapasztalt „ki lát jobban” versengés. A: állomáson várótermi padokal cipeltek a peronra; néhányar (hogy honnan, ezt máig sem tudjuk pontosan) festőlétra- kat kerülitek és elrendeztél: „páholyukat” a tömegben. A jelszó és kívánság mindenül! az volt: minél többel látni. És egy szót sem hagyni az enyészetnek. Ötlet tekintetében a jó látószög kiharcolásáért egyetemistáink sem mentek a szomszédba. Különösen a kisebb termetűek, akik az aulában egymás mögött íelso- rakozók soraiban nem láthatták jól a régvárt vendégeket. Nos, ezek a fiatalok (hogy honnan, ki tudja) kis műhelyszékeket és egyéb ülő alkalmatosságot kerestek, hogy „megtoldják” önmagukat néhány centiméterrel. Sokan felálltak a korlátokra, az ablakpárkányokra (kedves gondnok bácsik és nénik, ne róják meg ezért utólag őket), s akadtak néhányan — szűkében a jobb eszközöknek — leemeltek a falról egy-két erős rámájú fényképet, és odatámasztva az oszloookhoz, ezek sarkaira léptek fel.

Mindenki látni akart. S ha elfogadjuk az egyik fiatal érvelését: csak minden negyed évszázadban eshet meg, hogy az ember öt-tíz méter közelségből, élőszóval hallhatja a világ egyik legnépszerűbb politikusának beszédét, akkor jogosultnak kell tekintenünk a nagyfokú, spontán érdeklődést.

Az aula karzatán városi érdeklődök is helyet foglallak. Többen elmondották: „gyalog jöttünk az egyetemig; több mint egy óra. hosszat tartott az út”. Igaz is, a cipők egy kicsit sárosak voltak, de ettől eltekintve nagyon jól öltözött, rendkívülien csinos volt mindenki. Az egyetemi hallgatók vakító fehér ingben voltak, szinte kivétel nélkül mindannyian sötét ruhában. A lányok frissen tupírozolt, elegáns, szépen gondozott, hajjal álltak a nagy emberáradat- ban. Egy alig 150 centiméter magas, csinos barna, lány a hátam mögött pipiskedett és szomorúan mondta:

— Kis stadion kellev,e ide. Akkor mindenki tátna.

Megérdemel néhány szót ez a belülről’fakadó „látni” kívánság. Tóth Árpád első éves gépészhallgató közvetlenül a szomszédságunkban találó megjegyzést tett:

— Ez a. közvetlenség __

l

ebilincselő.

Nem hiszi, aki nem volt ott, hogy amikor Hruscsov elvtárs befejezte a fiatalokhoz intézett szavait, hogy amikor már Kádár elvtárs is szólott az egybegyűltekhez, minden jelenlévőben ott, vibrált a várakozás: no, még egy-két szót. Mindkét! „beszéd” rövid volt. A beszéd szót azért tettük, idézőjelbe, mert a találkozás, a. beszélgetés fogalma talán jobban fedi a két: kormányfőnek kötetlen, nagyon közvetlen megnyilatkozásait.

Valóban nagyon nehezen, mozdult helyéről a tömeg. Amikor a különböző karok jelvényeivel ékesített ötödéves hallgatók átadták ajándekáikat Hruscsov elvtársnak, a jelenlévőkben felcsillant a remény: talán még mond valamit, talán megszólal újra kedves vendégünk. s amikor kedélyesen, a napi fáradalmakat meghazudtoló humorral forgatta ujján Hruscsov elvtárs a gépészkar ajándékgyűrűjét, s tréfásan ezeket mondotta: „Koromnál fogva talán nem értik félre, e gyűrűt” — Vida József másodéves gépészhallgató találóan jegyezte meg:

— A humor a szónoki mondanivaló sava-borsa.

Ahogy kifelé özönlöttek az aulából, sok hallgatóban már rendeződött is az élmény. Jellemző, hogy legtöbb fiatal Hruscsov elvtárs humorát dicsérte, elmondotta: az anekdoták és frappáns hasonlatok roppant alkalmasak voltak arra, hogy felgyűljön a jelenlévőkben a kíváncsiság lángja, és ki-ki alkalmasnak bizonyuljon a magvasabb, mélyebb értelmű politikai gondolatok befogadására.

Koszorús Pál első éves kohászhallgató elmondta, hogy ő különösen arra a nagyon ia ésszerű fejtegetésre figyelt fel, amely a társadalomtudományok magasabb szintű megismerésére vonatkozott. Esztendőkre elraktározta Koszorús Pál Hruscsov elvtára figyelmeztetését: jó szakember csak az lehel, a.ki felvértezi magát társadalomtudományokkal is.

— Nagyon tetszett nekem — mondotta még Koszorús Pál —, hogy Hruscsov elvtárs kél anekdota, között milyen egyszerűen, milyen könnyed ..tálalásban” beszélt nekünk, diákoknak azokról a legfontosabb politikai, gazdasági eseményekről, amelyek korunkat. jellemzik, amelyek nem hagyhatják érintetlenül diákifjúságunkat sem.

Kordélyos Irén másodévá gépészhallgató a szívélyességgel telített találkozó után örömmel. újságolta.

— Őszintén szólva nem « számítottam, arra., hogy mi, egyetemisták is találkozhatunk. a szovjet kormányfővel. Ügy gondoltuk, a látogatás csak az épülő új egyetem, létesítményeinek szól.

Az aula. előtti téren estébe nyúlóan álldogáltak a fiatalok és a kapott élményeket, gyűrű ztették tovább. Többen, megemlítették: Hruscsov elvtárs tekintettel volt haliga-: tóira, az egyetemistákra, mert túl gzon, hogy gondolatait fiatalos lendülettel jelenítette meg — mondandóját a fiatalokat érdeklő mozaikokból állította össze. Sokan, beszéltek Kádár elvtárs finom humorra] átszőtt megjegyzéséről is, amely az egyetem külső képének további rendezhetőségére vonatkozott.

A legkedvesebb epizód mégis az volt, amikor két diák találkozott az aula, előtt. Az egyik:

— Te hol álltái?

— U ruscsov elv társhoz három méterre. Fotoriportemek adtam ki magam.

A másik:

—- Fn meg francián!, gagyogtam- valamit. Csokornyakkendősen azt hitték, külföldi tudósitő vagyok. így alig két és félméter választott, él a. szónoki mikrofontól..'.

Párkány László

se A A . ___

M

. ' küldöttség a MOM-bcm