Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
Szómba.ti 1964, áprffie 4: © Milyen jellemző vonásai vannak a nevelésnek? z Északmagyarország hasábjain két héttel ezelőtt megjelent cikkben kifejtettük, pedagógiai rovatunkat milyen céllal, programmal indítjuk útjára. Mielőtt azonban rátérnénk az egyes részletkérdésekre, kiindulásként tisztáznunk kell, mit éntünk „nevelésben. Alapvető pedagógiai fogalomról van szó, ezért feltétlenül szükséges az egységes, következetés értelmezés és szó- használat. A nevelésre mindenekelőtt az jellemző, hogy tudatos emberi tevékenység. Az állatok körében előforduló, döntő mértékben ösztönös, ivadékgondozással semmiképppen sem azonosítható. Ugyanakkor nincs viszont olyan társadalom, amelyből hiányozhatnék. Milyen feladatok teszik a nevelést minden társadalom szükségszerű jelenségévé? A kisgyermekek gondozás, ápolás, a veszélyekkel szembeni védelem, a beszéd megtanulása nélkül nem juthatnának el a felnőttség állapotába. Ugyanúgy, ha a felnövekvő nemzedék nem ismerné meg, nem venné át az előző generációktól a munka tapasztalatait, a társadalmi, erkölcsi hagyományokat, a kulturális tudományos fejlődés eredményeit, megállna a társadalmi élet folytonossága, fejlődése. Mindezen tényezők — testi gondozás, munkára való felkészítés, kulturális javak, szokások átadása — a nevelés általános feladatait jelentik, s egyszersmind alátámasztják társadalmi jelentőségét, fontosságát is. Ha azonban a nevelés a tár-: sadalom életéből, szükségleteiből fakad, akkor természetes az is, hogy az állandóan fejlődő, változó társadalommal együtt a nevelés is lényeges változásokon megy át; célját, konkrét feladatait, tartalmát, módszereit. intézményeit az adott társadalom határozza meg. Amióta pedig osztálytársadalomról beszélünk, a nevelés jellemzője az is. hogy az egyes osztályok igyekeznek azt saját céljaik szolgálatába állítani. A kizsákmányoló uralkodó osztályok például a nevelést Ss felhasználják uralmuk fenntartására, a dolgozó tömegek fékentartására, leigázására. A haladó, feltörekvő osztályok viszont az adott kor lehetőségeinek megfelelően, harcolnak kulturális felemelkedésükért, és a nevelést a társadalmi haladás eszközévé igyekeznek tenni. A nevelésnek e történeti- és osztályjellege megmutatkozik a Horthy-Magyarország szinte minden olvasó által személyes tapasztalatok alapján ismert „hivatalos” nevelésében is. Ebben a társadalomban a különböző iskolatípusok (elemi iskola, polgári, gimnázium) közötti választást a vagyoni, társadalmi helyzet szabja meg. A „népiskola”, az elemi iskola rendeltetése az, hogy a dolgozó osztályok gyermekeit nevelje. A gimnázium „elit” iskola, a főiskolák, egyetemek szinte elérhetetlenek az egyszerű emberek gyermekei számára. De megdöbbentőek a népiskolai lemorzsolódás adatai is. Analfabéták. félanalfabéták százezreit kaptuk örökségül e kortól! A Horthy-fasizmus iskoláiban tanított tananyag a faji, nemzeti gyűlölködés szellemét sugározta, igazságtalan háborúra uszított. A fegyelem megteremtésének fő módszere — főként az alsófokú iskolákban — a bot. a fizikai fenyíték. nként kínálkozik a má- M K val való összehasonlí- B B tás. A proletárdiktatú- ra államában is osz- tályjellegű nevelés folyik, de ez az egész nép kultú- rális színvonalának eddig soha nem tapasztalt fokra való felemelését, az egységes általános iskolai alapra épülő iskolarendszer tényét és a kötelező iskoláztatás tényleges megvalósulását jelenti. Nekünk olyan gondjaink vannak például, hogy hogyan tudunk minél teljesebben megfelelni a gimnázium, a középiskola gyors iramú általánossá válása társadalmi igényeinek. Iskoláinkban a tanulók a korszerű tudományok alapjaival ismerkednek meg, s a szocialista hazaszeretet, a munka, a dolgozó emberek, más népek megbecsülésének szellemében nevelkednek a társadalom öntudatos, értékes, alkotó tagjaivá. Módszereink a tanulók öntevékenységére, sze mélyiségük tiszteletére épülnek. A nevelésnek azonban a fentieken kívül van még néhány további jellegzetessége is. Így például sajátos vonása az, hogy fejlesztő jellegű tevékenység. Közvetlen célja mindig az, hogy viszonylag fejletlen gyermekekből (vagy felnőttekből!) fejlettebb, tökéletesebb embereket alakítson. A fejlesztés iránya igen sokféle lehet: kiterjedhet a jellemfor- málásra, ismeretekre, képességekre egyaránt, Jellemző rá, hogy mindig egy bizonyos embereszményben kifejezett cél vezeti. Például az általános iskolákban e tanévtől kezdve használatos Nevelési Terv, számbavéve a társadalmunk várható fejlődéséből eredő szükségleteket, mint nevelésünk végső célját, a szocialista társadalom embereszményét rajzolja meg. Egészen természetes viszont, hogy a kitűzött cél megközelítése, megvalósítása csak hosz- szú, tervszerű, következetes' nevelési folyamat eredménye lehet. E bonyolult, felelősség- teljes, hosszadalmas folyamatban sok nevelési tényezőnek van szerepe (iskola, család, ifjúsági szervezet, napközi otthon, diákotthon, gyermekotthon, üzem, sportkörök, kulturális intézmények, társadalmi szervek). Közülük adottságainál fogva, az iskolára vár az a feladat, hogy az egy időben történő különféle nevelési hatásokat összefogia, irányítsa, & közös célhoz alkalmazza. Szeretettel és szigorral Magyar film újdonságok S öjátos vonása a nevelésnek az a meghatározott viszony is, amelynek a nevelő és a növendék között ki kell alakulnia. A nevelésben a pedagógus és a növendék nem egyenlő felek, hanem a nevelő a vezető, a növendék a vezetett. Emellett a nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a nevelő céltudatos fejlesztő tevékenysége találkozik a nevelt tevékenységével, érdeklődésével, enélkül a nevelő erőfeszítései nem vezethetnek sikerre. összefoglalóan: A nevelés a társadalmi élet állandó szükséglete, velejárója, társadalmi, történeti, osztályviszonyoktól meghatározott, társadalmilag nagy jelentőségű jelenség. Célszerű, tervszerű folyamat, melynek során a fejlettség magasabb fokán állók a fejletlenebbeket, azok aktív közreműködésével úgy fejlesztik, hogy a társadalom javára minél eredményesebben tudjanak élni, dolgozni. Székely Istvánná intézeti tanár AZ A NÉHÁNY ADAT, amit életrajzként szokás emlegetni, nem mond el mindent róla. Mert hiszen Pataki István sorsa, eddigi élete nagyon hasonlít sok más emberéhez ebben az országban. — Mezőkövesden születtem. Családom nagyon mélyről indult el: apám kisebb-nagyobb megszakításokkal 18 éven át cselédeskedett módos gazdáknál. Büszke volt ránk, mert tíz éves korunkban aratáskor markot szedtünk, s amikor 16 évesek lettünk, „jól állt” kezünkben a kasza ... Hárman vagyunk testvérek, de csak én maradtam itthon. Pontosabban : hazaj öttem... Igen: visszajött. S itt vége is szakad az életrajzi adatok száraz felsorolásának, s helyét valami más foglalja el. Csapongó gondolatok, szenvedélyes szavak, szeretetteljes vallomás a • hivatásról. Az egykori nincstelen paraszt- ember mindhárom gyermeké tanult, ma már önálló életet él. Talán mégis őrá, a legfia- talabbra büszkék leginkább az öregek. Itthon, szülőföldjén lett tanár, a gimnáziumban. 3 annak, hogy tanulmányai végeztével Pataki István visz- szajött Mezőkövesdre, egyik oka az volt: idős napjaikra nem akarta gyámolító nélkül hagyni szüleit. Meg aztán volt benne fiúi szeretet, vonzódás a szülőfalu iránt is. — Talán nem hangzik frázisnak, ha azt mondom: tudtam, hogy itthon sokat tehetek az emberekért; talán többet, mint másutt. Nem akart kisgyermekkorától pedagógus lenni. Ö maga meséli, hogy először mindenféle divatos és jó pénzkereseti lehetőséget biztosító szakmák csábítgatták ... De már kisiskolás korától lobogó, energikus természet, imádja a szervezést. S aztán, maga sem tudja talán, hogy mikor, tudatosan kezdett készülni erre a pályára. Földrajz—történelemszakos akart lenni. S mégsem az lett. — Mindig négyesem volt irodalomból. Emlékszem, Vö- rösmartyt tanultuk a gimnáziumban, amikor az első ötös dolgozatot írtam. S aztán meg is tartottam végig a jelest. És magyarból, történelemből szereztem diplomát... 1957 óta tanít. Először abban az általános iskolában, ahol egykor kisdiák volt, mert nem volt státusz a gimnáziumban. De 1961-ben az is sikerült. PATAKI ISTVÁN nemcsak tanítani szeret, nevelni találj még jobban. Szeretné, ha á szülők nem azt kérdeznék, hogy milyen osztályzatai vannak fiának, hanem: lesz-e ember a gyerekből? Tanítványaival nagyon őszinte. Talán azért is vonzódnak hozzá, s néha bizalmasabbak vele, mint saját apjukkal. Egy volt tanítványával levélben tartja a kapcsolatot. Annak idején arrogáns viselkedésű, „nehéz eset”-nek tartották ezt a fiút. Ö sokat beszélgetett vele. Aztán amikor az első levél megérkezett a távolba szakadt tanítványtól, aki azt írta: „Igaza volt, tanár úr __”, hát az n agyon jó érzés volt. Felért egy győzelemmel. — A fő elvem: szeretet és szigor. E kettő kell ahhoz, hogy közel férkőzhessünk a már nem is gyerek, de még nem felnőtt lélekhez. És őszinteség. Sok mindent el lehet így érni. S arról is beszél: legalább az osztályfőnöki órákon, amikor fontos problémákat vitatnak meg, érezzék a tanítványok: hogy elsősorban nem a pedagógus, hanem egy ember szólt hozzájuk. . Pataki István néhány évvel ezelőtt nősült. Felesége óvónő. Van egy gyermekük. — Az úgynevezett „nagy soron” lakunk. így hívták régen, itt laktak a község legtehetősebb emberei, a hajdani nagygazdák. S AZ ÜT a nincstelenség- ből a „nagy sor”-ig, a sivár és bizonytalan kisgyermek- kortól a szép jelenig — a gimnáziumi tanárságig időben nem is volt olyan hosszú. Még nagy út, számos tennivaló áll előtte. Tanítványok jönnek majd egymás után, s ő azon fáradozik, hogy embereket neveljen belőlük. Szeretettel és szigorral. Gyárfás Katalin KÖNYVEKRŐL Zofia Posmysz: EGY NO A HAJÓN A filmváltozatról előbb hallottunk, mint a regényről. Nem véletlen: az írónőnek ez az első regénye, a rendező viszont a nemzetközi filmélet kiválósága, Andrzej Munk volt. Különös hangsúlyt adott a filmnek egy tragikus véletlen: 1961. őszén a forgatás színhelyére igyekvő Munkát halálos gépkocsibaleset érte. (Negyven éves sem volt még.) Érthetően felcsigázott várakozással!, magas igényekkel vettük kézbe most a regényt. És nyomban el kell ismerni: nem okozott csalódást. Holott Posmysz könyvének nehéz versenyt kellett megfutnia. Az elmúlt két évtizedben tömegével jelentek meg olyan munkák, amelyek a hitleriz- mus szörnyűségeit, az áldozatok szenvedéseit, a terror vak eszközeivé vált emberek belső világát, a közönyösek és az utódok felelősségét elemzik, ábrázolják. Az Egy nő a hajón mégsem egy könyv a sok hasonló közül. A kezdő, de már nem egészen fiatal lengyel írónő. aki maga is megjárta Az első nyaralás — télen gondolhattam. Saját szórakozásomért nem utaztam én még eddig egy kilométert sem, soha. S most egyszerre milyen nagy útra indultam! Oly váratlanul ért, hogy szinte el se hittem. A megyéből egyedül én mehetek a Szovjetunióba, de hát mivel érdemeltem ezt ki? Ez volt az első gondolatom. Aztán meg az, hogy tíz napig mi lesz itthon nélkülem, a gyerekekkel, a férjemmel, a házzal. Csak azután jutott eszembe, hogy tíz gyönyörű nap elé nézhetek, olyan tíz nap elé, amely talán nem lesz még egyszer az életben. A tsz-vezetőség és a nőtanács elnöke együttesen javasolta G. Nagynét az útra. A kertészetben szocialista brigádvezető, ég a keze alatt a munka. Szorgalmával, kedvességével, közösség-szeretetével kiérdemelte ezt a jutalmat. A férje megnyugtatta: — MENJ csak nyugodtan, mi férfiak — mert mindhárom gyerek fiú — majd rendben tartjuk a házat és magunkat is. Ne félj semmit! Megmutatjuk, mit ér négy férfi a házban! E tréfás szavakkal kísérte ki G. Nagynét a család az állomásra, aki megilletődötten, de boldogan indult el az első nyaralásra. — Nagyon sok mindent láttunk. Láttuk a Dnyepert, csodálatosan szép, olyan, mint a Duna. Kijev volt az első város, ahol megszálltunk. Iskolákba, napközi otthonokba látogattunk, délután pedig szovjet asszonyokkal beszélgettünk. Eleinte elfogódottak voltunk, de aztán felmelegedett a hangulat. Az asszonyok mindig találnak közös témát: a munkát, a csaladot, a gyerekeket. Modern lakótelepeket, új gyárakat láttunk. Gyönyörű volt a hősök emlékműve, ahol örök tűz hirdeti, hogy haláluk nem volt hiábavaló. Aztán tovább utaztunk. Szovhozokban, kolhozokban is jártunk. Mennyi új, érdekes gépet, micsoda patika tisztaságú istállókat. láttunk! De mindent felülmúlt a kedvesség, a szeretet, amellyel elhalmoztak bennünket. Auschwitz kálváriáját, új és Marta, a lengyel rab kapcsol a- izgalmas nézőpontból tudja ki- tát. Liese, aki hitt a nácizmusbontani a felelősség problémá- ban, s a koncentrációs tábor- jót. A Wehrmachtból „tisztán” ban is tisztán és becsületesen a hadifogságba menekült, sem. akarta szolgálni, emberiességé- leges múltjára büszke, és an- nek igazolására védőszárnyai nek segítségével érvényesülő alá vette a számára rokonszen- Waltertől a koncentrációs tá- vés Martát, sőt nem egyszer borban felügyelői szolgálatot kockázatok árán, az életét is teljesített, de emberiességét megmentette. Cserébe, mint úgy-ahogy megőrző Liesén át modern Mefisztó, a lelkét kérte a legszörnyűbb hóhérmunkáig tőle: az együttműködést, a ro- süllyedt SS-tagokig látszólag konszenv viszonzását, az er- igen széles a sorsok és lehető- kölcsi igazolást. A viadalban ségek skálája. Ezeket az egy- többszörösen is Marta győzött. mástól merőben különböző Először visszájára fordította a élet-szektorokat azonban való- jóságot, bebizonyítva, hogy jában csak a véletlenek, az egyetlen kivételezett kedvenc ösztönös elhatározások, a futó felkarolása nem adhat felimen- rokon- és ellenszenvek pók- tést az embertelenségekben háló-vékony kerítései választ- való közreműködés számára. ják el. Vagyis csupa esetleges- Később, a regény jelen idejé- ség, melyek ugyanolyan esetle- ben, a szörnyű emlékeit már- gességek hatására bármikor már elfeledő, és múltját eltit- semmivé válhatnak. Mert a kóló Liese életében úgy jelenik törvényszerűség az, hogy aki meg, mint néma, de zaklató, kezet nyújt a hóhérnak, az lelkiismeret-vizsgálatra kész- előbb-utóbb maga is akasztani tető kísértet — egy idegen nő fog. a hajón. A regény középpontjában az A kört a Walter—Liese há- a megrázó párbaj áll, amely zaspár vitapartnerének, az végigkíséri Liese, az SS-nő és amerikai Bradleynek alakja ^ zárja be. Bradley végigharcolta világháborút, a íelszabaditó _ * csapatok élén tört be a dach— Moszkvában két es féljauj koncentrációs tábor kapunapot töltöttünk. De én két« és azóta szinte mániáku- és fél évig is csodáltam vol-*sarl kutatja: mi a hitterizmua na a gyönyörű várost, a«£s a neonácizmus tömeglélek- Kreml-t, a Metrót... Jaj, el|te!ni alapja, miféle rejtélyes ne felejtsem! lapozvissza*„filozófia” sodorja a némete- a mindent tudó kis füzetbe♦ jíet újra meg újra ugyanarra — még az Operában is vol-*a végzetes útra, hogyan lehettünk. Részt vettünk a séges, hogy napjainkban egy bér 7-i ünnepségen, a tnbu-^ugyanilyen út kezdetét építik ■»*•*•*• * kovát is láttuk. Mondtam«saját ártatlanságának hitében ! ugye, hogy annyi minden* is megingó Walter mutat rá: belefért a tíz napba, hogy« ßradtey, a német imperializ- száz napig is mesélhetnék ro-* ...... ... la. A gyerekek - s végig-£must újjáélesztő USA hallga- simít a három figyelő, fekete* tag és semleges polgára, buksin — nagyon szeretik^ ugyanúgy felelős egy esetleges hallgatni. Esténként, mindig« harmadik világégésért, mint erről beszélgetünk. A legki-T , , ,, , . , sebb fiam valamelyik cstet3’10^ a hall6ateß 65 semleges azt mondta: «németek, mint ő is, felelősek — NE FÉLJ anyukám, hatvo,ltak a másodikért. így áll megnövök, én is elviszlek? Bradley az élére annak a sor- majd utazni és akkor együtt Jnak, amelynek végét Ilse Koch nézzük meg a szép Kreml Pa~*és’ Mengele. árnya jelenti, lotat, a lovasszobrokat, az* ,, ... .... öröktüzet, meg mindent, ami-« Az Egy n? a ^hat rÄi meséltél «nem egyszerű auschwitzi kroroi mesenei. «nika, hanem elgondolkoztató, Ezt az ígéretét a kis Guszti^ izgalmas és szuggesztiv regény, könnyen valóra válthatja, s« melynek hatását nagyban fo- ő már hamarabb indulhat* kozza a jól ismert, s itt igen majd első nyaralására, mint« szerencsésen alkalmazott asz- édesanyja. « szociúciós szerkesztési mód. Juhász Judit « ß. N- ßi r X Magyar Filmgyártó Vállalat alkotócsoportjai több, a közeljövőben bemutatásra váró játékfilmet fejeztek be; áprilisi premier lesz Marton Endre Már nem olyan időket élünk című ironikus hangú filmje, a Sodrásban, Gaál István alkotása és A pénzcsináló, amelyet Bán Frigyes rendezett. Elkészült Az aranyfej, a Má-. riássy-házaspár Karambol ci-' mű alkotása, továbbá Fejér, Tamás rendezésében a Miért < rosszak a magyar filmek. ■ J Érdekesnek ígérkeznek a ké-j szülő produkciók: Révész, György hamarosan befejezi * Igen című alkotását, amelynek, főbb szerepeit Darvas Iván,« Béres Ilona és Horváth József^ játsszák. Zolnai Pál rendezi a< Négy lány az udvarban című^ filmet, amelyben Törőcsik Ma-! rí, Dallos Szilvia, Nagy Anna.j Parragi Mária és Gábor Mik-< lös játszik főszerepet. Az, Érvényesülés írója és rendező-J je Kovács András. 4 Mai fiatalok problémáival« foglalkozik Szabó István — aí Te című sikeres rövidfilm.ren-« dezője — Az álmodozások| kora című első játékfilmje,« főbb szereplői: Béres Ilonád Bálint András, Halász Jutka« és Asztalos Béla. Az özvegyé menyasszonyok-at Gertler Vik-| tor rendezi Fedor Ágnes no-é vellája alapján. A történet hő-| se egy „bőszívű” gépkocsiveze-« tő, akit Garas Dezső formálj meg a filmen.. A hiszékeny« nők szerepét Mezei Mária,i Máthé Erzsi, Sütő Irén, Békés« Itala, Böröndy Kati és VayJ Pus játssza. % > — A BALATONT még sohasem láttam, de Moszkvában már voltam. Csodálatos, felejthetetlen élmény — míg élek mindig emlékezni fogok rá. Annyi emlék gyűlt össze bennem, hogy szinte nem is tudok beszélni róluk. Egyik a másik elé tolakszik. Talán egy kis segítséggel — elővesz egy vastag, kékfedelű füzetet — mesélhetek róla. így kezdődött beszélgetésünk a tiszalúci G. Nagy'Gusztávné- val, aki novemberben egy küldöttséggel a Szovjetunióban járt. Fellapozza a füzetet, amelyben sűrű sorok tanúskodnak arról, mi mindent látott, hallott, s mennyi mindent meg akar tartani magának erről az útról. Ahogy kinyitja a füzetet, a három gyerek azonnal édesanyja mellé telepszik. Csillogó, fekete szemükben benne van a várakozás, a kérés: Anyu mesélj! — Korán férjhez mentem, aztán hamar jött a három gyerek. Nyaralásra nem igen Változatos a tematikája azoknak a filmeknek is, amelyeket most készítenek elő forgatásra. Április első hetében kezdik meg Keleti Márton Tanulság című filmjének felvételeit; forgatókönyvét Mesterházi Lajos regénye nyomán Bíró Zsuzsa írta.
