Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
Vasárnap, 1834, március I. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 Együtt az emberek... Talcaros, rendezett a falu központja. Idegen ember, ha Felsődobszára érkezik, jóleső érzéssel szemléli , a szépen karbantartott, szinte vadonat újnak ható épületeket: a tanácsházát, a szép művelődési otthont, nem■ messze ettől a pártházat. Nem merül tengelyig sárba a községen keresztül haladó gépkocsi, s ha vala- ki a szemközti házba akar átmenni; őszi ilatyakban, tavaszi hólében nem kell megkerülnie az egész községet, hogy száraz lábbal átjusson... Mert van már Felsődobszán aszfaltút is. Közös akarattal Mindössze annyi a ütök. ha ugyan annak lehel- nevezni, hogy annakidején szerencsésen találkozott a vezetők szándéka a község akaratával. Mindenkinek érdeke volt, hogy változás történjen, hogy új falak emelkedjenek, épüljön út és járda, s hogy ahol lehat, parkosítsanak. Es hozzákezdtek. Legszemléletesebben talán úgy érzékelhetjük: mennyi itt a változás, ha időrendben haladunk. Első állomás tehát: 1957. Megkezdik a művelődési otthon építését. Volt Felsődobszán egy romos kastély, azt elbontották. Építőanyagát felhasználva,, otta kultúra a közhont kapott ségbem. Elkészült a törpevízmű Nagy vállalkozásba fogtak 1959—60-ban. Igaz, ehhez már az állam nyújtott segítséget, községfejlesztési alapból rövid idő alatt nem lehet ilyen nagy beruházást végezni. Másfélmilliós költséggel megépült egy törpevízmű. Huszonhét csap szolgáltatja Felsődobszán az ivóvizet. A nyomasztó gond majdnem teljesem meg is oldódott. Már csak egy utcának nincs vize. Hamarosan ezen is segítenek. Ekkoriban épült a tanácsháza is. — Megvásároltunk egy házat a központban, rendbehoztuk. Végre rendes munkakörülményeket teremthettünk a tanácsi munkához. Már eredetileg is úgy „néztük lei” ezt az épületet, hogy elférjen az egészségház is — emlékszik vissza' Sivák Imre tanácselnök. Uj utalt A következő évben rnaka- dámutat építettek, .majdnem egy kilométer hosszút. S tavaly megint kilencszáz méterről űzték el az évtizedes port és sarat. Az új út aszfaltból készült... Az idén tervezik a villany- hálózat bővítését. Néhány év Rozsdás aranygomb Jegyzetek Telkibányáról M ... jajgat Patak Fára... A cím idézett a régmúltH Clm ,ae“el1 ból. tartalma azonban mai. Patakon járva önkéntelenül feltolulnak a nézelődő ember emlékezetében a régi nagyok itteni álmai, vágyai, valóra vált gondolataik. Comenius 1650 november 24-én, amikor elfoglalta szélrét a főiskolán, beköszöntő beszédében ezeket mondotta: „A város ugyan a sárosságtól kapta a Sárospatak nevet, de ez ne. ártson semmit. Ezt a sárt a magasabb műveltség le fogja törölni, és ha helyes a jóslatom, az uitólcor (ha talán a mi szemeink még néni is) az Utcák sara helyett díszes kövezeteket fog látni, és a favisilcók helyett kőből építetteket. Hogy a hely urának egykor el lehessen mondania, amit Augustus Caesarnak: téglából való Rómát kaptáim, márványból valót hagytam hátra.” Sárospatak ma fordítva idézhetné az utolsó mondatot: márványhói valót kapott az ősöktől, különösen tekintélyben, hírben, s ma tégláiéból valóval sem igen t.ud hozzájárulni a tekintélyhez, hírnévhez, saját fiainak vágyaihoz, jogos igényeihez. Tudom, hogy vezetőinek sok, és egyre több gondja van, de nem is oly régen képviselője várossá nyilvánításáért interpellált a parlamentben, s sok mindenben annyit sem tud nyújtani, mint egy-egy kevesebb múlttal rendelkező község. Az országban szerte, és megyénkben is örvendetesen szaporodik a jól felszerelt, korszerű közművelődési könyvtárak száma. Már az ötezer lakosú községekben is _ otthont teremtenek az olvasni, tanulni vágyóknak. Sárospatak több mint tizenháromezer lakosának tíz éve nem tudnak megfelelő könyvtárat teremteni! A megyében, de az országban is mindenütt az igények felkeltése a népművelők gondja. — Sárospatakon, ahol hosszú hagyományú, meglevő igenyeltet kellene kielégítenünk, nem tudnak lehetőséget teremteni. A községi könyvtár a kultúr- otthonnak csúfolt , épület televíziós szobájában kapott menedéket, Több mint ötezer kötet könyvét megkopott könyv- szekrényekben helyezheti cl. mert hat órakor, amikor a legtöbb olvasnivágyó jönne, mindent be kell zárnia, mert a televíziónak is van közönsége. át kell adnia a szobát. A járási tanács 1963 végén 26 000 forintot adott Sárospataknak könyvvásárlásra (a 30 ezer Ft-on felül), a könyveiket még na sem tudják elhozni a könyvesbőltból, mert a hatodik szekrény már kiszorítaná a televíziós asztalt és az olvasókat is. Az olvasók viszont jönnek, 1983-bain tízezer kölcsönző fordult meg a picike helyiségben. Szándékosan kölcsönzőt írok, mert itt lassan már arra sincs lehetőség, nem az olvasásra. Ottjártamlkor 12—15 általános ifilcolás bújt össze egy képzőművészeti album felett, mert az iskolában már él az új törvény: a raj oktató nevelő a szép. a művészi meglátásra tanítja növendékeit; s ehhez a könyvtár csak úgy tud hozzájárulni, hogy az érdele] 6d6k állva megnézhetik néhány percre az albumokat. leültetni nincs hová őket, az állandóan sereglő látogatók egymást szorítják ki. Gimnáziumi tanárok, tanácsi dolgozók önképzésükhöz könyvet, folyóiratot találnak ugyan, de egy nyugalmas sarkot, ahol böngészhetnek, azt már nem. Közeli és távoli tanyákról egyszerű emberek kopogtatnak be jó olvasnivalóért, — hogy valóra váljon a tudatformálás —, de a könyvtáros még két percet is nehezen szánhat rájuk, mert a pultnál még 25—30 kölHárom község, amelyik „nincs” Az encsi járásban nemrégiben nagy érdeklődéssel hallgattunk egy egészségügyi beszámolót. A járási főorvos felsorolásai között elmondotta: Van nyolcvankét községünk és plusz van még három községünk. _ K ésőbb megtudtuk: valós a főorvos állítása, mert az encsi járás térképe nem tünteti fel Krasznok, Szan- ticska, Aranyos községek neveit. A három község lakói sértve érzik magukat, mert csak úgy „félhivatalosan” szerepelnek a különböző statisztikákban, kimutatásokban. Az illetékes hivatali szervek pedig roppant zavarban varinak, mert nem tudják, miként jelentsenek: nyolcvankettő-e, vagy nyolcvanöt...? kell. Az idegenforgalomban, kellene keresni a megoldást. Vadállománya gazdag, erdői szépek, a sziklás csúcsokban romantikát találhat a pihenő ember. S külföldieket is fogadhatnának itt. Az utóbbi években egy rosszindulatú pletyika terjedt el az országban, magam is láttam filmhíradóban: mérges kígyók garázdálkodnak Telkibánya környékén. Mi igaz ebből? — Valóban, a Vass Jani lányát, a Vilmát kígyó marta meg ... Ez ■ tavaly történt... Aztán vagy tíz éve a Csomó Pistát... De több nem volt — s Azari néni szavait megerősítik a többiek is. Nagyobb volt a „por”, mint az igazság. S mennyi kiránduló maradt otthon vagy utazott más vidékre, Telki bánya helyett? De az idegenforgalomnak propagandát kellene csinálni! Erről viszont elfeledkeznek a telkibányaiak. És az Idegen- forgalmi Hivatal mostohán bánik velük. Mégis, a község vezetőinek kellene ezzel többet törődni. Fáradságba kerülne, igaz. De a falu jövőjéről,- Aranygombos címmel illetett Telkibányáról van szó! Terveik vannak. Közösen az Erdőgazdasággal fürdőt építenének. Hiszen a vizükben. , több a kén és a vas, mint a kékediben. De ez csak terv, nem is nagyon konkrét, pontosabb, ha azt írjuk: szándékról van szó csupán. Megvalósul-e a költő jóslata? A perlitbánya „elköltözött” a faluból., Szépen el is búcsúz- látták. Az úttörők ekkor idézték Tompa Mihály Telkibá. nyáról írott versét: „S míg az idő betelni nem fog, Mely a szellemnél írva van, Foiy a pataki S eret kutatni Jár a bányász hasztalan. De majd megenyhül bősz haragja, A vér színű forrás enyész — Miként hajdan volt, Kányahegy A gazdag bánya nyitva Iész!” Jogos az idézet, jogos a remény. E faluban már a romai- ak idejében bányákat műveltek. De mindig szegénységre kárhoztatta őket a sors. Tálán most — mondják. — S figyelik, lesik a geológusokat: találtak-e valamit? Valóban gazdag kincseket rejtenek a hegyek? Kilencszáz méterre is lefúrtak már... Egyelőre nem nyilatkoznak a geológusok. . A falu türelmes, az emberelv itt beletörődtek a szegénységbe (kivéve azokat a fiatalokat, akik más vidéken, az iparban keresik meg boldogulásukat). Szinte gazdag múltjukból élnek: büszkék arra, hogy Mária Terézia aranyait nemcsak Selme- ceh, de egy jelentős részét Telkibányán verették... Mesélnek arról az időről, amikor szabadon bányászhattak az emberek, s hetenként jártak át Aránylikára, ahol aranyzúzda dolgozott... Mégis szegények maradtak. Hiszen ha aranypénzt is vertek Mária Teréziának, azokat a tallérokat más költötte el... Az Aranyitkára járás sem hozott gazdagságot: akkor épülteit a hegyen a pincelakások. Sivárnak tartják Telkibánya jövőjét, elsősorban a telkibányaiak. Pedig nem így van. Soha nem állt a falu olyan szép jövő előtt, mint éppen most Am ez a szép jövő nem jön el, ha csupán várakoznak rá a falu lakói. Elébe kell sietni! A geológusok munkájára tüEgy turistaház persze nem «»lemmel várni kell. De a fürdőt és a turisták paradicsomát maguknak kell megteremteniük. A rossz hírű pletykára igazság derül, és a szép vidék, a kedves vendégszeretet híre terjed el helyette. Csak ne üljenek ölhetett kézzel a telkihányaiak, s ne a múltjuk, hagyományaik gazdagságát emlegessék únos-un. tálán, de ezeket ápolva, meg” őrizve olyan jövőn dolgozzi nak, mely már nem ismeri A szegénység gúnyáját. S aranygombos címerüket akkor valódi (ha nem is telkibányai) arannyal vonhatják fcs. Raráth Lajos i gazdálkodtak, esetleg öt mázsa ■ átlagról beszéltek. t S nemcsak a sziklás, köves I föld! A vadak is pusztítják I Telkibánya határát. Mondják, : hogy tavaly alig tudták le- . aratni a Martinán a rozsot, a t vaddisznóit miatt.- A fa lopás nem bűn — csah a törvény szerint1 1 A Kőrös vize vörösen foly- dogál, a monda szerint a bá- r nyászok vére festi ilyenre. De a bányáit elsüllyedtek, élni meg kellett valamiből. Az eró- zis elhordja a termő földet, kevés életet terem a föld. Miből élhetnek meg a telkibányaiak? (1906-ban a kőedény- i gyár is beszüntette munkáját.) A mintegy nyolcezer katasz- i téri hold határából majd hat- t ezer erdő! A fa volt az, mely ’ kenyeret adott a falu népéneit, i A Király, a Gúnya, az Ork, a- Cser, a Nagyfövényes hegyek z háta csupa erdő. i — Falopás? Természetes volt- itt ... Nagybirtokosoké volt az j erdő, az emberek jogot éreztek t hozzá — mondja Ferencsák i János tanácselnök. Azari Sándor így vélekedik r erről. — Régen, míg ki nem- irtották az erdőrengeteget, a 1 fa potom volt... Ingyen adták, amennyi kellett. 3 Abban az időben horvátok- és lengyelek jöttek a faluba, . famunkások voltak ezek. Talp- . fa, szátva, szekercenyél kószí- 3 téssel foglalkoztak s eltanulták r ügyességüket a helybeliek is. , — öregapám is barkácsolt i — meséli Ázari bácsi. — Ha i összegyűlt egy szekérre való, : akkor elindultak, végig a Her- i nád völgyén, meg Megyaszóra- is vitték az árut. Kukoricát, . lisztet kaptak érte. mikor mit. Abaujnak e távoli sarkában- a falopás nem számított bűnnek. Mogyoróska, Regéc, Fony, Baskó s még feljebb is, a határ 3 falé, ezekben a községekben, ha valaki falopás miatt börtönbe került, akkor azért néni szólták meg. Mért a törvény büntette a íatoitorlókat;, de ez hozzátartozott a közerkölcs ülthöz. — Ma Telki bányán? t A tanácselnök mosolyog: — ! Falopás miatt 1957-től nem t volt bűnvádi eljárás a falu Lakói ellen... 1 Etköllozik-e a falu? c S rászakadt a szegénység a ) falura. Mert a bányák már rc- x gén elapadtak, az erdő fogy- l tón, a föld nem terem. Gépe- síteni sem lehet itt a földmű- x velőst, hiszen hegyeken át kí- győzik Telkibánya határa. Mégis: ma már csak két csa- / Iád lakik a hegyoldalba vájt . lakásban (a tanács ezeknek is x segítséget ígért, kérik őket, s költözzenek át a völgybe, ahol I új házak sora látszik). Külö- j nősen a fiatalok öltözete mo- . dem, s szép. S az említett új t házak. Sok pénzt költenek er- ; re. Miből telik? ) — Minden családból legalább egy az iparban dolgo- i zik. Különösen a bányát ked- . vélik... Miskolc környékén z. van munkaalkalom — oda x szöknek el a falu lakói. » Pásztor Géza, az iskola idős- igazgatója azt mondja még: A . falunak nincs így jövője, elköl- t töznek innen a fiatalok. — Talán az idegenforga- lom... — egy fiatal tanító vé- i leménye ez, Papp Lajosé. — A ? lebontott Károlyi kastély he- lyére új, modem turistaházait építenek... Azt mondják — s i igaz is — a környék szépsége , Lillafüredével, Tapolcáéval ve. . fekszik __ E gy turistaház persze nem . oldja meg a község jövőjét. . Ezt tudják a telkibányaiak is. i És tudják ezt az országot irá- t nyitó szervek is. Jelenleg 22 geológus kutat: perlit, trahit, > ólom, s még mennyi sok más . kincs rejtőzik a hegyek gyom- ) iában. Milliós költséggel ku- 1 tatnak, keresnek: ezt azért- is teszik, mert az országnak, a- népgazdaságnak szüksége van- erre, s mert nem akarják, hogy- a hegyvidéki faluk elhaljanak,- s idővel elköltözzenek. ■ Veszélyes-e a kígyó? Ám ahhoz, hogy Telkibánya g újra bányavidék legyen* idő A Tv Vll. szazad áron inasa panaszos sorokat, rét a templom falára: „Régen város volt ez helyen, Zsigmond■ király idejében. Két templom, nagy töltések, arany bányák és sok ércek...” S számot ad az egykori krónikás arról is, hogy miként pusztult el e város; mely különben hét faluból alakult valamikor. Telki, Vámház, Naggyümölcs, Mindszent, Csőcsvölgy, Rátka, Konczfalva egységes neve Telkibánya — mindenki így ismeri ma már ezt az alig több mint 1300 lakost számláló községet. Bózsva felé vörös vizű a Kőrös... S legenda is szól az egykori bányaváros pusztulásáról. Az ércbányászok bére abban az időben a szombaton termelt arany volt. Hatalmas, gazdag én-e bukkantak, s amikor_ a bányamester — az akna bejáratánál állt (látta, hogy az ácsolatnak támasztott pálcája meghajlik) — bekiabált a kapzsi embereknek: „Süllyed a bánya, emberek!” Nem hittek neki, talán arra gondoltak, a gazdag eret akarja megmenteni másnapra. A bányamester még egyszer kiáltott, kinevették. S akkor hatalmas robajjal lesüllyedt a bánjai... A Bózsvának folyó Kőrös vize a szerencsétlenség napjától vörös színű,'mint a vér... „A bányászok vére festette vörösre” — mondják még ma is az öregebbek. Persze, ma már az iskolás gyerekeit is tudják, hogy a vasérc, az okker festi vörösre a Kőrös vizét... De a kapzsi bányászok példája sok mindent tanúsít. Elsősorban azt, hogy Telkibónj-a bármilyen gazdag adottságokkal rendelkezett ércekben, ásványkin- csekben, a szegénj-ség fullasz- tóan ránehezedett lakóira. Több régi. levél bizonyítja ezt, melyeket Azari Sándor ma is féltve őriz. „E Iker Hihetetlen nagy szükségünk miatt...” Ä megsárgult, lúdtollal írt levél kelte: „1812 Szent György havának 20 napján..Szent György hava, tehát április, amikor fogytán, volt az élelem, s még messze az aratás ... s a .fagy,, az éhség belemart a szegény emberekbe, akkor írták meg azt a levelet: „Mi alább megírtak helységünk lakossá Czikó Gyöfgy, feleségemmel együtt, Török Judittal, és gyer- [ me keimmel adjuk ludtonra .valakiknek illik, most'vagy jövendőben ezen mi örök levelünkben: Mely, szerint, hogy mi elkerülhetetlen nagy szűk. ségünk- miatt eladtuk egy falka szilvás kertünket, melynek is az Napkeleti szomszédja Balta Mihály ház, alsó részen pedig csak az Űr vagyon csakugyan. Helységünk lakóssa Menyhért György urunk, feleségével együtt, Sontra Máriának 120 rénus forintban...” Az aláírások: valamennyi kézjegy — reszketve leírt keresztek. melyele nemcsak az analfabétizmusról vallanak (a család öt lúgjának öt keresztje látszik a levelén), de a fájdalomról, hogy a „falka” szilvástól mindörökre meg kellett válniuk. A földek azon a vidéken keveset. teremnek. Mégis, mennyi keserves garaskodás, életre szóló harag származott — nemcsak egy „falka” (darab, mindegy, hogy tíz öl vágj' két magyar hold volt az!) földért, de elszántott barázdákért is. Egyik levél erről tanúskodik. Két ekefogásnyi föld elszántá- sában magának az „Ö Herceg, rége tiszttartójá”-nak, Országh Gazda Lászlónak kell igazságot tenni. 1961-ben tartottak legutóbb földrendezést Telkibányán. 319 családnak 11 ezer(!) darabba volt a földje. Például P. Mécséi József nevű gazdának 110 helyen volt földtulajdona! S mit ád e föld? Hiszen ezek a számok azt bizonyítják, hogy az egykori bányaváros lakói a földhöz menekültek, itt próbálták megszerezni a kenyeret. A fesz-ben árpából hét, búzából hat mázsát aratnak. Míg egyénileg alatt sok új lakóház is épült,.; most mindegyikbe bevezetik a-; villan j'-t, s örökre eiteszik a'í füstölgő petróleumlámpát, pis-*: lógó gyertyát... ;• Minden tavasszal gondot.; okoznak a belvizek. Megrend-* szabályozzák majd ezeket is.': A Hazafias Népfront társa-: dalmi munkabizottsága m árikészíti a terveket hozzá. S két-; utcába járdát is építenek. | Jöttek as emberek .. Beszélgetés közben egy szép* adatra bukkanunk a tanácséi-!* nőkkel; hat év alatt három-: millió forint értékű társadat-!; mi munkát végeztek a felső--: dobszai emberek. Érdemes en-1 nél a számnál kissé időzni..; Mert sok mindent jelent. Tár--* sadalmi munka nélkül sokkal) kevesebbet tudtak volna meg- •: valósítani a szép létesítené-!: nyékből. S jó dolog az, hogy: jöttek az emberek; délután,;; vasárnapokon — megfogták a!- szerszám nyelét, hordták azj építőanyagokat. S ha elkészült!* valami új létesítmény, az ava- ; tón közösen ünnepeltek. Együtt!: az emberek... De a dicséret éppúgy illeti a'; község vezetőit is. akik helye-!* sen gazdálkodtak a községiéi-•: lesztési alap forintjaival, meg-!; felelő helyet találtak minden .; fillérnek, s komoly, okos szó-* val szervezték Felsődobsza!* szépítését. 4 (Gyárfás) ) csönzö várakozik, sietniük kell,;?,: mert jönnek a televíziót nézni.!;!; Nem ez a baj, hanem az, hogy;?;; áld olvasni szeretne, nincs ho-!» vá mennie! Igaz, hogy itt van*, a nagy hagyományú Nagy-;?] könyvtár is, de az körülményei*»] foljrtán még kevesebb lehető-;*;; seggel rendelkezik. !*!; A községi könyvtárban még*, kísérletet sem tehet a könyv-£ táros ax-ra, hogy összehívja az*:*, érdeklődőket, s beszélgessen,;!;, vitázzon velük könyvekről.!*, filmről, s mindenről, ami iz-* gatja őket. — mert nincs hol,!» nincs otthona a könyvtárnakő Az idejárok száma megbánom-? szorozódna minden különösebb!» propaganda nélkül, ha volna"*; csak egy szoba legalább, amit!» magukénak mondhatnak. •:* S nem iátsák ezt Sa"*:‘: l'OS-.» patak vezetői? Nem monda-* nánk igazat, ha kimondanánk!»; a nemet. Igenis látják! S mit*:*; tesznek a változásért? Semm.il ?£ Ez sem igaz. mert tesznek; ,egy* év alatt: az ötödik alternatíva* — mely megkísérelné a váltó-!*! zást •— dől dugába! Nincs épéi-* let, mondják, de számos régi! üzlethelyiség redőnye van le-* húzva már évek óta. — nem* használják semmire —, de!*! igényt tart rá minden bérlő! * A Megyei Könyvtár ebben!;* az évben 100 060 forintot ajánl* Sárospataknak, hogy hozzáse-!*! gítse a megvalósításhoz nagy-* hírű, történelmi múltú városát,* de még ez a felajánlás sem* mozdítja nagyobb tevékenység-* re Sárospatakot. • !•! A megyébe látogatók, mész-!» szí földről érkező. Idegenek* mind látni kívánják a kultúra* és a történelem nagyhírű fel-!? légvárát, de itt valóban a mű]-*' tat kell mutogatnunk, a jelen*! az szégyene Sárospataknak! Itt; mindig tettekre kész. ál-! dozatos emberek éltek, ma is;;] így van, de többet kell tenniük.*1 hisz a „kiáltó Tokaj vára” ma* is Idáit a „jajgató Pataiénak”:!, im nézzétek, mi már megoldót-*: tűk, amiért ti ma is kesereg--j-i #teik! ■ ' |> • Végezetül ezt a kes£^*' Jhadd zárjam Comenius szavai-!;!] «val újra: *■ • „Elrontott dolgokat meg ja-!*., JSvítani csaknem nagyobb mun-*' • ka, mint újat csinálni. Ezt!:;! • tudják az okosok. De azt is* «meg kell gondolni: minden* Jszép munkával nehézség van!» nösszekötve, és ami szép dolog*, •van, az nem lustaság, hanem!:,' |munka jutalma. Legyen tehát*! «nehéz, csak ne lehetetlen! A* •nehézséget eloszlatja majd a!;!: «szeretet és a kitűnő cél szem*' Jelőtt tartása!’» P • Ért is Sárospatakon mon-*: edotta a nagy nevelő! S ez köte-'f1 “lez! £: e Győri Erzsébet *f ®a XI. Rákóczi Ferenc Könyvtár.;.: >* munkatársa. *
