Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-05 / 54. szám

2 ESEAKMAGYARORSZAG Csütörtök, 1964, március S­EWSiE-csapat®]kat küldenek Ciprusra A Biztonsági Tanács szer- : dán 16.45 órakor folytatta a ciprusi kérdés vitáját, s az ülésen szavazás alá bocsátot­ták az Elefántcsontpart, Boli­via. Brazília, Marokkó’és Nor­végia által előterjesztett közös határozati javaslatot. N. T. Fedorenko, a Szovjet­unió képviselője bejelentette, hogy' tekintettel a legjobban érdekelt ország, azaz Ciprus álláspontjára, a szovjet kül­döttség megszavazza a hatá­rozattervezetet jóllehet, ennek vánnak bizonyos fogyatékos­ságai. a kérdéses negyedik pontját a Biztonsági Tanács nyolc sza­vazattal, három ország — a Szovjetunió, Franciaország és Csehszlovákia — képviselői­nek tartózkodása mellett fo­gadta el. Az egész határozati javas­latot a Biztonsági Tanács egy­hangúlag fogadta el. A szovjet küldött egyébként — nyugati hírügynökségek je­lentésé szerint — bejelentette, a Szovjetunió fenntartja ma­gának a jogot, hogy kérje a Biztonsági Tanács összehívá­sát abban az esetben, ha a Ciprusra küldendő ENSZ erő­ket nem a határozat céljainak megfelelően használják fel. Megke&d&dött a Ruby-per A szovjet küldött — mint a TASZSZ jelenti —, kér­te, hogy a határozati ja­vaslat negyedik pontját, amely szerint a Ciprusra küldendő ENSZ-erők pa­rancsnoka az ENSZ főtit­kárának köteles beszámol­ni és az ENSZ főtitkára határozza meg a Ciprusra küldendő erők összetételét és létszámát, külön bo­csássák szavazás alá, mi­vel a szovjet küldöttség ezt a pontot nem támogat­ja és ennél a pontnál tar­tózkodni fog a szavazás­tól. A határozati javaslatnak ez a pontja kimondja ugyan, hogy az ENSZ-csapatokat Ciprusra csak a ciprusi kor­mány beleegyezésével külde­nek, a javasolt eljárás gya­korlatilag megkerüli magát, a Biztonsági Tanácsot. A határozati javaslatnak ezt Szerdán megkezdődött a bi­zonyítási eljárás, s ezzel a Kennedy-merénylettel gyanú­sított Oswald gyilkosának: Jack Rubynak bűnperében a tárgyalás érdemi szakasza. Mint ismeretes, több mint két hét a 12 esküdt kiválogatásá­val telt el. A tárgyalást ismét Joe Brown bíró vezeti, aki kedden betegsége miatt ideiglenesen másnak adta át helyét. Brown elutasította a védőügyvédek újabb óvását, amely Dallas vá­ros „elfogultsága miatt” egy más városba kérte a per áthe­lyezését. Ezután 27 tanú — köztük a vádlott két nővére — sorra letette az esküt, majd felolvasták Wade ügyész vád­iratát. — Jack Rubinstein, alias Jack Ruby, élőre megfontolt szándékkal meggyilkolta Lee Harvey Oswaldot. — Vádlott, bűnösnek érzi magát ? — tette fel a kérdést az elnöklő Brown bíró. Ruby, kissé meghajtva ma­gát, teljes lelki nyugalommal válaszolt: — Nem érzem magam bű­nösnek. Ezt követőleg előállott a vád első tanúja, aki időrend­ben ismertette Oswald meg­gyilkolásának hátterét, kezdve a Kennedy-merénylettel. Az előreláthatólag hosszan elhúzódó tanúkihallgatások tartanak. AZ EURÓPAI Gazdasági Közösség földművelésügyi mi­nisztereinek brüsszeli tanács­kozásán — az AP szerint — „kisebb szabású válság” kere­kedett, amikor Olaszország képviselője nem volt hajlandó csatlakozni a tejtermékárak előirányzott egységesítéséhez, mert ez Olaszországban a te] jelentős olcsóbbodásával jár­na. Könyvekről Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből Új teória Uj „elmélet” született Franciaországban. Jelcntősc- sége messze felülmúl min­den eddigi megállapítást, melyet az emberiség nagyjai alkottak. Legutóbb a függet­len . republikánusok elméleti tanácskozásán ugyanis a francia pénz- és gazdasági ügyek minisztere a követke­zőket közölte a feszült csendben figyelő hallgató­sággal: „A Franciaországban tör­tént szociális átalakulás kö­vetkeztében az osztályharc végéhez ért, és csak egyetlen osztályból álló társadalom született. A proletariátus el­érte ugyanis á középosztá­lyok életszínvonalát.” Monsieur Valery Giscard d’Estaing, amikor teóriáját megfogalmazta, talán elte­kintett attól a hatalmas sztrájktól, amelynek során az elmúlt esztendőben 309 ezer francia bányász köve­telt elviselhetőbb élet- és munkakörülményeket. Egé­szen a „régi” osztályharc szellemében és mintájára, De ha ezt a „jelentéktelen’’ esetet csak annak az egy kivételnek tekintette, ami a szólás szerint erősíti a sza,- bályt, vajon mivel tudja magyarázni a következőket: Február 3-án a Bull társaság 2000 munkása, alkalmazott­ja és Denain-ben az USJ- NOR-cég 4500 dolgozója sztrájkolt. A következő nap pedig a Toulous-i repülőgép- gyár 6500 munkása szüntet­te be a munkát és Saint Nazaire-ban 13 ezren tilta­koztak alacsony keresetük miatt. Azóta még 11 bősz- szabb-rövidebb munkabe­szüntetésre került sor —• többek közt Courneuve-ban a RATEN társaságnál és a Biílancourt-i Renault mű­veknél. Ilyen esetekre találták kJ a régi rómaiak azt a meg­állapítást: „ha hallgatta! volna, bölcs maradtál vol­na”, • ami ugyan nem olyan „világrengető”, mint d’Esta­ing úré, de legalább igaz. Kétezer Sogadőisap Egy mondáiban MINT a Krasznaja Zvezda rámutat, a Földközi-tengeren tartózkodó szovjet kereskedel­mi hajókat már Ciprustól na­gyobb távolságra is zaklatják és provokálják a NATO bom­bázói és vadászgépei. HAROLD WILSON, az An­gol Munkáspárt vezére három­napos amerikai látogatásáról visszatérve, szerdán délben sajtóértekezletet tartott .Lon­donban. AZ ETIÓPIÁI kormány köz­li, hogy kész közvetlen tárgya­lásokat kezdeni Szomáliával a határvitáról, a tárgyalások időpontjául március második hetét javasolja. A SZERDAI lengyel lapok első oldalát szinte majdnem teljesen a finn államfő első hivatalos lengyelországi láto­gatásáról szóló tudósítások foglalják el. TITO jugoszláv köztársasági elnök, Nasszer, az EAK elnö­ke és Bandaranaike asszony ceyloni miniszterelnök megál­lapodtak, hogy meghívják az el nem kötelezett országok 1. (belgrádi) értekezletén részt vett országok képviselőit, ké­szítsék elő az újabb csúcsta­lálkozót. BONN terve, hogy a Bun­deswehr képviseletet kapjon a NATO legfelső stratégiai szervében az úgynevezett ál­landó csoportban, nagy feltű­nést keltett Franciaországban. SALVADOR Lopez Fülöp- szigeti külügyminiszter szer­dán bejelentette, hogy a bor- neoi tűzszüneti megállapodás­ról Malaysia, Indonézia és a Fülöp-szigetek képviselői kö­zött folytatott tárgyalások meg­szakadtak, mert Indonézia és Malaysia nem enged állás­pontjából. Az országgyűlés illetékesei összeállították a képviselők 1963. évi munkájának mérle­gét. A budapesti és vidéki kép­viselők több mint kétezer al­kalommal tartottak fogadóna­pot, illetve fogadóórákat, ame­lyeken közérdekű. és egyéni kérések merültek fel. Borsod­ban, Nógrádban. Szabolcsban és másutt a fogadónapok'„na­pirendjén” sűrűn szerepeltek a talajjavítás, a mezőgazdasági •gépek beszerzésének problé­mái, a kereskedelmi, kommu­nális, szociális, egészségügyi ellátás helyi gondjai, nehézsé­gei is. A közügyek iránti érdeklő­dés növekedését tanúsítja az is, • hogy népesek, látogatottak voltak a képviselői beszámoló­gyűlések. Eredményes esztendőt zár­tak 1963-ban a képviselőcso­portok is. Számos figyelemre méltó javaslat, hasznos el­képzelés született és indult «3 a megvalósulás útján. A _ képviselők mintegy 220Ö családlátogatáson, termelőszö­vetkezetben. üzemben, állami gazdaságban és gépállomáson tartott összejövetelen, tanács­ülésen, a helyi népfrontszem vek rendezésében tartott fcs» nácskozáson. illetőleg a válassz tokkal lezajlott kötetlen talál­kozáson vettek részt. Csehszlovákiában választásra készülne’; ’ AhHflT hogy valóban ér­Mfinoz, ékelni tudjuk azt a hősi. és elszánt küzdelmet, amelyet a kommunisták, bal­oldali szociáldemokraták, for­radalmi érzésű munkások, pa­rasztok, értelmiségiek vívtak a Horthy-korszak alatt i és ellen a magyar nép jobb jövőjéért, az eddigieknél is alaposabban tanulmányozni kell e harc do­kumentumait. A személyi kul­tusz időszakában csak szűk határok közt tájékozódhattunk a huszas évek harcairól, hiszen az eredeti okmányokban, do­kumentumokban olyan, akkor „tilos” nevek is szerepeltek, mint például Kun Béláé, a ma­gyar forradalmi munkásmoz­galom egyik kiemelkedő veze­tőjéé. Az ellenforradalmat köz­vetlenül megelőző időkben még olyan — elfogadhatatlan — nézetek ütötték fel fejüket, amelyek szerint „az illegális kommunista párt munkáját, különösen a huszas években, annyira jellemezték a szektás hibák, hogy nem is érdemes tanulmányozni azt”. Az 1956-os ellenforradalom leverését követő szocialista konszolidáció, a leninízmus tu­dományosan megalapozott el­veinek és gyakorlatának a kü­lönböző előjelű torzulásoktól való megszabadulása tette le­hetővé, hogy a Párttörténeti Intézet munkatársai össze-; gyújthessék a huszas évek munkásmozgalmának legfon-; tosabb és legjellemzőbb, a kor, valóságát kifejező dokumentu-; ■mait. Az a vaskos, levéltári, és sajtóanyagot tartalmazó' gyűjtemény, amely egy három! kötetre tervezett sorozat első' kötetéként a Kossuth Könyv-! kiadó gondozásában látott nap-< világot, a legkülönbözőbb ol~! dalakról világítja meg, milyen, erők vezették (és milyenek! hátráltatták) a magyar mun­kásosztály felemelkedését az; 1919-es Tanácsköztársaság bu­kása után. ; a „lakkozó” szem-! ppen pontoktól mentes; szerkesztés segíti a kötet olva­sóját, tanulmányozóját annak' felismerésében, hogy bár a; kommunisták és a szimnatizán-. sok küzdelmét az osztályellen-; Bég terrorján, s cselvetésein, kívül nem egyszer szubjektív, okok is nehezítették, a kom-; memisták voltak az 1919-től. 1929-ig terjedő időszakban is a' 1919—1929 valóban ’forradalmi szellemű megmozdulások szervezői, ve­zetői. És ők látták legjobban, a marxizmus—leninízmus el­méletének segítségével, azt a távlatot, amely felé a magyar nép történelme halad. A kor­szak kiemelkedő magyar for­radalmárai közül többen ké­sőbb utat tévesztettek. Ennek sok oka van, amelyek alapos elemzése a magyar történet- írás fontos feladata. Mindez nem vethet azonban árnyékot arra a nagyszerű harcra, ame­lyet a Kommunisták Magyar- országi Pártja vezetői és köz­katonái, a Magyar Szocialista Munkáspárt aktív tagjai és a sazkszervezeti ellenzék rész­vevői ebben az időben értünk, a mi boldog életünkért vívtak. Sok olyan név is szere­pel a kötet­ben, akikről eddig semmit sem hallottunk. Többek között szabolcsi bányászok, angyal­földi cipészek, szabolcsi kubi­kosok, szegedi munkanélküliek nevei szerepelnek mind a munkásmozgalom okmányai­ban, mind a Horthy-rendőrség és besúgó szervezet bizalmas jelentéseiben. Nevek, amelyek viselői közül már kevesen él­nek, nevek, amelyek hordozói poklok poklát szenvedték vé­gig, s nem vesztették el hitüket a szocializmus győzelmében. Nevek, amelyeket meg kell őriznünk emlékezetünkben. Szerdán Prágában összeült a Csehszlovák Nemzeti Front központi bizottsága. Az ülés napirendjén a június 14-i or­szágos választások előkészüle­tei és ezzel összefüggésben a Nemzeti Front feladatai szere­pel tele. A tanácskozáson Antonin Novotny, a CSKP KB első tit­kára, köztársasági elnök mon­dott beszédet. A szónok a nemzetközi hely­zettel foglalkozva kiemelte: Csehszlovákia mindig a Szov­jetunió, a többi szocialista or­szág és a világ összes békesze­rető és haladó erői mellett fog állni a harcban, amelynek cél­ja, hogy megteremtődjenek a békés kapcsolatok a világ min­den országa között. Belső kérdésekre áttérve a szónok vázolta a négy évvel ezelőtt lezajlott választás óta eltelt időszakot, amelynek egyik legjelentősebb eseménye-' ként a CSKP XII. kongresszu­sát említette. A szocialista törvényesség­gel foglalkozva kijelentette, hogy „a személyi kultu.’ : idő­szakúban sok tekintetben csor­ba esett a törvényességen. Az akkori törvénytelenségeket 1956 óta fokozatosan jóvátet- tűk és a párt által el fogadott intézkedések biztosítják, hogy az altkor történtek soha többé nem ismétlődhetnek meg.” Vizsgálják felül m Német Kommunista betiltását Párt Nyugat-Némctországban nagy feltűnést keltett az a nyilatkozat, amelyet Meyers, Észak-Rajna-Vestíália tarto­A megye azonban már tudta. — Hetven kétezer holdnál állunk? — tette az elnök elé a papírt a mezőgazda- sági osztály vezetője. Az elnök harago­san nézett rá. — Hetvenkettő? Le akar engem buk­tatni? Maga fagyon jól tudja, hogy száztízezer a terv! Nem fogadhatom el a jelentést. Nézze meg. jól számoltak-e? Szerintem legalább húszezerrel többnek kell lennie. — De kérem, elnök elvtárs. magunk között... tizenhéttel több ... — Nem érdekel! Ezzel az e'redmény- nyel csak kinevetnek bennünket! Mit gondol, a szomszéd megye nem jobban vet. mint mi? — Legfeljebb jobban jelent... — Nem jelenthet jobban! Én megtud­tam, hogy nyolcvanötezret jelentett. Úgy hegyezze meg ceruzáját, hogy né­hány ezerrel megelőzzük őket... S a jelentés elment. Még fönt is ra­gasztottak hozzá néhány százezer hol­dat, hogy ott se érhesse szó a ház ele­jét, s a végén kiderült a számológépek labirintusában, hogy a dolgozó nagyar parasztság egyetlen esztendőben sem fáradozott még olyan lelkes odaadással a népgazdaság kenyeréért, mint éppen azon az őszön, 1952-ben. Hanem azóta perdült egyet-kettőt a sors-kerék, kifakadtunk ezerszer is a lak­kozás ellen, megúntuk a szépftgetést. S ma már másként jelentünk. Valahogy így: Jelentem a községi tanácsmaik, ho-gy az őszi 'búzát a tervezett kétszáznyolc­van holdból száznyolcvanon elvetettük, a cukorrépát a vetésterület hetvenöt százalékáról betakarítottuk, a kukorica­szárat az utolsó hóidról is levágtuk. — Zina Péter, sk.. az Arany Cinke Terme- lőszövetkezet elnöke.” Jön a másik, a harmadik jelentés is, a titkárnő össze­adja és a tanácselnök elé teszi az .ívet. Az elnök nézi; nézegeti, elhúzza száját. Túl szép a menyasszony. Hiszen akkor már kilencven százalékra végeztek... — Mancika! Számolja újra és farag­jon le róla tíz-tizenkét százalékot! Be­csapnak bennünket ezek az elnökök.., Másnap számol a járási íőagronómus is. Nyolcvanhat százalék... Hm, egész jó!... De mennyi lehet ebben a szépí­tés? Ha utána nézünk, nem lesz csak hetvenöt? Egy ltis gyomlálás ráfér erre a jelentésre! Még majd nekünk kell aztán segíteni a többi járásnak. - „ S jelent hetvennégy százalékot. Csakhogy a megye sem olyan hiszé­keny ám már! Ha ezek a járások együt­tesen hetvenhat százalékot jelentenek, abból legfeljebb hetven igaz, a többi- máz! Legjobb lesz, ha hatvajikilenc megy föl. V égül aztán legfölül kikerekedik ” hatvanöt százalék, amiből megál­lapítják. hogy a parasztság nem roham­munkával ugyan, de megfontoltan, gon­dosan szánt és vet. s a hátralévő nyolc- tíz napon teljes bizonyossággal földbe kerülnek az őszi kalászosok. — Nem cicomás egv kicsit ez a hely­zet? — kérdezi a minisztériumi főosz­tályvezető á jelentés összesítőjétől. — Nem, kérem. Teljesen kizárt dolog. Hat százalékot leemeltem róla a reali­tás érdekében. Sz. Simon István mányi miniszterelnöke adott a Neue Rhein-Zeitung számára, A tartományi miniszterelnöki aki tagja a CDU országos ve­zetőségének is, de a CDU-ss X belül a mérsékeltebb szárny­hoz tartozik, nyilatkozatába« amellett -szállt síkra, hogy vizsgálják felül a Német Kom­munista Párt betiltását. „A Német Kommunista >Párt nem halott — mondotta a szövetségi alkotmánybi- Jróság 1956. augusztusában ho-. ► zott ítélete csak a föld alá jtfizte. Én azonban szívesebben ► vennék egy látható ellenséget, J mint egy láthatatlant, amely ^állandóan illegalitásban mökö- t dik,” Kitüntették a mezőgazdasági nöilaígozókat A közelgő Nemzetközi Nő­nap alkalmiból a földművelés­ügyi miniszter „Kiváló terme­lőszövetkezeti tag* és „Kivá­ló dolgozó” címmel tünteti« ki, illetve miniszteri dicséret­ben részesítette a mezőgazda, ság különböző területein kivá­ló eredménnyel dolgozó aásvá­nyokat és lányokat. A mező- gazdasági üzemek, vállalatok, intézmények, valamint a me­gyei és járási tanácsapparátúa 583 nődolgozóját tüntették ki. 74 asszonynak és lánynak ♦ szerdán délután a Földműve­lésügyi Minisztériumban Le- sonczí Pál miniszter adta át a kitüntetésekéit. O a jelentésekkel fel lehetne építe- ni a szocializmust, ml már bizo­nyosan a kommunizmus felső íoltán áílnánk. Mert egyetlen nemzet nem tud olyan nagyvonalúan, olyan elegán­san jelenteni, mint mi. így történhetett meg. hogy míg más államok gazdasági nyavalyákkal nyűglődtek, birkóztak, mi megnyertük a széncsatát, megol­dottuk a gabonakérdést, kiaszfaltoz­tuk a tejutat és világszínvonalra emel­tük a káposztasavanyítást. Tudniillik az úgy történt, hogy ha a Vadger lés Tsz- ben felszántottak és bevetettek nyolc­van holdat, az elnök felkerekítette száz­ra. Ne mondják a járási elvtársak, hogy a nagy dologidőben csak pipázgatnak. Bejött azután a jelentés a Cinege, a Hegyoldal, meg a Győzelem Tsz-ből is a tanácsházára, ahol Mancika összeadta a holdakat és az összesített jelentést az elnök elé tette. Ránézett az elnök, meg­csóválta fejét, keserűvé vált szájában a dohányfüst. Hiszen ő alapos fejmosást kap, ha csak háromszáznegyven holdat jelent. Hatszáz hold a terv. és már csak öt nap volt hátra. Legalább négyszáz­húszra fel kell srófolni. És megnyálaz- ta ceruzáját. — Megnyomni a munkát, elvtársak! Megnyomni! — harsogta a telefonba a járási íőagronómus. — Mit szólnák a megyénél, ha megtudják, hogy tizen­nyolcezer holdból még csak tizenegy­ben van benne a mag! Ez semmi! Öt nap alatt nem érjük utol a tervet! S hogy rá se mondhassák a megyénél; rosszul dolgozott :— addig számolgatott, addig gyakorolta az összeadás magás tudományát, amíg tisztesebb eredmény kerekedett ki, tázenötezer-kétszás! Igém ez már impozánsabb. Talán a verseny­ben is hoz valamit. Bár nem lehet tud­ni, mennyit jelentett a másik három já­rás.

Next

/
Thumbnails
Contents