Észak-Magyarország, 1964. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
nn. itohi s. Az épület tövében a durvahengermű zúg, búg, morajlik monoton egyhangúsággal. A művész nem hallja az ablakon átszűrődő zajt, a termelés és építés ritmusát. Minden figyelme egy emberre irányul, összpontosul. A tus sercegve (siklik a hófehér papíron, egy emberi arc tükörképe bontakozik ki. Egy építésvezetőé. Tóth Istváné. Tóth István építésvezető As arc inkább sokoldalú filmszínészé. Olyan emberé, akiben remek képességek vontok. Adott környezetben talán a polgári élet tipikus megtestesítője, talán könnyedmodorú katonatiszt, elegáns úri fiú. De nem az az igazi egyénisége. Eleinte csak alkalmazkodott az új társadalomhoz. Egész magatartása most már az új politika igenlése. . Talán maga se sejti, az évek »órán egész lénye átformálódott, megtalálta önmagát, s tettei már nem sodrásról, hanem meggyőződésről, mély tartalomról tanúskodnak. Sokoldalú, remeik szervező, képességét beleveti a munkába. És igei gyümölcsözően. A két évvel ezelőtti kegyetlen hidegben s tomboló télen az ö embereiből senki sem volt fagy- (szabadságon. Munkát, lehetőséget biztosított embereinek. A Mélyépítő Vállalat egyetlen építésvezetője volt, alti altkor is jelenthette: ötmilliós munkát végzett el, s teljesítette első negyedéves tervét A vállalat főmérnöke ezt mondja róla: — Az 5 építésvezetőségén fejlődik legeredményesebben a szocialista brigádmozgalom. A mozgalomról, mint kívülálló, felülnézetből vélekedik. Nem tagja ugyan egy szocialista brigádnak sem, de megtalálható benne a brigádtagra jellemző minden vonás. Közel áll az emberekhez, ismeri ügyeiket, gondjaikat. És segít az átformálódásban. Tavaly a Farkas-brigádban a lezüliés jelei kezdtek mutatkozni. Van egy Trabantja. Egy szabadszombaton bepakolta a családot, s leruccant hozzájuk látogatóba a nyírségi Vajára. . — Hogy viselkedik az ember? — kérdezte az asszonyokat Volt, aki azt mondta: •— Iszik. Kiabál. — Már hallottam róla, de nem hittem, hogy így viselkedik egy brigádtag. És ott rögtön melegiben „elkapta” pár szóra egyiket- másikat. Aztán Érdpatakra „ugrott” le, s látogatást tett Szerencsen is. Hogy miért teszi?-— A vállalatnak — mondja —de nekem se mindegv. hogyan él. dolgozik Pista, János, s mit mondanak róluk az emberek. És nem mindegy, hogy milyen emberekkel építem a rekonstrukciót. És az emberek? Előfordul, hoev egy-eev brigádot más munkára kel’ átadni. Nem tud választani. És az emberek se akarnak elmenni. — Gyertek ki — szokta mondani a vállalat ilWökesri- ■*rk. — Akit sikerül rábeszélni; nőgv elmenjen, én nem állom útjukat. A művész újabb arcot mintáz. Eszlári Zoltán ácsbrigád- vezetőét. Eszlári oldalán most is ott a szekerce. És mintha vonásait is szekercével formálták volna meg. Az arcból keménység, erős dinamika sugárzik. Ez a dinamika szinte kicsordul, bőven jut belőle a brigád 28 tagjának is. Talán még ezen is túlcsordul. Olyan ember, aki talán, ha politikus lenne, tömegeket tudna meggyőzni, magával sodorni. Szereti az új dolgokat, az újban is utat tör. — öt évig voltam tanuló — mondja. — Először a kádárszakmát tanultam lei. Abban az időben inkább a bortermelés ment. A hordó kellett. Hogy megindultak a nagy építkezések, az ácskodással foglalkozom. Ide most jobban kell az ember. Milyen emberek a brigádtagok? Sejteni lehet. — Komoly, talpraesett emberek. Tavaly egyikből párt- titkár, a másikból művezető, a harmadikból bérelszámoló lett* egy a SZOT-főiskolán tanult. Két segédmunkásból szakmunkást faragtunk. Négy ember már elvégezte a VII—VIII. általánost, most kettő tanul. És sokan vesznek részt szakmai továbbképzésen. Érzékeny az emberi szenvedések iránt Talán anyja szenKszlári Zoltán ácsbrigádvezctő a védéseinek láttán tesri? Hangja elfátyolozódik, ha róla beszél. — Szegény. Négy érve fekszik betegen. Előfordul, hogy egyik-másik tag megbetegszik, kórházba kerül. Meglátogatja őket. Kettőhöz az asszonyt is magával vitte. — Nagyon tetszik ez nekem — mondta asszonya. — Olyanok vagytok, akár a testvérek. Talán némelyiknél jobbak is. ’ Mező Sándor a Nyírségből vetődött ide. Ott lakik most is, de szíve szerint már borsodi. — Olyan a természetem — mondja —, hogy lehetetlent málódott szocialista emberré. Augusztin ez év elején művezető lett. Két ember jöhetett számításba, Vass László — egyfalusiak — és ő. Vass is — aki már veteránnak számít a kőműves szakmában — őt jár vasolta. Január óta irányítja a tíz tagú kőműves brigádot. Most harmadszor versenyeznek a címért. A fekete arcú Hernádi Péter minden új iránt fogékony, mindent megismerni, megtanulni akaró ember. Ha ifjú korában más körülmények között nem ismerek. Csak akarat van és tehetetlenség. A tehetetlenséget nem bírom. Se magamnál, se másnál. Az Augusztin-brigádbaű ÍOCHemádi Péter vasbetonszerelő brigádvezető ét, aligha lenne most vasbetonszerelő. Talán építésvezető* talán mérnök, talán matematika tanár lenne. Pócspetriből, mint kubikos sodródott ide. A vállalatnál négy hónapot se töltött el, már vasbetonszerelővé képezte magát. És 55-ben elvégeste a VII •—VIII. általánost. A Békeszállóban lakik. Szobatársai is olvasni, tanulnivágvó emberek, öccse művezetőnek készül, s amit az megtanul, 6 magába szippantja. A fia a kereskedelmi technikum másodéves tanulója. Tőle matematikai műveleteket tanul. Tavalyi könyveit elhozta, s esténként azt bújja. A brigádban öten végzik az általános utolsó osztályait. Ha valami nem megy, akkor hozzá fordulnak. Tanul a szobában lakó Szemán Miklós is. Ha tanuló párjával nem tudnak megegyezni, őt kérik fel döntőbírónak. Na, Péter bácsi, tessék eldönteni, hogy van ez. Bodó így tudja, én emígy. Hernádi aztán részletesen elmagyarázza, hogy is kell azokkal a fránya törtekkel bánni. Van egv brigádtag. Otthagyta az asszony. Igen. nekibúsult, s ivásnak kezdte adni a fejét. •— Hallod-e. ez nem jó lesz. A végén elzüllesz. Miért hagyod el annyira magad? Miért nem szórakozol úgy, mint a többi? — Nincs ruhám. „Leégtem.” — Vegyél. — Nincs elég pénzem. — Segítünk. Fizetéskor aztán ketten Vargával közrekapták, s kiválasztottak neki egy szép ruhát. A mostani fizetéskor meg ing, nyakkendő, cipő következik. Kevés a pénz? A brigád kölcsönöz. Rílli András ifjú házas. Igen szeretett volna fészket rakni, saját házat venni. A pénz itt is kevésnek bizonyult. — Vágj neki! — biztatta Hernádi —, segítünk. A ház húsvétra már a Ritli tulajdona lesz és természetesen azt egy lakásavatóval kötik össze. No, azt is csak szolidan. Hernádi mértékletes ember, s azt kívánja a brigádtól is. — Mindennap munka után — mondja — hazafelé menet a fűszerboltban vásárolunk fe- jenkint egy féldecit, nyáron egy-egy kisüveg sört. Mindennap. És nem többet, fizetéskor sem, Hernádi Péter nem engedi. A mértékteienség az élet megron- tója. És ő felelősséget érez a 18 emberért. B. Kovács Gyula nem a mélyépítőknél, hanem a Ganz- MÁVAG-nál dolgozik. Azok most az Ilgner Il-őt szerelik. A művezető, Bányai József Kovácsot így jellemzi. — Gyula úgy dolgozik, mint a jó motor. Néha még azt is megcsinálja, amire nem kapott instrukciót. 0 szó nélkül megvonja a vállát. Mit csináljon, ha nem bírja a tétlenséget. Eleget tétlenkedett otthon a télen, amikor a reuma az ágyhoz szögezte. Nem szeret magáról beszélni. A Takács szocialista brigádbani szereplését, a brigád működéséi egyetlen rövid mondatban intézi el. — Úgy élünk, mint a testvérek. Olyan robotember. Meggyőződésből végzi munkáját. Mi a lelki rugó? Hosszú faggatásra annyit árul el. — Apámnak volt hat fia. Ott kuncsorogtunk a gyárkapuk előtt. Minden kapu zárva volt akkor előttünk. Egyszer hétezren ücsörögtünk munka nélkül a Teleki téren. No, elég? —■ dörmögi rekedtes hangján. Aztán kijelenti. — Eleget beszéltem — s hátat fordít minden szerepeltetésnek. A portré kész. A rekonstrukció öt építőjéről, öt ember, öt B. Kovács Gyula a Ganz-MÁVAG fúrása jellem, akiket más és más energia mozgat. De a belső tartalom azonos. És közös a cél. Csorba Barnabás Csabai Kálmán rajzai Március 19-én Isenfcídlk a Hazafias Népfront III. kongresszusa A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége Kállai Gyula elnöklésével pénteken ülést tartott a Népfront széljházában. Az ülésen Kállai Gyula, az Országos Tanács elnöke javaslatot terjesztett elő a Hazafias Nénfront III. kongresszusának időpontjára. Az elnökség elhatározta, hogy a kongresszust 1964. március 19-re hívja össze. Ortutay Gyula főtitkár előterjesztése alapján az elnökség megvitatta a kongresszus elé terjesztendő jelentés szövegét. A vitában felszólaltak: Szakosíts Árpád. Harrer Ferenc, Vígh Imre, Cseterki Lajos, Bugár Já- nosné. Erdei Ferenc. Darvas József. Bencsik István, Bognár Rezső. Dobos László. Tóth Lajos és Danovits Lajos. Harmati Sándor, országos titkár beszámolt az elnökségnek a lezajlott községi népfrontbizottsági választások tapasztalatairól, a kongresszusi előkészületekről. Az elnökség ülése Kállai Gyula zárszavával fejeződött be. Nemcsak a dombvidékiek ügye Az elmúlt két het során bő teret szenteltünk lapunk hasábjain a Magyar Tudományos Akadémia ökonómiai és üzemszervezési szakosztálya Miskolon tartott munkaértekezletén elhangzott vitaindító előadások, s a vita tapasztalatainak ismertetésére. Azért tettük ezt, mert nemcsak dombvidékeink, nemcsak a lejtős területeken gazdálkodó, nemcsak a még gyenge termelőszövetkezetek napirenden lévő kérdéseiről volt szó ezen a munkaértekezleten. Egész megyénk mezőgazdaságának, az irányításban résztvevő valamennyi vezetőnek, szakembernek, valamennyi szervnek napi feladatai kell, hogy legyenek a megvitatott kérdések. Ha egészében nézzük megyénk mezőgazdaságát, ha belepillantunk a különböző statisztikákba, ezernyi számadat bizonyítja, hogy az új útra lépett falusi lakosság boldogabb jövőjéért való fáradozás egyet jelent a lejtős területek, s a gyenge termelőszövetkezetek problémáinak megoldásával. Ezért öriilíünk annak, amikor megyénket választották a tudósok e tanácskozásának színhelyéül. De szabadjon megjegyeznünk, hogy véleményünk szerint még hasznosabb lett volna meg’ énk számára ez a tanácskozás, ha sokkal többen vehettek volna azon részt a megye mezőgazdaságát iránvító szakemberek. a két probléma gyakorlati megoldásán fáradozó helyi vezetők közül. Ebben az esetben nemcsak a nyíri, a fancsali, a gadnai, a méral és még egy-két tsz elnöke, nemcsak az cncsí járás tanácselnök helyettese, hanem mások is azzal távoztak volna a háromnapos tanácskozásról. hogy néhány esztendő távlatában ismerik gyakorlati tennivalóikat. Ezt, akartok pótolni, amikor lapunk hasábjain. ha korlátozott keretek között is de megkíséreltük mind többekhez eljuttatni a tapasztalatokat. Megyénkben minden ftte* tékcs vezetőnek, minden olyan szervnek, amelyre feladatok hárulnak c kérdések megoldása során, napirenden kell tartania a lejtős területek és a gyenge termelőszövetkezetek gondjait. És nemcsak a már kitűzött feladatokat kell megvalósítani, hanem a gyakorlati kivitelezés során tovább kell tanulmányozni ezeket a bonyolult kérdéseket, hogy mind a népgazdaság, mind az érintett több tízezer falusi család szempontjából megtaláljuk * legjobban járható, a gyors eredményekhez vezető leggazdaságosabb utat. Hogy mennyire érdeme* napirenden tartani ezeket a kérdéseket, mennyire érdemes munkához látni, ezt igazolták Majik Jánosnak, as egyesült felsővadász! és gadnai termelőszövetkezet elnökének szavai is. Elmondotta* hogy a lejtős területen gazdálkodó, gyengék közé tartozó gadnai termelőszövetkezet csak a kezdeti, a legegyszerűbb, saját erőből is megoldható tennivalók elvégzéséhe* látott hozzá, s máris eredményekről adhatnak számot. Árpából 17—18, szemcskuko- ricából 17, cukorrépából 18# —180, búzából 12—13 mázsás átlagterméseket értek cl ezen a mostoha vidéken. Vagy vegyük a fancsali példát* ahol egy év alatt sikerült 2000 forinttal növelni egy-egy tsz-iag jövedelmét. Hejcén, ahol az első lépéseket tették csak meg a megoldás útján* egy év alatt 24 forintról 40-re növekedett a munkaegység érteke. Csupán az encsi járásban mintegy 50 termelőszövetkezet vezetőire és tagságára vár a feladat, hogy ezt az utat járják. És nemcsak az anyagi támogatáson, hanem elsősorban hozzáértésükön múlik, hogy célhoz érjenek. Az előbbit biztosítja számukra népi államunk, az utóbbit saját maguknak kell megszerezniük. (P- S.) Dohányéi len őrzés ■y.,. . . . : : á MS>&. . - ' ■x > ;s ■ m y-V Bakos József ne és Árvái György a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezetben ellenőrzi az osztályozott dohányt. Az idén új politechnikai műliclvckcí építenek öt borsodi községben A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya a szülők segítségével gondoskodik arról, hogy a gyermekek mar elemi iskolás korukban megkedveljék, s megszeressék a munkát. Ennek szolgálatában az elmúlt öt esztendőben a különböző szervek és a lakosság támogatásával 142 politechnikai műhelyt létesítettek a falusi iskolákban. Ezek felszerelésére: szerszámok, gépek, munkaasztalok és más berendezések vásárlására eddig mintegy 4 millió forintot költöttek. Az idén elsősorban azokon a helyeken rendeznek be új politechnikai műhelyeket, ahol építésükre a községfejlesztési alapból tartalékoltak és a munkák elvégzését a lakosság ia segíti. így például korszerű politechnikai műhelyeket építenek Dél-Borsod négy községében : Mezőkövesden, Szentist- vánban, Bükkábránybari és Cserépfalun, valamint az ede- lényi járásban lévő Boldván. Ezekről a helyekről igen sokan járnak dolgozni a diósgyőri vasgyárba és a környező bányákba, s ezek az emberek szabad idejükben szívesen segédkeznek az építkezéseknél*
