Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-19 / 41. szám

Äzaräa, ISS! föB'ruär V>. IBEAKIlfAG'jrÄ’SORSE*« Kevésbé látványos, de Igazabb! | A brigád minden szempontból kiváló1. Itt nincs baj a munkával, a közösségi élettel, nincsenek erkölcsi takar- Batnivalólc. Bármelyik tagot merném javasol­ni annak a .színdarabírónak, aki az üzemi ,.po- Eitáv hős”-t akarja megformálni. — Néhány éve — mondja a. brigádvezető — eok baj volt a brigáddal. Kimaradözás, ha­nyag munka, meg italozás is előfordult. Ma’ Senkivel semmi hiba. — És hogyan történt ez a nagy változás? Azt várom, hogy az embernevelés talán ép­pen klasszikus példájáról ■ hallok valamit. - A . válasz lehűl. — Egyszerű az egész — vonja meg .vál­lát a brigádvezető —, aki nem viselkedett, úgy, ahogy kell, leléptettük. Kicsit keserű szájízzel köszönök el a bri­gádtól. Amit csinálnak, ahogy élnek, azért megérdemelnek minden elismerést, de vala­hogy a nevelési módszerük ... Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy nem ez az egyetlen ilyen eset. Legalább hat­nyolc közösséget tudnék felsorolni, ahol a nagy átformálódást azzal kezdték, hogy a nekik nem tetsző, kifogásolható viselkedésű embertől igyekeztek megszabadulni. Most próbáljuk az esetet, pontosabban az eseteket a kirekesztettek, a „negatív hősök” Bzemszögéből nézni. Vegyük az italozást. Van, akinél a környe­zet okozza. Olyan emberekből áll baráti kö­rük, akik a szórakozáson italozást értenek, s ez már hagyományos szokássá merevedett bennük. Mit lehet a brigád? Kiszakíthatja ebből a környezetből, megtaníthatja kultu­ráltan élni. szórakozni. Van. akinél családi okok ideák elő. Látásból ismerek néhány embert, aki nagyszerű munkás volt. Fényké­pe a díszhelyeken szerepelt. És mostanában sűrűbben látni részegen, mint józanul. Csa­ládi élete felborult, bánatát italba fojtja. És lehet, hogy amikor családi élete össaeroppant, amikor először rúgott be, először maradt lei a munkából, a bri­gád. nem vette észre, hogy egy emberi Bors van a kezében. Ha ott marad velük, az üzemi család ezer apró gondja, öröme ta­lán elfeledteti vele a íélresíklott házasság minden gyötrelmét. De hát el lehet-e dobni emberi sorsokat? Vajon éme-e valamit egy olyan szocialista üzem. ahol felállítanának orv mércét: ilyennek: és ilyennek kell lennie Kunden dolgozónak, aki nem ilyen, az keres­sen másutt munkát? És ezt a rostálást a vég­telenségig lehetne folytatni, mert mi a biz­tosíték, hogy a ma kiváló tulajdonságokkal-------’ciíccző és nagyszerűen viselkedő ember t ióínap nem botlik-e meg? Semmi. És hát: törvény-e az, hogy a. ma sok-sok. hibát elkö­vető, kifogásolható viselkedésű ember holnap is az lesz? Talán születési kiváltság, hogy egyesek eleve nagyszerű szocialista ember­nek születnek, mások pedig örökké „negatív Itósők” maradnak? Yartnak Az egyik munkahelyen dolgozott egy fia­tal asszonyka. Valahogy nagyon „kilógott” a munkacsoportból. Ott úgy vélekedtek róla — s úgy vélekednek ma is —, hogy „összeférhe­tetlen teremtés”. Igyekeztek megszabadulni tőle. Az új munkahelyen mást mondanak róla. Remekül beilleszkedik a kollektívába, annak majdnem leglelkesebb tagja. És itt jön a meglepetés. Éz a kollektíva nemrégi­ben elnyerte a szocialista címet, s a másik munkacsoport különféle okok miatt, ebben szerepe van a személyeskedésnek is, nem. Nos, kiben van, vagy volt itt a hiba? brigádok a megyében, amelyek­ben olyan tag is akad, akinél a kimaradás, az italozás még csal: parányi hi­ba volt a bűn. vagy bűnök mellett, amit el­követett. Büntetését letöltötte, A börtönben őszinte, mély megbánást' -mutatott. Szabad­lábra helyezése első pillanatától kezdve nagy vág}', elszántság élt benne: megváltozni, helyrehozni mindent A brigádokban nagy viták zajlottak le. nagy volt az ellenállás, de végül felülkerekedett a. helyes álláspont: ha valaki, akkor a hibát őszintén jóvátenni szándékozó- előtt meg kell nyitni a fejlődés ajtaját. És különösen altkor, ha már előző­leg mint a munkacsapat tagja, magatartá­sával megérdemli az előlegezett bizalmat. Van eset, ahol a munkacsapat valamennyi tagját bevessük a brigádba. Nincs egyikkel se semmi baj. Később valamelyik kisebb hibát követ el. s emiatt a brigád nem kapja meg a címet. És előfordul, hogy ezt az embert ki­zárják a brigádból, így .biztosítják a „szocia- listaságot’\ Szerencsére ez ritkán fordul elő. A pozitív eset az általánosabb. Az egyik ózdi brigád például háromszor rugaszkodott neki — de sikertelenül. Négy kemény, fárad­ságos év után sikerült először megkapnia a címet. De ez megalapozott. Elég egy példát. A brigádban kilenc ember volt, áld hosszú éveken át nem is beszélt egymással. És nyil­vánvaló, ha az egyik haragostól függött vol­na, akkor a másiktól „megtisztítják” a bri­gádot. Még okot is lehetett volna találni, mert a „nehéz fiúk” akkor még szívesen megengedtek maguknak időnként egy kis kccsmázást is. És ma nagyszerű dolgokat művelnek, a „haragosok” a legjobb barátok, s talán éppen együtt dolgoznak társadalmi munkában valamelyik tsz villamos berende­zésén. ne essék, nem akarunk a másik végletbe esni. Ter­Félreértés mészetesen előfordul, előfordulhat, hogy va­laki nem érdemli meg, hogy szocialista bri- gádtag legyen. Éppúgy', ahogy előfordul, hogy embereket sorozatos hibájukért elbo­csátanak munkahelyükről. ' De azért vala­hogy kicsit sántikál. ha a brigád a makulát­lanságot „tisztítással” kezdi. A másik út, a hosszú, hosszú ideig tartó nevelés a nehe­zebb. Nem is olyan látványos. De ez a mé­lyebb tartalmú. Az igazibb. Az emberibb. Csorba Barna Priígyi beruházások Az idén Prügy mindkét ter- tnelőstóvet,kezelő jelentős be­ruházásokra készül. A termelő- fiaövetkezetek két öntöző be­rendezést létesítenek. Ezek egyenként 320 holdat öntöznek majd. összes költségük 800 «aei- forint. A Petőfi Termelőszövetkezet £30 ezer forintos költséggel vil- femosítja a tsz-majórt, a Tisza- f-nente pedig 150 ezer forintért G0 férőhelyes borjúnevelőt építtet. Eredetileg két darab bárom holdas dohánypajtát terveztek, amelyre 244 ezer fo­rintot kaptak, de most úgy ha­tároztak, hogy saját erőből ki­pótolják, és mindkettőt öt hol­dasra építtetik. Mapr találmány: a „légpárnás“ prés Juhász Adóm és Konkoly Ferenc szabadalma alapján a Vegyipari Gép- és Radiátor­gyárban elkészítették az úgy­nevezett légpárnás-vörösiszap- prés mintapéldányát. A tim­földgyártás melléktermékeként nyert vörösiszap, közismerten nagy mennyiségű vasat tartal­maz, az iszapot azonban csak úgy tudják elszállítani a kohá­szati üzemekbe, ha előzőleg megszabadítják víztartalmától. A találmány lényege, hogy a hagyományos szűrőtartályt fel­fújható gumitömlővel bélelik, ebbe levegőt bocsátanak, és a felfúvódó gumi 20—25 atmosz- férás feszitőereje a víz nagy részét kiszorítja. Az iszap 40 százalékos nedvességtartalma 15 százalék alá csökken, s így egyszerű teherautón is köny- nyen szállítható. A gépet ter­mészetesen nemcsak vörös- iszap, hanem sokfajta vegyi, gyógyszeripari és élelmiszer- ipari alapanyag sajtolására is fel lehet használni. Az első példányt az Almásfüzitői Tim­földgyárban szerelik fel, de to­vábbi 20 gépre is kapott már rendelést a gyár. A találmány iránt Írül föld is érdeklődik, egyes országok a találmány licencét i® meg akarják vásárodni. Egy ncpfrontbizotísági Yálaszfogyülcsen történt Nem titdk: az alábbi Ids történet színhelye Katica, a szerencsi járás e kis községe. Vasárnap délután volt, a ta­nácsteremben jónéhányan ültek együtt. Eljöttek, hogy új­jáválasszák a Hazafias Népfront helyi szervezetének ve­zetőségét. A tekintetek egyfelé irányultak, az arcokon ko­moly figyelem, Hallgatták a beszámolót. Egyetérthettek minden szavával, mert sűrűn rábólintottak... Eljött az idő, amikor a népfrontbizottság elnöke. Spé- der János a vezetőség nevében forma szerint lemondott. Másoikkal együtt ismét jelölték őt is „Megejtették” a sza­vazást, megválasztották az új vezetőséget, s annak tagjai elosztották egymás között a funkciókat. A gyűlést vezető Répási István vb-elnok kisvártatva ki­hirdette: , —— A népfrontbizottság elnöke Makkal József lett, az el­nökhelyettes Spéder János, a titkár... Nem fejezhette be. Innen is, onnan is hangok hallat­szottak: — Miért váltották le Spéder Jancsit? — Miért nem a Jancsi lett az elnök? , Nem mintha Makkai József pedagógus ellen darin­nék is kifogása lett volna. Ellenkezőleg: tiszteli, becsüli mindenki. Csak hát megszokták már ebben a tisztségben Spéder Jánost, aki „mellesleg” a tsz elnöke is. Népszerű ember, szereti mindenki. Nem értették tehát, hogy most egyszerre miért nem jó népfront-elnöknek. Aztán mégiscsak megnyugodtak a kedélyek. A vb-el- nök megmagyarázta: szó sincs itt leváltásról. Spéder elv- társnak sok az elfoglaltsága, úgy érzi: nem tudna mindig két kézzel tevékenykedni az elnöki poszton. A mozgalom­ban azonban mint elnökhelyettes, továbbra is dolgozik majd... S ez a válasz mindenkit kielégített. Gsu K, Új tantárgy a miskolci zenei általános iskolában A miskolci Fazekas utcai Általános Iskolában, a zenei tagozat alsó négy osztályában heti egyórás oktatáson ismertetik a magyar és más országok népi táncait. Az új tantárgy, azon túlmenően, hogy megismerteti a gyerekekkel a népi tánc alaplépéseit, fejleszti a ritmuskészséget és az ügyességet. A tantárgy a zenei tagozatosoknak kötelező, és év végén a többi tantárgyhoz hasonlóan osztályozzák. HiOogb Mária (énrtsnárnü népi táncot tan» a második«« diákoknak. letesebb: ha nem kapai Jóska, Pista is bánja. A laiusi népművelőkbe. ! mostanság valamilyen sajátos szakmai szemléid szorul!. Úgy vélik, mezőgazdasági ezermestert keli faragni a pa­rasztból. Negyven ember ta­nulja meg, hogyan kell a kor­szerű vetögépet beállítani olt. ahol csak ltól-három vetőgép uíán kell farost állítani. A korszerű öntözési eljárásokról tömeg'elöadósokat tartanak, és csodálkoznak, hogy nincs tö­meg az előadásokon. Az a vé­leményem, hogy egy bizonyos szakmai ismeretanyag korsze­rű elsajátításához kevés egy­két előadás, viszont egyetlen előadás is Itatásos lehet, ha például az idejétmúlt köz­mondásokról szól, persze csak akkor, ha a megváltozott vi­szonyok kölcsönhatásában és érdekes, fordulatos, a helyi ta­pasztalatokat felhasználva tár­gyalódig. A niai parasztem­bernek több gondja akad egy­mással. a közösséghez való vi­szonnyal, mint egy általános talajtani ismeretté!. Az em­berségét kell hozzáigazítani a megváltozott időkhöz. Hallot­tam előadást az igazi hszafi- ságról — velem együtt tizen- ketten voltak az előadáson —, de nem volt szerencsém olyan előadóhoz, aki az egységes na. raszli osztály kialakulásáról úgy beszélt volna, hogy Kis Pista volt hatholdas paraszt megértse belőle: Nagy János volt középparaszt vele egyen­rangú tagja' a közösnek, s nem azon kellene rágódniuk, ami elválasztja, hanem ami össze­köti őket. S azt is szóvá kelle­ne tenni egyszer, hogy az em­ber- és állatorvos, a patikus, az agronómus. a könyvelő, a posta vezetője méri: nem áll az emberek elé. hogy a helyi ta­pasztalatokat. a megismert emberi ellentmondásokat a nevelés szolgálatába állítsa? A helyben Szerzett ismeretek­re éöüjó előadások lehetnek igazán hatásosak. Hamis, idejétmúlt illúziók élnek a. parasztemberekben — segítsünk nekik, bog}' megsza­baduljanak tőlük, s lélekben is közelebb kerüljenek a iná­hoz és egymáshoz. Az egyik községben a tanítónak eszébe jutott, hogy' az új házakról kellene előadást > tartani. Nos. az új házaikról tartott nagyon is politikus előadás osztatlan sikert aratott, hatásában fel­ért egy egész népművelési évadban tartott előadás-soro­zattal. Az emberek a legfon­tosabbat értettél: meg belőle: jobb ez a világ, mint a régi. Tizenkilenc esztendőt vett 45 előtt, ugyanannyit a felszaba­dulás után. Tizenkilenc esz­tendő alatt öt ház épült, a fel- szabadulás után 52. Mindegyü­ket lefényképezte, nagyon költséges módon diaképeket készített a felvételekről. Egy hangulatos beszédet írt, is­mertette a házépítők 45 előtti foglalkozását, sőt, néhányának azt a házat is bemutatta, ame­lyikből az újba költözött. Az „egyik ötven holdas gazda háza is fényképre került, s az om- latag vakolatú házról kisült, hogy egyszerű vertfal, pedig a gazda birtokának egy-két esz­tendős jövedelméből akár kas­télyra is futotta volna, de őt csal: a földszerzés vágya iz­gatta. Nem durváskodott. csu­pán sajnálkozott. Nos. a beszé­det magnóra vette, s csak any- nyi dolga volt. hogy a diavetí­tőt kezelte. Bátran és konkré­tan politizált, és az emberek nem szörnyülködtet". hogy olyan sötétre festi a múltat — ott volt a vásznon a múlt. ott a jelen, a képek egyértelműen igeneitek a jelent, mely elé a tanító nem szégyenkezett odatenni a „sematikus” jel­zőt: megszépült. Igen. a. meg­szépült jelen... K ell az összehasonlítás, kell a szókimondó po­litizálás. és elsősorban kellenek az olyan népművelői:, akik a falu mikrovilágában találják meg az „agitációs szempontokat”. . Elsősorban a rátermett, helyi példákkal ne­velő népművelők számíthat­nak sikerre. De mintha megfo­gva! koztak volna az ötletes helyi népművelők. Meg kelle­ne vizsgálni, miért. Ma több az értelmiségi falun, mint hajda­nán, és kevesebb az önkéntes népművelő? A falu választ kér ügyes-ba­jos gondjaira — ehhez kell méginkább igazodnunk. Gulpát MHtáHí Falast töprengések nak se mutatna utat, élne, mint Marci Hevesen. — Áll­junk meg itt egjr pillanatra — szóltam rá —. mondja meg, ki­nek adná bérbe földjét? — Köbben is voltak ott, olyan egyhúron pendülő egykori mó­dosabbak, őket is megkértem, keressenek bérlőt a faluban. Lógó orral tértek meg a gon­dolatbeli házalásból, egyetlen olyan embert . nem találtak, skit alkalmasnak találtak volna bérlőnek. ;— Elmentek a fiatalok — összegezte egyikül: 3. kényszerű tapasztalást. — A tsz elűzte őket. — Nem a könnyebb élet igénye vonzotta őket gyárba, bányába, iskolába? — vála­szol tain kérdéssel idős ellen­felemnek. — Az is lehet — mondta bánatosan, és elkezdte szidni két fiát, akik akkora arak leitek, hogy még aratásra se kívánkoztak haza, hiába menesztett utánuk levelet: le­vél után. Elmondtam nekik: nemrég jártam a kapitalista Ausztriá­ban, ahol híre-hamva sincs termelőszövetkezetnek, s a pa­rasztember csakúgy panaszko­dik a fiatalságra, mint mi, pedig ott is egymást érik a gépek, mégis kedvesebb nekik i városi élet, a nyolcórás munkaidő. B ólogattak, hümmögtek, értetlenül és mégis ért­ve: nagyot fordult a világ azóta, hogy megtervez­lek maguknak jövőjüket egész i sírig. Lehet-e nemesebb fel­adata egy mai agitátornak, mint az, hogy' bölcs mérték- tartással, mellőzve az őszinte­séget sarokba kergető indula­toskodást. e megváltozott élet megértésében segítségére le­gyen a parasztembernek? sokan — elsősorban elfogult­ságból — nem képesek felis­merni valódi érdekeiket, a kö- ■ülményel: elemzéséből adódó éladataikat, a változások ter­mészetét. A változások termé­szete jó és egészséges. A meg­győzés mindennapi munkájá­ban a hagyományos paraszti ‘elfogásokat kellene boncol­gatni. A közösségi szemléletre való átváltást, meggyorsíthat­nánk. ha a termelőszövetkezel i Met hétköznapjaiban tapasz­ait fogyatékosságokat elemez­nénk. tárgyalnánk meg az em- nerekkel. Rengeteg kárt okoz i közösségnek „az én házam — az én váram’-szemlélet. Az jgyéni világban a faluközös­ségnek nem volt abból kára, iá valaki kapálatlanul hagyd a crumpliját, kukoricáját. Ki nini veti ágyát, úgy alussza Urnát — ezzel a szállóigével udták le a dolgot. Mindenki udja — remélem, tudja —, nogy a termelőszövetkezetben más a helyzet. A kapálatlanul lapyott tengeri nemcsak eg}' jrobert rövidít meg, s mégis, sajnálatos ellentmondásként. »1 váriák. hogy' csak a vezető­ség járjon el az üeyben. Az új szállóige még nem született meg. Majd meg fog, az ér­telme ez lesz, a formája töké­A íiatalabbja, az ittragadt : negyvenévesek még ál- : tátják magukat. Az ; öregek nagyokat hallgatnak, : ha dicsérik előttük az egyéni i világot. Ha meg akarod tudni, ' mi rejlik bölcs hallgatagságuk < mögött, ülj le velük poharazni. < Az egyenlőség demokráciáját i hangoztatják, az állam becsül- i je meg a parasztot, adjon neki < annyi nyugdíjat, amennyit a < munkás kap. Nem tudják, mi : fán terem a szembetűnő meg- ’ különböztetés, valami osztály- J harcos spekulációt vélnek ben- ; ne. Te tudod, bog}' nem erről - van szó. Az állam igazán bő­kezű mecénása az új életet próbáló parasztságnak. A tár- • sadalombiztosítás nem krajcá- , rokba kerül. Súlyos milliárdo- j kát visz el á szocialista állam , konyhájáról az, hogy' a parasz- , tot is bevontuk az általános \ társadalombiztosításba. Az or- , vos, a gyógyszerész a meg- ‘ mond hatója, mennyire meg- , változott a parasztember ha­gyományos felfogása a beteg­ségekkel szemben. Korábban j szinte munkétlanul lengtek- lengtek. nagyritkán nyitották j rájuk az ajtót fogfájással, , náthával, a nyavalyák apróbb- j jával. Egy' gyomoiTontás meg j se kottyant a parasztember- . nek. Még mit nem, pocsékolni a pénzt ilyen semmiségekre, nem az égből potty'an az. nem bizony'. Most?... Az élet ér­téke, értelme nőtt meg? Az Is. Nem kerül pénzbe az orvos? Az is. 1 Mondom, nagy'okat hallgat- ‘ nak az öregek, ha erejük tel- ‘ jében lévő fiatalok visszasír- . jak az egy'éni világot. Ök nem , segítenek a visszasírásban. ‘ Reálpolitikusok. f — Most még ugrálna!:, erős- , nek érzik magukat. Egyszer ; elfogy' az eiő, s ott vannak, s ahol a pírt. szakad. Mindig is j azért gyűjtött a parasztember, j hogy legyen mit a tejbe aprí- j tanía öreg napjaiban, de aztán j rá kellett döbbennie, hogy' a < tejet és a kenyeret lánya, fia j merle, s a nyugodt öregségről i szőtt álmokat elfújta a szél. — \ így beszélt nekem egy idős pa- j rasztember. i Egy másik, akinek minden j ivadéka cseléd volt, még szó- < morúbb képet festett a cseléd- t ember öregkoráról. Igen, a cse- t lédembemek sok gyereke volt, 1 hál híj a sokból legalább egy f megkönyörül rajta öreg nap- - jaiban, __ befogadja, megosztja < vele szűkös kenyerét. Az ura- í súg nem az éhes szájak szerint 1 mérte a kommenciót. Darab, 1 darab, egy ember, egy' bér. él- i jen meg belőle, ahogy tud, i mért y'an annyi gyereke, úgy' t kell neki... I A régmúlt parasztélet 1 vaskos realitása úgy' i záporoz az öregek elbe- 1 szüléseiből, hogy kín hallgatni. < Ha nem jön a tsz, mi lett í volna velük? Egyszer azt vág- < ta valaki a szemembe, hogy' : ha meglenne a ÍR holdja, fü- í tyülne az állami nyugdíjra, i bérbe adná földjét, és Icutvá- I

Next

/
Thumbnails
Contents