Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-05 / 3. szám

BSEAKMAGYARORSZAQ Vasárnap, 1864. január 5. Vastag hótakaró a Riviérán A francia Riviérán lakó gyerekek csak hírből, vagy képekről ismerik a havat, az enyhe éghajlatú vidéken ritkább a fehér hő, mint a fehér holló. Ez évben azonban bőven jutott a hótakaróból a Nizza és Monte Carlo közötti vidéknek is, így a gyerekek élvezhetik a tél örömeit. KISS GYULA: (IQeggeU meditádá a Inu kávéi Meglepetésnek ez aztán az volt, ahogy betoppant az első téli reggel: hó, csak hó az utcákon, a pici téren! A neon- és arrább a sárga lámpafényben millió gyémánt tű, szikrázott a halomba dőlt fehér, szép, szelíd hajnali csoda, Babits, Kosztolányi porcukra, az jutott eszembe, lágyan terülő selymes takaró. S a látvány elűzte menten az éjt, a savanyú álom-izt, mi nyomta még az útra kélt vándor didergő mellét. Hó, hó, hó! Ki számolt vele, sehol egy seprű! Az Út csak annyi, mint a gyors léptek esülag-képe szült a szűz hóba, a hármas vonathoz baktató menet. Ez női topánka volt, az durva bakancs, szánté meleg még a sok láthatatlan, igyekvő láb por-hóba süllyedt nyoma. Visznek engem is a fürge lábak, egymás elé kerülő szapora áradat, már nem is én megyek, láb-szárnyak visznekj mintha az út' végén várna a kikelet. Megtorpanok, hányadszor életemben már, rámszól a megtört út, a kettős irány, járdán visz tovább a megszokott, a régi, de e másik, ez merre vezet? Ez is oda, hová az első, csak épp levág a hosszabb útból, le egy jókorát. S látom az első itt induló lábat, a bakancs havasabb lett, — a régi járat megkímélte volna ettől, de ő mégis új utat kezdett — tudta? — nem magáért,. a majd utána vonuló száz más lábért, topogva fél percig verte a havat, nem bánta, sejtve, övé a diadal: új út-kezdőnek ismert-ismeretlen ezrek mondanak némán köszönetét. Az én köszön etem: gyorsabban lép a láb, hálát így róva le, te messzi útitárs. (1963. december) Francia vendég a diósgyőri táncosoknál Kedves vendég járt a napok­ban Miskolcon, pontosabban a Lenin Kohászati Művek Bar­tók Béla Művelődési Házában: Roland Krivin, a CGT párizsi szakszervezeti művészegyütte­sének szervező titkára töltött itt három napot, hogy a diós­győri vasas táncosok és a fran­cia szakszervezeti művészcso­port cserelátogatásának részle­teit megbeszélje. A tárgyalás eredményeként a diósgyőri táncosok június 7-én érkeznek Párizsba és tíz napig tartóz­kodnak ott. Ez idő alatt öt fel­lépésük lesz. Ebből három Pá­rizsban, kettő pedig a főváros­hoz közeleső munkásvárosok­ban. Fellépnek többek között a Renault gyár művelődési há­zában és a párizsi munkásszín­házban. A vendéglátó francia szakszervezeti együttes, a CGT párizsi együttese, a vendégsze­replés viszonzásaként, augusz­tus 3-án jön Miskolcra, illetve Diósgyőrbe két hétre. Új szovjet filmek a hősi miiIírói A Szovjetunió számos film­stúdiójában az ország hősi j múltját megelevenítő filmeket, készítenek. Kulidzsanov a > moszkvai Gorkij Filmstúdió-! ban forgatja Kazakevics KÉKj FÜZET című kisregényének) filmváltozatát, amelynek kő- j zéppontjában Lenin alakja áll. > Fetyin Solohov elbeszélései < alapján a Don vidék forradal-i mi múltjáról rendez filmet. A i Bjelorusz Filmstúdióban Kors-j Szabiin és Armand Szpesnyevi forgatókönyvéből készítik a $ MOSZKVA—GENUA című i filmet a fiatal szovjet köztár-í saság első diplomatáiról, s a! békéért folytatott harcukról. í VÁRJANAK BENNÜNKET/ HAJNALBAN címmel a Mol- dava Film műtermeiben rövi-i desen befejezik a Kotovszkij, divízió hőseiről szóló filmet. A] MOSZFILM Stúdióban Gabaj ( rendező, a 4.9 nap alkotója Le-; ninről készít filmet, amelyben' Vlagyimir Iljics alakját Borisz ’ Szmirnov formálja meg. KOVÁCS TIBOR VERSEI: Szél zug Szél zúg. Ajtó csapódik, ablakok megremégnek. Elébe kell menni a gyermekeknek. Ki bírná e fehér sörényű rémmel a vágtá-t? Odakint valaki sepri a járdát. Sötétben ül a család: megriadt, hallgat, fázik. A szerelő lengő, fagyos póznára mászik. Vonat áll. Autó borul. Vár. Érte mennek? Inas ujjak lapátnyelekre gémberednek. Téli villa moson — Hol járunk? Erre úgy feleltél, hogy az opálos üvegre kört leheltél: fázós börtönöm falára ablakot. Mert ezt te mindig így csináltad ... Az emberek topogva álltak. Szerettem volna zúzmarára 1 karcolni hajló alakod. TEILS MOZAIK tűk a jó anyaföldet. Potyog­tunk, potyogtunk ... Kudar­cunk most arra indít, hogy va­lóban óvatosan közlekedjünk, s megszívleljük a rádiószpiker reggeli intelmeit. Hanem az óvatosság sem segít mindig. A Potyogunk, potyogunk... A tél itt van a nyakunkon, a talpunk alatt. Sózunk, lapáto­lunk, de őkegyelmessége, a tél mégis érezteti hatalmát. Fron­tálisan támad: hóval, jéggel, utakat zománcozó ölomesők- szabál, a közlekedésben télen kel, s mindent átpingál. Tárna- is szabál. Az úttesten átkelni dunk mi is, és már elértük, csakis a kijelölt tükörsima, ok- hogy a mellékutcák kivételével kersárga keramitkockákon le- a városközpontban letakarítják hét. A keramitnak simaságán a járdákat. kívül nn egy igen előnyös tu­Karácsony sokunknak azért lajdonsága — nehezen kopik, is emlékezetes, mert megölel- Valószínű azért rakták le az V átkelőhelyeken, hogy az aszfal­tot bakancsával koptató polgár ne taposson vályút az útteste­ken. Hogy potyogunk, potyo­gunk? —■ Ugyan kérem, ez katonadolog! Privilégium Ma nyílik; a szlovák grafikai kiállítás A nemrég zárult II. Orszá- kolci Herman Ottó Múzeum gos Grafikai Biennálén hazai baráti szocialista ország élő alkotásaiból. A grafikusok legújabb alkotásait - . , ismerhette meg a miskolci kő- készeinek zönség. A Herman Ottó Mú- tárlat ma, január 5-én déli 12 zeumban a következő napok- órakor nyílik. Ebből az alka- ban a szlovák grafika legjobb lomból jelen lesznek a buda- alkotásait állítják ki. pesti csehszlovák nagykövetség Első alkalommal mutat be és a Csehszlovák Kultúra kép­gyűjteményes kiállítást a mis- viselői is. Vannak érdekes kalapkreá­ciók. A figyelem azonban most a prémes, szol-gubancos női kucsmákat kíséri, s vette párt­fogásba. Okos, praktikus vise­let. Ülünk a moziban, s amíg a függöny szét nem gördül a „szín” előtt, barátommal azon lottózunk, hogy helyén marad­nak-e a kucsmák? — Fögadjunk, hogy nem ve­szik le! — De Igen! — Mikor? — M;yd ha kezdődik a film. — Miért? — Mert szégyellik a kócos­ságol! Gördül a függöny, s kezdő­dik az előadás. Bizony a kucs­mák nem mozdultak!... Hiába/ privilégium. Már ha a temp­lomban sem kell levetni, miért lenne kivétel a mozi?,.. g. e. \|egymást / W****4Ht'3HMHHHC-*#**********«*****“äKf**-********lf***#4i***********-X**-»* K**tt*-*##**-*-*-»**tt*****S-**4 * * ije * * * Hí * * * »f» * * H» Csak küls? ~ Amikor először mentünk a munkásszállásra műsoros es­tet tartani, a hallgatóság nagy vésze overálban, puf ajkában ült a székeken. Mi természete­sen ünnepélyesen öltöztünk, hiszen József Attila, Radnóti verseit szavaltuk és Kodály dalokat énekeltünk. Ezek a művek pedig, úgy éreztük, tiszteletet, ünnepélyességet kí­vánnak még az öltözködésben és... A hallgatóság csendben ült, szinte feszültség vibrált a levegőben, de a versek, a mű­sorszámok után felcsattant a taps. És levelet Írtak nekünk, hogy menjünk hozzájuk más­kor is. Néhány hét múlva újra elmentünk abba a. munkásszál- • lóba. S a hallgatóság minden tagja ünnepélyes, sötét ruhá­ban ült a székeken... Ez a kis történet jutott 'eszembe a minap, mikor egy szakszervezeti vezetővel a bá­nyász kultúrcsoportokról be­szélgettem. Ezt a kis történetet tsgyams éppen egy bányász testotéresoport tagjától hallot­tam, s ehhez szorosan kapcso­lódik a szakszervezeti vezető néhány megjegyzése: — Az üzemi kultúrgárda kocsival járja a falvakat. Itt az üzemi klubban akartu műszak után megtartani azfíget, sem a késést. Alaposan előadásokat, de a bányá­szok tiltakoztak: „hogy men-fzolványt, megköszöni, vissza­fele én oda siktás ruhában?"' sapkájához emeli kezét ' , , , ,,,, , , rés az ajtóhoz lep. Szinte felháborodva mondogat ták ezt. Nálunk ugyanis az emberek már igen sokat adnak a külsőségre __ K ülsőség? Talán nem is esti-; pán az. Inkább valami finom kifejezője annak: a munkás• emberek már értik az irodalmi és zenei alkotások szépségét, s ünnepnek tartják, ha kaphat­nak valamit a művészet vará­zsából. És ezt a mély, mara­dandó tartalmú ünnepet a kül­sőségekkel is szebbé kívánják tenni. Tartalom és forma. Ez alkot egyre tökéletesebb egy­séget nálunk már ebben is. R. A. él a hallgató szívét. Kezdjük hát: — Igen. igen. Nagy előnye, hogy érthető, világos, tiszta, nem úgy. mint a mai versek nagy része. Mert bizony áz ember csali olvassa, olvassa ezeket a mai verseket, és nem ért meg azokból az ég egy vi­lágon semmit. Mert ezek a mai versek ... És innen kezdve a mai ver­sek a téma. Újkeletű ismerő­söm nemigen járatos ugyan a mai költők munkái között, de ez nem is lényeges. A fontos, hogy arcára újra visszatér az imént elhessenő vidámság, és már semmj kétség benne; he­lyesen választott, jól tette, hogy megmutatta a verseket. Mert igaz ugyan, hogy elhang­zik néhány olyan észrevétel is: „gondosabb kimunkálást”, „alaposabb szerkesztést”, az­tán verstani törvényekről, szó­tagszámról. ritmusról, külön­böző rímképletekről Is esik szó, de a legfontosabb mégis a -néhány elismerő szócska. Csupa öröm, jókedv a bará­tom. — Nem akarok én semmi különösebbet — mondja. — Nem is nagyon mutogatom senkinek a verseket. Különö­sen idegennek nem. Csak ha látok, vagy hallok valami tör­ténetet, akkor azt leírom. Versbe. Valahogy jön az ma­gától. Alig tudom abbahagyni, — Hm. — Persze, sok hibája van ezeknek, tudom azt én is, igyázat! Csapda készül! így akarja kiugrasztani a nyulat a bokorból! Egv ügyes válasz segítene, De mi? A hallgatás? Nem jó, mert a hallgatás, beleegyezés. Ha ben nagy szimat a megállapí­táshoz: a vers azok közé tarto­zik, amikből kilószámra érke­zik a szerkesztőségbe. Könyör­telenül, irgalmatlanul küldik. Nem érdekli őket sem az ud­varias kérőiével: hagyják szé­pen abba. sem a durva lego- rombitás; küldik és küldik. Most meg még csak kitérni sem lehet előle. Hej, sokba ke­rül az a cigaretta! Már régen le kellett volna szoknom róla! Hányszor megfogadtam már! De most aztán úgy is lesz! Döntő, súlyos érv ez a vershis­tória. Ezt is elkerülhettem voi- na. Mert ha nem kérem azt a fránya cigit, nyilván nem ho­zakodik elő verseivel. Holnap abbahagyom a dohányzást. — Láttam az igazolványán, hogy újságíró. Ezért gondol­tam, hogy megmutatom — szól. M égsem hagyom abba a dohányzást. De mi le­gyen a versekkel? Min­den esetre most már el kell ol­vasni. Igen, igen, de mit Illik mondani a végén? Hiszen vár­ja! Érdemes megbántani? Mi­nek? Két kisember összetalál­kozik a nagy magyar télben: mi értelme van annak, ha az egyik elkeseríti a másikat? És a másik megharagszik az egyikre. Semmi értelme. De az sem lenne helyes, ha a gyatra, primitiv faragvány fel magas taltatna, és verssé, sőt költé­szetté nyilváníttatna! Mi lé­gyen hát. Csakis a drága mel­lébeszélés, a semmitmondó, si­ma locsogás, amivel ide is. oda js rakunk egy-egv megfe­lelő szót. így végeredményben semmit sem mondunk, de azt olyan szépen, hogy öröm tölti — Ezt a kiszolgálást neve­zem összkomfortnak! Elégedetten nevet. — Hát, nem szeretnénk, ha Miskolcon rossz véleménnyel lenne erről a vonalról. Állomáshoz, érkezünk, elsi­et, jelez, és néhány pillanat múlva már mint régi ismerős telepszik le az ülésre. Apró történeteket mesél az utasok­ról, jókedvűen csevegve, de mintha mindezt csak beveze­tőnek szánná valamihez. Fi­gyeli, melyik történetre ho­gyan reagálok, beszéltet en­gem is, ravaszul kikérdez er­ről is, arról is. Az általános, kitérő válaszokat elkönyveli, nem kérdez rá még egyszer. Vajon mi lehet a célja? Lehet, hogy egyszerűen csak unatko­zik. és így beszélgetve, mesál- getve akarja eltölteni az időt. De határozottan érzem: kérdé­seivel körültapogat, puhatoló­zik, valamire kíváncsi, de nem azokra, amiket kérdez. Közben ci-kimegy az állomásokon, in- lit, végignézi a kocsikat és visszajön. Körülbelül egy órá­ja tart. már a csevegés, amikor így SZÓI; — Hanem mutatok én magá- iak valamit — miközben a aelső zsebébe nyúl, majd a tár­iában kotorász, arcán valami avugtalanság suhan át, és le- lessenti onnan az eddigi vi- lámságot. Mi lesz ebből? röbbrét hajtogatott papírlapot /esz elő, szétnyitja és elém te­szi. Versek. Gépelt sorokkal. Hát ezért volt a sok tapoga- ;ózó kérdés! Érdemes vagyok-e irra, hogy beavasson titkába? Megmérettem hát. és nem ta- áltattam könnyűnek, mert me, a versek előkerültek. Saj­tos. Mert Bent kell különőseb­H= -g-i gyedül egy fülkeben. |jf Bőrülésekkel, tájképek­* kel, felhajtható kisasz- jjj tollal, hamutartóval, vészfék- £ kel, függönnyel, sötétítővel, ál- italában minden hasznos kel- *lékkel felszerelt, tiszta, elegáns -•!■ fülkében. N Nagyon kényelmes íjí így az utazás. Ritka alkalom. Kellemesen fűtenek. a telet ijiesak az ablak előtt futó beha- Ij: vázolt táj jelzi. A táskában új­* ságok. könyvek. Nagyszerű utazás, csak a cigaretta hiány­iziki :ií — Itt a jó, idebenn! Jóna­* pót kívánok, legyen szíves a je- J gyeket, személyzetcsere volt. $ Alacsony, vidám tekintetű, jsovány kalauz lép be az ajtón, jókedvűen beszél erről is, arról tö-jiis, szidja a kinti hideget, a ké­jt sés okát, de mintha ezt is csak la azért tenné, hogy kedvében íí.í járjon az utasnak. Valójában ikshném nagyon bánja sem a hide- iz :get, sem a késést. Alaposan í-í • megnézi a jegyet, a féláru iga- n-í : zolványt, megköszöni, vissza- - adja. sapkájához emeli kezét < ; ér, az ajtóhoz lép. *-§: — Mondja, nincs étkező ko- ; íz • esi. vagy büfé a szerelvényen? : ik í Cigarettát szeretnék venni, j; — Nincs, sajnos. És én sem ] %J, I dohány zom, de még a kollégám ' m ;sem. Milyen cigarettát szív? 1 S1 | Akármilyen jó? ni : — Nem. Csak a Kossuth. ( s ; Elköszön, tovább megy. Az > t- I ablak előtt didergős fák, kopott . í- íretek, fehérlő hegyek futnak. , l- :A póznáról zuzmarás huzal l- : nyújtózik a következő oszlopra. ; k ; — Tessék a Kossuth! — lép ; ‘z -be a kalauz egy cigarettával, i f~ l — Csak nem vágott meg va- 1 i lakit egy cigi erejéig? i : — Szívesen adta. Tessék, i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents