Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-15 / 293. szám
eSZAKMtAGTASORSZAQ Vasárnap, 1963. december 13. „Olé, olé, ez Caracas”, ahogy Vico Torriani híres dalában énekli, de talán mégsem egészen olyan. Lenyűgöző ez a hatalmas autóforgalom Venezuela fővárosában, ebben, az 1,5 milliós lakosával negyedik legnagyobb dél-amerikai városnak számító, felhőkarcolókkal megtűzdelt metropolisban. De kié ez a sok autó, kik laknak a felhőkarcolókban, mi is történik a hatalmas házalt falai között Caracasban? Torriani erről nem énekel, mondjuk el hát mi. Romulo Betancourt elnök legutóbb megrendezett választási komédiája felhívta a figyelmet a kis országra, amely a leghevesebb Kuba-ellenesek között szerepek Vajon miért? Venezuelának, kis Vetencé- teefe nevezitek el a spanyol gyarmatosítók a Karib-tenger déli partján a Maracaiba-öböl- &en talált indiántelepülést a XVL század nagy felfedezéseinek idején. Nevezték pedig így amiatt a számos vízreépült cö- Iopkunyhó miatt, amelyben az indián őslakók'■ laktak. Ezekből az őslakókból alig maradtak hírmondónak néhányan s a 7,5 milliónyi lakosnak csupán 3 százalékát teszik ki. Az ország ma már a bevándorolt spanyolok, az egykori hódítók leszármazottaié, valamint azoké, akikkel keveredtek. Illetve azoké sem. Hanem az újabb betolakodóiké. Négyszáz esztendővel ezelőtt aranyra éhes kalandorok vándorolták végig az ország déli részét, hogy megtalálják a nagy aranyvidéket, az El Dórádat. Ezek az emberek délibábot kergettek, Venezuela azonban mégiscsak eldorádó lett, de nem az ő számukra. Jöttek ugyanis később az USA hatalmas trösztvezéreinek emberei és felfedezték az ország legnagyobb kincsét, az olajat, amely oly bőven található az ország északi részében, hogy valóban eldorádójá- vá lett az olcsó bennszülött munkát kiaknázó világcégeknek. Elsősorban a Rockefeller vagyont jelentő Standard Oil Co alvállalata a Creole Petroleum Corp jön számításba, de nem sokkal marad el mögötte az Ootf Mexiko ÖZE AH bucim •*! Mccr STILL EH OZ£AN Venezuelától észaltra feleszik a kis sziget: Curacao. angol—holland Royal-Dutch Shell vállalat sem. Egykor híres urának, Deterding-nek nevét nálunk is jól ismerik. Az ország olajtermelésének 95 százalékát exportálják ezek a hatalmas cégek. Ugyanakkor a déli területen hatalmas vasércmennyiséget szállít el az Ori- nocon az észak-amerikai Betlehem Steel Corporation. Vagyis ezeké a cégeké az a sok autó, ezeknek a vállalatoknak emberei laknak, dolgoznak elsősorban a felhőkarcolókban, ezeké az ország, no meg azoké a spanyol hódítók leszármazottaiból maradiaké, Amiről Torriani nem énekel akik hatalmas birtokokkal rendelkeznek és szoros üzleti kapcsolatban állnak az ország igazi uraival,: a yenkikkel. Minderről Torriani nem énekel, de azért ez is fontos. A külföldi monopóliumok támogatta földesuraik tönkreteszik a parasztokat, azok elmenekülnek a földekről és növelik a városi munkanélküliek számát. A munkanélküliek aztán leverik a munkabéreket, ami jó az amerikai trösztöknek és jó az angol—holland Shell- konszemnek is. Ez ugyanis a Venezuelától északra fekvő kis Curacao holland gyarmaton ugyancsak gyarmati, tehát olcsó munkabérrel dolgoztatja fel olajfinomítóiban a venezuelai olajat. Mással alig foglalkoznak a kis szigeten, hiszen a gazdag holland üzletembereknek ebből szép házaik vannak, mint képünk is mutatja. A lakosság élelmiszerszükségletét Caracasból szállítják, naponta. A holland üzletemberek nyilván meg tudják venni, Venezuela nagybirtokosai pedig jól keresnek ezzel. A Shell tehát másodmono- polhelyzetet élvez Venezuelában és ura Curacaonak. A venezuelai nagybirtokosok látják el élelmiszerrel Curacao lakos ságát, ennek fejében szívesen látják a külföldi monopóliumok uralmát Venezuelában. Az USA monopóliumai a primhe- gedűs szerepét töltik be, így a helyzet fenntartása, úgy látszik, nekik sem kellemetlen. Kellemetlen azonban, hogy az USA és Venezuela között győzött a kubai forradalom és a földhözjutott parasztok, hazai irányítás alá vett vállalatnál dolgozó, gyarmatosítót, monopoltőkést kiebrudaló munkások új élete „veszélyes” vonzóerőt jelent Venezuela dolgozói számára is. Ezért kell győznie terrorral ■ is a gyarmatosítók barátainak I a választáson, és ezért harsogj Betancourt a legélesebben Kuba ellen. Ez az, amivel Torriani [ egyébként kedves dalát még; ki kellett egészíteni. Máté Iván Káplár Sva rajza „Befagyott” a kultúrélefc jósvafon Az alig több, mint 500 lelkes Jósvafon nemrégiben, nagy öröm- ünnepség közepette avatták fel a mintegy í)00 ezer forintos költséggel felépült, szép és korszerű művelődési házat, örült a falu apraja-nagyja, hiszen a kis község minden lakója — még a csecsemőket és az aggokat is beleértve — 110 forint értékű társadalmi munkát végzett ezen az építkezésen. Az ünnepélyes avató műsor is színvonalas volt, kitűnően sikerült. Azóta sajnos egyetlen esetben sem telt meg, egyszer sem volt műsor a kultúra jósva- fői hajlékának nagytermében. Csak a Ixlubszobában van élet, de a falu lakói ezzel elégedetlenek. De vajon miért marad estéről- cstére sötét a nagyterem? Nincs mit előadni, nincs aki műsort szervezzen és rendezzen? Nem ez a baj. Lenne műsor, akár minden másnap este, csak a nagytermet nem lehet befűteni. „Kis” hiba csúszott ugyanis a tervezésbe. A művelődési ház alá pincét terveztek, s abba a pincébe kellett volna elhelyezni a fűtőberendezést. Igen ám — és. ezt a jósva- főiek idejében közölték a tervezővel — a községnek azon a részén nem lehet pincét ásni. Fél méter után feltör a talajvíz. Nem is található pince sehol a környéken. A kultúra hajléka alá is csak tervezték a pincét, de be kellett tölteni a talajvíz miatt, s így azután a fűtőberendezés is csak a tervekben szerepel. Hogy mi lesz most? A jősvafoiek, akik példamutatóan kivették részüket a művelődési ház építéséből, joggal bosszankodnak, az illetékesek pedig vitatkoznak. Remélhetőleg ez a vitatkozás nem nyúlik hosszúra, s mindent elkövetnek, hogy a művelődési ház mielőbb betölthesse kiválását, amire igen nagy szükség van a faluban. (p. «•) Megkezdődött a karácsonyfa vásár A fenyőerdő bevonult volna a városba? Az üzletek ajtajában, a kapuk alatt, s a Béketéri standokon mindenütt megkezdődött a fenyőfa vásár. ^Legbiztosabb jele annak, hogy közeledik a karácsony. A gyerekek már azt számolgatják, ihányat kell még aludni addig, a felnőttek pedig ajándékokat vásárolnak, s a dús választékban mindenki a legszebb fenyőfát keresi. Mindennap egyre többen sietnek hónuk alatt egy-egy szép példánnyal hazafelé, hogy még mielőtt a gyerek meglátná, a pince hűvösébe rejtse a szoba karácsonyi díszét. A választékban valóban nincs hiány. Bedő Lóránt elvtárs, a Miskolc Városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője elmondta, hogy 50 ezer folyóméter belföldi fenyőfa áli a vásárlók rendelkezésére. Ez Már csak eg? kis türelem... Felütöm a telefonkönyvet, hogy kikeressem egyik ismerősöm számát. Tárcsázok. Félórás csöngetés után végre felveszik, de — más jelentkezik. Elnézést kérek, és ismét hívom, de ismét más veszi fel. Ügy látszik, megváltozott a szám. A tantu- szom is elfogyott, abbahagyom a kísérletezést. Csak még a te- lefonkönyvre vetek egy pillantást: Készült 1961 januárjában. Óh, hát mit is kívánhatok én egy három éve készült telefonkönyvtől. Hiszen azóta sokan megházasodtak, elváltak, egyesek elköltöztek, új lakások épültek, néhányan meghaltak — vállalatok összeolvadtak, felbomlottak — egy szó mint száz, három év egy ilyen nagy városban rengeteg változást hoz. Itt az ideje, új telefonkönyvet készíteni. Menten felemeltem a kagylót, hogy megtudjam, a posta is az én álláspontomon van-e? — Való igaz, hogy hibás a telefonkönyv, és lassan már elavult. Ilyen hosszú idő még sosem telt el két telefonkönyv megjelenése között. De pótoljuk a mulasztást, már készen van az új telefonkönyv kézirata. Budapesten, á Kossuth Nyomdában készül Borsod megye új, reméljük hibamentes telefonkönyve — kapom a felvilágosítást Horváth Dezső csoportvezetőtől. Azt is elárulta Horváth elvtárs, hogy a második negyedévben, tehát április—májusban már közkézre kerül, s lesz is elegendő: 25—26 ezer példány készül az új telefonkönyvből. Egy ideig tehát megnyugszanak a kedélyek, kevesebben szidják a telefon könyvet és ilcé- szítőit. De meddig? — míg ismét el nem telik egy-két mozgalmas év, amely sok változást — telefonvándorlást — hoz magával, s elavulttá teszi a telefon könyvet. De reméljük, ezt nem várja meg ismét a posta, hanem előbb, időben gondoskodik az újabb telefonkönyv kiadásáról. J. J. a mennyiség időben megérkezett, elegendő lesz a kereslet kielégítésére. Fel töltötték a. zöldség- és gyümölcsboltokat, s a MÉK Vállalat árulja a piacon is. Nem változott az ára sem, a fenyőfa métere az idén is 20 forint. Egyúttal arra is választ kértünk Bedő elvtárstól. hogy lesz-e elegendő szaloncukorka és függelék? Ebben sem lesz hiány — hangzott a felelet —t az üzletek elegendő szaloncukorral és függelékkel vannak. ellátva, és bővült az idén a választék is. — Milyen lesz az élelmiszer- boltok készlete? — Felkészültek a várható nagy forgalomra. December 16-tól lényegesen jobb lesz a boltokban a tojás-ellátás, ezenkívül késztermékek, cukrászati dolgok: piskóta-torta, különböző ostyalapok stb. korlátlanul kaphatók.és a hús-ellátás is javul az ünnepek előtt. A nagy karácsonyi bevásárlás tulajdonképpen még csak a jövő héten kezdődik, de a miskolci üzletekben már ezekben a napokban is nagy a forgalom. A kereskedelem azonban felkészült erre, és a hátralevő időben mindenki megvásárolhatja az ünnepekre valót B.' E. A gazdag holland üzletemberek házai Cnracaoban, Óregek napja Serény fa Iván Serényfalván jól sikerült 'öregek napját rendezett a szak- i maközi bizottság. A községi | művelődési otthonban az Ózdi »Kohászati Üzemek kultúrmun- j kásái szórakoztatták a falu i egy begy ült idős lakóit. Az ünnepeiteket Kérész Pál igazgató- »tanító köszöntötte. Szilágyi Ferenc leveles -/ CSODÁLATOS, — de a reményt nem szabad feladni minap este pillantottam meg. Csodálatos volt! Nem is értem, hogy egynéhány fiatalember, asszony és leány miért nevetett, Mi van azon nevethivaló, ha egy komoly fiatalember rövidszárú, a „gavallér saroknál” magasabb sarkú csizmát vesz fel. Szóval olyat, amit most a hölgyek hordanak bundabéléssel. Szereti a modern dolgot, szereti a divatot, és kész. (Bár marcangol a kétség, hogy nappal talán fel sem meri venni! De nem, ezt nem teheti meg velünk, nem hozhat szégyent a férfi nemre.) A magyar iparnak szcbbnél-szebb és nemcsak modern, hanem, praktikus gyártmányai látnak napvilágot. Itt vari például ez évben a nagyközönség, körében végleges győzelmet aratott, kis, rövidszárú, téli, bundabéléses női csizma. Nemcsak divatos, hanem célszerű is. Mi férfiak, őszintén sajnáltuk mindig a nagy hidegben vacogó, kékajkú hölgyeket, akik körömcipőjükben tipegtek. Hol volt itt az egyenjogúság? Mi vastagtalpú cipőkben, bakancsokban, ők papír vékony talpú körömcipőkben. De ezt is megoldottuk. Hogy ez az „erősebb nemhez” tartozó embertársam miért szánta rá magát ilyen csizma viselésére, nem tudom. Először a járására lettem figyelmes: illegve-billcgve liacsázott, mintha gólyalábakon járna. Persze, nem könnyű ilyen sarkú csizmában járni! Ha azt akarta, hogy feltűnő és utolérhetetlen legyen, úgy ez sikerült. Habár nem akarom biztatni, mert lehet, hogy követője akad, akkor oda a varázs, m.ert jön egy másik, akinek nemcsak fekete csizmája lesz, oldalán valamiféle be- cakkozissal, és kis zsinórral, hanem mondjuk, nagy sárga bojttal. Javasolom a fiatalembernek, szorgalmasan tartsa az „edzésis” magassarkú csizmájában, és akkor tavasszal már nyugodtan és magabiztosan járhat tűsarkú cipőben is. Persze, ha hagyják. Ugyanis a TV műsorában láttam a minap, és egy orvos ismerősöm mesélte, hogy az ilyeneket aránylag rövid idő alatt vissza tudják adni gyógyultan a társadalomnak.--Mo —
