Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-15 / 293. szám

▼asärnap, X9(í3. december IS. ESZAKMAGYARORSZÄG 19 évvel ezelőtt, Sátoraljaújhelyen A népművelők is felelnek értük lódásunk tárgya szélesebb ho­rizontú: megkíséreljük népmű­velőinknek a tudatformálásban elért, vagy elérhető szerepüket és a társadalmi tulajdon vé­delmének ügyét szoros kapcco­ln+.Ka hn7.ni A várost elszegényítette a háború, az embereket rémítet- ; lék a magasban zúgó, gyilkos rakományokkal teli gépek, a földön dübörgő tankok, az éle­teket oltó gépfegyverek uga­tásai'. — Csak már vége lenne egy­szer! ... — hány és hány em­ber sóhajtott így Sátoraljaúj­helyen is, mint az ország min­den részében akkoriban. S ezekben a sóhajtásokban ben­ne volt a békés, nyugodt élet utáni vág}7’, egy új világ építé­séért való. tenhiakarás. És 1944. december 3. után ■ Sátoraljaújhelyen beköszöntött a béke. A békét a szovjet had­sereg perekopi tüzérségi had­osztálya hozta meg a városnak. ben Szűcs István elvtárs, a járási pártbizottság titkára küldött a perekopi hadosztály parancsnokának, Fjodor Da.nyi- lovics Bolbat ezredesnek. S a levélre hamarosan vá­lasz érkezett. „Engedjék meg, hogy lapja­kon keresztül fejezzem lei szív­ből jövő köszönetamet és jó­kívánságaimat Sátorai jaújheli dolgozóinak és pártbizottságá­nak a perekopi hadosztály volt katonái nevében Sátoraljaúj­hely felszabadításának 19. év­fordulója alkalmából... 1914. december 3-án a pera- ko-pi hadosztály ka.tonáil. mái kitűnt egységekkel együtt, a Szovjetunió kormánya pa­rancsban dicsérte meg Sátor­aljaújhely felszabadításáért és Sátoraljaújhely felszubaditásá- nak tiszteletére Moszkvában díszlövést adtak le .. íme a levél néhány sora. S mellékelten egy kedves aján­dék: fénykép a perekopi had­osztály parancsnokától. Egy levél és egy fénykép. A 19 évvel ezelőtt kötött barát­ságnak és szeretetnek milyen őszinte kifejezője! 19 évvel ezelőtt járt hadosz­tályával Bolbat elvtárs Sátor­aljaújhelyeit. Sok minden meg­változott azóta ebben % város­ban is. Az ódon gimnázium, amelyben ma sok száz rnunkás- és parasztgyerek tanul, már nem egyetlen nevezetessége a városnak. Új házalt sorakoz­nak a szépen gondozott parkok mellett és felépült egy új. ha­talmas üzem is: a fém- és le­mezár úgy ár. S az utóbbi nem* csak a várost, az egész orszá­got gazdagítja. De a sok-sok változás után az emberek, akik az új háza­kat lakják, alak az új gyárban dolgoznak, akiknek fiai és lá­nyai az iskolapadokat elfoglal­ják, hogy Széchenyi szavai sze­rint „kiművelt emberfőkként” még szebbé tegyék majd váro­sukat, s országukat — ezek az embereit még mindig emlékez­nek a 19 évvel ezelőtti időkre. És emlékeiket továbbadják fiaiknak, lányaiknak.1 Beszél­nek nekik arról az emlékezetes december 3-ról. S a perekopi hadosztály bátor harcosairól, akikkel bármikor szeretett ba­rátokként fognának kezet >.. 1 Ruttkay Anna Ha rendőrségi, bírósági tudó­sításokat olvasok, mindig eszembe jut Gelléri Andor Endre Hamis pénz című novel­lájának jobbsorsra érdemes, esendő alakja. Soha be nem váltott álmok suhannak el előttem; a szegény ember vá­gyainak netovábbja: ,.egy szép nagy. szelíd, lófej, amiben sok a. velő ..Ezért a kiérdemelt, megharcolt álomért pénzt ha­misít a háromgyerekes család­apa. A rendőrség letartóztatja a szegény embert. 1934-et írtak ez idő tájt... Ital, kártya, nők, barátok Sokszor és visszatérően idő­zöm a mi korúnk bűnözésének indítékainál. A rendőrségi­bírósági tudósítások sarai mö­gött próbálom az ökokat meg­lelni, s e keresgélés közben minduntalan rögzítődik a vég­eredmény: a bűnözés forrása, nem, az éhség, a kitaszítottság, a munkanélküliség. Ital, kártya, nők, barátok, rendezetlen családi körülmé­nyek, vagánykedás, kaland­vágy — ezek mind tényezői, előidézői lehetnek a bűnözés­nek. de a társadalom berendez­kedése nem. Bűnüldöző szerveink. az ember netnesebb én-jenek ki­munkálásán fáradozó intézmé­nyeink már kötetekre tehető- tanulmányt írtak e tárgykör­ből: kifejezésre juttatva a bű­nözés más alapállásul más in­dítékú „lélektanát”. A bűnözés „ágazatai” között a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett vétségek meg­lehetősen gyakoriak. Egy me­gyei adat; szerint: Borsodban 1963 ianuárjától május 31-ig S49 társadalmi tulajdon ‘elleni vétséget tártak fel bűnüldöző szerveink. Ezek között szere­pelt az ózdi benzin-ügy. áz ongai százezrekre rúgó raktár­hiány, az építőipar dézsmálói­nak bűnténye, a tóba süllyesz­tett „fölösleg” ügye — sorol­hatnánk szinte megállás nél­kül. Felmerül a kérdés: milyen összefüggés van a bűnözés, ezen belül a társadalmi tulaj­don ellen vétők és a népműve­lők között? Félreértés ne essék: most nem a rájuk bízott, nem túlságosan nagy anyagi eszkö­zök hűséges, vagy hűtlen keze­lését fogjuk vallatóra. Vizsgá­Mit tehetnek népművelőink ? Az MSZMP VIII. kor.gresz- szusa a „szocialista módon élni. dolgozni, gondolkodni" jelszót nemcsak deklarálta, hanem megteremtette a lehetőségét annak, hogy minden szava realizálódjék. Mind az egyén, mind a . társadalom növekvő gazdasági ereje jó „ügyinté­zője” lett a tudatformálásnak. Ám az iskolák, a népművelők még nem tettek meg mindent az ügy előbbre mozdítására. Mit tehetnek népművelőink a társadalmi tulajdon védel­méért? Sokat. A gondjaikra bí­zott emberek szellemi kútjait feltölthetik, jó módszereket kí­nálhatnak lelki gazdagodásuk­ra; tudatuk szocialista acélozá­sához felmutathatnak sok le­hetőséget. Vizsgáljunk meg egy esetet. S. I.. fiatalember és társai mértéktelenül unatkoznak. Te­át passzívak az élet realitásai­val szemben, keresik, kutatják az Cxtrém-helyzeteket, a „nyu­galmi állapotokat” feloldó szi­tuációkat. Betörnek egy trafik­ba. majd „kölcsön kérnek” egy személyautót. Később összekö­töznek egy éjjeliőrt: kerékpá­rokat lopnak. A zsákmányt po­tom pénzért eladják. S. I. és társai nem küzdenek anyagi gondokkal. Az egyik ipari ta­nuló, a másik technikumba jár. a harmadik bőséges zsebpénz­zel „cselleng”, mert az idén nem vették fel az egyetemre. Mondhatná valaki: és asúly- csonkítók, a minőség-rontók. a sikkasztok, az összefonódás hí­vei: a „kollektív” csalók mi­ért nyúlnak a társadalmi tu­lajdonhoz? Talán unalomból? Nem. Ők szilárd anyagi létük további gyarapítására, vagyis kapzsiságból nyúlnak a nép va­gyonához. Korántsem azért, mert létfenntartásukat csak ilymódon tudják biztosítani. Mit telletnek akar az unat- kozók, akár a kapzsik szellemi életének gyarapításában nép­művelőink? FétaíiSPs beruházás A. MiKkoJci Autóközlekedési Vál­lalatnak too alkalmazottja dolgozik Gömöri Pályaudvaron, rakodó­ként. Ezek az emberek jelcnle?; egry felvonulást épületben laknak, amely egyáltalán nem felel meg » közegészségügyi követelmények­nek. A 3. sz. AKÖV a jövő évre 600 000 forint hitelt kapott, amelynek fel­használásával modem szállást épü­lőnek a rakodómunkásoknak,, Elkészüli a Mályi ló rendezési terve A megyei tanács tervező iro­dája, Mályi község tanácsának megbízásából elkészítette a Má­lyi tó rendezési tervét. A Vál­lalati üdülőknek egységes terü­letet jelöltek ki, s ötszáz ma­gánteleknek is terveztek he­lyet. Gátolja a végleges berendez­kedést, hogy a kavicsbánya előreláthatólag évekig kotorja a tavakat, így nagy gondot kell fordítani a partvédelem bizto­sítására. 68 ezer tonna szén terven felül a miskolci bányaüzemből A Borsodi Szénbányászati Tröszt miskolci bányaüzeme december 12-cn teljesítette évi tervét. Az év hátralevő napjai­ban még 68 ezer tonna szenet ad. A doktornő kapaszkodik fel a dom­bon. Szelíd beletörődéssel szidja a hirtelenjött telet a csúszkálás­ért, a fagyos szélért, mely havat seper a putrik tetejéről ás az arcába vágja. Már fent van, kifújja magát. Idős ci- gáaiyasszon,y megy el mellette, illemtu- dóan előre köszön. — Van-e rend, nénikém? — kérdi a doktornő. Hangjában nincs semmi sértő, üz asszony mégis felkapja fejét, — Van, doktornő, amilyen, olyan, de Van. Szegények vagyunk, doktornő, sze­gények. A doktornő bólint. Igen, szegények Vagytok, bár lehetnétek már módosab­£ is. Sebaj no. most már az idő nek- is dolgozik. Régen zárt világban él- c, hagyományaitok zárták el előletek Ű fejlődés kapaszkodóit meg a világ, ami körülvett benneteket és ellenséges érzü­lettel megfogta a kikapaszkodni akaró­kat. A hivatalos világ már eléje megy a Változást sürgetőknek, munkát ad, hogy boldoguljatok. Szétnéz. Szeme megtelik hangtalan Sievetéssel. Mennyi életkedv feszül ezek­ben a rosszul-jöl öltözött gyerekekben. Lámcsak, már ezek is felfedezték a telet, 6 havat, előkaparták a szánkót, - és vi- Bongva íiancúroznak a tél örömeivel. •— Nem fázol, fiam? — Tíz-tizenkét Éves legényke áll a kitaposott gyalog- ösvényen, lábhoz tett vederrel, látón or- biótlan bakancs, nyűtt nadrágot rázogat *lajta a szél. Kabát nincs rajta, csak egy beszínű, kopott ing, barnabőrű melle ki­látszik az ing alól. •— Dehogy fázok! — hetykélkedik a Jegényke. A doktornő azonban tudja, "egy a megszokásnak is vannak határai. A. fiú fázik, csak most eltűri, mert rajta feledte szemét a szánkózókon. —- Siess azzal a vízzel, megfázol — •hondja. Igen, így kezdődik. Agy ónra fázik, elkezd köhögni, betegeskedik, és a következő szűrővizsgálaton ... Megáll egy égre nyíló ajtajú házikó előtt. Odabentről dühös kiabálás hang­zik, a fenével etetnek valakit. Bekopog. — Oh, a doktornő! Kerüljön beljebb, kedves doktornő. Tessék, foglaljon he­lyet. Széket törülnek neki, de a doktornő az ágy szélére telepszik, és már szedi is elő papírjait. Szomorú papír ez, nagyon szó­idén. az első félévben a ba­nya teljesítménye 99.8, a har­madik negyedévben 106.9, a legutóbbi hónapban, novem­berben pedig 107.6 százalék volt. Ezt az emelkedő tenden­ciát úgy érték el, hogy a bá­nya párt- és szakszervezete, valamint KISZ-bizoltsága ál­landóan napirenden tartotta az évi terv teljesítésének segítését. A dolgozókkal taggyűléseken beszélték meg: hogyan lehetne egyre jobb eredményeket elér­ni. Hogy a megbeszélések nem voltak hatástalanok, ezt nem­csak a terv’ batáridő előtti tel­jesítése. hanem az önköltség- csökkenés is bizonyítja. A mis­kolci bányaüzemben ugyanis, míg az idei első félévben 2.1 százalékkal túllépték az ön­költség! szintet, a harmadik negyedévben már 1.3 százalék­kal, vagyis tonnánként csak­nem 4 forinttal olcsóbban ter­melték a szenet az itteni bá­nyászok. morú, a legutóbbi röntgenkép vázlatos rajza, a tüdőn pontok ... Megértő kedvesség a doktornő hang­jában, mégis ellentmondást nem tűrő szigorúság. Ekkor és ekkor szeretném látni, jöjjön be inspekcióra. Megmond­tam magának, nem lehet gyereke, amíg l>eteg. Maga becsapott engem. Hányadik hónapjában van? — Higgye el, kedves doktornő, nem tudtam, nem éreztem a terhet, csak lett. Amikor megtudtam, már nem lehetett segíteni, túl voltam az időn .., A doktornő figyeli az asszonyka arcát. Az anyaság átszellemült öntudata, ma­gabiztossága ezen a sovány, törődött asszonyarcon. Tudja, hogy nem mond igazat az asszony. Már van két gyereke, de az kevés neki, több kell, annyi, amennyi lehet. Az az átkozott bokor- filozófia — ha nyulat ád az isten, bokrot is ád hozzá ... meg hogy a cigány egyet­len vagyona a gyerek. — Intézetbe kellene adni a gyereke­ket, legalább a szülés idejére. A két csöpp gyerek riadtan szalad az Fel kell venniük a harcot az ember jobbik énjének ki­munkálásáért, a szép iránti fo­gékonyság megteremtéséért, a jó ízlés kiműveléséért, a Tálak nemesítéséért. E gondolatkör kapcsán érde­mes megemlíteni: a mit és, ho­gyan kérdését. Szálaiban nérri látszik túl erősnek érvünk: a népművelők képesek-e h>i£0* nyos értelemben elejét venni a bűnözésnek? A mit és hogyan kérdés döntheti el a választ. Ha a kapzsiság, vágj’ önzés,’.a durvaság ellen hatásos módon emeljük fel szavunkat, a köz­vetett eredmény nem maradhat el. De „vasvillával nem lehet szilvái aszalni" — tartja égi’ régi közmondásunk. Vagyis: áz emberi lélek megingatásának mikéntjei.. nem olyan egysze­rűek. ahogy est; sok esetben feltételezzük. Az út, amelyhez hozzájuthatunk, ........zeg-zugos, s zerteágazó. A szocialista tár­sadalom bűnözési „kódexei”, nagy általánosságban.- az italt, a kártyát, a nőket, a barátokat, a családi élei rendezetlenségét .szokták forrásul megjelölni. Milliók nyugszanak vállukon Á népművelőknek tehát oly kollektívákat, oly baráti társa­ságokat, olyan klubokat kell kovácsolniuk, amelyek „ver­senyképesek” a .negatív előjelű cimbotáskodássál, „baráti kol­lektívával”, galerikkal. A ^ver­senyképességen” elsősorban azt értjük, hogy mindenkinek kezdeti igényei szerint próbál­juk adagolni a nemeset, a szé­pet, a maradandóbbat. Termé­szetesen nem szabad elhanya­golni az úgynevezett közvetlen agitációs módszereket sem. Nézegetve néhány népműve­lési tervet, legtöbbjéből hiány­zik a társadalmi tulajdon vé­delmét célzó előadás-rcímtár, vágj' az olyan elképzelés, amely a vállalati összefonódá­sokat, a sógor-koma elmélete­ket. a „ne szólj szám. nem fáj fejem” hiedelmeket zúzná szét, vagy csak kísérletet tenne care. A vállalatoknál, intézmények­nél fejét felütő „kéz kezet mos” gyakorlat szinte tenyé­szete a társadalmi tulajdon megkárosításának. Népművelőink nem mutat­nak fel kellő aktivitási a társa­dalmi bíróságok kultúrottho- nokban történő megtartásátón. Sajnos, a társadalmi bíróságok nevelő hatása mindeddig nem tudatosult kellőképpen sem a vállalatvezetők, sem a népmű­velők körében. Egyesek az ügyészségek, bíróságok „re­szortiához” sorolják az ügy előbbrevi telének problematiká­ját, Pedig roppant lehetősége­ket. ragadhatnának meg nép­művelőink a társadalmi bíró­ságok gyakorlatából; a helyszí­nen érdekes, izgalmas, gyakor­lati példákkal illusztrált pre­ventív előadások hangozhatná­nak el az összefonódás kivéd- hetőségéről, a „kéz kezet mosn elmélet tarthatatlanságáról, az ellenőrzések hatékonyabb vol­táról, a megvesztegetések meg­szüntetéséről. Talán kitűnik az elmondot­takból: milliós összeg nyugták népművelésünk vállán. De túl a milliókon, e harc célja: az ember nemesebbik énjének diadalra juttatása, Ezért so­rompóba állni megtisztelő kö­telessége minden népművelő­nek. " , ‘ Párkány Kásáié A borsodi kohászati üzemek is segítik a vasérc elszállítását Rudabányáró! külszíni bányákban is sikerült kialakítani a nagy tömegter­melésre alkalmas munkahelye­ket. A műszakiak és a bányá­szok közös összefogásának eredménye, hogy eddig csak­nem 18 000 tonna vasércet tör­lesztettek adósságukból. A je­lentős mennyiségű vasérc el­szállításához azonban a MÄV nem mindennap tud elegendő vasúti ’-öcsit biztosítani. Ezért a hám-ászok a feldolgozó üze­mekhez fordultak segítségért. A diósgyőri *és ózdi kohászati üzemek salát tulajdonukban lé­vő, 40—50 fonna teherbírású vagonjaikat adták „kölcsön” a bánvászoknak. hogv az é- szállítását meggyorsítsák. 19 év tett el azóta. Az em­berek szívében behegedtek a sebek, de nem haltak el az emlékek. Az emlékek, amelye­ket szeretettel őriznek azokról a katonákról, akik békét hoz­tak a városnak és az ország­nak, s akik közül sokan nem élhették meg azt az időt, ami­kor az emberek ezrei megkö­szönhették tetteiket. De az élőkhöz eljutott a kö­szönet szava. És eljut ma is, 19 év után. Ha másképp nem — levélben. Sok levél indul útra hazánkból is a felszabadulás évfordulóin a Szovjetunióba. Ezek között a levelek között volt az idén egy, amelyet a sá­toraljaújhelyi pártbizottság ne­vében, sok ezer ember nevé­| A rudabányai dolgozók a ha- >zai nagyolvasztók ellátásához •szükséges vasércmennyiség na- Igyobb részét külszíni bányák­tól termelik. Az üzem vezetői [a munkák meggyorsítására és >az év elején keletkezett minf- |egy 23 000 tonnás elmaradásuk pótlására több műszaki intéz­kedést vezettek be. Ezek közül a legjelentősebb a padósrob- bantás széleskörű elterjeszté­se. Lényege, hogy a külszíni fejtések tetején gépi berende­zésekkel 8—10 méter mély füg­gőleges lyukakat fúrnak, ame­lyeket millszekunddal- robban­tanak össze. Az új fejtési el­járással egyszerre több mint ni00 köbméter ércet és meddőt, robbantanak le, s így az idén a I apjához, hozzábűjnak. az apához, a ha­talmashoz, akinek van ereje és bátor­sága megvédeni őket a világ ismeretlen hatalmasságaitól, akik el akarják tépni őket az otthon megszokott fészkéből. A nagyobbik, hároméves ha lehet, pénzt szorongat maszátos kezében. — Ki adta a pénzt, fiacskám? — Az apám. — Micsoda öntudatos vá­lasz, kemény és határozott, és tiszta ma­gyarsággal zengő. — Nem adom őket — reccsen az apa hangja. — A szüleimnél májd ellesznek addig, vagy inkább otthagyom a munka­helyem. Nem adom a kölykeim, ne bántsa őket senki. — Aprók a gyerekek, meg kell görnyednie, hogy elérje simo­gató kezével a hozzádörgölőző fiúcskákat. — ösztönemberek — mondja elgon­dolkozva a doktornőnek a kísérője. Az asszony nem válaszol. Papírokra jegyezget, gondolkozik a teendőkön. Már visszafelé mennek a csúszós gyalogösvé­nyen, amikor megszólal. A beteg gyógyításra vár, legyen az cigány, bárki. Ember. Nálunk törvény, ma már törvény, hogy minden ember egyforma. Ha elvész egy tű, keresik. Mindennek helye van a Nap alatt. Ez a cigányasszony is szeretne meggyógyulni, de sokszor vét a gyógyító eljárások ellen. Ö véthet, nekünk nem szabad engedni, ha törik-szakad, meg kell gyógyítani. Az egészség az ember természetes állapota — ezen azonban őrködni kell. Ezért talpalunk naphosz- szat, küszködünk sokszor nemcsak a be­tegséggel, hanem a beteggel is, hogy ne csak akarja a gyógyulást, hanem segítse is azt. Most jut eszembe, az én gyere­keim is követelik majd a szánkót. Nem tudja, hol lehetne oiyan kétszemélyes szánkót venni? G. M. Viziten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents