Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
6 ßSEAKMAGYAitORSSÄÖ Vasárnap, 19C3. december & Moszkvai vendégjárás Titó elnök és Harold Wilson, Beitz, a nyugatnémet Krupp- nnővefc igazgatója, buddhista papák Ceyloniból, és turisták a világ minden részéből. De rajtuk kívül angol meg amerikai üzletemberek, francia szocialista küldöttség, afrikai uralkodók, elnökök, kormányfők. Egyaránt ellátogatnak valamennyien a világ legjelentősebbé váló, egyre vonzóbb, egyre érdekesebb fővárosába — Moszkvába. Az ősi Kreml előtti Vörös tér történelmi levegője összevegyül a Lenin-mauzóleum hamisítatlanul jövőt jelentő forradalmi szellemet árasztó légkörével, és a keleti reneszánsz emlékét őrző Granovitaja palota közelében a legmodernebb stüusban épült új kongresszusi épület szökken a magasba. A látogatók elsétálhatnak a régi, szecessziós módon épült házak között, a XIX. század Tito elnök visszaadja Brezsnyev elvtárs belgrádi látogatását. Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezére, megbeszélésre érkezik a Kremlbe. Berthold Beitz, a nyugatnémet Krupp-művek igazgatója üzleti tárgyalásra látogatott el Hruscsov elvtárshoz. A világ minden tájáról érkező turisták a Kreml előtt, a Vörös téren. végének épületsora között a Moszkva folyóig, ahol este harminc kivilágított emeletével ragyog fel az Ukrajna szálló, ott, mindjárt a folyó túlsó oldalán. Csak egy kis hídon kell átmenni, és a XIX. századból a XXI. századba lép a járókelő, jóformán minden átmenet nélkül, ahogy az egész szovjet, főváros a szinte átmenet nélküli jövőbenövést szimbolizálja a fallázaktól a felhőkarcolókig, állandó építkezéseivel, emelő- daruktól zajos utcáival. Ezt látják a vendégek, és ez kapott meg engem is elsősorban a végtelen perspektívák csodálatos látványából. Máté Iván A háziipariak sikere A Miskolci Háziipari Ktsz- ben, ahol a termelést nagyrészt a bedolgozók végzik, jóleső érzéssel tekintenek az év vége felé. Ügy tervezték, hogy ebben az évben lí,6 millió forint értékű háziipari terméket készítenek. Az értékelés azt mutatja, hogy a szövetkezet jobb eredményt ért el a vártnál. Hozzávetőlegesen 13 milliós értékkel számolnak. Nőtt a szolgáltatás, s közel a duplájára, majdnem 7 millióra emelkedett az exporttermelés. Különösen jó eredményt ériek, illetve érnek el most, az utQlsó évnegyedben, amikoris a termelési érték megközelíti az egész első félévit. Egyetlen nagyobb óhajuk van, szeretnék, ha a megrendeléseket, és ez elsősorban az exportra vonatkozik, egyenletesebben, nem az év vége felé kapnák meg. | És kérek hat darab copfot! Megkezdődő!! n üagysrorszílgi ia A Borsod-Miskolci Népművelési Tanácsadó, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának Művelődési Háza, valamint a Népművelési Intézet Táncosztálya rendezésében tegnap, december 7-én délután megnyílt Miskolcon, az SZMT Művelődési Házban az Észak- magyarországi Néptánc Táj- konferencia, amelyen négy megye legjobb tánccsoportjai, néptánc-művészeti szakembered vesznek részt. Szombaton délután Remenyik Jenő, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa nyitotta meg a gazdag, tartalmas tapasztalatcserét, amelynek során a korszerűség követelményeiről a táncoktatásban és előadásban, a tánccsoportokon belül végzendő nevelő tevékenységről, a táncegyütteseknek az ízlésfejlesztésben betöltött szerepéről, valamint az oktatás tapasztalatairól esett szó. Az esti órákban négy megye képviseletében a Balassagyarmati Palóc Népi Együttes, a Debreceni Népi Együttes, a Diósgyőri Vasas 'Művész Együttes, az Egri FöldműVes- szövetkezeti Együttes, a Felső- tárkányi Földművesszövetkezeti Népi Együttes, a Calga- gutai Táncegyüttes, a Miskolci SZMT Avas Táncegyüttese, az Özdi Liszt Ferenc Művelődési Ház Táncegyüttese, a pacin! művelődés! otthon gyermekcsoportja, a rátkai művelődési otthon együttesé, valamint a sárospataki földműves- szövetkezet és gimnázium együttese tartott bemutatót az SZMT Művelődési Ház színháztermében. A táj kon leven c i a ma folytatja munkáját.' Délelőtt 9 órai kezdettel megvitatják a tegnap esti műsorban látottakat, majd a találkozó tapasztalatait ösz- szegezik. Délután' három órakor á Vasas Központi Művész- együttes tánckara és népi zenekara ad ajándókműsort a táj konferencia résztvevőinek. A kétnapos találkozó részletesebb méltatására visszatérünk. Igen, igen, arról a copfról van szó, aminek befonása oly sok gonddal történik, és amit a kislányok ki tudja, hány féle módon tudnak viselni. Ott kígyózik le tömötten a váltakon, hol egy ágban, hol kettőben, hol pedig vékonyabb fonatokban kerül koszorúként a fejre. Barna, szőke, fekete, vörös, aranysárga színekben. És néha egy-egy sűrű, hosszú copf láttán elcsodálkozunk: jaj de szép! Valósággal hátrahúzza a lányok fejét, amitől oly büszke tartást kapnak. A falusi kislányok viselnek ilyen copfot. Azaz hogy. viseltek. Mert: A napokban Pácinban j&rr tunk: Ez a fa,lu messze esik minden várostól, szórakozásukról is maguk gondoskodnak. Különösen a táncot nagyon szeretik. És főképpen a lányok. Már általános iskolás leorukban elkezdik, és nem is eredménytelenül. Ha valamilyen ünnepségen — . nemcsalc a faluban — reprezentálni kell, akkor már küldik is a meghívót Pácinba. A nagyobb nyomaték kedvéért talán érdemes megemlíteni azt is, hogy az iskola egyik volt diákja jelenleg Budapesten tanul a balettis- koláiban. Szóval az ünnepségekre gyakran hívják a pá- clr.ia.kat. Mint most is Miskolcra, öt megye népi tánc tanítóinak tanácskozására, melyen a legjobb csoportok adnak ízelítőt tájaik népi kultúrájából. Persze az ilyen meghívás mindig sok gondot is okoz, nemcsak örömet. El sem hinnék, mennyit. Például: az a prímás, aki a pádul táncosoknak húzza a talp alá valót, I-Iangonyban dolgozilc. Vajon ott lesz-e Miskolcon? Vagy: táncruhát kell kölcsönözni Miskolcról. De ki megy el olyan messzire érte? Kinek van ideje? És hogyan hozza el? Az autóbusz vezetőjét kérték meg erre a szívességre. Ki gondolná, hogy m,ég az autóbusz vezetője is közrejátszik a táncosok sikeréért? A kölcsönző! A kölcsönzőből nemcsak ruhákat kell kérni, hanem copfokat is! Egy falusi művelődési otthon gyermelctánccsoportjósnak részére copfolcat! Néhány szókét, barnát, feketét Mert a kislányoknak már itt sincs hosszú hajuk, mind rövidre vágatták. „A hosszú hajjal sok baj van” — memdU ták a. szülök, közben talán még maguknak sem merték beismerni: nem azért vágtuk le a copfot, hanem azért, mert ha már az öltözködés után úgysem lehet megkülönböztetni a mi lányainkat a városiaktól, akkor hadd gyen a frizurájuk is új, divatos. Hát a tánchoz most köfc csönözni kell néhány copfot is. A régi külsőt már ebben á faluban is úgy kell IcöU, csönkérni. <yt) Megjelent Baráth Lajos A díszhal című regénye Az ismert miskolci fiatal író, Baráth Lajos harmadik kötetével jelentkezik az olvasóközönség előtt. Most jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. A díszhal című kötete, amelyben a címadó regényen kívül öt novellát olvashatunk. A díszhalban egy tizenöt éves munkásíiü beszél magáról, családjáról, környezetéről, figyeli az embereket, önmagát. Külön tanulságos az írás kritikai jellege, a szocialista erkölcs szempontjait tükröző állásfoglalása. Korábbi kötetei, folyóiratokban, napilapokban megjelent írásai után a közönség bizonyára érdeklődéssel fogadja Baráth Lajos legújabb kötetét. győriek köszöneté Diósgyőrnek Levelet kapott szerkesztőségünk a Győri Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatójától és párttitkárától, amelyben a győriok köszönetét tolmácsolják a Diósgyőri Gépgyár dolgozóinak. A levélben többek között a következőket írják: „Ezúton is hálás ■ köszönetét mondunk a Diósgyőri Gépgyár pártbizottságának, valamint az üzem dolgozóinak, akik megértve vállalatunk nehéz helyzetét, soron kívüli segítségei adtak olyan leompresszor alltaifészék elkészítéséhez, amelyek nélkül nem teljesíthettük volna, zavartalanul export, valamint közellátási kötelezettségeinket. Gyors intézkedésükkel szép jelét adták ,a szocialista vállalatok egymás iránti segítőkészségének” örömmel adunk helyet la- ■ púnkban a győriek köszönetének, amely tovább öregbíti a diósgyőri munkások jó hírnevét. JHl a diákkor? , Rio de Janeiróban egy televíziós kérdezz-felelek játékban .égy. fiatalembernek röviden meg kellett határoznia az egyetemi éveli fogalmát. A fiatalember gyors válasza így hangzott: „Az egyetemi évek az egyedüli időszakot jelentik a férfi életében, amikor „szabadságon van,? anyja és a felesége közöbt.” Szabtíly ózzák a Cseresznyés patakot A büklczsérdelcnelc sok gom dot okozott a rakoncátlan Cseresznyés patak. A helyi népfrontbizottság mindent elkövetett, hogy előbbre hozzák a patakszabályozás idejét. A megyei népfront akdóbisoltságá- nak mérnökei társadalmi munkával elkészítették a szabályozási tervet, amelyet jóváhagyásra már eljuttattak a megyei tanácshoz. A község lakói a legutóbbi népfrontbizottsági ülésen köszönetét mondtak az Eszakma- gyarországi Vízügyi Igazgatóság mérnökeinek és technikusainak: Kecskés Istvánnak, Szenti Jánosnak és Rőcsey Lajosnak. Remélik, hogy a jövő évbeli sor kerül a patakszabályozási terv lciviielezésére is. Buddhista papok, akik tanulmányútra jöttek Ceylonból. A lattomos sötétség, vaeog- tató hideg és bántóan kopogó eső, dara szakadt ránk. Körülbelül 70—30 kilométerre Miskolctól. Kocsivezetőnk rövid ideig tartó néma szemlélődés, majd több fékpróba (körülbelül 30 kilométeres sebességnél 5 méteres csúszás) után aránylag nyugodt hangon közölte az útra vonatkozó észrevételeit, majd néhány gyors mondatban tudtunkra adta azt is, miképpen, hová kívánja ezt az időt. a jeget, a havat, a csúszkálást, az esőt, a szembevillanó fényeket, mindegyikükre hihetetlen biztonsággal találva meg a legköl- tőiesebben sértő kifejezéseket. Remek mondatok voltak, és mi a sebesség kényszerű csökkentésével ellentétes arányban nő- . véltük helyeslésünket, bár jóval szárazabb, színtelenebb fogalmazásban. Csupán a jól megtermett, kövér Feri bátyánk mosolygott elnézően. — Ez is jeges út már? — szólt közbe. — Azt láttátok volna, amikor... Néhány kilométer után a. kocsi önállósította magát. Arra ment, amerre néki tetszett. Szerencsére nem forralt semmi rosszat ellenünk, becsületére legyen mondva, hogy nagyjából tisztességesen betartotta az egyenes irányt. — Most pedig imádkozzon mindenki! — biztatott bennünket gyengéden sofőrünk. — Miért? — kérdeztük meg a legbiggadtabban. — Hogy mire elérjük az előttünk veszteglő autót, addigra az el tudjon indulni. Nem tudott elindulni. Sré- vizavé fordult az úttesten, majd keresztbe állt, utána íészkelődött még egy kicsit és megnyugodva, úgy maradt. Néhány méterrel hátrább mi is megálltunk. Kiléptünk az ajtón, és a jégtáncosok remek mozdulatait utánozva, megközelítettük . az akadályt. Feri bátyánkat elég nehezen tudtuk ugyan felcibálni a földről, de később a kocsiba kapaszkodva, kétségkívül a leghelyesebb megállapításokat tette. Ilyeneket: — A kocsi a jelen helyzetben sem előre, sem hátra nem mehet, mert mindkét irányban árok szegélyezi az utat. Mi hát a teendő? Egyenesbe kell fordítani! A pokrócos ember meg a íöbhiclt 'Ifc Ezután megkért bennünket, hogy vezessük vissza a mi kocsinkhoz. Rövid félóra elteltével az előttünk álló autó egyenesbe jött és bizonytalanul, de elindult. A mi kocsink azonban, kedvet kapva az iménti látványtól, megmakacsolta magát. Sehová, egy tapodtat sem! Mimelte ugyan a jószándékot, pörgette kerekeit, de azért nem ment. Feri bátyánk elnéző mosollyal hallgatta végig az indulás mikéntjére vonatkozó tanácsainkat, majd unottan kiadta utasításait. — Pokrócot elő! Megtörtént. — Leteríteni a kerék elé! Kész? Indíts! A kerék hirtelen maga alá gyűrte a pokrócot és hátul kidobta. — Ne engedd kidobni, mamlasz! Állj rá! A pokróc újra kirepült, aki rajta állt, csak néhány méter után tudott íeltápászkodni. — Ugye mondtam! — kiáltott Feri bátyánk, mert a kp- ' esi elindult. — Ne állj meg, gyerünk, gyerünk! — biztatta a vezetőt — nem azért dolgoztunk ennyit! — De fel kell vennünk a..j ' — Hogyan vennénk fel? Hiszen akkor újra kezdhetjük! —, és lehúzva az ablakot, harsányan vezényelt. — A pokrócot -1 ne hagyd! Tarts lépést a komival! Óvatosabban, mert jeges az út! Nyugodtan, nyugod- :an, nincs mái- messze Miskolc! Me csúszkálj, mert szembe ál jöhet valami! Különben is ki- íül a kocsi, ha ennyit beszélel* és felhúzta az ablakot. A pokrócos ember mégis megközelítette a kocsit és menet közben, ügyes mozdulattal beszállt Fe- ~i bátyánk felráncigálta őt az ülésre és elégedetten mondta) — No, végre! Űjabb néhány kilométer után >arkírozó teherkocsihoz érünk. Itt az újabb veszedelem! jenki sem szólt, de mindnyá- an tudtuk, mi következik, lem állunk meg! Elszánt vo lások ültek az arcokra, meg- leményedett tekintettel biztafc- uk egymást. Lesz, ami lesz! Vezetőnk a volán fölé hajolt. Merészen beletaposott a gázpedálba. A sebességmérő nutatója hirtelen felugrott a 10-es számra. Nem bírtuk nézik Csak akkor nyitottuk Id íjra a szemünket, mikor mái i teherkocsi orrát is elhagy- .uk. Feri bátyánk csendesen negszólalt: N emrég ', láttam a televízióban, hogy az első magyar ember eluta-- ott a Déli Sarkra. • Legyintettünk. — Ugyan! Ar is valami? I’riska Tibor
