Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-05 / 284. szám

* BSZAKMAGYARORSZAG Csütörtök. 1.9Ü5. december 5­Az amerikai szegényemberek melegszívű A SZOVJETUNIÓBÓL Ausztrián át érkezett hozzánk John Steinbeck, Kelet-Európá- nafc néliány országát akar­ja megnézni. így nyilatko­zott, amikor Moszkvából Becs­be érkezett, és most nálunk van. Személye talán igen, de művei semmi esetre sem isme­retlenek honunkban. Legis­mertebb regényének, az Érik o. gijiimölcs-nek filmváltozatára is emlékeznek az idősebbek. Az Égerek és emberek színpadi változatát és abban Greguss Zoltán alakítását soha se fe­lejti el, aki látta. A Pulitzer- d.íjat nyert Érik a gyümölcs­től, amely Szerb Antal szerint ,,egyesíti a proletár naturaliz­must és az európai ér-telemben vett parasztregény világát”, vagyis a speciálisan tiszta ka- jntalista. viszonyok között ki­alakult amerikai farmerélet minden részletét — az Egerek ős emberek-en, a szolidaritás és testvériség mennybemenete­lén keresztül jut el az Édentől keletre mitoszteremtő, hátbor­zongató világához, c. test vér- gyilkosság, az eredendő bűn problémájához. Ha ezt a három művet néz­zük, akkor persze inkább ne­vezhetjük realistának, mint na­turalistának, de nem is telje­sen realista mindenütt. Vala­hogy Benedek Marcellnak kell igazat adnunk, aki szerint Steinbeck „reális világszemlé­lete minduntalan keveredik szőkébb hazája vegyesvérű la­kóinak, az őslakók leszárma- «ottoinak öröklött hiedelmei­vel, a természet titokzatos •rőinek átérzésével”. Steinbeck ugyanis Kaliforniából szárma­zik, az aranyásók brutálisan nyers világából. Ezek realista életigenlóse párosul szülőföld­je, a Salinas-völgy varázslatos természetének lírai hangulatá­val. Ügy, ahogy ő maga leírta ezt a tájat sejtelmes regényé­ben, az Édentől keletre című­ben. Az aranyért küzdők go­noszsága, kegyetlen pénzsóvár- sága találkozik a magányos emberek szeretetrevárasával. Ezeknek a nyers pioníroknak szeretető, féltése, sorsuk miatt érzett aggódása jellemzi Stein- | beck írásmódját. „Humanista j írónak kellene neveznünk” — ' teszi még hozzá fentebb idézeit j jellemzéséhez Benedek Marcell ■ *— és igaza van. ( AZ IGAZI, minden hamis \ pátosztól, nagy szavaktól men­tes, affektált kényeskedést gon­dosan elkerülő humanizmus jellemzi Steinbecket, az a hu­manizmus, amely nem sopán­kodik, nem prédikál, hanem tudomásul veszi az embereket, ügy, ahogy vannak, úgy, ahogy •wseüég mocsokban cinek, de észreveszi azt is, hogy közben iríi az égre néznek és a jobb élet után sóvárognak. Valóságábrá­zolásán átsüt annak „égi, mása” és az emberekkel szemben „az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg” — álláspontot vallja. Ezért lesznek rokon­szenves hősök piszkos csavar­gói, kegyetlen pénzh ajhászó farmerjei, rideg, keményöklü és azt nem egyszer használó honalapítói. . Ha több mint tíz évvel fiata­labb két honfitársának, Arthur Miller-nek és Tennessee Wil- liams-nak írásaiból liamisítat- '■ lan csehovi levegő csap meg bennünket, akkor Steinbeck i valahogy Gorkij hangját üti meg nem egyszer. Persze ame­rikai változatban. Ha Miller és Williams tehetetlenül vergődő, lelkibeteg kisvárosi figurái Csehov hősei tanácstalanságá­nak ekhóznak, akkor Steinbeck meleg szeretettel megrajzolt csirkefogói, harcban megkemé­nyedett figurái Gorkij alakjai­ra emlékeztetnek. Persze azzal a különbséggel, hogy automo­bilon utaznak és az- autó — mint Szerb Antal írja — „a re­génynek olyan szerves része, mint egy parasztregénynek a háziállatok”. így amerikanizá- lódik a gorkiji hős Steinbeek- nél, ám ez a külsőség nem aka­dályozza a lelki finomságok ábrázolásában. A SZEGÉNY ember mély humanizmussal átitatott ábrá­zolása jellemzi, a szeretetre vágyó, az atomjaira hullott társadalomban egyedülálló sze­gény emberé, aki éppen olyan tanácstalanul áll szemben a töke mithikus szörnyével, mint az őstalaion élő falusi a termé­szeti csapásokkal. Ezeknek az amerikai szegény embereknek melegszívű költője érkezeit most. vendégségbe hozzánk, hogy lássa azt a világot, amely­ben az embernek az az cl- esettsége, amit ő hazájában megrajzolt, már —• valóban a múlté. Máté Iván A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (A tS8 méteres tmllámhosszoa 18—?P Aráig) A megye életéből. Egy középiskolai foto-szakkör- ből. Ami a riportokból kimaradt. Hull a pelyhes, fehér hő... Gyermekdalok. Pillanatképek. Ismerkedjünk!... Nagy István, „a népművészet mestere”. Szentistváni nóták. üz illetékes szerv válaszolt Sok a lapu, kevés a karfiol címmel cikket közöltünk la­punk november 21-i számá­ban. A cikkel kapcsolatban a Szövetkezetek Borsod megyei Értékesítő Központja a követ­kezőket közli; „Minden zöldség- és gyü­mölcsei látással kapcsolatos fi­gyelmeztetést és kritikát kö­szönettel veszünk, mert azok fogyasztóink véleményét tük­rözik, s alkalmasak arra, h'ogy a tanulságokat levonva, a hi­bákat kiküszöböljük. A karfiol szabványával kap­csolatban az MSZ 11.R99—52. szabványelőírásból idézünk: ..A rózsát körülvevő levelek fejlettek legyenek — torzsája a rózsa alatt 3—5 cm lehet.” A szabvány szerint is tehát az I. osztályú leveles karfiolnak bizonyos levélmennyiséget kell tartalmaznia, de előfordulhat, hogy a szabvány előírásban megengedettnél több levél van a karfiolon. > Ismételten köszönjük a szer­kesztőség figyelmeztetését, s kérjük, hogy hasonló esetben a bolt konkrét megjelölésével nyújtsanak segítséget a hiba lő javításához. Mátyus Géza., Szövetkezetek Bor­sod megyei Értékesí­tő Központja. \ Reggel a villamoson régül az ember mégis felfér a villamosra. Csak türe- “ lemmel kell győzni. Kisebb-nagyobb erő feszítő» után akár a kocsi belsejét is elérheti. „Ne tolakod­jon már!”-—mordul egy bőrkabátos, bajszos férfi a mögötte igyekvőre. — „Jaj a harisnyám! Vigyázzon már ezzel a kosárral!” — kiált egy fiatalasszony. — „Nem mozdulnának az ajtóból” — zsörtölődik egy aktatáskás férfi, miután si­keresen áttörte a peron kordonját. És idegesen szidunk mindenkit, magunkban vagy hangosan, aki az utazással kapcsolatban eszünkbe jut. Középen azonban hirtelen csend lesz. Az emberek egy idős nénire figyelnek, aki egy nagy kosarat tart az ölében, és jókora, csontkeretes szemüvege alól. mosolyogva nézi a körülötte lázongókat. Aztán csak ilyen mondatok hangza­nak: „Jé! Honnan van?” „Hová viszi?” „Eladja?” „Meny­nyiért?” A néni ibolyacsokrot tart: a kezében. Friss, szép, igazi ibolyacsokrot. Tavasszal, frissülő erdőkben találnak ilyet csatangoló fiatalok, zöldmohájú fák lábánál. Amikor a föld még nedves a beszívott hótól, de a gyep alatt, a fák rostjaiban, az ágak végén már élet buzog. Amikor már friss, langyos szél futkos a hegyelcröl, és az ég szürkeségét felváltja a megújhodott kékség. Amikor egyre több a fény, és felfelé tekintgetve már fecskéket vélünk látni. Amikor meglepődve állunk az eddig csitrinek ismert lány előtt, aki most a puszta megjelenésével belénk rekeszti a „szervusz Csöpi” köszöntést, és ehelyett egy bizonytalan „keaétcsóko- lom”-ot mondunk-, némi nosztalgiával csóválva a fejünket: ejnye, de megnőtt ez a kölyök! Do stop líra! Hiszen most tél van, sajnos már nemcsak a naptár és az üzletek kirakatai szerint, a villamos ablakát is jégvirág díszíti. Csak a néni — éppen most adja át az egyik ibolyacsokrot a bőrkabátos, bajszos férfinak, de többet is rejt még a kosár, a következő a harisnyáját féltő asszonyé lesz, de jut az imént zsörtölődő aktatáskás embernek ’is, másoknak is, — a jóságosán mosolygó, öreg anyóka virágjai varázsolták ide a tavaszt. (pt) Ä Pedagógus Művészeti Együttes: mostohagyerek Megyénk egyetlen pedagó­gus művészeti együttese a Bodrogközben, Cigándon ala­kult. Néhány jóképességű mu­zsikus, tánc- és irodalomked­velő tanár úgy vélte: minden népművelési munkának legha­tásosabb mozgatója a példa- mutatás. Igj- jött létre a 22 személyt magába foglaló tánckar, majd a nyolc tagból, álló irodalmi színpad. A sikerelv sem. késtek. Sátoraljaújhely, Tiszacsermely, Riese és még néhány község lakói tudnának beszélni arról, hogy sokrnliívatott együttessel gyarapodott a Bodrogköz. Ke­rekes Cigándi csárdása. Ba­logh Sándor Borsodi verbunk- ja, Ureczky Csaba Pásztorlán­ca szép és állandó műsorszá­mai .lettek az együttesnek. Az irodalmi színpad tagjai hason­lóan korszerű, sokakat érdek­lő műsorszámokkal léptek a közönség elé. A bizonyítás után meg is csillant, egy-két helyről a tá­mogatás reménye. Tornaci­pőket, bizonyos mérvű anyagi segítséget ígért a járási tanács. Hasonlóan sok biztató szót kaptak a Pedagógus Szakszer­vezettől is. Zongorát is ígértek, de beváltására mindezideig nem került sor. így az előrehaladásnak rop­pant nagy akadályai vannak. Ahogy Ureczky Csaba, az együttes koreográfusa elmond­ta: sem próbálni, sem szere­pelni nem tudnak. Mégpedig azért, mert nincs próbnlábbe- lijük, de táncruhájuk sincsen a fellépésekre. Eddig 700—SOÖ forintokat fizettek ruhák köl­csönzéséért, de ilyen arányú anyagi megterhelést nem ké­pesek vállalni a jövőben. Korábban a járási tanács 15— 20 ezer forintra Ígéretet is tett. Ebből az összegből felruház­hatták volna az együttest. Fel­tehető, hogy a járási tanács állná is szavát, ha, a költség- vetés erre lehetőséget nyújta­na. Ám a jövő évi költségve­tés elkészítésének időszakában szólunk arról: feltétlenül ér­demes lenne , azt a csekély anyagi támogatást megadni a cigándi pedagógusoknak; jö­vendő munkásságok, ambíció­juk, tettirekészségük füglg et­től. Hasznosnak látszik e javas­lat;, már azért is, mert koráb­ban szives szavakat hallottunk a járási művelődésügyi osztá­lyon az együttes' felkarolását illetően. Az osztály vezetői, el­mondották, hogy szeretnének egy reprezentatív járási együt­test lei alakítani a Bodrogköz szívében. A művészi feltételek adottak; kitűnő táncosok, éne­kesek, versmondól; vannak együtt. Az ötlet támogatása or­szágos szempontból is jelentős, mert pedagógus táncegyüttes a cigándialeon kívül mindez- ideig nem adott hírt. magáról. Ami pedig a zongorát, és próbacipőket, ruhákat illeti, bizony itt valami támogatási, vagy eligazító tanácsot a Pe­dagógus Szakszervezet .is ad­hatna. Hiszen egy sokat meg­valósítani akaró falusi együt­tesről van szó, amelyiknél a személyi feltételek száz száza­lékosan biztosítottak, csak a tárgyi . feltételek egy’ részét kell előteremteni. A társadalmi szerveik is fel­figyelhetnének a cigánd.iak ké­rő szavára, mert végül is, egy olyan falusi együttesnek ér­keznék a segítség, amelyik már bizonyított. — párkány —• , WB mm IMOZII/ZEMI l/ALLALATJ fWŰSORfl? BÉKE. 5—11: Az éjszaka. Olasz. Széles! 18 éven felülieknek! K: naponta bru 4, G és negyed 8. M. 8. f. 10 és f. 12: Vidám utazás. KOSSUTH filmszínház délelőtti műsora G—7: A szélhámosnő. Magyar. Széles! . 9—10: Mr. Jlobbs szabad­ságra megy. Színes amerikai. Szé­les! 11: Kulcs a szerelemhez. Ma­gyarul beszélő NDK. K: vasárnap kivételével naponta de, 9 és f. 12. KOSSUTH filmszínház délutáni műsora 5—11: A szélhámos-nő. Magyar. Széles! K: naponta t. 4, hn. 6 és 8. M. 8. f. 10 és í. 12: Valahol Európában. PAKLYA 5—6: A különös lány. Jugoszláv. Széles! 7—8: Csendes otthon. Ma­gyar. 9: A nap szerelmese. Színes amerikai. Széles! 10—11: Ketten • a túlvilágról. Magyarul beszélő szí­nes csehszlovák. K: naponta 5 és f. 8, vasárnap f. 4, hn. 6 és 8. M. 8. 10 és 12: Emberi sors. SAGVARI 5—6: Három ember és ar, erdő. [Lengyel. Széles! 7—8: Nappali sö­tétség. Magyar. Széles! 9—10: A különös lány. Jugoszláv. Széles! K: naponta f. 5 és 7, vasárnap f. 3-kor is. SZIKRA 5: Randevú Koppenhágában. Szí­nes dán. Széles! 6: Felmegyek a miniszterhez. Magyar. Széles! 7— 8-án: Az aranyember. Színes magyar. Széles! íi—10: Halászle­gény frakkban. Színes amerikai. Széles! K: kedd, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap f. 5 és 7. hétfőn csak 7-»kor. M. 8. 1&-kor: Az elva­rázsolt herceg. TÁNCSICS 5—7: A vérdíj. Színes nyugatné­met, Széles! 8—10: Én és a geng­szter. Angol. Széles! K: naponta f. 5. és 7. M. 8. í. 10 és 1. 12: A kobra-akció. PETŐFI 5—6: Ivetten n túlvilágról. Ma­gyarul beszélő színes csehszlovák. 7—8: Amíg az utolsó vendég .él­megy. Angol. Széles! 9—10: Transz­port a paradicsomból Magyarul beszélő csehszlovák. K;‘ hétfő, csü­törtök, vasárnap, f. 5 és 7, kedd, péntek, szombat csak 7-kor. M. 8. 10-kor: Én ós a tábornok. MISKOLC-TAPOLCA 5—6: A gyűlölet áldozata,. Színes angol. 7—8: Csillagos jegy. Ma­gyarul beszélő szovjet. K; csütör­tök, péntek, szombat 6, vasárnap f. 4 és 5. M. 8. f. ll-kor: Egyiptomi történet. DIADAL 7—8: Napfény a jégén. Színes magyar. 10—11: Különös hajótö­röttek. Színes angol. K: kedd, va­sárnap n. 5 és f. 7. szerda, szom­bat csak f. 7-kor. M. 8. f. ll-kor: A Fekete-tenger lánya. MISKOLC-HAMOR. 7—8: a nap szerelmese Számos amerikai. Széles! l.o—it: Mr. Hobbs szabadságra megy. Színes ameri­kai. Széles!.K: kedd f. 5, szerda, szombat 7. vasárnap í. 5 éa 7. M. 8. ll-kor: ICŐvirág. ERKEI 5: Az elhagyott férj. Magyárul beszélő NDK. 8: Egy szélhámos vallomásai. Magyarul beszélő nyu­gatnémet. K: csütörtökön és vasár­nap 7. M. 8. 10-kor: Katohasziv. Lenin Kohászati Müvek Bartók Béla Művelődési Ház»: December 5—6: Nappali sötétség. U.1 magyar film. »Széles változat­ban. 14 éven alul nem ajánlott. K: 5-én 5. 7 órakor, G-án 5 órakór. December 7—8: Othello, Szovjet fűm. 50 éven alul nem ajánlott, K: 5, 7 órakor. December 9—10: Fotó Háber. Szé­les változatban. Uj magyar film. Csak egy előadásban, 5 órakor. Matiné vasárnap délelőtt 10 óm­kor: Orkán. QLeit/i D őlt qjjjjufÄnJfi. . az országúton, lőttünk esett al! eíJő is, szerettünk volna rágyújtani, de egyikünknek se volt gyufája. A község szélétől még egy jó ki­lométernyire lehettünk, amikor zörömbölés pedzelte meg a fü­lünket. Oldalra fordultunk, hát látjuk, hogy az úttól kétszáz lépésnyire jókora fényesség reszket az esti sötétség gyom­rában. — Ahá ... Itt csak adnak egy kis tüzet — gondoltuk és le­tértünk a köves- útról. Odaér­tünk a fény forrásához, hát lát­juk ám, hogy itt bizony pálin­kafőzőbe tévedtünk. — Ez aztán jó hely — mond­ta az egyik cimborám. Itt talán még vérmelegítőt is ka­— Van itt tűz elég. Valóban, a katlanban, az üst feneke alatt ügy táncoltak a lángok, mintha berúgtak vol­na attól, hogy pálinkát főznek. A lángok alatt meg aprószemű parázs izzóit, szép, sárgásfehér venyigeparázs, mert; száraz szőiővesszővel tüzelt az atyafi. Odaguggoltunk a katlan elé, hogs’- rágyújtsunk, de akkor meg olyan édeskés., nyers és égett illái, csapott az orrunk­ba, mintha a tüzet időnként mézzel l.ocsolgatnák. Mert an­nak van ilyen illata, az égett méznek, mint az égő venyigé­nek. És ez az illat a ml orrunk­ban összekeveredett a pálinka, meg a cefre szagával, mert azo­kat is erősen éreztük — külö­punk. A pálinka szaga már az or­runkat csiklandozta, és láttuk is, hogy milyen szépen pisilnek a rézcsövek. A pálinkafőzőnek becézett kócerájban emberek ültek, meg álltak, volt köztük egy asszony is. — Jó estét adjon az isten! köszöntünk illedelmesen, egy kicsit hízelkedve, is, az­után előadtuk jövetelünk cél­ját —- Jó emberek, szeretnénk rágyújtani, ha adnának egy kis tüzet. Az atyafiak alaposan meg­néztek bennünket, azután az egyik, aki a katlan előtt ült, ki-' nyitotta a kazán ajtaját és így ’ ólt: nősen a pálinkáét. Hivatlan vendégek voltunk és, éreztük, hogy illő lenne megköszönni a tüzet:, azután to- Vábbállni, de ez nekünk seho­gyan sem akaródzott. S hogv ne töltsük indoklás nélkül az időt — megkérdeztem: — Kié ez a pálinkafőző? Alacsony, peckesmozensű, még fiatalos arcú férfi felelt. Ennek a férfinek elvan sár­gásbarna volt az arcbőre, mint a rézüstök oldala. Így szólt nagykevélven: — Kié lenne? A Földműves- szövetkezeté — vagyis a mi­énk. — Ugv .:. Aztán hány éves ez aa ízé.:, pálinkafőződ? — Azt csak az a jó atyaúr- ísten tudná pontosan megmon­dani, ha egyáltalán ügyelte az építkezést.. En még kicsi gyer­mek voltam, de ez a főzde már akkor is állt — felelte a réz- bőrű, akiről később megtudtuk, hogy ő a főzde vezetője. Ekkor egy fehérhajú, ugyan­csak fürgemozgású férfi közbe­szólt. Kicsit pöszén beszélt, .cs elővillanlak ezüstfogai. Ö mondta meg, hogy a főző kö­rülbelül száz, eves. Mindezt 8 nagyapjától tudja, aki még ta­núja volt a főző építésének. Terelgettük a beszélgetést ide-oda, mért a magamfajta újsáeesináló ember mindig a mégírfiivalőt keresi. Sőt, ab­ban a reményben, hogy úgy hamarabb adnak egy ki?; pálin­kát, le is lepleztem maciinkat. Megmondtam, hogy kifélék Va­gyunk. Még igazolványt is mutattam, amit az atyafiak jól megnéztek, gondolván ta­lán. hogv itt akárki nem ihatik pálinkát. Ezután nagyobb tisz­telettel néztek ránk. Ez külö­nösen jól esett, mert tapasz­talhattam, hogv van még nó- hánv ember, aki tiszteli az új­áé gf rókát. Véere a főző rézbőrű veze­tője is megemberelte magát és poharat, meg pálinkával tolt üveget állított a kis rozoga asztalra. Töltött mindannvi- ttnkrtak. Olvan szép, tiszta pá­linkát töltött: hogy annak ssí­ne sem volt, miként a jó víz nek dines, de az ereje és az il lato annál jobb. — Nöhát, akkor igyunk a csepegőből — szólt mosolyog­va és felemelte a poharat. — Ennek úgyis az a feladata, el­csepegjen. A többiek nevettek, mert ők tudták, hogy miről van szó. Ugyanis a pálinkafőző vezető­jének engedélyeznek néhány liter csepegőit. Hát ilyen el- cscpegésre szánt, pálinkából Ittunk mi is. De igen jó voll. Úgy végigseperte a torkunkat, mintha drótkefét toltak volna le benne. ____________________ A beszélgetés ezután megélénkült. Megtudtuk, hogv a falu népe hegyközséget alkot. A gyümölcsöshöz és a szőlő­termesztéshez szükséges védő­szereket közösén szerzik be és a. termés javát is közösen értő­késitik. Dicsérgették a hegyköz­séget, "hogy jó dolog az. segíti a termelést, és egy kicsit szö­vetkezet. a másik kicsit meg egyéni. Itt egyelőre ez felel meg, nem lehet a szőlőket nagvüzemesiteni. A szavakat, mondatokat újabb csepegteté- sek követték és a pálinka egy­re jobban oldoztatta a nyelve­ket. Kiderült; az is, hogy ok­tóber elején kezdték a pálin­kafőzést. azóta két üst alatt örökké ég a tűz, és két, rézcső­ből. szakadatlan folyik a pá­linka. Az egyik üstben cefrét főznek, a másikban desztillál­nak. Nnpj száz liter ötven fo­kos pálinka fő ki ebben a kis botorban. A tüzelőt a parasz­tok hozzák, és amíg a főzés tart — itt ülnek, tüzelnek az üstök alá, és izgatotton lesik, meny­nyi pálinka van már. Iigy-egy gazda átlagosan negyven-ötven liter pálinkával tér haza. Egyi- ket-másikat elkíséri az asszony is, mert vannak olyan férfiak, akik kicsit letagadnak a ho­zamból. — Es milyen az idei hozam? — kérdeztem, — Igen jó — felelte a vezető. — Ilyen édes, mint most, már régen volt, a gyümölcs. Dúsak a cefrék és kiváló ízű pálinkát adnak. A mennyiség is sokkal több, mint más esztendőkben szokott lenni. F.z különösen tetszik a főzde vezetőjének, mert ő a mennyi­ség után kapja a fizetést, no, meg a „csepegőt” is. örömé­ben ismét rnesrtöltntte. a poha­rakat és így kínálta: — Tervünk rája! Adja a ter­mészetfelelős, hogy aratásig tartson a főzés. —» Nem tart addig — szóit közbe az egyik ember. — De márciusig eltart. — Addig cl. — Akkor viszont kifőzünk húszezer liter pálinkát, és az nagy dolog. •— Annyit ki. — Nahát akkor, ilyen esz­tendő már régen volt. Éppen ezért — igyunk még rája. Ittunk, s hogy nagyjából mér megvitattuk nz idei gyü­mölcstermést. a főző vezetője érdekes históriák elbeszélésé­be kezdett;. Mért fura, helv ftm ez a pálinkafőző. Sok ember megfordul itti sok éjszakát át­diskurálnák, sok jő pálinkát megisznak és az ittas emberrel mindig történik valami. Egyszer is — mesélte a főző vezetője —, van annak már vagy három esztendeje, ugyan­úgy főzték a pálinkát, mint most. Kint esett a hó. Beszél­gettek, voltok vagy tizen, és észre sem vették, amikor az egyik atyafi eltűnt. Csak akkor lepődtek meg, amikor libegve, ingben-gatyában, mezítláb be­loholt a íőzőbe. —■ Hát veled, mi történt? w kérdezték tőle. — Rejtsetek el, a jóistentt » világnak! — kiáltott az atyafi. ■ Itt vol ham az egyik me­nyecskénél, én most a férjé baltával jön utánam.... FT í mi is jót nevettünk, és I , Sl> i az emberek, meg a fa­lu nevét éppen azért nem ír­tam itt le, nehogy sérelem e/k sék valaki életében. Mesélték ugyan ennél még cifrább histó­riákat is, de azokat már le s/J mérem írni, olyanok, Örákpn át hallgattuk az emberek apró históriáit Közben, persze, ír­tunk. Fogyott a csepegő. A ru­ha már egészen megszáradt rajtunk, kívülről nem látszott hogy el vagyunk ázva, de amid megszáradtunk — kicsit el­áztunk belülről. És az úristeh se tudja, hányszor kértünk tü­zet, hiszen még akkor sem vol* gyufánk, amikor botladozva/ ám igen jókedvűen visszatér­tünk az országúira. Szcndrd JSasef

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents