Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

Péntek, 1963. november 15. SSZAKMAGYAXORSZAG 3 Nem adhatok iofomáciét“ 99 Közismert az illetékes szakemberek és vezetők előtt, hogy a 3. sz. AK.ÖV Kazincbarcikán működő 1. sz. főnöksége sok szép ered­ményt ér cl a szállításban. A csaknem 200 különféle gépjárművel rendelkező ki- rendeltség dolgozói a sok nehézség és mostoha körül­mény ellenére derekasan munkálkodnak, hogy telje­síteni tudják feladatukat. Nos, erről, de különösképpen a problémákról szerettünk volna tájékoztatást kapni a kirendeltség vezetőjétől, ez azonban sajnos, nem sike­rült. ílármily furcsán is hangzik, a főnökség vezető­je kijelentette: „Jött egy körlevél, illetve utasítás a központ jogügyi osztályától, amely megtiltja, hogy a sajtónak adatokat 'szolgál­tassunk ki. Ügy tudom, va­lamiféle vezérigazgatói uta­sítás alapján született ez a körlevél. Én megadhatom a felvilágosítást, de csak úgy, ha jóváhagyás végett be­mutatjuk az igazgatóság­nak.” „Agltációmmnl” elértem, hogy a kirendeltség vezető­je felhívta a miskolci köz­pont jogügyi osztályát és kérte, keressék elő a rende­letét, amely megtiltja a saj­tó informálását, tekintettel arra, hogy a kirendeltség­nek küldött példány „el­kallódott”. Jelentkezett is valaki a jogügyi osztályon, aki nemigen tartotta fontos­nak az egész kérdést, mert gyorsan mellétette a telefont és húsz percen át hiába vá­rakoztunk, senki nem szólt bele a kagylóba. A kirendeltség vezetője végül már hajlandó lett vol­na beszélni munkájukról, de ha nem is jelentette ki, érez­ni lehetett szavaiból, hogy fél, bírálatot kaphat, amiért az utasítás ellenére infor­málni merte a pártlap kép­viselőjét. így aztán hiába jöttek be az irodába a ki- rendeltség többi vezetői, s maga a pártszervezet titkára is, e sorok írója nem ért célhoz, hasztalan töltött el közel egy órát a barcikai 3. sz. AKÖV kirendeltségé­nél. Eddig a történet, amely megérdemli, hogy néhány kérdéssel fejezzük be: A ve­zérigazgatóság, vagy a mis­kolci központ vezetői nem bíznak a barcikai kiren­deltség vezetőjében? Miért várják, hogy a barcikai ki- rendeltség életéről a köz­pontban adjanak informáci­ót? Nem a harcikai kiren­deltség vezetője ismeri job­ban a saját irányítása alatt működő kirendeltség életét? Mi ez, ha nem bürokrácia? Szegedi László * >■ >­X­>­i ■ >­Megkezdődött az őszi erdősítés megyénkben Az észak-magyarországi hegyvidékein megkezdődött az őszi erdősítés, amelynek során mintegy 1400 hektárral növek­szik az erdőségek területe. A Keletbükki Állami Erdőgazda­ság az ültetéshez 14 millió fa­csemetét használ fel. Ezeket a gazdaság 117 hektárnyi, zöm­mel már nagyüzemi csemete­kertjében nevelték fel. Az erdősítésnél figyelembe veszik az egyes fafajták tele­pítésére kialakult tudományos megfigyeléseket. Mintegy 4 millió tölgy csemetét ültetnek, elsősorban a csereháti, vala­mint a délbükki hegyoldalak­ra. A Bükk-hegység őshonos fafajtáját, a bükköt elsősorban a róla elnevezett hegyvidéken ültetik. A gyorsan növő nyár- féleségek a Tisza, a Bodrog és más folyók árterületeire kerül­nek, míg a magas Bükkbe, Nagymező, Jávorkút környéké­re, valamint az aggteleki és a bódvaszilasd karsztos vidékre fekete-vörös, luc- és erdei fe­nyőt telepítenek. A hegyvidék több mint 100 községéből mint­egy 3000 asszony és lány dol­gozik az erdészetben, a cseme­teültetésnél. Évről-évre no a termelés a Kőbányai Gyógyszerárugyárbán J Több mint kétszáz gyógy- xszertermékei gyártanak a Kö- J bányai Gyógyszerárugyárban. \Az utóbbi négy évben mintegy " 50 fele új készítményt hoztak forgalomba. Ezeknek többsége külföldön is keresett cikk, a gyár össztermelésének csak­nem 70 százalékát exportálják. Az utóbbi évek nagyarányú rekonstrukciója során, 1960. óta négyszeresére nőtt a [ter­melés. A nagyarányú fejlődést az üzem kutató gárdájának munkája is nagyban segítette. Szaplonczai Gézáné az aseptikus oldatot készíti a laborban. t* *********** ******************************* As altalaflasítás problémái I accan véSe !1Z 5sznek és Lassan remélhetőleg ha­marosan befejezzük megyénk­ben a mélyszántást is. A követ­kezőkben pedig éppen a szán­tással, még pontosabban: a ta­lajműveléssel kapcsolatban szeretnék elmondani néhány észrevételt — elsősorban az .üdéi tapasztalatok alapján. A legszerényebb számítások Szerint is Borsod megyében kö­rülbelül 317 000 hold olyan t e­rület van. ahol az egyszerű szántás még nem jelent korsze­rt! talajművelést, itt már ed­dig is el kellett volna végezni az altalajlazítást. Ezt a felada­tukat megyénk termelőszövet­kezetei és gépállomásai nem tudták teljesíteni. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályának irányításá­val, az osztály által meghatá­rozott terv. szerint ebben az évben 10 000 holdon, elsősor­ban a lejtős területeken kellett Volna altalajt lazítani. Ezt a tervet csalt félig valósítottuk meg — körülbelül 5000 holdon. A terv nem teljesítését ille­tően elsősorban az objektiv akadályokról kell beszélni, mert nemcsak szakemberein­ken és vezetőinken múlott, hogy a lassan végéhez'érő esz­tendő ilyen nagy adóssággal marad mögöttünk. Az objektív akadályok közt is első a meg­felelő gépek hiánya. Nincs sem elegendő erős erőgép, sem a feladat elvégzéséhez szükséges munkagép. Elsősorban D 4—K 70-es és Sz 100-as traktorok kellenének, de ezekből a beter­vezett mennyiség nem érkezett meg, ráadásul a D 4—K 70-es traktorokkal bajok vannak, konstrukciós hibák miatt sok a leállás, hosszasak a javítá­sok. Erről azonban elsősorban a Vörös Csillag Traktorgyár tervezői tehetnek. Fhhon az évben 80 darab egykéses és 50 da­rab háromkéses altalajlazító ekét is vártak a megyébe, ezek­re. tervezték a 10 000 hold al~ talajlnzítást, de az egészből mindössze 25 darab érkezett fneg. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár egy­szerűen nem tudta legyártani a megrendelt ekéket, s így az al­talajlazítás iránti közömbös­ség nemcsak fokozódott, hanem a mezőgazdasági szakemberek és vezetők körében szívesen elfogadott és sokszor hangoz­tatott ürügy lett. A megyei szakvezetők, amikor látták, hogy az altalajlazítási tervet nem lehet teljesíteni, gyorsan a Budapesti Talajjavító Válla­lat talajvédelmi osztályához fordultak segítségért, ahonnan kaptak is. Szeptember 5-én a budanesli vállalat három meg­felelő taláilazító erő- és mun- kagépg^^ni^itrói VíilHött a sza- laszendi Rákóczi Termelőszö­vetkezetbe. Ezek a gépek ot.t elég sokat dolgoztak, s mint­egy példát is szolgáltattak an­nak megértésére, hogy az al­talajlazítás nem ördögi mester­ség, el lehet azt végezni, csak akarat kell hozzá. Mindezért a szalaszendi Rákóczi Tsz veze­tőségét is dicséret illeti, mert az egész megye területén Sza- laszend az a község, ahol az altalajlazítást komolyan keze­lik, jelentőségét megértik és a termelőszövetkezet ezt saját erejével is előmozdítja. A já­rások közül pedig az encsi já­rás érdemel dicséretet, mert az altalajlazítás mértéke ott a legnagyobb, Igaz, hogy ez a megyei tanács mezőgazdasági osztályának is érdeme, tekint­ve, hogy az altalajlazító gé­pek többségét az encsi járásba irányították. Általában azonban az a hely­zet, hogy a termelőszövetkeze­tek vezetői és tagjai megye- szerte „irtóznak” az altalajla­zítástól, nem veszik komolyan, talán azért, mert nem isme­rik annak termelési jelentősé­gét. Pedig példák sokasága bi­zonyítja, hogy a három-négy évenként megismételt altalaj- lazítás gabonafélékből kettő, kukoricából pedig öt mázsa terméstöbbletet eredményez. Elsősorban a lejtős területe­ken. ahol a terméshozamok a megyei átlagnál is alacsonyab­bak, különösen fontos lenne te­hát az altalajlazítás. Azzal a kifogással sem élhetnek a ter­melőszövetkezetek, hogy ez a munka sokba kerül, mert a költségek 50—80 százalékát az állam a 3004/5-ös határozat ér­telmében vállalja. A korszerű talajművelés­rt Korszerű hez értő szak­emberek tudják, mennyire fon­tos munka az altalajlazítás. Egyszerűen nincs olyan talaj, ahol áz altalajlazítás ne ered­ményezne terméstöbbletet. így teliát nemcsak a lejtős terüle­teken, hanem a sík vidékeken is el kellene végezni. Egyelőre; • azonban a termelőszövetkezeti vezetők géphiányra hivatkoz-i • nak, az igazság viszont az, hogy a meglévő gépeket sem hasz­nálják ki erre a célra. Az Sz 100-as traktorok például, ha-; . rom késsel kiváló minőségű al-] • talajlazítást végeznek. Az altalajlazJtással kapcsola­tos feladataink tehát nagyok, sürgetőek és sokrétűek. ,Az: • idén már nem sokat tudunk változtatni a helyzeten. Az al­talajlazítást aratás után azon­nal el kell kezdeni. Idő most van, 7s2Lm­berek és a vezetők már most) hozzákezdenek a gépele beszer­zéséhez és az altalajlazítási megszervezéséhez —. jövőre ezt a feladatunkat is teljesíteni tudjuk. És ezt a terméstöbble­tek tízezer mázsáival mérhet­jük majd le. Szcndreí József Balázs István laboráns vérnyomás süllyesztő anyagot ad bo kísérleti alanynak. A veretesről—vehetőknek v. A vállalati klímáról-jj-'y zemeink, gyáraink álta- II Iában teljesítik tervü­ket, s a gazdasági mu­tatókat. Ka ebből a szempont­ból nézzük a dolgokat, azt mondhatjuk, nincs, baj válla­latainknál. De ha a” dolgok mé­lyére nézünk, észrevesszük, hogy egyes üzemeinkben nincs minden rendben. A dolgozók, a beosztottak között nézeteltérés van, gyakori a súrlódás, a fél­tékenység, s egyes emberek fél szemmel mindig azt nézik: mit csinál a másik. Hétköznapi nyelven: „fúrják” egymást. Az ilyen gyárban, üzemben rossz a pszichikus klíma. A vezetőnek, mint azt a szer­kesztőségünkben rendezett an­kéten dr. Susánszky János hangsúlyozta, nagy mértékben módjában van ezt a klímát be­folyásolni. A vezető nemcsak a közvetlenül hozzátartozó be­osztottak pszichikus viszonyát képes formálni, hanem a be­osztottak egymás közötti viszo­nyát is. Miért kell ezzel foglal­koznia a vezetőnek? Azért, mert ahol a dolgozók sok ener­giát, időt fordítanak a másik­kal való „törődésre”, ott lénye­gesebben rosszabb hatásfokkal tevokenykodnele a munkában. Több helyen, ha a vállalathoz idegen érkezik, egyesek mind­járt az üzem belső ügyeivel, intrikával traktáliák az érke­zőt. Felmerül a kérdés: tud-e ilyen esetekben' segíteni a ve­zető? Feltétlenül! Ha kell. a legerélyesebb módon kell segí­teni — szögezte le Susánszky elvtárs. Persze ahhoz, hogy a vezető eredményesen harcol­hasson az ilyen káros jelensé­gek ellen, fel kell fedni e rossz klíma okát. Az ok igen gyak­ran abból adódik, hogy a vál­lalatnál aránytalan a megter­helés. Ha pedig ez így van, feltétlenül meg kell azt szün­tetni. Arányosnak nevezzük azt a terhelést, ha azonos szinten, azonos beosztásban, vagy fize­tési kategóriákban dolgozó munkaerőktől azonos teljesít­ményt kívánnak. (Ez a telje­sítménybérre természetesen nem vonatkozik.) Ez elsősor­ban a műszaki állományban lévő dolgozókra érvényes. Aránytalan pedig a terhelés akkor, ha X-től sokkal keve­sebbet kívánunk, mint Y-tól. Van vezető, aki a munkák zö­mét azért adja mondjuk Y- nak, mert az éppen közelebb áll hozzá. De előfordulhat ez pusztán kényelmességből is, abból: a vezetőnek nincs ideje, hogy utánanézzen, milyen a másik munkatárs leterhelése. Miért rossz az ilyen arányta­lan terhelés? Azért, mert súr­lódásokhoz vezet, a beosztot­tak megjegyzéseket tesznek egymásra, esetleg intrikákat szítanak. De nem jó ez. a .húzó” munkaerő szempont­jaitól sem. Az aránytalanul so­kat dolgozó beosztottak előbb, vagy utóbb mcgsokallják a dolgot, s vagy kevesebbet fog­nak tudatosan dolgozni, vagy vedig elmennek a vállalattól. A vezetők a túlterhelést pró­bálják erkölcsi és bizonyos gazdasági juttatásokkal is el­lensúlyozni. De ez sem meg­oldás. ez is csak súrlódásokhoz vezet A rossz pszichikus klíma megszüntetésének má­sik igen fontos kérdése az, hogyan foglalkozik a vezető beosztottaival — mutatott rá Bárány Gyula, a Kohó- és Gépipari Minisztérium terme­lési főosztályának előadója. Az a vezető, amelyik nagy gondot fordít a beosztottak megisme­résére, a beosztottakkal való helyes bánásmódra, s nem tesz kivételeket közöttük, alapjai­ban elszakítja a „fúrás” gyöke­rét. Elszakítja, mert így a be­osztottak nem lesznek féltéke­nyek egymásra, tisztában van­nak vele: a vezető csak mun­kájuk után ítéli meg őket. Há­mori Sándor, a Diósgyőri Gép­gyár vezérigazgató helyettese az ezzel kapcsolatos nézeteket még megtoldotta azzal: a be­osztottak egymáshoz való jó viszonyát a vezető azon keresz­tül is tudja biztosítani, hogy az igazgató, a főmérnök nem nyúl például keresztül a főosztály­vezetőn olyan munkában, ame­lyet éppen a főosztályvezető végez. Ha egy alsóbb vezető fölött a magasabb vezetők lén- ten-nyomon átnyúlnak, nélküle intézkednek, az illető azt kéz-; di majd nézni, figyelni, hogy a hasonló beosztásban lévő X. és Z. felett is átnvúinak-e. Ha ezt nem tapasztal ia. arra a kö­vetkeztetésre juthat, hogv fi megbízhatatlan, rosszul „fek­szik” stb. S ilyenkor egyesek igen hajlamosak arra (ahelyett« hogy elmondanák vezetőiknek észrevételüket), hogy elkezdik „fúrni” X-et és Z-t. A vezető beosztottak egymás közti jó viszonyát megteremt­heti, befolyásolhatja a helyes ellenőrzéssel is. Hogyan el­lenőrizzünk és hogyan haszno­sítsuk annak eredményeit? Az ellenőrzés pszichológiájának vannak szabályai. Ezek na­gyon szigorú szabályok. Ez azt mondja, hogy a vezetőnek, függetlenül attól, hogy mi volt a hiba, képesnek kell lennie arra, hogy levonja az erkölcsi és anyagi következtetéseket. Lehet, hogy valaki jó szán­dékból. de vannak olyanok is, akik rossz szándékból követ­nek el valamit. A gyárban dol­gozó • S ezer ember azonban csak azt látja, hogy az egyik is és a másik is elkövetett egy hibát, s az egyiknek elnézték, a másiknak nem. A gyárban dolgozó emberek zöme nem nézi, hogy az egyik talán té­vedett, amaz pedig hanyag volt. Az emberek általában csak azt nézik, hogyan döntött az igazgató, és ha abban vala­mi kifogásolnivalót találnak, bizonyos igazságtalanság érzé­se fejlődik ki bennük, ami az­tán megmérgezi a jó viszonyt. A vezetők tehát sokat tehet­nek a jó vállalati klíma meg­teremtéséért. S ezt a vezetők­nek meg is kell tenniök, mert ahol nincs meg, ott rosszul megy a munka, a hasznos energia, az idő felesleges csa­tornákba kerül. Meg kell ten­niök ezt a vezetőknek azért is, hogy csökkenjen üzemeinkben a munkaerő vándorlás, különö­sen az építőiparban. A kívülál­lók azt tartják, s szinte elural­kodott az a nézet, hogy s munkakörváltozások nagy ré­sze bérkérdések miatt követke­zik be. Ez helytelen szemlélet. A vizsgálatok ugyanis azt mu­tatják, hogy egyre kevesebben változtatnak munkahelyet bér miatt. Ezt bizonyítja az a bu­dapesti statisztikai feldolgozás is, amely három gépipari vál­lalatnál ezer munkaerő ván­dorlási esetet vizsgált meg. Az illetőknek csak 17,7 százaléka esetéit bérkérdés miatt mun­kahelyet. A statisztikai felmé­rés inkább arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a dolgozók könnyen változtatnak munka­helyet az üzemben, gyárban uralkodó helytelen emberi kapcsolatok miatt. A női mun­kaerőknél például gyakori a vándorlás, ha a művezetőnek rossz a modora, nem kielégítő a viselkedése. Egy ilyen mű­vezető miatt egy budapesti üzemben 40 százalékos munka­erővándorlás történt. Érdekes, hogy az ilyen munkaerők még akkor is otthagyják a vállala­tot, ha az új helyükön keve­sebb bért kapnak, csakhogy megszabaduljanak a korábbi munkahelyükön kifogásolt munkakörülményektől, nem szívlelt emberektől. A vezetők tehát igen so­kat tehetnek a jó kol­lektíva, a jó vállalati kiima megteremtéséért. S ép­pen ezért a vezetés tudomá­nyos módszere parancsolólgg írja elő az igazgatóknak, fő­mérnököknek, hogy az eddigi­eknél többet tegyenek a beosz­tottak egymáshoz való viszo­nyának kialakításáért. Többet kell tenniök a vezetőknek eb­ben a kérdésben, mert a jó vállalati klíma erős kihatással van a termelésre, az egész munkára. Sector László Paulovits Ágoston (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents