Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-15 / 267. szám

ESZAKMAGYARGRSZÁG Péntek, 1903. november 13. Bemutatkozás — szeplőkkel Á szándék, hogy közvetle­nebb kapcsolat, mondjuk így: híd jöjjön létre a közönség és városunkba újonnan szerző­dött színészeink között — di­cséretre méltó. A Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának színháztermében megtartott bemutatkozó estet e dicséretes szándék szellemében szeret­nénk mérlegre tenni. A megvalósulást példamuta­tó művészi ambícióval, né­hány kitünően tolmácsolt ma­gánszám szorgalmazta és rep­rezentálta. Elsősorban Koncz Gábor mesterien előadott no­vella produktumaira kell gon­dolnunk, kiemelve Ludvig As- kenazy Egyszerű történetét, a líra és a fanyar humor sajátos, 3; el lemos ötvözetét, uz ötvözet megrendítő közvetítését, Ki kell jelentenünk: Koncz Gábor színvonalat képviselt, u már említett híd elsősorban a mű­vészi közeg segítségével te­remtődött rneg, közte és a kö­zönség között. Hasonlókat mondhatunk Fillár István több műfajban jelentkező, ne­mes „hídteremtő” szándéká­ról is. Szokolay Oltó Pabló Néni­dét állította az őt megillető helyre azáltal, hogy a költői gondolatot nagy ihleteitséggel, mély átéléssel közvetítette. Am műsorának megválasztá­sában lehetett volna igén yc- sebb is, mert színpadon eddig még nem találkozott személyé­vel a miskolci közönség. Sar­lós Gábor jó, hogy humorral lépett közönsége elé. Karinthy Énekóra című jelenete min­denkor érdeklődésre tarthat számot. Dicséretes, hogy vi­dám „életképeit” is felvette műsorába. Hiányoltuk azon­ban általunk sejtett sokoldalú­ságának reprezentálasát; a szí­nész-rendező gondosabban ki­munkált pódiumszámait. Te- Icssy Györgyi Shakespeare Vízkeresztjének egyik jelene­tében szép színeket hozott. Tetszettek sanzonjai is. Vi­szont Radnóti verseinek tol­mácsolása közben hiányoltuk a lágyságot, a. lírái. Férfias, „kopogó” keménysége nem fe­lelt meg Radnóti verseire vo­natkozó elképzeléseinknek. l-ády Zsuzsa indiszponáll- nak látszott a bemutatkozás alkalmával. Számai közül egyedül Lehár; Paganini című operettjének Keringőjét hall­gattuk élvezettel és megnyug­vással. Gyuricza Ottó és Lóránd Hanna amolyan „riporter”-fé- lék voltak, ök mutatták be színházunkhoz szerződött szí­nészeinket. Lóránd Hanna a Vizkeresztből kiemelt jelenet­ben rokonszenves alakítást nyújtott. Gyuricza Ottó egyéb vonatkozású, szelíd hangú, megnyerő konferálása jó be­nyomást keltett. Ami a műsor egészét illeti: szerkcsztésileg egyenetlen volt. Az első 15 percben nem keve­sebb, mint öt. verset hallot­tunk. A címben jelzett szep- lők a színvonalban jelent­kező hullámzások közepette estek. A közönség jó szívvel vett volna valami eredeti, mo­dern irodalmi-zenei-dalestct. amelyben sok munka és még több szív van. Ugyanis a be­mutatott miisorszámok a „már volt” emléktái-ból kerültek elő, így értelemszerűen nem „dop- pingolódott” sem művész, sem közönség. Valljuk be őszintén: ilyen jellegű műsor előkészü­leteire november első harma­dáig idő is volt bőven. — párkány — Négy évi munkává! összegyííjfötfék megyéiben a ionóélel iiagyományait Megyénk tájain, különösen a csereháti részen, a Hór völ­gyében és a Bodrogközben hajdanán igen népszerűek vol­tak a fonóházak, amelyekben a téli estéken vidám mulatsá­gokat rendeztek a fiatalok. A vígkedélyű fonóknak már csak az emléke öl a falvakban. Eze­ket, a lassan feledésbe merülő hagyományokat, a fonók szo­kásait, dalait, táncait és játé­kait gyűjtötte össze Lajos Ár­pád, a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzkutatója. Négy évig tarló munka so­rán több mint 80 községet ke­resett fel, és az öregek. elbe­Olvasá-ankét Hódoscsépányban A napokban olvasó-ankétot rendeztünk Hódoscsépány köz­ségben. Az ankét, mint eddig általában, sok hasznos tapasz­talatot nyújtott a sajlómunká- hoz, a terjesztéshez. Az olva­sók, a lappal kapcsolatos vé­leményeken túl, behatóan fog­lalkoztak a község gondjaival, örömeivel. Beszéltek az ifjú­ság nevelésével kapcsolatos . problémákról. Szóvá tették, hogy a községben este hat óra j nyéként új után nem tudják tisztán fogni* építenek. a Kossuth- és a Pelőfi-rádió műsorát. Úgy vélik, hogy ez az áramingadozással van ösz- szefüggésben. (Elmondották, hogy már 380 voltot is mér­tek.) Gyakoriak az áramszol­gáltatási zavarok, de az ÉMÁSZ emberei sok esetben nagy késéssel szüntetik meg a zavarokat, örömmel számol­tak be róla, hogy a község la­kóinak összefogása eredmé- orvosi rendelőt szélese nyomán 300 népdalt kottázott le, 200 táncot és játé­kot örökített meg, valamint 30 féle munkafolyamatot jegyzett fel, A gyűjtött anyagban igen nagy helyet foglalnak el a kü­lönböző tájak népi játékai így például a palócfalvak fonóiban a lányok többnyire párbeszé­des formájú játékot játszot­tak, amelyet legényvásárnak nevezlek. A verses játékban két lány pörlekedett egymás­sal a „kiválasztott” legény meg­szerzéséért. A vesztesnek há­rom hosszú szálát kellett fon­ni a guzsölyról. A dcl-bukkal- jai községekben pedig leány­vásárló játékokkal szórakoztak a legények. Az egyik fiú csak úgy „vehette” meg a lányt a másiktól, ha az egy bizonyos mennyiségű botütésl eltűrt a tenyerén. Ezen kívül igen nép­szerűek voltak a fonókban a népi „sportjátékok”: a rúdhú- zás, a szarka, a béka és a gug­goló tánc. A gyűjtött anyagot, amely a borsodi fonók mun­kafolyamatait és szokásait fog­lalja magában — Lajos Árpád mintegy 400 gépelt oldalon feldolgozta. A megírt anyagot a Herman Ottó Múzeum a ta­nács támogatásával jövőre könyvalakban megjelenteti. „Gorubadömping** a miskolci piacon A csapadékos, napsütéssel válta.lcozó, enyhe őszi időjárás hatására valóságos „gomba- damping” alakult ki a mis­kolci piacon. Naponta 200—200 kilogramm gombái hoznak Rudabánya, Szeiidrölád, No- ( vajidrány környékéről. Ezen a vidéken szokatlan tömegben nőtt az őszi. tenyészidejű, gyű­rűs tölcséres gomba. Igen nagy mennyiségben kerül pi­acra a háziasszonyok állal közkedvelt mezei sampiem, né­pies nevén csiperke gomba, amelyet elsősorban a Mezöcsát és a Tiszalúc környéki legelő­kön szednek, de nagy tömeg­ben található Miskolc környé­kén is. Nagy kelendőségnek örvend az őzláb is. Október eleje óta szinte ki­vétel nélkül, mindennap el­árasztották gombával a mis­kolci piacot, s a becslések sze­rint eddig több mint 10 ezer kilogramm, étkezésre alkal­mas gomba került a vásárlók­hoz. A szakszerű ellenőrzés eredményeként a piacait vá­sárolt gomba egyetlen cselben sem okozott mérgezést. J Látogatók az INDK-ba • ­® (Tudósilónktól.) v Halléban vagyunk, az ® August Bebel utcában. A e járókelők egyre-másra íór­* dúlnak meg a csinos, kislá- o nyolc után. akik éppen most | lépnek ki egy hatalmas épü- ® let kapuján. Oltó Brúder lj­* júsági Szálló — ezt a 7ievct » viseli ez az épület. És a ka- ® pújában megjelenő kislányok ■ magyarul beszélnek. * Ez ebben az érdekes itt, » kedves miskolci olvasóim, * mert hiszen csinos lányok e Halléban is akadnak. Nem * is kevesen! De magyarul be- © szelők nem mindig! ® És hogy megfordulnak ulá- o nuk az utcán, az nemcsak * csinosságuknak szól, hanem £ büszkeséget is jelent, hiszen * most már egyre több külföl- ® di fordul meg az NDK-ban. ® Egyedül itt, a haliéi August £ Bebel utcában, ebben az if- ° júsági szállóban hétezer kül- | földi turista lakott már az * idén. A Szovjetunióból, Cseh- 2 Szlovákiából, Franciaország- ® ból, Romániából, Bulgáriából 2 és máshonnan is érkeztek lá­* ti — mindenünnen toga lók és most legutóbb ép­pen MagyarországbóL Egyre többen jönnek RZ NDK-ba, hogy lássálc azt (ÉS országot, amely a nyugatné­met propaganda szerint, tu­lajdonképpen — nem is léte­zik. De a látogatók itt vannak, körülnéznek, látják, mit. al­kottunk. Egyedül Nyugat- Németországból 852 657 láto­gató érkezett hozzánk, idén január 1. és szeptember 30. között. Átlagosan számítva ez nem kevesebb, mint 3150 nyugatnémet naponta, fis ezek abból az országból ér­keztek hozzánk, amelynek hivatalos szervei állandóan azt hangoztatják, hogy áz NDK nem is lélezik! Kérdés, hogy akkor tulaj­donképpen hol is vannak a mi látogatóink. Mi tudjuk, hogy nálunk, az NDK-ban. De a nyugatnémet vezetők valóban nem tudják? Vagy egyszerűen nem akarják tud­ni? E. Peter Trog A Weiner-vonósnégyes hangversenye A KAMARAZENE, köze­lebbről a vonósnégyes hallga­tása és játszása a legszebb él­mények közé tartozik. A lár­más sikerekről lemondó, meg­hitt; zenélés ez. A zeneköltő I feláldozza a .nagy zenekar, a kórus színpompáját, hogy mély gondolatait puritán egyszerű­séggel elmondhassa. A dallam­vonalakból előrajzolódó hang­kép éppen ezért a kulturált, művészi megformálás és hang­zás próbaköve. Nem tűri a vázlatos, kidolgozatlan muzsi­kát. Leleplezi a megbúvó pon­gyolaságot. Nagy igényeket tá­maszt minden játékossal szem­ben. Kevés csak a technikai készség, mély muzikalitás nél­kül. fis ennek fordítottja is áll. Hazánkban a kamarazenélés tiszteletre méltó múlttal ren­delkezik és világhírre emelke­dett, amiben Weiner Leónak, a nagy mesternek ebnem évülő érdemei vannak. A hétfő esti-bérleti soroza­ton szereplő Weiner-vonósné­gyes tagjai még abban a sze- i'encsében részesülhettek, hogy fejlődésüket a mester, Weiner Leó irányíthatta. A fiatal, né­hány éves. de sok hazai és nemzetközi sikert elért együt­tes ígv vált egyik legjobb ka­mara-társaságunkká. Zenekul­túrájuk, művekről vallott fel­fogásuk. előadásmódjuk, tech­nikai készségük bizonyítéka annak, hogy méltán viselik Weiner Leó nevét. Hangversenyükön Haydn Op. 77. F-dúr, Csajkovszkij III. Esz-moll és Palatich vonósné­gyesét 7T7utatlák be. A műsor összeállítása éi'zékelteti, hogy a nagy mesterek müveinek meg­szólaltatásán kívül a legújabb magyar szerzők alkotásainak megismertetéséből is részt kí­vánnak venni. Fatatich vonósnégyesének fogadtatása azt mutatta, hogy a közönség élénk éi'deklődéssel, szívesen meghallgatja az új műveket is. Ebben természe­tesen része volt a Weiner-vo­nósnégyes kitűnő előadásának, noha ennek a műnek színvona­la 7nég nem érte el a később hallott Haydn vagy Csajkov­szkij hőfokát. Sem színhatásai­ban, sem a mondanivaló mély­ségében, amit különösen a II tételben igé7iyeUünk volna jobban. Palatich szívesen, ta­lán túl sokat is ól a hangzás­effektusok fokozása érdekében a vonós hangszerek pengetésé­vel, ezzel sok színt visz a mű­fajba, viszont ez a színhatás- keresés sokszor oda vezet, hogy az első hegedű túlságos dominált szei-epet kap. Haydn Op. 77. F-dúr vonós­négyese a késel kvartettek kö­zül való, amelyek e műfaj csú­csát jelentik. Hangvételük már szinte modem, forradalmi és íwnanlikus. Előadásmódjuk a szerzőtől megkívánt és szüksé­ges tempóban, ugyancsak nagy nehézségek elé állítja az elő­adókat, a vonóvezetési problé­mák sokaságával. A Weiner- vonósnégyes előadása megfe­lelt a legmagasabb rnűvészi követelményeknek. Talán áz utolsó tételt vettük volna ki­csit pei-gőbben. Kiemelt dicsé­retet éi-demel a vonósnégyes primáriusa. Hasonlóan szép él­ménnyel ajándékozott meg • Csajkovszkij vonósnégyes meg­szólaltatása. Az első tétel kidol­gozási részének csaknem szim­fonikus feszültsége igen széfr megoldást adott, a második té­tel tovasuhanó zenei látomá­sa, a harmadik tétel gyász-ze­néje, az utolsó tétel energiája új meg új szépségeit fedte fél a műnek és a kitűnő Weiner- kvartettnek. A KÖZÖNSÉG nagyon máéfi elismeréssel hallgatta a magas- színvonalú kamarazenéién. Ráadásként Weiner harmadik vonósnégyesének briliáns fu­gáját hallottuk. V. Zalán Irén A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (A 130 méteres hullámhosszé* i»—1» Óráig) Borsodi hangos újság. Még egyszer a polyureténríl.. * Ascher: Tracy dala. Kulturális krónika. A hétvége megyei sportműsora. Őszi hangulat... Könnyűzene. ■ Gödör! Magam ástam gyalogsági ásómmal. Mély gödör. Fala fekete jég. Nem látom az eget. Nem látom a háborút. Gallyakból tá- kolt keskeny égbolt, rajta vékony hótakaró választ el minden­től, ami él. Nem hallom a golyók fütyülését. Nem hallom a gránátok robbanását. Minden olyan bizonytalan, nem tudnám megmondani, véget ért már a háború, vagy csak én nem va­gyok már katona? Mit keresek akkor ebben a gödörben, aminek a fala fekete jég? Mit keresek e tábori telefon mellett, két kagylóval a fü­lemen; olyanok, mint két lehetetlen fekete fülbevaló. — Halló, „Tölgyfa”! „Tölgyfa” nem felel. Hangom végigfut a fekete kábelen, mint borzongás' a hátgerincen. A „Tölgyfa” néma, mintha már nem is volna. De nem hagyom abba a hívást, a hangok a gödör falára kapaszkodnak, mintha a rőzse-égbolton át ki akarnának törni a háború világosságába. Nem sikerül. Hallom harsogó hangomat: * „Tölgyfa”! „Tölgyfa”! Pillanatokig úgy érzem, mintha látnám is a hangokat. Körülfutkosnak a gödör­ben kétségbeesve, aztán visszatérnek belém és eggyéo'lvadnak testem fáradságával. Mozdulatlanul fekszem a gödörben. Ez az én gödröm, fin ástam magamnak. Az én gyalogsági ásómmal, és gyalogsági vei'ejtékemmel. Hogy megvédjen a golyóktól. 7'epeszektől. a robbanásoktól. Minden katonának van egy gödre. Lám. ne­kem is van egy, benne fekszem, nehéz telefonkagylók vannak a fülemen, s a vékony kábelen át a környező világot keresem, a háborút.. Egyedül fekszem benne, szorítanak a gödör fala), iránt valami szükreszabott koporsó, aniit nem az én gyalog­sági mellkasomra méreteztek. Egyedül fekszem! Olyan egyedül, hogy hallom a hópely- hek szelíd hullását gödröm rőzse-fedelére. Egyedül fekszem! Olyan egyedül, hogy hallom vérem riadt lüktetését; az ereimben. Egyedül fekszem! Olyan egyedül, hogy hallom gondola­taim fakadását. Kifakadnak, mint hideg verejtékcseppek a bőrömön. Kifakadnak, leválnak agysejtjeimről, kígyóként kúsznak bennem, megnémisztenek. Felriadok. Mintha valaki besurrant volna a gödörbe. Az én gödrömbe! Hihetetlen. Néma és mozdulatlan minden körülöttem, ág se rezzent a. tetőn. Látnom kellett volna legalább egy pillanatra a hamti- szüi'ke eget. vagy a hópelyhek fehér játékát. De a képzelgés befúrta magát az agyamba. Mint egy dum-dum golyó. Érzem. Felrobbant, tele íröcskölle agyvelőmel; parányi repeszeivel. Megpróbálok védekez7ii, beleorditók a kagylóba; Halló, „Tölgyfa”! HARALAMB ZINCA; QihL&vbtvi Ez is csak képzelgés volt. Nem kiáltottam. Nem ordítot­tam. Ki sem nyitottam a számat. De lehetséges, hogy kinyi­tottam, csak hang nem jött ki belőle. Akárhogy is van, vere­séget szenvedtem. Nem bírok ellenállni. Mi tö7'tént velem? Ki akar így rászedni engem? Az álmok? A gondolatok? Az emlékek? A fáradtság? Mégsem vagyok egyedül a gödörben. Egy láthatatlan árnyék motoz körülöttem, mintha játszani akarna velem. Elhúzódnék előle, nincs hova. Nézd, csontos kezét a kebelembe dugja, jeges ujjaival a lel kém ben koter-ász. „Hagyj békén!” — kiáltom feléje. Vállam a gödör falához ütödik. Nem bírok védekezni. A hideg, ellenséges ujjak tovább vájkálnak a lelke:nbc77. — Mit kívánsz tőlem? — védekeztem reménytelenül. — Tetszenek neked u halottak? — kérdi az árnyék, az én látogatóm a gödörben. — Nem! — Miéit? — Hagyj békén! Kezét kjhúzza kebelemből. Megkönyörült volna rajtam? Lelkem elcsigázott, mint egy erőszaktól meggyötört női test. Pillanatokig úgy érzem, magamra maradtam. Tévedés. Fa­kadni kezdenek újból a gondolatok, mint hideg verejtékcsep- pek a bőrömön. Nem, a hívatlan és láthatatlan árnyék nem tűnt. el. Érzem, hogy mellém telepszik. A földre terített köpö­nyegemre. Átölel, karja hideg, mint egy halott asszonyé. — Hagyj békén! Nem akar elmenni, ölel. Magához szorít. Gyötrő kérdése-* két sziszeg a fülembe: — Ugye, szépek a halottak nyáron? — Hagyj magamra! Mit akarsz tőlem? — Ugye, szépek a halottak nyáron? — Nemmni! — Miért? No, mondjad csak, miért? — NyáronI Ö, igen, nyáron, várj csak, kezdek emlé­kezni ... Igen, igen, egyik nyáron ... (Úristen, kivel beszélek? Egyedül vagyok, nagyon egyedül! Kivel beszélek?) ...láttam egy katonát. Jól láttam. Fején találta egy repesz, a fűbe ros- kadt, a fű zöld volt, majd vérvörös. (Senki sem hallgat, minek beszélek? Kivel? Ember, állj meg egy pillanatra! Ha tudnék parancsolni magamnak!) A lövészárokból figyeltem az egészét. Senki sem mehetett a segítségére. Ott maradt a senki földjét, lemetetlenül. Láttam, ahogy a Nap és a férgek csipegettek a testéből. Borzalmas volt... — Lám, megfogtalak. Szóval, szerinted télen szebbek » halottak? — Hagyj, könyörgöm, hagyj magamra! Rossz rá emlé­kezni. — Nem hagylak! Ugye, télen szebbek a halottak, mird nyáron? — Nem tudom. — Tudod, nagyonis jól tudod, elég öreg katona vagy te már ahhoz. — Télen mintha szebbek volnának a halottak. (Mit fecse­gek össze-vissza? Kivel beszélek? A csend, az az oka minden­nek! Bár robbanna fel egy gránát!... csupán csak egy! Hogy repítse levegőbe ezt a csendet. Hogy 7ie beszéljek annyit.. Igen, a tél ii-galmasabb a halottakhoz: nem feketíti meg, neirr hagyja oszlásnak indulni, darabokra széthullani, megvédi 3 Naptól és a férgektől. A katona leroskad a hóba, és a tél gyor­san bevonja a testét vékony jégréteggel. Kristály réteggel- Télen 7iebéz megásni a gödröt, mégis elégedettebbek a sírásók* mint, nyáron. Egyik sírásótól hallottam, hogy télen szépek * halottak. Igaza lehetett. Nyáron alig lehet hozzányúlni a ha­lottakhoz. Minden tagúk leióg és büzlenek. (Jaj. miért ne/ra bírok hallgatni, mi:7ek beszélek! Úristen repeszd szét ezt, 3 csendet, valami gránáttal!) Télen jégszobrok a halottak, köny- tiyű összegyűjteni a csatatérről, s szépén máglyába rakni 8 halottas szekereken. S ugyanilyen szépen máglyákba rakható^ a közös sír'ban is. i — Halló, „zászló”, itt. „tölgyfa” beszél. A hívásra összerezzenek. Egy stvító hang hív valahonnan a telefonkagyló mélyéből. Boldogan szorítom fülemhez a háJE gatót, valósággal ordíto7n: — Én vagyok „zászló”, hallgatlak. — Mi az ördögöt csinálsz abban a gödörben . 1. hiátX* hívlak. Miért nem felelsz? ... „Zászló”, vedd a parancsot* azonnal szüntess meg minden összeköttetést... öt perc múlv* indulás. Errrtetted? — fiirrtettem! Tüstént talpraugrom. Fejemmel a levegőbe röpítem 3 7-őzse-eget. Ujjongva nézem a hamuszürke égboltot., a hópél.V hek lusta ‘hullását... Ügy lépek kj a gödörből a napfénybei mintha a gyötrelmek alagút,.ián vergődtem volna át. Valahol messze újból dörögni kezdtet; az ágyúk. Románból jordította: Ferencz Lajo# SZÍNHÁZ MISKOLCI NEMZETI SZINFlAZ November 15: Leányvásár (7). Blaha-bérlct. November 16: Leányvásár <7>. Bérletszünet. November 17: Mákvi.-ágok (3). Bérlet szünet. November 17: Leány vásár (7). Bérletszünet. KAMAKASZINHAZ November 15: Elveszem a felesé­gem <7). Bemutató előadás. November 16: Elveszem a felesé­gein (7). November 17: A nadrág (3). November'17: Elveszem a felesé­gem (7).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents